Anna & Lucas

Lucas szörnyes megjegyzésére azért összerezzen kicsit. Erre nem is gondolt még. Végül is ki tudja, nem igaz? Ha léteznek angyalok és démonok, talán még vérfarkasok és vámpírok is akadnak. Nem... Hessegeti el magában a gondolatot. Meriel olyan helyre hozta őket, ahol biztonságban vannak. Szóval... csak nem kószálnak itt holmi rémek, szörnyek és egyebek. Biztos nem. Vagy mégis...?
- Majd óvatosan merészkedem a vízbe. Jobb félni, mint aztán nem lenni.
Az első halálközeli élmény élénken él még benne, nem is vágyik újból átélni. Ezért inkább óvatosan merül majd el a vízben. De szeretné a tavat felfedezni egy kicsit. Nála is megsült az első adag szalonna és kolbász, meg egy kevéske hagyma is mellé. Óvatosan húzza le őket a tányérjára és hagyja hűlni, ahogy Lucas is teszi. Épp csak annyira fordul félre, hogy paradicsomot és paprikát vegyen mellé a kenyérhez; mikor Lucast aljas támadás éri. Egy madár meglép a szalonnájával. Összekapja magát a hirtelen akciótól, majd meglepetten; szinte már száját eltátva figyeli tovább a tovatűnő madarat.
- Nem gondoltam volna, hogy vannak ínyenc madarak...
Elneveti magát, amit hamar el is folyt, hiszen nem szép más kárán örvendeni. De az egész annyira meglepő és bizarr, egyben vicces is volt; hogy nem tudta megállni.
- Jaj, ne haragudj... de ez annyira hirtelen jött, hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül.
Szabadkozik, majd vár, hogy Lucas elkészüljön az új adaggal. Addig ő sem hagyja őrizetlenül a tányérját, nehogy őt is megvámolja egy madár. Vagy bármilyen más jószág. S ha majd a következő sült is megvan, akkor árgus szemekkel figyelni fogja, hogy Lucas is újra orvtámadás áldozatává váljon.
- Ne aggódj Lucas, most figyelni fogok. Megvédjük a vacsoránkat!
Mondja teljes komolysággal az arcán, de ajka szegletében jól látható a mosoly is. Ám valóban figyel arra, hogy ne kapjon szárnyra a következő sült szalonna darab. Ő is majd csak akkor kezd el enni, ha már Lucas is elkészült rá. Nem hal éhen, meg bírja őt várni vele. Bár nincsenek összekötve és nem kell mindent együtt csinálniuk; de ha már leültek vacsorázni, akkor azért az legyen olyan.

Anna & Lucas

A sürgősségin való munka valahogy állandó volt és mégis mindig más. Pörgős, ezért is szerette. Napi 24 órában mozgásban volt, s ha pihent is, legtöbbször akkor is aktívan kapcsolódott ki. Kerékpárral járt dolgozni, futott és úszott; nagy ritkán kajakozott. Olykor-olykor a főzés és a sütés jelentett neki egy másfajta, nyugodtabb állapotot. Vagy elbújt a foteljében a macskái körében és olvasott, vagy igen, a cicákkal játszott. Aztán az éven az életének egy új szakaszába lépett. Ahogy lakótársa otthagyta, utána rendre másra történtek furcsa dolgok körülötte. Lucas és Melinda felbukkanása. S persze azok a gondolatok, amik miatt kész volt feladni a pörgős sürgősségi életmódot. A traumákból elege lett egy életre; igaz, azok még vissza-vissza nyúlnak érte; s mást akart kezdeni az életével. Tervben volt, hogy gyerekekkel fog foglalkozni, s talán önkéntes is lesz mellettük.
Most pedig itt ül, szalonnát és kolbászt kész sütögetni nyárson. Egy volt főügyésszel, aki csupa rejtély előtte. Egy istenháta mögötti helyen, Németországban, valahol a Fekete-erdő mélyén. A hely gyönyörű, a ház kényelmes és valóban rá is nyugtató hatással van. Noha az ő érzései jóval összetettebbek ennél, főleg most. Hiába töltött most sok időt Londonban, a szülei a város közelében élnek, kis birtokon. Úgymond "zöld övezetben". S bár ott is kellemes volt, ez az erdei környezet egészen magával ragadta a fantáziáját.
Lucas közben szabadkozik, hogy elnéző legyen vele, ha netán mégsem úgy sikerülne neki a főzőcskézés, mint azt amúgy elvárná. Meriel is szóba kerül, az angyalnő szófukarsága; ami amúgy nem jellemző rá. Majd Lucas láthatóan elréved valahová. Valahová messzire. Figyeli az arcát, mert aggódik, hogy valami baja lehet. S mikor "vissza tér", akkor jut eszébe; hogy a férfi mondta már korábban, hogy fura fejfájásai és rémálmai szoktak lenni. Fellobban a tűz és elkészülnek az első nyársak. Ő is a tűz fölé tartja a sajátját, amit szépen megpakolt sorban a szalonnával, hagymával és kolbásszal.
- Remek ötlet. Lehet megpróbálkozom a pecázással, de az biztos, hogy úszni is akarok majd. Meg persze előállok valami ebédnek valóval. Talán még sütni is fogok.
Elég sok minden hozzávalójuk van eltéve, így nem lesz nagyobb gond valami finomat alkotni. Majd reggel bejárja újra a konyhát és a kamrát, úszás közben meg kitalálja, hogy mi is legyen a menü. Ha pedig esni fog az eső? Hát csak kitalál arra is valami elfoglaltságot. Egy biztos: nem akar folyton Lucas nyakában lógni. Bár ő élvezi a társaságát, mégis úgy érzi, hogy a férfinak is szüksége van a privát szférára; akárcsak neki. Na meg nem is lenne jó, ha...

Anna & Lucas

Gyakorlatilag bármelyik kórházban is otthonosan tud mozogni, hiszen orvosként átlátja az egész koncepciót és eligazodik bennük. De valóban otthonosan mozog a konyhában is. Egyrészt már korábban felmérte a "terepet" másrészt pedig a konyha is olyan; hogy az embernek kézre esik benne minden. Ha jól van berendezve. Itt sincs hiány semmiben. Így fürgén kapkodja elő a tányérokat, s a kést megpörgetve az ujjai között a szalonna és a kolbász feldarabolásához lát. Külön tányérra készíti elő a paradicsomot, uborkát, hagymát. Végül kenyeret is szeletel.
- Igen. Még ha nincs is valami nagy mozgásterünk, de legalább szép a környék. Kicsit azért lehet mászkálni; csak ne felejtsük el, hogy meddig biztonságos a kószálás.
Felszerelkeznek a szükséges dolgokkal és kimennek a hátsó teraszra. Ő is látja, hogy kicsit el van hanyagolva már ez a terület, így még a tisztább asztalra pakol le a teraszon. Lucas hamar seprűt ragad és rendet tesz. Ő egy törlővel tér vissza, letörli a tűzrakóhoz közeli asztalt, majd rápakolja a megpakolt tányérokat. A bogarak ellen hálós fedővel és papír kéztörlővel védekezik. Szerencsére még időben derül ki az is, hogy a székekre nem biztonság leülni, így Lucas gondoskodik azokról is - rendes férfi, házias - amin jót mosolyog magában. Kihozza a limonádét, amikor is a férfi már az új székeket lepakolta és tűzgyújtáshoz lát. Szúnyogűző fáklyákat is talált, amik megint csak hasznosak lesznek később. Hamar lángra lobban a gyújtós, és Lucas nekilát faragni a sütőnyársakat is a sütögetéshez.
- Sosem lehet tudni Lucas, ki miben jó. Kipróbáljuk. Ha netán minden egyes aprításánál az ujjaidat akarnád levágni, akkor majd kitalálunk mást. De az első közös esti főzésnél úgy láttam, hogy szívesen segítesz. Ha Melinda be tud tényleg szerezni mindent, akkor nem lesz annyira rossz itt. Igaz, nem tudom, hogy ez az állapot meddig fog így maradni... Most már életünk végéig nem leszünk biztonságban és bujkálnunk kell majd? Mit gondolsz? Nem mondott valamit neked Melinda?
Jó lenne tudni, hogy egyszer valamikor ennek majd vége lesz és ha nem is mehetnek haza; de biztonságosan mozoghatnak a világban. Valahol.
Ha elkészül az első nyárs, akkor azt a tűzbe tartja egy kis időre. Legalábbis azt a részét, amire fel akarja majd húzni a sütni valót. Mégis csak jobb, ha előbb kicsit leégeti a fát. Óvatosan letörli a hirtelen jött kormot róla, megtörli a kezét és kívánság szerint pakolja fel rá a szalonna-kolbász karikákat, darabokat. Vagy épp csak az egyikből halmoz fel rájuk. Esetleg hagymával. Előkészíti mindkét botot, hogy utána nekiláthassanak sütni.
- Majd még kitalálom, hogy mi legyen a holnapi menü.

Anna & Lucas

Hiszi is és nem is, hogy ez az utazásmód és mellékhatásai megszokható lenne. Lucas arckifejezése minden estre nem sok jót ígér. De próbálok hinni abba, amit Meriel mond. Amikor már jobban érzi magát, megkéri az angyalnőt és Lucast, hogy tegeződjenek. Meriel részéről ezzel nincs gond, ők már eddig is gyakrabban tegeződtek. Lucas már inkább tartózkodóbb és kimértebb. Nem rideg és visszautasító, mint egy márvány. Inkább, mint a fa, nem könnyű formálni. De úgy érzi, hogy némi kitartással fog ez alakulni. Főleg most, hogy gyakorlatilag össze lettek zárva. Lucas első próbálkozása már majdnem jól sikerül, de még szabadkozik. Mosolyogva érinti meg a vállát.
- Csak el kell kezdeni Lucas. Időnk van, mint a tenger, úgy tűnik, és én tudok várni. Ne aggódj emiatt.
Meriel gyorsan körbe vezeti őket és hamar el is vonulnak a szobájukba. Ő elsőnek kipakol, majd kisírja magát. Majd úgy dönt, hogy újabb felfedező útra indul. Még hallja, ahogy Meriel motoszkál és azt is, hogy Lucas elalszik. A ház "felmérése" után kimegy az aprócska stégre és letérdel, kezét a vízbe dugja, méricskéli, mennyire lehet hideg. Kicsit hideg, de finom a víz; ám most mégsem úszik. Inkább leül az egyik székbe és hagyja, hogy a Nap süsse egy kicsit az arcát. El is bóbiskol, mert mikor felébred, már délutánba hajlik az idő. Bemegy a házba, látja a cetlit a hűtőn, így hát kettesben maradtak. Újabb neszeket hall fentről, így leül a nappaliban és várja, hogy Lucas előbukkanjon. A férfi is egyből a hűtő felé veszi az irányt. ~Holnap főznöm kell valamit.~ Feláll és felzárkózik a férfi mellé, aki egy kis szabadtéri sütögetésre gondol.
- Rendben. De holnap főzök valamit. Nem lesz nagy gond, ha Meriel gondoskodik a hozzávalók utánpótlásáról. Süssünk nyárson szalonna és kolbász darabokat? A kenyérre csepegtethetnénk a zsírját. Mellé jól esne a zöldség.
Ha Lucas rábólint, akkor kést vesz elő és vágni, karikázni kezdi a hozzávalókat. Picit vastagabbra vágja a szalonnát és a kolbászt, mint az ujja széle. A konyhát már felmérte, így előveszi a tányérokat és tálcát, amire felpakolhatják a hozzávalókat.
- Készítek egy kancsó limonádét hozzá? Mit szólsz? Édesebb vagy kicsit citromosabb ízűen kéred? De úgy látom... van mentalevél. Esetleg egy-egy karika narancs, ha úgy jobban szereted. Addig meggyújthatnád a tüzet.
Együtt ügyködnek a konyhában, már-már családias a hangulat, bár érez némi zavart magában ezzel kapcsolatban. Ennek ellenére mégis olyan nyugalom árad belőle, amit nem lehet nem érzékelni. Mozgása is könnyed, ahogy készülődik a vacsorához. Minden mozdulata olyan egyszerű; ahogy szeletel és pakol, készíti el a limonádét. Léptei finoman, puhán koppannak. A kintről betörő nap fényei fel-felvillantják szőke haját. Erre mondják azt, hogy összhangban van önmagával és a környezetével. Noha szokatlan még a helyzet, de eldöntötte, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőle.
- Úgy láttam, hogy a tóban van hal. Esetleg megpróbálhatnánk horgászni is majd, valamelyik nap. Kicsit hideg a víz, de kellemes.
Elindul ki a házból a megpakolt tálcával a kezében és szépen lepakol mindent a kinti asztalra, amíg Lucas tüzet gyújt. Fordul még a kancsóért és a poharakért is, szalvétát is hoz, hogy meg tudják majd törölni a kezüket.
- Ha Meriel el tud "ugrani" így bevásárolni, akkor nem leszünk nagy bajban. Kedvemre süthetek-főzhetek. Bármilyen kedvenced is legyen, csak szólj, és ketten össze dobjuk. Majd te leszel a kuktám.
Nevet fel, mert persze csak viccel a dolgon. Bár a beköltözése utáni közös sütögetős mulatságon úgy vette észre, hogy Lucas szívesen segít az előkészületekben. Másképp telik az idő, ha van társasága az embernek, méghozzá olyan, akit még kedvel is. Nagyban segít elfogadni ezt a változást.

Anna & Lucas

Nem tudta, hogy hová mennek; így minden eshetőségre felkészült. A szüleivel beszélt telefonon, hogy utazni készül, mert helyre kell még rázódnia. A bátyja majd minden mást elsimít utána. A cicái is az ő jóvoltából kerültek át Londonba, hogy a szülei gondoskodjanak róluk. Nem akarta magával vinni őket, egyáltalán kibírják azt a módot, amivel ők utazni fognak? S persze nem tudja őket állatorvoshoz vinni, ha baj adódik és még sok minden más. Így hát, úgy tűnik, örökre megvált a kis kedvenc bársonytalpúaktól. A lakásában maradt mindvégig, bátyja csak egyszer látogatta meg, és azt is nagy titokban tette. Még ő, a tulajdon testvére sem ismerte fel hirtelen.
Az indulás napján már ideges volt, egy hátizsák és egy bőrönd. Ennyi, amit magával hozott. Minden emlékét és fontos holmiját a bátyára bízva elzáratott. Meriel és Lucas társaságában átröppent valamilyen különös angyali módon Németországba. Egy, a Fekete-erdőben lévő rejtekbe. Érkezésükkor igencsak rosszul érzi magát. Szédelegve próbál megállni a két lábán, de olyan erős hányinger tör rá, hogy félre fordul egy bokor rejtekébe. Néhány óvatos, majd nagyobb légvétel után azonban elmúlik a rosszulléte és már a szédülés is kezd alább hagyni. Megússza rókázás nélkül, de egy könnycseppet elmorzsol a szeme sarkában, mielőtt még észre vennék a többiek.
- Azért ez erős volt. Remélem legközelebb jobban fogom bírni.
Szólal meg halkan és reménykedik, hogy Meriel igenlő válasszal fog felelni. Angyali őrzőjük körbe vezeti őket a tóparti házban; ami igencsak szép és jól felszerelt. Táskáját az előtérben pakolja le, hogy meg tudjon mindent nézni, amit a nő mutat. Majd odakint is tesznek egy kört. Tópart és csónakház is van, bár az utóbbi nem tölti el kellemes érzéssel az emlékek miatt. De a hely szépsége és a csend megnyugtatja. Miként az is, hogy angyali rúnák vigyáznak rájuk. Így, ha nem is lesz teljes mértékben nyugodt, de a helyzetükhöz képest még boldog napoknak is nézhet elébe.
- Oké, azért így mégis csak nagyobb biztonságban érzem magam. Köszönöm Meriel, hogy veletek jöhettem. De kérlek mindkettőtöket, hogy most már tegeződjünk. Rendben? A történtek után inkább barátként tekintek mindkettőtökre és könnyebb lenne mégis csak így beszélgetnünk. Ha már így hozta a sors.
Ha nekik nem okoz gondot, akkor ő inkább már tegeződne.
Végül pedig visszatér velük a házba és a táskáit felmarkolva "berendezkedik" új otthonába. A szobáját elfoglalva kipakol, rendezkedik. Végül leül az ágyra és elsírja magát. Most már tényleg biztos abban, ami eddig vele történt. Nem álmodik, az egész visszafordíthatatlan és végérvényes. Mostantól vigyáznia kell magára, jobban; mint eddig bármikor. Valóban meghalt s vissza tért az életbe, áldott lett. Léteznek angyalok és démonok. Megtörölve az arcát ruhába bújik, kényelmes cipőbe és mély levegőket vesz. Szép lassan lehiggad és össze szedi magát. A megszokott mosoly újra felderül az arcán és az ablakán nézelődik kifelé. Szép a táj, meg kell hagyni, s amúgy is vágyott már eljutni több országba is. Így hát, Németország kipipálva. Utána visszatér a nappaliba és várja, hogy Lucas és Meriel is elkészüljön. Kicsit zavarban van és legszívesebben neki látna főzni, vagy sütni. De csak nem ront egyből a konyhába? Inkább szokná még a helyet a többiekkel együtt.