Meglepetés menyasszony

Element of Freedom

Meglepetés menyasszony

Evangeline & Diaval

Terhes nekem ez az egész szituáció, de meghallgatom a lányt, aki kiönti nekem a lelkét. Legalább megtudok róla egy, s mást, mivel gyakorlatilag egy idegen a számomra és mégis össze kell majd vele kössem az életem, meg kell osztanom vele a házam és az ágyam. Szavait hallva rá emelem a tekintetem.
- Elég szomorú. Szerintem te ennél sokkal több vagy. Igaz, nem ismerlek. De nem kell, hogy a családod által rád aggatott bélyeg határozza meg az életedet. - jegyzem meg egy sóhajjal kísérve. Mindig is gyűlöltem ezt. Ha valakit megbélyegeztek, ráadásul valami olyasmi miatt, amiről nem tehetett. Engem is értek atrocitások ifjúként, nem is egy az akadémia falain belül. Jobbára azért, mert egy idő után szótlanná, befordulóvá váltam és a kéretlen érintések elől szinte menekültem. De megvolt a magam oka rá.
- Nem te tehetsz róla. Nem te tehetsz az édesanyád haláláról. - jelentem ki határozottan és pontosan tudom, most még nem hiszi el, mert egész életében az ellenkezőjével traktálhatták, de ha elégszer mondogatom én is az ellenkezőjét, talán elindul benne a változás folyamata.
- És előttem nem kell mindig mosolyogj. Ha nem esik jól, ne tedd. Kérlek. Itt önmagad lehetsz. A bánatos önmagad is. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, mert az azért feltűnt, hogy mindig mosolyog, akkor is, ha a téma nem épp megmosolyogtató. Talán ő a mosolya mögé rejti az érzelmeit.
- Ebben igazat adok neked. Nem ismerlek. Elnézést, ha félreértelmeztelek. - tekintetem ismét a plafonra siklik. Ebben nem tudok vele vitatkozni, de erőm sincs most másokkal vitatkozni. Elég mozgalmas volt ez a nap a számomra és úgy érzem, elfáradtam. Nyilván ismer nekromantákat, én is ismerek elementálokat, de attól még nem tudom a cipőjükbe képzelni magam és nem is akarom. Megvan a magam nyűgje. Mindenkinek megvan. Nem vagyunk egyformák. Vegül alkut ajánlok neki, de ő emeli a tétet némiképp. És bár elég korrekt, mégis meglep a tény, hogy így ismeretlenül is közeledni akarna felém. Hiába hozakodik elő a szükségletek kielégítésével, de vajon tényleg nem fogja tolakodásnak venni, ha együtt akarok hálni vele? Nem vagyok biztos benne. Viszont legyen így. Ő mondta ki. Azt hiszi, hogy talán változni fognak a dolgok, de ezt nem tudom megígérni neki, hisz ismerem magamat. Majd rájön magától, ahogy én is, milyen is ő valójában. Kinyújtom a jobbom egy kézfogásra, de még nem rázok kezet vele.
- Hagy pontosítsak kicsit. Az egy év az esküvőnk napjától kezdődik. Egyébként korrekt alku ez. Megígérem, hogy tisztelni foglak és nem fogok más nőhöz közeledni, csak hozzád. A többi pedig a jövő zenéje. Mást nem tudok előre ígérni, de nem leszek tartózkodó. Minden férfiúi kötelezettségemnek eleget fogok tenni, amennyiben te is tartod magad az adott szóhoz. - válaszolom és csak azután rázok finoman kezet vele. Igazából fogalmam sincs, kivel is ráztam kezet, örülök, ha egy napja ismerem. Eddig is másnak hittem, ami valójában. Tehát nagyon lutri ez az egész és nincs ínyemre, de abból, ahogy ápolt, amilyen finoman gondoskodott rólam, úgy érzem nem egy gonosz boszorkát kapok magam mellé. A mosolya pedig kedves, bár nem mindig őszinte.
- Mesélnél még magadról? Te mondtad, nem ismerlek még, akkor engedd, hogy megismerjelek. Hisz jóformán csak pár órája tudtam meg, hogy össze kell kössem veled az életem. Így elég nehéz helyzetben érzem magam. - kicsit arrébb helyezkedem az ágyon, ha jobban kényelembe akarja magát helyezni, hisz nemsokára úgyis ez lesz az ő fekhelye is. És így legalább én is elkezdhetem szokni az ő közelségét.

by Azalea
#diavalreag

⌛ 2024-10-21, 22:06

Meglepetés menyasszony

Diaval & Evangeline

Ha ártana neki a bor, nem adnék neki belőle. Ha már túlélte a raboskodást, nem én fogom eltenni láb alól.
Kérdésére válaszolok, amennyire telik tőlem és biztos lehet abban; hogy ezt a választ már átrágtam magamban. Nem meséltek túl sokat róla, de volt időm mindent alaposan átgondolni magamban. Így nem lep meg, mikor kibúvót keres mindkettőnk számára. Azt valahol kedves gesztusnak találom, hogy magára vállalja a válás hátrányait, hogy az én becsületemen ne essen folt. Valójában kész arra, hogy bármi áron megváljon tőlem, mihelyst lehetősége adódik rá.
- Az én életem az anyám halálával kezdődött. Az első pillanattól fogva, hogy az első levegőt magamba szívtam, már tisztátalan vagyok. Családom ezt a bélyeget nyomta rám, ettől nem szabadulok, bármit is teszek. Kitaszított vagyok, mióta csak megszülettem. Az én tisztaságom kár féltened.
Biccentem oldalra a fejem és a szemébe nézek. Elmosolyodom; hiszen nem tudhatja; hogy mi ment végbe rajtam egész eddigi életem során. Mosolyom kitart, mikor saját vacak életéről regél és arról, hogy az én jó hírem akarja megvédeni. Gondoskodik rólam, amíg kell és keressek magamnak másvalakit.
- Alig két órával ezelőttig szentül meg voltál győződve arról, hogy az ápolód vagyok. Semmi több. Most azt hiszed, hogy az én lelkem és életem tiszta, akárcsak a hó. Nevem patyolatfehér, akárcsak más egyebem. Nem ismersz Diaval Murkrow. Talán csak Averie az, aki ismer. Úgy ahogy. Tudom jól, hogy a nekromanták élete mennyire szar. Segítettem már a rémálmoknál. De legyen így. Alkut ajánlok.
Nem mondhatja kedves férj-jelöltem, hogy nem tudok alkudozni. Egész életem arról szól, hogy megtaláljam az egyensúlyt a tengernyi szar és a jó között; hogy ép elmével túléljek olyasmit, amiért valójában nem vagyok hibás.
- Egy év a mai naptól számítva, hiszen eddig valóban csak az ápolód voltam. Mától egy évig együtt élünk, megtartjuk az esküvőt és megpróbálunk meglenni békében egymás mellett. Nem utasítom el a közeledésedet, ahogy te sem az enyémet; bár itt nem csak a hitvesi ágyról van szó. Érhető módon mindkettőnknek vannak szükségletei és én tudok erről nyíltan beszélni. Nem keresem más karjában a boldogságot és a kielégülést sem. De cserébe azt kérem, hogy valóban tisztelj meg azzal, hogy te is így teszel. Legalább adjunk egy esélyt ennek a dolognak, talán kisül belőle valami jó. Egy év. Egy év alatt adok neked öt lehetőséget arra, hogy valamit kérj, vagy tilts nekem. Ahogy te is tőlem. Akkor egy év múlva megbeszéljük újra, mit szeretnénk valójában, mert egyikünk sem tudhatja még, hogy milyen lesz? Még az is kiderülhet, hogy te sem vagy olyan romlott, mint amilyennek hiszed magad. És én sem vagyok olyan tiszta, mint amilyennek most te látsz engem.
Nyújtom a kezem, mert ezt hajlandó vagyok megígérni neki. Nem adom könnyen magam, ezt jobb, ha már most az eszébe vési. Lehet, vagyok annyira konok és kemény fejű, mint ő. Talán még inkább az.

by Azalea
#Evareagok To: @Diaval Murkrow

⌛ 2024-10-20, 22:46

Meglepetés menyasszony

Evangeline & Diaval

Csak bámulom a plafont, majd szemeim a távolba révednek, ki az ablakon keresztül. Ha most alakot tudnék váltani, vajon elrepülhetnék messze innen, ahol senki sem ismeri a múltam? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódnak meg bennem. Én...nem állok készen erre. A házasságra. Eddig elvoltam csendes kis magányomban, ha hiányom volt, kerítettem valakit, aki kielégítette a vágyaimat, de ezt a lányt nem szívesen használnám ki csak azért, hogy élvezetemet leljem benne. Egy idő után már várom, mikor kopogtat az ajtómon. Ezt sürgősen meg kell beszélnünk. Gondolom, a család már távozóra fogta, tisztában vannak vele, ezt meg kell emésztenem. Nem is kertelek, miután meghallom a kopogást és nyílik az ajtó. Hagyom, hogy letelepedjen mellém az ágyra, elvégre hamarosan osztozkodnom kell vele rajta. Mikor átnyújtja a poharat, csak egy félmosollyal bólintok. Fogalmam sincs, hogy ihatok e alkoholt ennyi gyógyszarra, de jelenleg nagy ívben letojom. Meg is húzom a poharat, majd miután a tartalmát kiittam, az éjjeli szekrényre pakolom. Felteszem az első kérdést és feszülten várom a válaszát. Megrázom a fejem a hallottak után.
- Ez édeskevés Evangeline. Maga...Te nem ilyen sorsot érdemelsz. Nem egy ilyen férjet. - nézek komolyan a szemeibe.
- Te olyan...tiszta vagy. - sóhajtok fel és próbálom megfogalmazni azt, miért is gondolom azt, hogy neki nem mellettem a helye annak ellenére sem, hogy már nincs egy olyan család, akihez őszintén tartozhatna. Viszont úgy jött le nekem, szabad akart lenni világ életében.
- Úgy érzem, képtelen vagyok ilyesfajta gyengéd érzésekre, mert csak gyengévé és sebezhetővé tesznek. És az én világomban ez egyenlő a halállal. De itt nem csak a szerelemről van szó. Nekromanta vagyok, így is folyton kísértenek a holtak. Üres vagyok és tökéletlen. Álmomban is rémeket látok. A munkám is veszélyes, de keresem a veszélyt, a véremben van, nem tehetek róla. Veszélyes életet élek. Elég szar nekronak lenni. - foglalom össze röviden és tömören, mi megy végbe bennem. Természetesen ez csak a felszín kapargatása, de van, amit jobb, ha csak én tudok.
- Én...nem vagyok...jó. Rothadok belülről attól a perctől kezdve, hogy a nekromanta erőm szabadjára lett engedve. És ebben nem hiszem, hogy tudsz segíteni. Csak elrontanálak és lehúználak magammal a mélybe. - teszem még hozzá és megdörzsölöm a halántékom, mielőtt előhozakodnék a megoldással, mely mindkettőnk számára előnyös lehet.
- Az esküvő meg lesz tartva, mert az ígéret mégiscsak ígéret. Viszont mivel ez csak szóban hangzott el, így a válásról gondolom nem esett szó benne. - tekintetem ismét az övébe fúrom.
- Csak egy évet lopok el az életedből Evangeline, ígérem. Utána szabadon távozhatsz és kereshetsz magadnak egy hozzád méltóbb strigát. Természetesen továbbra is gondoskodom majd a jólétedről, míg szükséges. Majd én elviszem a balhét, a te becsületeden nem esik folt, az enyémnek meg már úgyis mindegy. Ez így megfelel a számodra? - érdeklődöm meg és a kezemet nyújtom egy kézfogásra, hogy amennyiben elfogadja, kezet tudjak rázni vele. Én nem árulok zsákbamacskát. Ha életünk végéig hozzám lenne láncolva, csak használnám őt. A testét, amennyiben odaadná magát, de az nem egyenlő a szerelemmel. És ha nem adná, akkor máshol keresném a kielégülést. De ezt a tiszta lelkét nem kívánom bemocskolni akkor sem, ha ehhez az kell, hogy megutáljon.

by Azalea
#diavalreag

⌛ 2024-09-28, 17:37

Meglepetés menyasszony

Diaval & Evangeline

Diaval meglepett azzal az apró mosollyal a szája sarkában, mikor kitartást kívántam neki az elkövetkező beszélgetéshez. Nos, igen. Úgy tűnik képes a mosolyra is. Lemegyek a földszintre és köszönök a családnak. A családomnak, lassan már itt tartunk, igen. Ők eltűnnek Diaval szobájában. Most, hogy őszinte legyek, érzek némi sajnálatot leendő férjem felé. Szegény épp, hogy túlélt megannyi szörnyűséget, most még azt is meg kell tudnia, hogy engem időközben a nyakába varrtak. Délutánra jár az idő és Diaval nem volt éhes. Igaz, elég sok gyógyfőzetet kapott és a folyadék eltelíti az embert. Most azonban egy ideig nem kap semmi ilyesmit. Épp csak készülődni kezdek a vacsorához; hátha Diaval megéhezik. A bejárónőt is haza küldtem már. Leendő szüleim s a többiek kevés időt töltenek el a fenti szobában. Ezek szerint a látogatás és a "megbeszélés" rövidre sikerült. Rövidre és tömörre. Diaval nagyijának száján elégedett mosolyt látok. Az édesanyjáén némi aggodalmat. Ő fordul elsőként hozzám és szól, hogy Diaval most némi magányra vágyik, mert pihennie kell. Elmosolyodom. Értem, amit értenem kell ebből. Momentán ne zavarjam őt. Érhető. Hagyni kell némi időt arra, hogy megemésszen egy ilyen hírt. Ha csak arra gondolok vissza, velem miként esett meg, megértem. Fűszeres vajban pácolok halat, egy adagot lesütök magamnak és salátával elcsipegetem vacsorára. Egymagam a konyhában persze, nem flancolok.
Késő délutánra jár az idő, lassan lemegy a Nap. Főztem egy teát, kortyolgattam, elszopogattam egy kanál akácmézet. Felment a szobámba, ahová már beállíttattam a zongorám. Halkan kezdtem el játszani s nem is állt szándékomban hangosabbra váltani. A megnyugtató dallam csendes esőként kopogott ujjaim alatt, ahogy újra kiadtam magamból aggodalmaim és reményeim. Szerelemre nem volt okom várni, de reménykedtem egyfajta bajtársi szeretetben. Hiszen ugyan abban a cipőben járunk, én és Diaval. Nem volt bús a dal, inkább reménykedő és szelíd. Fel sem tűnt, csak nagy sokára már, hogy sötétben játszom. Talán már egy óra is eltelt azóta, hogy így ülök, még gyertyát sem gyújtottam. A Hold fénye világított csak be az ablakomon. Ujjaim utolsókat játszottak a fekete-fehér billentyűkön. Majd lezártam a fedelét és lementem a konyhába. Töltöttem egy pohárka vörösbort és felmentem vissza az emeletre. Mély levegőt veszek és halkan bekopogok Diaval szobájába. Belépek az ajtón, de csak fél-lábbal; hátha nincs még ereje a beszélgetéshez. De beljebb hív, így belépek és behúzom magam mögött az ajtót. Diaval arrébb csúszik az ágyában, mintegy jelzi, hogy üljek le mellé. Nos igen. Jobb mint a széken ülni, mégis csak bizalmasabb. Még akkor is, ha csak ketten árválkodunk ebben a házban. Átnyújtom neki a poharat, miközben megbombáz a kérdéseivel.
- Egy kis szíverősítő. Bor, egyszerű bor, nem kevertem bele semmit. Van pár üveggel, gondoltam azért, mert ezt kedveli.
A kérdésére számítottam persze, de bevallom őszintén nem tudtam rá helyes és megfelelő választ adni. Számomra minden olyannyira képlékeny. Hiszen minden kimondott és nem kimondott szóval változik életem fonala. Arcom szelíd mosolya most inkább fél kicsit.
- Az én akaratom kimerül abban, hogy elfogadom a döntést és nem hozok szégyent egy olyan családra, ami már nem létezik. Vagy foggal és körömmel harcolok ellene, hasztalan. Más választásom nincs. Nem várok szerelmet, legfeljebb némi együttérzését és tiszteletet; amit képes vagyok viszonozni.
Az én neveltetésem azon alapult, hogy engedelmes legyek. Nem vagyok szolgalelkű, bár szeretettel megteszem másoknak azt, amit kérnek tőlem. Az akaratom erős és a lelkem mindentől függetlenül szabad.
- Az én családom halott. Amíg éltek, sem kaptam tőlük mást, csak a felelősség terhét. Nem voltak hosszú távú terveim mellettük; hiszen mindvégig tudtam, hogy egyszer majd valakire áttestálják a létezésem terhét. Az én neveltetésem ebben merült ki. Annyit tehetek mindössze, hogy a maga családja kedvéért bele megyek ebbe a házasságba. S talán elérek annyit, hogy társa és segítője legyek az életben.

by Azalea
#Evareagok To: @Diaval Murkrow WATERMARK

⌛ 2024-09-22, 16:33

Meglepetés menyasszony

Evangeline & Diaval

Épp csak kényelembe helyeztem magam, már szól is a csengő odalent jelezve, hogy megjött a család. A nővérke észrevételezi, hogy alkalmazott egy bejárónőt, aki mindenben a segítségére van, így biccentek. Kitartást kíván a családi beszélgetéshez, mintha már jól ismerné a családom, mire apró mosolyféle jelenik meg a szám sarkában, mert úgy érzem, valóban szükségem lesz rá.
- Köszönöm. - jegyzem meg, majd hagyom, hogy távozzon. A nyugodalmam nem sokáig tart, hamarosan meghallom a lépcső nyikorgását, a léptek hangját a folyosón. Úgy látszik, többen érkeztek. Félig magamra rángatva a takarómat várom, hogy belépjenek a szobámba. Anyám után nemzőm toppan be a szobába, őt pedig hatalmas meglepetésemre Drusilla öreganyám követi, a sort végül Reuben öcsém zárja.
- Drága fiam! Örülünk, hogy felébredtél végre! - szólal meg Romeo mézesmázos hangján. El is indulna felém, a mozdulat, hogy megöleljen a zsigereiben van, de aztán hirtelen megtorpan és inkább a helyén marad. Tudja, hogy az utolsó dolog, amit akarok tőle az az, hogy megöleljen. Anyám mosolya azért kárpótol, de valami elég fura. Mindannyian furán viselkednek.
- Jó újra látni téged bratyó! - vigyorog Reuben és egy megkönnyebbült sóhajt ereszt ki a torkából.
- Tudtam, hogy erős fiú vagy, egy Murkrow nem veszik oda ilyen könnyen. - húzódnak elégedett mosolyra a nagyanyám festett ajkai. Ezzel a tekintettel fordul anyám felé, aki csendben nyel egy hatalmasat. A tekintete sokat mondó. Kicsit idegesnek tűnik. Reuben meg valami nagyon érdekeset láthat kint az utcán, mert a függöny mögé les.
- Talán történt valami? Vagy miért viselkedtek így? - érdeklődöm meg összevont szemöldökkel. Néma csend telepszik a szobára, pár pillanatig senki sem szólal meg. Valami biztosan történt, mert alapjáraton be nem áll a szájuk.
- Hmm. Ha senkinek sincs annyi vér a pucájában, akkor megteszem én. - sóhajt fel a nagyanyám szemforgatva, majd összefűzi a mellkasa előtt a két karját és mélyen a szemembe néz.
- Gratulálok fiam, hamarosan csatlakozol a nős férfiak táborához! - villant egy szelíd mosolyt, ami semmi jóval sem kecsegtet. Ismét kínos csend telepszik közénk, de csak pislogni vagyok képes jelenleg, az agyamnak fel kell dolgozni a mondatot.
- Hmm? - kérdezek vissza kapásból, mert jelenleg köpni-nyelni sem tudok, a nagyanyám pedig kész kifejteni bővebben is a gratulációjának okát.
- Evangeline, a kishölgy, aki mindeddig ápolt téged, nem egy szimpla nővér. Ő a jövendőbeli feleséged. - jegyzi meg, mintha csak az időjárásról csevegne.
- Hogy mi??? - hangzik el egy újabb értelmetlen kérdés, ami magyarázatra szorul.
- Az ő nagyapja annak idején megmentette a nagyapádat a biztos haláltól. Hűségéért pedig hálásak vagyunk neki, míg csak élünk. A nagyapád pontosan ilyen megbízható strigákkal igyekezett mindig is körbevenni magát, ezért evidens volt, hogy szorosabbra fűzzük a két család kapcsolatát egy násszal. Maraban már nős, így a te kötelességed az ígéretet beteljesíteni és nőül venni egyetlen élő unokáját. - néz végig rajtam a szemüvegét lecsúsztatva.
- Hála a magasságosnak, hogy erős fából faragtak! Tudtam, hogy te leszel a tökéletes jelölt! - örömködik az öreglány, miközben én odafagyok az ágyhoz. Sokként érnek a szavai. Egyszersmind összeáll a kép, miért is kívánt kitartást a nővérke vagyis a leendő...nejem. Nősülnöm kell!!! Már a gondolatától is rosszul vagyok. Egy pillanatra átfut az agyamon, bár ne ébredtem volna fel. Inkább murdeltam volna meg, semmint erre a hírre ébredjek. Sápadt arcom elárulja, hogy nem vagyok oda az ötletért, az anyámtól kapok is egy bocsánatkérő pillantást, de ez nem segít rajtam. Rohadtul nem.
- Na de...- kezdeném az ellenérzéseimet megosztani, de Drusilla nagyi belém fojtja a szót. Legalább az ő mosolya is lehervad az arcáról.
- Mi az, hogy na de? Talán problémád van azzal, hogy betartsd az ígéretet? - kérdezi csípős hangnemben, ami azt jelenti, hogy ha nem úgy válaszolsz, ahogy az neki tetszik, akkor ott bajok lesznek.
- Nekromanta vagyok. - vázolom fel két szóban a probléma forrását. Az egyiket, mert a másik nem nyom annyit a latba a nagyanyám számára, hogy egyáltalán említést tegyek róla.
- És? Attól még képes vagy családot alapítani. Nincs kifogás fiam, meg fogsz nősülni, ahogy azt illik! Ne akarj szégyent hozni a családi névre! A Murkrowk mindig állják a szavukat. - zárja le az aduásszal és mindketten tudjuk, itt már hiábavalóak a szavak, mert a név kötelez és sosem mocskolnám be. Én itt csak veszíthetek.
- Rendben. Megteszem. - bólintok rá összeszorított fogakkal és leemelem róla a tekintetem. Hiába néz rám anyám és az öcsém is bűnbánó arckifejezéssel, jelenleg rohadtul nem érdekel egyik sem. Pontosan azért jött velük a nagyanyám, mert tudták, csak ő képes kicsikarni belőlem a beleegyezést ebben a témában.
- Ezt már szeretem! - húzódnak ismét mosolyra Drusilla ajkai, majd elkezd mesélni az előkészületekről, de én már nem hallom, amit mond, valahol máshol járnak a gondolataim. Meg őszintén, nem is érdekel ez az egész mizéria.
- Magamra hagynátok most? - fojtom bele a szót farkasszemet nézve vele.
- Persze. Beküldöm a jegyesedet, beszéljétek meg a részleteket. - válaszolja, de megrázom a fejem.
- Ne! Most még...ne. - tekintetem sötét, a vak is láthatja, hogy jelenleg a legkevésbé sincs kedvem szembenézni azzal a lánnyal, akit eddig ápolónőnek hittem. És akivel hamarosan meg kell osztanom az ágyamat.
- Rendben. De ne sokáig duzzogj, nem áll jól ez egy felnőtt férfinak. - vonja fel az állát a nagyanyám, majd kivonulnak és magamra hagynak a gondolataimmal. Nem is az zavar, hogy emlékeztetnek a kötelességtudatra. Hanem, hogy más ígéretét nekem kell beváltanom. Miért ígért ilyesmit Ramund tata? Miért nem tudta befogni a száját, mikor felöntött a garatra? Kezd a düh rátelepedni az elmémre. Nem Evangelinre vagyok mérges, mert ő sem tehet semmiről, csak magára a szituációra, és a részeges nagyapámra, kinek elgurult a gyógyszere valamelyik ördögűzése alkalmával. Vajon mit adhattak be a lánynak rólam? Biztos kiszínezték az igazságot. Ha tudná, mennyire nem vagyok férjnek való, lehet visszakozna. Nem is tudom, mennyi idő telik el, míg magamban merengek, de már nem a nap, a hold jár fent az égen, mikor valaki kopogtat az ajtómon.
- Szabad! - sóhajtok fel, majd látom, hogy a nővér...a menyasszonyom lép be az ajtón.
- Beszélnünk kell. - pillantok az ágyam szélére, én pedig nagy nehezen arrébb tolom magam, hogy le tudjon ülni.
- Valóban hozzám akar jönni? Ha igen, mit vár ettől a házasságtól? - teszem fel az első két kérdést, mert a válaszától teszem függővé a továbbiakat.

by Azalea
#diavalreag

⌛ 2024-08-24, 17:56

Meglepetés menyasszony

Diaval & Evangeline

Való igaz, nem okoz számomra sem gondot; sem pedig kellemetlenséget a betegápolás. Noha nem ez a "fő profilom"; ám jó vagyok benne, anyai ági rokonságomnak köszönhetően. Nyugodtabb vagyok, hogy Diaval végre magához tért és hogy mozog. Gyógyulnak sebei és bár rövid volt az idő, de nem adta eddig jelét annak, hogy elméjében és lelkében túl mély sebek maradtak volna meg a raboskodásából. Noha ebben azért volt némi szerepem és egy bűbájjal sikerült elhalványítanom a rossz emlékek egy részét. Legutóbbi álma már nyugodtabb és pihentetőbb volt. Semmi nyomát nem láttam rémálomnak.
Meglepődöm, mikor az életkoromra kérdez rá de válasza olyannyira rövid és egyszerű; hogy inkább nem firtatom, miért is érdeklődik éveim száma után? Inkább letekerem róla még a kötszert, ami fent maradt. S utána pedig nyugodtan figyeljem azt, amint leveti alsóját. Érdeklődésem leginkább szakmai; ha felelhetek így és örömmel nyugtázom sebeinek jó állapotát. A gyógyulási idejével még nincs kibékülve, de ő tudja, mennyit fog bírni. Én csak meg tudom saccolni, hogy mennyi az az idő, amire feltétlen szüksége lenne.
- Azért az izomzat sem épül csak úgy vissza. Gondoljon arra, mennyi idő volt elérni a fogsága előtti állapotát. Jól fejlett, szépen kidolgozott izomzat, strapabíró. Ezt mind nem egy nap volt elérni sem.
Próbálok észérvekkel hatni rá, mert úgy érzem; vele szemben ez a legjobb taktika. Tudnia kell, hogy a türelmetlensége ártalmas lehet a számára, amit el is mondok neki. Elég, ha csak egy rossz mozdulat miatt begörcsöl a vádlija. Utána órákig nem tud normálisan megállni a lábán, ennek pedig semmi értelme sincsen. Megfelelő bemelegítés nélkül nem vetjük bele magunkat egy kemény edzésbe. Mellé állok, hagyom, hogy belém kapaszkodjon és segítek neki beállni a kádba, majd leülni. Hallom, ahogy megcsikordulnak a fogai, de nem panaszkodik. Ahogy elmerül a vízben, hatni kezdenek a gyógyfüvek nála s lassan oldódik majd a fájdalma is. Így magára merem hagyni arra az időre, amíg rendet teszek a szobájában. Alapos szellőztetés, ágynemű csere s egyéb rendrakás következik; végül a szennyest összegyűjtöm és arról is gondoskodom. Végül visszatérek a fürdőbe, ahol Diaval már alaposan átmosta magát, a hajáról is gondoskodott. Így most jön a nehezebb mutatvány. Kikászálódni azért már nehezebb és hallok is egy szitokszót, majd a bocsánatkérést utána.
- Hallottam már cifrábbakat is, ne aggódjon emiatt.
Alaposan áttörölgetem a testét, hogy ne vizes bőrére kelljen felhúzni a ruhát. Könnyebben megy az öltözködés is. S még így is mázlija van. Ha nagyon perfekt akarnék lenni, még gyógykrémet is használnék most a bőrére; de úgy érzem, az már sokk lenne neki. Kenekedés helyett az alsóját segítem fel rá, ami jócskán pikánsan sikerül; de egyikünk sem esik se kísértése, sem pedig kétségbe. Borotválkozásra irányuló kérdésemmel mintha épp visszacsalogattam volna a gondolatait valahonnan máshonnan; de előbbire nem tart most igényt. Így újra útnak indulunk és szép lassan vissza ballagunk a szobájába. Eldől az ágyában, látom, ahogy kényelmesen elhelyezkedik; mikor is megszólal a csengő. Kérésére bólint és fel is állok, hogy indulhassak. Igaz, nem kapkodom el a dolgot.
- Az édesanyja felvett egy bejárónőt is, aki minden mással foglalkozik a házban. Ő majd beengedi a családját. De eléjük megyek és szólok, hogy ébren van és hogy jobb az állapota.
Hagyom meg neki a plusz infót és mielőtt még kilépnék a szobából, visszafordulok felé.
- Kitartást.
Noha rám is rám férne, de az információk halmazában előrébb járok, mint ő. Hiszen vele most fogja közölni a család, hogy bekötötték a fejét. Vagyis már majdnem megtörtént. Ehhez a beszélgetéshez én nem kellek most. Inkább megvárom, hogy ők beszéljék át a dolgot. Így is kellemetlen lesz utána újra belépni a szobájába, hogy immár mint leendő házastársak nézzünk farkasszemet egymással.

by Azalea
#Evareagok To: @Diaval Murkrow

⌛ 2024-08-19, 12:43

Meglepetés menyasszony

Evangeline & Diaval

Nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy egy női szómágus ápolót rendeljenek mellém, szerintem mindkettőnknek kényelmesebb lett volna, ha egy azonos nemű törődik velem, míg félájultan fekszem. Neki legalábbis biztosan. De a beígért nagy szavak túl fontosak a Mordwinok számára, szóval ez a leány az ígéretek áldozata lett. Legalábbis a szavaiból ezt szűrtem le. Mondjuk ahhoz képest, hogy egy szívesség miatt van itt, nem igen látom rajta, hogy kényszerből csinálja, amit csinál. Előkészítette a fürdőt és jól bezsályázta nekem, hogy fintorogjak, miután átlépem a küszöböt. Csak az ad némi vigaszt, hogy tudom, csak a felépülésemig kell elviselnem ezt a bukét. Biccentek a nővérkének, mert azért figyelek a mondandójára, látom és hallom, micsoda átéléssel mesél. Ez igencsak aranyos benne. A segítségét kérem, mert bármennyire is akarom, nem vagyok még olyan formában, hogy mindent meg tudjak oldani egyedül. Hagyom, hogy átkaroljon, a haja megcsikizi a bőrömet, ahogy a vállamra omlik. Alapvetően nem tartanám kellemetlennek ezt a helyzetet, de most nem olyan helyzetben vagyunk és mégis elkalandozik kissé a fantáziám, nem tehetek róla, nem vagyok fából, mégha annak is tűnök sokszor. Hatással van a testemre ez a lány, de szerencsére hidegvérű személy vagyok, nem fogok semmi óvatlant tenni, akkor sem, mikor nagy szemekkel pislog rám és az arcunk majdnem összeér.
- Khmm. Remek. - válaszolom úgy konkrétan mindenre is, majd elfordítom a tekintetem róla. Szerencsére hamar leszedi rólam az anyagcsíkot, én pedig elkezdem tanulmányozni a sebeimet. Megjegyzésére elhúzom a számat ma már sokadjára.
- Még két hét? Az túl sok. Ha mindent betartok, amit kell, másfél hét nem lesz elég rá? - érdeklődöm meg kérdő tekintettel.
- A heg az nem zavar, van az állam alatt is egy, meg a hátamon. De gondolom, Ön már észrevette azokat is. - jegyzem meg a nyilvánvalót. Ha ismeri a nevem, a foglalkozásomat is ismernie kell. Határvédő vagyok, nem piskóta. Mikor felállok és megjegyzem, hogy leveszem az alsót, nem fordul el. Nem egy szemérmes leányka, az már egyszer biztos. Óvatosan húzom le magamról, a hajolgatás elég fájdalmas, de összeszorítom a fogaimat és megoldom, mint mindig. Biztos nem kérném meg, hogy simogassa le rólam a gatyeszt, pedig ahogy elnézem, még arra is hajlandó lenne, úgy bámul, mintha muszáj volna. Engem nem zavar, úgyis látott már eleget belőlem. Amint megvagyok a művelettel, megpróbálok belemászni a kádba, de ismét csak segítség kell, én pedig fél perccel ezelőtt ígértem meg neki, hogy mindent betartok, amit kell, szóval az erőlködést is kerülnöm kéne elvileg. Kifújom a levegőt, miután végre mellkas aláig merültem az olajos-gyógygazos vízben.
- Rendben. - jegyzem meg válasz gyanánt, majd miután magamra hagyott, megfogom a szivacsot, belemártom a vízbe és elkezdem átsikálni mindkét karom. Míg ő a szobámban pepecsel, megmosdom felül is, az arcomra is förcskölök a gyógyvízből és a hajamat is megmosom szappanos vízzel. Mire végzek, olyan gyógygazos illatfelhőt árasztok majd magamból véleményem szerint, hogy a Faridtól ajándékba kapott vizslám, Blöki sem fog rám ismerni. Miután visszatért a nagy sürgés-forgásból, kisegít a kádból, a művelet pedig nem jár fájdalommentesen, de összeszorított fogakkal tűröm, csak egyszer eresztek meg egy "Baszkit!", de azért is elnézést kérek rögvest. Fáradtan sóhajtok fel és inkább hagyom, hogy áttörölgessen ott, ahová nem érek el alapból, nincs kedvem ismét hajolgatni. Az alsó felhúzását is rá bízom, már elég sokat fityegett a szemei előtt a férfiasságom, nem hiszem, hogy ennél nagyobb meglepetést tudnék neki okozni, csak akkor, ha még fel is ágaskodna. De annak nem itt és nem most van a helye és ideje. Elvégre ápolni jött és nem pajzánkodni, mégha igencsak csinos teremtés is. És én sem érzem magam annyira tettre késznek, hogy bárkit is ki tudjak elégíteni jelen állapotomban. Nem mintha szükségszerű lenne. Fura és értelmetlen gondolataimból a szavai zökkentenek ki.
- Nem zavar, teljesen jó vagyok így. Mára elég lesz ennyi mozgás. Még nem olyan vészes ez a borosta, elfér az arcomon. - válaszolom egy legyintéssel kísérve, majd miután felöltöztem a segítségével, visszafekszem az ágyba és kifújom a levegőt. Épp, hogy csak sikerült elnyúlni a kényelemben, hallom, hogy odalent megszólal a csengő. Az arcom azon nyomban tükrözni kezdi az érzelmeimet, amint arra gondolok, hogy nemzőmmel kell majd egy légtérben lennem és nem tehetek ellene semmit.
- Itt van a család. Fogadná őket, kérem? - kérem meg őt, mert nem tudok róla, hogy anyám, hogy segítsen, nem csak ezt a leányt, de egy 0/24-es házvezetőnőt is felfogadott, aki minden mást megcsinál, ami nem Evangeline dolga.

by Azalea
#diavalreag

⌛ 2024-07-31, 20:53

Meglepetés menyasszony

Diaval & Evangeline

A főzetek és az altatónak szánt zene, az igézet megtette a hatását. Mikor a szobában motoszkáltam csendben, egyszer sem hallottam, hogy idegesebben vette volna a levegőt. Vagy akár megrezzent volna a keze, hogy ökölbe szorítsa azt. A fájdalom elleni védekezések apró rezdülései elmaradtak most és Diaval képzelőerejéhez képest kellemes álomban volt része. Az ébredés persze még hirtelen hozza őt vissza az álmából és ösztönösen reagál a közelségemre. Kis idő múlva azonban észre tér és látja, hogy csak én zaklatom már megint. Mégis csak más mindig ugyan arra az arcra ébredni. Egy olyasvalaki arcára, aki nem akarja bántani. S úgy tűnik, hogy nagyon is sok minden múlik a megfelelő motiváción. Diaval számára ez most az, hogy a családja békén hagyja. Így mikor ébredése után finoman irányítom őt a fürdés felé, nem kertel; s nem is makacsolja meg magát. Örülök annak, hogy önként ül fel az ágyban és főleg annak, hogy a segítségemet kéri. Valamicskét mégis csak sikerült elérnem nála, és ez jó.
- Szívesen segítek. A ruháját már bekészítettem, hogy tisztát tudjon vissza venni magára.
Kicsit hajlítom csak be a térdeim, hogy az ágyból segítsek neki ráállni a két lábára. Hagyom, hogy megint csak a "hóna alá csapjon", hiszen magasabb nálam valamennyivel. Így is súlyának minimális terhét tudom csupán levenni az ő lábairól; de ez elegendő ahhoz; hogy kettesben ki tudjon araszolni a fürdőszobáig. Ahol igen; Diaval jól érzi; némileg "bebüdösítettem".
- Zsályából, levendulából és mentából sodort, szárított füstölő rúd. A vízben is van egy kis olaj, ami segít a felfrissülésben és a sebeknek sem ártalmas. A gyógyolajok a vízben segítenek csökkenteni a véraláfutások méretét. A fürdővíz pedig forró lesz, de elviselhető. A meleg segít ellazítani az izmokat, tágítja az ereket. Így a fürdés végére kevésbé fog fájni minden egyes mozdulat. Elviselhetőbb lesz és kicsit erőre kap tőle.
Sorolom, míg Diaval leül a kád szélére pihenni. És persze vetkőzni. Nem lépek oda, csak figyelek rá és bólintok a kötés levételére, mikor rákérdez.
- Most már annyira gyógyultak a sebei, hogy ne ártson neki a víz. De gondoltam erre is és szándékosan úgy készítettem elő a fürdőjét; hogy segítsen.
A kötést elkezdi magáról letekerni, de egy idő után jobb, ha én segítek benne. Közelebb lépek és átkarolva őt tekerem fel a kezemen a kötszert, hogy ne essen a vízbe. Óhatatlanul is hozzá-hozzá érek néhány helyen a bőréhez és olyankor mindig érzek egy apró rángást felőle. Szokatlan még neki, pedig korábban sokszor hozzá értem már. Csak épp akkor eszméletlen volt. Habár az is lehet, hogy csiklandós és próbálja tartani magát. Hirtelen az életkoromra kérdez rá, amire is hirtelen kapom fel a tekintetem rá. Bal vállánál járok az utolsó réteg kötszerrel, így csaknem a vállához ér az arcom, ahogy felnézek rá. Kicsit talán meglepetted is a hangom, mikor válaszolok.
- 46 múltam.
Lekerül a kötszer, amit félre is teszek hamar. S ahogy Diaval is, én is a sebeket nézem. Láttam a gyógyulási folyamatot, végig kísértem; s igen; valóban szép munkát végeztek vele a gyógyítók.
- Valóban. Ha még három napig folyamatosan lesznek kenve, issza a gyógyfőzeteket és pihen, el fognak múlni. Talán apró heg marad hátra belőle; még nem biztos. Utána azért kell még két hét kemény gyógytorna és masszázs, hogy ismét kényelmesen tudjon sétálni és akár már futni is. Ehhez persze fontos lesz, hogy mit eszik. Nem, ne aggódjon. Nem lesz zöldség diétára vagy ilyesmire fogva. A vörös húsok segítenek a vérképzésben, a csirkemelle, sertéskaraj, tojás tej és túró, a hal pedig segít vissza építeni az izmokat.
Sorolom, hogy mi vár rá az elkövetkezendő két hétben, legalább két hétben. S persze nem fordulok el, mikor letolja az alsóját. Épp elégszer láttam őt pucéran ahhoz, hogy ez most se zavarjon.
- Nyugodtan.
Felelek és figyelem, amint levetkőzik. Most még egyébként is gyenge és sápadt. Talán majd a zavar hoz egy kis pírt az arcára. Ami egyébként az én mosolyomat is megszínezi, de épp csak egy picikét. Diaval áll a fürdőkád mellett, pucéran és érzem rajta, ahogy az erőt gyűjti. Leginkább ahhoz, hogy belépjen a kádba. Én pedig csak állok és várom, hogy elfoglalja a helyét a forró vízben és utána rendbe tehessem a szobáját. S épp csak hallom, amit elhadar; de értem azért, mire kér.
- Hát persze, itt vagyok. Úgy. Csak óvatosan. Nem kell félnie, a vízben lévő olajtól nem lett csúszósabb a kád. De azért csak lassan.
Állok mellé és segítek a karjánál fogva megtartania az egyensúlyát. Egyik láb után a másik kerül a vízbe. S lassan csak le tud ülni végre. Ahogy elhelyezkedik, a forró víz ölelése már kellemesebb lesz. Pár perc alatt el is lazul majd a víznek, a füstnek és a bűbájnak köszönhetően.
- Rögtön vissza is jövök, csak kiszellőztetek a szobájában.
Azért meggyőződöm arról, hogy nem merül el annyira a kádban, hogy a végén úgy kelljen előhalásznom belőle. Visszasietek a szobába és kinyitom az ablakokat. A telekinézist használva gyorsan lehúzom közbe a használt ágyneműt, lepedőt; amiket egyszerűen csak félre dobok most. A párnák és a takaró belsejét átszellőztetem az ablaknál, majd a friss ropogós és tiszta huzat kerül fel rá. Megágyazok; még mindig a telekinézist használva. Majd bezárom az ablakokat és hagyom, hogy a kandallóban csak kis lánggal égjen a tűz. Nem akarok nagyon meleget hozni a szobába. Így még épp kellemes lesz a levegő a fürdő után. Ahová vissza is sietek, hogy segíthessek kievickélni a kádból, törülközni és felöltözni is persze, főleg ha már úgy érzi, hogy elég a lubickolásból.
- Gondolom a borotválkozást most hanyagolná. De ha zavarja, akkor segíthetek abban is.

by Azalea
#Evareagok To: @Diaval Murkrow

⌛ 2024-07-30, 18:12

Meglepetés menyasszony

Evangeline & Diaval

Nyugodtan nyúlok el az ágyon, a főzetek meg is teszik a hatásukat. Úgy érzem, kell is a pihenés a délutánhoz, el kell viseljem Romeo jelenlétét. A nagy tervezgetésben meg is szunnyadok, de hamarosan fel is ébreszt a nővérke. Úgy érzem, mintha csak percek teltek volna el. Még ahhoz is hozzá kell szoknom, hogy a klozetra sem mehetek egyedül. Rég voltam már olyan ramaty állapotban, hogy ilyen mértékű segítségre szoruljak. Azonnal el is eresztem a csuklóját, elvégre nem akar ártani nekem, én kértem meg, hogy ébresszen fel. Úgy viselkedik, mint egy őrangyal. Az arca is olyan angyali. Rászolgált a nevére. Én tényleg nem vagyok ehhez hozzászokva.
- Rendben. Ezzel én sem tudok vitatkozni. Akkor...- tolom fel ismét magam az ágyban, amennyire tőlem telik - irány a fürdő. Segítene kérem? - nézek rá kérdőn felvont szemöldökkel. Legszívesebben egyedül mennék, de örülök, hogy egyáltalán lábra tudok állni. Idővel jobb lesz és nem kell már rá támaszkodnom. Legalábbis ezzel nyugtatom magam. Talán pár nap. Nem engedhetek meg ennél többet. De most még erre az angyalarcú nővérkére kell támaszkodnom. Csendben, a fogaimat összeszorítva vánszorgok el a segítségével a fürdőig. A küszöböt átlépve megcsap az égetett illatos gaz émelyítő szaga. Azonnal fintorba áll az arcom.
- Mi ez a szag? - érdeklődöm lepillantva az engem támogató Evangelinre. A kádhoz bicegve elengedem a lányt, és a kád peremére ülök, miközben hallgatom a magyarázatát, miért is lett meditáló klub a fürdőmből.
- Ezzel mi lesz? Le kell venni, érheti víz a sebet? - érdeklődöm meg tőle a felsőtestemen átívelő kötésre pillantva és amennyiben bólint, elkezdem lehámozni magamról, de aztán ráhagyom, hagy csinálja ő, az ő kezei amúgy is finomabban érintenek, ujjai puhábbak. Néhány izmom meg is remeg az érintése után. Szótlanul nézem, ahogy ténykedik, és azon kapom magam, hogy a vonásait és az alakját bámulom.
- Mondja csak, hány éves? - teszem fel a semmiből jött kérdést. Miután leszedte rólam a gézt, inkább a sebemet kezdem el tanulmányozni. Ahhoz képest, hogy démon csinálta, egész szépen gyógyul.
- A gyógyítók jó munkát végeztek. - jegyzem meg elismerően, majd óvatosan lábra állok és a lányra pillantok. Elgondolkodom, hogy ő vajon mennyire tartja illetlennek a pucérságot, mert engem igazából nem zavar, de lehet nem kéne előtte lehúznom az alsót. Fogalmam nincs, mennyit látott vagy akart látni belőlem, de azért, mert katona vagyok, még úrihollónak nevelt az anyám.
- Le fogom húzni az alsómat, ha nem bánja. - jegyzem meg figyelmeztetve ezzel arra, hogy ha nem szeretné a pucér valagam vagy szerszámom látni, még van ideje elfordulni. Akárhogy is dönt, az alsó mindenképp a földön végzi pillanatokkal később. Csóri nővérkét azért nem irigylem a munkája miatt. Nekem ez nem menne. Amúgy is kellemetlennek érzem feltenni a kérdést, nem akaródzik kiejteni a szavakat, de mégis meg kell emberelnem magam.
- Besegítene a kádba? - hadarom el egy szuszra, de én még egyszer meg nem ismétlem. Csak épüljek fel, élvezettel hentelem le a démonokat a határszélen ismét...

by Azalea
#diavalreag

⌛ 2024-07-26, 19:38

Meglepetés menyasszony

Diaval & Evangeline

Mi nők, szeretünk ködösen fogalmazni. Már csak az illem miatt is, vagy valami hasonló. De azért a kérdések javára válaszolok. Még ha nem is minden teljesen egyértelmű. Kikísérem leendő férjemet a fürdőbe és várok, álldogálok egy helyben az ajtó előtt. Várok, hátha esetleg rosszul lenne és mégis csak szüksége lenne rám. De egy darabban lép ki vissza az ajtón és saját lábán tér vissza a szobájába. Igaz, ebben már segítségére vagyok és támaszkodik is rám. Vissza fekszik az ágyába és egy rövidebb kérdezz-felelek után "elenged" maga mellől. Aranyos tőle, hogy nem akar így lekötni, pedig hát... Annyit viszont megígérek neki, hogy időben fel fogom ébreszteni. Mielőtt még a szülei megjönnének és főleg hogy rendbe tudja magát szedni. Na meg persze segítek neki majd abban is.
- Bő egy órával hamarabb szólni fogok, hogy meg tudjon fürdeni és felöltözni. Pihenjen csak Diaval, a többit bízza rám.
Szólok és a csengőcskét kéz közelben hagyva kimegyek a szobából. Lemegyek és megebédelek én is, utána a szobámba megyek vissza és leülök a zongora elé. Halkan kezdek el játszani rajta, hogy a bűvölt hangszer csendes altatót játsszon. Az igézet azt a célt szolgálja, hogy Diaval álma nyugodtabb legyen. Vagyis kifejezetten úgy alkottam meg neki a bűbájt a dallamhoz, amit énekelek mellé; hogy ne a rémálmai térjenek vissza. Az ének-bűbáj a holló és a pacsirta közös erdei útjáról szól. A zenét befejezve kimegyek és körbe járom a házat, de ott mindent rendben valónak találok. Visszamegyek és megmosakszom, majd a cipőmből kilépve vissza térek Diaval szobájába. Csendes léptekkel mászkálok körülötte, hogy ne ébresszem fel. Az álom bűbáj még úgy is hat. Előkészítem a tiszta ágyneműt és a ruháját is, amit majd fürdés után fel tud venni. Azt be is készítem neki a fürdőbe és elkezdem engedni neki a forró vizet a kádba. Vissza tipegek a szobámba a gyógyszerekért, s megint vissza a fürdőbe. A sebeket nem bántó olajokat csepegtetek a vízbe, amik segítenek a véraláfutások mértéket csökkenteni. Szárított zsályából, levendulából és mentából sodort rudacskát veszek elő, aminek a végét meggyújtom. Egy pillanatra felszikrázik a száraz növényi keverék, majd füstölögni kezd. Jobb kézzel húzom el a füstöt a víz fölött és védő csillagot "rajzolok" vele. Majd beszívom mélyen a füstöt és kifújva azt egy újabb igét használok, hogy a gyógyfüvek hatásosabbak legyenek.
- Dálle forza. Poñer fin á súa dor. Limpa a mente. Sabio, quita a dor. Lavanda, dálle sorte. Menta dálle forza.
Varázslat közben minden mondatom végén bal tenyérrel kettőt "koppantok" a mellkasomon, jelezve a kívánságom őszinteségét. Végül is, részben ezért vagyok itt. Csak forró vizet engedek, mert most jön a neheze. Fel kell keltenem Diavalt és rá kell vennem a fürdésre. Bár az utóbbiba csak bele fog egyezni. Az ő érdeke is, hogy a szülei azt lássák, hogy jobban van. Megállok az ágy a mellett és óvatosan kezdem el ébreszteni a bűvölt álomból. A homlokát érintem meg, de még így is hirtelen pattannak fel szemei és kapja el a csuklóm. De hamar feltisztul már a tekintete és el is engedi a csuklómat. Mosolyogva nyugtatom meg afelől, hogy van még idő a beígért látogatásig. Azzal a fajta szelídséggel, ami ösztönös és belülről fakad, nem erőltetett és nem mesterkélt. Az igazi Evangeline arca valóban ilyen. Ez vagyok én.
- Van még bő egy óránk a látogatásig. Addig egy frissítő fürdő nem ártana, már előkészítettem. Jót fog tenni. Amíg felfrissül, addig áthúzom az ágyát is Diaval. A szülei is nyugodtabbak lesznek, ha a gyógyulást érzik magán és nem a gyengeséget. Annál több ideje lesz a következő látogatásig.
Húzom el előtte a mézesmadzagot, hogy igen, bizony jó lenne megfürdenie. A tiszta ágynemű és a frissen fürdött ember más összképet ad, ki is szellőztetnék. Várom, hogy miként határozza el magát és ha rákérdezne, hát megmondom azt is, hogy a ruháját már kikészítettem a fürdőbe. Alsógatyát is. Igen. Persze. S újból segítek neki kijutni a fürdőig, ha kell. Biztosan kell.

by Azalea
#Evareagok To: @Diaval Murkrow

⌛ 2024-07-20, 20:22

Meglepetés menyasszony

Evangeline & Diaval

Felvont szemöldökkel nézek rá, miközben a történelmet meg a betartandó ígéretet említi, nem szeretem a balladai homályokat, ámbár úgy vettem észre, a nők szeretnek ködösen fogalmazni. De talán engem nem érint és nem fontos a számomra, ezért nem fejti ki. Nekem aztán mindegy, kinek rójja le ezzel a tartozását, míg betartja az általam hozott szabályokat.
- Tényleg csak egy hajszálon múlott. - jegyzem meg inkább magamnak halkan a hallottakra reagálva, miközben felsegít. Majdnem otthagytam a fogam, de aki nem mer, az nem is nyer. És annak a démon szukának vége, többé nem játszadozhat velem kénye-kedve szerint. Túléltem, szóval a következő, akinek félnie kell, az a Pesadillas öreglány. Letaszítom majd a képzeletbeli kis trónjáról, elveszem azt, ami olyan nagyon fontos neki. A presztízse. Nem tudja még, hogy a Mordwinok csendes gyilkosok. Jó szövetségesek vagyunk, de annál rosszabb ellenségek.
- Mindenképp. - nyugtatom meg, mielőtt elvégezném a dolgomat, de valójában eszemben sincs behívni és a segítségét kérni, szégyen lenne rám nézve. Miután nagy nehezen megvolt minden és ismét félvízszintesbe kerültem, felteszek neki pár kérdést, melyre elég korrekt válaszokat ad.
- Hmmm. - nyugtázom a szavait először, de azért nem felejtem el az illemet.
- Értem. Köszönöm az információkat. - biccentek nem túl megerőltetően, csak annyira, hogy lássa, értékelem a fáradozásait. Viszont meglep, mikor azt mondja, még itt maradna velem egy légtérben. Elvégre nem vagyok túl jó társaság. Most meg végképp nem. Ennek a lánynak sem lehet túl sok élete a gyógyításon kívül, állapítom meg magamban. Pedig hamvas és egészen szép.
- Egyelőre nincs más kérdésem. Menjen nyugodtan és olvasson vagy foglalja el magát. Én megleszek egymagam, nem kell itt unatkoznia mellettem. Ha valamire szükségem lesz, majd csengetek. - tekintetem az éjjeli szekrényen lévő csengőre vetül, nem kerülte el a figyelmem az apróság, elég jó megfigyelő vagyok.
- Viszont ha elaludnék, kérem, keltsen fel, mielőtt jóanyámék ide csődülnek, csak nem így kéne fogadnom őket, egy szál alsóban. - tekintek végig magamon, hát valljuk be, elég szarul festek. Ha visszanyerem a vitalitásom, az első utam az arénába vezet mindenképp.
Miután a nővérke távozott, még egy darabig a plafont bámulva tervezgetem az Adolfina Pesadillas elleni bosszúmat és minden mást, ami hirtelen eszembe jut, de hamar beütnek a gyógylöttyök, mert megszunnyadok. Ki tudja mennyi idő múlva azonban hirtelen pattannak ki a szemeim, az idegen, ámde kedves női hangra. Amennyiben hozzám ér, ösztönből kapom el a csuklóját. Beletelik egy pillanat, hogy realizáljam, a nővérke az, aki felvert álmomból.
- Elnézést. Ez ösztönből jött. - engedem el a törékeny kis csuklóját, majd megköszörülöm a torkom.
- Kérem mondja, hogy még nem csődült ide a család. - sóhajtok fel, miközben megmozgatom a félfekvésben elgémberedett nyakam.

by Azalea
#diavalreag

⌛ 2024-07-04, 21:38

Meglepetés menyasszony

Diaval & Evangeline

Végül is tegnap még a kisujját sem emelte meg, ma már pedig egyedül inna és kelne fel az ágyból. Persze utóbbi nem megy segítség nélkül, de hát na. Részben azért vagyok itt, hogy segítsek neki mindenben. Másrészt azért, hogy a felépülése után pár héttel, vagy hónappal összeházasodjunk. Na. Az lesz még érdekes eset. Női lényem mindent tudó mosolyával figyelem leendő férjemet, aki nem szokta meg a gondoskodást. S persze nem is igényli, hogy olyankor segítsenek rajta, mikor eszméletén van. Tegnap még könnyű dolgom volt vele, hagyta magát. Nos. Úgy érzem élvezni fogom az elrendezett házasság minden kényelmét és báját. Bár ez változhat később, majd valamikor; de nem áltatom magam ilyen álmokkal. Ami lesz, úgy lesz; ezt már eldöntötte helyettem a családom. Miért sírnék hát? Miért lennék mérges, amúgy sem tehet róla Diaval sem. Felül az ágyban, az oldalát fájlalja, a lába zsibong. Utóbbin próbálok segíteni, még ha nem is akarja.
- Gyógyítók mentették meg és bűvölték vissza a szürke határ világos oldalára. Az én dolgom az ápolása, legalábbis addig, amíg erőre nem kap annyira; hogy biztonságban legyen a házában. S amúgy is a történelem miatt vagyok itt. Egy ígéret miatt, amit be kell tartani. Ennyi az egész.
Segítek neki felállni, hagyom, hogy rám támaszkodjon amennyire csak szükséges. Elbírom én. Elbírok bármit, ahogy eddig is és nem ejtek egy könnyet sem. Mesélek még a családomról, arról, hogy mindenkit elvesztettem. Diaval nekromanta, így nála a halál az élet mindennapos része. Kifejezi a részvétét, mert kell; semmi több. S ha lassacskán is, de eljutunk a fürdőig, ahol érzékeny búcsút vesz tőlem leendő uram. A pisilésnél most nincs rám szüksége.
- Kint maradok esküszöm, de szóljon, ha rosszabbul érezné magát.
A kőről nehezebb felszednem, mint csak a vállam adnom támaszul. Reménykedem benne, hogy ennyire azért segítőkész lesz. Az ajtó előtt állok és várok, s inkább koncentrálok arra a hangra, hogy puffan vagy sem, mint a csurgásra. Bele telik pár percbe, míg végez. A járás is nehezére esik, főzetet is ivott azért ma is bőséggel; akármennyit is bírjon el egy férfi hólyag. Ismét a hóna alá vesz, ami mondjuk már nem zavar. Még ha meg is van izzadva, de épp elégszer mosdattam meg, hogy ne legyen vészes a helyzet. Vissza fekszik az ágyába, de nem takarózik be. Az idő kellemes még egy szál nadrágban is, hiszen a kandallóban ég a tűz. Nem tartok attól, hogy izzadt teste megfázna. Amennyi gyógyfőzetet belé diktáltam én is, még ha csak a mai napot nézem is. Vissza ülök mellé a székre és válaszolok a kérdéseire.
- Három napig inkább, nem volt egészen négy nap. Néha magához tért pár pillanatra, valamit motyogni próbált, úgy tudom. Akkor nem voltam maga mellett.
Főleg akkor, mikor a gyógyítók "dolgoztak" rajta; bár besegítettem nekik is. Ismerem Diaval sebeit és tudom, milyen módon jutott el a férfi erre a "gyógyult" szintre.
- Még nem vagyok éhes, maradok, ha nem zavarja. Esetleg ha lennének még kérdései, mielőtt a szülei megérkeznek? De ha egyedül szeretne pihenni, akkor átmegyek a vendégszobába. Ha szüksége van valamire, akkor szóljon nyugodtan. Később úgy is vissza kell jönnöm a következő adag gyógyszerek miatt és fürdenie is jó lenne majd.
Megvárom, Diaval hogyan dönt, nekem így is, úgy is megfelelő. Legalább lesz időm előkészíteni a fürdővizét. Az apró mosoly így sem tűnik el szám szegletéből, még ha talán a szemem tükröz is némi mélabút. De jobb, ha már most megszokja Diaval, hogy engem nem könnyű letörni.

by Azalea
#Evareagok To: @Diaval Murkrow

⌛ 2024-07-01, 22:15

Meglepetés menyasszony

Evangeline & Diaval

Milyen körültekintő a családom! Gondolhattam volna, hogy felvázolták neki nagyvonalakban, milyen is vagyok, de akkor azt is tudnia kellene, mi az, amit nem tolerálok különösebben.
- Nem az, hogy nem vagyok hozzá szokva, egyszerűen csak nincs rá szükségem. Amit magamtól meg tudok csinálni, azt meg tudom csinálni. Ha pedig valami nem megy, akkor szólok. - jegyzem meg, a feleletére pedig csak biccentek. Nem figyelmességnek szántam, az illem kedvéért mondtam, de ezt inkább nem közlöm vele, nem akarom én letörni a sugárzó mosolyát. Balga módon megkérdem, miért ezt az utat választotta, erre csak úgy ömleni kezd belőle a szó. Nem mintha, mert jobb hallgatóság vagyok, mint beszélgető partner. Hamar rájövök, ez a hölgyike se csak a tényekre szorítkozik. Kábé a fél életét elregéli nekem, csak épp arra nem válaszol, amit valóban tudni szeretnék. Elejt azért egy-két új infót is. Szóval szegről-végről rokonok vagyunk, anyám ezért bízott meg benne és a szaktudásában. Így már minden világos. Miközben én próbálom elgémberedett végtagjaimat mozgásra bírni, addig ő tovább mesél. A lábaimban mintha hangyák mászkálnának, de csak azért is igyekszem talpra állni, bár az oldalam rettenetesen fáj. Kicsit mozgatni kezdem mindkét lábam, ő meg szorgosan rásegít, mielőtt még bármit is mondhatnék. Csak elhúzom a számat, de hagyom, hogy dörzsölgessen, ha neki jól esik.
- Dicséretes dolog ez, ám azért azt ugye tudja, nem kell, hogy a történelem megismételje önmagát? Engem nem kell megmenteni. Talpra tudok állni, az oldalam sérült, ha emlékeim nem csalnak. És az emlékeim a nőkkel ellentétben nem csalfák. Inkább segítsen fel.- nyújtom felé az egyik karom.
- Kérem. - teszem hozzá gyorsan a varázsszót, ahogy anyám mondaná, nehogy azt higgye, parancsolgatni próbálok neki. Miután átkaroltam a válla felett és belekapaszkodtam, próbálok lendületet venni és sikerül is talpra kerülnöm, bár mocskosul fáj mindkét oldalam és a szegycsontom alatti rész. De ami nem öl meg, az megerősít. A hónom alá csapva a nővérkét óvatos, kis lépésekben megindulok a fürdőm felé. Egész jó illata van. Mármint a hajának.
- Részvétem. - jegyzem meg a családi történetét hallgatva. Nem tudok rá mást felelni, nem igazán vagyok a szavak embere, nem vagyok jó vigasz nyújtásban sem, maximum egy zsebkendővel tudnék szolgálni, bár nem mutatja jelét annak, hogy az egereket kívánná itatni. Nekromantaként számomra a halál már nem egy ismeretlen, túlmisztifikált dolog. Valóságos, ámbár kiszámíthatatlan. De minden pillanatban jelen van, csak igyekszünk elfeledkezni róla. Sebezhető halandók vagyunk, vér, csont, hús és bőr, mely lassan elenyészik a föld alatt, ha nem kezeskednek érte megfelelően. A fürdő ajtaja szerencsére nyitva, így csak be kell lépnem. Kieresztem a nővérkét az ölelésemből, majd a falnak támaszkodom.
- Előre szólok, ehhez sem kell segítség. - jegyzem meg, bár egy pillanatig sem gondolom komolyan, hogy segédkezne nekem a csurgatásban. Miután behajtottam magam mögött az ajtót és a fogaim összeszorítva, nagy nehezen sikerült a sloziig elvánszorognom, aztán meg a csaptelepig, egy pillanatra belenézek a tükörbe. Szarul festesz Murkrow. Állapítom meg magamban, de inkább legyek megviselt és izzadt, mint egy cseszett hulla. Hosszú percek múlva ismét megjelenek az ajtóban, hogy Evangeline visszasegítsen az ágyhoz. Úgy elfáradtam ennyi mozgástól, mintha húsz kört futottam volna a határszélen. Miután ismét visszahelyezkedtem ülő pozícióba, nem húzom magamra a takarót, jól esik a levegőmozgás.
- Egyébiránt még mindig várom a választ arra a kérdésemre hogy pontosan mennyi ideig voltam eszméletlen? Három-négy nap? - teszem fel ismét a kérdést, ami felett így vagy úgy, de átsiklott. Az órára pillantok, hamarosan delet üt az óra.
- Nemsokára ebédidő, nyugodtan magamra hagyhat, hogy elmehessen ebédelni. Gondolom nem tölti minden idejét az ágyam mellett. - nézek rá összevont szemöldökkel. Biztosan megvan a magánélete neki is, isten ments, hogy miattam elhanyagolja azt.

by Azalea
#diavalreag

⌛ 2024-06-25, 21:47

Meglepetés menyasszony.

Diaval & Evangeline

Nem is számítottam nagyon másra. Egy olyan férfi, aki magán kívül senki másban nem bízik és folyamatosan erősnek mutatja magát; nem fogja hagyni; hogy ilyen mértékben gondoskodjak róla. Noha ez a kis csukló szorítás abszolúte felesleges mozzanat volt, mivel nincs benne annyi erő; hogy bármilyen érzelmet kiváltson belőlem. Főleg negatívat nem. Így amíg a jövendőbelim makacsul hozza mogorva magányos farkast, addig én vidáman mosolygok és engedem, hogy egyedül igyon. Azért az már jó pontnak számít, hogy elnézést kér mogorva stílusa miatt.
- A szülei, kiváltképp az édesanyja figyelmeztetett; hogy mire számíthatok öntől. Valahol meg is értem és az is igaz; hogy nem mindenki szereti; vagy épp nincs hozzá szokva ahhoz; hogy ilyen mértékben gondoskodjanak róla.
Pedig egy kis gondoskodásra mindenkinek szüksége van. Felállok és elteszem a kiürült fiolát, majd vissza ülök a székre az ágy mellé.
- Nem kell szabadkoznia, de jól esik a figyelmessége. Köszönöm.
Úgy érzem kezd kialakulni egy egyfajta beszélgetős kapcsolat, ami már egy kisebb előrelépés ebben a kapcsolatban. Nos igen. Egy még tökéletesen egyoldalú kapcsolatban; hiszen Diaval mit sem tud az elrendezett házasságunkról. Nem tisztem őt felvilágosítani erről, majd a szülei megteszik. Lehet el sem hinné nekem. A kérdése viszont nem ér váratlanul, de mellé hamar érkezik egy más természetű kérés is. Így inkább felállok a székről és elteszem azt az útból.
- Az édesanyám volt gyógyító, Sabrina Langerak ikerhúga. Meghalt a születésemkor, így nem ismerhettem őt. De mindig is érdekelt a gyógyítás. Apai ágról viszont Amphora Rimbauer Mordwin volt a dédnagymamám. Így tartozom a családhoz. De a szómágia vonzott inkább, így ebben az irányban tanultam tovább.
Ennyiből talán már sejtheti, hogy nem csak úgy vagyok itt, mint ápoló. Hiszen így könyvelt most el magában, tudom, de nem is olyan nagy baj ez. Most még nem. Közben az ágy mellett állok, készen arra, hogy Diaval megpróbálkozzon az ágyból való kikeléssel. Ha nagyon rá kell segítenem a dologra, mert zsibbad a lába; vagy ne adja ég, begörcsölne; akkor letérdelek és át dörzsölöm a kezeimmel. Csak hogy egy kis életerőt kapjon a keringése. Feltéve persze, hogy szükség lesz erre.
- A nagyapám is határőr volt, mesélték, egy alkalommal megmentette a nagyapja életét.
Vagyis a családjaink ismerik egymást és rokoni szál is akad. Ami mondjuk strigáknál nem szokatlan. A beszélgetés talán némileg eltereli a figyelmét a kínjairól, bár kevés rá az esély. Ramaty állapotban van még; de legalább már nincs életveszélyben.
- Amikor a fivéreim és édesapám is meghalt; akkor kerültem édesanyám nővérének a családjához. Náluk volt alkalmam jobban megismerkedni a gyógyítási technikákkal.
Csak épp nem maradhattam ott. Túlságosa hasonlítok édesanyámhoz és Sabrina néni számára fájdalmas volt a jelenlétem. Mondhatni. Így most ő tartotta be nagyapám esküjét, miszerint a Murkrow család egyik férfi tagjához kell feleségül mennem. Épp most kísérem ki a férjjelöltetem a mosdóba. Fura egy helyzet.

by Azalea
#Evareagok To: @Diaval Murkrow

Meglepetés menyasszony

Element of Freedom

Meglepetés menyasszony

Element of Freedom :: Varázsvilág: Boszorkányföld :: Boszorkányvölgy

2 posters