Anna & Lucas

A kandalló közelében fészkelik el magukat, forró teát kortyolva; s a hátuk mögött ritmusosan hortyog az új kis kedvencük. Negro. A kis kormos cica tele verte a pocakját, s már alussza is az igazak álmát. Lucas mellé bújik és a vállára dönti a fejét, hogy kényelmesebb legyen az ülés. A férfi át is karolja a vállát és magához öleli. Így valóban még kényelmesebb. Elmosolyodik, de a szeme már csukva van. S el is alszik lassan. Elfáradt, pedig pihent napközben, de főleg ez az esti vihar lefárasztotta őt. Lucast is, mert a férfi hamar elalszik mellette. Nem is ébred fel, csak már akkor, amikor a nap is felkelt. Nem pattan fel a szeme hirtelen, szép lassan, pislogva. Megmoccant, akkor már látja, hogy Lucas ébren van. Rámosolyog és óvatosan kibújik a karjából, hogy nyújtózzon egyet.
- Jó reggelt.
Hátrafordul és látja, hogy Negro is kezd ébredezni. Nos. Hamarosan egy éhes kandúrral és egy éhes férfival találja majd szemben magát. Jobban jár, ha nekilát valami reggelit készíteni.
- Letusolok és készítek reggelit mindhármunknak. Utána segítek itt rendet rakni és megnézzük, mit tehetünk az ajtóval. Odakint is ki tudja, mit hagyott hátra a vihar?
Megsimogatja Lucas arcát és mielőtt még felkelne mellőle, ad egy puszit az arcára. Csak úgy. A férfi arcán már kezd kiütközni némi borosta, amitől kissé szúrós lett az arca. Valahogy mégsem zavarta ez annál az apró csóknál, amit az arcára adott. Felkel mellőle és felsiet az emeletre, hogy letusoljon és hajat mosson. Megszárítkozik, farmert és edzőcipőt; pólót és a cipzáros kapucnis vastag felsőjét veszi fel. Haját kontyba fogva siet le vissza, hogy a reggeliről gondoskodjon. Mivel fizikai munka előtt állnak, az ajtó miatt főleg. De szinte biztos abban, hogy odakint is jókora károkat okozott az esti vihar; így a mai nap kifejezetten dolgosan fog telni. Serpenyőt vesz elő, két-két kisebb kolbászt kezd el megsütni benne. Időnként megforgatja őket, de közben hat tojást vesz elő, amiket felüt egy tálkában. Felveri őket, kevés tejet önt hozzá, picit sózza. A kolbászokat kiveszi egy-egy tányérra, és a visszamaradt kevés zsíron sütni kezdi a tojást. Kevergetve sütni kezdi a rántottát, és mikor még "laza", sajtot reszel rá és hagyja, hogy lassan összesüljön. Ketté veszi a rántottát, feltesz egy kanna vizet főni; teának ismét. Megterít és közben megkérdezi Lucast, hogy esetleg kávét kér-e, mert akkor azzal is készül. Ő csak nagyon ritkán szokott inni, jobban szereti a teát. Komplett kis reggelivel áll elő, hogy utána rendbe tudják szedni a házat kívül és belül is. Negro is kap egy kis kolbászt, de ő nyersen, felaprítja neki kisebb falatkákba és egy másik tálkában készít ki neki vizet.

Anna & Lucas

Sikerül lezárni az ajtó helyét és eltorlaszolni, ám még így is érződik felőle a hideg. Holnap ezt mindenképpen rendbe kell, hogy hozzák; így nem maradhatnak itt. A hidegről és az esőről nem is beszélve. Átáznak és fáznak, akárcsak a jövevény macska, akit hozzájuk sodort a vihar. Első dolga, hogy gyorsan átdörgölje a kis jószágot, s persze rutinos macskatartóként felmérje, hogy kivel is hoztak őket össze a sors. Nem nehéz felmérni, hogy kandúr társaságuk akadt. Lucas begyújt a kandallóba, ő meg átöltözik közben. Visszatérve a nappaliba már kellemesebb idő fogadja és így a cicát át is adja a férfinek. Ő készít neki egy kis harapnivalót, majd teát maguknak. Nem azért, mert gondolatolvasó lenne; de neki is jól esne egy nagy bögre forró ital. Hideg időben amúgy is jót tesz az embernek.
Mire vissza tér, Lucas már meg is ágyaz kettejüknek a kandalló előtt; ami normál esetben még romantikus is lenne. Persze, az is.
- Megfázás ellen jó az a kis rum benne és ilyenkor jól is esik.
A foteleket - macskástul - behúzza a kandalló elé, a hátuk mögé. Félkörívben rendezi el a kanapé mellett; hogy jobban védje a hátukat a hidegtől. A tűz melege így jobban megmarad körülöttük. Leül az egyik pokrócra és neki is dönti a hátát annak a fotelnak, amiben újdonsült pajtásuk már hortyogva húzza a lóbőrt. Hátra pillant ő is a válla felett, az alvó macskát nézegetni.
- Úgy tűnik a sors azt akarja, hogy mégis legyen macskám. Pedig nem szívesen tettem volna ki a lányokat ennek a bujdosó életmódnak. De ha már így hozzánk fújták az égiek, maradjon csak. Amúgy fiatal úrról van szó, vagyis kandúrunk lett.
Közli a hírt majd eltöpreng azon, hogy a szélfútta kis falánkot miként nevezzék el. Vannak tippjei, amiket hamar meg is oszt, legalább megszavazzák, mit válasszanak.
- Enigma, Orion, Negro. Szerintem ezek valamelyike passzolna hozzá, mit gondolsz?
Kérdezi Lucast, mert nem akar egyedül dönteni a cica nevét illetően. Elfészkelődik Lucas mellet és vállának dőlve a tüzet figyeli tovább. Elfáradt ő is. Mégis csak ez volt az első napjuk itt, mint szökevény áldottak. Vagy mi a szösz. S ki tudja még, milyen lesz a többi napjuk? Vajon meddig marad távol Meriel?

Anna & Lucas

Az emeletről visszatérve a földszintre érzi csak meg, mennyire harapóssá vált a hideg. Az ajtó helyén hideg szél és eső zúdul be, amit Lucas próbál egy bútorral elzárni. Üvegcserepek és szilánkok mindenütt, a vízről nem is beszélve. Most is gyorsan reagál és seprűt, lapátot ragad; hogy fürgén össze takarítson. Lengébb felső ruházatát meg is bánta már, hiszen fázik, ám Lucas szemét nem kerüli el a tetoválás sem, amit nem olyan régóta "visel" magán. Megmutatja teljes egészében a műtéti heget elfedő mintázatot és szöveget; ami sérülése és újjászületése mementója lett. Majd közös erővel megpróbálják kevésbé huzatossá tenni a házat. A kamrába siet, ahol megkeresi a takarófóliákat; hogy a hiányt be tudják fedni vele. Mire visszatér, Lucas kalapácsot és szögeket is kerített, és még valami mást is. Egy ázott fekete kiscicát tart éppen a kezében, akit hamarjában az üres kosárkába rejt. Szegényt párát ide fújta a viharos szél és jócskán meg is ázott. De sajnos most nem ér rá, hogy pátyolgassa őt. Hamar be kell takarni az ajtó helyét, mert félő, éjszaka megfagynak. Főleg ha kitartóan esni fog reggelig. Segít a fóliát a kerethez tartani; hogy Lucas a szögekkel rögzíteni tudja azt. Így már nem ömlik be az esővíz és a szél is kevésbé süvít át a házon. De Lucas vissza tolja a szekrényt; mert az is sokat felfog a szélből és az esőből; s persze a betolakodóktól is véd valamennyit.
- Rendben. Én is magamra kapok valami vastagabb holmit és megtörölgetem a cicust. Főzök egy jó forró teát is.
Amíg Lucas behordja a tüzelőt és begyújt a kandallóban; addig ő felkapja a kosarat az ázott cicussal együtt és felsiet az emeletre. Sikeresen elázott megint, így a vastagabb, bolyhosabb anyagú sötétkék együttesét veszi fel, száraz pólóval és zoknival. Egy törülközőt rááldoz szegény kölyökmacskára is; aki bár nem örül annak, hogy össze-vissza borzolja a szőrét; de csakhamar átmelegszik tőle. Így békésen megegyeznek és ő sem lesz összekarmolászva, cserébe a cicát egy pokrócba tekeri. Fegyverét is magához veszi. S még két vastag pokróccal együtt leviszi a földszintre. A kandallóban már ég a tűz és a közelében határozottan kellemesebb a hőmérséklet.
- Fogd meg kérlek, hozok neki valami harapnivalót és főzök egy teát.
Felteszi a kannát, elővesz két nagyobb bögrét és egy kis tálkát. Utóbbiba pár apróbb kocka szalonnát aprít fel, egy kis felvágottat kutyul hozzá. Bizonyára a vízből elege van most, így kevéske tejet tölt egy másik tálkába. Azokat fürgén szervírozza a pórul jártnak. Majd a fütyülő hangra vissza siet a konyhába. Ízesíti a vizet cukorral és citromlével, erdei vegyes gyümölcsös teafiltert áztat benne. Erősre is készíti, jó ízesre. Ehhez az időhöz most ilyen kell. Kis keresgélés után talán egy üveg rumot. Na jó, de csak pár cseppet tesz a teába, az íze miatt. A forró kannát és a két bögrét beviszi a nappaliba, hogy a kandalló közelébe ülve elkortyolják és átmelegedjenek tőle.
- Tessék, jó forró tea. Pici rumot is tettem bele az íze miatt; de tényleg csak keveset.

Anna & Lucas

Néhány helyen összegyűlt egy-egy kisebb tócsa. Így egy törülközővel felszedegeti azokat, ahogy sorra járja végig a szobákat az emeleten. A vizes holmit kicsavarja és a fürdőszobában hagyja, hogy ne hordja szét újra a vizet. Kiteregeti őket, hogy valamennyire megszáradjanak, majd holnap kimossa őket. Száraz ruhában siet le a földszintre és megszaporázza a lépteit, mikor hangos csörömpölést hall. A hátsó bejárt kapott találatot. A szél olyan vadul tört rájuk, hogy valamit nekivágott az ajtónak és betörte az üvegét.
- A fene vinné el. Így eléggé hűvös lesz az esténk.
Lucas eltorlaszolja az ajtót, hogy minél kevesebb eső és hideg szél jusson be a házba. Másról nem is beszélve. Főleg az utóbbi miatt kezd el aggódni. Seprűt és lapátot ragad, hogy az üvegszilánkokat maradéktalanul össze tudja gyűjteni és kidobni a szemetesbe.
- Más nem is hiányzik, hogy bármelyikünk bele lépjen. Még akkor sem, ha te amúgy gyorsan gyógyulsz.
Na igen. Lucas dolga egyszerűbb ebből a szempontból. Ő viszont nem ilyen szerencsés. Ebből az amúgy egyszerű okból kifolyólag díszeleg a hátán, vállán egy tetoválás; aminek egy kis részét megláthatta most Lucas. Látja, hogyan figyeli és rá is kérdez, mikor vissza mennek a nappaliba. Ott azért kellemesebb az idő; de nem biztos abban, hogy később mennyire lesz az. Valami gyors és biztos megoldáson töri a fejét a törött ajtóval kapcsolatban.
Mikor is felhúzza a felsőjét a hátáról és megmutatja a főnix tetoválást, aminél ez a szöveg díszeleg még " I never give up ". Majd vissza veszi a trikót.
- A lövés helye nem gyógyult a legszebben. Két nagy heg maradt vissza és néhány kisebb a műtét miatt. Mondták, hogy egy jó plasztikai sebész helyre tudná hozni; de inkább a tetoválást választottam. Akárhogy is tüntetném el a hegeket, tudnám, hogy mi volt ott korábban. A tetoválás eltakar és mégis emlék. Felépültem és nem adom fel.
Meséli el a tetkó történetét, hiszen Lucas ott volt vele. Tudja mi történt. Az utókezelése már más tészta, fizikailag is és szellemileg is megviselte; de helyre jött.
- Azt hiszem láttam a kamrában takarófóliát. Megpróbálhatnánk befedni vele az ajtó helyét és úgy vissza tolni a szekrényt. Se a hideg, se az eső nem lenne jó, ha nagyon átvágna az egész házon. Meg őszintén szólva attól is félek, hogy valami kóbor jószág be akarna tévedni. Mégis csak egy erdő közepén vagyunk, még talán medvék is kóborolnak erre. Biztos találunk szöget és kalapácsot, amivel tudnánk rögzíteni a fóliát.
Ez az ötlete támad hirtelen és megérné utána járni. Holnap pedig majd kitalálnak valami fix megoldás az ajtóra. Bedeszkázzák a hiányt és megpróbálhatnák vissza tenni az ajtót a helyére.

Anna & Lucas

Mindketten fontos és jó munkát, munkahelyet hagytak ott. Kollégákat és barátokat. Ő a családját is és a cicáit. Egyiküknek sem a legjobb így, de még mindig biztonságosabb; mintha körülöttük hullanának az emberek. A gyors költözés, a titoktartás és rejtőzködés viszont úgy tűnik, hogy megfelelő módszer lesz a démonok ellen. Igaz, ez még csak az első napjuk, amit itt töltenek el. De legalább eddig minden rendben volt. Vannak még kérdések, amiket szeretne feltenni, mikor Meriel visszatér. Igen, többek között a saját spéci erejére kíváncsi. Ugyanis még nem tudja, hogy mi is az? Megemlíti a nénikéje meséit, amiket gyerekkorában hallott tőle. Lucas rákérdez, hogy tényleg hisz-e abban, hogy léteznek más mesebeli lények is? Hát igen. Ezek után bármiben.
- Lehetséges. Ezek után már bármit elhiszek, amit mondanak. Bár jobb azért, ha a saját két szememmel látom. Még akár benne is lennék egy ilyen erdei keresgélésnek tündérek után; de csak megfelelő felszereléssel. Mert ha tündérek vannak, akkor ogrék is meg trollok meg ilyenek. Ott pedig már jó, ha az emberél fegyver van.
Reméli, hogy azért addigra Meriel valóban visszatér és elmagyaráz nekik mindent. Legalábbis mindent, amit lehet. Itt a tűz mellett üldögélve könnyen elhiszi az ember azt a sok mesét, amit gyerekként hallott. Lehet, hogy holnap reggel, frissen ébredve már legyint a tündérekre. S talán valóban csak angyalok és démonok élnek még itt, az egyszerű halandók mellett. Nagyot dörren az ég, majd megérkeznek az első esőcseppek, majd a nyakukba szakad a vihar. Na igen, mégis csak itt ücsörögnek egy tó mellett. Felpattannak mindketten, de ő azért egymásra pakolja a tányérokat s a poharakat, másik kezébe a kancsót. Felhúzza a nyúlcipőt és szalad vissza Lucas után a házba. Sikerül jócskán megázniuk, de amíg Lucas a földszinten néz szét, hogy bezárjon minden ajtót és ablakot, addig ő is megszabadul a kezében lévő mosatlanoktól. Igaz, csak lepakolja azokat a konyhában, és felsiet az emeletre. Az ő ablaka ugyanis nyitva van, bezárja gyorsan. Majd végig járja az emeletet ugyan úgy, mint Lucas is teszi odalent. A fürdőszobai kisebb ablakot is bezárja, mielőtt még nagyobb tömegben zúgna be az esővíz. Vissza megy a szobájába és ledobálja magáról a vizes ruhákat. Száraz trikót és sortot húz fel. A trikó szabadon hagy pár részletet a hátán lévő tetkóból. Lesiet vissza a földszintre, hogy el tudjon mosogatni, pakolni.
- Nem áztunk be nagyon sehol, ugye? Odafent bezártam minden ablakot, ott nem lett gond.

Anna & Lucas

- Nem könnyű elszakadni attól, amit ismerünk, amit megszoktunk és megszerettünk már. Ha erre gondolok, fáj, de eszembe jut az a nap a folyónál. Az idős férfi, akit lelőttek. A szüleimre gondolok, a bátyámra. Kollégákra és arra a kevés barátra, aki megadatott nekem. Nem hozhatok rájuk bajt. Így a legjobb. Lassan meg fogom szokni ezt a másik életet. Érjen bárhol is az a tél, legalább nyugodt vagyok amiatt, hogy ők biztonságban vannak.
Neki most ez a legfontosabb. Titkon reméli, hogy valóban biztosította szerettei számára a nyugalmat és biztonságot azzal, hogy elhagyta őket. Örökre. Igaz, aggódik azért még más miatt is. Hiszen ha ő így járt egyszer, ez mással is megtörténhet. Lucas szerint fel kell készülnöm arra, hogy amikor Meriel visszatér, nekilát majd a képzésemnek. Vagy minek. Hiszen most már áldott vagyok, vagy mi a szösz, s ezzel egy különleges képesség is jár. Lucas gyorsan gyógyul, én viszont még mindig nem tudom, hogy mi is ez a képesség, amit birtoklok. Nem ilyen látványosság, mint Lucas gyógyulási készsége, azt biztos. Hihetetlen az egész, néha olyan, mintha csak álmodtam volna az egészet. Olykor-olykor még most is azon kapom magam, hogy valóság volt? Valóban vannak angyalok és démonok?
- Tudom, hogy érzel. Még az sem kizárt, hogy vannak tündérek, boszorkányok, sárkányok és orkok is eldugva valahol ezen a planétán.
Igen. Részben ezért is fog óvatosan belemerészkedni a vízbe a holnapi napon. Mondhatni körültekintően. Szó szerint. Mert ezek után már simán hihetné el a többi mesét is. Ha már angyalok is léteznek, démonok is vannak szép számmal; akkor szörnyek is lehetnek. S miért ne pont itt is?
- Amikor még kicsi voltam, a nyarak nagy részét a mamám testvérénél töltöttük a bátyámmal. Ő is orvos, de kicsit másabb mint én vagy a szüleim. Sokat foglalkozott mindig is gyógynövényekkel és hasonlókkal. Még a mai napig jógázik, kocog és úszik.
- Ő mesélt nekünk mindig tündérekről, erdei manókról. Délceg lovagokról és raboskodó szüzekről. Na meg sárkányról, óriási kígyókról és más szörnyekről.
Az ő meséiből tudtuk, hogy vannak szörnyek, akiktől félni kell; ahogy azt is; hogy mindig van segítség. Sokszor pedig mi magunk vagyunk a segítség és mi magunk vagyunk saját megmentőnk. Sorsunk kovácsai...

Anna & Lucas

Akaratlanul is jót nevet azon, hogy most az egyik fa tetején egy ragadozómadár a frissen ropogósra sült szalonnát csemegézni. Talán még villa és kés is van nála. Vagy épp egy szelet friss kenyér. Végül csak megsül az a szalonna is és nekiláthatnak a vacsorának.
- Jó étvágyat Lucas!
Jól is esik, már éhes volt; de mégis megvárta, hogy Lucas is tudjon enni. Aztán lemegy a nap is, s a szúnyogok is előrébb merészkednek, mert mindkettőjüket csipkedni kezdik. A kis vérszívók ellen Lucas meggyújtja a fáklyákat, amik a szúnyogok elűzésére lettek lekezelve. Lassan érezni is lehet a hatását, mert a kezdeti pár szúnyog elpályázik mellőlük és nyugodtan tudnak ücsörögni a tűz mellett. A vacsoráját félretéve iszik a limonádéból és pihen egy kicsit, nehogy elrontsa a gyomrát vele. Lucas kerít egy rádiót is, amit bekapcsol. De el is húzza az orrát az első zeneféle hallatán. A hörgős, húrtépős valami nem az ő ízlésének való. Lucas ízlésének sem megfelelő, így hamar tovább is teker, hogy valami élvezhetőbb zenét találjon. Ami következőnek felcsendül, az már inkább jazz. Elégedett mosollyal veszi vissza az ölébe a tányérját.
- Persze hogy nem baj, a normális zenéket én is szeretem. Amit lehet élvezni. Az előbbi valami ricsaj volt inkább.
Eléggé eklektikus az ízlése és a rock zenét is szereti. Már amelyiket. De valóban széles skálán mozognak a kedvencei, ez tény.
- Azért hiányzik a munka és még pár dolog az életemből. Viszont, amikor Meriel felajánlotta, hogy veletek is tarthatok; gyorsan döntöttem. Nem tudnék úgy élni, hogy tudom, bármikor rám támadhatnak és ami a fő. A kiránduláson történtek miatt leginkább. Nem tudnám elviselni, hogy megint valakinek baja lehet azért, mert a közelemben van. Így emiatt nem kell már félnem. Aztán.... Majd csak lesz valahogy. Azért kell még egy kis idő, hogy ne féljek annyira.
Próbál ő erős lenni meg bátor, de nem megy az egyik napról a másikra. Ha teljesen magára maradt volna, még rosszabb lenne a helyzet. Ezért is örül annak, hogy legalább Lucas itt van vele. Bár biztos abban, hogy a férfinek is hiányzik az élete és a munkája. Barátok. Feje tetejére állt a világuk.