Volt időm mások elbeszéléséből megismerni Diaval körvonalait. Nem a jellemét, a természetét. Vagyis nem az igazi lényét. Ám annyira elegendő talán, hogy tudjam; hajszálnyit sem fog megbízni bennem. No és... eddig is csak azért tűrte el az érintésem, mert nem volt magánál. A gyógyítók megmentették az életét. Az én feladatom lett az ápolása és hogy segítsek neki újra erőre kapni. A láza lassan meg fog szűnni, ahogy a sebei begyógyulnak majd. Ehhez viszont szükséges naponta többször is megmosdatnom őt. Diaval sebeit újra és újra le kell kezelni, ahogy a véraláfutásokat és zúzódásokat is. De ezek a kenőcsök és oldatok csak akkor használnak igazán, ha fürdik is az ember. Nem baj. Diaval ráér rádöbbenni arra, hogy én már térképszerűen ismerem minden porcikáját. Bár leendő férjjelöltem most igencsak sápadt és erőtlen, le is fogyott és a testét számtalan heg és sebhely szántja át; meg kell hagyni; nem rossz darab. A modoráról már hallottam eleget. Viszont azt is tudom, hogy számára is kényszer lesz ez a házasság. Ám valószínűleg ő is, ugyan úgy, mint én is; meghajlik a család akarata előtt. Különös. Mindig azt mondták rólam, hogy szolgalelkű vagyok, de ez távol áll az igazságtól. Nagyon távol.
Amikor Diaval magához tér és inni kér, vizet töltök neki és segítek inni a pohárból. Ráfog a csuklómra és szemembe fúrja rideg tekintetét. ~Kezdődjék a játszma.~ Viszonozom tekintetét, de afféle derűs apró mosollyal az ajkamon; amitől rövid időn belül kiborulnak a Diaval - féle morcos emberek.
- Erre semmi szükség Diaval. Tartogassa az erejét későbbre. A nehezén már túl van szerencsére; de még messze a teljes gyógyulás. A sebei még nem gyógyultak be teljesen.
Adok neki inni, így vagy úgy. Megvárom, amíg elkínlódik kicsit magával és ha hagyja végre, akkor segítek neki azzal a pohár vízzel. Nem gondolnám róla, hogy komoly ok nélkül képes lenne bántani. De idővel kénytelen leszek teljesen kiismerni őt. Délután úgyis jönnek megint a szülei látogatóba. Majd ők elmondják a hírt, hogy ki is vagyok valójában. Felkelek az ágya mellől és a gyógyfőzetet tartalmazó üvegért megyek; tényleg csak pár lépésnyit a szobában. Amivel is vissza ülök leendő uram ágya mellé.
- Az első két napot a Murkrow rezidencián töltötte, a koven gyógyítói ott segítettek magán. Tegnap délután hozták át ide, valóban az édesanyja kérésére. Ez is a gyógyulást segíti elő. Kaptam gyógyfőzeteket, kenőcsöket és megkértek, hogy ápoljam. A bejárónője finomat főzött, a kérésemre levest is; ha éhes lenne.
Kihúzom a dugót a gyógyfőzetet tartalmazó üvegcséből és egy kortyot megiszom belőle. Jól láthatóan fogyasztom el, hogy Diaval megbizonyosodjon a biztonságosságáról. Persze, be is vehettem éppen előtte valamit, ami engem megvédene a káros hatásoktól.
- Evangeline Lindvall. Anyai ágról Langerak, de jómagam szómágus vagyok.
Az orra elé tartom utána az üvegcsét, hogy nyugodtan megszagolhassa. Nekromantaként úgy sejtem, valamennyit ért a mérgekhez. Nos igen, nem vagyok gyógyító, de azért értek hozzá. Viszont kérdés: miért ápolná őt egy olyan nő, aki nem gyógyító; hanem szómágus?
- Vérapasztó főzetet két órával ezelőtt ivott, ez most gyulladáscsökkentő főzet, hogy ne menjen fel megint a láza. Borsmenta és Bazsarózsa is van benne, többek között. Három óra múlva adok majd megint egy keveset a Vérfakasztó főzetből; hogy ne üssék egymást a hatóanyagok. Akkor időszerű lesz a mosakodás.
Igyekszem megfelelni minden kérdésére, épp ezért a mosoly is csak apró az arcomon. A szájához tartom az üveget, hogy tudjon belőle inni.
- Délután jönnek látogatóba megint a szülei. A testvérei közül nem tudom, ki jön most el, ők nem mondtak semmit tegnap. Estére van Álomhozó főzet kéznél, hogy nyugodtan tudjon aludni, legalább pár órát. Úgy láttam szükség lesz rá.
Diaval szűkszavúsága mellett ő beszédesebbnek tűnik; ami talán nem is olyan nagy baj. Mosakodás után ott lesz majd megint a gyulladáscsökkentő kenőcs, amiben van egy jókora adag fájdalomcsillapító is. Ennyi idő alatt Diaval pedig csak össze rakja a tényállást fejben. Meg van izzadva persze, hiszen a gyulladás még dolgozik a szervezetében. De közel sem olyan izzadt, s kicsit sem büdös; mintha nem fürdött volna több napja. Az sem véletlen, hogy a férfin csupán egy szál alsónadrág díszeleg. Az annyi mint annyi. Bár lehet, hogy Diaval annyira meg fog lepődni azon, hogy én mosdatom és gondoskodom róla; hogy hirtelen felpattan az ágyából és megpróbál elrohanni.

Nem akartam férjhez menni. A gondolataim az élet más egyéb területein kalandozott; de eszemben sem volt összekötni magam valakivel. Voltak romantikus érzéseim, pillanataim és igen, felötlött bennem a hogyan tovább kérdése is. De ahogy jött, úgy múlt is el. Váratlanul ért az a tény, hogy már oda lettem ígérve. Egyik napról a másikra kellett össze pakolnom minden holmimat - nem volt több tucat bőröndöm ez tény - s el kellett költöznöm. Nem otthonról, mert nem mondhattam egyik helyet sem sokáig annak, ahol eddig éltem. Érkezésem napján pedig egy újabb váratlan hír várt, s nem kicsit döbbentem meg: Diaval, akit férjemnek szántak, eltűnt. Beköltöztem, gyakorlatilag vendégként; s teltek-múltak a napok, hetek... A Murkrow család kedvesen bánt velem, így végül is nem volt okom a panaszra. Bár voltak dolgok, amik miatt aggódtam; de nem lettem depressziós ebben a házban. Ahol tudtam, segítettem; mint eddig is mindenhol. Leginkább a család női tagjainak, akik szüntelen imádkoztak a fiú hazatéréséért. Így velük imádkoztam, beszélgettünk és ők meséltek. Sokat játszottam nekik zongorán és a csellón is, szinte már komplett zeneterápiát állítottam föl számukra. Nem bántam semmit, szerettem játszani. S valahol legbelül talán még meg is kedveltem a családot, ami nem az enyém volt. Még nem. A maguk különös és sötét módján olyanok voltak, mint bármelyik másik család. Titkok, rejtélyek, fájdalom és boldogság.
Végül egy nap Diaval hazatért, ám az öröm rövid ideig tartott. A fiatal férfi; leendő férjem; élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozgatott és bizony vesztésre állt. A gyógyítók nehézségek árán, de vissza tudták őt tartani az utolsó nagy zuhanástól. Ám még mindig gyenge. A képeken, amiket láttam róla, épp csak árnyéka hajdanvolt önmagának. Önként ajánlottam fel hát a segítségemet, mást úgysem tehettem. Ha nem őhozzá, hát máshoz adtak volna férjül a családban, az pedig... Nos, az már tényleg túlzás lett volna. Diaval testvéreit kissé megismerve... nem, nem. Köszönöm, de nem. Ez a kismadár nem verdes a szárnyaival a kalitkájában, nem akar szabadulni. Hiszen a kalitka látszólagos biztonságában nem érzékeli a rabságot.
Diaval szobájában ülök, az ágya melletti székben csendesen olvasgatok. Néha rá-rápillantva, van-e valamilyen változás az állapotában. Egyszer csak zihálni kezd, mire felállok én is a székből. Szemei felpattannak, de újszülöttként hunyorognak csak a világra. Hirtelen lett sok a fény. Egy intő mozdulattal húzkodom beljebb a sötétítő függönyöket és csak résnyi helyen hagyok némi fényt beszűrődni. A kandallóban is ropog a tűz, mert bár Diaval lázzal küszködik, az állandó melegre szüksége van. A mosdatótál mellől felkapom az egyik törlőt és a vízbe mártom, kicsavarom. Diaval érezheti az arcán annak kellemes hűvösét, ahogy megtörlöm a homlokát is. Vizet kér.
- Máris hozom.
Töltök a pohárba, bár csak félig. Majd a jobb kezem a feje alá csúsztatom és segítek neki a fejét kicsit megemelni. A poharat az ajkához illesztem és picit megdöntöm, hogy inni tudjon. Apró kortyonként engedem neki, nehogy félre nyeljen. Bár így is meg van erre az esélye, de a víz miatt nem lesz baja.
- Ha szomjas még Diaval, akkor adok a gyógyfőzetből. Most még magas a láza és nagyon erőtlen; de már itthon van. Biztonságban.
Gyógynövényekből készült főzet is elő van készítve a szobában, ízre sem rossz. Az áfonya segít elviselhetővé tenni. Sok más egyéb szer is készenlétben áll Diaval gyorsabb felépülésének érdekében.