Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3303 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
A Fekete kéz banda főhadiszállása
Element of Freedom
3 posters
1 / 3 oldal
A Fekete kéz banda főhadiszállása
Element of Freedom
3 posters
1 / 3 oldal
1 / 3 oldal • 1, 2, 3
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-03-04, 20:53
Ébredő új erők
"A LELKI KÖTELÉKEK KÖZÜL AZOK BIZONYULNAK A LEGTISZTÁBBNAK ÉS LEGTARTÓSABBNAK, AMELYEK EGYETLEN PILLANTÁS NYOMÁN FOGANTAK."
Dalton x Averie
Kicsit sem lep meg, hogy Dalton szavai sóhajba torkollanak a kijárási tilalom említésére. Nincs olyan épeszű striga a völgyben, aki ennek a rendeletnek őszinte szívből örvendene a kitalálóin és néhány végleteig eltökélt seggnyalón kívül. Ez a kis szabálymódosítás könnyen okozhatta volna a bandánk felbomlását, azonban túl régóta lógunk együtt, hogy ilyesmi gondot jelentsen közöttünk. Az elkövetett bűnök és a titkok összekötnek minket, ahogy a céljaink is.
-Te pedig tökéletesen alkalmas vagy a feladatra. - fűzöm hozzá őszinte mosollyal, mert tényleg így gondolom. Ő már jóval azelőtt tag volt és a félszemű mellett állt, mielőtt én hozzájuk csatlakoztam volna, így nem is volt kérdés, hogy ki legyen Vesper utódja.
Felvetem, ha már így alakult, érdemes volna fontolóra venni, hogy a társaság egyik tagja beépüljön és belsősként információkat szolgáltasson a főbanyákról, elsősorban Santiago Morteról. Természetesen ez nem veszélytelen feladat, de a fiúkat kemény fából faragták és egyikükről sem mondható el, hogy a könnyen begyulladós fajta.
-Szerintem bármelyik srác alkalmas lehet a feladatra. - jegyzem meg, de a személy kiválasztására nem teszek konkrét javaslatot. A bandafőnök dolga eldönteni, kinek szavaz bizalmat. Kérdésére bólintok egyet, igen, jobb ha ő jelöli ki a leendő kémünket.
-Viszont nem hihetünk el mindent....a dédnagyapám figyemeztetett, mikor elfoglaltam klánunk székét, hogy a Főboszorkányok tornyában nem minden az, aminek látszik...és óvatosságra intett. - hívom fel rá a figyelmét, miközben villám hegyére szúrok egy falatot. Fenntartásokkal kell kezelnünk az ott hallottakat, nehogy az előnynek vélt infó, végül hátrányunkra váljék. Elég kellemetlen lenne, ha hamis nyomon indulnánk el és végig az orrunknál fogva vezetnének. Mert ott nagy játékosok vannak, és nem játszanak kicsiben, sem tisztán. Nagyon jól esik a reggeli és nem csak azért, mert farkaséhes vagyok.
-Kár, pedig ezt elviselném mindennap. - kapok be egy újabb falatot halvány mosollyal.
-Mondd csak Dalton, mit csinálsz délután? - pillantok rá kíváncsian.
-Arra gondoltam, ha nincs dolgod, esetleg.....elmehetnénk még ma a főbanyák tornyába szaglászni kicsit. - vetem fel a gondolatot, ugyanis nem hagynak nyugodni a reggel történt furcsaságok. Szeretnék minél többet megtudni az új erőről, lehetőleg minél hamarabb. És ha már ott vagyunk, még a terepet is előkészíthetjük a kémünk beépítésére.
-Te pedig tökéletesen alkalmas vagy a feladatra. - fűzöm hozzá őszinte mosollyal, mert tényleg így gondolom. Ő már jóval azelőtt tag volt és a félszemű mellett állt, mielőtt én hozzájuk csatlakoztam volna, így nem is volt kérdés, hogy ki legyen Vesper utódja.
Felvetem, ha már így alakult, érdemes volna fontolóra venni, hogy a társaság egyik tagja beépüljön és belsősként információkat szolgáltasson a főbanyákról, elsősorban Santiago Morteról. Természetesen ez nem veszélytelen feladat, de a fiúkat kemény fából faragták és egyikükről sem mondható el, hogy a könnyen begyulladós fajta.
-Szerintem bármelyik srác alkalmas lehet a feladatra. - jegyzem meg, de a személy kiválasztására nem teszek konkrét javaslatot. A bandafőnök dolga eldönteni, kinek szavaz bizalmat. Kérdésére bólintok egyet, igen, jobb ha ő jelöli ki a leendő kémünket.
-Viszont nem hihetünk el mindent....a dédnagyapám figyemeztetett, mikor elfoglaltam klánunk székét, hogy a Főboszorkányok tornyában nem minden az, aminek látszik...és óvatosságra intett. - hívom fel rá a figyelmét, miközben villám hegyére szúrok egy falatot. Fenntartásokkal kell kezelnünk az ott hallottakat, nehogy az előnynek vélt infó, végül hátrányunkra váljék. Elég kellemetlen lenne, ha hamis nyomon indulnánk el és végig az orrunknál fogva vezetnének. Mert ott nagy játékosok vannak, és nem játszanak kicsiben, sem tisztán. Nagyon jól esik a reggeli és nem csak azért, mert farkaséhes vagyok.
-Kár, pedig ezt elviselném mindennap. - kapok be egy újabb falatot halvány mosollyal.
-Mondd csak Dalton, mit csinálsz délután? - pillantok rá kíváncsian.
-Arra gondoltam, ha nincs dolgod, esetleg.....elmehetnénk még ma a főbanyák tornyába szaglászni kicsit. - vetem fel a gondolatot, ugyanis nem hagynak nyugodni a reggel történt furcsaságok. Szeretnék minél többet megtudni az új erőről, lehetőleg minél hamarabb. És ha már ott vagyunk, még a terepet is előkészíthetjük a kémünk beépítésére.
Tags: #averiereag || Üzenet: || Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2024-02-14, 20:49
Mi történik?
Averie & Dalton
– Na igen, azt inkább hagyjuk is – sóhajtok egyet. Végül is nem kötelező minden rendelkezéssel egyetérteni, főleg, hogy ez olyan volt, ami szépen odavágott a dolgoknak. Persze, hogy senki sem vette kitörő örömmel ezt a hírt a bandából. De ez még nem jelenti azt, hogy nincs haszna a csapatnak, mert hát nincs minden veszve attól, hogy ezt a kijárási tilalmat beiktatták.
– Ha már ti elfoglaltak lettetek, akkor kell valaki, aki összetartja a többieket – mondom egyik szemöldökömet megemelve, miközben rápillantok, majd féloldalas mosollyal visszatekintek a kajára.
– Igen – bólintok egyet. – Esetleg van is ötleted ki legyen az vagy válasszam ki én? Van egy-két lehetséges ember, aki használni is tudja az agyát és nyugodt szívvel bízhatnánk rá a melót. Persze, ha vállalná, mert ha nem meri vállalni a kockázatot, akkor felesleges erőltetni. – Ráadásul nem csak neki lenne rizikós, bár ha nem tudják hozzánk visszavezetni a szálakat, akkor nincs probléma. Bár leginkább olyan személyek vannak a bandában, akik inkább meghalnának, minthogy bárkit is eláruljanak. Szerencsére a hűségük töretlen, még így a változások után sem gondolta úgy egyik sem, hogy inkább elhagyná a bandát. Egy ilyen helyzetben amúgy sem jó, ha elhamarkodottan és türelmetlenül cselekszünk. Ez most egy ilyen játszma, ha ez nem tetszik valakinek, akkor nem fogom megállítani. Ha nem tud alkalmazkodni, akkor nincs is itt helye. Egyetlen kis baki is tönkre vághat mindent.
– Valóban – bólintok egyet, mert ezzel kapcsolatban én is egyet értek vele. Morte nem egy olyan ellenfél, akit alá kellene becsülni, sőt. Jobb, ha több terv is van a tarsolyunkban és felkészülünk a legrosszabb lehetőségekre is. Amit pedig cselekedni igyekszünk, nos igen, nem éppen díjazni való tett. Nem véletlenül kell vigyáznunk mit is lépünk meg és azt mikorra időzítjük.
– Nos, valaki nagyon is jó a sakkban. – Szerintem Vesper eléggé tisztában van azzal, hogy az neki is előny, ha nem jut másnak a tudomására az, amit tervez. Legalábbis olyan fülekbe ne, ahonnan aztán tovább szárnyalna a dolog. Na meg tudom jól, hogy több tervet igyekszik a tarsolyában tartani. Ő is jól tudja, hogy mi forog kockán.
– Remélem nem csak a látvány fog tetszeni – mondom, miközben jómagam is leülök végre az asztalhoz, hogy ehessünk. Azt hiszem nem csak én vagyok már farkas éhes. A nagy izgalmak után jól fog esni a reggeli, amit az incidenseink miatt kihagytunk a megszokott rutinból.
– Örülök, hogy ízlik. Nem állok szakácsnak, csak szólok – felelem, mielőtt bekapnék egy falatot, majd féloldalas mosollyal pillantok Averie-re. De, ha egyszer unná az otthoni kosztot, akkor bármikor megvendégelem.
– Ha már ti elfoglaltak lettetek, akkor kell valaki, aki összetartja a többieket – mondom egyik szemöldökömet megemelve, miközben rápillantok, majd féloldalas mosollyal visszatekintek a kajára.
– Igen – bólintok egyet. – Esetleg van is ötleted ki legyen az vagy válasszam ki én? Van egy-két lehetséges ember, aki használni is tudja az agyát és nyugodt szívvel bízhatnánk rá a melót. Persze, ha vállalná, mert ha nem meri vállalni a kockázatot, akkor felesleges erőltetni. – Ráadásul nem csak neki lenne rizikós, bár ha nem tudják hozzánk visszavezetni a szálakat, akkor nincs probléma. Bár leginkább olyan személyek vannak a bandában, akik inkább meghalnának, minthogy bárkit is eláruljanak. Szerencsére a hűségük töretlen, még így a változások után sem gondolta úgy egyik sem, hogy inkább elhagyná a bandát. Egy ilyen helyzetben amúgy sem jó, ha elhamarkodottan és türelmetlenül cselekszünk. Ez most egy ilyen játszma, ha ez nem tetszik valakinek, akkor nem fogom megállítani. Ha nem tud alkalmazkodni, akkor nincs is itt helye. Egyetlen kis baki is tönkre vághat mindent.
– Valóban – bólintok egyet, mert ezzel kapcsolatban én is egyet értek vele. Morte nem egy olyan ellenfél, akit alá kellene becsülni, sőt. Jobb, ha több terv is van a tarsolyunkban és felkészülünk a legrosszabb lehetőségekre is. Amit pedig cselekedni igyekszünk, nos igen, nem éppen díjazni való tett. Nem véletlenül kell vigyáznunk mit is lépünk meg és azt mikorra időzítjük.
– Nos, valaki nagyon is jó a sakkban. – Szerintem Vesper eléggé tisztában van azzal, hogy az neki is előny, ha nem jut másnak a tudomására az, amit tervez. Legalábbis olyan fülekbe ne, ahonnan aztán tovább szárnyalna a dolog. Na meg tudom jól, hogy több tervet igyekszik a tarsolyában tartani. Ő is jól tudja, hogy mi forog kockán.
– Remélem nem csak a látvány fog tetszeni – mondom, miközben jómagam is leülök végre az asztalhoz, hogy ehessünk. Azt hiszem nem csak én vagyok már farkas éhes. A nagy izgalmak után jól fog esni a reggeli, amit az incidenseink miatt kihagytunk a megszokott rutinból.
– Örülök, hogy ízlik. Nem állok szakácsnak, csak szólok – felelem, mielőtt bekapnék egy falatot, majd féloldalas mosollyal pillantok Averie-re. De, ha egyszer unná az otthoni kosztot, akkor bármikor megvendégelem.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-02-08, 17:35
Ébredő új erők
"A LELKI KÖTELÉKEK KÖZÜL AZOK BIZONYULNAK A LEGTISZTÁBBNAK ÉS LEGTARTÓSABBNAK, AMELYEK EGYETLEN PILLANTÁS NYOMÁN FOGANTAK."
Dalton x Averie
Miközben készül a reggeli elmesélem Daltonnak, hogyan értesültem Vesper nagyszabású terveiről, majd ő is megosztja, ő hogy fogadta a nagy hírt. Az elsőre meglepő bejelentés ellenére, végeredményben egyikünk sem lepődött meg igazán.
-Az volt bizony. Ennél már csak az időközben elrendelt kijárási tilalom lepett meg jobban. - teszem hozzá sóhajtva, hangomban azért érződik némi szomorúság.
-Na jó őszinte leszek, ezen teljesen kiakadtam. - vallom be nevetve. Ezzel a rendelkezéssel a "mélyen tisztelt főbanyák" egy tollvonással hazavágták az éjszakai közös mókázást és vele együtt tündeírtó bandánk létjogosultságát. De így könnyebb volt meghoznom nekem is a döntést, hogy felhagyok az éjjeli kóborlásokkal.
-Viszont örülök, hogy a banda ennek ellenére nem széledt szét... - folytatom a gondolatot. Olyanok vagyunk mint egy kis család, legalábbis én szeretek így gondoni magunkra. Fontosak nekem a srácok, soha semmi nem tudna rávenni arra, hogy végleg hátat fordítsak nekik.
-Vesper említette, hogy hasznosítani fog titeket a székszerző hadműveletben. - emelem pillantásom Daltonra. Bár elég homályosan fogalmazott, nem fejtette ki akkor pontosan mire is gondol.
-Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy talán nem volna elvetélt ötlet, valakit beszervezni a főbanyatoronyba irodai munkára... - vetem fel a gondolatot, hiszen mindig jól jön a friss infó, főleg ha első kézből származik. Mindemellett az sem baj, ha a szarházi Santiago Morte szem előtt van. Még az sem kizárt, hogy lépéselőnybe kerülünk. Mondjuk én is találkozom Santival klánvezetőként, gyakrabban is mint amennyire szeretném, de azért ez mégsem ugyanaz.
-Talán valamelyik srác a bandából beépülhetne oda...úgy hiszem, nagy előnyre tennénk szert. - magyarázom tovább.
-Bár...kétség kívül ez elég veszélyes vállalkozás. - húzom el a számat, mert lássuk be ez azért elég nagy rizikó. Hiszen, ha bármi belül sül el, ha egy buta hiba miatt lebukik, vagy csak gyanúba keveredik, nem biztos hogy ép bőrrel elhagyhatná a tornyot. Valószínű, hogy egyenes út vezetne onnét a dutyiba...
-Santiago nehéz ellenfél. Óvatosnak kell lennünk. - sóhajtok fel ismét. Örülök, hogy Dalton is hasonlóképp látja a dolgokat mint én. Addig jó, míg árnyékban vagyunk és a Morte mit sem sejt szándékunkról. Sokkal bonyolultabbá válna minden, ha rájönne, Vesper a helyére pályázik.
-Nem beszélve arról, hogy amire készülünk...nos finoman fogalmazva is árulás. -mondom ki és talán most realizálódik először bennem, mit is kockáztatunk mindannyian ezzel. Ám ennek tudatában sem tennék másként, ugyanúgy a szöszke mellett állnék és támogatnám őt.
-Ez hosszú türelemjáték lesz, mint egy sakkjátszma. - mosolyodom el, miközben helyet foglalok az asztalnál. Vesper pedig verhetetlen benne, ha képes lenne átültetni a táblajátékot az életbe, jó esélyei lennének, hogy nyerjen Santival szembe.
-Uhh, ez remekül néz ki... - mosolyodom el az elém rakott étel láttán, de nem csak a látványa, az illata is ínycsiklandozó. Már nagyon éhes vagyok. Megvárom, míg Dalton is asztalhoz ül, jó étvágyat kívánok, majd neki is állok enni.
-Ez nagyon finom... - dicsérem a főztjét az első falat után.
-Az volt bizony. Ennél már csak az időközben elrendelt kijárási tilalom lepett meg jobban. - teszem hozzá sóhajtva, hangomban azért érződik némi szomorúság.
-Na jó őszinte leszek, ezen teljesen kiakadtam. - vallom be nevetve. Ezzel a rendelkezéssel a "mélyen tisztelt főbanyák" egy tollvonással hazavágták az éjszakai közös mókázást és vele együtt tündeírtó bandánk létjogosultságát. De így könnyebb volt meghoznom nekem is a döntést, hogy felhagyok az éjjeli kóborlásokkal.
-Viszont örülök, hogy a banda ennek ellenére nem széledt szét... - folytatom a gondolatot. Olyanok vagyunk mint egy kis család, legalábbis én szeretek így gondoni magunkra. Fontosak nekem a srácok, soha semmi nem tudna rávenni arra, hogy végleg hátat fordítsak nekik.
-Vesper említette, hogy hasznosítani fog titeket a székszerző hadműveletben. - emelem pillantásom Daltonra. Bár elég homályosan fogalmazott, nem fejtette ki akkor pontosan mire is gondol.
-Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy talán nem volna elvetélt ötlet, valakit beszervezni a főbanyatoronyba irodai munkára... - vetem fel a gondolatot, hiszen mindig jól jön a friss infó, főleg ha első kézből származik. Mindemellett az sem baj, ha a szarházi Santiago Morte szem előtt van. Még az sem kizárt, hogy lépéselőnybe kerülünk. Mondjuk én is találkozom Santival klánvezetőként, gyakrabban is mint amennyire szeretném, de azért ez mégsem ugyanaz.
-Talán valamelyik srác a bandából beépülhetne oda...úgy hiszem, nagy előnyre tennénk szert. - magyarázom tovább.
-Bár...kétség kívül ez elég veszélyes vállalkozás. - húzom el a számat, mert lássuk be ez azért elég nagy rizikó. Hiszen, ha bármi belül sül el, ha egy buta hiba miatt lebukik, vagy csak gyanúba keveredik, nem biztos hogy ép bőrrel elhagyhatná a tornyot. Valószínű, hogy egyenes út vezetne onnét a dutyiba...
-Santiago nehéz ellenfél. Óvatosnak kell lennünk. - sóhajtok fel ismét. Örülök, hogy Dalton is hasonlóképp látja a dolgokat mint én. Addig jó, míg árnyékban vagyunk és a Morte mit sem sejt szándékunkról. Sokkal bonyolultabbá válna minden, ha rájönne, Vesper a helyére pályázik.
-Nem beszélve arról, hogy amire készülünk...nos finoman fogalmazva is árulás. -mondom ki és talán most realizálódik először bennem, mit is kockáztatunk mindannyian ezzel. Ám ennek tudatában sem tennék másként, ugyanúgy a szöszke mellett állnék és támogatnám őt.
-Ez hosszú türelemjáték lesz, mint egy sakkjátszma. - mosolyodom el, miközben helyet foglalok az asztalnál. Vesper pedig verhetetlen benne, ha képes lenne átültetni a táblajátékot az életbe, jó esélyei lennének, hogy nyerjen Santival szembe.
-Uhh, ez remekül néz ki... - mosolyodom el az elém rakott étel láttán, de nem csak a látványa, az illata is ínycsiklandozó. Már nagyon éhes vagyok. Megvárom, míg Dalton is asztalhoz ül, jó étvágyat kívánok, majd neki is állok enni.
-Ez nagyon finom... - dicsérem a főztjét az első falat után.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2024-02-03, 17:33
Mi történik?
Averie & Dalton
Lágy mosollyal pillantok rá, ahogy válaszol, mert gondolom, hogy nem lehetett könnyű számára a döntés, de azt hiszem mondhatom azt, hogy öröm az ürömben az, hogy azért nem kell teljesen megszakítani a kapcsolatot egymással. Rendelkezésére áll egy kiskapu, amit kihasználhat, amikor akarja. Ráadásul mi elég régen beszéltünk egymással, így a mostani kis csevejünknek éppen ideje volt.
Ahogy ő megígéri, úgy én is szavamat adom abban, hogy ha az én fülembe jutna el valami fontos információ, ami neki és Vespernek is hasznos lenne, akkor értesíteni fogom őket róla. Arról pedig, hogy mit is gondolok Vesper lépéséről elmondom neki is ugyanazt, amiről biztosítottam a barátomat is. De azt hiszem nem meglepetés a számára, hogy támogatólag vagyok az egész mellett. Bólogatok arra, amit mond a kérdésemet illetően.
– Jó kis hír lehetett a szabadság első pillanataiban. Amikor nekem mesélt róla, akkor nem mondom, hogy nem lepett meg, de azt hiszem nem is várhattunk tőle mást. Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy ez az egész annyira rá vall. – Az pedig biztos, hogy Vesper nagyon is komolyan gondolja azt, hogy ő megszerzi Morte helyét. És, ha valamit a fejébe vesz, akkor arról le nem beszélheti senki sem. Így hát amúgy sem tehetünk mást, mint támogatjuk őt amennyire csak tőlünk telik.
– Sajnos ebben egyet kell, hogy értsek. Addig van nálunk az előny, ameddig mindezt a kis mozgalmat titokban tudjuk tartani. – Biztos, hogy addig tartana az előnyünk, amíg mindez titokban tud maradni. A legjobb az lenne, ha az utolsó pillanatig megmaradna a tudatlanságban Morte, különben könnyen romba dőlhet mindaz, amit eddig sikerült elérni. Még ha csak az elején is tart az egész, ez a kis előrehaladás is hatalmas hátrány lenne, ha fény derülne a turpisságra.
– Valóban, de ahogy mondod, ha kellően elővigyázatosak és türelmesek maradunk, akkor még kihozhatjuk a győzelmet ebből az egészből – mondom, majd kavarok még párat az ételen, mielőtt még tányérokra pakolnám az adagokat. Végül a mosogatóba teszem a mosatlant, a tányérokat pedig az asztalra helyezem. – Mi viszont most már ehetünk is. – Ha pedig Averie helyet foglal az asztalnál, akkor én is leülök a saját adagom elé. – Jó étvágyat!
Ahogy ő megígéri, úgy én is szavamat adom abban, hogy ha az én fülembe jutna el valami fontos információ, ami neki és Vespernek is hasznos lenne, akkor értesíteni fogom őket róla. Arról pedig, hogy mit is gondolok Vesper lépéséről elmondom neki is ugyanazt, amiről biztosítottam a barátomat is. De azt hiszem nem meglepetés a számára, hogy támogatólag vagyok az egész mellett. Bólogatok arra, amit mond a kérdésemet illetően.
– Jó kis hír lehetett a szabadság első pillanataiban. Amikor nekem mesélt róla, akkor nem mondom, hogy nem lepett meg, de azt hiszem nem is várhattunk tőle mást. Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy ez az egész annyira rá vall. – Az pedig biztos, hogy Vesper nagyon is komolyan gondolja azt, hogy ő megszerzi Morte helyét. És, ha valamit a fejébe vesz, akkor arról le nem beszélheti senki sem. Így hát amúgy sem tehetünk mást, mint támogatjuk őt amennyire csak tőlünk telik.
– Sajnos ebben egyet kell, hogy értsek. Addig van nálunk az előny, ameddig mindezt a kis mozgalmat titokban tudjuk tartani. – Biztos, hogy addig tartana az előnyünk, amíg mindez titokban tud maradni. A legjobb az lenne, ha az utolsó pillanatig megmaradna a tudatlanságban Morte, különben könnyen romba dőlhet mindaz, amit eddig sikerült elérni. Még ha csak az elején is tart az egész, ez a kis előrehaladás is hatalmas hátrány lenne, ha fény derülne a turpisságra.
– Valóban, de ahogy mondod, ha kellően elővigyázatosak és türelmesek maradunk, akkor még kihozhatjuk a győzelmet ebből az egészből – mondom, majd kavarok még párat az ételen, mielőtt még tányérokra pakolnám az adagokat. Végül a mosogatóba teszem a mosatlant, a tányérokat pedig az asztalra helyezem. – Mi viszont most már ehetünk is. – Ha pedig Averie helyet foglal az asztalnál, akkor én is leülök a saját adagom elé. – Jó étvágyat!
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-01-03, 09:58
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Eldöntjük, hogy nem hagyjuk annyiban, utánajárunk frissen szerzett képességeinknek egy másik alkalommal. Hiszem, hogy nem véletlenül kaptuk az új erőt és bizakodom abban, hogy hasznos segítség lesz a terveinkben. Dalton míg a reggelit készíti, a pulthoz telepszem és hallgatom, ahogy mesél kicsit magáról, hiszen több mint fél éve nem hallottam felőle. Mindannyiunk élete nagy fordulatot vett, én klánvezér lettem, Vesper főbanyai babérokra tör, Dalton pedig megnyerte a tündevadászbanda irányítását.
-Ah, valahogy úgy. - húzom el a számat, nem titkolva kicsit sem, mennyire nehéz volt számomra ez a döntés, de annak örülök, hogy maradt egy kiskapu és nem kell örökre búcsút intenem a srácoknak, hiszen olyanok nekem, mint egy család. Sokat jelentenek nekem.
Megígérem neki, hogy kihasználom újdonsült pozíciómat és ha megtudok valamit, súgni fogok nekik. Ő is biztosít róla, ha az ő fülébe jut valami fontos infó, nem fogja magában tartani.
Egyáltalán nem okoz meglepetést, mikor Dalton azt mondja, támogatja Vesper banyaszékszerző törekvéseit. A fiú ugyanakkor nagyon jól látja a helyzetet, nehéz és hosszú út lesz eljutni odáig, de ő se gondolja, hogy ne sikerülhetne. És hogy én mit gondolok erről?
-Merész vállalkozás, de ha ezt szeretné...természetesen én is támogatom őt, mint mindig. - mosolyodom el a gőzölgő teás bögrém felett.
-Emlékszem...aznap mikor kiengedtek a börtönből és értem jött, akkor állt elő a tervével. Bevallom, egy pillanatra megfagyott a vér az ereimbe, mikor előadta, hogy nyíltan szembeszállna a főboszorkánnyal, mert a helyét nézte ki magának... - nyúlik el mosolyom és kicsit a fejemet is megingatom. Ez annyira rá vall. De azt hiszem csak ugratott, ő sem gondolhatta komolyan, hogy csak becsenget Santi ajtaján és közli, kell a helyed.
-Santiago Morte köztiszteletben álló személy, nehéz ellenfél és veszélyes alak. - mondom ki a nyilvánvalót, amit mindannyian tudunk. A dédnagyapám és Azalea révén, és a magam tapasztalatából többet tudok a férfiről, mint amit elmondhatok nekik, így csak óvatosságra és megfontoltságra inthetem őket.
-Addig vagyunk előnyben, míg nem szerez tudomást arról, hogy Vesper szemet vetett a székére...amint megneszeli, hogy komoly kihívója akadt, biztosak lehetünk abban, felveszi a kesztyűt és mindent megtesz azért, hogy megtartsa a helyét... - osztom meg Daltonnal gondolataimat. És nem csak feltételezem, hanem tudom, hogy így lenne. A hatalomért vívott harcok ritkán tisztességesek. Kétségünk ne legyen affelől Santiago Morte nem játszana szépen és az eszközökben sem válogatna, hogy félresöpörjön bárkit, aki ellene szegül.
-Jelenleg nála az előny... - folytatom utalva megélt korára, erejére, kiterjedt kapcsolati hálójára. Több száz év előnyben van. De látom azt is, hogy főbanyánk elbizakodott, ez pedig könnyen hibázásra adhat okot. Ebben a játékban viszont nem engedheti meg senki, hogy rossz döntéseket hozzon, mert egy apró hiba és borul minden.
-...de ha ravaszak és türelmesek vagyunk, az idő a mi szövetségesünk lesz és a Főboszorkány bukni fog. - mondom bizakodóan.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Eldöntjük, hogy nem hagyjuk annyiban, utánajárunk frissen szerzett képességeinknek egy másik alkalommal. Hiszem, hogy nem véletlenül kaptuk az új erőt és bizakodom abban, hogy hasznos segítség lesz a terveinkben. Dalton míg a reggelit készíti, a pulthoz telepszem és hallgatom, ahogy mesél kicsit magáról, hiszen több mint fél éve nem hallottam felőle. Mindannyiunk élete nagy fordulatot vett, én klánvezér lettem, Vesper főbanyai babérokra tör, Dalton pedig megnyerte a tündevadászbanda irányítását.
-Ah, valahogy úgy. - húzom el a számat, nem titkolva kicsit sem, mennyire nehéz volt számomra ez a döntés, de annak örülök, hogy maradt egy kiskapu és nem kell örökre búcsút intenem a srácoknak, hiszen olyanok nekem, mint egy család. Sokat jelentenek nekem.
Megígérem neki, hogy kihasználom újdonsült pozíciómat és ha megtudok valamit, súgni fogok nekik. Ő is biztosít róla, ha az ő fülébe jut valami fontos infó, nem fogja magában tartani.
Egyáltalán nem okoz meglepetést, mikor Dalton azt mondja, támogatja Vesper banyaszékszerző törekvéseit. A fiú ugyanakkor nagyon jól látja a helyzetet, nehéz és hosszú út lesz eljutni odáig, de ő se gondolja, hogy ne sikerülhetne. És hogy én mit gondolok erről?
-Merész vállalkozás, de ha ezt szeretné...természetesen én is támogatom őt, mint mindig. - mosolyodom el a gőzölgő teás bögrém felett.
-Emlékszem...aznap mikor kiengedtek a börtönből és értem jött, akkor állt elő a tervével. Bevallom, egy pillanatra megfagyott a vér az ereimbe, mikor előadta, hogy nyíltan szembeszállna a főboszorkánnyal, mert a helyét nézte ki magának... - nyúlik el mosolyom és kicsit a fejemet is megingatom. Ez annyira rá vall. De azt hiszem csak ugratott, ő sem gondolhatta komolyan, hogy csak becsenget Santi ajtaján és közli, kell a helyed.
-Santiago Morte köztiszteletben álló személy, nehéz ellenfél és veszélyes alak. - mondom ki a nyilvánvalót, amit mindannyian tudunk. A dédnagyapám és Azalea révén, és a magam tapasztalatából többet tudok a férfiről, mint amit elmondhatok nekik, így csak óvatosságra és megfontoltságra inthetem őket.
-Addig vagyunk előnyben, míg nem szerez tudomást arról, hogy Vesper szemet vetett a székére...amint megneszeli, hogy komoly kihívója akadt, biztosak lehetünk abban, felveszi a kesztyűt és mindent megtesz azért, hogy megtartsa a helyét... - osztom meg Daltonnal gondolataimat. És nem csak feltételezem, hanem tudom, hogy így lenne. A hatalomért vívott harcok ritkán tisztességesek. Kétségünk ne legyen affelől Santiago Morte nem játszana szépen és az eszközökben sem válogatna, hogy félresöpörjön bárkit, aki ellene szegül.
-Jelenleg nála az előny... - folytatom utalva megélt korára, erejére, kiterjedt kapcsolati hálójára. Több száz év előnyben van. De látom azt is, hogy főbanyánk elbizakodott, ez pedig könnyen hibázásra adhat okot. Ebben a játékban viszont nem engedheti meg senki, hogy rossz döntéseket hozzon, mert egy apró hiba és borul minden.
-...de ha ravaszak és türelmesek vagyunk, az idő a mi szövetségesünk lesz és a Főboszorkány bukni fog. - mondom bizakodóan.
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2024-01-01, 00:54
Mi történik?
Averie & Dalton
Mindkettőnknek megvan a maga bokros teendője a saját életében és hogy ne unatkozzunk még itt van a nyakunkban az új képesség, amit ki kell tapasztalnunk. Bár azt hiszem nekem az állatokkal még így is jobb dolgom van, mint neki a szellemvilággal. Szóval nem irigylem, de nincs mit tenni, ennyiben nem hagyhatjuk. Meg kell tanulnunk kezelni és irányítani, hogy ne legyen még egy ilyen alkalom, mert nem szentelünk elég időt rá. Azt az ötletet pedig támogatom, hogy szétnézzünk információ terén a könyvtárban. Talán rátalálunk valami hasznos információra. Persze az is benne lehet a pakliban, hogy végül nem derül ki semmi, de legalább tettünk egy próbát.
A reggeli készítését pedig magamra vállalom, legalább azt elmondhatom magamról, hogy nem vagyok elveszve a konyhában, nem gyújtom senkire és megmérgezni sem fogok senkit.
– Mindig irányítani fog valami. Gyerekként azt hisszük a szülők szigorúsága a rosszabb és felnőttek akarunk lenni, pedig az élet is legalább ugyanolyan, aztán visszasírjuk a gyerekkort. – Az biztos, hogy gyerekként elég jól elszórakoztunk és egymást is elszórakoztattuk. Amióta először leültem sakkozni Vesperrel, azóta meg is maradt egy közös programnak és azt hiszem örök időkig megmarad. A kérdésére pedig válaszolok, hogy mi is történt mostanság.
– Valamit valamiért, hm? – Nála az a két dolog nem fér össze és döntenie kellett, aztán inkább a vadászat menjen a kukába, mint más. A családom meg elég jól ismeri Vespert, szóval ha valamit mondanom kellett hova megyek, akkor mindig egy jó alibi volt. Persze most már nem kell beszámolnom hova megyek, ha ki akarom tenni a lábam a házból. Igazából el is költözhettem volna, de a húgomat nem tudtam ott hagyni. Azt hiszem addig ott is leszek, míg ennyire szüksége lesz rám.
– Köszönjük. Azért, ha én is hallanék ezt-azt, ami jól jöhet neked vagy akár Vespernek, majd értesítek. – Akkor meg főleg, ha esetleg valami a fülembe jutna bármiről, bárkitől, hogy ellenük terveznének valamit, akkor jobb, ha fel tudnak rá készülni.
– Én mondtam neki, hogy támogatom, de tény, hogy nem a legegyszerűbb strigát nézte ki magának, hogy lerúgja a trónjáról. Nem fogja könnyen adni, és azt hiszem ez egy elég nehéz út lesz. Mondhatnám úgy is, hogy nem egy könnyű ellenfél. – Közben az étel elkészítésével is jól haladok, úgyhogy a tányérokat is kikészítem a közelbe, hogy ha ténylegesen kész leszek, akkor ki tudjak rájuk pakolni. – Te mit gondolsz róla? – Kíváncsi vagyok, hogy neki ebben a témában milyen gondolatok vannak a fejében. De azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy erre az átvételre Vespernek jól fel kell készülnie. És talán az óvatosság sem árt.
A reggeli készítését pedig magamra vállalom, legalább azt elmondhatom magamról, hogy nem vagyok elveszve a konyhában, nem gyújtom senkire és megmérgezni sem fogok senkit.
– Mindig irányítani fog valami. Gyerekként azt hisszük a szülők szigorúsága a rosszabb és felnőttek akarunk lenni, pedig az élet is legalább ugyanolyan, aztán visszasírjuk a gyerekkort. – Az biztos, hogy gyerekként elég jól elszórakoztunk és egymást is elszórakoztattuk. Amióta először leültem sakkozni Vesperrel, azóta meg is maradt egy közös programnak és azt hiszem örök időkig megmarad. A kérdésére pedig válaszolok, hogy mi is történt mostanság.
– Valamit valamiért, hm? – Nála az a két dolog nem fér össze és döntenie kellett, aztán inkább a vadászat menjen a kukába, mint más. A családom meg elég jól ismeri Vespert, szóval ha valamit mondanom kellett hova megyek, akkor mindig egy jó alibi volt. Persze most már nem kell beszámolnom hova megyek, ha ki akarom tenni a lábam a házból. Igazából el is költözhettem volna, de a húgomat nem tudtam ott hagyni. Azt hiszem addig ott is leszek, míg ennyire szüksége lesz rám.
– Köszönjük. Azért, ha én is hallanék ezt-azt, ami jól jöhet neked vagy akár Vespernek, majd értesítek. – Akkor meg főleg, ha esetleg valami a fülembe jutna bármiről, bárkitől, hogy ellenük terveznének valamit, akkor jobb, ha fel tudnak rá készülni.
– Én mondtam neki, hogy támogatom, de tény, hogy nem a legegyszerűbb strigát nézte ki magának, hogy lerúgja a trónjáról. Nem fogja könnyen adni, és azt hiszem ez egy elég nehéz út lesz. Mondhatnám úgy is, hogy nem egy könnyű ellenfél. – Közben az étel elkészítésével is jól haladok, úgyhogy a tányérokat is kikészítem a közelbe, hogy ha ténylegesen kész leszek, akkor ki tudjak rájuk pakolni. – Te mit gondolsz róla? – Kíváncsi vagyok, hogy neki ebben a témában milyen gondolatok vannak a fejében. De azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy erre az átvételre Vespernek jól fel kell készülnie. És talán az óvatosság sem árt.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-12-04, 17:47
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Jelenleg nem tesz boldoggá a tudat, hogy még ezzel is törődnöm kell, de tudom, hogy kénytelen leszek. Éppen elég zsúfolt az életem, és a legőszintébben, rohadtul nem hiányzott még ez is, hogy új képesség kitapasztalásával töltsem a kevés szabadidőmet. Bár úgy hiszem Dalton barátom is elmondhatná ugyanezt. Na de mit lehet tenni? Ez van. Ugyanakkor tudom azt is, hogy nem véletlenül kaptuk ezt az "ajándékot", idővel talán fény derül rá, mi célból támadtak fel ezek a képességek. Felvetem, hogy látogassunk el a Főboszorkánytorony zárt könyvtári részlegébe, bízva abba, hogy ott közelebb kerülünk a válaszokhoz. A pajti nincs ellene, egy próbát szerinte is megérhet a dolog. Ám most, a titkoknál és a rejtélyes erőnél jobban érdekel a reggeli. Éhes vagyok és Dalton van olyan cuki, hogy összedob valami finomat. Felülök a pulthoz, onnét figyelem, ahogy rutinos ügyességgel nekifog az ételkészítéshez.
-Hát nem vagyunk már gyerekek...sajnos túl sok időt elvesznek a felnőttes dolgok. - mondom kicsit szomorúan, majd egy kedves mosoly nyúlik el az arconom, ahogy eszembe jutnak az iskolás éveink és az éjjeli kóborlásaink. Kíváncsian emelem rá a tekintetem és érdeklődöm meg, mivel tölti mostanában az idejét, mire ő mesélni kezd. Jó hallani, hogy rendben mennek a dolgai.
-Hiányozni fognak a közös vadászatok... - sóhajtok, mert tényleg nagyon élveztem a tündék szadizásával töltött időt. Sokat is gondolkodtam ezen a dolgon, mert a tündevadászat és a klánvezetés kicsit sem fér össze, ezért muszáj voltam döntést hozni. Felhagyok vele. Sola néném az egyedüli, akinek némi nemű sejtése van a hobbimről, ő egy percig sem vette be, hogy a srácokkal csak kártyázni járunk össze. Viszont ő azt hiszi, hogy csak jól megverjük őket és ennyiben ki is merül a dolog. Hát nem homályosítottam fel, hogy ennél kicsit vadabbak vagyunk. Meghagytam őt ebben a tudatban, hogy csak verekszünk.
-...ha bár aktívan már nem veszek részt érthető okokból, azért információkkal továbbra is tudlak segíteni titeket. - teszem hozzá a teámat kavargatva. Így végső soron nem kell teljesen megszakítanom velük a kapcsolatot, nem is szívesen tenném.
-Na és mit szólsz félszemű barátunk újdonsült karrierterveihez? - nevetem el magam a kérdést feltéve, bár vidámságom ellenére, komolyan érdekel, mit gondol arról, hogy Vesper főbanyai babérokra akar törni. Méghozzá pont Santiago Morte székét szemelte ki magának.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Jelenleg nem tesz boldoggá a tudat, hogy még ezzel is törődnöm kell, de tudom, hogy kénytelen leszek. Éppen elég zsúfolt az életem, és a legőszintébben, rohadtul nem hiányzott még ez is, hogy új képesség kitapasztalásával töltsem a kevés szabadidőmet. Bár úgy hiszem Dalton barátom is elmondhatná ugyanezt. Na de mit lehet tenni? Ez van. Ugyanakkor tudom azt is, hogy nem véletlenül kaptuk ezt az "ajándékot", idővel talán fény derül rá, mi célból támadtak fel ezek a képességek. Felvetem, hogy látogassunk el a Főboszorkánytorony zárt könyvtári részlegébe, bízva abba, hogy ott közelebb kerülünk a válaszokhoz. A pajti nincs ellene, egy próbát szerinte is megérhet a dolog. Ám most, a titkoknál és a rejtélyes erőnél jobban érdekel a reggeli. Éhes vagyok és Dalton van olyan cuki, hogy összedob valami finomat. Felülök a pulthoz, onnét figyelem, ahogy rutinos ügyességgel nekifog az ételkészítéshez.
-Hát nem vagyunk már gyerekek...sajnos túl sok időt elvesznek a felnőttes dolgok. - mondom kicsit szomorúan, majd egy kedves mosoly nyúlik el az arconom, ahogy eszembe jutnak az iskolás éveink és az éjjeli kóborlásaink. Kíváncsian emelem rá a tekintetem és érdeklődöm meg, mivel tölti mostanában az idejét, mire ő mesélni kezd. Jó hallani, hogy rendben mennek a dolgai.
-Hiányozni fognak a közös vadászatok... - sóhajtok, mert tényleg nagyon élveztem a tündék szadizásával töltött időt. Sokat is gondolkodtam ezen a dolgon, mert a tündevadászat és a klánvezetés kicsit sem fér össze, ezért muszáj voltam döntést hozni. Felhagyok vele. Sola néném az egyedüli, akinek némi nemű sejtése van a hobbimről, ő egy percig sem vette be, hogy a srácokkal csak kártyázni járunk össze. Viszont ő azt hiszi, hogy csak jól megverjük őket és ennyiben ki is merül a dolog. Hát nem homályosítottam fel, hogy ennél kicsit vadabbak vagyunk. Meghagytam őt ebben a tudatban, hogy csak verekszünk.
-...ha bár aktívan már nem veszek részt érthető okokból, azért információkkal továbbra is tudlak segíteni titeket. - teszem hozzá a teámat kavargatva. Így végső soron nem kell teljesen megszakítanom velük a kapcsolatot, nem is szívesen tenném.
-Na és mit szólsz félszemű barátunk újdonsült karrierterveihez? - nevetem el magam a kérdést feltéve, bár vidámságom ellenére, komolyan érdekel, mit gondol arról, hogy Vesper főbanyai babérokra akar törni. Méghozzá pont Santiago Morte székét szemelte ki magának.
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-11-20, 21:19
Mi történik?
Averie & Dalton
Ha nem akarunk még egy ilyen reggelt vagy váratlan történéseket a napjainkba, akkor mind a ketten jobban járunk, hogy ha a lehető legjobban megismerjük az erőnket. És ha lehet, akkor minél hamarabb, mert ha csak odázzuk, akkor ki tudja mit csinálhatunk még önkéntelenül.
– Tehetünk vele egy próbát, már a megértése is sokat segítene és nem kellene úgy éreznünk, hogy sötétben tapogatózunk. – Így is örülhetünk, hogy rájöttünk arra, hogy mit is kell tennünk, hogy a ma reggel felmerült problémáink végére pontot tegyünk. Miután a kedélyek is megnyugodtak eszünkbe jut, hogy talán reggelizhetnénk is valamit, főleg, hogy egyikőnk sem evett ma még semmit. Az ebéd meg mész messze van, hogy kivárjunk addig. A megromlott dolgok hamar a szemetesben landolnak, de szerencsére találunk olyan dolgokat, amiket egy reggelihez fel tudunk használni.
Fel is hozom a szalonnás tojás ötletét és az elkészítését is magamra vállalom, mire egyik sem elutasítva. Mosolyogva bólintok egyet, hogy Averie beleegyezik az ötletbe.
– Akkor jobb is, ha én készítem el. – Nem mondom, meglehet enni az odaégett ételt is, csak nem lesz finom és ha nem akarjuk magunkba erőszakolni csak azért, hogy együnk valamit, akkor jobban járunk, ha jómagam készítem el. Én meg amúgy is szerettem sok dologba belevágni és tanulni, így ez sem maradt ki akkoriban. Most pedig kifejezetten jól jön ez a tudás. Úgyhogy elő is veszem hozzá a serpenyőt, majd előkészítem a szalonnát hozzá. Azokat a fűszereket is kéznyújtásnyi közelbe helyezem, amiket használni akarok hozzá. Miközben én előkészülök a reggeli elkészítéséhez, addig Averie felül a pultra. Vetek rá egy pillantást, mikor arról beszél, hogy nem gondolta volna ilyen körülmények között találkozunk újra.
– Igen, én sem. Rég láttuk egymást és nem úgy jött össze ez a találkozás, ahogy kellett volna. – Igazából szerettem volna hamarabb meglátogatni, de valahogy sosem jött össze. Tény, hogy ott volt az is, hogy klánvezérré vált és nem sok szabadideje volt, ahogy nekem sem. Mióta besegítek apámnak is a cégnél, azóta az én feladataim is jócskán megsokasodtak. Ha csak a saját üzletemet igazgatnám valószínűleg több szabadidővel rendelkeznék, de talán nem is tudnék mit kezdeni annyi szabadsággal. Közben már azon vagyok, hogy készüljön a reggelink. Szerencsére a tojások valóban jók voltak és egyik sem zápult meg.
– Nem mondanám, hogy olyan sok minden változott. Talán csak annyi, hogy most már nem csak a saját üzletemet igazgatom, hanem apám cégénél is besegítek. Akad jó pár plusz munka, de ha nem bírnám a terhelést kiszállhatok belőle. Egyelőre viszont semmi sem kavar be semmibe, hogy mindezen változtatnom kellene. – Itt beleértem azt is, hogy én lettem megbízva a banda vezetésével, miután Vesper úgy döntött főboszorkányi babérokra tör. Én meg amúgy sem vagyok vagy éppen leszek olyan rangon, ahol bezavarhatna ez a tény.
– Tehetünk vele egy próbát, már a megértése is sokat segítene és nem kellene úgy éreznünk, hogy sötétben tapogatózunk. – Így is örülhetünk, hogy rájöttünk arra, hogy mit is kell tennünk, hogy a ma reggel felmerült problémáink végére pontot tegyünk. Miután a kedélyek is megnyugodtak eszünkbe jut, hogy talán reggelizhetnénk is valamit, főleg, hogy egyikőnk sem evett ma még semmit. Az ebéd meg mész messze van, hogy kivárjunk addig. A megromlott dolgok hamar a szemetesben landolnak, de szerencsére találunk olyan dolgokat, amiket egy reggelihez fel tudunk használni.
Fel is hozom a szalonnás tojás ötletét és az elkészítését is magamra vállalom, mire egyik sem elutasítva. Mosolyogva bólintok egyet, hogy Averie beleegyezik az ötletbe.
– Akkor jobb is, ha én készítem el. – Nem mondom, meglehet enni az odaégett ételt is, csak nem lesz finom és ha nem akarjuk magunkba erőszakolni csak azért, hogy együnk valamit, akkor jobban járunk, ha jómagam készítem el. Én meg amúgy is szerettem sok dologba belevágni és tanulni, így ez sem maradt ki akkoriban. Most pedig kifejezetten jól jön ez a tudás. Úgyhogy elő is veszem hozzá a serpenyőt, majd előkészítem a szalonnát hozzá. Azokat a fűszereket is kéznyújtásnyi közelbe helyezem, amiket használni akarok hozzá. Miközben én előkészülök a reggeli elkészítéséhez, addig Averie felül a pultra. Vetek rá egy pillantást, mikor arról beszél, hogy nem gondolta volna ilyen körülmények között találkozunk újra.
– Igen, én sem. Rég láttuk egymást és nem úgy jött össze ez a találkozás, ahogy kellett volna. – Igazából szerettem volna hamarabb meglátogatni, de valahogy sosem jött össze. Tény, hogy ott volt az is, hogy klánvezérré vált és nem sok szabadideje volt, ahogy nekem sem. Mióta besegítek apámnak is a cégnél, azóta az én feladataim is jócskán megsokasodtak. Ha csak a saját üzletemet igazgatnám valószínűleg több szabadidővel rendelkeznék, de talán nem is tudnék mit kezdeni annyi szabadsággal. Közben már azon vagyok, hogy készüljön a reggelink. Szerencsére a tojások valóban jók voltak és egyik sem zápult meg.
– Nem mondanám, hogy olyan sok minden változott. Talán csak annyi, hogy most már nem csak a saját üzletemet igazgatom, hanem apám cégénél is besegítek. Akad jó pár plusz munka, de ha nem bírnám a terhelést kiszállhatok belőle. Egyelőre viszont semmi sem kavar be semmibe, hogy mindezen változtatnom kellene. – Itt beleértem azt is, hogy én lettem megbízva a banda vezetésével, miután Vesper úgy döntött főboszorkányi babérokra tör. Én meg amúgy sem vagyok vagy éppen leszek olyan rangon, ahol bezavarhatna ez a tény.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-11-19, 11:29
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Csak a fejemet ingatom és mosolygok, ahogy a konyha felé indulok. Közben igazat adva a férfinak. Gyakorolnunk kell. Ki kell ismernünk az új erőnket, méghozzá minél hamarabb.
-Talán...a főboszorkányok könyvtárában akad valami feljegyzés erről...mert biztos vagyok benne, nem ez az első ilyen fura erőnövekedéses eset... - jut eszembe utalva arra, hogy szabadidőnkben elnézhetnénk oda, már ha őt is érdekli a dolog. Az ilyen irományokat általában az irattárak elzárt részeiben tárolják, amikbe igen kevesen nyerhetnek bepillantást, de semmi gond, mert nekünk emiatt nem kell aggódnunk. Klánvezérként van bejárásom oda.
A reggeli izgalmak után a hűtőt kezdjük felkutatni valami ehető után, ugyanis a reggeli mindkettőnknek elmaradt, az ebéd pedig még messze van. Némi keresgélés után találunk is néhány használható alapanyagot, persze olyat is, ami majdhogynem szinte önként és dalolva mászik bele a kukába. Az ég tudja, mióta lehetett már ott. Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy gyorsan kidobáljak minden zöldes bolyhos, fura szagú cuccot onnét. Evés után, talán kicsit ki is takarítom, mert azért szaga is van.
-Remekül hangzik. - nyúlik el mosolyom a szalonnás rántotta hallatán. És eszemben sincs lebeszélni róla, mikor Dalton felajánlja, hogy összedobja a kaját. Tudom róla, hogy otthonosan mozog a konyhában, amit magamról sajnos nem mondhatok el.
-Az jó lenne...én egész biztos odaégetném... - nevetem el magam. Nem is titkolom, hogy nő létemre nem vagyok épp egy konyhatündér. A dédszüleim elsősorban klánvezérnek tanítattak és nem feleségnek. Hamarabb tanultam meg lóháton ülni, vadászni vagy magoltam be a völgy és a klánunk történelmét, filozófusok irkálmányait, minthogy a konyha közelébe keveredtem volna. De nem is éreztem túl nagy elhivatottságot, hogy elsajátítsam a főzés-sütés tudományát pedig nem volna haszontalan legalább az alapokat megtanulni. Szóval, ha enni is akarunk, mindketten jobban járunk, ha Dalton készíti el a reggelinket. Ha nekifog az hozzávalók előkészítésének, felülölök a pulthoz, és kíváncsian figyelem őt.
-Nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között találkozunk újra... - vallom meg, hiszen hirtelen nem is tudom, mikor láttam őt utoljára. Talán valamikor a böri előtt. A szabadulásom óta pedig, hát felpörögtek körülöttem az események, klánvezér lettem és nem sok szabad időm van újabban.
-Mesélj, mi újság mostanában veled? - érdeklődöm apró mosollyal. Azt persze tudom, mert Vesper említette, hogy Daltonra bízza a banda vezetését, lévén hogy sem neki a főbanya tervei miatt, sem nekem a klánkötelességeim miatt nem volna szerencsés, ha bizonyítható közünk egy tündegyepáló bandához. Az pedig világos, hogy Vesper nem szándékozik feladni a kis társaságot, így a legalkalmasabb személyre, Daltonra bízza a dolgokat.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Csak a fejemet ingatom és mosolygok, ahogy a konyha felé indulok. Közben igazat adva a férfinak. Gyakorolnunk kell. Ki kell ismernünk az új erőnket, méghozzá minél hamarabb.
-Talán...a főboszorkányok könyvtárában akad valami feljegyzés erről...mert biztos vagyok benne, nem ez az első ilyen fura erőnövekedéses eset... - jut eszembe utalva arra, hogy szabadidőnkben elnézhetnénk oda, már ha őt is érdekli a dolog. Az ilyen irományokat általában az irattárak elzárt részeiben tárolják, amikbe igen kevesen nyerhetnek bepillantást, de semmi gond, mert nekünk emiatt nem kell aggódnunk. Klánvezérként van bejárásom oda.
A reggeli izgalmak után a hűtőt kezdjük felkutatni valami ehető után, ugyanis a reggeli mindkettőnknek elmaradt, az ebéd pedig még messze van. Némi keresgélés után találunk is néhány használható alapanyagot, persze olyat is, ami majdhogynem szinte önként és dalolva mászik bele a kukába. Az ég tudja, mióta lehetett már ott. Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy gyorsan kidobáljak minden zöldes bolyhos, fura szagú cuccot onnét. Evés után, talán kicsit ki is takarítom, mert azért szaga is van.
-Remekül hangzik. - nyúlik el mosolyom a szalonnás rántotta hallatán. És eszemben sincs lebeszélni róla, mikor Dalton felajánlja, hogy összedobja a kaját. Tudom róla, hogy otthonosan mozog a konyhában, amit magamról sajnos nem mondhatok el.
-Az jó lenne...én egész biztos odaégetném... - nevetem el magam. Nem is titkolom, hogy nő létemre nem vagyok épp egy konyhatündér. A dédszüleim elsősorban klánvezérnek tanítattak és nem feleségnek. Hamarabb tanultam meg lóháton ülni, vadászni vagy magoltam be a völgy és a klánunk történelmét, filozófusok irkálmányait, minthogy a konyha közelébe keveredtem volna. De nem is éreztem túl nagy elhivatottságot, hogy elsajátítsam a főzés-sütés tudományát pedig nem volna haszontalan legalább az alapokat megtanulni. Szóval, ha enni is akarunk, mindketten jobban járunk, ha Dalton készíti el a reggelinket. Ha nekifog az hozzávalók előkészítésének, felülölök a pulthoz, és kíváncsian figyelem őt.
-Nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között találkozunk újra... - vallom meg, hiszen hirtelen nem is tudom, mikor láttam őt utoljára. Talán valamikor a böri előtt. A szabadulásom óta pedig, hát felpörögtek körülöttem az események, klánvezér lettem és nem sok szabad időm van újabban.
-Mesélj, mi újság mostanában veled? - érdeklődöm apró mosollyal. Azt persze tudom, mert Vesper említette, hogy Daltonra bízza a banda vezetését, lévén hogy sem neki a főbanya tervei miatt, sem nekem a klánkötelességeim miatt nem volna szerencsés, ha bizonyítható közünk egy tündegyepáló bandához. Az pedig világos, hogy Vesper nem szándékozik feladni a kis társaságot, így a legalkalmasabb személyre, Daltonra bízza a dolgokat.
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-11-18, 02:10
Mi történik?
Averie & Dalton
Bár még elég sok kérdés van bennem a képességemet illetően, de úgy vagyok vele, hogy nem sietek sehová és van időm kitapasztalni azt, hogy mi is változott pontosan. Meg igazából sokkal hasznosabb lenne, ha hangos utasítások nélkül tudnék irányítani. Egyelőre örülök annak, hogy a macskák visszakerülhettek a városba. Miután az én problémám megszűnt Averie-n a sor, aki nem számított rá, hogy ilyen könnyen orvosolni fogja a problémáját. Én pedig nem tudom nem visszatartani a kuncogásom a reakciója láttán.
– Én? Ugyan, dehogy – mondom mosolyogva. Viszont legalább mind a ketten sikeresen lezártuk a nyakunkba szakadt problémákat.
Egyetértőn hümmentek egyet arra, hogy most szerencsénk volt azzal, hogy ilyen könnyen összehoztuk.
– Azt hiszem van mit tanulnunk még ebből. Gyakorolni kellene, bár talán nekem könnyebb dolgom van ezen a téren. – Az állatok miatt könnyebb nekem kísérletezni és rájönni dolgokra, jobban az irányításom alatt tartani az új képességem. Lehet ő annyira nem szeretne a szellemekkel próbálkozni. Abban viszont egyetértek, hogy jó lenne valamit enni, mert még nekem sem volt lehetőségem rá.
– Valószínűleg, a tojások nem állnak itt olyan régóta – mondom, miközben elveszem a kezembe nyomott tojást. Leteszem a pultra, miközben Averie nekilát szelektálni a hűtőből és kidobálni a romlott dolgokat. Aztán a szekrényből is kikerül olyasmi, aminek inkább a kukában a helye, mint az egészséges kinézetű dolgok között.
– Nem, az biztos. Szóval van szalonnánk, tojásunk és fűszereink is. Mit szólnál a szalonnás tojáshoz? Szívesen megcsinálom. – Ha neki megfelel így, akkor megcsinálom én a reggelinket, ha már ő a teát készíti. Én megtanultam főzni és elég jól elboldogulok a konyhában, szóval nem kell attól tartania, hogy magunkra gyújtanám a viskót. Vesperrel lehet ez történne, ha próbálkozna vele, de szerintem mindenki szerencséje, hogy nem is akar.
– Én? Ugyan, dehogy – mondom mosolyogva. Viszont legalább mind a ketten sikeresen lezártuk a nyakunkba szakadt problémákat.
Egyetértőn hümmentek egyet arra, hogy most szerencsénk volt azzal, hogy ilyen könnyen összehoztuk.
– Azt hiszem van mit tanulnunk még ebből. Gyakorolni kellene, bár talán nekem könnyebb dolgom van ezen a téren. – Az állatok miatt könnyebb nekem kísérletezni és rájönni dolgokra, jobban az irányításom alatt tartani az új képességem. Lehet ő annyira nem szeretne a szellemekkel próbálkozni. Abban viszont egyetértek, hogy jó lenne valamit enni, mert még nekem sem volt lehetőségem rá.
– Valószínűleg, a tojások nem állnak itt olyan régóta – mondom, miközben elveszem a kezembe nyomott tojást. Leteszem a pultra, miközben Averie nekilát szelektálni a hűtőből és kidobálni a romlott dolgokat. Aztán a szekrényből is kikerül olyasmi, aminek inkább a kukában a helye, mint az egészséges kinézetű dolgok között.
– Nem, az biztos. Szóval van szalonnánk, tojásunk és fűszereink is. Mit szólnál a szalonnás tojáshoz? Szívesen megcsinálom. – Ha neki megfelel így, akkor megcsinálom én a reggelinket, ha már ő a teát készíti. Én megtanultam főzni és elég jól elboldogulok a konyhában, szóval nem kell attól tartania, hogy magunkra gyújtanám a viskót. Vesperrel lehet ez történne, ha próbálkozna vele, de szerintem mindenki szerencséje, hogy nem is akar.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-11-17, 21:49
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Kiráz a hideg a gondolattól, hogy egy szellemlény árnyékként kövessen mindenhová, ezért kattog az agyam rendesen, hogyan koptathatnám le végérvényesen. Dalton kimondja amit én is jól tudok, sajnos a meggyőző ereje nem terjed ki a szellemekre, ami elég sajnálatos, így nekem kell rájönnöm, hogyan zavarhatom vissza a rusnyaságot a lyukba. Van is egy ötletem, de fogalmam sincs, bejön-e, viszont egy próbát megér. Átjárót nyitok, aztán lábfejemmel megrongálom a krétával firkált varázskört, mire olyan történik, amire egyáltalán nem számítottam. Még azután is, hogy az átjáró bezárul, hosszú másodpercekig csak állok és hitetlenkedve nézek ki a fejemből. Hát ez könnyen ment pislogok hol a járat helyét, hol a padlóra karcolt krétajeleket figyelve. Dalton persze jót derül a reakciómon.
-Naaa, ne nevess ki... - pillantok rá durcásan, és próbálok morcos arcot vágni, de valójában én is csak bazsalygok magamon. Hát igen, ezt tényleg túlgondoltam.
-Ezúttal szerencsénk volt. - állapítom meg egy mélyebb sóhajt követően, elvégre meglepően könnyen száműztem innét a szellemet, ahogy neki is elég hamar sikerült hazaküldenie a macskákat. De vajon legközelebb is ilyen könnyű dolgunk lesz? Miközben ezen tűnődöm, rájövök, hogy ma még nem is ettem semmit, a gyomrom pedig halk korgással juttatja ezt eszembe. A reggeli mulasztásával viszont nem vagyok egyedül, Daltonnak sem sikerült még ma egyetlen falatot sem ennie, így gyorsan körbenézzük, remélve találunk valami ehetőt a konyhában.
-Na lássuk csak... - nyúlok be a hűtőbe.
-Van itt tojás...szerintem ez még jó. - veszem ki, majd azzal a lendülettel nyomom is bele Dalton kezébe.
-Tej.... - csavarom le közben a tetejét, de szinte azonnal orrba vág jellegzetes savanyú szaga.
-Ehh...fúj...ez romlott... - dobom is bele a szemetesbe. Tovább kutakodva találok még vajat, szalonnát, csemege uborkát, amiknek látszólag semmi baja. De lapul még ott egy kétes kinézetű megbontott tejfölös doboz és egy megkezdett kukoricakonzerv vékony penészréteggel a tetején, az utóbbiak mind a kukában végzik.
-Hát azt hiszem ennyi...lássuk a szekrényben mit találunk. - lépek odébb és kitárom a bútor ajtaját, ahol cukorra, sóra, néhány alap fűszerre és egy nagy fej vöröshagymára bukkanok. Egy zacskóban valami kenyérféle lapul, megkopogtatom, de olyan kemény, hogy azzal tündét lehetne ölni.
-Azt hiszem éhen nem fogunk halni... - mosolyodom el, miközben hangosan sípol a teáskanna jelezve a forró víz teázásra készen.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Kiráz a hideg a gondolattól, hogy egy szellemlény árnyékként kövessen mindenhová, ezért kattog az agyam rendesen, hogyan koptathatnám le végérvényesen. Dalton kimondja amit én is jól tudok, sajnos a meggyőző ereje nem terjed ki a szellemekre, ami elég sajnálatos, így nekem kell rájönnöm, hogyan zavarhatom vissza a rusnyaságot a lyukba. Van is egy ötletem, de fogalmam sincs, bejön-e, viszont egy próbát megér. Átjárót nyitok, aztán lábfejemmel megrongálom a krétával firkált varázskört, mire olyan történik, amire egyáltalán nem számítottam. Még azután is, hogy az átjáró bezárul, hosszú másodpercekig csak állok és hitetlenkedve nézek ki a fejemből. Hát ez könnyen ment pislogok hol a járat helyét, hol a padlóra karcolt krétajeleket figyelve. Dalton persze jót derül a reakciómon.
-Naaa, ne nevess ki... - pillantok rá durcásan, és próbálok morcos arcot vágni, de valójában én is csak bazsalygok magamon. Hát igen, ezt tényleg túlgondoltam.
-Ezúttal szerencsénk volt. - állapítom meg egy mélyebb sóhajt követően, elvégre meglepően könnyen száműztem innét a szellemet, ahogy neki is elég hamar sikerült hazaküldenie a macskákat. De vajon legközelebb is ilyen könnyű dolgunk lesz? Miközben ezen tűnődöm, rájövök, hogy ma még nem is ettem semmit, a gyomrom pedig halk korgással juttatja ezt eszembe. A reggeli mulasztásával viszont nem vagyok egyedül, Daltonnak sem sikerült még ma egyetlen falatot sem ennie, így gyorsan körbenézzük, remélve találunk valami ehetőt a konyhában.
-Na lássuk csak... - nyúlok be a hűtőbe.
-Van itt tojás...szerintem ez még jó. - veszem ki, majd azzal a lendülettel nyomom is bele Dalton kezébe.
-Tej.... - csavarom le közben a tetejét, de szinte azonnal orrba vág jellegzetes savanyú szaga.
-Ehh...fúj...ez romlott... - dobom is bele a szemetesbe. Tovább kutakodva találok még vajat, szalonnát, csemege uborkát, amiknek látszólag semmi baja. De lapul még ott egy kétes kinézetű megbontott tejfölös doboz és egy megkezdett kukoricakonzerv vékony penészréteggel a tetején, az utóbbiak mind a kukában végzik.
-Hát azt hiszem ennyi...lássuk a szekrényben mit találunk. - lépek odébb és kitárom a bútor ajtaját, ahol cukorra, sóra, néhány alap fűszerre és egy nagy fej vöröshagymára bukkanok. Egy zacskóban valami kenyérféle lapul, megkopogtatom, de olyan kemény, hogy azzal tündét lehetne ölni.
-Azt hiszem éhen nem fogunk halni... - mosolyodom el, miközben hangosan sípol a teáskanna jelezve a forró víz teázásra készen.
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-11-16, 21:30
Mi történik?
Averie & Dalton
Mivel nem uralom teljesen még az új képességem, így nincsenek is nagy elvárásaim, ezért az sem zaklat fel, hogy az állatok nem reagálnak azonnal. Ha tudnék gyakorolni és rájönni, mi és hogyan is működik pontosan, na meg mit tudok még megtenni, akkor egyszerűbb lesz minden. Legalábbis így gondolom, de egyelőre az is tökéletes, hogy a macskák jó irányba indulnak el és hamarosan macskamentes övezet lesz újra a ház környéke.
Amint ezt elintéztem vissza is térek a házba, hogy elrendezzük az utolsó problémánkat is, amit a ma reggel sodort elénk.
– Szívesen segítenék, de sajnos hatáskörön kívül vagyok. – A szellemek amúgy sem az én asztalom, így sajnos a jelenlétemmel tudok csak hozzátenni bármit is, tevékenyebb nem tudok lenni. De gondolom most jobban szeretne képességet cserélni és inkább foglalkozna állatokkal, mint egy ilyen lénnyel.
– Nem hiszem, hogy egy ilyen barátra vágysz, és szerintem ez a lény se szeretne annyira itt kóborolni. Ha egyébiránt itt semmi dolga, csak haza kell küldeni. – Bár a haza most lehet nem a legjobb szó rá, de igazából teljesen mindegy. Arra kell rájönnie, hogyan tudja most visszaküldeni oda, ahonnan előhozta.
– Akkor lehet megvan a megoldásod is – jegyzem meg, mikor az átjáróról beszél, hogy rájött arra, hogyan nyissa meg. Végül is azon keresztül érkezett és a lényt is onnan hozta magával, szóval, ha már újra meg tudja nyitni, akkor lehet meg is találta a problémájára a megoldást. Egyelőre két lehetőséget látok, amiből az egyik az, hogy a szellemlényt átküldi rajta vagy maga az átjáró szippanthatja be, ha elég közel van hozzá. Valószínűleg amúgy is vissza tudta volna küldeni, ha nem záródik be előbb az átjárója. Figyelem, ahogy megnyitja azt a nyílást, de úgy tűnik más nem is tud átjönni rajta. Azt hiszem csak akkor tudnának, ha engedné nekik vagy ő maga húzna át egyet közülük. Igaz, leginkább csak spekulálok, de talán nem is állok olyan messze az igazságtól. Úgy gondolom lesz mivel megismerkednünk még a képességeinket tekintve.
– Nézzük. – Ahogy aztán eltörli a kör szélét a lény kiszabadul, de sehová sem sikerül mennie, mert az átjáró magába szippantja, aztán be is záródik.
Averie reakcióját látva elmosolyodok, majd felkuncogok.
– Azt hiszem a riadalmad nagyobb volt, mint maga a probléma. De nézzük a jó oldalát, rájöttünk a dolgokra. – Én is rájöttem arra, hogyan küldjem haza a macskákat és ő is arra, hogy hogyan szabaduljon meg a szellemtől, ami aztán gyorsabban ment, mint gondoltuk volna.
– Nem jutottam el odáig, a macskaprobléma változtatott néhány prioritáson. Van még valami a hűtőben? – kérdezem, majd a válla fölött kukucskálok be jómagam is, hogy egyáltalán maradt-e valami ehető a hűtőben, amit reggelinek el tudnánk fogyasztani. Ha nincs sok minden, akkor lehet nem ártana majd pár olyan dolgot beszerezni, ami sokáig eláll. Főleg, hogy általában nem itt eszünk, de azért nem árt, ha van egy-két dolog benne.
Amint ezt elintéztem vissza is térek a házba, hogy elrendezzük az utolsó problémánkat is, amit a ma reggel sodort elénk.
– Szívesen segítenék, de sajnos hatáskörön kívül vagyok. – A szellemek amúgy sem az én asztalom, így sajnos a jelenlétemmel tudok csak hozzátenni bármit is, tevékenyebb nem tudok lenni. De gondolom most jobban szeretne képességet cserélni és inkább foglalkozna állatokkal, mint egy ilyen lénnyel.
– Nem hiszem, hogy egy ilyen barátra vágysz, és szerintem ez a lény se szeretne annyira itt kóborolni. Ha egyébiránt itt semmi dolga, csak haza kell küldeni. – Bár a haza most lehet nem a legjobb szó rá, de igazából teljesen mindegy. Arra kell rájönnie, hogyan tudja most visszaküldeni oda, ahonnan előhozta.
– Akkor lehet megvan a megoldásod is – jegyzem meg, mikor az átjáróról beszél, hogy rájött arra, hogyan nyissa meg. Végül is azon keresztül érkezett és a lényt is onnan hozta magával, szóval, ha már újra meg tudja nyitni, akkor lehet meg is találta a problémájára a megoldást. Egyelőre két lehetőséget látok, amiből az egyik az, hogy a szellemlényt átküldi rajta vagy maga az átjáró szippanthatja be, ha elég közel van hozzá. Valószínűleg amúgy is vissza tudta volna küldeni, ha nem záródik be előbb az átjárója. Figyelem, ahogy megnyitja azt a nyílást, de úgy tűnik más nem is tud átjönni rajta. Azt hiszem csak akkor tudnának, ha engedné nekik vagy ő maga húzna át egyet közülük. Igaz, leginkább csak spekulálok, de talán nem is állok olyan messze az igazságtól. Úgy gondolom lesz mivel megismerkednünk még a képességeinket tekintve.
– Nézzük. – Ahogy aztán eltörli a kör szélét a lény kiszabadul, de sehová sem sikerül mennie, mert az átjáró magába szippantja, aztán be is záródik.
Averie reakcióját látva elmosolyodok, majd felkuncogok.
– Azt hiszem a riadalmad nagyobb volt, mint maga a probléma. De nézzük a jó oldalát, rájöttünk a dolgokra. – Én is rájöttem arra, hogyan küldjem haza a macskákat és ő is arra, hogy hogyan szabaduljon meg a szellemtől, ami aztán gyorsabban ment, mint gondoltuk volna.
– Nem jutottam el odáig, a macskaprobléma változtatott néhány prioritáson. Van még valami a hűtőben? – kérdezem, majd a válla fölött kukucskálok be jómagam is, hogy egyáltalán maradt-e valami ehető a hűtőben, amit reggelinek el tudnánk fogyasztani. Ha nincs sok minden, akkor lehet nem ártana majd pár olyan dolgot beszerezni, ami sokáig eláll. Főleg, hogy általában nem itt eszünk, de azért nem árt, ha van egy-két dolog benne.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-11-15, 20:30
Dalton és Averie
─────────────────────────────────
Az ablaküveg mögül pislogok kifelé, kíváncsian figyelem Dalton hogyan boldogul a macskacsapattal. Ahogy kilép a házból a szőrmókok köré gyűlnek, hatalmas szemekkel merednek rá a férfira, mintha csak újabb parancsra várnának. A pajti hazaküldi időket, de percekig nem történik semmi, aztán néhányan mégis megindulnak, az elsők távozása után pedig a többi is rálép a városba vezető ösvényre. Hirtelen lesz macskamentes az udvar, mintha soha nem is lettek volna ott.
-De ügyes... - mosolyodom el és tökre büszke vagyok Daltonra. Oldalvást a körben rekedt rusnyaságra pillantok. Már csak nekem kellene valahogy száműznöm ezt a szellemlényt innét, vissza oda ahonnan jött. Közben nyílik az ajtó és Dalton lép be rajta, idebent a helyzet változatlan.
-Bárcsak a szellemeket is távozásra tudnád bírni, könnyebb dolgom lenne, sokkal könnyebb... - rázom meg a fejem vigyorogva. De jól tudom a képessége az állatokra terjed ki és ezt a szellemet nekem kell hazatessékelnem valahogy.
-Fúúúúúúú...hát nagyon remélem, hogy nem akar a nyakamon maradni... - felelek a férfi kérdésére és összeszűkült, szúrós szemmel nézek a lényre. Kellemetlen lenne, ha ezentúl mindenhová velem tartana, ha tudnék tőle nyugodtan fürdeni, sem aludni, ott lógna velem akkor is ha melóba megyek vagy ha randizni. Veszek egy mély levegőt, majd lassan kifújom, próbálom nem felhúzni magam a gondolaton.
-Azt már tudom, hogyan nyissak átjárót...nézd... - lépek közelebb a körhöz és ahol a hullámzó levegőt látom, körmeimmel szétfeszítem, mire egy sötét lilás-kékes színű örvénylő lyuk keletkezik. Először csak annyira tágítom ki, hogy épp csak átkukucskálhassunk rajta, majd tovább húzva egy ajtó nagyságú átjárót nyitok. Pár hasonló lény rögtön a nyíláshoz kúszik, de képtelenek átjönni rajta.
-Na jó, kiengedem, aztán meglátjuk mi lesz... - rántom meg a vállaim, majd a lábfejemmel elmaszatolom a rajzolt kör szélét. A rusnyaság ki is szabadul, de nem a körből sincs ideje jóformán kilépni, a lyuk magába szívja, majd azzal a lendülettel be is zárul.
-Ohhh... - csak ennyit tudok hirtelen kinyögni. Megilletődve állok a krétakör szélénél.
-Ennyi??? - nézek körbe hitetlenkedve. Hát szó mi szó ez elég könnyen ment.
-Ez furcsa volt. Dalton...reggeliztél már? Ehetnénk valamit. - vetem fel, majd a konyhába lépek, feldobok főni teának egy kanna vizet, ahogy azt az előbb is szerettem volna, ezután a hűtőhöz lépek és kíváncsian kutatok valami ehető után.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Ébredő új erők
Az ablaküveg mögül pislogok kifelé, kíváncsian figyelem Dalton hogyan boldogul a macskacsapattal. Ahogy kilép a házból a szőrmókok köré gyűlnek, hatalmas szemekkel merednek rá a férfira, mintha csak újabb parancsra várnának. A pajti hazaküldi időket, de percekig nem történik semmi, aztán néhányan mégis megindulnak, az elsők távozása után pedig a többi is rálép a városba vezető ösvényre. Hirtelen lesz macskamentes az udvar, mintha soha nem is lettek volna ott.
-De ügyes... - mosolyodom el és tökre büszke vagyok Daltonra. Oldalvást a körben rekedt rusnyaságra pillantok. Már csak nekem kellene valahogy száműznöm ezt a szellemlényt innét, vissza oda ahonnan jött. Közben nyílik az ajtó és Dalton lép be rajta, idebent a helyzet változatlan.
-Bárcsak a szellemeket is távozásra tudnád bírni, könnyebb dolgom lenne, sokkal könnyebb... - rázom meg a fejem vigyorogva. De jól tudom a képessége az állatokra terjed ki és ezt a szellemet nekem kell hazatessékelnem valahogy.
-Fúúúúúúú...hát nagyon remélem, hogy nem akar a nyakamon maradni... - felelek a férfi kérdésére és összeszűkült, szúrós szemmel nézek a lényre. Kellemetlen lenne, ha ezentúl mindenhová velem tartana, ha tudnék tőle nyugodtan fürdeni, sem aludni, ott lógna velem akkor is ha melóba megyek vagy ha randizni. Veszek egy mély levegőt, majd lassan kifújom, próbálom nem felhúzni magam a gondolaton.
-Azt már tudom, hogyan nyissak átjárót...nézd... - lépek közelebb a körhöz és ahol a hullámzó levegőt látom, körmeimmel szétfeszítem, mire egy sötét lilás-kékes színű örvénylő lyuk keletkezik. Először csak annyira tágítom ki, hogy épp csak átkukucskálhassunk rajta, majd tovább húzva egy ajtó nagyságú átjárót nyitok. Pár hasonló lény rögtön a nyíláshoz kúszik, de képtelenek átjönni rajta.
-Na jó, kiengedem, aztán meglátjuk mi lesz... - rántom meg a vállaim, majd a lábfejemmel elmaszatolom a rajzolt kör szélét. A rusnyaság ki is szabadul, de nem a körből sincs ideje jóformán kilépni, a lyuk magába szívja, majd azzal a lendülettel be is zárul.
-Ohhh... - csak ennyit tudok hirtelen kinyögni. Megilletődve állok a krétakör szélénél.
-Ennyi??? - nézek körbe hitetlenkedve. Hát szó mi szó ez elég könnyen ment.
-Ez furcsa volt. Dalton...reggeliztél már? Ehetnénk valamit. - vetem fel, majd a konyhába lépek, feldobok főni teának egy kanna vizet, ahogy azt az előbb is szerettem volna, ezután a hűtőhöz lépek és kíváncsian kutatok valami ehető után.
Üzenet: @Dalton Westenra || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Dalton Westenra
❱❱⌛ 2023-11-10, 20:57
Mi történik?
Averie & Dalton
Igaz az én problémám sem szűnt meg teljesen létezni, de lényegesen másabb, mint az újra felvetődő szellemprobléma. Úgy tűnik még sem sikerült visszaküldeni oda, ahova való lenne. Ebben a világban maradt és újra Averie idegzeteit teszi próbára. A macskák is érzékelik a jelenlétét és muszáj rájuk szólnom, hogy álljanak le, mielőtt sikerülne együttes erővel betörniük ide. Nem hiányzik, hogy tetőzzék a dolgokat. Végül én magam is láthatom azt a szellemet, ami itt maradt, de egyre inkább úgy érzem, hogy jobban járunk, ha kezeljük a helyzeteinket. Viszont mindezek előtt megvárom, amíg Averie biztosan csapdába ejti a lényt, majd rákérdezek meglesz-e addig, míg foglalkozom a macskákkal. Meg kell próbálnom hazaereszteni őket.
Amint megerősít abban, hogy meglesz a szellemmel addig, akkor kimegyek a házból és elsétálok tőle néhány lépésnyire a nyitottabb területre. Először is egy helyre akarom gyűjteni a négylábúimat. Lehunyom a szemem és arra koncentrálok, hogy az erőmmel hívjam őket, ne pedig szóval. Mondhatni az első használat önkéntelen volt, mintha a mágiám magától aktiválódott volna és hívta össze a macskákat. Most pedig szándékomban áll hazaküldeni őket, de előtte biztosra kell mennem, hogy mind körülöttem van, így a ház körül szétszóródott macskákat magam köré gyűjtöm. Ha erre sikerül ráéreznem, akkor a továbbiak nem jelenthetnének gondot.
Mikor kinyitom a szemem, akkor körbepillantok és úgy tűnik, hogy a macskák most már újra rám fókuszálnak ugyanazzal a tekintettel, mint mikor először pillantottam meg őket. Remek, most már mind rám figyel. Most még az érdekel, hogy vajon csak az erőmmel képes vagyok-e irányítani vagy szükséges a szóbeli irányítás is? Viszont ezzel nem most fogok kísérletezni, azt már tudom, hogy hallgatnak rám és eddig megtették azt, amit kértem. Ráérek akkor foglalkozni ezzel, mikor nem lesz más probléma is jelen és csak erre kell koncentrálnom. Szóval kiadom a szóbeli utasítást, hogy térjenek haza, menjenek vissza oda, ahonnan jöttek. Bár egy ideig csak néznek rám, aztán az elsők megindulnak, majd lassan a többi is elindul visszafelé. Mikor látom, hogy az utolsó is eltűnik a fák között, akkor hátradöntöm a fejem és sóhajtva emelem a tekintetem az égre.
Visszanézek a ház felé, majd visszatérek és odabent Averie-re pillantok.
– Nos, akkor már csak egy problémánk maradt. Szerinted akar valamit vagy csak egy kóbor lélek lett, akit vissza kellene juttatni? – kérdezem, miközben ránézek arra a helyre, ahol nem rég a szellemet láttam.
Amint megerősít abban, hogy meglesz a szellemmel addig, akkor kimegyek a házból és elsétálok tőle néhány lépésnyire a nyitottabb területre. Először is egy helyre akarom gyűjteni a négylábúimat. Lehunyom a szemem és arra koncentrálok, hogy az erőmmel hívjam őket, ne pedig szóval. Mondhatni az első használat önkéntelen volt, mintha a mágiám magától aktiválódott volna és hívta össze a macskákat. Most pedig szándékomban áll hazaküldeni őket, de előtte biztosra kell mennem, hogy mind körülöttem van, így a ház körül szétszóródott macskákat magam köré gyűjtöm. Ha erre sikerül ráéreznem, akkor a továbbiak nem jelenthetnének gondot.
Mikor kinyitom a szemem, akkor körbepillantok és úgy tűnik, hogy a macskák most már újra rám fókuszálnak ugyanazzal a tekintettel, mint mikor először pillantottam meg őket. Remek, most már mind rám figyel. Most még az érdekel, hogy vajon csak az erőmmel képes vagyok-e irányítani vagy szükséges a szóbeli irányítás is? Viszont ezzel nem most fogok kísérletezni, azt már tudom, hogy hallgatnak rám és eddig megtették azt, amit kértem. Ráérek akkor foglalkozni ezzel, mikor nem lesz más probléma is jelen és csak erre kell koncentrálnom. Szóval kiadom a szóbeli utasítást, hogy térjenek haza, menjenek vissza oda, ahonnan jöttek. Bár egy ideig csak néznek rám, aztán az elsők megindulnak, majd lassan a többi is elindul visszafelé. Mikor látom, hogy az utolsó is eltűnik a fák között, akkor hátradöntöm a fejem és sóhajtva emelem a tekintetem az égre.
Visszanézek a ház felé, majd visszatérek és odabent Averie-re pillantok.
– Nos, akkor már csak egy problémánk maradt. Szerinted akar valamit vagy csak egy kóbor lélek lett, akit vissza kellene juttatni? – kérdezem, miközben ránézek arra a helyre, ahol nem rég a szellemet láttam.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Dalton Westenra
- Striga
Animágus - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Xu Kai - Kapcsolat
Vélemények
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
1 / 3 oldal • 1, 2, 3
1 / 3 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|