Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

Mosolyra rándul a szám széle, kis gödröcskét idézve meg az arcomon, amikor látom, hogy gonoszkásan pislog, de csak egy pillanatig tart, nem vall rá, még ez is aranyos így ismerve őt, mint gonosz lenne.
- Hát vonakodva, de valószínűleg nem utasítanám vissza, ha kapok lovat is átmenetileg arra az időre, hamar pontot tennénk a kérdés végére, hogy elfelejti el valaha az, aki sok éve nem ült lovon már. - Nem kéretem magam, látom mennyire csillognak a szemei, hogy valakivel elmehet lovagolni. Csak remélem, hogy nem fogok leesni a lóról és nem bánom meg, de ott lesz egy orvos, szóval nagy baj nem lehet belőle.
- Hát ezt teljes mértékben megértem, de a szerelem állítólag nem olyan dolog, ami akkor jön, amikor szeretnénk, hanem villámcsapásként és nehéz tőle szabadulni, bár hülye, aki nem vállalja fel és inkább kínozza magát. - egy részem vágyik rá nagyon, de olyan jól élek, hogy igazából nem panaszkodhatok, elvégre szép lányok vesznek körbe általában és a munkám is olyan, amit élvezek csinálni és jó kollégáim vannak a gárdában.
- Na majd velem eljöhetsz világot látni, bár csak a közelebbit egyelőre, de idővel én is szívesen utaznék messzebbre is. - ez még a jövő zenéje, de a strigáknál is még sokmindent tudok neki mutatni. Már alig várom, azt a napot, amikor elvihetem és láthatom majd, hogy mennyire örül az újdonságoknak.
- Hát, nehéz lehet hazamenni, ha az olyan, mintha mindig egy kalitkába zárnának vissza és ahol nem érzed magad annyira szabadnak. Bár lehet nem így van, de így jött le nekem - nem akarok ítélkezni, ami a hanglejtésemből is lejöhet neki, csak hát, nekem az otthon az egy olyan hely ahová szívesen megyek mindig. Engem mondjuk nem követnek testőrök és nincsenek szabályok sem, szóval teljesen más a helyzet.
- Hát ha valami nagy baj van, vagy esetleg történik valami olyan, ami megvisel és segíteni kellene feldolgozni, az nem egy jótanács és már ott sem vagyok például. - tudom milyen, amikor nem akarsz beszélni senkivel, de az, hogy valaki melletted ül és tudod, hogy nem vagy egyedül, az sokat tud segíteni.
- Ne aggódj, én nem hagynám senkinek, hogy vízbe dobálgasson, ha ott vagyok. - nyugtatom meg, hogy emiatt ne főjjön a feje, én megvédem és hát gárdistaként erre elég jó esélyem is van, főleg az egyik legjobbként, amivel nem szoktam dicsekedni.
- Én simán bevállalnám a karúszókat is, még akkor is ha rózsaszínek és barbibabák vannak rajtuk! - annyira nem érdekel mi van rajtam, ez a sok fotózás miatt lehet, de remélem ahogy elképzeli viccesnek találja egy kicsit a dolgot.
- Mi sok mindent kell hozzá tennem? - kérdezem meg, remélem nem arra gondolt, hogy bikiniben akarom látni és azért kérdem, mert tőlem ruhában is lehet a matracon, mivel nem vizes mókázni fog rajta. Másfelől értem, hogy fél és kell egyfajta bizalom is hozzá.
- Azt ellentétét se mondta senki, de most már tudod, hogy amit neked szabad, azt nekem is! - vigyorodom el és jól szórakozom, hogy nem tudja visszaszerezni a cukrot tőlem még.
- Fúj és még testvérek se vagyunk! Szörnyű! - mondom tréfásan a nyálcserére, mert engem hidegen hagy a dolog, de ilyenkor mindig ez szokott kicsúszni a számon. Főleg ha valakik előttem smárolnak és veszik a lapot.
- Aha, persze - szipogok egyet, majd visszafordulok és hát ő tényleg nem poros, nem tudom hogy csinálta, de nem is mertem volna elfenekelni, mert az már túlmenne a barátságon nekem is. A cukorka visszakerül a tulajdonosához és látom, mennyire nem tetszik neki, hogy esteledni fog lassan, mintha a fogát húznák, ahogy azt mondta is, nem sok kedve van visszamenni. Miközben pötyörészik, elkezdem magam leporolni, mert nem árt, ha normálisan festek, már amennyire lehet.
- Igen, tökéletes. - Vilen már nem szedi le egyikünk fejét sem, bár nem az volt a feladatom, hogy összebarátkozzak a lányával, hanem hogy figyeljek rá, de szerintem ez így még jobb is lesz a későbbiekre nézve, mert előlem nem fog meglógni és vigyázok is rá, egy vele egykorúval lehet, ami nem hátrány.
- Igen - sóhajtok egyet és leülök mellé, a lábam felhúzom és összekulcsolom a kezem a térdemen.
- Valójában Vilen küldött utánad, hogy figyeljek rád, mert folyton egyedül mászkálsz el és fél, hogy valami baj lesz, az embereit folyton lerázod. Én tényleg gárdista vagyok, elhárítok, kémkedek, ezért is járok sokat a strigák között is. Az, hogy barátkozzak veled, az nem volt a feladat része, de éreztem, hogy jól kijönnénk, nem tudom, hogy miért, nem szokott ilyen megérzésem lenni és ezért gondoltam, hogy sérültként könnyebben beengedsz. Bár sose engedj be senkit, még ha sérült is, mert nem tudhatod mit akar, nem olyan biztonságos már semmi, a strigák is kémkednek utánunk. Remélem megbocsátható a bűnöm, kíváncsi voltam milyen vagy, bár nem szoktam a parancsok ellen menni. - odafordulok hozzá, remélem nem csalódott nagyon, igyekeztem nem sokat füllenteni mikor találkoztunk, de most a teljes történetet megkapta, meg azt is, hogy amúgy sose fogadjon be sérülteket, mert ilyet sok idegbeteg is megcsinálhat, engem most jószándék terelt oda, de lehetett volna másképpen is.
- Mit szeretnél még csinálni mielőtt hazamennél? - kérdezem, mert tőlem nézhetjük a csillagokat is, bár ahhoz már elég hűvösen vagyunk felöltözve, bár szokott nálam lenni pulcsi a táskámban, de a vizes gatyám tuti rádobtam gondolkodás nélkül, szóval azzal inkább nem számolnék. Néha megesik, hogy még én se gondolok át mindent.
- Visszamegyünk a kis házikódba? - kezdek éhes is lenni, a cukorka átmenetileg jó, de hosszú távon nem sokat ér egy olyan falánk fiúnak, mint én. Meg is csillogtathatnám a főzési tudományom akár.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

Sose állítottam, hogy nehezen kiismerhető személyiség lennék, így csak megvonom a vállaim, amikor jelzi, hogy sejtette, hogy mit szeretek inkább a könyvek illatánál. A következő állítását nem igazán értem, de mivel ő az orvos, így inkább nem kérdőjelezem meg, nekem aztán teljesen mindegy, hogy miből állok, de a férfi énem a félreérthetőt félre is fogja érteni, bárki bármit tesz, akkor is.
- Ugye? Micsoda váratlan fordulatok vannak! - én sem gondoltam volna, hogy kiejtek ilyen, még poénból is, hogy félek tőle, de látom menyire örül neki, nem rontom el ezt neki. Amúgy is ha nem ismerném, mennyire kis ártatlan és jó kislányos, akkor tényleg lenne félnivalóm.
- Csak ameddig jólesik, nem viszem túlzásba eskü - nyilván még haza is kell mennem és csak a napi rutin edzést fogom leúszni, jó kondiba szeretnék maradni, mert az izomzatot meg is kell tartani, nem csak felépíteni.
Mikor megcsipked és puszit kérek, kicsit nagyobb ellenállásra számítottam, meglepett, hogy belement, de egy puszit szép lányoktól sosem hagynék ki, így lehajolok és számolok azzal, hogy lehet nem is lesz semmi, de ismét tévedek. Hát vannak még meglepetések, szélesen elvigyorodom, mert ez olyan igazi győztesnek járó puszi lett, ami nem jelent semmit, de mégis megpecsételi a kettőnk közötti viszonyt. Lehet csak barátok vagyunk és az is marad örökre az egész, de elég bensőséges ez az egész, ami tetszik.
- Ó, azok nagyon szép lovak! - és nem is terem minden árusnál, úgy tenyésztik őket és hát elég borsos áruk van. Lehet sok pénzem, de eltartani meg gondoztatni egy ilyen állatot, arra az nem elég.
- Majd kiderül, ha egyszer lovagolnom kéne - nevetem el magam, mert tényleg nagyon rég volt és nagyon nem is látom magam előtt, hogy ellovagoljak bármerre is.
- Igen, az itteni mesékben és filmekben így érkezik meg az igazi mindig, de még otthon ez nem volt ennyire felkapott dolog. Te már érzed kit szeretnél hercegednek? - érdeklődöm, mert ez a sóhaj vágyakozásra emlékeztet, de lehet más is, de furdalja az oldalam, hogy mégis mi volt. Az udvarója biztosan nem, amit megértek, bár nehéz lesz leráznia az is biztos.
Utána kicsit megint magával ragadnak az érzéseim, de szerencsére nem kerül szóba a kellemetlen incidens, hogy megint könnyeztem, bár most biztos vagyok benne, hogy észrevette, hiszen találkozott a tekintetünk, miközben kibuggyantak a szemét sós könnyecskék.
- Oh, azt hittem ha már kijöhetsz, akkor néha ott is maradhatsz, bár tényleg nem biztonságos zóna, de ha már egyedül is idejöhetsz, nappal sem biztonságosabb. - Vonom meg a vállaim, nincs benne sok logika és hát védőket még mindig kiküldhet este ide őrködni, kétlem hogy Freyát zavarná ami kint van és nem bent nála.
- Attól függ mi a baj, ha valami időigényesebb, akkor több időt is szánok rád, ne aggódj - de általában gyorsan megoldok mindent, ám ez nem minden helyzetre igaz. Mikor sírni készül, csak színészkedésből nyilván, csak sóhajtok egyet, hogy nem úgy gondoltam persze. Elég gyakran visszaköszönnek azonban a kajás dolgok, bár meg sem lepődöm, hiszen rólam van szó. Utána felváltva jönnek a vidámabb és szomorúbb témák, igazi hullámvasút, de a szórakozás mindig eluralkodik rajtunk szerencsére.
- Igen, előttem másokat is így tanítottak és mondták, hogy bedobnak és majd jön ösztönből az, szóval nem ért váratlanul - lehet morbidnak hangzik, de kedvesen mosolygok, mert nekem ez még szép elmék attól független, mert anyám ott még velem volt és együtt voltunk, mint anya-fia.
- Jajj már! Senki se látna benne, de tőlem ha majd egyszer ott tartasz anélkül is felfeküdhetsz egy matracra, nem lesz semmi bajod, amíg ott vagyok veled. - esküként fel is tartom a kezem, hogy ezt vegye komolyan, de nem fogom erőltetni, mert a taruma rémes dolog és nem könnyű átlépni rajta.
- Dehogynem! Kölcsön kenyér visszajár vagy mi! - kicsit összeszűkítem a szemeim gonoszan és eljátszadozunk, azán el is kapom, hogy megkapja az unikornis szarvacskáját.
- Bocsi, nem mondtam, hogy nem vagyok ma született bárány? - nevetem el magam, bóknak véve a szemetet, mert én minden csínybe benne vagyok általában, nem szoktam hagyni se magam, mikor ilyen szórakozásról van szó.
- Nyálat cseréltünk? Mint akik csókolóztak? - kérdem megjátszott tudatlansággal, amikor a kezével hasba szúr, de a kemény kockáknak ettől több kell, hogy megadjam magam. Inkább magamhoz ölelem az édességet és a számba teszek még mályvacukrot. Ha nem lennénk barátok biztos hagynám, hogy a számból vegye el, de ez most nem az a forgatókönyv. Amikor fenéken paskol, hátrapillantok a vállam felett morcosan.
- Persze, bántasz itt engem! Csipkeded az arcom, meg el is fenekelsz! - gyerekes sértettséggel fordulok meg, de a mályvacukrot még mindig ölelem féloldalasan távol tartva Freyától.
- Mert rád tuti nem ragadt egy fűszál sem? Én is elfenekeljelek vagy mi? - kérdem rosszfiús vigyorral, persze nem gondolom komolyan, inkább egyik kezemmel a hajam hátul összeborzolom, hogy ami belement, az kijöjjön, mert most már érzem magamon a sok köszt. Az édességet már könnyedén elcsenheti tőlem, mert nem figyelek rá annyira. Miközben porolgatom magam tovább félkézzel vagy ha a másik is felszabadul, mind a kettővel reagálok a felvetésemre is, miszerint lassan sötétedik és menni kéne.
- Nekem vissza kell mennem estére a gárdához jelentést tenni, mert azt hiszik jelenleg is dolgozom. - jegyzem meg, majd mikor pont ezzel takarózik, akkor megadom magam.
- Van egy feltételem és akkor utána még azt csinálhatunk amit szeretnél és amíg álomra nem hajtod a fejed veled maradok, ha szeretnéd. - nem akarok ünneprontó lenni, szóval gyorsan eszembe jut a megoldás.
- Akkor csak írj vagy hívd fel Vilent, hogy kivel vagy, és én is szólok a Gárdának, hogy később érkezem ez a feltételem - és a kikötésem, hogy maradjunk, nem akarom, hogy Vilen a nyakunkra küldjön bárkit is, na meg nekem tényleg lenne mit jelentenem is, szóval nem is hazudok. Megvárom, hogy miként reagál, de igyekszem odafigyelni is, hogy engem ne verjen át kamu üzenetírással vagy hívással. Akár a csillagokat is itt maradhatunk nézni, mert én egy biztosítás vagyok, hogy Freya biztonságban haza fog érni.

Üzenet: @Freya Talbot || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

Én mindig segítek a rászoruló lányokon, de megváltoztatni nem szeretném, tetszik a határozottsága, de mivel nem tudjuk mit hoz a jövő, nem baj, ha tudja kit kell keresnie majd. Valahogy nem mostanában lesz ez sem, de sebaj, hosszú élet áll előttünk még.
- Meglehet - vonom meg a vállam, mert én nekem kell az otthon nyugalma és a csend, ha olvasni akarok, zavar ha körülöttem zajlik az élet, mert az eltereli a figyelmemet.
- Én a friss étel illatát jobb szeretem, mikor belépek valahová - somolygok felé, mert hát ha valamit, a hasamat jobban szeretem, mint az eszemet. A könyvek illatát nem tudom ennyire átérezni, mint ő, vannak köztünk különbségek bőven, de ennek hála nem leszünk unalmasak egymás számára.
- Férfiból vagyok, nem tehetek róla - bánom meg a bűnömet, látom, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog, de vannak tőlem rosszabbak, én legalább komolyan veszem a barát fogalmat és nem nyomulok meg élek vissza a helyzettel.
- Kezdek félni, lehet el kéne költöznöm - merengek el komoly képet vágva, mintha Freya pont rám akarna törni és megtréfálni. Mert másra nemigen számíthatok. Mondanám, hogy meztelen szoktam otthon járkálni, de biztos rosszul lenne, így inkább megtartom magamnak az információt.
- Szegénykém -  a kezem a vállára teszem megnyugtatásként, mert látom mennyire rossz erről beszélnie is. Tudom milyen nehéz megbirkózni dolgokkal, amiken ha sikerül túllépni, akkor sokkal erősebb leszel, mint voltál.
- Majd helyetted is úszok pár kört - most már pláne nem fogom még viccből sem összevizezni, ezek után már a kisördög se tudna rábeszélni erre, hogy ártsak neki.
- Jajj, ne már! - nem szeretem ha csipkednek, de a célját elérte, mert ahol megcsípte az arcom kipirosodott kicsit egyből. Elég érzékeny a bőröm, de nem zavar. Amúgy meg ha pirulást akar, hát megkaphatja, nagyon jó vagyok arcvágásokban, már színésznek is elmehetnék.
- Kaphatok puszit a bibis arcomra? - kérdezem nagy szemekkel és rendesen elpirulva, a kis szeplőim is jobban látszódnak, ahogy az arcom pírbe merül. A poén kedvéért a mutatóujjam a számhoz támasztom. De nem tart sokáig, amíg egy mosollyal abba is hagyom, nem szokásom puszit kunyizni így.
- Jól hangzik, hogy néz ki a lovad és hogy hívják? - érdeklődöm, miután kiúszkáltam magam és most csak egy kis kellemes pihenésre vágyok.
- Régen tudtam, de hogy tudok-e, az jókérdés. Utoljára kilencévesen lovagoltam és anyám mindig a kis hercegének hívott, gondolom onnan maradt meg. Szerettem szép helyekre menni kirándulni, felfedezni azokat. - mesélem a kellemes régi emléket felemlegetve. Akkoriban még minden jó volt és az anyám is foglalkozott velem, igyekszem a szép dolgokra emlékezni róla, de sajnos elég nehéz elvonatkoztatni attól, ahogy itt bánt velem.
Mikor leteszi a könyvet, igyekszem a versre figyelni, ezért bár felé fordulok, de nem nézek a szemébe hosszasan, mert tuti elmerülnék benne, még ha nem is akarok tőle semmit akkor is, rossz szokásom szemezni és elemezni. Ám a vers elég szomorú, így felnézek akaratlan is, milyen mély fájdalom és hát én ezt nagyon is át tudom érezni, jobban is mint kéne, mert kicsit be is könnyezik a szemem. Lehet ki kellene sírnom végre mindent magamból, de hát a férfi egóm nem engedi.
- Hát ez nagyon szomorú és igaz és szép is - szólalok meg a hatásszünet után és a táskám felé fordulok, hogy megtöröljem az orrom, meg összeszedjem magam, kikészít ez a nő, hogy folyton megríkat!
- Á, a kis faházban vannak, szuper! Van ott galéria is? Hát nem semmi kis viskó az biztos, nem is értem miért nem itt laksz és csak néha hazalátogatsz. - nem túlzok, mert minden is van ott, aztán ki sem nézted volna belőle, szóval nemsemmi. Nem tudom lesz-e most időm megnézni a képeket, így nem ígérek semmit, azért nem kéne együtt éjszakáznunk, mert az sok lenne már és nem is illendő dolog.
- Attól félek én is - nevetem el magam, Freya mint a legnagyobb zaklatóm. Nem véletlen élvezem a társaságot, aki nem meghódítani akar magának és csorgatja a nyálát rám, az ilyeneket nem érdeklik a belső értékek, amik számomra fontosak.
- Igyekszem majd kérvényezni, de szerencsére lehet üzenetet váltani telefonon is, ha valami fontos és akkor nyilván megoldom, hogy ráérjek kicsit. - nekem elég laza a egésznapos beosztásom is, lévén, hogy beolvadok és kémkedek vagy modellkedés közben is vannak szüneteim.
- Mhm - ne is mondd, szinte érzem a számban az ízét! - a kis nyögésre felnevetek, főleg, hogy mennyire szégyenli, pedig a finom sülthalnak szólt. Aranyos volt és nem gondoltam semmi rosszra természetesen, teljesen megértem ezt, ezért is morogtam kicsit én is a finom ízek gondolatára is. Szerencsére van mivel pótolni a felmerült éhségem, az édesség feledtet mindent. Hagyom, hogy visszavegye a zacskót és kettőnk közé tegye.
- Nyugi, én számítottam rá valamennyire, nem volt annyira rémes - igyekszem kicsit szépíteni, de sajnos rémes volt és utáltam is, de fiatalon könnyen túltettem magam ezen, mikor már úszkáltam.
- Látod, megy ez neked! - körözöm a tenyeremmel úgy Freya felé körbe, ahogy megjátssza magát kicsit, mint egy hercegnő, akit a szőke herceg megment. Nevetek az egészen, mert nagyon aranyos amúgy.
- Egyébként van karra rakható kis karúszó, szóval ha borulsz is a fejed a víz felett marad és esélyed sincs lemerülni. Itt meg rajtam kívül azt nem látja senki, sőt ha szeretnéd én is veszek fel. - folytatom még, hogy mostanra mennyire biztonságossá tették már a vízzel való ismerkedést nem csak a gyerekeknek.
- Hát tüzet én sem raknék itt, de talán öngyújtóval a víz felett meglehetne próbálni - de csak a fejem emelem meg, majd vissza is teszem a fűbe. Nyugalmam csak egy pillecukor cuppanása zavarja meg az orromon. Nagyon nem volt kedvem felkelni, de Freya már menekül, ami vadászatra késztet. Ha játszani akar, hát legyen. Leszedem a pillecukrot és megeszem, majd kiveszek egyet, amit megnyalok és a lábam meglendítve talpra szökkenek, akárcsak a filmekben. Nem tudja kivel kezdett ki, vagy csak nem akarja tudni.
- Azt hiszem jövök neked egy cuppanós mályvacukorral! - mutatom fel az édességet, majd megindulok felé, ha balra lép én is, a jobbra én is, ha hátrál, előre lépek, nem sok lehetőséget adok neki menekülni, egyszer csak odaugrok mellé, hogy fél karral elkapjam a derekánál átkarolva, hogy ne meneküljön el, nagyon nem is tudna kibújni sem hirtelen. Mosolyogva nézek lefelé rá és a homlokára cuppantom az ételt. Utána elengedem és visszaindulok a mályvacukor felé, hogy elragadjam a zacskót és olyan magasra emeljem, ha kér belőle, hogy kénytelen legyen valami praktikához folyamodni.
- Azt hiszem ez jobb ha nem nálam marad - ölelem magamhoz a zacskót és el is fordulok kicsit Freyától. A gatyám és a felsőm, a hajamról nem is beszélve minden tiszta poros és füves, szinte mindent felszedtem és nem foglalkoztam ilyenekkel, hogy leporoljam magam. Ha valaki ma úgy megy haza, mint aki meghempergett valahol, az én leszek biztosan állítom.
- Lassan lehet mennünk kéne - állapítom meg kicsit később, az eget és a napállást nézve, hamarosan sötétedik és nem lenne jó itt megvárni, a biztonság fontos.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

- Rendben, de ha változatosság kellene, tudod kit kell keresni - mosolyodom el és magamra mutatok a hüvelykujjaimmal, mert én igazi partiarc tudok ám lenni, ha meg szórakozásról van szó, akkor mondhatni a legjobb személy vagyok, hiszen sokat tapasztaltam  két világból is merítve, amihez sokaknak nincs bátorsága.
- Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű, mint aminek hangzik! Tudod menyi fiatal szép tündelány van, akik nem nemesvérűek? - Konkrétan egykezemen meg tudom számolni mennyi nemesvérűvel találkoztam, akik korombéliek és van akinek a stílusa taszít, van akinek meg nem én vagyok az esete, van ez így.
- Arra jó, hogy lefoglaljon olyanokat, akik egy könyvfalóval mennek ilyen helyre és nem szeretnek olvasni annyira. - mondanám, hogy mint én, ez félig igaz is, mert nem mindig van kedvem olvasni és a képregények lekötnek.
- Az nemsemmi, akkor te a könyvtárban olvasós típus lennél ott. Nekem nincs szerintem tíznél több  könyvem, pedig helye az lenne. - Kevés könyv tetszett meg annyira, hogy meg is vegyem, ez talán még nem számít bűnnek.
- Akkor jó, mert én sokfajta sütit szoktam enni, nem mindig érek ráelmenni oda enni, de mikor megyek, akkor tudják, hogy édesszájú vagyok és lesz fogyasztás. - csak egy hely jöhet szóba, amiben még sosem csalódtam. Sok helyen megfordultam  kóstolni ezt azt, de megvannak a kedvencem mindből.
- Nem kell félteni engem, bírom a strapát - kacsintok neki, mint aki benne van a titokban. Ha tudná én milyen rossz tudok lenni vásárlás közben! Nem  véletlen nem viszek senkit vásárolni nekem bármit is.
- Egyszer már sikerült véletlen - emlékeztetem az elfenekelésre, ami nem éppen úgy jött vissza, ahogy ő elképzelte, de hát férfiból vagyok és mocskos a fantáziám, ez ilyen, el kell fogadni.
- Annyira jókislányos vagy, sose változz meg. - mosolygok rá kedvesen, mert ez inkább érdek, mint rossz dolog, csak hát nem könnyíti meg az életét, neki a nehezebb utat kell végigjárnia.
- Szuper! - kiveszem a zsebemből a legújabb legdrágább telefont és elmentem  a számát, hogy meglegyen. Nem menőzni akarok vele, csak ez néha hasznos, mert sok funkciót tud és szép képeket csinál, a helyszínt elmentve a kép adataiba.
- Azért van védelem a lakásban, nem lehet csak úgy meglátogani engem a tudtom nélkül. - a striga kis nyálcsorgatók miatt muszáj voltam felszerelni magam, nem ám megerőszakolnak álmomban vagy kitudja mit tesznek velem.
- Hálát adok, hogy nem kellett még fogorvoshoz mennem ilyesmivel - le is kopogom valami fán, mert nem szeretném bevonzani ezt. Olyan szép mosolyom van  és egészséges fogaim szerencsére jó géneket örököltem.
Megmosolyogtat, hogy mennyire kivan már a gondolatától is, pedig orvosként ezek a szükségletek tudhatja, hogy fontosak, de jobb nem tudni róla, nem mindenki olyan perverz mint én.
- Nem nehéz nem félni attól, amit meg sem próbálsz, de szerintem néha jól jön, ha valaki fél, mert erősebbé tesz. - már nem ha a szeretted veszíted el, az engem padlóra tenne, hiszen én bármennyire igyekszem nem kimutatni, de érző lény vagyok.
- Oh, hát ezen majd ha szeretnél lehet dolgozni, vannak tökjó segítő elemek a tanuláshoz, hogy ne félj a vízben, hogy elsüllyedsz. Ha gondolod segíthetek majd valamikor. - de ezeknek a hiányában nem tenném ki annak a módszernak, amivel engem tanítottak annak idején.
- Ó, méég elpirulok! - viccelődök a puszidobásra, amit elkapok és az arcomra simítom. Mondanám, hogy villantom  a szívtiprót, de ez nagyon nem az a hely és helyzet és párosítás sajnos.
- A kis deszkák amúgy sem az eseteim, szóval engem sem  érdekelt túlzottan, hogy beteg e vagy sem. - vonom meg a vállaim, nem túl kedves szavak, de hát egy fát is szerethetnék, ha a laposak vonzanának. a törölközönél észreveszem, hogy kicsit csalódott  Freya, mert nem úgy reagáltam a rózsaszínre, ahogy ő gondolta, hát mindenki más, ez ilyen sajnos.
- Na, ja - nevetem el magam és megvakarom a tarkóm, eltévedni még mit nem, kicsit érzem, hogy ezt ő sem hiszi el teljesen, de nem baj, maradjon kimondatlan köztünk ez az apró tény.
Mikor megérkezünk ámulok és bámulok, majd megyek csobbanni is egyet. A szemem sarkából anélkül, hogy odanéznék oldalra, látom, hogy Freya  odajött a stégre áztatni a lábát. Szegény lány, hogy nem tud úszni, pedig nagyon frissítő és kikapcsolja az agymenést is, legalábbis nálam kiszokta. Ahogy megindulok kifelé, már szinte vissza is tér a könyvéhez, amibe szinte elbújt, hogy még véletlen se lásson semmi, annyira aranyos, hogy megmosolygom magamban. Szerencsére mikor mellé ülök, akkor már fel is oldódik.
- Mit szoktál festegetni? Mindig is akartam magamról egy festményt, ahol egy csataménen vezetem a népet egy jobb helyre, ami csak a miénk. Persze ez egy kisfiús álom csak, de azért megalkotható. - nem gondolom olyan komolyan, hogy modellt álljak ilyesmihez, hamarabb adnék fényképet magamról ilyenhez, nem vagyok az a sokáig mozdulatlan egyhelyben ülős típus és kicsit vicceskedve adom elő a dolgot.
- Régen engem is érdekelt a versírás, de sose volt benne sikerem, de szívesen hallgatnék pár költemény tőled, na meg a festményeket is megnézném, imádom a művészetet. - bár erre rájöhetett, mikor felsoroltam mennyi szórakoztató dolog van a strigák földjén is, ami még semleges terület, de nem árt óvatosnak lenni ott.
-Hehe - nevetek egy jót a randevún, természetesen tudom, hogy nem úgy gondolja, túl jó hozzá, hogy bármi ilyesmit komolyan vegyek, ezért se válna be a tervem nála sajnos.
- Igen, szólj ha jössz és csatlakozom hozzád, ha tudok, sajnos elég összevissza van a beosztásom, így hogy két helyen dolgozom. - ilyen az élet, mikor már dolgozik valaki, nem felhőtlen szórakozás az egész.
- Szereted a sülthalat? Valamikor foghatnánk párat, én feltudom dolgozni őket kajakészre és ilyen ízük van. - a számhoz emelem a balkezem és az ujjaim összefogom egy pontba, majd mintha puszit dobnék, csak mégsem előre tolom a kezem és kinyílnak az ujjaim egy cuppogó hanggal, amivel azt jelzem, hogy milyen finom is, mind az öt ujját megnyalhatja utána. Szeretek főzni-sütni és meg is tanultam egy tanfolyamon sok mindent, csak hát nem dicsekszem általában ilyenekkel.
- Mályvacukor?! Már hogy a viharba ne kérnék! - valami édességet lóbál előttem, kapok is utána mohón, hogy elvegyem tőle és kibontsam. Ha sikerül egy darab már a számban végzi és úgy kínálom meg őt is a saját mályvacukrából. Teliszájjal kezdek el válaszolni, de a második szónál már le is nyelem a falatkát.
- Hát, nem úgy, ahogy én másokat tanítanék. Megfogtak és bedobtak a folyóba, ahol nem ért le a lábam és kapálóztam összevissza, hogy ne süllyedjek el, aztán már csak csiszolni kellett rajta, olyan öt éves voltam körülbelül, még otthon. - mondom ki a végén szomorúan hozzátéve, nem is emlékszem már rá annyira, annyira kezdenek kikopni az emlékeim, ami elszomorít.
- Amúgy láttam ilyen nagy úszógumit, amibe bele szoktak feküdni és csak lebegnek a víz tetején, lehet kézzel hajtani magad, így olyan, mint egy hajó, csak kicsit személyesebb találkozásod van a vízzel. Ha úszni nem szeretnél, de bemennél, hogy tudd milyen mikor ringat a víz, vannak felfújható ágyak is. - mondjuk jó nagy tüdő is kell hozzá, de van amiért megéri.
- Ha érdekel hozhatok legközelebb és vigyázok rád, bár kétlem, hogy a vízbe esnél róla, de ha mégis, megmentelek. - nem vagyok semmi jó elrontója, nem kell tudni úszni feltétlen ahhoz, hogy valamit kiélvezhessen.
- Ezeket nem szokták megsütni tűznél amúgy? - kérdezem, miközben habzsolom a mályvacukrot, persze csak mértékkel, mert nem akarom mindet megenni előle. Fogok egy darabot, feldobom és tátott szájjal kapom el. Sokat gyakoroltam az ilyesmit, ami egyszerűnek tűnik, de persze a fogakról is lepattanhat a kaja és felsület az egész, ami velem már csak akkor történik meg, ha úgy akarom.
- Aludtál már kint a természetbe itt? - érdeklődöm, miközben elfekszem a tarkómon összekulcsolva a kezeim. Élvezem kicsit az ég bámulását.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

- Ez szomorú, ideje lenne megismerned magad és kimozdulni a komfortzónából, hogy rágyere mit szeretsz és mit nem és hogy megismerd egy másik oldalad is. Tudom ez nem megy varázsütésre, meg nem is kell fejestül beleugrani, de gondolkozz el rajta. - Nem azt mondom, hogy randizzon meg próbáljon ki dolgokat, de bárhol érhetik olyan ingerek, amik még eddig nem és abból tanulhat a legtöbbet, miként reagál és mit csinálna másképpen vagy ugyanúgy, mikor átgondolja mi is történt.
- Csakis nemestünde lehet a párom, akit komolyan veszek és aki megkaphat teljesen, de azt sem sietném el, bár a vágyaknak néha nehéz ellenállni állítólag, engem még sose kísértett meg az az érzés. - kevés dolog izgat fel egy nőben és hát az eddig nem jött még velem szembe, voltak csinosak, okosak, lázadók, de egyik sem indított be annyira, hogy ágyba vigyem és letépjem a ruháit, hogy magamévá tegyem.
- Bizony, van képregény szekció is, amiket nem kell nagyon olvasni sem, mert a képek is sokat elmondanak, vannak viccesek és érdekesek is, jó csavarokkal, szóval ott senki sem unatkozik általában, sőt lehet ilyen tagsági kártyát csinálni és hazaviheted a könyvet egy időre és utána meg visszaviszed. - Megszoktam a nagy könyvtárakat, ahová bemegyünk és ott mindent megnézhetsz, de semmit sem vihetsz el. Na ez ott másképp megy, legalábbis számomra újdonság volt, amikor ezt láttam, mentségemre szóljon, hogy nem járok gyakran ilyen helyekre.
- Csak egy süti? - nézek mosolyogva kényszeresen lefelé görbített szájjal. Úgy nézek én ki, aki egy sütivel megelégszik? Ha meg ő akar fizetni, hát legyen úgy, biztos jól keres orvosként, meg hát én sem panaszkodhatok, a legtöbb helyen ajándékba kapok mindent, pedig lenne miből fizetnem.
- Na akkor mégis csak sikerült téged meggyőzni, már csak Vilen van hátra és a szavadon foglak! - Hátradőlök és a tarkómnál összekulcsolom a kezem egy győztes mosollyal, mert egy valamit már sikerült elérnem és szerintem Freya élvezni fogja azt a napot, még ha furcsa is lesz neki az idegen környezet, amiben mozgunk majd.
- Hát, nem kell feltétlen színészkedni, valakivel elég csak jól ellenni és kétértelműen fogalmazni, ami igaz valamilyen szintem, de úgy mégsem. Mondjuk ezt nem árt begyakorolni, de amúgy jó kis taktika, én is igyekszem inkább őszinte lenni, minthogy hazudom kelljen akár munka közben is. - az egyenesség mindig csak előre vitt, nem hátra, így van ez a jelentéssel is, amit meg kell tegyek, de Freya nem bánja, ha a szobafogságában, majd szórakoztatom.
- Van telefonod? Mert itt annyira nem használják őket, de amúgy van nekem is, a modelles dolgaim szokta rajta intézni. Amúgy meg van egy striga lakásom, amit bérlek meg itt a gárdánál van egy szobám, hol itt, hol ott lakom. - ha van telefonja megadom a számomat, ha nincs, akkor a gárda címét nyilván tudja, de a striga lakás címét is leírom, ha írna levelet, ott megtalál biztosan.
- Oh, hát végülis igen - kicsit zavartan felnevetek, ez a szó nálam tartós dolgot jelent és fontos a számomra, tűzbe mennék érte, csak hogy neki jó legyen. Most is segíteni akarok mondjuk neki, ahogy ő is nekem, az egész annyira furcsa, sose gondoltam volna, hogy egy lány lesz a barátom. A megérzéseim lehet ezért hoztak ide, mert valahol éreztem, hogy ő lesz az, aki segíthet rajtam, én meg rajta.
- Ugyan már, egy kis nevetés még senkinek sem ártott meg, de abba hagyom, mielőtt izomlázad kapsz a végén - bár attól még messze vagyunk valószínűleg, de örülök, hogy ennyire meg tudtam nevettetni, ez engem is boldoggá tesz mindig.
- Én is tanultam már a hibáimból, de szerencsére nem volt ekkora tétje, nem nekem való az orvoslás, az én ujjaim nem ilyen finomak, még az írásom is macskakaparás, ha nem figyelek oda és még én sem tudom elolvasni sokszor. - nevetem el magam, mert a műtéthez női ügyesség is kell, legalábbis nekem a nők valamiért ügyesebbek ezekben. A gárdánál is gyors megoldások vannak, nem szépek és óvatosan átgondolt szöszmötölősek.
- Jajj, bocsáss meg! Nem akartam, hogy rosszul legyél, de megszoktam, hogy ilyenekről is beszélek, majd visszafogom magam. - Kicsit szórakoztat, hogy nem bírja ezeket a témákat, de inkább sajnálom, hogy felhoztam és rosszul van tőle, az utóbbi látszódik az arcomon is.
- Attól függ, mitől szeretnél rettegni, egy számodra fontos személy elvesztése miatt remélem nem kell, de hogy idegen földre lépj és új dolgokat próbálj ki, attól természetesen lehet rettegni is, de lehet utána már imádni fogod. - én rettegek a mai napig, hogy valakit elveszítek, ezért sem nyíltam meg eddig, de miért is könnyítsem meg az életem a rohanással és az ilyen barátságok kialakulásának a lehetőségétől?
A megjegyzésére, hogy nem tekinti Vilent az apjának, csak biccentek neki, hogy megértem, de nem tudom még mit mondhatnék erre, amúgy is éppen történetben vagyok és bár könnyen elmeséltem könnyel nélkül, az ölelés az mégis kicsalt egyet-egyet, amit remélem nem látott Freya, mindenesetre nem hozza szóba, szóval úgy gondolok rá, mintha meg sem történt volna. Nem is tudom hány évtizede nem hagyta el könny a szemem.
- Nem szeretsz úszkálni? Akkor lehet nem árt elhoznod a könyved, mert én mint hal a vízben elvagyok egy darabig. - Nem erőltetem, ha nem akar, akkor nem fog úszni, nem leszek a gonosz pasi, aki bedobja ruhástól és majd jól szórakozunk rajta, mert ez a valóságban nem így működik általában.
- A bókot, hogy öt csillagos kiszolgálást kaptam! - gyorsan menekülőre fogja és mosogatni kezd, szóval lehet számára túl sok volt a közeledésem, legközelebb majd visszább veszek, nem akarom letámadni, főleg, hogy eleve a barát zónába kerültem, onnan meg nincs kiút, csak eltűnés végleg, ha nyomulni akarnék.
- Hát nem jó, de ők nem is esznek sokat nem? Fogalmam sincs, hogy működik ez a lányoknál - megvonom a vállam, mert azért tőlem többet enni az már kihívás és én sose buzdítottam senkit erre, hogy ilyesmivel nyűgözzön le, sőt valahol nem is tartom vonzónak, ha valaki többet fogyaszt, mint én aki edzéssel azt könnyedén át is dolgozza.
- Az jó, akkor te se viszel a sírba az ivással. - Legalább van valami közös bennünk, már ha ezt lehet annak mondani, hogy nem vagyunk nagy iszákosak.
- Nekem bármi jó - vigyorgok, de mikor elrántja mozdulnék utána, hogy elvegyem, mintha csak játszadozni akart volna, de hamar kiderül, hogy azt a rózsaszínt nem nekem szánta, hanem magának.
- Hát jó - kiveszem a következő törülközőt, nekem aztán tökmindegy milyen színű, nem nagyon izgat a dolog, csak elteszem a táskámba és ennyi. Viszont érdekelne, hogy ha nem fürdik, miért teszi el azt a törülközőt magának, hiszen egy pokróc a közelben leülni sokkalta egyszerűbb lenne. Mindegy, ő tudja, én nem szólok bele. Ő egy kötélen csúszik le, ami gyorsabb megoldás, de én maradok a mászásnál, nem keresem az egyszerűbb megoldásokat feltétlen, ha mozogni kell.
- Örülök, hogy megismerhettelek, rég lazítottam már ennyit, főleg ilyen környezetben. - legtöbb időmet városokban töltöm, távol a természettől, agy ez kifejezetten frissítő hatással van rám. Vigyázok és hajlongok össze vissza, hogy ne hagyjak nyomot, ahogy az erdő sűrűjébe vetjük magunkat. Én tudom, hogy akár egy kis levél is letörik, az már egy nyom lehet. Egy makacs ágat óvatosan megemelek, amíg Freya elhalad alatta, majd én is átbújok alatta és követem őt.
- Akkor elég gyakran jársz erre. - lenézek a talajra, hogy mennyire van kitaposva, mert akaratlan is elkezd kopni, ha mindig ugyanott megy végig valaki rajta. Szakmai ártalom, de el lehet takarni a nyomokat utólag.
- Esküszöm, hogy nem mondom el senkinek és a mi titkunk marad, vagy így görbüljek meg - mutatom a mutatóujjam meggörbítve, ami nem lenne szép látvány és ha valamiért odavagyok az a külsőm, amire talán már ő is rájött, így komolyan veszi az eskümet. Az, hogy megfogta mindkét kezem annyira nem izgatott, mikor felemeltem az egyik kezem, jelezve, az ujjammal, milyen rút sors vár rám, ha elárulom a közös titkunkat.
- Hűha - elakad a lélegzetem is és óvatosan sétálok utána, hogy teljes egészében is láthassam ezt a helyet. A kezeim tenyérrel összeérve az arcom elé teszem, ez valami káprázatos, nagyon régóta nem láttam ennyire érintetlen természetet mondhatni. Az úszást is medencékben gyakoroltam eddig, ám ez sokkalta szabadabb érzést kelt majd.
- Ez nagyon szép - lecsúsztatom a vállamról a táskát a földre és közelebb sétálok a tó széléhez és körül nézek, sehol senki rajtunk kívül, csak az erdő élővilága.
- Akkor én csobbanok is, amíg világos van és meleg. - A táskából kiveszem a törülközőt és a tetejére teszem. A felsőm ledobom a tárka mellé és a nadrágtól is gyorsan megszabadulok, nem vagyok szégyenlős, de nem is pózolgatok direkt Freyának, mert lehet amúgy is zavarba hozom ezzel most, szóval nem is pillantok felé, ne legyen még kellemetlenebb számára. Bár kinézem belőle, hogy már leült és a könyvbe feledkezve olvas. Csak a boxert hagyom magamon és nekifutásból csobbanok a vízben, majd a felszínre érve hátra simítom a hajam és nekikezdek úszkálni, megyek háttal is, meg mellúszással is, na meg tempósan előrefelé, hol köröket írok le a vízben, hol oda vissza egy vonalban úszkálok, mint hal a vízben, nagyon élem és teljesen kikapcsol, el is felejtem, hogy nem egyedül vagyok itt, amikor a végén csukott szemmel a hátamon csak lebegek és élvezem a nap fényét a testemen. De egy felhő, ami átvonul a nap előtt visszaránt a valóságba és elkezdek kifelé úszni. Ahogy kimászok a vízből a hajam amennyire tudom kicsavargatom, meg a nadrágom is  próbálom, bármennyire is rám tapadt kifelé jövet, elsőszőr csak a hajammal foglalkoztam. A törülközőhöz sétálok és megtörölközöm, majd a derekamra tekerem és leveszem a nadrágot, hogy kifacsarhassam a vizet belőle. Freya felé pillantok a szemem sarkából, hogy mit is csinál amúgy. A cipőmet még nem veszem fel, kijár egy kis szabadság a talpamnak is, ami a víztől még kicsit szikkadt a lábujjaknál.
- Miket szoktál csinálni itt kint egyedül? -kérdem és közben belebújok a polómba, majd a nadrágot is felveszem és lekerül a törölköző rólam végre. A boxerem, kiteszem száradni, ha még maradunk, de ha látom jelét, hogy menne, akkor csak a táskába bedobom. Mikor teljes öltözékembe vagyok odasétálok hozzá és leülök mellé a távolságot meghagyva, ami még neki belefér. A kezeimen magam mögött támaszkodom meg és a lábaim hosszan magam előtt kinyújtva hagyom egy kisebb terpeszben, teljes lazaságban, a lábfejem olykor jobbra balra mozgatva kicsit.
- Én minden nap kijárnék ide, ha tehetném, de nélküled nem fogok idejönni. - az időm sem engedné az ilyesfajta lazítást, ritkán van szabadnapom, amikor nem kell dolgoznom amúgy is, de azért nem kivitelezhetetlen, hogy máskor is kijöjjek Freyával, legalábbis remélem. Most a kis magányát is megkaphatta, amíg úszkáltam, mégsem volt egyedül, mert én akaratlan is figyelmet a környezetet és ha olyan hangot hallok, szaladok is kifelé.
- Szerinted milyen halak lehetnek a tóban? - néha nehéz nem a kajára gondolni edzés után és idejét se tudom, mikor ettem sülthalat, nem mintha ez lenne a tervem, itt nem gyújtanék tüzet az is biztos.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

Nem megyek bele jobban, hogy beszélnék Vilennel, pedig biztos jót tenne, ha meghallgatna egy fiatal tündét, hogy a kiházasítás csak börtön, ezzel várhatna, hiszen egyszer választunk párt és vele éljük le életünket, ami azt jelenti, hogy megéri várni vele és nem kell egyből belekényszeríteni, az csak boldogtalansághoz vezet.
- Akkor tanítasz nekem valamit, ami többet tesz hozzá, hogy igazi sármos hódító lehessek, ha szembe jön a nagy Ő-m? - vigyorgok továbbra is rosszfiúsan, mert ha van mit tanulnom még, akkor hallgatom az ötleteit, biztos tud olyat mondani, amit még nem tudok. Sajnos a képzeletbeli gyönyörű nő még nem sétált be az életembe, szóval időm van bőven gyakorolni és tanulni, na meg szórakozni Freya helyett is.
- Elhiszem, mindenki szívesen cserélne másokkal, de én mondjuk szeretem azt aki lettem, szóval semmin sem változtatnék. Vannak szabályok amúgy, amiket én is betartok és amikhez ragaszkodom, legyen is bármennyire ősrégi. - ilyen a csak nemestündét választok páromnak, a lehető legfontosabb és legmegbecsülendőbb is. Sose keverednék más fajú tündével, mivel az nem helyes, bármennyire is kicsi a választék.
- Figyelj, nappal is mehetünk először, annyira szép könyvtáruk van, meg színházuk vagy mozijuk délután, remek előadásokat lehet látni és a sütijük, az édes csodák, annyira finomak, hogy nem lehet betelni velük. Vannak szép galériák képekkel tele, igazán különleges és jobban megismered a strigákat, mint népet, akik megtűrnek maguk mellett, pedig nem volt kötelességük. Nem értem mi nem vonz ezekből, hogy megnézd. - ringatom a fejem nemlegesen, mert tényleg nem tudom, miért kell győzködni, hogy érdemes kimozdulni oda.
- Te mondtad, hogy nem tudod megjátszani, hogy valakit szeretsz és elakarod csábítani. - tárom szét a karom, hogy nem kell duzzogni, én csak visszacsatoltam egy korábban elhangzott dologra. Pedig milyen szép kis terv lenne lerázni a bosszantó udvarlóját, csak megjátssza magát egy kicsit és ennyi. Addig kell, amíg lerázzuk az illetőt, utána már nem kell álca, veszi a lapot, hogy nem kér belőle és még erre is képes volt, hogy mással enyelegjen kicsit, csak hagyják békén.
- Úgy lesz, csak hívj fel és megyek és szórakoztatlak - kacsintok rá, hogy rám számíthat bizony, ismerek sokféle szórakozást, bár hogy Freyát mi mozgatná meg, az már egy másik kérdés és kihívás is. Könyvek biztosan, de ahhoz nem szükséges a társaságom, szóval annyira nem jó ötlet, de ráérek még ezen agyalni.
- Sajnos tudom, csak nehéz elfogadni - mondom halkan és a szememmel a karom felé pillantok, amit megérintett Freya. Most ez másabb, mint az ápolós érintés és csak finoman sóhajtok. Jól esik a gesztus és kicsit meg is adom magam, hogy átéljem milyen érzés. Egy férfitól nem kap ilyet senki, amióta anyám elment, senki sem akart megismerni vagy megérinteni ilyen együttérzően. Ellenben én gyakran csinálok ilyet, csak vissza még nem kaptam eddig. Ám sokáig nem időzőm, egy torokköszörüléssel kicsit kihúzom magam és felülök, a nadrágot meg, ami felcsúszott vissza lesimítom a combomon.
- Szóval nem csak a testi, de a lelki doktorom is lennél? - nevetem el magam, kicsit viccesre fordítani a helyzetet, a szomorkodás nem az asztalom, egy férfi mindig legyen erős, meg hasonló dolgok ugyebár.
- Pedig tudok röfögni is! - poénból benyomom az orrom és fel is röffenek, majd nyúlok a következő szendvicsért, én tényleg mindent megeszek és amíg viccből malackodom magam, addig szerintem nincs ezzel semmi gond.
- Én a küldetéseken is legtöbbször egyedül vagyok, nem ér annyi impulzus, mint téged, nem lehet könnyű a kórházban. - mondjuk én amiket láttam, a csonkítástól kezdve mindenféle nyavalyáig és egyszerű sebekig a gárda saját kórházában, el tudom képzelni milyen nehéz lehet.
- Sajnos az orvoslás sem mindig boldog és van olyan téma, amit kerülsz kimondani is, megértelek ne könnyű, emlékszem nekem is sokáig tartott feldolgozni eleinte, sose lehet megszokni sajnos. - Nem mondom ki a halált, de ért már engem is veszteség és én is okoztam már, bár csak a többség élete védelmében. De gyorsan terelem is a témát tovább, mert érdekel az a titkos hely, ami meglehet, hogy érintetlen.
- Ugyan már, ne lepődj meg! Sok férfi egy helyen, sehol egy nő és hát vannak igények, szerinted mitől ragacsosak a lapok néha? - kérdezem félszeg mosollyal, bár túlzok kicsit, de hát sokaknak nem elég csak egy kép, hanem szaftosabb olvasmányt keresnek, hogy a fantáziájuk beinduljon. Kíváncsian vigyorodom el, nézve a reakcióját, mert erre szerintem nem számított és talán így neveket sem fog kérni, mert teljes álomromboló vagyok.
- De van, aki csak olvas, mert fizikailag fáradt, de szellemileg nem és ez a pihentető számára. - veszem komolyra vissza a fonalat, hogy azért mégse az első verzió ragadjon meg Freyában, mert a második a valószínűbb.
- Ne is félj sose annyira, azt kívánom neked! - mondom tejesen komolyan és a kezem a kézfejére teszem, hogy ne is gondoljon rá, ezzel biztos kirángatom belőle, bár csak egy apró pillanatig értem hozzá, utána csak lazán az asztalon hagyom az alkarom elterülni, a másikkal az üveg szőlőlevem szorongatom.
- Igen, bár nem egy apa figura, sose tartott a fia pótlékának sem, csak szüksége volt hogy valaki mellette legyen, ahogy nekem is, ez ilyen kölcsönös jó volt, de nem szeretettől fűtött kapcsolat. - fintorodom el kicsit, mert ezt sem árt még hozzátennem, mielőtt nekiesek a teljes történetnek így dióhéjban. Ez közel sem olyan volt, mint neki Vilennel.
- Köszönöm - suttogom halkan és a közelsége meglep, reflexből átkarolom a derekánál és visszaölelem, a fejem a hasához lehajtom, mert nem akarok visszaélni a helyzettel, nem is nagyon tudnék, mert elkap a gyászt vigasztaló meleg érzés, amit rég nem éreztem és jól esik, még meg is könnyezem, amit mikor elengedem gyorsan le is törlök, mert nem mutatok én semmi gyengeséget, mert nem férfias, ezt nevelték belém és nem is akarok egy pityogó kisfiú lenni, mint amit most kihozott belőlem.
- Ő, bocsi, csak reflex volt nekem is - pillantok félre kicsit zavartan és inkább iszok a szőlőléből egy kicsit. Nem vagyok az a pirulós érzékeny típus, de ahogy zavarba jött Freya, én is kicsit azt hiszem átvettem tőle.
- Nagyon szeretnék úszni majd a tóban, ha nem bánod, kell a mozgás és az edzés, meg a felfrissülés. - Fel is kelek, hogy kidobjam a kötést, meg az étkészletet is vissza vigyem a konyhába, ott is a mosogatóba, ahová tartozik. Rendszerető vagyok, el is mosogatnék, sőt még főzni is tudok, de majd talán egyszer meglepem Freyát ezzel az oldalammal is, ha tényleg megmarad barátnak. Már mindent tud rólam szint, amit fontos és érdemes tudni.
- De ezt most elfogadod legalább? - támaszkodok csuklómmal az asztal szélére és kicsit közelebb is hajolok, de nem annyira, hogy komolyabb közeledésnek tűnjön.
- Egyszer találkoztam egy lánnyal, aki többet evett, mint én képzeld! És egy szál bél volt, nem értettem, de mint kiderült, az emésztése olyan gyors, hogy tíz perc alatt kijött belőle, de szerintem csak hánytatta magát, de akkor meg minek eszik ennyire sokat? - Költői kérdés, nem is tudom miért mondtam, csak úgy kijött, miközben nézem, hogy nekiáll mosogatni.
- Ez igaz, én nem bírom az alkoholt, hamar kiüt, szóval kerülöm a fogyasztását. Otthon szoktál valamit inni? - érdeklődöm, mert az én gyengeségem nem a másé és hát elég durván le tudnak piálni a nők, ami szégyenletes, de megtanultam kezelni, a csaposokkal jóban vagyok és legtöbbször vizet vagy teát adnak csak nekem az erős felesek és sörök helyett.
- Ó, én nagyon is készenállok kimozdulni kicsit a szabadba - mosolyodom el és visszasétálok a táskámhoz, amit felkapok a hátamra, ebben van minden, ami kellhet, elvégre sose lehet elég óvatos a tünde és szeretem, ha van nálam pár cucc önvédelem céljából.
- A tónál is megállunk? Mert akkor egy törülközőt kérnék kölcsönbe. - kérdem még indulás előtt és az ajtófélfának támaszkodva várom, hogy ő is összekészüljön a kiruccanásra. Amint elindulunk, gyorsan lemászok a létrán, bár az utolsó fokokat kihagyom és ugrok inkább. Körülnézek, már megszokásból, de semmi veszélyt nem látok, így marad a félig csípőre tett kéz és a hanyag állás, miközben felnézek, hogy mászik le Freya.
- Mutasd akkor az utat - szeretek a természetben lenni, főleg ott, ahol a nap fénye elér a fák lobjai között.
- Na és amúgy, bánod, hogy nem magányban töltötted a napod? Néha akadhat jó társaság is lazítani nemde? - kérdezem kicsit sunyin lefelé nézve Freyára menet közben, annyira alacsony és Vilen még tőlem is magasabb az a vicces. Lehet ezért érzi kislánynak, mert ennyire alacsony? De akkor meg miért házasítaná ki? Valami nem kerek a történetben.
- Milyen gyakran szoktál kijárni erre a titkos helyre? - kérdezősködöm tovább, ilyen a természetem és nem mondhatja senki, hogy nem figyelek a nőkre, mert amiket mondanak, azt meg is szoktam jegyezni, legalábbis aki érdekel, az övét biztosan.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras

Véletlen találka egy rejtett helyen?

Freya & Asher

Tetszik, ahogy kuncog rajtam, nyilván van bennem valami, amiért még nem dobott ki innen és amiért hagyja, hogy társaságommal szórakoztassam. Bár kicsit komolyabb téma is szóba kerül, de hát így ismerszik meg a tünde egy másikkal, mikor személyesebb vizekre utaznak és az viszont hullámzik, hol jó és hol kellemetlenebb, de egy biztos, hogy ettől kialakul egy bizonyos bizalom, ami ha megerősödik, az hosszútávon kamatozó lehet mindkét félnek, elvégre az a jó, amikor valaki őszintén kimond dolgokat, aztán van min rágódni.
- A szó szoros értelmében, biztosan nem, de lehet nem tudja, neked mi a jó. - kicsit meglep, hogy ellenzi, hogy felhozzam a témát a mostohaapjának, hogy lehet Freya még túl fiatal, hogy kiházasítsa, hiszen még nem is élt szinte, pedig annyi mindent meg kellene tapasztalnia még.
- Jó rendben, nem csinálok semmit. - Felemelem a kezeim, megadva magam neki, ahogy látom, csak szomorú ettől, jobb most nem felemlegetni, nem akarom, hogy ilyen negatív emlékek maradjanak meg benne velem kapcsolatban.
- Ó, én tudom mit szeret a legtöbb nő, de nyilván mindig van még mit tanulnom - vigyorodom el rosszfiúsan, amivel van, hogy zavarba hozok pár lányt, valamiért a rosszfiúkra bukik a legtöbb, de nem hiszik, hogy azok és így ugranak fejest a legtöbb csalódásba. Én csak csábításnál használom ezt, de nem vagyok rossz, tudom mik a határok és nekem a nők sose voltak egy lista része, amit ki kell pipálni, majd tovább állni.
- Mások vagyunk, te szabályok közt nőttél fel, én az utca gyermeke voltam sokáig, szabályok nélkül, lehet emiatt van. De ha örömet szerzek a másik félnek egy rövid időre is és megmondom neki, miért tartson velem, hidd el, hogy nem használom ki és valakinek ennyi is örömet szerez. - Én lazábban veszek mindent, de nem árt , ha tudatosítom, hogy ettől nem vagyok rossz és ő sem kevesebb tőlem, mert nem képes rá. Mondjuk jobban járna, mert lerázná az udvarlóját és én biztos jobb fogás lennék, még ha átmeneti is.
- Miért érzem úgy, hogy Vilent hamarabb sikerül meggyőzni, mint téged? - kérdezem szórakozottam, mert úgy érzem, hogy a bíró ismerve engem és a képességeimet, elengedné a lányát velem, de Freya már nehezebb dió, elég makacs és nehéz meggyőzni bármiről is, de nem lehetetlen! Nézem, ahogy a szendvics elém kerül, ő meg kalácsot vajaz magának és kakaót iszik. A szőlőlevet most semmiért sem cserélném el, olyan réget ittam már, pedig az édes kakaó is nagyon csábítónk tűnik.
- Igen és nem is olyan nehéz más ellen fordítanod az erejét, arról nem beszélve, hogy női praktikákkal, ami biztos nem menne neked, de le is fegyverezhetnéd az ellent, mert a fegyverek ellen nincs más módszer. - Mivel Freya nem tudja megjátszani magát és nem is nagyon akarja szerintem, így a legkevesebb amit tanulhat, a közelharci önvédelem.
- Rendben, Vilen úgyis tudja ha dolgozom merre vagyok általában, de ha nem, akkor a gárdavezetőm úgyis megmondja neki. - mosolygok vissza bájosan, majd látom, hogy a kijelentésem kicsit megijesztette vagyis megzavarta.
- Nem akartam rád ijeszteni, a veszély már elmúlt, viszont jelentenem kell majd a vezetőmnek, hogy hol volt és hát mivel csak te vagy itt a közelben, valószínűleg téged keresett, ezt nem szívesen hagynám ki a jelentésemből, de ha elolvassa Vilen le fog esni neki, szóval... most kicsit tanácstalan vagyok, mert nem szeretném, ha még szigorúbban fognának téged emiatt, de hazudni sem szeretnék. - Fontos a munkám, viszont vannak érzelmeim, nem vagyok az a nagy rendszerkövető sem, szóval egy kis elhallgatás nem okozna gondot, viszont Freyának jobban kéne vigyáznia magára.
- Igazad van, lassítani kéne, de nehéz bárkit közel engednem, annyira fáj, mikor valakit elveszítesz, aki ismersz, aki a másik feled - kicsit csillogó szemekkel nézek a szőlőlébe, miközben beszélek és a hangom is sokkal meghittebb tónust vesz fel, sokkal érzelmesebb, mint amilyennek eddig mutattam magam. Az érző kisfiú még bennem van, aki vagyok, csak nagyfiúsan elviccelem és rohanok inkább.
- Köszönöm, bár nem tudom mennyire tudsz segíteni, mert elég makacsan próbálok ellenállni annak, hogy érezzek mélyebben bárki felé, de jó lenne megpróbálni veled ez a barátság dolgot, bár fura lesz a női férfi kémia miatt, de megígérem, hogy nem lépem túl azt a bizonyos határt . - de lehet feszegetni fogom, mert mások az értékrendek kettőnknél és lehet ami nekem belefér, neki már nem, de majd szól és nem leszek levakarhatatlan. Legrosszabb esetben én leszek Vilen2, aki félteni fogja a barátját mindentől.
- Jöhet még szendvics, nem szeretek pazarolni, szóval amit nem eszel meg biztosan, azt én megfogom, mint egy jó házimalac! - tréfálom el a dolgot, de tényleg nagyon szeretek enni, ami nem látszódik rajtam, mivel elég intenzív edzést folytatok, nem így születtem, hogy izmok kockázódnak a hasamon és izmoktól duzzadnak a karjaim is, ami hála az ujjak letépésének, látható is.
- Hát, nem egy boldog sztori, de láttam, hogy anyám milyen depresszióba esik és mikor már nekem sem örült, aki ellátta őt, akkor jöttem rá, hogy mennyi mindent kihagytam miatta, a gyerekek csúfoltak és kitagadtak, mert sose mentem velük játszani. Egy nap ez megváltozott és boldog voltam végre, már kezdett rám telepedni anyám szomorúsága és azt nem akartam még egyszer átélni, kellett  a társaság, akkor találtam rá a legjobb barátomra. Mindenkinek szüksége van a társaságra, neked is ott van Vilen, akire számíthatsz bármi van és akitől megkapod az önzetlen szeretetet, ami nagyon fontos, attól vagy boldog. Valami ilyesmi az oka, hogy folyton vannak körülöttem, nem szeretem a magányt, ha nincs senkim. - Nem volt könnyű életem nekem sem, neki sem, de amíg felnőtt egy fix ember állt végig mellette, amíg nálam ez sajnos nem így történt.
- Jól hangzik, mitől annyira szép a hely? Érintetlen természet? - érdeklődöm, hogy beszéljen egy kicsit most ő, amíg habzsolom  a szendvicseket, amik kellően finomak és táplálóak is.
- Nehogy azt hidd, hogy csak csajok olvassák, látnád a gárdában hány férfinál van ilyen love sztoris könyv - nevetem el magam, jómagam is olvastam már ilyesmit mikor nem volt hová mennem és így tudtam meg többen a nők csábításáról is, hogy mikre vágynak annyira.
- Szép kis gyűjtemény, bár nem látszik, de néha szeretek én is olvasni. - A varázsos könyv például olyan, ami érdekelne, hiszen ha nem is a mi mágiánkról szól, jó megismerni az ellent, miket tud és mire készüljek fel.
- Biztos ijesztő volt ezt átélni, de gyorsan kapcsoltál és meg is találtad a hivatásod, ez szép. - valahogy amit Freya mesél, mind boldog véget ér és nem olyan szomorú, mint a saját történeteim, amik életem töréspontjához tartoznak. Kicsit elhúzom a szám a kérdésére, majd egy húzásra kiiszom a szőlőlevet a pohárból és kérek még egy kört, mielőtt belekezdenék.
- A nevelőapám intézte el, hogy bekerüljek és kezdjek valamit az életemmel és megtanuljam magam megvédeni. Akkoriban a bosszúvágy felemésztett és nehéz volt féken tartani engem, hogy ne rohanjak a végzetembe. Nehezen értettem meg, hogy az nem vezet semmihez és hogy teljesen jogos volt, ami történt. - Talán még a mai napig nehéz ez, szinte tűz lángjai égnek a szememben, ha visszagondolok arra az estére és a szívem szakad meg. De sóhajtok egyet és megenyhül a tekintetem is, meg a testtartásom is kicsit hanyag lesz.
- Röviden egy striga megölte a legjobb barátomat, aki nem bírt nemesi egoista tünde vérével, még tőlem is beképzeltebb volt és magasztosabbnak érezte magát, így mikor megsértették, nem esett jól neki, de kis suhancként még a tündék tisztelték, a strigáknak nem volt miért, mert itt nem ért semmit a neve és ez lett a veszte. Az apjának, mikor elmeséltem, azt mondta, hogy megérdemelte és ne merjem megbosszulni, elmagyarázta a helyzetet, hogy mi itt csak egy elviselt faj vagyunk, szóval ha fontos az emléke, akkor beállok a gárdába és megelőzőm az ilyen típusú ostoba haláleseteket. Így mindig is egyértelmű volt, hogy be fogok oda kerülni, hiszen egy nyugdíjazott gárdatag bárkit bevihetett. - Nem egy szép vidám történet, de azt hiszem így mindent elmesélve, érthető a választásom és elismerést kelthet, hogy mindezek után, még strigákkal is haverkodom és annyira védem őket a tündéktől, mint a tündéket tőlük.
- Ez az összes szomorú történetem, szóval bármit kérdezel, ígérem vidámabb lesz a válasz. - Húzom ki magam és iszok a szőlőléből, bár nem olyan könnyű túllépni ezen, ez életem legmélyebb pontja volt és igyekszem nem rosszkedvű lenni, nem akarom kisírni magam senki vállán, elvégre nagyfiú vagyok és ezt még nem is nagyon meséltem el senkinek, nem tudom, hogy miért bízok meg ennyire Freyában, de olyan könnyű neki beszélni mindenről.
- Valahol a közelben van tó is? Jó lenne úszkálni kicsit. - Lehúzom a kezemről a kötést, mert már letelt az idő és semmi nyoma sincs a sérülésemnek, begyógyult, mintha ott sem lett volna, milyen jó nemes tündének lenni.
- Ezt hova dobhatom ki? - tartom ujjaim között a kötést és hát idő közben a szendvicsek is a hasamban végezték. Ilyenkor még energikusabb vagyok és jól esne egy kis mozgás.
- Köszönöm szépen a szendvicseket, nagyon finomak voltak, öt csillagot adok! - A tányérral és a pohárral a kezemben elindulok a konyha felé, hogy letegyem valahová, leginkább a mosogatóba. Bár ha ellenezné, akkor felemelem a kezem, hogy vegye el és patt helyzetbe kerül, szóval jobb ha hagy mozogni kicsit, ez amúgy is a legkevesebb, amit tehetek.
- Te azzal a kis kaláccsal meg kakaóval jól laktál? - érdeklődöm, mert tudom, hogy kevesebbet esznek a lányok, de ez akkor is kiscica adagnak számít, de ki vagyok én, hogy felülbíráljam őt. Visszasétálok a kanapéhoz és lecsüccsenek.
- Szoktál magadban inni is itt, azért van itt alkohol is? - kérdezem meg, mert mikor megkínált itallal, akkor még szóba került az ital, amitől engem jobb távol tartani, mert hamar beüt és elálmosodom tőle.

Üzenet: @Freya Talbot  || Tags: #asherthevenreagok || Credit: byforras