Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3303 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
A Fekete kéz banda főhadiszállása
Element of Freedom
3 posters
2 / 3 oldal
A Fekete kéz banda főhadiszállása
Element of Freedom
3 posters
2 / 3 oldal
2 / 3 oldal • 1, 2, 3
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-11-05, 18:37
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Szívesen végignézném, ahogy Dalton hazaparancsolja a macskahadat, azonban váratlanul a reggeli kis szellemproblémám visszapillant rám a teakonyha csempéjéről. Ez mégis hogy? Hogyan lehet itt, mikor határozottan emlékszem, hogy visszarúgdostam őt? Nem értem. A nekromanták értik a holtak nyelvét, de ez a nyomorék még beszélni sem hajlandó, csak bámul és hörög, vagy...kezdem azt hinni, talán nem is képes értelmes kommunikációra. Mindenesetre a frászt hozza rám, akár egy űzött vad vetődöm át a kanapén és huppanok le a szőnyegre fedezéket keresve kísértőm elől. Dalton feje mindent elárul, de aztán ő is megláthatja az ocsmányságot, ahogy az csapdába esik a parkettára felkarcolt szellemfogómban. A kinti jószágok is megszédülnek egy rövid időre, de ahogy Dalton határozott hanggal rájuk rivall, szinte azonnal abbahagyják a vérnyogást, dühös pillantásukat viszont nem veszik le az ablakról. Felborzolt bundával figyelnek tovább. A szellemlény nagyon kapálózik és kissé fülsértően felvisít, világos, hogy nem tetszik neki a szorult helyzet, amibe került, azonban erős nekromágia odaszögezi, bármennyire vergődik, egy jó ideig ott marad, legalábbis nagyon remélem. "Megleszel addig vele, míg elintézem a macskákat?" kérdezi a pajti, mire igenlően bólintok.
-Igen, menj nyugodtan, megleszek. - felelem. Hátha ő előrébb jut a problémája megoldásában. A férfi közben kilép a házból, én pedig a falhoz simulok, kezemmel óvatosan résnyire húzom a függönyt, hogy kikukucskálhassak. Látni szeretném, hogy boldogul, mennyire megy neki simán? Vajon sikerül-e neki eltávolítani ezt a seregnyi macskát a búvóhelyünk körül. Nem régi hamar megértették a parancsot, mikor a fát kellett kikaparni a helyéről, és az előbb, mikor lecsitította őket, akkor is rögtön szót fogadtak. Talán ezúttal is szerencséje el. Oldalvást azért néha-néha a rémlényre pillantok és azon töröm a fejem, hogy őt hogyan zavarjam vissza oda, ahonnan jött. De semmi ötletem nincs hirtelen. Aztán valami fura hullámzást pillantok meg a térben, kicsit hasonlít a reggel látotthoz, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem az egész falat látom derengeni, és ez a valami pont a szoba közepén van, a felrajzolt idézőkörömtől alig három lépésnyire. Próbálok nem törődni vele, és figyelmemet inkább újra az ablaküvegen keresztül az udvarra szegezem.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Szívesen végignézném, ahogy Dalton hazaparancsolja a macskahadat, azonban váratlanul a reggeli kis szellemproblémám visszapillant rám a teakonyha csempéjéről. Ez mégis hogy? Hogyan lehet itt, mikor határozottan emlékszem, hogy visszarúgdostam őt? Nem értem. A nekromanták értik a holtak nyelvét, de ez a nyomorék még beszélni sem hajlandó, csak bámul és hörög, vagy...kezdem azt hinni, talán nem is képes értelmes kommunikációra. Mindenesetre a frászt hozza rám, akár egy űzött vad vetődöm át a kanapén és huppanok le a szőnyegre fedezéket keresve kísértőm elől. Dalton feje mindent elárul, de aztán ő is megláthatja az ocsmányságot, ahogy az csapdába esik a parkettára felkarcolt szellemfogómban. A kinti jószágok is megszédülnek egy rövid időre, de ahogy Dalton határozott hanggal rájuk rivall, szinte azonnal abbahagyják a vérnyogást, dühös pillantásukat viszont nem veszik le az ablakról. Felborzolt bundával figyelnek tovább. A szellemlény nagyon kapálózik és kissé fülsértően felvisít, világos, hogy nem tetszik neki a szorult helyzet, amibe került, azonban erős nekromágia odaszögezi, bármennyire vergődik, egy jó ideig ott marad, legalábbis nagyon remélem. "Megleszel addig vele, míg elintézem a macskákat?" kérdezi a pajti, mire igenlően bólintok.
-Igen, menj nyugodtan, megleszek. - felelem. Hátha ő előrébb jut a problémája megoldásában. A férfi közben kilép a házból, én pedig a falhoz simulok, kezemmel óvatosan résnyire húzom a függönyt, hogy kikukucskálhassak. Látni szeretném, hogy boldogul, mennyire megy neki simán? Vajon sikerül-e neki eltávolítani ezt a seregnyi macskát a búvóhelyünk körül. Nem régi hamar megértették a parancsot, mikor a fát kellett kikaparni a helyéről, és az előbb, mikor lecsitította őket, akkor is rögtön szót fogadtak. Talán ezúttal is szerencséje el. Oldalvást azért néha-néha a rémlényre pillantok és azon töröm a fejem, hogy őt hogyan zavarjam vissza oda, ahonnan jött. De semmi ötletem nincs hirtelen. Aztán valami fura hullámzást pillantok meg a térben, kicsit hasonlít a reggel látotthoz, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem az egész falat látom derengeni, és ez a valami pont a szoba közepén van, a felrajzolt idézőkörömtől alig három lépésnyire. Próbálok nem törődni vele, és figyelmemet inkább újra az ablaküvegen keresztül az udvarra szegezem.
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-11-01, 14:54
Mi történik?
Averie & Dalton
Azt azért még megjegyzem, hogy mielőtt bármi más állatfajon próbálgatnám az erőmet, előtte a jelenlévő állatokat kellene visszajuttatnom oda, ahonnan jöttek. Ebben pedig Averie is egyetért velem, na meg nem akarok én hirtelen állatkertet nyitni itt helyben.
– Amit nem szeretnénk – mondom bólintva egyet. Már csak azért sem, mert valószínűleg még egy ilyen jó helyet nem találnánk magunknak. Vagy, ha találnánk is, akkor nem biztos, hogy lenne olyan jó, mint ez. Most még egy dolgot meg kellene tennem, még pedig azt, hogy hazajuttassam ezt a sok macskát oda, ahonnan jöttek. Viszont mielőtt bármit is tennék vagy tehetnék az ügy érdekében Averie beleütközik a saját problémájába. Kevésbé léleknyugtató találkozás annyi biztos. A jelenléte pedig azt jelenti, hogy az az átjáró hamarabb bezáródott, minthogy az a szellem visszakerülhetett volna oda, ahonnan előmászott. Amikor megérkeztek, akkor nem láttam a szellemet, így nem tudom, hogy pontosan hogyan is néz ki, hogy ennyire kikészíti Averie idegeit. Ha hozzá hasonlóan nekromanta körökben mozognék, akkor valószínűleg én is valami hasonló helyzettel találtam volna szembe magam ma reggel.
Szerencséjére tudom, hogy hova lettek rakva a kréták, így hamar elő is veszek neki egyet, amit aztán a kezébe is adok, megkímélve a további kereséstől. Az udvar felől érkező hangos és ideges reakciók a macskáktól biztosíthat minket arról, hogy érzik valami nem e világi van itt bent és nekik nagyon nem tetszik.
– Elég! – szólok rájuk erélyesebben, mire lassan lenyugszanak annyira, hogy már csak a morgásuk és fújtatásuk hallatszik be. Nem leszünk jobban kisegítve azzal, ha sikerül betörniük, mert segíteni amúgy sem tudnak. Na meg amúgy se legyenek nekem itt láb alatt. Aztán ők sértődnének meg, ha rájuk lépnének.
Amikor kivágódik az ajtó a figyelmem visszaterelődik a jelenlegi helyzethez, majd használom a képességem, hogy láthassam azt a szellemet, amitől annyira kitör a frász Averien. Az biztos, hogy szépségversenyt nem nyerne, és nem csodálom, hogy az én macskás gondom sokkal vonzóbb. Meglehet, hogy nem a legszebb halált halt életében.
– Megleszel addig vele, míg elintézem a macskákat? – kérdezem, miután csapdába ejti a szellemét. Addig nem hagyom magára, míg nem biztos az, hogy nem lesz zaklatva a lénnyel. Csak akkor megyek ki, hogy megkíséreljem hazaküldeni a macskákat. Remélhetőleg nem tart olyan sokáig és hamar vissza is térhetek. Nem kell, hogy egy seregnyi macska még ostromolja is a házat azért, mert veszélyt érez bentről.
– Amit nem szeretnénk – mondom bólintva egyet. Már csak azért sem, mert valószínűleg még egy ilyen jó helyet nem találnánk magunknak. Vagy, ha találnánk is, akkor nem biztos, hogy lenne olyan jó, mint ez. Most még egy dolgot meg kellene tennem, még pedig azt, hogy hazajuttassam ezt a sok macskát oda, ahonnan jöttek. Viszont mielőtt bármit is tennék vagy tehetnék az ügy érdekében Averie beleütközik a saját problémájába. Kevésbé léleknyugtató találkozás annyi biztos. A jelenléte pedig azt jelenti, hogy az az átjáró hamarabb bezáródott, minthogy az a szellem visszakerülhetett volna oda, ahonnan előmászott. Amikor megérkeztek, akkor nem láttam a szellemet, így nem tudom, hogy pontosan hogyan is néz ki, hogy ennyire kikészíti Averie idegeit. Ha hozzá hasonlóan nekromanta körökben mozognék, akkor valószínűleg én is valami hasonló helyzettel találtam volna szembe magam ma reggel.
Szerencséjére tudom, hogy hova lettek rakva a kréták, így hamar elő is veszek neki egyet, amit aztán a kezébe is adok, megkímélve a további kereséstől. Az udvar felől érkező hangos és ideges reakciók a macskáktól biztosíthat minket arról, hogy érzik valami nem e világi van itt bent és nekik nagyon nem tetszik.
– Elég! – szólok rájuk erélyesebben, mire lassan lenyugszanak annyira, hogy már csak a morgásuk és fújtatásuk hallatszik be. Nem leszünk jobban kisegítve azzal, ha sikerül betörniük, mert segíteni amúgy sem tudnak. Na meg amúgy se legyenek nekem itt láb alatt. Aztán ők sértődnének meg, ha rájuk lépnének.
Amikor kivágódik az ajtó a figyelmem visszaterelődik a jelenlegi helyzethez, majd használom a képességem, hogy láthassam azt a szellemet, amitől annyira kitör a frász Averien. Az biztos, hogy szépségversenyt nem nyerne, és nem csodálom, hogy az én macskás gondom sokkal vonzóbb. Meglehet, hogy nem a legszebb halált halt életében.
– Megleszel addig vele, míg elintézem a macskákat? – kérdezem, miután csapdába ejti a szellemét. Addig nem hagyom magára, míg nem biztos az, hogy nem lesz zaklatva a lénnyel. Csak akkor megyek ki, hogy megkíséreljem hazaküldeni a macskákat. Remélhetőleg nem tart olyan sokáig és hamar vissza is térhetek. Nem kell, hogy egy seregnyi macska még ostromolja is a házat azért, mert veszélyt érez bentről.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-30, 21:39
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
-Igen, teljesen igazad van... - bólintok a megjegyzésére. Valóban jobb, ha előbb hazaküldi őket, mielőtt még más állatokon is tesztelgetné újdonsült képességeit. Nem hiányzik az állatkert ide. Ahogy az sem, hogy a sok jószág feltűnést keltsen a közelben élők körében.
-Még a végén lelepleződne ez a jó kis búvóhely. - húzom el a számat. Igazán kár volna, ha az idecsődült állatok miatt felfigyelnének a kényelmes kis rejtekünkre. Lassan - már ha jól számolom - tizenkét éve, hogy rátaláltunk erre a helyre. A kutya sem tud róla csak mi. A célnak megfelelt, mármint a tündevadászathoz. Kellően messze van mindentől és kellően közel van mindenhez. Tökéletes. Nehéz is lenne még egy ennyire ideális vackot találni a környéken. Ráadásul ahhoz képest milyen volt, egész otthonossá tettük az évek alatt. A macskákra vetek még egy pillantást, mielőtt visszaindulok a házba, hogy magamra kapjak valami meleg göncöt. Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy fogja Dalton ezt kivitelezni. Érdekes erőt kapott, kicsit talán most irigy is vagyok rá, mivel az övé tök menő, az enyém annyira béna. Legalábbis most még nem igazán látom a hasznát, egyelőre csak frászt kapok az egésztől. Egy pillanat alatt átvedlek, jobban is érzem magam, ahogy a meleg textil körülölel, de egy bögre forró tea esne igazán jól. Elindulok a konyha felé, azonban a vízforralásig sem jutok, mert valami irdatlan csúfság mered rám a csempére tapadva. Ösztönből felvisítok, a kezem meg magától lendül, reflexből ütöm a fémedénnyel, ahol csak érem, majd lóhalálába menekülök át a másik szobába Daltonhoz, aki naná, hogy újfent értetlen arcot vág. Gyorsan elmagyarázom a helyzetet, majd kérdésére bólintok.
-Azt hiszem igen... - idegesen figyelem az ajtót, majd eldöntöm, csapdába fogom ejteni a szellemet. Az egyik szekrényhez rontok, a fiókjait rángatom ki kapkodva kréta után kutatva.
-Teljesen el van torzulva, és járni sem tud...elhiheted jó pár szellemlényt láttam már, de effélét még soha... - magyarázom a fiókok mélyén matatva. Dalton szerencsére tudja hol van, ami nekem kell, így a megfelelő helyre lép és előveszi a krétákat.
-Köszönöm. - krétával a kezembe tolom félre sebtiben a dohányzóasztalt, felrántom a szőnyeget, majd a nekromanta köreimhez hasonló szellemfogó csapdát kezdek felfirkálni a parkettára. Eközben nem kerüli el figyelmünket a hangos, ideges vérnyogás ami az udvar felül jön. Ha kipillantunk, fújtató, felborzolt hátú cilák sokaságát láthatjuk az ablaküvegen keresztül. Ők érzik, valami nem evilági van az ajtó túloldalán. Néhány erősebb kandúr megpróbál a házba rontani. Páran az ajtó fáját kaparják, páran az üvegnek nekifutva próbálnak a szobába jutni. Nagy dübbenés hallatszik a nappali túloldaláról is. A szellem az.
-A fenébe... - motyogom, majd igyekszem minél gyorsabban befejezni a rajzot. Az ajtó hirtelen kivágódik, a fa hangosan csapódik a falnak és lehet a lendülettől még a vakolat is lepereg egy kicsit. Felkelek a földről és hátrálok néhány lépést, miközben egy ollót veszek a kezembe. A szellem már a küszöbön van, ha Dalton használja a szellemlátó képességét, a saját szemével is megpillanthatja, mit hoztam magammal a szellemvilágból. Bízom benne, hogy a rusnyaság felém kúszva, észrevétlenül bemászik a körbe, és ha így tesz, megvágom az ollóval a tenyerem, véremet a kör szélére csepegtetem és csapdába ejtem a lényt.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
-Igen, teljesen igazad van... - bólintok a megjegyzésére. Valóban jobb, ha előbb hazaküldi őket, mielőtt még más állatokon is tesztelgetné újdonsült képességeit. Nem hiányzik az állatkert ide. Ahogy az sem, hogy a sok jószág feltűnést keltsen a közelben élők körében.
-Még a végén lelepleződne ez a jó kis búvóhely. - húzom el a számat. Igazán kár volna, ha az idecsődült állatok miatt felfigyelnének a kényelmes kis rejtekünkre. Lassan - már ha jól számolom - tizenkét éve, hogy rátaláltunk erre a helyre. A kutya sem tud róla csak mi. A célnak megfelelt, mármint a tündevadászathoz. Kellően messze van mindentől és kellően közel van mindenhez. Tökéletes. Nehéz is lenne még egy ennyire ideális vackot találni a környéken. Ráadásul ahhoz képest milyen volt, egész otthonossá tettük az évek alatt. A macskákra vetek még egy pillantást, mielőtt visszaindulok a házba, hogy magamra kapjak valami meleg göncöt. Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy fogja Dalton ezt kivitelezni. Érdekes erőt kapott, kicsit talán most irigy is vagyok rá, mivel az övé tök menő, az enyém annyira béna. Legalábbis most még nem igazán látom a hasznát, egyelőre csak frászt kapok az egésztől. Egy pillanat alatt átvedlek, jobban is érzem magam, ahogy a meleg textil körülölel, de egy bögre forró tea esne igazán jól. Elindulok a konyha felé, azonban a vízforralásig sem jutok, mert valami irdatlan csúfság mered rám a csempére tapadva. Ösztönből felvisítok, a kezem meg magától lendül, reflexből ütöm a fémedénnyel, ahol csak érem, majd lóhalálába menekülök át a másik szobába Daltonhoz, aki naná, hogy újfent értetlen arcot vág. Gyorsan elmagyarázom a helyzetet, majd kérdésére bólintok.
-Azt hiszem igen... - idegesen figyelem az ajtót, majd eldöntöm, csapdába fogom ejteni a szellemet. Az egyik szekrényhez rontok, a fiókjait rángatom ki kapkodva kréta után kutatva.
-Teljesen el van torzulva, és járni sem tud...elhiheted jó pár szellemlényt láttam már, de effélét még soha... - magyarázom a fiókok mélyén matatva. Dalton szerencsére tudja hol van, ami nekem kell, így a megfelelő helyre lép és előveszi a krétákat.
-Köszönöm. - krétával a kezembe tolom félre sebtiben a dohányzóasztalt, felrántom a szőnyeget, majd a nekromanta köreimhez hasonló szellemfogó csapdát kezdek felfirkálni a parkettára. Eközben nem kerüli el figyelmünket a hangos, ideges vérnyogás ami az udvar felül jön. Ha kipillantunk, fújtató, felborzolt hátú cilák sokaságát láthatjuk az ablaküvegen keresztül. Ők érzik, valami nem evilági van az ajtó túloldalán. Néhány erősebb kandúr megpróbál a házba rontani. Páran az ajtó fáját kaparják, páran az üvegnek nekifutva próbálnak a szobába jutni. Nagy dübbenés hallatszik a nappali túloldaláról is. A szellem az.
-A fenébe... - motyogom, majd igyekszem minél gyorsabban befejezni a rajzot. Az ajtó hirtelen kivágódik, a fa hangosan csapódik a falnak és lehet a lendülettől még a vakolat is lepereg egy kicsit. Felkelek a földről és hátrálok néhány lépést, miközben egy ollót veszek a kezembe. A szellem már a küszöbön van, ha Dalton használja a szellemlátó képességét, a saját szemével is megpillanthatja, mit hoztam magammal a szellemvilágból. Bízom benne, hogy a rusnyaság felém kúszva, észrevétlenül bemászik a körbe, és ha így tesz, megvágom az ollóval a tenyerem, véremet a kör szélére csepegtetem és csapdába ejtem a lényt.
- Spoiler:
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-10-29, 15:58
Mi történik?
Averie & Dalton
– Először lehet megpróbálnám ezeket a szőrmókokat hazaküldeni, mielőtt mással kísérleteznék. Ha kiesnek az erőm hatásköréből, nem tudom nem-e zavarodnak össze, aztán eltűnnek az erdőben, mert nem jutnak haza. – Azért nem lennék felelős ennyi macska eltűnéséért, aztán a völgy tele lenne eltűnt kisállat plakátokkal, mert a tulajok elkezdik majd keresni elszökött kis kedvenceiket. Mivel nem ismerem még ezt az új erőt, nem tudom mit okozna az, ha hirtelen kikerülnének. Lehet nem történne semmi gond, az is lehet, hogy gond nélkül hazajuthatnának, de mivel nem tudom mi lesz a következmény így jó lenne most kitalálni hogyan juttatok ennyi macskát vissza. Meglehet csak túlkomplikálom, de ez annyira ismeretlen terep lett, hogy jobb, ha mindenre rájövök, amire csak lehet.
Abban pedig úgy tűnik Averie is egyetért velem, hogy ennek az egésznek köze van ahhoz, hogy megváltozhatott az erőnk és emiatt történik mindaz velünk, ami.
– Megértelek. – Ahogy ide megérkezett az éppen elég bizonyíték volt arra, hogy még egy olyan kellemetlenséget nem szívesen élne át. Most valószínűleg ő is inkább egy csapat állattal lenne körbevéve, és nem a túlvilági látogatása miatt kellene aggódnia. Miközben ő odabent öltözködik, legalábbis a hangokból ítélve, addig én a négylábúakkal szemezek és ötletelgetek magamban.
– Csinálhatsz – mondom, miközben visszacsukom az ajtót. Még nem tudom hogyan is kéne csinálnom azt, hogy hazaküldjem a macskákat. Vagy lehet először vissza kéne mennem, vagy esetleg az erdő széléről elengedni őket, hogy biztosabb legyen az, hogy eljutnak a célig. Mivel nem vagyok még biztos az erőmben, lehet ez lenne a legmegfelelőbb választás. Nem tudom mivel jár az, ha kiengedem őket egy utolsó paranccsal. Egyszerűen úgy megy majd tovább a napjuk, mint eddig bármikor vagy esetleg zavartak lesznek, megijednek. Annyira sok még a kérdőjel, a válasz nélküli kérdések. Gondolataimból Averie sikítása ránt vissza, majd egy pillanatra értetlenül nézek rá, hogy most mitől ijedt meg ennyire. Aztán el is mondja, hogy látta azt a szellemet, ami idáig követte.
– Itt ragadt? Lehet hamarabb bezárult az az átjáró, amin ide jutottál, mielőtt visszaküldted volna. – Végül is miért lenne itt, ha úgy hitte kiebrudalta innen oda, ahonnan jött? Ha nem tudta volna lerázni, akkor az feltűnt volna már hamarabb.
– Mitől másabb? Nem emberi kinézetű? Torz? – kérdezem, miközben azt figyelem, ahogy elkezdi felforgatni a fiókokat, majd odamegyek az egyik asztalhoz és kihúzom az alsó fiókot, ahonnan előhúzok egy krétát, amit aztán a kezébe nyomok.
Abban pedig úgy tűnik Averie is egyetért velem, hogy ennek az egésznek köze van ahhoz, hogy megváltozhatott az erőnk és emiatt történik mindaz velünk, ami.
– Megértelek. – Ahogy ide megérkezett az éppen elég bizonyíték volt arra, hogy még egy olyan kellemetlenséget nem szívesen élne át. Most valószínűleg ő is inkább egy csapat állattal lenne körbevéve, és nem a túlvilági látogatása miatt kellene aggódnia. Miközben ő odabent öltözködik, legalábbis a hangokból ítélve, addig én a négylábúakkal szemezek és ötletelgetek magamban.
– Csinálhatsz – mondom, miközben visszacsukom az ajtót. Még nem tudom hogyan is kéne csinálnom azt, hogy hazaküldjem a macskákat. Vagy lehet először vissza kéne mennem, vagy esetleg az erdő széléről elengedni őket, hogy biztosabb legyen az, hogy eljutnak a célig. Mivel nem vagyok még biztos az erőmben, lehet ez lenne a legmegfelelőbb választás. Nem tudom mivel jár az, ha kiengedem őket egy utolsó paranccsal. Egyszerűen úgy megy majd tovább a napjuk, mint eddig bármikor vagy esetleg zavartak lesznek, megijednek. Annyira sok még a kérdőjel, a válasz nélküli kérdések. Gondolataimból Averie sikítása ránt vissza, majd egy pillanatra értetlenül nézek rá, hogy most mitől ijedt meg ennyire. Aztán el is mondja, hogy látta azt a szellemet, ami idáig követte.
– Itt ragadt? Lehet hamarabb bezárult az az átjáró, amin ide jutottál, mielőtt visszaküldted volna. – Végül is miért lenne itt, ha úgy hitte kiebrudalta innen oda, ahonnan jött? Ha nem tudta volna lerázni, akkor az feltűnt volna már hamarabb.
– Mitől másabb? Nem emberi kinézetű? Torz? – kérdezem, miközben azt figyelem, ahogy elkezdi felforgatni a fiókokat, majd odamegyek az egyik asztalhoz és kihúzom az alsó fiókot, ahonnan előhúzok egy krétát, amit aztán a kezébe nyomok.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-28, 23:00
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Ez az egész egyre különösebb. Tanakvó pillantásokkal figyelem, ahogy a macskacsapat Dalton parancsára serényen munkához lát, és valóban kikaparja azt az öreg cédrust. Hát nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszik.
A férfiban felmerül a kérdés, vajon csak a vérnyogó bundásokra van ilyen hatással, vagy másféle állatokat is a befolyása alá tud vonni?
-Ez jó kérdés...talán érdemes volna kipróbálni... - pillantok körbe és meglátok egy csapat verebet üldögélni az egyik faágon. Akár mondjuk velük nézek felfelé a faágak között csivitelő apró tollasokra. De figyelmem hamar elszakad tőlük mikor Dalton megjegyzi, hogy a mai nap furcsaságai összefüggésben állhatnak az erőnkkel, vagy az erőnk változásával. Végül is igaza lehet, ez sok mindent megmagyarázna.
-Nem hülyeség, amit mondasz... - bólintok egyetértően közben a kezemet bámulom. Bár nincs látható nyoma a csuklómon a szellemkéz durva szorításának, kicsit mégis mintha még mindig magamon érezném.
-Ha őszinte akarok lenni, inkább kövessen egy csapat jószág, minthogy valaha is újra átlépjek a szellemek közé... - húzom el a számat. Visszagondolok az előbbiekre és szinte bele is borzongok a gondolatba. Most úgy érzem szívesen cserélnék Daltonnal és inkább lennék animágus, mint nekromanta. Nem tudom, hogy a túlvilági látogatás emléke vagy csak a vihar utáni reggeli hűvös szél miatt, de fázni kezek, végigpillantok magamon és rájövök, még hálóhacukában vagyok, ráadásul mezítláb, így gyorsan visszalibbenek a meleg szobába. Ha emlékeim nem csalnak, az egyik szekrény fiókjában maradtak itt cuccaim, így gyors előhalászok egy farmert és egy hosszú ujjú pulcsit, amit a szekrényajtó mögött gyorsan magamra is kapok.
-Dalton, kérsz egy teát? - kérdezem kedves mosollyal. Kezembe a vízforraló kanna és már lépnék a rezsóhoz, mikor arra kapom fel a fejem, hogy valami a csempére tapad és engem bámul. Két bazi nagy sárgás mered rám, majd hirtelen mozdul és úgy érzékelem, mintha megindulna felém, így reflexből sikítok és a fémkannával kezdtem el ütlegelni azt a valamit.
-Takarodjál el! - koppan rajta újra és újra az edény. Még bele is rúgok egyet, aztán a kanna fogóját szorongatva ugrok át a kanapén, és lököm be a nappali ajtaját.
-Itt van...az a szellem, ami ide követett. - mutogatok az ajtó felé. Kicsit értetlenül állok a helyzet előtt, mert esküdni mertem volna, hogy mikor idezuhantam, én őt visszalöktem az átjáróba. A jelek szerint mégsem. Veszek egy mély levegőt, próbálok higgadt maradni és gyorsan kitalálni valamit.
-Ez valahogy nem olyan szellem mint a többi... - magyarázom. Voltaképpen még nem is láttam hozzá hasonlót.
-Kell egy kréta....nem emlékszel hol tartjuk??? - kezdem el feltúrni a fiókokat. Egy szellemcsapdát akarok rajzolni a padlóra. Addig nem vagyok nyugodt, míg az az izé szabadon járkál utánam.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Ez az egész egyre különösebb. Tanakvó pillantásokkal figyelem, ahogy a macskacsapat Dalton parancsára serényen munkához lát, és valóban kikaparja azt az öreg cédrust. Hát nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszik.
A férfiban felmerül a kérdés, vajon csak a vérnyogó bundásokra van ilyen hatással, vagy másféle állatokat is a befolyása alá tud vonni?
-Ez jó kérdés...talán érdemes volna kipróbálni... - pillantok körbe és meglátok egy csapat verebet üldögélni az egyik faágon. Akár mondjuk velük nézek felfelé a faágak között csivitelő apró tollasokra. De figyelmem hamar elszakad tőlük mikor Dalton megjegyzi, hogy a mai nap furcsaságai összefüggésben állhatnak az erőnkkel, vagy az erőnk változásával. Végül is igaza lehet, ez sok mindent megmagyarázna.
-Nem hülyeség, amit mondasz... - bólintok egyetértően közben a kezemet bámulom. Bár nincs látható nyoma a csuklómon a szellemkéz durva szorításának, kicsit mégis mintha még mindig magamon érezném.
-Ha őszinte akarok lenni, inkább kövessen egy csapat jószág, minthogy valaha is újra átlépjek a szellemek közé... - húzom el a számat. Visszagondolok az előbbiekre és szinte bele is borzongok a gondolatba. Most úgy érzem szívesen cserélnék Daltonnal és inkább lennék animágus, mint nekromanta. Nem tudom, hogy a túlvilági látogatás emléke vagy csak a vihar utáni reggeli hűvös szél miatt, de fázni kezek, végigpillantok magamon és rájövök, még hálóhacukában vagyok, ráadásul mezítláb, így gyorsan visszalibbenek a meleg szobába. Ha emlékeim nem csalnak, az egyik szekrény fiókjában maradtak itt cuccaim, így gyors előhalászok egy farmert és egy hosszú ujjú pulcsit, amit a szekrényajtó mögött gyorsan magamra is kapok.
-Dalton, kérsz egy teát? - kérdezem kedves mosollyal. Kezembe a vízforraló kanna és már lépnék a rezsóhoz, mikor arra kapom fel a fejem, hogy valami a csempére tapad és engem bámul. Két bazi nagy sárgás mered rám, majd hirtelen mozdul és úgy érzékelem, mintha megindulna felém, így reflexből sikítok és a fémkannával kezdtem el ütlegelni azt a valamit.
-Takarodjál el! - koppan rajta újra és újra az edény. Még bele is rúgok egyet, aztán a kanna fogóját szorongatva ugrok át a kanapén, és lököm be a nappali ajtaját.
-Itt van...az a szellem, ami ide követett. - mutogatok az ajtó felé. Kicsit értetlenül állok a helyzet előtt, mert esküdni mertem volna, hogy mikor idezuhantam, én őt visszalöktem az átjáróba. A jelek szerint mégsem. Veszek egy mély levegőt, próbálok higgadt maradni és gyorsan kitalálni valamit.
-Ez valahogy nem olyan szellem mint a többi... - magyarázom. Voltaképpen még nem is láttam hozzá hasonlót.
-Kell egy kréta....nem emlékszel hol tartjuk??? - kezdem el feltúrni a fiókokat. Egy szellemcsapdát akarok rajzolni a padlóra. Addig nem vagyok nyugodt, míg az az izé szabadon járkál utánam.
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-10-23, 13:46
Mi történik?
Averie & Dalton
Averie-re pillantok, miközben a függöny mögül nézi a macskákat, amik újra azt a viselkedést mutatják, mint amit nem is olyan rég tapasztaltam otthon. De azt hiszem egyre gondolunk azzal, hogy talán nem csak mi tapasztalunk ma ilyen furcsaságokat. Meglehet már mások is tapasztaltak hasonlókat, de ebben akkor lehetünk biztosak, ha visszamentünk. A macskák furcsa viselkedése pedig biztos nem onnan ered, hogy bármit is megváltoztattam volna azok közül, amit használok.
– Igen, ha ez lenne, akkor megérteném, hogy páran talán, de ez már túl sok. – Na meg egyetlen éjszaka alatt ekkora változás menjen végbe az megint csak furcsa. Aztán jön az ötlet Averie-től, hogy ásassam ki velük a cédrust. Úgy vagyok vele egy próbát megér és a tegnapi vihar miatt most a föld se olyan kemény, hogy a macskák ne bírjanak el vele. Ki is adom a parancsot, meg is mutatom melyik fára gondoltam, de a jószágok egy darabig csak néznek hol rám, hol pedig a fára. Mintha azt latolgatnák komolyan gondolom-e. De mielőtt úgy gondolnánk, hogy felsült az egész terv a macskák nekiiramodnak, hogy teljesítsék, amit kértem.
Hümmentek egyetértésem jeléül azt illetően, hogy a macskák tényleg hallgatnak rám, majd figyelem, ahogy néhány perc múlva a fa megadja magát és kidőlve maga alá temet néhány dolgot.
Azt a hintaágyat páran kedvelték, de oda se neki.
– Egy darabig kitartana – jegyzem meg, majd figyelem, ahogy a macskák visszatérnek hozzám. Szóval szót tudnak fogadni, legalábbis, ha irányításként kezelem a dolgot, mert ha csak úgy el tudnám hajtani őket, akkor Zara sem lett volna úgy rám tapadva reggel.
– Azért ne essünk túlzásba – mondom ezt arra, mikor azt mondja, hogy én lettem a macskák ura. – Nem tudom, de bennem megfordult még az, hogy... – kezdek bele, majd leguggolva megvakargatom az egyik macska fejét, az pedig dörgölőzni is kezd a kezemhez. – Csak őket tudom irányítani vagy ez más állatra is kihat? Ha pedig ki tudok hatni, akkor hogyan hívom magamhoz? Ezt nem tudatosan csináltam, rá kéne jönnöm arra, hogyan kellene tudatosan csinálni – mondom, miközben felállok, majd vállammal nekidőlök az ajtófélfának, karjaimat pedig keresztezem a mellkasom előtt. – Valószínűleg veled is ez történt – nézek rá. – Változás állt be az erőnkben, és most olyanokra vagyunk képesek, amire eddig nem – mondom ki a nyilvánvalót. Mostanra kizárhattunk jó pár dolgot és a ma reggeli furcsa tapasztalataink emiatt lehetnek.
– Igen, ha ez lenne, akkor megérteném, hogy páran talán, de ez már túl sok. – Na meg egyetlen éjszaka alatt ekkora változás menjen végbe az megint csak furcsa. Aztán jön az ötlet Averie-től, hogy ásassam ki velük a cédrust. Úgy vagyok vele egy próbát megér és a tegnapi vihar miatt most a föld se olyan kemény, hogy a macskák ne bírjanak el vele. Ki is adom a parancsot, meg is mutatom melyik fára gondoltam, de a jószágok egy darabig csak néznek hol rám, hol pedig a fára. Mintha azt latolgatnák komolyan gondolom-e. De mielőtt úgy gondolnánk, hogy felsült az egész terv a macskák nekiiramodnak, hogy teljesítsék, amit kértem.
Hümmentek egyetértésem jeléül azt illetően, hogy a macskák tényleg hallgatnak rám, majd figyelem, ahogy néhány perc múlva a fa megadja magát és kidőlve maga alá temet néhány dolgot.
Azt a hintaágyat páran kedvelték, de oda se neki.
– Egy darabig kitartana – jegyzem meg, majd figyelem, ahogy a macskák visszatérnek hozzám. Szóval szót tudnak fogadni, legalábbis, ha irányításként kezelem a dolgot, mert ha csak úgy el tudnám hajtani őket, akkor Zara sem lett volna úgy rám tapadva reggel.
– Azért ne essünk túlzásba – mondom ezt arra, mikor azt mondja, hogy én lettem a macskák ura. – Nem tudom, de bennem megfordult még az, hogy... – kezdek bele, majd leguggolva megvakargatom az egyik macska fejét, az pedig dörgölőzni is kezd a kezemhez. – Csak őket tudom irányítani vagy ez más állatra is kihat? Ha pedig ki tudok hatni, akkor hogyan hívom magamhoz? Ezt nem tudatosan csináltam, rá kéne jönnöm arra, hogyan kellene tudatosan csinálni – mondom, miközben felállok, majd vállammal nekidőlök az ajtófélfának, karjaimat pedig keresztezem a mellkasom előtt. – Valószínűleg veled is ez történt – nézek rá. – Változás állt be az erőnkben, és most olyanokra vagyunk képesek, amire eddig nem – mondom ki a nyilvánvalót. Mostanra kizárhattunk jó pár dolgot és a ma reggeli furcsa tapasztalataink emiatt lehetnek.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-22, 20:50
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
A gondolat, hogy a vihar lenne felelős a furcsaságokért nem csak az én fejemben ötlött fel. Nem állíthatjuk egyelőre biztosan, de érdekes egybeesésnek véljük mindketten.
-Kíváncsi lennék mások is tapasztalnak-e különös dolgokat...- motyogom a függöny mögé és az ablak előtt tobzódó macskákat nézem, akik egyértelműen egy okból vannak most itt, mégpedig hogy Dalton közelébe legyenek. Én magam nem fedezek fel semmi rendkívülit vagy szokatlant a pajtáson, és ő maga is azt állítja, hogy nem változtatott semmit a szokásain, ami indokolná a cilusok intenzív érdeklődését.
-Könnyű lenne azzal magyarázni, hogy szimplán csak bekattantak...na de ennyien? - tűnődöm tovább és hát nem kezdek bele a számolásba, de ránézésre is alsó hangon 200 macskáról van szó. Egy szokatlan, talán kicsit őrült ötlet jut eszembe, de azt hiszem egy próbát mindenképpen megér. "Ássátok ki" hangzik a barátom határozott hangja megfogadva a tanácsomat.
-Na lássuk... - lépek a férfi mellé és élénk érdeklődéssel várom, hogy most mi lesz? A macskák nagy szemekkel néznek hol Daltonra, hol a vastag törzsű fára, mintha nem értenék mit akar tőlük a banya. Elnevetem magam, lemondóan, kicsit a fejemet csóválva, már nyitnám a szám, hogy megjegyzést tegyek a képtelen ötletemre, mikor a jószágok hirtelen megindulnak a cédrus felé, körbeállják és az esőtől fellazult földet kaparni kezdik. Amelyik nem fér oda, az a társai hátára nehezedik és az fogával rágcsálja a fakérget.
-Az eszem megáll... - kerekedik el a szemem. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy ilyen van.
-Dalton...beszarás, de ezek hallgatna rád. - mondom ki a nyilvánvalót. Hosszú percekig munkálkodnak a fa körül, mire egyszer csak meginog a méretes növény, fejemet azonnal a megdőlt fás lombkoronájára kapom, majd szemmel követem, ahogy pár pillanattal később hangos suhanással dől be a kertbe maga alá temetve a hintaágyat és az udvar végi pottyantóst.
-Azt hiszem meglesz a banda téli tűzrevalója is. - jegyzem meg kuncogva, miközben a macskák újra Dalton köré gyűlnek csillogó szemekkel.
-Szóval úgy néz ki, te lettél a macskák ura. Vajon mi mindent tennének meg még érted? - pislogok fel rá kíváncsian. Vajon rátámadnának egy tündére, ha Dalton ezt kérné tőlük?
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
A gondolat, hogy a vihar lenne felelős a furcsaságokért nem csak az én fejemben ötlött fel. Nem állíthatjuk egyelőre biztosan, de érdekes egybeesésnek véljük mindketten.
-Kíváncsi lennék mások is tapasztalnak-e különös dolgokat...- motyogom a függöny mögé és az ablak előtt tobzódó macskákat nézem, akik egyértelműen egy okból vannak most itt, mégpedig hogy Dalton közelébe legyenek. Én magam nem fedezek fel semmi rendkívülit vagy szokatlant a pajtáson, és ő maga is azt állítja, hogy nem változtatott semmit a szokásain, ami indokolná a cilusok intenzív érdeklődését.
-Könnyű lenne azzal magyarázni, hogy szimplán csak bekattantak...na de ennyien? - tűnődöm tovább és hát nem kezdek bele a számolásba, de ránézésre is alsó hangon 200 macskáról van szó. Egy szokatlan, talán kicsit őrült ötlet jut eszembe, de azt hiszem egy próbát mindenképpen megér. "Ássátok ki" hangzik a barátom határozott hangja megfogadva a tanácsomat.
-Na lássuk... - lépek a férfi mellé és élénk érdeklődéssel várom, hogy most mi lesz? A macskák nagy szemekkel néznek hol Daltonra, hol a vastag törzsű fára, mintha nem értenék mit akar tőlük a banya. Elnevetem magam, lemondóan, kicsit a fejemet csóválva, már nyitnám a szám, hogy megjegyzést tegyek a képtelen ötletemre, mikor a jószágok hirtelen megindulnak a cédrus felé, körbeállják és az esőtől fellazult földet kaparni kezdik. Amelyik nem fér oda, az a társai hátára nehezedik és az fogával rágcsálja a fakérget.
-Az eszem megáll... - kerekedik el a szemem. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy ilyen van.
-Dalton...beszarás, de ezek hallgatna rád. - mondom ki a nyilvánvalót. Hosszú percekig munkálkodnak a fa körül, mire egyszer csak meginog a méretes növény, fejemet azonnal a megdőlt fás lombkoronájára kapom, majd szemmel követem, ahogy pár pillanattal később hangos suhanással dől be a kertbe maga alá temetve a hintaágyat és az udvar végi pottyantóst.
-Azt hiszem meglesz a banda téli tűzrevalója is. - jegyzem meg kuncogva, miközben a macskák újra Dalton köré gyűlnek csillogó szemekkel.
-Szóval úgy néz ki, te lettél a macskák ura. Vajon mi mindent tennének meg még érted? - pislogok fel rá kíváncsian. Vajon rátámadnának egy tündére, ha Dalton ezt kérné tőlük?
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-10-21, 16:06
Mi történik?
Averie & Dalton
Megnyugtathatom azt illetően, hogy nem őrült meg, mert itt nem vele van a probléma, hanem mással nem stimmel valami. Csak még arra nem jöttem rá, hogy mi másabb ma, mint a többi napon. Ha meglesz a válasz, akkor a megoldása a problémának is sokkal egyszerűbbé fog válni. Legalábbis ebben reménykedek.
– Nekem is átfutott a gondolat a fejemen, hogy talán a vihar okozta. Mert ma úgy tűnik furcsaságokkal indul a reggel. – Főleg, ha esetleg ez az egész nem csak kettőnkre hatott ki így. Ki tudja ki ébred vagy ébredt még hasonló észlelésekkel. Valószínűleg, amikor visszatérünk, akkor többet is megtudhatunk arról, hogy ez csak ránk hatott így vagy más is ugyanúgy tapasztalt nem mindennapi dolgokat.
Amikor pedig Averie-nek is feltűnik a macskanyávogás, akkor csak jelzem, hogy nézzen csak ki és megláthatja, hogy én mivel szembesültem ma kora reggel.
– Ne is mondd... – mondom egy fáradt sóhaj kíséretében. El is mesélem, hogy mit tapasztaltam és végül miért is jöttem ide, bár remélhetőleg válaszokra is fogok lelni. Talán ketten összerakjuk ezt a furcsa kirakóst. Aztán, hogy demonstráljam mivel is lettem megáldva reggelre kinyitom az ajtót, hogy aztán ott meg is álljak, mire a macskák kapnak is az alkalmon, hogy körbevegyenek. Tudom, hogyan festhetek és figyelmeztetem is, hogy ne merjen kiröhögni.
Egy pillanatra elgondolkozom azon, amit Averie mond és lepillantok a szőrmókokra, és végigveszem mit is szoktam használni. Viszont semminél nem cseréltem márkát vagy váltottam valami teljesen másra. Még a főzeteknél sem alkalmaztam olyan változást, ami ezt kiválthatta volna. Az ránt ki egy pillanatra a gondolataimból, amikor Averie közel hajol hozzám, hogy megszaglásszon. Felvont szemöldökkel pillantok rá.
– Nem, semmin sem változtattam, mindenből ugyanazt alkalmazom, mint eddig. – Adom meg neki a választ, szóval nem ez lehet a problémám forrása. Na meg ennyi macskára hogyan lehetne hatással, mikor még csak ki sem léptem a házból? Akkor csak Zarának kellett volna furcsán viselkednie, nem? Nem egy hadseregnyi macskának. Még a macskamentának is kell egy kis idő, míg egyáltalán rácuppan egy macska. De még csak ilyesmivel sem érintkeztem.
Összevont szemöldökkel nézek a nőre, majd vissza a macskákra, aztán tekintetem a fára vetem. Csak parancsba kell adnom és teljesítik? Oké, ennél hülyébben már úgy sem fogok festeni. A talaj elég puhának tűnik, talán meg tudnak birkózni vele, azért mégse kutyák, még ha többen is vannak.
– Ássátok ki! – adom ki az utasítást úgy, hogy beleadom az akaratomat is, hogy igenis teljesítsék, amit akarok. Ha pedig a macskák teljesítik azt, amit kérek, akkor Averie-re pillantok, de ha nem jönne össze, akkor is, hogy van-e egyéb ötlete.
– Nekem is átfutott a gondolat a fejemen, hogy talán a vihar okozta. Mert ma úgy tűnik furcsaságokkal indul a reggel. – Főleg, ha esetleg ez az egész nem csak kettőnkre hatott ki így. Ki tudja ki ébred vagy ébredt még hasonló észlelésekkel. Valószínűleg, amikor visszatérünk, akkor többet is megtudhatunk arról, hogy ez csak ránk hatott így vagy más is ugyanúgy tapasztalt nem mindennapi dolgokat.
Amikor pedig Averie-nek is feltűnik a macskanyávogás, akkor csak jelzem, hogy nézzen csak ki és megláthatja, hogy én mivel szembesültem ma kora reggel.
– Ne is mondd... – mondom egy fáradt sóhaj kíséretében. El is mesélem, hogy mit tapasztaltam és végül miért is jöttem ide, bár remélhetőleg válaszokra is fogok lelni. Talán ketten összerakjuk ezt a furcsa kirakóst. Aztán, hogy demonstráljam mivel is lettem megáldva reggelre kinyitom az ajtót, hogy aztán ott meg is álljak, mire a macskák kapnak is az alkalmon, hogy körbevegyenek. Tudom, hogyan festhetek és figyelmeztetem is, hogy ne merjen kiröhögni.
Egy pillanatra elgondolkozom azon, amit Averie mond és lepillantok a szőrmókokra, és végigveszem mit is szoktam használni. Viszont semminél nem cseréltem márkát vagy váltottam valami teljesen másra. Még a főzeteknél sem alkalmaztam olyan változást, ami ezt kiválthatta volna. Az ránt ki egy pillanatra a gondolataimból, amikor Averie közel hajol hozzám, hogy megszaglásszon. Felvont szemöldökkel pillantok rá.
– Nem, semmin sem változtattam, mindenből ugyanazt alkalmazom, mint eddig. – Adom meg neki a választ, szóval nem ez lehet a problémám forrása. Na meg ennyi macskára hogyan lehetne hatással, mikor még csak ki sem léptem a házból? Akkor csak Zarának kellett volna furcsán viselkednie, nem? Nem egy hadseregnyi macskának. Még a macskamentának is kell egy kis idő, míg egyáltalán rácuppan egy macska. De még csak ilyesmivel sem érintkeztem.
Összevont szemöldökkel nézek a nőre, majd vissza a macskákra, aztán tekintetem a fára vetem. Csak parancsba kell adnom és teljesítik? Oké, ennél hülyébben már úgy sem fogok festeni. A talaj elég puhának tűnik, talán meg tudnak birkózni vele, azért mégse kutyák, még ha többen is vannak.
– Ássátok ki! – adom ki az utasítást úgy, hogy beleadom az akaratomat is, hogy igenis teljesítsék, amit akarok. Ha pedig a macskák teljesítik azt, amit kérek, akkor Averie-re pillantok, de ha nem jönne össze, akkor is, hogy van-e egyéb ötlete.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-19, 21:17
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Nehezen, de lassan helyére kerülnek a dolgok. Ébren vagyok ez már biztos, és ez a tény valamelyest megnyugtat. Ha eltekintek a többi kényelmetlen részlettől. Mert az ördög tudja hol jártam az elmúlt néhány percben. Szemem sarkából a tükörbe pillantok, ujjbegyemmel megérintem az arcomat. Nyoma sincs az előbbi démonszerű külsőmnek. Mintha meg sem történt volna. Elmosolyodom Dalton szavain, jól esik, hogy nem tart őrültnek
"Valami egyszerűen nem stimmel" mondja ki a nyilvánvalót.
-Lehet, hogy a vihar miatt...soha nem láttam még ekkora vihart a völgyben, mint amilyen a múlt este volt. - tűnődöm el hangosan, bár fogalmam sincs van-e összefüggés az éjszakai égzengés és a mostani furcsaságok között. Mindenesetre érdekes egybeesés.
Macskanyávogást hallok. Nem is egyet, ezért a hangok után megyek. Alig akarok hinni a szemeimnek, mikor kíváncsian a függöny mögé pillantok. Szerintem még életemben nem láttam ennyi macskát. Ez el is tereli teljesen a figyelmem a szellemkalandomról.
-Ez...nagyon durva. - pislogok az üveghez dörzsölődő cicákra, akik nagyon be akarnak jönni, közben Dalton sóhajtozva elmeséli, hogyan indult a reggele. Aztán gondol egyet és a bejárathoz sétál, kitárja az ajtót, mire a nyávogó jószágok köré telepednek. Mint az öregapó köré a mesét váró csillogó szemű gyerekek. Dalton figyelmeztet, ne merjem kiröhögni, bár nehéz megállni, hogy ne vigyorogjam meg a szokatlan látványt, így egy szelíd mosoly mégis elnyúlik ajkaimon.
-Állítólag bizonyos illatanyagok, aromák vonzák az állatokat... - vetek fel egy lehetséges magyarázhatot a szőrmókok különös viselkedésre.
-A néném egyszer parfümöt váltott, menekült tőle minden, ami élő... - nevetve mesélem hasonló példaként, miközben odasétálok hozzá, megállok mellette, felpipiskedek és a kicsit közelebb hajolva megszimatolom őt. De semmi macskagerjesztőset nem érzek rajta. Csak a szokásos kellemes, férfias illatot.
-Nem váltottál véletlen tusfürdőt vagy próbáltál ki mostanában valami új főzetet? - érdeklődöm kilépve a privát szférájából.
-...mert az sok mindent megmagyarázna. - döntöm hátamat az ajtófélfának. Magam előtt keresztbe fonom karjaimat, úgy figyelem a kitágult szemű bundásokat. Totál be vannak zsongva.
-Érdekes...úgy bámulnak téged, mintha maga a macskamessiás szállt volna közéjük. - jegyzem meg az áhítatos, szolgatekintetű állatokat nézve. Több ezer kerekre tágult cicaszempár mered Daltonra, mintha csak a parancsára várnának. Erre a gondolatra összeráncolom a szemöldököm. Várjunk csak...támad egy ötletem.
-Vajon rá tudnád őket venni őket mondjuk..... - pillantok körbe, majd egy nagyon vastag törzsű fára mutatok. -...hogy kikaparják neked azt a cédrust?
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Nehezen, de lassan helyére kerülnek a dolgok. Ébren vagyok ez már biztos, és ez a tény valamelyest megnyugtat. Ha eltekintek a többi kényelmetlen részlettől. Mert az ördög tudja hol jártam az elmúlt néhány percben. Szemem sarkából a tükörbe pillantok, ujjbegyemmel megérintem az arcomat. Nyoma sincs az előbbi démonszerű külsőmnek. Mintha meg sem történt volna. Elmosolyodom Dalton szavain, jól esik, hogy nem tart őrültnek
"Valami egyszerűen nem stimmel" mondja ki a nyilvánvalót.
-Lehet, hogy a vihar miatt...soha nem láttam még ekkora vihart a völgyben, mint amilyen a múlt este volt. - tűnődöm el hangosan, bár fogalmam sincs van-e összefüggés az éjszakai égzengés és a mostani furcsaságok között. Mindenesetre érdekes egybeesés.
Macskanyávogást hallok. Nem is egyet, ezért a hangok után megyek. Alig akarok hinni a szemeimnek, mikor kíváncsian a függöny mögé pillantok. Szerintem még életemben nem láttam ennyi macskát. Ez el is tereli teljesen a figyelmem a szellemkalandomról.
-Ez...nagyon durva. - pislogok az üveghez dörzsölődő cicákra, akik nagyon be akarnak jönni, közben Dalton sóhajtozva elmeséli, hogyan indult a reggele. Aztán gondol egyet és a bejárathoz sétál, kitárja az ajtót, mire a nyávogó jószágok köré telepednek. Mint az öregapó köré a mesét váró csillogó szemű gyerekek. Dalton figyelmeztet, ne merjem kiröhögni, bár nehéz megállni, hogy ne vigyorogjam meg a szokatlan látványt, így egy szelíd mosoly mégis elnyúlik ajkaimon.
-Állítólag bizonyos illatanyagok, aromák vonzák az állatokat... - vetek fel egy lehetséges magyarázhatot a szőrmókok különös viselkedésre.
-A néném egyszer parfümöt váltott, menekült tőle minden, ami élő... - nevetve mesélem hasonló példaként, miközben odasétálok hozzá, megállok mellette, felpipiskedek és a kicsit közelebb hajolva megszimatolom őt. De semmi macskagerjesztőset nem érzek rajta. Csak a szokásos kellemes, férfias illatot.
-Nem váltottál véletlen tusfürdőt vagy próbáltál ki mostanában valami új főzetet? - érdeklődöm kilépve a privát szférájából.
-...mert az sok mindent megmagyarázna. - döntöm hátamat az ajtófélfának. Magam előtt keresztbe fonom karjaimat, úgy figyelem a kitágult szemű bundásokat. Totál be vannak zsongva.
-Érdekes...úgy bámulnak téged, mintha maga a macskamessiás szállt volna közéjük. - jegyzem meg az áhítatos, szolgatekintetű állatokat nézve. Több ezer kerekre tágult cicaszempár mered Daltonra, mintha csak a parancsára várnának. Erre a gondolatra összeráncolom a szemöldököm. Várjunk csak...támad egy ötletem.
-Vajon rá tudnád őket venni őket mondjuk..... - pillantok körbe, majd egy nagyon vastag törzsű fára mutatok. -...hogy kikaparják neked azt a cédrust?
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-10-16, 20:59
Mi történik?
Averie & Dalton
Hamar rá kell jöjjek, hogy a mai nap nem csak nekem indul furcsasággal, sőt. Azt hiszem sokkal inkább eltér bármelyik reggelnél, mert ilyet sosem tapasztaltam. Amikor pedig Averie is beesik, akkor végképp megerősítést nyer bennem az, hogy valami itt nagyon nem stimmel. Oda is megyek hozzá, mert számomra úgy tűnik, hogy ő sem hisz a saját szemének és inkább hiszi álomnak, mint valóságnak ezt az egészet.
Bólintok egyet, ahogy újra kimondja a nevem, majd hagyom, hogy megérintsen. Azt hiszem szüksége van valami megerősítésre, hogy nem hallucinál vagy megy el éppen az esze. Hümmentve bólintok még egyet arra, hogy valódi vagyok, nem képzelődik. Meg is érdeklődöm tőle, hogy mi történt, de mondania sem kell, látszik rajta, hogy mennyire összezavarták a történtek. Mondjuk a macskák hirtelen viselkedésváltozása engem is lesokkolt egy kissé. Leülök hozzá, mikor helyet foglal a kanapé szélén és hallgatom mindazt, amit el akar mondani.
– Egy másik sík? – bár inkább költői a kérdés és hangos gondolkodás a részemről. Mind a ketten olyat tapasztaltunk, amit eddig még nem. – Nem hiszem, hogy őrültség... Valami egyszerűen nem stimmel – nézek rá, majd nem sokkal ezután odakintről néhány macska hangot is ad a jelenlétének, ami felkelti Averie figyelmét.
– Nézd csak meg – mondom, majd megdörzsölöm a halántékom, miközben ő kinéz az ablakon. – Mondjuk úgy, hogy nem csak neked indult furcsán a nap. Engem követtek – frusztráltan sóhajtok egyet. – Már Zara, Lia macskája is furán viselkedett a reggel. Tapadósabb és levakarhatatlan volt, mint általában, bármit csináltam nem tudtam elzavarni és mindenhová követett, de szó szerint. Aztán felbukkant még egy macska a konyha ablakában, majd pillanatok alatt lett még több. Mikor kinéztem az ablakon, akkor mindenfelé is macskák voltak. Ott voltak az udvar minden szegletén, a szomszéd háztetőjén, a fákon, a kukán, de még a kocsin is. Ide jöttem, de nem tudtam lerázni őket, még ide is követtek. Amint észrevesznek csak még rosszabb, mintha minden áron a közelemben akarnának lenni. Úgyhogy ide jöttem, hátha rájövök mitől másabb a mai nap, ennyi macskával a nyomomban nem maradhattam a városban. – Fejtem ki kicsit hosszabban a helyzetem számára. A macskák így is tudják, hogy itt vagyok, de amíg nem látnak meg, addig nem kezdik meg ostromolni a házat, csak odakint várakoznak és vernyákolnak. Bár úgy tűnhet elbújtam a macskák elől, de ez koránt sincs így, csak időt kértem magamnak feldolgozni ezt az egészet. Felállok a helyemről, majd az ajtóhoz megyek és kitárom azt, hogy megálljak a küszöbön. Amint meglátnak néhány macska meg is indul felém, majd leülnek előttem, bár kettő nagyon dörgölőzni akar a lábamhoz.
– Ne merészelj röhögni! – mondom Averie felé pillantva szúrós tekintettel, tudom most éppen hogyan festhetek a sok macskával magam körül.
Bólintok egyet, ahogy újra kimondja a nevem, majd hagyom, hogy megérintsen. Azt hiszem szüksége van valami megerősítésre, hogy nem hallucinál vagy megy el éppen az esze. Hümmentve bólintok még egyet arra, hogy valódi vagyok, nem képzelődik. Meg is érdeklődöm tőle, hogy mi történt, de mondania sem kell, látszik rajta, hogy mennyire összezavarták a történtek. Mondjuk a macskák hirtelen viselkedésváltozása engem is lesokkolt egy kissé. Leülök hozzá, mikor helyet foglal a kanapé szélén és hallgatom mindazt, amit el akar mondani.
– Egy másik sík? – bár inkább költői a kérdés és hangos gondolkodás a részemről. Mind a ketten olyat tapasztaltunk, amit eddig még nem. – Nem hiszem, hogy őrültség... Valami egyszerűen nem stimmel – nézek rá, majd nem sokkal ezután odakintről néhány macska hangot is ad a jelenlétének, ami felkelti Averie figyelmét.
– Nézd csak meg – mondom, majd megdörzsölöm a halántékom, miközben ő kinéz az ablakon. – Mondjuk úgy, hogy nem csak neked indult furcsán a nap. Engem követtek – frusztráltan sóhajtok egyet. – Már Zara, Lia macskája is furán viselkedett a reggel. Tapadósabb és levakarhatatlan volt, mint általában, bármit csináltam nem tudtam elzavarni és mindenhová követett, de szó szerint. Aztán felbukkant még egy macska a konyha ablakában, majd pillanatok alatt lett még több. Mikor kinéztem az ablakon, akkor mindenfelé is macskák voltak. Ott voltak az udvar minden szegletén, a szomszéd háztetőjén, a fákon, a kukán, de még a kocsin is. Ide jöttem, de nem tudtam lerázni őket, még ide is követtek. Amint észrevesznek csak még rosszabb, mintha minden áron a közelemben akarnának lenni. Úgyhogy ide jöttem, hátha rájövök mitől másabb a mai nap, ennyi macskával a nyomomban nem maradhattam a városban. – Fejtem ki kicsit hosszabban a helyzetem számára. A macskák így is tudják, hogy itt vagyok, de amíg nem látnak meg, addig nem kezdik meg ostromolni a házat, csak odakint várakoznak és vernyákolnak. Bár úgy tűnhet elbújtam a macskák elől, de ez koránt sincs így, csak időt kértem magamnak feldolgozni ezt az egészet. Felállok a helyemről, majd az ajtóhoz megyek és kitárom azt, hogy megálljak a küszöbön. Amint meglátnak néhány macska meg is indul felém, majd leülnek előttem, bár kettő nagyon dörgölőzni akar a lábamhoz.
– Ne merészelj röhögni! – mondom Averie felé pillantva szúrós tekintettel, tudom most éppen hogyan festhetek a sok macskával magam körül.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-16, 00:09
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Zaklatottan támasztom hátammal a konyhafalat, közben kapkodva veszem a levegőt. Próbálok magamhoz térni az előbbi sokkból. Mi a fene volt ez? kérdezem magamtól, de még felfogni sem volt időm a történteket. Arra viszont kezdek ráébredni, hogy ezúttal rohadtul a valóságban vagyok. Ez nem egy képzelgés és nem is egy elcseszett rémálom. Daltont pillantom meg a szoba túloldalán, akinek még csíkszemei is hatalmasra kerekednek, amit meglát. Hát igen, mi tagadás, elég rémesen festek. Mondjuk ki, mint egy pokolszökevény. Kicsit úgyis érzem magam.
-Dalton. - motyogom a nevét, ahogy megáll mellettem, kormos színű ujjaimmal az arcát érintem, majd széles vállaira simítom kezeim és finoman megszorítom őt. Bizonyosság kell, hogy nem hallucinálok.
-Va....valódi vagy... - csuklik el a hangom, de nem sírok, pedig tudnék. Azt kérdezi tőlem, hogy mi történt velem?
-Nem is tudom...kicsit zavaros az egész... - ülök le a kanapé szélére és próbálom összeszedni a gondolataimat.
-A reggeli kávémat iszogattam és aztán...hullámozni kezdett a fal...aztán egy kéz megragadott és berántott magával... - pillantok arra a kezemre, ahol nemrég a szorítást éreztem.
-Egy fura helyre kerültem...kísértetek vettek körül, rettenetes volt... - még mindig remegek, ahogy azokra az eltorzult arcokra gondolok, akik üldözőbe vettek. Halvány elképzelésem sincs mit akarhattak tőlem. Egyébként meg...nem kellene, hogy így megviseljen az ilyesmi, elvégre nekromanta vagyok, gyerekkorom óta látok szellemeket és érzékelem a halált, ez azonban valahogy más volt.
-...őrültségnek tűnhet, de olyan volt mintha...mintha egy másik világban jártam volna... - pillantok a fiúra immáron zöldes szemeimmel. A külsőm időközben újra visszanyerte régi formáját, kicsit meg is nyugszom ettől.
-Ez mi??? - pattanok fel a kanapéról és kíváncsian lesek be a függöny mögé, ki az ablakon át, amint hangos vérnyogást hallok kintről.
-Mi a ........? - hőkölök hátra, ahogy meglátom a ház körül tanyázó macskasereget. Nekem is nagyra nyílnak a szemeim. Hát ilyet még sohasem láttam. Mintha a völgy összes macskája idegyűlt volna.
-Mit keres itt ez a millió macska? - kérdezem értetlenül Daltonra pillantva, hátha ő tud rá magyarázatot.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Zaklatottan támasztom hátammal a konyhafalat, közben kapkodva veszem a levegőt. Próbálok magamhoz térni az előbbi sokkból. Mi a fene volt ez? kérdezem magamtól, de még felfogni sem volt időm a történteket. Arra viszont kezdek ráébredni, hogy ezúttal rohadtul a valóságban vagyok. Ez nem egy képzelgés és nem is egy elcseszett rémálom. Daltont pillantom meg a szoba túloldalán, akinek még csíkszemei is hatalmasra kerekednek, amit meglát. Hát igen, mi tagadás, elég rémesen festek. Mondjuk ki, mint egy pokolszökevény. Kicsit úgyis érzem magam.
-Dalton. - motyogom a nevét, ahogy megáll mellettem, kormos színű ujjaimmal az arcát érintem, majd széles vállaira simítom kezeim és finoman megszorítom őt. Bizonyosság kell, hogy nem hallucinálok.
-Va....valódi vagy... - csuklik el a hangom, de nem sírok, pedig tudnék. Azt kérdezi tőlem, hogy mi történt velem?
-Nem is tudom...kicsit zavaros az egész... - ülök le a kanapé szélére és próbálom összeszedni a gondolataimat.
-A reggeli kávémat iszogattam és aztán...hullámozni kezdett a fal...aztán egy kéz megragadott és berántott magával... - pillantok arra a kezemre, ahol nemrég a szorítást éreztem.
-Egy fura helyre kerültem...kísértetek vettek körül, rettenetes volt... - még mindig remegek, ahogy azokra az eltorzult arcokra gondolok, akik üldözőbe vettek. Halvány elképzelésem sincs mit akarhattak tőlem. Egyébként meg...nem kellene, hogy így megviseljen az ilyesmi, elvégre nekromanta vagyok, gyerekkorom óta látok szellemeket és érzékelem a halált, ez azonban valahogy más volt.
-...őrültségnek tűnhet, de olyan volt mintha...mintha egy másik világban jártam volna... - pillantok a fiúra immáron zöldes szemeimmel. A külsőm időközben újra visszanyerte régi formáját, kicsit meg is nyugszom ettől.
-Ez mi??? - pattanok fel a kanapéról és kíváncsian lesek be a függöny mögé, ki az ablakon át, amint hangos vérnyogást hallok kintről.
-Mi a ........? - hőkölök hátra, ahogy meglátom a ház körül tanyázó macskasereget. Nekem is nagyra nyílnak a szemeim. Hát ilyet még sohasem láttam. Mintha a völgy összes macskája idegyűlt volna.
-Mit keres itt ez a millió macska? - kérdezem értetlenül Daltonra pillantva, hátha ő tud rá magyarázatot.
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-10-15, 20:29
Mi történik?
Averie & Dalton
A fene se gondolta volna, hogy indulhat egy reggel ilyen furcsán, mint a mai. Én mondjuk nem gondoltam, mikor felnyitottam a szemem és hozzáláttam a reggeli rutinomhoz. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy a húgom macskája furcsán kezd el viselkedni, sőt... Hogy végül ennyi macska fog csatlakozni a furcsasághoz. Ezt az egész jelenséget inkább bizarrnak éltem meg, mintsem ijesztőnek, azért egy csapat macska nem fogja rám hozni a frászt. Na meg igazán idegesítő, hogy nem akarnak lekopni, hanem követni akarnak. Sosem tapasztaltam ilyet még és rohadtul összezavar az egész, így reménykedek benne, hogy a banda törzshelyén kicsit összekaparhatom magam és nem akarnak a szőrgombócok fangörcsölni körülöttem.
Az erdő felé veszem az irányt, eleinte csak gyorsabb tempóban, míg végül futni nem kezdek, hogy ha az összeset nem is, de talán a nagyját elhagyjam magam mögött. Csak nem akar az egész macskafalka követni egészen addig a helyig, mert akkor már tényleg nem tudom mit tehetnék.
Odafelé a sietős tempómban sikerül egy kidőlt fatörzset atletikusan átugranom, majd néhány méter után az avaron sikerül megcsúsznom is, de szerencsére sikerül megtartanom az egyensúlyom és az út további részét balesetmentesen vészelem át. Amint elérem a házat és kinyitom az ajtót, amin szinte beesek a nagy sietségtől, azt olyan gyorsasággal zárom is be magam mögött. Zihálva döntöm neki a hátam az ajtó lapjának, majd csúszok le annak mentén és ülök a földre. Lehunyom a szemem és hátra döntöm a fejem, hogy így várjam meg, míg a légzésem normalizálódik. Mindent beleadtam ebbe a futásba, de van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem sikerült megszüntetnem a problémámat.
Néhány perc után felállok és leporolom magam, majd az ajtó melletti ablakon óvatosan kikukucskálok, hogy aztán nagyon gyorsan vissza is húzzam a fejem, mikor megpillantok egy macskát. Remek! Senki se gondolná, hogy milyen rohadt gyors kis jószágok tudnak lenni. Most mit csináljak?
Idegesen toporgok a helyiség közepén, miközben azon vagyok, hogy felidézzem mi is történt pontosan. Közben próbálok arra koncentrálni, hogy éreztem-e bármiféle különbséget a mai reggelben. Mitől lett másabb? Azon túl, hogy hirtelen túlzott érdeklődést mutatnak irántam a macskák. Viszont sokáig nem jutok a saját magammal folytatott eszmecserében, mikor egy sikoly hangzik fel tőlem nem messze és oda kapom a tekintetem. Egy pillanatra fel sem fogom, hogy ki került ide olyan hirtelen, mert kissé másabb, mint ahogy ki szokott nézni, de vonásai még is ismerősek számomra. Egy pillanatig döbbenten figyelek, majd kérdőn emelkedik meg a szemöldököm. – Averie? Jól vagy? – kérdezem, aztán egy pillanatra arra a pontra tekintek, ahonnan előkerült. – Mi történt? – kérdezem, miközben odamegyek hozzá és ha esetleg igényli, akkor segítek neki leülni, mert láthatólag reszket mindattól, amit átélt. Úgy tűnik neki is remekül indult a reggel.
Az erdő felé veszem az irányt, eleinte csak gyorsabb tempóban, míg végül futni nem kezdek, hogy ha az összeset nem is, de talán a nagyját elhagyjam magam mögött. Csak nem akar az egész macskafalka követni egészen addig a helyig, mert akkor már tényleg nem tudom mit tehetnék.
Odafelé a sietős tempómban sikerül egy kidőlt fatörzset atletikusan átugranom, majd néhány méter után az avaron sikerül megcsúsznom is, de szerencsére sikerül megtartanom az egyensúlyom és az út további részét balesetmentesen vészelem át. Amint elérem a házat és kinyitom az ajtót, amin szinte beesek a nagy sietségtől, azt olyan gyorsasággal zárom is be magam mögött. Zihálva döntöm neki a hátam az ajtó lapjának, majd csúszok le annak mentén és ülök a földre. Lehunyom a szemem és hátra döntöm a fejem, hogy így várjam meg, míg a légzésem normalizálódik. Mindent beleadtam ebbe a futásba, de van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem sikerült megszüntetnem a problémámat.
Néhány perc után felállok és leporolom magam, majd az ajtó melletti ablakon óvatosan kikukucskálok, hogy aztán nagyon gyorsan vissza is húzzam a fejem, mikor megpillantok egy macskát. Remek! Senki se gondolná, hogy milyen rohadt gyors kis jószágok tudnak lenni. Most mit csináljak?
Idegesen toporgok a helyiség közepén, miközben azon vagyok, hogy felidézzem mi is történt pontosan. Közben próbálok arra koncentrálni, hogy éreztem-e bármiféle különbséget a mai reggelben. Mitől lett másabb? Azon túl, hogy hirtelen túlzott érdeklődést mutatnak irántam a macskák. Viszont sokáig nem jutok a saját magammal folytatott eszmecserében, mikor egy sikoly hangzik fel tőlem nem messze és oda kapom a tekintetem. Egy pillanatra fel sem fogom, hogy ki került ide olyan hirtelen, mert kissé másabb, mint ahogy ki szokott nézni, de vonásai még is ismerősek számomra. Egy pillanatig döbbenten figyelek, majd kérdőn emelkedik meg a szemöldököm. – Averie? Jól vagy? – kérdezem, aztán egy pillanatra arra a pontra tekintek, ahonnan előkerült. – Mi történt? – kérdezem, miközben odamegyek hozzá és ha esetleg igényli, akkor segítek neki leülni, mert láthatólag reszket mindattól, amit átélt. Úgy tűnik neki is remekül indult a reggel.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-15, 19:53
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Elenyésző az az idő, amit pihenéssel töltöttem az éjjel, a kint tomboló vihar nem sok nyugtot hagyott. Lapos pillantással vánszorgok ki a puha párnák közül, rövid, combközépig érő hálóruhámra kapom kicsit hosszabb köntösöm, lábamat pedig a meleg mamuszba bújtatom és a konyha felé veszem az irányt egy csésze kávéért. Mire a kávéfőzőhöz érek, rájövök, lehet még egy bögrényi is kevés lesz belőle ahhoz, hogy ébren maradjak. Egy suttogást hallok, valaki a nevemen szólít, és én ösztönösen a hang irányába kapom a fejem, de egyedül vagyok. Aztán újra és újra hallani vélem a susmorgást. A rohadt fene kortyok a kávémból, fél kézzel pedig idegesen a fiókba matatok a gyógyszereim után. Attól tartok megint kezdődnek a hallucinációm. Bár az sem kizárt, hogy még mindig álmodom. A szemem sarkából valami fura fényt pillantok meg, így kíváncsian a nappaliba sétálok.
-Ez meg mi a.........? - összevonom a szemöldököm és kezemet óvatosan az előttem hullámzó fal felé nyújtom. A túloldalról ismét a nevemet hallom, aztán egy kéz ragadja meg a csuklómat, mire élesen felsikoltok. Megijedek, de piszkosul. Fel sem fogom és magával ránt a fal mögé. Fogalmam sincs hová kerülök, de hideg van és sötét. Nagyon ijesztő ez a hely. Eltorzult arcú és testű lények tűnnek fel és felém közelítenek. Futni kezdek.
-Ez nem a valóság, ez nem a valóság... - ismétlem magamban, fel kell hogy ébredjek! Már majdnem utolérnek, meglendítem a kezem és telekinézissel távol tartom őket magamtól, majd meglátok egy fénylő kaput és tovább rohanok. Sírva tudnék fakadni, de erre most nincs idő. Amint elérem az átjárót átvetődök a fényességen és sikoltva vágódom el a parkettán. Fel sem tűnik, hogy mezítláb vagyok, valahol félúton még a mamuszomat is elhagytam. Kezek nyúlnak utánam, mire újra csak sikítok egyet, a konyhapultról egy kést és üldözőim felé hajítom. Hátammal lihegve a falnak simulok, majd lassan a nyílás bezárul. Remegve állok mozdulatlanul, miközben azon tűnődök mi folyik itt. Pillantásom fentebb emelem és meglátom magam egy tükröződő felületen, amit látok, majdnem a szívem is megáll egy pillanatra. Hajam hollófekete, bőröm hamuszürke, ujjaim végei koromszínűre színeződtek és a szemeim...a szemeim sárgán világítanak. Próbálok megnyugodni. Ahogy körbenézek rájövök a banda törzshelyén vagyok. Hogy kerülök ide? tűndöm, miközben külsőm lassan kezd újra kezdi visszanyerni megszokott formáját. Csak ezután érzékelem, hogy a szobában nem vagyok egyedül. Nyelek egy nagyot, továbbra sem tudom, hogy ébren vagyok-e vagy ő is a bizarr álmom része? - Dalton?
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Elenyésző az az idő, amit pihenéssel töltöttem az éjjel, a kint tomboló vihar nem sok nyugtot hagyott. Lapos pillantással vánszorgok ki a puha párnák közül, rövid, combközépig érő hálóruhámra kapom kicsit hosszabb köntösöm, lábamat pedig a meleg mamuszba bújtatom és a konyha felé veszem az irányt egy csésze kávéért. Mire a kávéfőzőhöz érek, rájövök, lehet még egy bögrényi is kevés lesz belőle ahhoz, hogy ébren maradjak. Egy suttogást hallok, valaki a nevemen szólít, és én ösztönösen a hang irányába kapom a fejem, de egyedül vagyok. Aztán újra és újra hallani vélem a susmorgást. A rohadt fene kortyok a kávémból, fél kézzel pedig idegesen a fiókba matatok a gyógyszereim után. Attól tartok megint kezdődnek a hallucinációm. Bár az sem kizárt, hogy még mindig álmodom. A szemem sarkából valami fura fényt pillantok meg, így kíváncsian a nappaliba sétálok.
-Ez meg mi a.........? - összevonom a szemöldököm és kezemet óvatosan az előttem hullámzó fal felé nyújtom. A túloldalról ismét a nevemet hallom, aztán egy kéz ragadja meg a csuklómat, mire élesen felsikoltok. Megijedek, de piszkosul. Fel sem fogom és magával ránt a fal mögé. Fogalmam sincs hová kerülök, de hideg van és sötét. Nagyon ijesztő ez a hely. Eltorzult arcú és testű lények tűnnek fel és felém közelítenek. Futni kezdek.
-Ez nem a valóság, ez nem a valóság... - ismétlem magamban, fel kell hogy ébredjek! Már majdnem utolérnek, meglendítem a kezem és telekinézissel távol tartom őket magamtól, majd meglátok egy fénylő kaput és tovább rohanok. Sírva tudnék fakadni, de erre most nincs idő. Amint elérem az átjárót átvetődök a fényességen és sikoltva vágódom el a parkettán. Fel sem tűnik, hogy mezítláb vagyok, valahol félúton még a mamuszomat is elhagytam. Kezek nyúlnak utánam, mire újra csak sikítok egyet, a konyhapultról egy kést és üldözőim felé hajítom. Hátammal lihegve a falnak simulok, majd lassan a nyílás bezárul. Remegve állok mozdulatlanul, miközben azon tűnődök mi folyik itt. Pillantásom fentebb emelem és meglátom magam egy tükröződő felületen, amit látok, majdnem a szívem is megáll egy pillanatra. Hajam hollófekete, bőröm hamuszürke, ujjaim végei koromszínűre színeződtek és a szemeim...a szemeim sárgán világítanak. Próbálok megnyugodni. Ahogy körbenézek rájövök a banda törzshelyén vagyok. Hogy kerülök ide? tűndöm, miközben külsőm lassan kezd újra kezdi visszanyerni megszokott formáját. Csak ezután érzékelem, hogy a szobában nem vagyok egyedül. Nyelek egy nagyot, továbbra sem tudom, hogy ébren vagyok-e vagy ő is a bizarr álmom része? - Dalton?
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-10-15, 17:35
Mi történik?
Averie & Dalton
Ez a reggel is úgy indult, mint a többi, bár volt egy furcsa tényező, ami feltűnt, de végül nem tulajdonítottam neki semmit és félresöpörtem. Viszont, amikor a macska nagyobb figyelmet fordított rám, mint általában szokta, már gyanússá vált. Az nem volt meglepő, hogy betalált a szobámba vagy sétálgat utánam, mert általában megteszi, amikor éhes, utána persze már le is kopik és döglődik valahol. Most viszont furcsamód tapadós és úgy bámul rám, mintha nem is akarna szem elől veszteni. Ennyire nem szokott rám tapadni, általában bevár valahol, aztán újra követ, míg nem adok neki enni.
– Na jól van, azért mindennek van egy határa, Zara! – nézek le rá a mosdó ajtajában, amikor még oda is követni akar. De hiába tessékelem ki a lábammal vagy próbálom elhajtani ő makacsul ragaszkodik a jelenléthez. Végül lemondóan sóhajtok és hagyom, hadd legyen bent, míg elvégzem a dolgom. Közben azon gondolkodom, hogy mi a fene lelte ezt a macskát... Viszont mielőtt mélyebben beleáshatnám magam a felmerülő problémámba a konyha felől vernyogó hang üti meg a fülem. Lepillantok Zarára és felvonom a szemöldököm.
– Mi van, udvarlód van? – teszem fel a költői kérdést, majd indulok el a konyha irányába, ahová bepillantva a mosogató feletti ablaknál látom meg a jószágot, ahogy az üvegnek dörgölőzik. Aztán, amint észreveszi, hogy a helyiségben vagyok már lelkesebben tapicskol az ablaküvegen. Hát azt felejtsd el, hogy én beengedlek, odakint tágasabb. De pillanatok alatt még többen lesznek, és összeráncolom a szemöldököm, amikor több macska nyávogása is felhangzik. Mi a franc folyik itt? Óvatosan megközelítem az ablakot, majd félrehúzom róla a függönyt, hogy kinézzek, aztán amit látok attól padlót is fogok.
Mi a...? Mikor nyitottunk macskatelepet? A völgy összes macskája itt van legalább? Tekintetem végigpásztázza az udvart, még a szomszéd háztetejét is ellepték. Valaki most már igazán felvilágosíthatna arról, hogy mi a franc történik itt... Ez annyira bizarr, mintha csak valami hülye álom lenne az egész, pedig tudom jól, hogy ébren vagyok. Mivel fogalmam sincs mit tehetnék a jelenlegi helyzettel, így az a gondolat fut át az agyamon, hogy most mindenhol jobb lenne, mint itt. El is lépek az ablaktól, majd elindulok a bejárati ajtó felé, ahol aztán ki is lépek, de alig teszek pár lépést és azonnal feltűnik, hogy ezek a szőrmókok elkezdenek követni. Gyanakodva szűkítem össze a szemeim, majd teszek újra pár lépést, aztán gyorsítok a lépteimen, de azok szintén gyorsabban jönnek utánam. Viszont úgy tűnik jó kis vihar volt itt az éjjel, amit én szépen átaludtam, ami mondjuk nem csoda, mert konkrétan amint letettem a fejem már aludtam is olyan fáradt voltam. Megzavarta őket a vihar, vagy mi ez a fura viselkedés? Valahova el kéne mennem lehiggadni és átgondolni az egészet... De hova? Oh, tudom már, a banda kis titkos helye tökéletes lesz. El is indulok, bár a végén már inkább futok remélve, hogy lerázhatom magamról a macskákat. Takarodjanak már haza! Miért követnek? Ez sem egy mindennapi látvány lehet, még szerencse, hogy túl korán van ahhoz, hogy túl sok szemtanúja legyen ennek az egésznek. Ha legalább rájönnék mi van egyszerűbb lenne az egész, mert jelenleg csak összezavart a macskák furcsa viselkedése.
– Na jól van, azért mindennek van egy határa, Zara! – nézek le rá a mosdó ajtajában, amikor még oda is követni akar. De hiába tessékelem ki a lábammal vagy próbálom elhajtani ő makacsul ragaszkodik a jelenléthez. Végül lemondóan sóhajtok és hagyom, hadd legyen bent, míg elvégzem a dolgom. Közben azon gondolkodom, hogy mi a fene lelte ezt a macskát... Viszont mielőtt mélyebben beleáshatnám magam a felmerülő problémámba a konyha felől vernyogó hang üti meg a fülem. Lepillantok Zarára és felvonom a szemöldököm.
– Mi van, udvarlód van? – teszem fel a költői kérdést, majd indulok el a konyha irányába, ahová bepillantva a mosogató feletti ablaknál látom meg a jószágot, ahogy az üvegnek dörgölőzik. Aztán, amint észreveszi, hogy a helyiségben vagyok már lelkesebben tapicskol az ablaküvegen. Hát azt felejtsd el, hogy én beengedlek, odakint tágasabb. De pillanatok alatt még többen lesznek, és összeráncolom a szemöldököm, amikor több macska nyávogása is felhangzik. Mi a franc folyik itt? Óvatosan megközelítem az ablakot, majd félrehúzom róla a függönyt, hogy kinézzek, aztán amit látok attól padlót is fogok.
Mi a...? Mikor nyitottunk macskatelepet? A völgy összes macskája itt van legalább? Tekintetem végigpásztázza az udvart, még a szomszéd háztetejét is ellepték. Valaki most már igazán felvilágosíthatna arról, hogy mi a franc történik itt... Ez annyira bizarr, mintha csak valami hülye álom lenne az egész, pedig tudom jól, hogy ébren vagyok. Mivel fogalmam sincs mit tehetnék a jelenlegi helyzettel, így az a gondolat fut át az agyamon, hogy most mindenhol jobb lenne, mint itt. El is lépek az ablaktól, majd elindulok a bejárati ajtó felé, ahol aztán ki is lépek, de alig teszek pár lépést és azonnal feltűnik, hogy ezek a szőrmókok elkezdenek követni. Gyanakodva szűkítem össze a szemeim, majd teszek újra pár lépést, aztán gyorsítok a lépteimen, de azok szintén gyorsabban jönnek utánam. Viszont úgy tűnik jó kis vihar volt itt az éjjel, amit én szépen átaludtam, ami mondjuk nem csoda, mert konkrétan amint letettem a fejem már aludtam is olyan fáradt voltam. Megzavarta őket a vihar, vagy mi ez a fura viselkedés? Valahova el kéne mennem lehiggadni és átgondolni az egészet... De hova? Oh, tudom már, a banda kis titkos helye tökéletes lesz. El is indulok, bár a végén már inkább futok remélve, hogy lerázhatom magamról a macskákat. Takarodjanak már haza! Miért követnek? Ez sem egy mindennapi látvány lehet, még szerencse, hogy túl korán van ahhoz, hogy túl sok szemtanúja legyen ennek az egésznek. Ha legalább rájönnék mi van egyszerűbb lenne az egész, mert jelenleg csak összezavart a macskák furcsa viselkedése.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
2 / 3 oldal • 1, 2, 3
2 / 3 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|