Erdő mélyén barna medve

"Néha el kell szökni a világ elől ahhoz

hogy továbbra is benne tudj élni."

A szőrös nagyember úgy tesz, mint egy közeli ismerős, de Lucas esküdni merne, hogy még életében nem látta az alakot. Kissé zavartan ráncolja homlokát és méregeti a fazont, aki váltig állítja, hogy rokoni szálak fűzik őket össze. Erősen kétli, hogy ez igaz lenni, abba meg már inkább bele sem gondol mit jelenthet nála az, hogy ő a "szárnyas bro".
-Mi az a DEF? - kérdez vissza oldalra döntött fejjel és merő óvatosságból tesz néhány lépést hátrább. Hirtelen nem tudja mit gondoljon, lehet hogy a szőröstesó maffiatag, vagy valami erdővédő barátikör tagja. Mindkettőt kinézné belőle. Mielőtt gondolatait tovább futtathatná, a férfi meghívatja magát.
-Ööööö…. - hirtelen szóhoz sem jut, de kezében pihenő fegyverét lejjebb ereszti, miközben az alak elindul az erdei lak felé. Egy ideig ott áll feje felett duzzadó kérdőjelekkel és nézi Vincent távolodó alakját, majd hirtelen kapcsol. A behemót a házuk felé lépdel. A ház felé, ahol Anna az igazak álmát alussza.
-Várj...jövök. - szedi lépteit fivére után. Az erdei idegen úgy lép be a lakásba, mintha csak hazaérkezett volna. Kabátját felakasztja, a nappaliban pedig hamar elkényelmesedik.
-Mi valóban testvérek vagyunk? - teszi fel a kérdést, miközben ő maga is kibújik a kabátjából.
-Nehéz elhinni, nem igazán hasonlítunk. - mondja ki a nyilvánvalót, azonban egyetlen ésszerű magyarázatot mégis talál erre.
-A szüleim örökbe fogadtak téged? - helyezi magát kényelembe a férfival szemben lévő fotelben. Vincent kérdésére kicsit habozva válaszol, úgy érzi mégsem mondhatja el az igazat, hogy démonok elől bújkál itt másodmagával. Mégis ki hinne el egy ilyet? Ha hívatlan vendége körülnéz, hamar leszűrheti, nem egyedül tengeti itt a mindennapjait. Szinte kiszúrja az ember szemét a sok női holmi. Így kár is lenne azzal próbálkoznia, hogy előadja, egyedül lakik itt. Anna is bármikor lesétálhat az emeletről. Ám reméli, erre nem kerül sor. Nem tudja milyen szándékai vannak Vincentnek, ezért óvatosságból a barátnőjeként hivatkozik a lányra.
-A menyasszonyommal időzünk itt. - feleli apró vállrándítással.

Erdő mélyén barna medve

"Néha el kell szökni a világ elől ahhoz

hogy továbbra is benne tudj élni."

Lucas ujja a ravaszon, kicsit hezitál, de végül lő és a zsákmány elterül.  
-Ez nem is egy medve. - jegyzi meg meghökkenve leginkább magának, miként látótávolságba kerül a medvének vélt alak. Szőrös, de emberszerű. Talán egy vadőr vagy egy orvvadász? Mégis ki más mászkálna itt éjnek évadján? Látszólag nem mozdul, talán meg is ölte, a gondolattól kissé ideges lesz, pedig tudja, hogy puskájában csupán altatólövedék volt. Nyel egy nagyot és még közelebb lép, a puska csövét végig az alakon tartja.
Lucas aggodalma abban a pillanatban tovaszáll, amint megbizonyosodik róla, hogy a férfi szemlátomást jól van. Nem hat rá az altatólövedék.
-Találkoztunk már? - ereszti le puskája és gyanakodva méri végig az előtte heverésző alakot, aki egy laza mozdulattal húzza ki tomporából az altatólövedéket és végül a tenyerébe nyomja azokat. Az idegen testvérének hiszi őt, és úgy beszél vele, mint rég nem látott ismerőssel. Talán esés közben beverte a fejét.
-Bizonyára összekever valakivel. - jegyzi meg. Hiszen leghalványabb emlékképe sincs az idegenről. Azt pedig erősen kétli, hogy rokoni szálak fűznék őket egymáshoz, mert még a gyér esti fények ellenére is tisztán látszik, semmi hasonlóság nincs közöttük.
-Lucas Wittenborn. Főügyész Londonból. - mutatkozik be az előtte álló férfinek.
-Te ki vagy? - kérdez rá komoly arcot vágva, bár amilyen jókedélyű fickónak látszik a szőrmók, talán tréfának veszi kérdését.

Erdő mélyén barna medve

"Néha el kell szökni a világ elől ahhoz

hogy továbbra is benne tudj élni."

Anna és Lucas angyali teleporttal érkeztek néhány nappal ezelőtt erre a németajkú vidékre. Érkezésük után az őket kísérő angyalnak, Merielnek fontos dolga akadt, csak egy hátrahagyott rövid üzenet lógott a hűtőszekrény ajtaján, amiben a tollas nő azt ígéri, hamarosan visszatér. Már lassan öt napja ennek, azóta hírét sem hallották. Merielt szavatartó és megbízható nőként ismerik, eltűnése komoly aggodalomra ad okot. Lehetséges, hogy bajba került? Lucas az ötödik napon, az ebédet követően úgy dönt, nyakába veszi a vidéket és megpróbál Meriel nyomára akadni. Ha mást nem, keresni egy boltot, ahol feltölthetik fogyatkozó éléskamrájukat. Nem tartja szükségesnek, hogy a doktornő is vele tartson, jobb ha a lány marad és ügyel a lakra. Lucas a sufniból egy lőfegyvert vesz elő, mégsem akar elindulni fegyvertelenül. Ki tudja milyen veszedelmeket rejt az erőd. Éles lőszer helyett azonban csak kábítólövedéket vesz magához, úgy véli ez is megteszi. Biztos ami biztos alapon, még egy vadászkést is becsúsztat a cipője szárába. Vízzel tölti meg kulacsát és némi elemózsiát is elrak az útra, néhány napnál tovább nem tervez többet időzni a hegyek között. Túrája során ügyel rá, hogy a biztonságos terepet még véletlen se hagyja el. Merieltől tudja, míg a fatörzsbe vésett angyali védőrúnákat látja, addig démonoktól nem kell tartania. Séta közben gyorsan telik az idő, mire észbe kap a nap már lemenőbe. Ideje keresnie egy helyet, ahol tábort verhet éjszakára. Még sötétedés előtt egy lakatlan üreget, ami nem túl messze a folyóparttól sem. Tüzet gyújt és vacsorázni készülődne, mikor ág reccsenésére lesz figyelmes az erdő felől. Valaki a közelben jár. Óvatosan a fegyveréért nyúl, és a lehető leghalkabb léptekkel oson közelebb. A bokor összerezzen és ő célra tartja fegyverét. A fényviszonyok nem túl kedvezőek, de Lucas egy medvét vél felfedezni a fák között álldogáló termetes alakban. Mert mi más lehetne, ha nem egy mézzabáló? A főügyész nem késlekedik, belelő két kábító lövedéket, vélhetően el is találja a fenevadat. Megfontoltan megy közelebb, közeledve pedig egyre kevésbé biztos benne, hogy medvére lőtt.