Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

- A divatvilág nem feltétlen a szépségről szól, de rajtam bármi kasszasiker lehet, szóval kitudja - vonom meg a vállam egy félmosoly kíséretében, nem vagyok a szerénység mintaképe, erre már bizonyára rájött, így miért is tagadnám meg azt, amit az Asher -hatás kivált a többségből.
- Áh, valóban! Igazad van, elnézést, hogy megvádoltalak ilyesmivel. - tényleg nem szeretem ha beskatulyáznak, már ha nem olyan, hogy a leghelyesebb srác meg hasonlókról van szó. Én sem vagyok feltétlen a szófogadás mintaképe, de hát a munkámat akkor is elvégzem és jól csinálom.
- Már késő - mondom durcás kifejezéssel és ha a kezem nem lenne gyógyító kezei között, biztos össze is fonnám magam előtt. Valójában nem vettem a szívemre, de szeretem magam tisztázni, még ha csak viccelődésről is van szó. Szeretem körbevenni magam lányokkal, de van amit sose tennék meg velük.
- Ugye?! Ezért megbocsátom az előbbit. - válaszolok nagy kegyesen, mert ez már dicséret a részéről, hogy nem élek vissza azzal, amit a természet adott nekem. Úgy fest a bókot nem akarja elfogadni, de ott lóg a levegőben akkor is, ez van.
- Értem, bár a kiházasítás inkább tűnik úgy, hogy le akar passzolni másnak, pedig biztosan ez nem áll szándékában. Szeretnéd, hogy felhozzam neki az állásfoglalást, hogy szerintem ez nem tesz boldoggá téged? - érdeklődöm, kicsit komolyra fordítva a szót. Eszem ágában sincs Vilent leszólni, csak ő egy idős tünde és nem tudja, hogy mi fiatalok miként gondolkozunk meg érzünk.
- Gondot? Szerintem lehet kölcsönös segítség is vagy akár szívesség, mert sok fiú van, aki szeretné megismerni a lányokat és ezért keresnek barátokat, meg kifaggatnák miket szeretnek a lányok meg ilyenek. - kicsit meglep és el is vigyorodom, amikor kiejti, hogy még velem sem. Ó kislány, ha tudnád milyen könnyű megjátszani a szerelmet!
- Nem akartalak felzaklatni, de nem nehéz szerelmest játszani, társaságban szégyenlős vagy, ha meg valakivel együtt töltesz időt, a kíváncsi szemek nem látnak, azt mondasz, amit akarsz. Egy ölelésbe még nem halt bele senki, meg egy gyors szájra pusziba sem a nagyközönség előtt. Én például kinézek egy lányt és megkérem, hogy csak karoljon belém és sétáljunk úgy, máris csökken a nyálcsorgató táborom és könnyebb az életem. Nem szeretem én sem, ha folyton a nyomomban vannak. - Nem tudom mire gondolt, hogy a nagy szerem miként mutatkozik be, de két félnél ott van a rózsaszín köd, a többiek csak annyit látnak, amennyit akarnak.
Szélesen elmosolyodom és széttárom a kezeim, hogy igen, ez vagyok én, egy jó fej pasi, tökéletes külsővel.
- Nem akarlak kifosztani, de én a húst hússal szoktam enni, szóval mehet vastagon a sonka, ha nem nagy kérés. - talán nem látszik, de sokat edzek és emiatt sokat szoktam enni is és igyekszem egészségesen étkezni meg inni is.
- Ú, szőlőlé, de rég nem ittam, pedig imádom! - miután az illatát megérzem megszólalok, majd kortyolok egyet, mert sokat pofázok és nem ért néha benedvesíteni a torkom, mielőtt mély rekedtesbe átmegy.
- Ha elrejted a füled, fogalmuk sincs róla ki vagy és nem is érdekli őket, van egy kevés, aki nem komál minket, azok nem is járnak olyan helyeken, ahová mi megyünk. Tünde oldalt is vannak striga gyűlölők nem mellesleg, sajnos. - Nem vonzza annyira az ismeretlen, annyira fura, de nem fogom erőltetni, de azért nem árt, ha tudja, hogy nincs mitől tartania, főleg ha elkísérném mondjuk.
Majdnem kiköpöm az italt, amikor megkérdezi, hogy el akarom fenekelni. Valahogy nem az a kép villant be elsőre, amire gondolt, nyilván férfiból vagyok és nehéz, mikor valaki egy ilyen kérdéssel jön, ami totál kétértelmű. Pár köhécselés után, mert majdnem félrement az ital megszólalok.
- Dehogy akarlak elfenekelni. Tudod, alacsony vagy, szóval fürgébb is, mint egy magas vagy erősebb alkatú tünde. Könnyen ellene fordíthatod az erejét és már meg is védted magad. Erre gondoltam, pár fogás, ami nekem fájna, de legalább megtanulnád megvédeni magad. - Látszik, hogy kivonták őt minden harci dologból, hogy fogalma se legyen róla, hogy nem kell harcosnak lenni, hogy megvédhesse magát. Az íjászatot se tudta úgy tanulni, hogy oktatták volna, szép teljesítményt ért el így is, de miért óvják ennyire a fegyverektől? Attól, hogy tudja használni, nem fog beállni a gárdába.
- Igen, és ha már felhoztad, szerintem téged keresett a striga, hogy Vilen háborúba sodorjon minket. - a homlokom gyűrögetem az ujjaimmal, mert ez volt az alapsztorim és így lesz teljes, meg hát megmagyarázná, miért is kellene megtanulnia megvédenie önmagát.
- Valamiért én mindig rohanok előre, jobb akarok lenni és még jobb. Csak így ritkán állok meg csodálni az életet meg ilyenek, nem mintha lett volna kivel, mióta meghalt a legjobb barátom. - mondom komoran, ez fájó pont és hát nem sok fiatal tünde van a legjobb meg nem terem minden fán.
- Vilentől a kiházasításon kívül semmit sem hallottunk rólad, nem beszél ilyenekről. - mosolyodom el szelíden és tényleg nem hazudok, mert semmit sem tudtam meg tőle.
- Hogy lehet szeretni a magányt? Én megőrülök tőle hosszú távon, nehezen viselem. - vallom be, bár a munka miatt kibírom, de ha tehetem akkor nem vagyok egyedül, a modellkedés ezért is jó.
- Nem volt könnyű életed neked sem. Bejártad a környéket akkor, ameddig biztonságosnak tartottad? - ha jól kiismeri magát az jó dolog, hiszen sötétben is jobban tájékozódik.
- Na is milyen könyveket szeretsz olvasni? - pillantok a nemrég olvasottra, ami a heverő környékén hever, meg ha van még pár a polcon akkor azok felé is.
- Miért döntöttél az orvoslás mellett? Nagyon szép hivatás, de sokaknak nincs gyomra hozzá. - nekem kedvem sem volt, de az alapokat meg kellett tanulnom, hiszen nemes tünde vagyok és a gárda megköveteli a képességeink kihasználását.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

- Jó, hagyjuk is. - legyintek az ép kezemmel. Eléggé nagy az egóm és könnyű megsérteni azt, de mivel  nem állt szándékában, így fátylat rá, felejtsük is el.
Kilenc voltam, mikor idejöttünk, alig vannak emlékeim Ellesméráról, de ami van kevés, az nagy becsben tartom. Ez túl személyes, hogy csak úgy felhozzam most, de talán sikerül a bizalmába férkőzni és utána már mehet az ilyesmi is.
- Értem. - hát nem mindenki van oda a szimmetriáért, de azért kicsit meglepődve veszem észre egy vigyorral, hogy a másik kezem is szabad lesz és a szimmetria rendje helyre kerül.
- Most már tutira tökéletes, biztos mindenki odalenne ezért, új trendet teremtesz. - szinte látom a sok visongó striga lánykát, akik csorgatják a nyálukat, hogy ezt láthassák. Ne de egy kis torokköszörülés után vissza a valóságba.
- Rendben, nem vagy az, de ezt a kis lázadásra való hajlamot mégis hova sorolnád? - nálam ez határozottan rossz kislányos húzás. Elismerem, hogy a szülői féltés sok, de nem jogtalan, valahol meg kellene találni az arany középutat mind a kettejüknek.
- Na ugye? Köszönöm. - viszonzom a komisz vigyort és a karomat ért  baráti támadásnál kissé oldalt dőlök, mintha olyan nagy ütés ért volna.
- Nana! Azért ennyire nem kell túltolni, nem tartok több vasat a tűzbe, vannak elveim! Nem sok fiatal nemes elf van és a legtöbb egy burokban él elzárva, nem is gondolnak a fiúkra még. A strigák meg nem a kedvemre valók, aranyos, ahogy csorgatják a nyálukat, de nem visz rá semmi, hogy többek legyenek rajongónál. - magyarázom meg, hogy mi is az oka annak, hogy nem akarok elköteleződni és hogy valójában nem tartok én semmit a tűzbe, legalább annyira ártatlan vagyok, mint ő csak nem azt sugárzom kifelé.
- Jó, akkor szerinted nem vagy az, de én nem szívom vissza, amit mondtam. - megadóan emelem fel a kezem, hogy tőlem azt gondol, amit akar, de némi önbecsülést nem ártana felszednie, a bók marad, akár tetszik neki, akár nem.
- Próbáltál vele erről beszélni már? Bár a lázadó korszakodban lehetsz és emiatt lehet nem vesz komolyan, de ez bármimkor megváltozhat. A tündék véleménye változhat, csak jóokot kell rá adni. - mosolygok kedvesen rá, elvégre ezt ő tudja és érzi, ám nem lehetetlen semmi, én már csak tudom, van egy jó történetem is, ami ezt bizonyítja bár lehet nem tetszene Freyának, mert a halál körüllengi ezt is.
- Van egy nagyon jó módszer lerázni a fickót! Kell valaki, akivel eljátszod a nagy szerelmet és kénytelen lesz leszállni rólad. Eleinte féltékeny lesz, meg fenyegetőzni fog, szóval ne valami kis nyámnyilát keress a feladatra és probléma orvosolva lesz. Vilen se fog ellenkezni, ha azt látja, hogy mást szeretsz, még ha csak színészkedés is. Talán akkor észrevenné, hogy felnőttél és ciki a gárdedám kíséret is. - elhúzom a szám a cikinél,  mert tényleg nem normális, erre vannak a testőrök, akik gyakran a legjobb barátai lesznek a védett alanynak, hisz sok időt töltenek együtt.
- Tudom hol talállak,  ha nem a kórházban, szavadon foglak! - bár nem sok esélye van, hogy megsérülök, hacsak nem direkt okozom, de azért ennyire nem vagyok mazochista.
- Nekem mindegy, te mit ettél volna, ha nem állítok be? - kérdezek vissza, nem vagyok válogatós ételek terén, sok újdonságot ettem már a stigáknál is és elmondhatom, hogy az édességeik mennyeiek.
- Valami gyümölcslé vagy víz jó lesz köszönöm. - az italok, az más tészta, ott odafigyelek, mit iszok meg és mit nem. Az alkohol egyáltalán nem az én világom, jobb szeretek józan maradni.
- És ha nem lennél védtelen, akkor elvegyülnél köztük? Rengeteg új dolog van, amit érdemes látni, ha már itt ragadtunk, a tudást nem árt gyarapítani. Amúgy, ha szeretnéd, az ellátásért cserében szívesen mutatok pár önvédelmi harci fogást, ha már ennyire szeretsz egyedül kijönni ide, nem vagy már gyermek, hogy védelmezők vegyenek körbe, de nem is kéne kísértened a balszerencsét, hogy megtámadnak. - vetem fel az ötletet, bármennyire is ellenezné Vilen és kapnék érte a fejemre, de megmagyaráznám neki, hogy ha meg akarja védeni a nevelt lányát, akkor muszáj beismernie, hogy ez a legbiztonságosabb, ha meg tudja magát védeni.
- És jól bánsz az íjjal? Vagy még azt is gyakorlod? - én minden fegyverhez értek, de jobb szeretem a közelharcot, így arra képeztem ki magam a leginkább. Emlékszem még kisfiúként íjászkodtam és dühítő volt, amíg a célzás nem ment. A lovaglásra visszatérve elvigyorodom, én minden nőt megtanítanék lovagolni, elvégre nagyon is jót tesz a mozgásuknak, láttam mire képesek és bár nem tapasztaltam még, de van fantáziám. Miközben beszélgetünk felállok és követem a konyha felé, meg szemmel felmérem a terepet, hogy miket tart itt és mennyire otthonos ez a kis lak.
- Igen, sokszor jártam nála, az egyik kedvenc felderítője vagyok, akit gyakran küld el a strigákhoz, hogy a tündelázadást elfojtsam, egy háború nem vezetne semmi jóra az őshonos völgylakókkal. - csóválom meg a fejem, sajnos valakinek ezt is meg kell csinálnia, emiatt vagyunk még itt biztonságban, bár mindkét oldalon vannak akik ezt ellenzik.
- Mire vagy kíváncsi? Egyke vagyok, az anyám meghalt és a legjobb barátom is, de az apja befogadott és felnevelt. Amint elértem azt a kort, beálltam gárdistának és mivel elég maximalista vagyok ott feltörtem a legjobbak közé. A strigák világában modell vagyok és vannak ott is barátaim, szeretem a művészetüket. Van amit nem mondtam és érdekel? - nem esik nehezemre megnyílni, valahogy éreztem, hogy jól ki fogunk jönni,  legalábbis úgy érzem ő nem játssza meg magát, mi oka lenne rá?
- Mesélj te is magadról kicsit. - amit kapok italt, azt a számhoz emelem, hogy igyak belőle, ha már itt tartunk, eleget beszéltem, hogy végre kis nedvességet adjak kiszáradó torkomnak.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

- Nem akartam, de ha sérült vagy nem mindig cselekszel logikusan - megvakarom a tarkóm elnézéskérőn, mert tényleg nem állna szándékomba betörni, de ha lakatlan a hely, nyilván megtenné bárki.
- Igen, sajnos pár tünde vére tapadt a kezéhez és nem tudom kit keresett, de a lényeg, hogy többel már nem végez. - a  halál nem mindenkinek annyira megszokottsajnos, de nem is akarom erőltetni, inkább tovább lépek a következő kérdésére, hogy arra válaszoljak.
- Szerintem a nyomkövetés közben sikerült másik nyomra bukkannom, nem arra, amire követni akartam, így kerülhettem vissza. Sajnos rossz szokásom, hogy magam után nem sok nyomot hagyok és akkor körbejárok és amit találok a közelben azt követem. - annyira nem is hangzik eltévedésnek, azt leszámítva, hogy másik nyomra sikerült ráakadnom, ami nem oda vitt,  ahová menni akartam volna. A seb lehet nem nézett ki túl mélynek, ám a hitelesség végett nem kíméltem magam,
- Hát ez hihetetlen mázli, hogy orvos vagy, legalább a gárdában felsóhajtanak a gyógyítók, hogy nem lesz dolguk velem és a karcolásommal - nézem, milyen gyorsan perdül fordul és hoz melegvizet, szivacsot és neki is lát az ápolásomnak, amit a felsőm bán meg, de nem nagyon érdekel. Elég szexin tépte szét a textilt, de több kell azért ahhoz, hogy megmozduljon bennem valami.
- Nem vagyok biztos benne, egyedi darab volt - mondom mosolyogva, de egy pillanatig sem izgat a dolog, elvégre van sok egyedi ruhám, amit rám igazítottak még a fotózásokra és így meg is tarthattam. Miközben tisztítja a kezem az alkarom a csípősfájdalomtól megfeszül olykor, ez olyan akaratlan reflex, de nem sziszegek közben, mint egy kígyó, mert már megszoktam a sérüléseket.
- Akkor egy igazi kis amazon lehetsz, ha egyedül elengednek ide kíséret nélkül. - megértem Vilent, miért is küldött ide, Freya lehet nincs tisztában azzal, hogy milyen fontos személyhez tartozik és emiatt nagyobb veszélynek van kitéve, mint amit ő el tudna képzelni. Ha megtámadják, kétlem, hogy képes lenne elvenni a támadója életét.
- Asher vagyok, de szólíthatsz Ashnek. - kicsit elgondolkozva nézem őt, mielőtt megszólalok ismét.
- Nem te vagy Vilen bíró nevelt lánya? - Gárdistaként sokat tudhatok alapból is, főleg mivel híre ment, hogy házasítani is szeretnék szegény lányt. Akármennyire tisztelem a hagyományokat, de ezt a kiházasítást én sosem erőltetném senkire.
- Miért szoktál ide kijárni? Már ha nem tartod túl tolakodónak a kérdést. -  kedvesen mosolygok rá, nem a szívtipró mosolyommal, inkább barátiasan, elvégre még nem is ismerem,  de talán nem dob ki, ha ellátta a sebet, ha elkezdünk beszélgetni és nem érez nyűgnek, akit le akar rázni.
- Egész  kellemes házikó - jegyzem meg még halkabban, miközben körülnézek ismét.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

A kiképzésem nem csak a harcra éleződött ki hanem a színlelés is közéjük tartozik. Elég intelligens vagyok, ami a nemestünde létemnek is köszönhető, meg a szorgalmamnak. Könnyen szerepben találom magam, még én is elhiszem amit mondok, ez a titka. Meglepett képet vágok, amikor a résnyire nyitott ajtónál megpillantom. Szerencsére nem kellett sokat várni, mire meghallottam a kulcs hangját. Legalább bezárkózott, ami jó. Amiért viszont szívesen megdorgálnám, hogy egy sérülnek már tárja is fel az ajtót és beinvitálja.
- Hú, de jó hogy itt vagy, kezdtem aggódni, hogy üres a ház és be kell tőrnöm kötszerért - sóhajtok megkönyebbülten és ép kezemmel a hajam hátra simítom, miközben befelé haladok és körülnézek, mi mindent rejt ez a kis viskó odabent. Helyet foglalok egy szisszenéssel.
- Egy strigát követtem, aki itt kémkedett a közelben, nem tudom mit keresett, de már nem fogja megtalálni - vigyorodom el félig önelégülten, majd a vágott seb felé fordulok a kezemen.
- Azt hiszem kicsit eltévedtem az erdőben és megpillantottam a házikót és reméltem, hogy itt el tudom látni magam amíg visszatérek a gárdához. Nincs kötszerem,  mert nem szokásom megsérülni, de sajnos megesik, te értesz a gyógyításhoz? Nagyon vészesnek néz ki? - miközben összesaraztam magam sikeresen ment a sebbe is, hogy tisztítani kelljen, de ettől lesz hiteles a kis történetem.
- Amúgy merész vagy, hogy egyedül kijöttél ide vagy egyedül itt maradtál - bókolok neki, mert ez vagy nagy butaság részéről vagy merészség. Én a legjobbat feltételezem, mert ennyire jófej vagyok.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

Gyakran megfordulok Vilen bírónál, munkákat veszek fel és adok le neki teljesített megbízásokat, amivel aligha nem a kedvére tettem már évek óta. Az egyik legjobb vagyok, hiszen mindig hiszem, hogy van hova fejlődni. A modellkedés, mint mellékes jó kis álca is nekem, nem sokan nézik ki a jóképű férfiakból, hogy értenek máshoz is, mint a testük mutogatásához. Gyakorta előnyömre vált már ez, főleg a sok nyálcsorgató strigánál, kiknek a nyelve könnyen megered egy-két kedves szóval. Kicsit azonban szeretek kiszakadni és elvállalok más feladatokat is a szabadnapomon. Nincs ez másképpen a mai napon sem, hiszen egy aggódó apuka kér fel, hogy figyeljem meg a fogadott leányát, ki közben már nővé érett csak ő nem látja vagy csak nem akarja látni? Majdnem mondtam neki, hogy kecskére káposztát nem kellene, de nem biztos, hogy értette volna, elvégre ez nem tünde mondásnak számít. Szóval, már láttam párszor Freyát, akire vigyázni kell, bár nem értem miért kéne, elvégre nagylány már, legalább annyira, mint én legalábbis, nem lehet sok év közöttünk. Megvakarom a tarkómat, mert ez szórakoztató lesz az már biztos. Mindig is érdekelt, meg akartam ismerni, valami azt súgta, hogy kötődjek hozzá, de hogy mi, azt nem tudtam, ideje kideríteni.
Fekete ruhában könnyen az árnyak közé rejtőzöm és követem a kisasszonyt, miközben az őreit fokozatosan leépíti, nincs benne félelem, mintha nem is tudná, mennyi veszély leselkedhet rá. Na de, amíg rólam nem vesz tudomást, márpedig nem fog, addig nincs baj. Tőle képzettebbek mellett is elosontam már, így a követése nem okoz fejfájást. Egészen szép kis házikóhoz vezet el, csend és nyugalom. Kár, hogy nem hagyom neki, hogy sokáig kiélvezze. Mondanám, hogy ráijesztek, de nem tűnik annak a típusnak, az is lehet, hogy felismer és tudja, hogy az apja küldött hozzá. Ha nem, nos akkor kitalálok biztos valamit, olyan még nem volt, hogy nem így történt. Kicsit besározom a nadrágom és a felsőm, mintha elestem volna, majd megvágom a karom, mintha egy faág karcolta volna meg. A hajam is összeborzolom kicsit. Nem kell tükör, hogy tudjam, még így is elég csábítóan festek. Előbújok az árnyakból és bekopogok a ház ajtajánál, mint egy szerencsétlen erdőben kóborló, ki segítségért jött.
- Hello! Van itt valaki? - várok, hátha ajtót nyit, ha nem tenné, megindulok ablakot keresni, hogy ott kopogjak és kukucskáljak be, mint egy rendes erre járó turista.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras