Adra egy lemondó sóhajjal lép túl Anammelech lánykérős ábrándozásán, majd igyekszik mindent megtenni azért, hogy ne kelljen végig állniuk a szellemvasút előtt tobzódó beláthatatlan sort. Kicsit rájátszik a lány gyengéjére, az édességre, és suhanó utazás helyett vattacukorra csábítja.
Mindketten felfigyelnek a nyomukban settenkedő alakokra, akik a céllövölde sátrából kerülnek elő. Nem kell sok idő, hogy összerakják a bazáros nem nyugszik bele könnyen, hogy perkálnia kell. Anammelech reményei ellenére a verőlegények épp a legrosszabbkor zavarják meg őket.
-Hé ti ott! - kiált feléjük az egyik, mire a lovas elválva a démonnő édes ajkaitól sandán a hang irányába vet egy pillantást.
-Csaltatok, adjátok vissza a jegyeket, különben nagyon megjárjátok. - fenyegetőzik, miközben egyik társa tenyerébe csapkodja a baseball ütőjét, próbálnak nagyon ijesztőnek látszani. Lehet ez a halandóknál beválik, de sem a férfi, és valószínűleg Ana sem rezel be egy fenyegetőnek szánt mondattól és egy meglengetett faütőtől.
-Drágám, eljátszol velük te, vagy hagyod, hogy én koptassam le őket? - dobja fel a lehetőséget démoni vigyort villantva a démonnőre. Persze a közös móka ellen sem lenne kívánsága. A démon kérdését hallva a verőcsapat gúnyos nevetésbe kezd. Egyértelmű, hogy nem nézik ki a démonnőből hogy feléjük tudna kerekedni, pedig ha tudnák mire képes Anammelech, gyors iramba szednék a sátorfájukat.

Ana megjegyzése teljesen kizökkenti Adrát a koncentrációjából, így a következő lövést elvéti. Csak még nagyobbra kerekedik a férfi szeme, mikor a lánykérés után a gyűrűket is szóba hozza.
-Láttad? Chh. Azt bizonyára álmodtad, kisszívem! - válaszolja. Tudja, hogy a démonnő azért mond ilyeneket, hogy a fejét húzza vele az esetek 99%-ban, de mindig tart kicsit attól a bizonyos 1%-tól, hogy mégsem. Az utolsó lövedékkel két célpontot is eltalál, így végül elnyeri a főnyereményt. Az árusnak, mintha a fogát húznák, úgy adja át a nyereményjegyeket. Pedig már elhitte, hogy innen már nem nyerheti meg senki.
-Hát remélem elég nagy a bőröndöd. Ha itt végzünk utazhatunk Ciprusra, nehogy elévüljön a nyeremény. - jegyzi meg a karjába csimpaszkodó nőnek. Mert sajnos az embernépségből mindenféle aljas trükköt kinéz.
-Pont a szellemvasút. Ahhh.. - sóhajtozik egy keveset, de beáll Anával a sorba.
-Biztos ki akarod várni? - kérdez rá a démon, ugyanis olyan sokan álldogálnak előttük, hogy nem látszik a sor eleje se. A levegőben vattacukor illata terjeng, émelyitő fogrontó finomság, amiért démoni nő rajong.
-Gyere, kapsz egy édes ragacsos vattaizét. - mutat a vattaárus bódéra, ahol néhány embert leszámítva igazán sor sincs. Ahogy megindulnak vattacukros felé, három termetes alak csendes léptekkel a nyomukba erednek. Próbálnak nem nagy feltűnést kelteni, kevés sikerrel. Adra úgy tesz, mintha nem vette volna észre, hogy három keménykötésű legény olvad a fák közé, őket figyelve.
-Na mit gondolsz? Mikor rontanak ránk, hogy visszaszerezzék a ciprusi jegyeket? - öleli át Ana derekát közelebb vonva magához. Keze kicsit lentebb siklik a nőstényördög formás fenekére, majd egy csókot lop a lány ajkairól.

Nem jelent különösebb kihívást neki a céllövölde. Egy pillanat alatt leszedhetné az összes eltalálandó célt, ha akarná. De emberek közt járnak most, jobb kerülniük a feltűnést. A főnyeremény egész ígéretes, egy ciprusi utazással lesz szerencsés az, aki célba talál mind a tizenkétszer. "Gyönyörű hely lenne a lánykérésre" jegyzi meg Anammelech. Ártatlan megjegyzésére Adra ujja megcsúszik a puska ravaszán, és miközben csodálkozó arccal a démonnő felé fordítja a fejét a fegyver elsül, a lövedék pedig irányt téveszt és messzire repül eltalálva egy óvatlan arra járót, aki halálrémülettel és fájdalommal zuhan földre fülét fájlalva.  
-Hogy tessék? - kérdez vissza, mintha rosszul értette volna démoni kedvese szavait. A bódé tulaja és a közelben álldogáló férfi is kárörvendően mosolyodik el a lovas elvétett lövését látva, mert biztosak benne, hogy bukta a főnyereményt. Az előbbi látványosan meg is könnyebbül.
-Ez nagyon emberinek hangzott. - jegyzi meg majd újra célra tartja fegyverét. A következő lövései is célt érnek. Csupán egyetlen töltény maradt a fegyverében, de két lelövendő célpont. A démonlovas mély levegőt vesz és koncentrál, majd meghúzza a ravaszt még utoljára. A golyó félre megy, de a vascsőhöz érve megpattan, és új irányt vesz. A megváltozott útvonalába esik a maradék két célpont, amit könnyűszerrel sodor magával a töltény.
-Egy lövésre kettőt. - húzza ki magát Adra, miközben a szoborrá meredt bódésra pillant. A fószer szemei könnybe lábadnak, orra alatt hitetlenkedve motyorog.
-Azt hiszem utazhatunk Ciprusra. - vigyorodik el a démon. Puskáját visszaadja a férfinak és megvárja míg a kézébe kapja az utalványokat.
-Na ezzel megvolnánk, mi lesz a következő? - öleli át Ana vállát és a lánynak adja a ciprusi utazást tartalmazó borítékot. Kezdi kicsit élvezni az ittlétet.

A tőle telhető módon próbálja élvezni a lánchintás mókát, de képtelen olyan önfeledt lenni, mint Ana. Végig befeszülve ül a helyén és unott képpel pörög a szerkezettel körbe és körbe. Elképzelése sincs mit találnak ebben a halandók élvezetesnek.
Néhány percig tart az egész, mégis mintha sokkal több idő telt volna el a felszállás és a leszállás közt. A hányhatnék nem fenyegeti, de feje még mindig kering, kell néhány másodperc mire elmúlik a szédülés. Tovább indulnak, de nem jutnak messzire, mert a lovas kiszemel egy talán számára is élvezhető játékot. Gyorsan képbe kerül a szabályokkal és a nyereménnyel, és úgy dönt próbát tesz, bár tisztában van azzal, hogy szinte lehetetlen, hogy ne nyerjen kisujjból. Amint megkapja a lehetőséget, gyorsan felméri a célt és nem gondolkodik sokat, leadja az első lövést, ami természetesen célba talál. Aztán lő még egyet, meg még kettőt és az első négy lövésből négy találatot ér. Ez a mutatvány felkelti a közelben ácsorgók figyelmét és hamar a standhoz gyűlnek, hogy nyomon kísérjék nyereményszerző próbálkozását.
-Hova is szól az a nyaralás? - szegezi a kérdést a tulajnak oldalvást kíváncsi pillantással.
-Ciprusra, de ahhoz még sok találat kell. - jegyzi meg némi éllel hangjában, mint aki nem hiszi, hogy a lovas végül sikerrel jár. Ugyanis eddig még nem akadt a nyertese ennek a játéknak.
-Kedvesem, mit szólsz ha idén Cipruson nyaralnánk? - egy hamis mosollyal pillant a démonlányra, majd újra tölti a puskát és ismét lead két sikeres lövést. Hatból hat. A szerencsétlen, aki a démon előtt próbálkozott, de csak azt érte el, hogy tárcáját értelmetlen mód ürítette ki, egyre feszültebben toporog mellettük. Mintha azért szurkolna, hogy Adra elvétse lövéseit. De nem csak ő kezd szemlátomást idegessé válna. A bódé tulajának homloka is gyöngyözni kezd, erőltetett vigyora pedig azt sugallja, nem örülne annak, ha bárki is elvinné a beígért jutalmat. A közben odagyűlt tömeg ugyanakkor lelkesen biztatja a férfit.

Adra sem hazudtolja meg magát, bár gondolatban úgy indult neki ennek a vidámparki kis kalandnak, hogy ezúttal visszafogja magát és kerüli a feltűnést. Nem az ő hibája, hogy a körülmények közbeszólnak. Egy jól irányzott mozdulattal üti ki a privát szférájába pofátlankodó bohócot, aki úgy dől el akár a krumplis zsák, közben világáról nem tud. Ana mindezen rendkívül jól mulat. Célba veszik a hintát, de ott is akad némi fennakadás, azonban a lovas gyorsan elintézi, hogy kiszemelt helyüket senki ne foglalhassa be őelőttük.
-Ugyan kérlek, azt az élmény a hullámvasútra tartogatom. - feleli szemtelenül. A hinta elindul, majd egyre gyorsabban és gyorsabban teszi meg a köröket. A hintán lévők vidáman sikítoznak. Nagyjából 10 percig forognak körbe, mire a hinta megállna. A következő állomás a céllövölde, talán az egyetlen hely a büfén kívül, ahol a férfi képes jól érezni magát. Meglepő mód nincsenek is sokan a bódé előtt, mindenki inkább a belet és gyomrot rázó élményelemekre várakozik. Egy fiatal férfi álldogál a pultnál, teljes idegben. Már a sokadik körét gyűri mégse sikeredett eddig még az összes bábut kilőnie, a tárcája pedig már üres.
-12 lövés, 12 eltérő célpont, ha mindet eltalálják, elvihető a fődíj. - magyarázza a tulaj és a feje feletti nagyméretű szőrös majomplüssre mutogat és mellé még valami tengerparti utazást is emleget.
-Na tegyünk egy próbát. - plilant Anára, majd az idegbeteg mellé lép, aki nehezen, de végül odébb áll átadva a helyét. Mégse megy túl messzire, kíváncsi, vajon Adrának sikerül-e, ami neki órák óta nem.

Anát, mint oly sokszor most is magával ragadja az emberi világ és a démon jobbnak látja, ha enged a lány hóbortjainak. Egyezséget ajánl, amibe a démonnő csillogó szemekkel könnyedén belemegy, és már veszik is a lépést a vidámpark felé.
-Nem bánom, tegyünk egy kört. - bólint rá Famine és ahogy lépne rögtön belefut egy bohócba. A legutálatosabb lényeknek tartja őket, irántuk táplált utálata már-már vetekszik a tollcsomókéval. Megpróbálja kikerülni, de a nevetséges kinézetű figura folyamat útját állja, a férfi szándékosságot vél felfedezni benne.
-Eredj innét. - mordul rá Adra de a bohóc csak nevet, majd egy virágot nyújt felé, amiből víz spriccel a démonlovas arcába. Adra elveszi a türelmét, keze magától és a bohócot úgy állcsúcson vágja, hogy az félájultan beszédül a szemetesek közé. Két perce sincsenek még itt, a lovas már felhívta magukra a figyelmet.
-Bocs, de irritált. - sétál tovább olyan nyugodtan, mintha mi sem történt volna, közben mögöttük többen a szerencsétlenül járt férfi segítségére sietnek. Anammelech lelkes sikkantással fedezi fel a lánchintát, de mielőtt bármit szólhatnék kérdésére, már félúton járunk a hinta felé. Nagy a sor előtte, mint mindenhol, de a démonnőt kicsit sem zavarja, tekintélyparancsolóan gázolunk át a tömegen, de akárhogy igyekszünk, mire odaérünk már csak két hely marad. Azt gondolnánk pont nekünk, de két kis halandó takony ácsingózik a helyre. Na még mit nem. Mielőtt a két kis fika meggyőzhetnék a szüleiket hogy felülhessenek a szerkezetre, belököm Anát, aztán pofátlanul ráülök az utolsó szabad hintára. Persze a kölykök látván, hogy nem maradt szabad ülőhely a lánchintán, azonnal sírva fakadnak. Teli torokból, hangosan bömbölve, ahogy kell. A szülők szája már épp nyilna, néhány kelletlen szóra, de háborgásuk már nem ér el hozzánk, mert a hinta elindul.

A démonlovas méltányos ajánlattal áll elő, amivel Anammelech sem vitatkozhat. A férfi hajlandó engedményt tenni és most kivételesen előrébb venni a szórakozást, a munkánál. Adra már előre látja, kínkeserves órák elé néz, emberek és vidámpark egy helyen, igazi rémálom ez a számára, de ha ezután végre a feladatukra koncentrálhatnak és a démonnő kimulatozza magát, akkor végső soron megéri. Anát átjárja a gyermeki lelkesedés, még a szemei is csillognak annak gondolatától, hogy perceken belül az óriáskerék és a vattacukor birodalmába léphet. Ha Famine nem tudná, hogy Anammelech a bűn lángjaiból kelt életre, bizton azt gondolná, hogy halandóból lett démonná.
-Nagy buli, igen, persze. - feleli nem túl meggyőzően, majd csókot nyom a lány telt ajkaira.
-Akkor induljunk, húzd a csizmád, nehogy elfogyjon a fagyi meg a nyalóka. - tessékeli ki finoman öléből a nőt. Felkelve a székből a zakójáért nyúl és magára kapja, belső zsebéből előhalássza a cigarettás dobozt és kivesz egy szálat, majd ajkai közé véve az öngyűjtó lángja felett meggyújtja. Ha Ana elkészül, gyors léptekben hagyják el a hotelt, és a szórólapon megjelölt cím felé veszik az irányt. Nem kell sokat menniük, néhány háztömbbel arrébb már látszik is az óriáskerék. A bejáratnál viszont kígyózó sorok állnak, amit egyiküknek sincs kedve kivárni. Amúgy sem jellemző rájuk a szabályok betartása. Órákig tartó ácsorgás helyett más opciót keresnek a bejutásra. Egy kevésbé fókuszált részen, a kerítésen keresztül másznak be a vidámpark területére. Senki nem figyel fel kihágásukra.  
-Na, mit szeretnél először csinálni? - teszi fel a kérdést a mulatozó halandó tömegbe érve, majd még egy utolsó slukkot szív a cigijéből, mielőtt a földre dobva a csikket cipője talpával taposná el.