A nő durcásan pillant a démonlovasra, akinek megint csak a munka körül jár az esze, holott ez a csodás város megannyi lehetőséget kínálhatna a szórakozásra. Adra sincs ellenére a mókának, azonban érthető okok miatt mielőtt sírba tenné riválisaikat.
Romantikus óriáskerekezés, vattacukor, szellemvasút és társai, minden ami Adra démoni mivoltától fényévekre van, mégis Ana valamiért rajongással szeret. Hiába pillant a lány gyermeki lelkesedéssel a lovasra, az csak a szemeit forgatja. Habár sejtheti, hogy a férfi úgysem fogja őt magára hagyni, ha kikívánkozik az éjszakába, egészen biztosan vele tart. Főleg, hogy Anammelech ellenségei a városban tartózkodnak, bármelyik utcasarkon összetalálkozhatnak. A démonnő legendás pimaszsággal kezd el kutakodni Adra nadrágjába cigaretta után, de hiába motoz olyan serényen, a bagó doboza a zakó belső zsebében lapul, amit a szék támláján  hever. Anát láthatóan nem sújtják le az üres nadrágzsebek, a lovas ölébe simul és pimaszul csókot lop.
-Rendben. Akkor mit szólsz ahhoz, ha egyezséget kötnénk? - markol rá finoman a lány formás fenekére és a nyakába csókol.
-Ma este nyakunkba vesszük a várost, szórakozunk egy keveset, aztán holnap nekilátunk a feladatainknak...ha pedig végeztünk, maradunk még néhány napot kipihenni a fáradalmakat. - hangzik Famine ajánlata, ami remélhetőleg a démonhölgye tetszését is elnyeri. Aztán előre dől kissé, ujjai közé veszi a szóróanyagot, amit oly buzgón igyekezett a több közé rejteni.
-Szóval vidámpark. Valóban itt akarod elparazolni az időd? - kérdez rá még egyszer kezében a szórólapot forgatva.

Végre valahára belépnek lakosztályuk ajtaján. Adra is kibújik zakójából, amit gondosa az egyik szék támlájára terít, majd lazít nyakkendője csomóján is és első útja rögvest a bárpulthoz vezet.
-Na de kérlek. - mosolyodik el, miközbe poharát megtölti a borostyánszínű, markáns ízű itallal és még néhány jégkockát is belepattint. A démonnőt azonnal hatalmába keríti a hely varázsa, és mintha már el is felejtette volna, miért utaztak is, pedig csak tíz másodperce annak, hogy átlépték a szoba küszöbét, máris a szórakozáson jár az esze.
-Ne tévesszen meg a látszat...remélem nem felejtetted el, hogy nem nyaralni jöttünk. - bök fejével az asztalon heverő szóróanyagokra, ami óhatatlanul is kikapcsolódásra csábít. Bár feladatuk végeztével nem látná akadályát a maradásra, néhány napot maga is eltöltene itt, mielőtt a következő démon nyomába erednének.
Italából kortyolva egyet lép közelebb a kanapéhoz és huppan le a szélére, közvetlenül démonhölgye mellé. A dohányzóasztal közepén hagyott prospektusok közül találomra elemel egyet, majd unott ábrázattal lapoz bele.
-Pfff... - fújtat egyet, mikor egy vidámparkos képet pillant meg a papír hátoldalán. Nem igazán rajong az ilyesfajta helyekért, sőt, ha teheti kerüli. Túl sok az ember, túl sok a zajos ember.  
-Egyébként milyen időtöltésre gondoltál? - érdeklődi mégis csak meg egy újabbat kortyolva poharából, pusztán azért, hogy ne tűnjön túl elutasítónak, és közben igyekszik a vidámparkos hirdetést mélyen a papírkupac aljára csempészni, nehogy Ana felfedezze és kedvet kapjon hozzá.

Tippjei bőven lennének, mivel sikerült Anának így kiakasztania Beth-t, hogy addig jusson, hogy szervezett akció keretében próbálja föld alá tenni a démonnőt, mégis a lovas Anammelech szájából akarja hallani az előzményeket. Sok mindent el tudott volna képzelni, de a lány sejtelmes vigyora mögül érkezett válasz még őt is meglepetésként éri.
-Miattam? - neveti el magát, a hangjától zeng az egész utastér, a rosszalló pisszegéseket pedig figyelmen kívül hagyja.
-Várj, melyik is az a Beth? - kérdez vissza, mert nem igazán strapálta magát olyan jelentéktelennek látszó apróságokkal, hogy a neveket arcokhoz párosítsa és még meg is jegyezze őket. "Konkrétan ránk nyitott akció közben..." feleli Ana.
-Ahhh, hogy ő az... - azonosítja be a nőt, hát mi tagadás, nem igazán hagyott benne mély nyomot. Nem csúnya, de nem is elég szép vagy különleges ahhoz, hogy Famine figyelmét magára vonja.
-Hát elég jelentéktelen külsővel áldotta meg a Pokol. Nem csoda, hogy nem figyeltem fel rá. - rántja meg vállait nemtörődően. Nem tagadja, igenis számít a küllem, bárki mást mond, az bizony hazudik.
Miután a gép leszáll első útjuk a hotelbe vezet, ahol a célszemély is megszállt. Adra ugyanarra az emeletre kéri a szobát.
-Semmi semmi. Menjünk fel és nézzük meg a lakosztályunk. - tereli azonnal a lányt a lift felé.
-Egyébként gondolkodál már rajta, hogyan akarod kinyirni a csajt? - kérdezi érdeklődő pillantást vetve Anára és kicsit sem törődik azzal, hogy a liftben mások is vannak.
-Szép estét. - köszön a rá meredő, liftfalhoz simult, ijedt öregasszonynak, miközben megigazítja nyakkendőjét. Mielőtt a kisdrága válaszolhatna a kérdésre, hangos csilingelő hang jelzi a megfelelő emeletre értek. A démon kilép és könnyed léptekkel veszi célba hotelszobájuk ajtaját. Lehúzza a mágneskártyát, és a bejárat máris nyitva áll előttük. Adra a lány maga elé engedi, majd behajtja mögöttük az ajtót és első útja a bárpulthoz vezet.

Isztambulban váratlanul felbukkan Ana egyik ősi riválisa, aki kétezer év után sem tett le arról, hogy bosszút álljon a régi sérelmekért. A biztos siker érdekében még szövetkezni is hajlandó volt más démonokkal, akik szintén Anammelech halálát kívánták. Próbálkozásuk viszont gyalázatos kudarcba fulladt. A terv az volt, hogy akkor csapnak le, mikor a démonnő egyedül lesz. Egyáltalán nem számoltak a Famine jelenlétével. A lovas és a démonnő hoteltűznek álcázva számoltak le a támadók többségével, de három nyavalyásnak még így is sikerült elmenekülnie. Adra szívesebben térne vissza a varázsvilágba és foglalkozna újra ládikája keresésével, de tudja, míg Ana rosszakarói szabad lábon vannak, addig nem lehet nyugtuk, ezért arra jutnak, hogy előbb levadásszák őket és csak ezután foglalkoznak újra az elveszett ládával. A démonlovas amúgy sem siet, beépített kéme jelenleg halaszthatatlan tündefeladatokat lát el, megüzente neki nemrég egy levélben.
Elsőnek az ötletgazdát, Beth-t veszik célba, aki az eset után az első járattal Amszterdamba utazott, hogy ott húzza meg magát. A másnapi géppel ők is a holland fővárosba utaznak. Út közben azért a férfi alaposan kifaggatja Anát az ellenségeiről.
-Mégis mivel tudtad így magadra haragítani? - teszi fel a nagy kérdést. Bár ha a nő esetleg haragdémon, abban az esetben nincs kérdés. Nekik nem kell túl mély indok rá, hogy egy életen át nehezteljenek valakire.
A gép kora délután száll le a holland reptéren, majd egy taxi viszi őket az Eden Hotelbe, ahol Beth is megszállt. Adra halandó álcájával szobát foglal ugyanazon az emeleten, ahol az üldözött démonszuka is lakik. Éppen csak néhány szoba választja majd el őket egymástól. Míg a lovas a foglalást intézi szeme sarkából észreveszi, hogy néhány drága butik is akad a hotel közelében, reflexből gyorsan átkarolja fél kezével Ana vállát és maga mellé húzza, hogy még véletlenül se pillantsa meg a kirakatban díszelgő akciós feliratokat.