A Sylbanise kulcs nyomában

Azóta a bizonyos nap óta nem győztem hagymát, fokhagymát enni. Erősen fűszerezett ételekkel és erős sörökkel próbáltam elnyomni annak a borzadályos egér-löttynek az ízét. Még az emlékét is. Órákat ültem kint a szabad levegőn, hogy átszellőzzön minden porcikám.
Végül csak eljött az a nap is, mikor már nyugodtan jártam el otthonról, mert nem éreztem magam büdösnek. Azután pár nappal levelet kaptam a tünde bírótól. A levele szerint eljött az ideje annak, hogy a Sylbanise kulcs nyomába eredjünk. Az eredeti terv szerint Mirennis lett volna az útitársam, aminek örültem. Mégis csak egy szép fiatal nőről van szó. De az utolsó sorok szerint az egyik gárdista lesz a társam. Nehéz szívvel bár, de belenyugszom ebbe is. Igaz, nem terelődik el úgy a figyelmem az út során. Szóval felkészülök az útra.
Könnyű vért, a kardom, íjam és nyilak, kések. Na meg a fejsze. Pár napra való élelmet csomagolok el magamnak, kenyeret és szalonnát, almát; na meg persze vizet.
Dactodras kísér el utamon, felnyergelem és elosztom rajta a táskám, fegyvereim. Soliana még kisiet utánam egy a kis gyógyítós úti csomagjával, amibe több mindent készített elő. Vész esetére. A fivéreimmel együtt a kapunkig kísérnek, hiszen ők tudják; hogy miért indulok útnak. Másik lovam, Tassus is elkísér, a levélből tudom, hogy leendő társamnak nincs lova. Tassus fürge lábú jószág és barátságos. Míg Dactodras erősebb, zömökebb termet. Nagyobb a teherbírása, de ha egyszer lendületbe jön; nincs az az erő; ami meg bírná állítani. Egy valóságos szelíd óriás. Gamon és Velgrard is velem tartanak, őket nem hagynám itthon semmi pénzért. Az én kutyáim, az én nevelésem mindkettő és ragaszkodunk egymáshoz. Ha itthon maradnának, képesek lennének utánam szökni. Így a jobb.
Az én ruhám és felszerelésem hagyományosabb és persze kifejezetten erdei öltözék. Nem cipelek magammal semmi felesleget, hiszen a természet általában ki tud segíteni, ha kell. Persze a szűkös markú segítség megtoldására is felkészültem. Mire oda érek a címre, már vár a nemes tünde fiú, aki most a társam lesz ezen az úton. Bemutatkozom és megismertetem őt a kutyáimmal, akik hamar orrhegyre is tűzik az idegent. Kevés jutalomfalatért cserébe hajlandóak barátként tekinteni rá, így ez hamar lerendezem velük, nehogy gond legyen belőle az úton. Átengedem neki Tassus szárát, hogy felszerelkezzen rá és elindulhassunk végre.
- Vilen írta, hogy nincs lovad, márpedig egy ilyen úton jól jön a segítségük. Ő itt Tassus. Ami a történetet illeti, nos.... Dióhéjban annyi, hogy meg kell találunk egy ősidők óta elveszett tárgyat, amit mondhatni az őseim rejtettek el. Pluszban még eléggé rejtélyes és bizarr a dolog, mert elvileg én tudom, hogy hol van. Emlékszem rá csak mégse. A falu szélén éldegélő tünde banya itatott meg valami egeres löttyel, amitől előjöttek az emlékeim. Komolyan. Én sem hinném, hogy igaz lenne, ha Vilen nem lett volna szintén szem és fültanúja az egésznek.
Nem mondok el még mindent, hiszen lesz időnk beszélgetni. A kutyáim körülöttünk futkároznak, hogy tarthassák a tempónkat, amit lóháton diktálunk most. Még nem akarok nagyon neki iramodni. Engem is érdekel, hogy figyel-e valaki?


by Azalea
#ArdrethRreag To: @Asher Theven    

A Sylbanise-kulcs nyomában

Tündekaland

Felvezetés, előzmény - @Asher Theven, @Ardreth Ravatris

Az előzménykalandból:
Vilen, a tündebíró fontos ügyben keresi fel az erdei tünde Ravatris családot. A Leitholdok ősi könyve, a Dlardragethok szerint a Sylbanise uralkodói család leszármazottai, a Ravatrison őrzik az ősi tündetárgy egyikét. A Sylbanise kulcs, az öt kulcs egyike, ami az elfeledett tündelegendákban szereplő, őshazába vezető kaput, Shalandirt nyitja. A család bár tisztában van múltjukkal, a keresett tárgy hollétéről egyikünknek sincs tudomása, azonban az alkalmat megragadva Ardreth Ravatris beszámol különös álmairól, azt remélve talán ezzel közelebb juthatnak a válaszokhoz. Vilen és a Ravatrisek látogatást tesznek egy vénasszonynál, Adalindnél, aki kétes eredetű kotyvalékokkal segít tisztává tenni és felidézni az ifjú Ardreth álmait. Az elmékidéző folytán fény derül a múlt egy apró darabkájára és arra, hogy Ardreth az ellysiai Garrik Sylbanise régens reinkarnációja. Időközben Mirennis Omarie is a vénasszony házához keveredik. Vilen megbízza az éjtündenőt és Ardrethet járjanak a dolgok végére...

Jelen kaland eseményei:
Vilen levélben keresi fel Asher Theven-t, a tünde Gárda elismert tagját, hogy segítségét kérje egy fontos, bizalmas ügyben. Leírja, hogy egy Ardreth Ravatris nevű erdei tündeférfit kellene elkísérnie egy veszélytelennek aligha mondható úton. Egy különleges tárgyat kell megtalálniuk, ami hatással lesz életükre. Ennél részletesebben azonban nem ír a feladatról. A levél alján csupán egy címet talál, ahol a következő napfelkeltekor meg kellene jelennie. A pergament könnyed füstként illan el a férfi kezéből, amint a sorok végére ért. A tündebíró gondoskodott róla, hogy az a kevés információ is, amit papírra vetett titokba maradhasson. Remélhetőleg Asher jól megjegyezte a találkozási helyet.
Ezzel egy időben Ardreth is üzenetet kap Vilentől, amiből megtudja, útjára nem Mirennis, hanem egy ifjú, ám tehetséges gárdista fogja elkísérni. A találkozóhelyet és a találkozás idejét is meghagyja az üzenet végén, és csak úgy mint a nemes tündénél, Ardreth kezében is füstté válik a papír, amint elolvasta azt.

Credit:byForras