Hosszú élete alatt megannyi démonhoz volt már szerencséje, hajlamos volt arra, hogy elfelejtse őket, de talán ez nem is volt annyira meglepő. Túl sok fiatal pokollakó esett bele a kevélység bűnébe, túlbecsülték a saját fontosságukat, erejüket és végül mind ugyan úgy végezték. Vagy egy angyal vagy egy másik démon kioltotta az életüket. Habár az ostobákért nem volt kár, természetes kiválasztódás.
- Még megfontolom, sajnos az oroszom nem a legjobb. Nem kedvelem az orosz betűket. Talán nem fog gondot jelenteni, ha az arab abc-t fogom használni. Habár, sajnálatosan ahhoz, hogy írjak, át kellene sétálnom az üvegdarabokon. Nem szeretném, hogy kiszúrják a cipőm talpát.- kellemetlen lenne, ha úgy kellene sétálnia a hidegben, hogy beázhat a lábbelije.
- Érthető. Ha egy nagyobb munkára készülsz, tényleg hasznos lehet a pihenés, még a mi fajtánknak is.- természetesen nem kérdezett rá arra, hogy mégis mi lehet az a munka. A démonok közt is élet a privátszféra, főleg köztük élt, ők találták fel a hátba szúrást.- Üzleti megbeszélés céljából jöttem, hogy ápoljam a nemzetközi kapcsolatokat és ezt az országot is meg ajándékozzam a termékemmel. De ahogy elnézem ezt a helyet… az üzletfelemet meglepte egy riválisa és most fel kell keresnem egy másik vevőt. Rémesek ezek az emberek, nem tisztelik a másik idejét.- rosszallóan rázta meg a fejét.- De legalább a kávéjuk egész iható.

Érezte azt, ahogy a füst megtölti a nyelőcsövét, végighalad a tüdök felé, kitölti azokat, majd a démon orrlyukain át távozik. Nem jelentett számára semmit se, nem volt ember, nem hatottak rá azok a betegségek, amik megfertőzhetik a halandókat. Mégis szívta őket, nem mintha bármit is remélhetett volna. Motorikus mozdulatok sorozata volt csupán, semmi más, másolja az emberei szokásokat, eltekintve attól, ahol ezt teszi, ténylegesen emberinek hathatott.
Ismeretlen hang ütötte meg a füleit, fejét arra fordította, ahonnan a nevét hallotta. Már csak ebből biztosra vette, hogy nem egy ember szólította meg, de nem is angyal. Kizárásos alapon csak egy fajtársa lehetett az.
Gyorsan végigmérte a nőt, hátha lát valami ismerős vonást, amiből következtetni tud arra, hogy kihez is van szerencséje. Pár pillanattal később felismerte a démont, bár azt nem mondaná, hogy ismeri, csupán tisztában volt azzal, hogy ki is áll az esőben, bár azt szokatlannak találja, hogy egyedül.
- Anammelechez van szerencsém, ha minden igaz. Vagy tévednék?- azzal nem veszíthet semmit se, ha rákérdez.
- Hogy ez?- végignézett a romhalmazon.- Ehhez pont nincs közöm. Bár ami igaz az igaz, hogy nem lehet túl sok mindenből választani. Nem tartom kizártnak, hogy mielőtt távozom, megkeresem a panaszkönyvet, saját magamat kellett kiszolgálnom és mit láthatod… nem mondanám, hogy hatalmas a tisztaság.- megengedett magának egy kis sötét humort.- Foglalj helyet és ha nem vagyok tolakodó, mi járatban? Így egyedül.

Mégis mi szépet láthatnak az emberek egy ilyen városban? Vagy bármelyikben? Az építészetet? Azt, ahogy az éjszakai fények kigyúlnak és valami misztikust kölcsönöz? Gyönyörködnek benne, csodálják és szeretik. Nem látják meg az igazságot. Hogy az egész nem több, mint egy alma, ami érettnek látszik, ehetőnek és édesnek, de amit belemélyesztik a fogaikat, rothadással, férgekkel találkoznak. Ilyen volt minden nagyobb város, ha benéznek a felszín alá, megpillanthatják az igazi életet.
- Bosszantó, igazán bosszantó.- átlépett egy test felet és cipőjének talpa alatt ropogtak az üvegszilánkok.- Ezt nem így terveztem.- némileg frusztráltan nézett körbe a szebb napokat is látott kávézón és az élettelen vendégeken, személyzet tagjain.
- Azt hiszem, hogy nem számíthatok kiszolgálásra.- ez zavarta a legjobban, hidegen hagyta, hogy az üzlet, amiért az országba jött, annak a megkötését el kell napolnia, az se zavarta, hogy a kinti időjárás viharossá vált. Ellenkezőleg, az elnyerte a tetszését. Még később fog kiérkezni a helyi rendőrség, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, egy eléggé félreeső helyen volt a kávézó, a helyiek tisztában voltak azzal, hogy jobban járnak, ha a saját dolgukkal törődnek.
Besétált a pult mögé és hozzá látott egy kávé elkészítéséhez. Legalább ennyi haszna legyen annak, hogy idejött.
- Nem kérem a visszajárót.- a pultra dobta a kávé árát majd leült a kitört ablak mellé és lassan keverni kezdte a kávéját, közben pedig az esőt figyelte.
- Egészen nyugtató.- belekortyolt a fekete italba, majd elővette a cigerettáját és rágyújtott.