Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Gyorslinkek
✦ Ugrás a segédlethez ✦
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
Kóborló lelkek
✦ Itt kószálnak ✦
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3262 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Árnyvadászkaland: A bestia
Element of Freedom
2 posters
1 / 1 oldal  ❱❱ Kadosha O'Shaeli ❱❱ ⌛ Tegnap 2:29 pm-kor Beast inside meMesélő & KadoshaHa kell, tűzön-vízen keresztül megyek, hogy elérjem a célom. Árnyvadász vagyok, ráadásul egy O'Shaeli, minket különösen kemény fából faragtak. Fél lábbal is elküzdeném magam a barlangig. Nem tántorítanak vissza a vészjósló előjelek, az erős menetszél, a viharfellegek és az esőszag. Hamarosan leszakad az ég, de én nem fordulok vissza, a bokáig érő sárban tocsogva menetelek tovább, mert már oly közel járok a barlang bejáratához. A szakadó esőn keresztül is látom a célom, bár elég homályosan. De tudom, ott van. És ez megnyugvással tölt el, pedig nem kellene. A barlang szájához érve egy villám hasít keresztül az égen, jól láthatóvá téve a bejárat feletti ősi vésetet. Közelebb hajolva megtörlöm a szemeimet, hogy jobban szemügyre vehessem a szöveget.
“Mélységeimben csak az léphet, akit az égiek áldása kísér.
Ellenkező esetben sorsa az örök bolyongás.”
Tehát ez a barlang égiekkel áldott. Mint népem is. Bemerészkedem a nyirkos sötétségbe és ekkor fény lészen benne. Mintha valaki pilácsot gyújtott volna, a falakon sorjában gyulladnak meg maguktól a fáklyák pislákoló fényt adva a rideg vájatnak. Csak a talpam ejtette neszek visszhangoznak az üreges belső térben. Neki indulok az ismerős ismeretlennek, mert ismét elönt az érzés, mintha jártam volna már itt ezelőtt. Ahogy egyre mélyebbre hatolok, úgy változik meg a barlangbelső. A nyirkos rideget fokozatosan felváltja a száraz meleg, ahogy a tágas járat is egyre szűkebbé és szűkebbé válik körülöttem. Mintha csak egy szörny szájába léptem volna, ami torkának végén ott vár a gyomra. Úgy érzem, hogy a barlang gyomrában maga a Pokol vár. Egyre jobban izzadok, egyre nehézkesebb a végtagjaimat emelni és mozdítani, a levegő egyre szárazabb és fojtóbb. Igyekszem a légzésem rendben tartani és nem bekapkodni a forró levegőt. Nem esem kétségbe. Meg fogok birkózni vele, vagy ne legyen a nevem O'Shaeli! A lábaim nehezen és lassan visznek előre, a tüdőm forró levegővel telik, a testem úgy tüzel, mint egy pajkos asszony teste, ha kellőképpen felizgatják. Muszáj lenne megtámaszkodnom valamiben, de ahogy a barlang falát érintem, olyan forró, hogy a karomról leperzselődik a ruha. Muszáj lesz tovább menned O'Shaeli! Muszáj lesz a végére járnod ennek az egész rémálomnak. Nehézkesen, de tovább araszolok. Mikor már nem bírom, elkezdem kibontani magam az izzadtságtól átnedvesedett ruhámból. A batyumból előveszem a kulacsom és kiiszom a tartalmát. Csak az alsóm marad rajtam és a batyum, minden más ruhaneműt hátra hagyva próbálok meg tovább botorkálni az izzó forróságban. Mikor már nem bírják a lábaim, a földre rogyok és négykézláb próbálok meg tovább haladni. Szinte már várom az álmomban hallott hangokat, mikor kezdenek el kísérteni. De a saját szenvedésem és nehézkes lélegzetvételemen kívül más hang nem visszhangzik az egyre szűkösebb vájatban.
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Kadosha O'Shaeli
-
Árnybáró
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Árnyorom
Play by : Adam Driver
-
Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱ Mesélő ❱❱ ⌛ Szer. Ápr. 24, 2024 1:25 pm A bestia
Szörnyeteg a bőröd alatt
2. kör - @Kadosha O'Shaeli
A kísértő rossz álmok nem hagynak nyugtot a bárónak. Éjről éjre visszatérnek kínozva őt, messzire űzve nyugalmát, a kialvatlanság pedig lassan látható nyomot hagy a férfi arcán. Erőt kell vegyen magán, hogy ép eszét megtartsa és ne uralkodjon el elméjén a téboly, ne taglózza le a fáradtság és a kimerültség. De minden erejével kitart, Árnyorom népe nem láthatja őt gyengének. Egy árnybáró nem lehet gyenge, ezt belénevelték. Az utolsó rémképekkel töltött éjszaka után Kadosha O'Shaeli elhatározásra jut. Nem várhat tovább, a következő holdkeltével útnak indul és felfedi a Sólyomerdő rejtélyét.
Akár bekötött szemekkel is végig tudná járni a barlangig vezető ösvényt, oly sokszor derengett fel álmaiban. Ahogy léptei az északi erdőség felé veszik az irányt, úgy fordul az idő is rosszra. A csillagok és a hold sűrű, sötét fellegek mögé rejtőznek, egyedül hagyva a férfit az éjszaka sötétjében. Hamar feltámad a szél is, zivatar szagát hozza magával. Néhány méterrel odébb az ég nagyot dörren, majd egy hatalmas villám villanó fénye hasítja ketté az eget. A szemerkélő esőcseppekből hamar zuhogó eső fakad és a férfi a bőrééig elázik, mégsem hátrál meg, tovább halad a sártól dagadó földúton. Elrejtőzni nem volna érdemes, hiszen már olyan közel jár, hogyha maga elé, a távolba néz, a keresett barlang bejáratát szabad szemmel is megláthatja.
A barlang szájához érve, ha Kadosha tekintete nem siklik el felette, akkor egy megkopott, barlangfalba vésett szövegre figyelhet fel, mely óvva inti az erre járót.
“Mélységeimben csak az léphet, akit az égiek áldása kísér.
Ellenkező esetben sorsa az örök bolyongás.”
Ebből a néhány szóból a férfi tudja, hogy csak az merészkedhet le és térhet majd vissza, akinek vérében árnyormi vér csörgedez. Így neki nincs oka attól tartani, hogy betoppanása után közvetlenül valami balszerencse éri vagy örökre a barlang mélyén reked. Csak úgy mint álmában kanyarokkal teli a vájat belseje, ami enyhén lejtve a mélybe vezet. Ahogy halad lefelé, egyre szűkebbé válnak a folyosók, egyre szárazabb a levegő, úgy a lélegzetvétel is egyre terhesebb. A következő kanyarok után úgy érzi, teste menten lángra kap. Könnyen úgy érezheti, a Pokol felé tart. Ha a barlangfalat érintené, mintha parazsat érintene, oly forróvá válik az alagút. Ha eszébe jutna visszafordulni, a barlang nem eresztené, lángoló tűzfallal vágná el a visszaútját.
Credit:byForras
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Mesélő
-
Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Bárhol, mindenhol
-
Kapcsolat
Vélemények Kadosha O'Shaeli likes this post
  ❱❱ Kadosha O'Shaeli ❱❱ ⌛ Szomb. Ápr. 20, 2024 6:55 pm Beast inside meMesélő & KadoshaEddig sem aludtam túl jól, de mióta az átkos temetőben jártunk a striga nővel, azóta még úgyse alszom. Éjjeli rémképek kísértenek, de már nem Céline a főszereplőjük. Mindig ugyanaz az álom ismétlődik szüntelen, szinte már az őrület béklyójába taszítva engem. Sólyomerdőben bandukolok, valamit vagy valakit nagyon keresek, ám hirtelen a fényt elkergeti a sötétség, baljósló fellegek telepszenek rá az égre eltakarva a napot. Feltámad a hideg szél, és a fák lombjaival együtt az én hajamat és hacukámat is tépázni kezdi. Ez mégsem tart vissza, nem fordulok meg, egy árnyvadász ennyitől nem tántorodik vissza. Megyek tovább, míg bírják a lábaim, szinte magától lépek előre, egy és kettő. Végül olyan ösvényre térek rá, mely ismeretlen helyekre hív, melyre már rég nem léptek őseim. Egy barlanghoz érek, habozás nélkül lépek be a sötétségbe, mely hamarosan el is nyeli termetes alakom. Mintha csak hazatalálnék. Mintha egy másik én is volna bennem, aki végre hazatért. Mert ez nem én vagyok, hisz én először járok ebben a rideg kővájatban, mégis oly magabiztossággal közlekedek benne, mintha már vagy ezerszer tettem volna meg ezt az utat. Ismeretlen rúnák kísérik utamat, de nincs időm tanulmányozni őket, mert kezd a mellkasom egyre jobban szorítani. Szinte alig kapok levegőt, a lábaim egyre nehezebben haladnak előre, a homlokom verejtékbe borul. Úgy érzem, mintha az infarktus kerülgetne, csak épp nem zsibbad bele a karom. Egy ponton aztán már nem bírom tovább, hiába is próbálok előre törni, nem megy. A fejem mintha szét akarna szakadni, ismeretlen, furcsa hangok szólnak hozzám, de egyiket sem értem. Egyszerre szólnak hozzám, úgy érzem, mindent is akarnak, már értelmetlen katyvasszá alakul az egész a fejemben és nem bírom, hogy nem vagyok egyedül, nekem csend kell. Hirtelen éles fájdalom hasít izzadó, forró testembe, mire kiszakad belőlem minden megmaradt levegő egy bestiális üvöltés kíséretében...
Verejtékben úszva riadok fel eme rémálomból. Ez már az ötvenedik alkalom, hogy pontos legyek és nagyon nehéz egyben tartanom magam és a gondolataimat, főleg úgy, hogy semmilyen praktika, főzet nem segít rajtam. Csak az árnyboszorkányom tud erről, nem kell, hogy bárki más is megneszelje. Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy pont ezzel tegyem magam sebezhetővé. Nem adhatok tippeket az ellenségeimnek a gyenge pontjaimhoz. Mielőtt még végleg megtébolyodnék és az álom rabjává válnék, eldöntöm, véget vetek ennek az egésznek azzal, hogy a következő éjjel alvás helyett ellátogatok ehhez a barlanghoz. Fel is készítem magam, felszerelkezem, és vacsora után, miután már mindenki nyugovóra tért, elindulok. Természetesen nem fegyvertelenül, talán csak az alsóm szárában nincs bökő, egyébként még a csizmám szárában is van egy póttőr vész esetére. Egyébként ott van a páratlan, törhetetlen kardom. Mivel már ötvenszer tapostam ugyanazt az ösvényt álmomban, így nem esik nehezemre ismét megtenni ugyanazt az utat, csak éppen élesben, napnyugta után. Hamarosan leszakad az ég, villámok cikáznak át a sötét égbolton vészjósló mennydörgésekkel kísérve, de én töretlenül haladok az álmomból felidézett útvonalon.
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Kadosha O'Shaeli
-
Árnybáró
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Árnyorom
Play by : Adam Driver
-
Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱ Mesélő ❱❱ ⌛ Vas. Ápr. 14, 2024 4:05 pm A bestia
Szörnyeteg a bőröd alatt
1. kör - @Kadosha O'Shaeli
Hónapok teltek el, mióta a báró az elhagyatott határszéli árnyvadásztemetőben járt a nekromanta klánvezérrel. Az ott tett látogatás emlékét még akkor is nehezen feledné, ha nem kísértenék azóta őt gyötrő rémképek. Hosszú hetek óta minden éjjel gyöngyöző homlokkal szakad meg békésen induló álma. Az álomban lassú léptekkel halad egy kanyargós erdei ösvényen. Nem ismeretlen számára a zöldes, Sólyomerdőt úgy ismeri, akárcsak tulajdon tenyerét. Az idő hirtelen rosszra fordul, a nap menekvőn bújik a sötét fellegek mögé, a szél felbátorodik és erősen rázza meg a fák dús lombjait. A rajta fészkelő madárcsapatok rémültek, éles hanggal repülnek messzire, mint akik baj közeledtét érzik. A férfi viszont minden bajjós előjel ellenére tovább halad, de talán ha akarna se lenne képes megálljt parancsolni lábainak. Egy barlang előtt végül megáll, néhány perc ácsorgás után pedig be is lép a hűvös oduba. Sosem járt itt, mégis úgy halad előre, az alagút mélye felé, mintha számtalanszor megtette volna már ezt az utat. A barlang falain rúnáikhoz hasonló ábrák kísérik, de jelentését egynek sem ismeri. A báró légzése egy idő után nehézzé válik, halántékáról szakad a víz, szíve pedig hevesebben ver, lábaiból pedig hirtelen mintha kiveszne minden erő, térdre rogy. Fejfáját tör rá, szűnni nem akaró hangok zsongnak a fejében egy ismeretlen nyelven. Menekülne, de éles fájdalom járja át egész testét, mire akaratlanul felüvölt. Ekkor ébred fel otthona hálójában...és hangjától zeng a szoba.
Hiába az árnyboszorkányok gyógyító tudása, az évezredek óta ismert receptek, a báró békés álmát semmi nem hozza el. Talán már a téboly is kezd tanyát verni benne, bár híres önuralmának köszönhetően ebből környezete aligha észlelhet valamit. Egyik éjjel elhatározza, felkeresi az álmában látott helyet, azt reméli talán akkor válaszokat lelhet.
Credit:byForras
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Mesélő
-
Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Bárhol, mindenhol
-
Kapcsolat
Vélemények Kadosha O'Shaeli likes this post
  ❱❱ Mesélő ❱❱ ⌛ Vas. Ápr. 14, 2024 3:33 pm A kárhozottak barlangja Itt játszanak: Mesélő x Kadosha Egy elfeledett barlang Árnyorom délnyugati részén. A régi rend szerint ide száműzték az árulókat.
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Mesélő
-
Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Bárhol, mindenhol
-
Kapcsolat
Vélemények
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Ajánlott tartalom
-
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
-
Kapcsolat
Vélemények
1 / 1 oldalEngedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászkaland: A bestia
Element of Freedom
2 posters
1 / 1 oldal
  ❱❱
Kadosha O'Shaeli
❱❱⌛ Tegnap 2:29 pm-kor
Beast inside me
Mesélő & Kadosha
Ha kell, tűzön-vízen keresztül megyek, hogy elérjem a célom. Árnyvadász vagyok, ráadásul egy O'Shaeli, minket különösen kemény fából faragtak. Fél lábbal is elküzdeném magam a barlangig. Nem tántorítanak vissza a vészjósló előjelek, az erős menetszél, a viharfellegek és az esőszag. Hamarosan leszakad az ég, de én nem fordulok vissza, a bokáig érő sárban tocsogva menetelek tovább, mert már oly közel járok a barlang bejáratához. A szakadó esőn keresztül is látom a célom, bár elég homályosan. De tudom, ott van. És ez megnyugvással tölt el, pedig nem kellene. A barlang szájához érve egy villám hasít keresztül az égen, jól láthatóvá téve a bejárat feletti ősi vésetet. Közelebb hajolva megtörlöm a szemeimet, hogy jobban szemügyre vehessem a szöveget.
Tehát ez a barlang égiekkel áldott. Mint népem is. Bemerészkedem a nyirkos sötétségbe és ekkor fény lészen benne. Mintha valaki pilácsot gyújtott volna, a falakon sorjában gyulladnak meg maguktól a fáklyák pislákoló fényt adva a rideg vájatnak. Csak a talpam ejtette neszek visszhangoznak az üreges belső térben. Neki indulok az ismerős ismeretlennek, mert ismét elönt az érzés, mintha jártam volna már itt ezelőtt. Ahogy egyre mélyebbre hatolok, úgy változik meg a barlangbelső. A nyirkos rideget fokozatosan felváltja a száraz meleg, ahogy a tágas járat is egyre szűkebbé és szűkebbé válik körülöttem. Mintha csak egy szörny szájába léptem volna, ami torkának végén ott vár a gyomra. Úgy érzem, hogy a barlang gyomrában maga a Pokol vár. Egyre jobban izzadok, egyre nehézkesebb a végtagjaimat emelni és mozdítani, a levegő egyre szárazabb és fojtóbb. Igyekszem a légzésem rendben tartani és nem bekapkodni a forró levegőt. Nem esem kétségbe. Meg fogok birkózni vele, vagy ne legyen a nevem O'Shaeli! A lábaim nehezen és lassan visznek előre, a tüdőm forró levegővel telik, a testem úgy tüzel, mint egy pajkos asszony teste, ha kellőképpen felizgatják. Muszáj lenne megtámaszkodnom valamiben, de ahogy a barlang falát érintem, olyan forró, hogy a karomról leperzselődik a ruha. Muszáj lesz tovább menned O'Shaeli! Muszáj lesz a végére járnod ennek az egész rémálomnak. Nehézkesen, de tovább araszolok. Mikor már nem bírom, elkezdem kibontani magam az izzadtságtól átnedvesedett ruhámból. A batyumból előveszem a kulacsom és kiiszom a tartalmát. Csak az alsóm marad rajtam és a batyum, minden más ruhaneműt hátra hagyva próbálok meg tovább botorkálni az izzó forróságban. Mikor már nem bírják a lábaim, a földre rogyok és négykézláb próbálok meg tovább haladni. Szinte már várom az álmomban hallott hangokat, mikor kezdenek el kísérteni. De a saját szenvedésem és nehézkes lélegzetvételemen kívül más hang nem visszhangzik az egyre szűkösebb vájatban.
“Mélységeimben csak az léphet, akit az égiek áldása kísér.
Ellenkező esetben sorsa az örök bolyongás.”
Ellenkező esetben sorsa az örök bolyongás.”
Tehát ez a barlang égiekkel áldott. Mint népem is. Bemerészkedem a nyirkos sötétségbe és ekkor fény lészen benne. Mintha valaki pilácsot gyújtott volna, a falakon sorjában gyulladnak meg maguktól a fáklyák pislákoló fényt adva a rideg vájatnak. Csak a talpam ejtette neszek visszhangoznak az üreges belső térben. Neki indulok az ismerős ismeretlennek, mert ismét elönt az érzés, mintha jártam volna már itt ezelőtt. Ahogy egyre mélyebbre hatolok, úgy változik meg a barlangbelső. A nyirkos rideget fokozatosan felváltja a száraz meleg, ahogy a tágas járat is egyre szűkebbé és szűkebbé válik körülöttem. Mintha csak egy szörny szájába léptem volna, ami torkának végén ott vár a gyomra. Úgy érzem, hogy a barlang gyomrában maga a Pokol vár. Egyre jobban izzadok, egyre nehézkesebb a végtagjaimat emelni és mozdítani, a levegő egyre szárazabb és fojtóbb. Igyekszem a légzésem rendben tartani és nem bekapkodni a forró levegőt. Nem esem kétségbe. Meg fogok birkózni vele, vagy ne legyen a nevem O'Shaeli! A lábaim nehezen és lassan visznek előre, a tüdőm forró levegővel telik, a testem úgy tüzel, mint egy pajkos asszony teste, ha kellőképpen felizgatják. Muszáj lenne megtámaszkodnom valamiben, de ahogy a barlang falát érintem, olyan forró, hogy a karomról leperzselődik a ruha. Muszáj lesz tovább menned O'Shaeli! Muszáj lesz a végére járnod ennek az egész rémálomnak. Nehézkesen, de tovább araszolok. Mikor már nem bírom, elkezdem kibontani magam az izzadtságtól átnedvesedett ruhámból. A batyumból előveszem a kulacsom és kiiszom a tartalmát. Csak az alsóm marad rajtam és a batyum, minden más ruhaneműt hátra hagyva próbálok meg tovább botorkálni az izzó forróságban. Mikor már nem bírják a lábaim, a földre rogyok és négykézláb próbálok meg tovább haladni. Szinte már várom az álmomban hallott hangokat, mikor kezdenek el kísérteni. De a saját szenvedésem és nehézkes lélegzetvételemen kívül más hang nem visszhangzik az egyre szűkösebb vájatban.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Kadosha O'Shaeli
- Árnybáró
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :ÁrnyoromPlay by :Adam Driver - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ Szer. Ápr. 24, 2024 1:25 pm
A bestia
Szörnyeteg a bőröd alatt
2. kör - @Kadosha O'Shaeli
A kísértő rossz álmok nem hagynak nyugtot a bárónak. Éjről éjre visszatérnek kínozva őt, messzire űzve nyugalmát, a kialvatlanság pedig lassan látható nyomot hagy a férfi arcán. Erőt kell vegyen magán, hogy ép eszét megtartsa és ne uralkodjon el elméjén a téboly, ne taglózza le a fáradtság és a kimerültség. De minden erejével kitart, Árnyorom népe nem láthatja őt gyengének. Egy árnybáró nem lehet gyenge, ezt belénevelték. Az utolsó rémképekkel töltött éjszaka után Kadosha O'Shaeli elhatározásra jut. Nem várhat tovább, a következő holdkeltével útnak indul és felfedi a Sólyomerdő rejtélyét.
Akár bekötött szemekkel is végig tudná járni a barlangig vezető ösvényt, oly sokszor derengett fel álmaiban. Ahogy léptei az északi erdőség felé veszik az irányt, úgy fordul az idő is rosszra. A csillagok és a hold sűrű, sötét fellegek mögé rejtőznek, egyedül hagyva a férfit az éjszaka sötétjében. Hamar feltámad a szél is, zivatar szagát hozza magával. Néhány méterrel odébb az ég nagyot dörren, majd egy hatalmas villám villanó fénye hasítja ketté az eget. A szemerkélő esőcseppekből hamar zuhogó eső fakad és a férfi a bőrééig elázik, mégsem hátrál meg, tovább halad a sártól dagadó földúton. Elrejtőzni nem volna érdemes, hiszen már olyan közel jár, hogyha maga elé, a távolba néz, a keresett barlang bejáratát szabad szemmel is megláthatja.
A barlang szájához érve, ha Kadosha tekintete nem siklik el felette, akkor egy megkopott, barlangfalba vésett szövegre figyelhet fel, mely óvva inti az erre járót.
“Mélységeimben csak az léphet, akit az égiek áldása kísér.
Ellenkező esetben sorsa az örök bolyongás.”
Ebből a néhány szóból a férfi tudja, hogy csak az merészkedhet le és térhet majd vissza, akinek vérében árnyormi vér csörgedez. Így neki nincs oka attól tartani, hogy betoppanása után közvetlenül valami balszerencse éri vagy örökre a barlang mélyén reked. Csak úgy mint álmában kanyarokkal teli a vájat belseje, ami enyhén lejtve a mélybe vezet. Ahogy halad lefelé, egyre szűkebbé válnak a folyosók, egyre szárazabb a levegő, úgy a lélegzetvétel is egyre terhesebb. A következő kanyarok után úgy érzi, teste menten lángra kap. Könnyen úgy érezheti, a Pokol felé tart. Ha a barlangfalat érintené, mintha parazsat érintene, oly forróvá válik az alagút. Ha eszébe jutna visszafordulni, a barlang nem eresztené, lángoló tűzfallal vágná el a visszaútját.
A kísértő rossz álmok nem hagynak nyugtot a bárónak. Éjről éjre visszatérnek kínozva őt, messzire űzve nyugalmát, a kialvatlanság pedig lassan látható nyomot hagy a férfi arcán. Erőt kell vegyen magán, hogy ép eszét megtartsa és ne uralkodjon el elméjén a téboly, ne taglózza le a fáradtság és a kimerültség. De minden erejével kitart, Árnyorom népe nem láthatja őt gyengének. Egy árnybáró nem lehet gyenge, ezt belénevelték. Az utolsó rémképekkel töltött éjszaka után Kadosha O'Shaeli elhatározásra jut. Nem várhat tovább, a következő holdkeltével útnak indul és felfedi a Sólyomerdő rejtélyét.
Akár bekötött szemekkel is végig tudná járni a barlangig vezető ösvényt, oly sokszor derengett fel álmaiban. Ahogy léptei az északi erdőség felé veszik az irányt, úgy fordul az idő is rosszra. A csillagok és a hold sűrű, sötét fellegek mögé rejtőznek, egyedül hagyva a férfit az éjszaka sötétjében. Hamar feltámad a szél is, zivatar szagát hozza magával. Néhány méterrel odébb az ég nagyot dörren, majd egy hatalmas villám villanó fénye hasítja ketté az eget. A szemerkélő esőcseppekből hamar zuhogó eső fakad és a férfi a bőrééig elázik, mégsem hátrál meg, tovább halad a sártól dagadó földúton. Elrejtőzni nem volna érdemes, hiszen már olyan közel jár, hogyha maga elé, a távolba néz, a keresett barlang bejáratát szabad szemmel is megláthatja.
A barlang szájához érve, ha Kadosha tekintete nem siklik el felette, akkor egy megkopott, barlangfalba vésett szövegre figyelhet fel, mely óvva inti az erre járót.
“Mélységeimben csak az léphet, akit az égiek áldása kísér.
Ellenkező esetben sorsa az örök bolyongás.”
Ebből a néhány szóból a férfi tudja, hogy csak az merészkedhet le és térhet majd vissza, akinek vérében árnyormi vér csörgedez. Így neki nincs oka attól tartani, hogy betoppanása után közvetlenül valami balszerencse éri vagy örökre a barlang mélyén reked. Csak úgy mint álmában kanyarokkal teli a vájat belseje, ami enyhén lejtve a mélybe vezet. Ahogy halad lefelé, egyre szűkebbé válnak a folyosók, egyre szárazabb a levegő, úgy a lélegzetvétel is egyre terhesebb. A következő kanyarok után úgy érzi, teste menten lángra kap. Könnyen úgy érezheti, a Pokol felé tart. Ha a barlangfalat érintené, mintha parazsat érintene, oly forróvá válik az alagút. Ha eszébe jutna visszafordulni, a barlang nem eresztené, lángoló tűzfallal vágná el a visszaútját.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
Kadosha O'Shaeli likes this post
  ❱❱
Kadosha O'Shaeli
❱❱⌛ Szomb. Ápr. 20, 2024 6:55 pm
Beast inside me
Mesélő & Kadosha
Eddig sem aludtam túl jól, de mióta az átkos temetőben jártunk a striga nővel, azóta még úgyse alszom. Éjjeli rémképek kísértenek, de már nem Céline a főszereplőjük. Mindig ugyanaz az álom ismétlődik szüntelen, szinte már az őrület béklyójába taszítva engem. Sólyomerdőben bandukolok, valamit vagy valakit nagyon keresek, ám hirtelen a fényt elkergeti a sötétség, baljósló fellegek telepszenek rá az égre eltakarva a napot. Feltámad a hideg szél, és a fák lombjaival együtt az én hajamat és hacukámat is tépázni kezdi. Ez mégsem tart vissza, nem fordulok meg, egy árnyvadász ennyitől nem tántorodik vissza. Megyek tovább, míg bírják a lábaim, szinte magától lépek előre, egy és kettő. Végül olyan ösvényre térek rá, mely ismeretlen helyekre hív, melyre már rég nem léptek őseim. Egy barlanghoz érek, habozás nélkül lépek be a sötétségbe, mely hamarosan el is nyeli termetes alakom. Mintha csak hazatalálnék. Mintha egy másik én is volna bennem, aki végre hazatért. Mert ez nem én vagyok, hisz én először járok ebben a rideg kővájatban, mégis oly magabiztossággal közlekedek benne, mintha már vagy ezerszer tettem volna meg ezt az utat. Ismeretlen rúnák kísérik utamat, de nincs időm tanulmányozni őket, mert kezd a mellkasom egyre jobban szorítani. Szinte alig kapok levegőt, a lábaim egyre nehezebben haladnak előre, a homlokom verejtékbe borul. Úgy érzem, mintha az infarktus kerülgetne, csak épp nem zsibbad bele a karom. Egy ponton aztán már nem bírom tovább, hiába is próbálok előre törni, nem megy. A fejem mintha szét akarna szakadni, ismeretlen, furcsa hangok szólnak hozzám, de egyiket sem értem. Egyszerre szólnak hozzám, úgy érzem, mindent is akarnak, már értelmetlen katyvasszá alakul az egész a fejemben és nem bírom, hogy nem vagyok egyedül, nekem csend kell. Hirtelen éles fájdalom hasít izzadó, forró testembe, mire kiszakad belőlem minden megmaradt levegő egy bestiális üvöltés kíséretében...
Verejtékben úszva riadok fel eme rémálomból. Ez már az ötvenedik alkalom, hogy pontos legyek és nagyon nehéz egyben tartanom magam és a gondolataimat, főleg úgy, hogy semmilyen praktika, főzet nem segít rajtam. Csak az árnyboszorkányom tud erről, nem kell, hogy bárki más is megneszelje. Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy pont ezzel tegyem magam sebezhetővé. Nem adhatok tippeket az ellenségeimnek a gyenge pontjaimhoz. Mielőtt még végleg megtébolyodnék és az álom rabjává válnék, eldöntöm, véget vetek ennek az egésznek azzal, hogy a következő éjjel alvás helyett ellátogatok ehhez a barlanghoz. Fel is készítem magam, felszerelkezem, és vacsora után, miután már mindenki nyugovóra tért, elindulok. Természetesen nem fegyvertelenül, talán csak az alsóm szárában nincs bökő, egyébként még a csizmám szárában is van egy póttőr vész esetére. Egyébként ott van a páratlan, törhetetlen kardom. Mivel már ötvenszer tapostam ugyanazt az ösvényt álmomban, így nem esik nehezemre ismét megtenni ugyanazt az utat, csak éppen élesben, napnyugta után. Hamarosan leszakad az ég, villámok cikáznak át a sötét égbolton vészjósló mennydörgésekkel kísérve, de én töretlenül haladok az álmomból felidézett útvonalon.
Verejtékben úszva riadok fel eme rémálomból. Ez már az ötvenedik alkalom, hogy pontos legyek és nagyon nehéz egyben tartanom magam és a gondolataimat, főleg úgy, hogy semmilyen praktika, főzet nem segít rajtam. Csak az árnyboszorkányom tud erről, nem kell, hogy bárki más is megneszelje. Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy pont ezzel tegyem magam sebezhetővé. Nem adhatok tippeket az ellenségeimnek a gyenge pontjaimhoz. Mielőtt még végleg megtébolyodnék és az álom rabjává válnék, eldöntöm, véget vetek ennek az egésznek azzal, hogy a következő éjjel alvás helyett ellátogatok ehhez a barlanghoz. Fel is készítem magam, felszerelkezem, és vacsora után, miután már mindenki nyugovóra tért, elindulok. Természetesen nem fegyvertelenül, talán csak az alsóm szárában nincs bökő, egyébként még a csizmám szárában is van egy póttőr vész esetére. Egyébként ott van a páratlan, törhetetlen kardom. Mivel már ötvenszer tapostam ugyanazt az ösvényt álmomban, így nem esik nehezemre ismét megtenni ugyanazt az utat, csak éppen élesben, napnyugta után. Hamarosan leszakad az ég, villámok cikáznak át a sötét égbolton vészjósló mennydörgésekkel kísérve, de én töretlenül haladok az álmomból felidézett útvonalon.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Kadosha O'Shaeli
- Árnybáró
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :ÁrnyoromPlay by :Adam Driver - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ Vas. Ápr. 14, 2024 4:05 pm
A bestia
Szörnyeteg a bőröd alatt
1. kör - @Kadosha O'Shaeli
Hónapok teltek el, mióta a báró az elhagyatott határszéli árnyvadásztemetőben járt a nekromanta klánvezérrel. Az ott tett látogatás emlékét még akkor is nehezen feledné, ha nem kísértenék azóta őt gyötrő rémképek. Hosszú hetek óta minden éjjel gyöngyöző homlokkal szakad meg békésen induló álma. Az álomban lassú léptekkel halad egy kanyargós erdei ösvényen. Nem ismeretlen számára a zöldes, Sólyomerdőt úgy ismeri, akárcsak tulajdon tenyerét. Az idő hirtelen rosszra fordul, a nap menekvőn bújik a sötét fellegek mögé, a szél felbátorodik és erősen rázza meg a fák dús lombjait. A rajta fészkelő madárcsapatok rémültek, éles hanggal repülnek messzire, mint akik baj közeledtét érzik. A férfi viszont minden bajjós előjel ellenére tovább halad, de talán ha akarna se lenne képes megálljt parancsolni lábainak. Egy barlang előtt végül megáll, néhány perc ácsorgás után pedig be is lép a hűvös oduba. Sosem járt itt, mégis úgy halad előre, az alagút mélye felé, mintha számtalanszor megtette volna már ezt az utat. A barlang falain rúnáikhoz hasonló ábrák kísérik, de jelentését egynek sem ismeri. A báró légzése egy idő után nehézzé válik, halántékáról szakad a víz, szíve pedig hevesebben ver, lábaiból pedig hirtelen mintha kiveszne minden erő, térdre rogy. Fejfáját tör rá, szűnni nem akaró hangok zsongnak a fejében egy ismeretlen nyelven. Menekülne, de éles fájdalom járja át egész testét, mire akaratlanul felüvölt. Ekkor ébred fel otthona hálójában...és hangjától zeng a szoba.
Hiába az árnyboszorkányok gyógyító tudása, az évezredek óta ismert receptek, a báró békés álmát semmi nem hozza el. Talán már a téboly is kezd tanyát verni benne, bár híres önuralmának köszönhetően ebből környezete aligha észlelhet valamit. Egyik éjjel elhatározza, felkeresi az álmában látott helyet, azt reméli talán akkor válaszokat lelhet.
Hónapok teltek el, mióta a báró az elhagyatott határszéli árnyvadásztemetőben járt a nekromanta klánvezérrel. Az ott tett látogatás emlékét még akkor is nehezen feledné, ha nem kísértenék azóta őt gyötrő rémképek. Hosszú hetek óta minden éjjel gyöngyöző homlokkal szakad meg békésen induló álma. Az álomban lassú léptekkel halad egy kanyargós erdei ösvényen. Nem ismeretlen számára a zöldes, Sólyomerdőt úgy ismeri, akárcsak tulajdon tenyerét. Az idő hirtelen rosszra fordul, a nap menekvőn bújik a sötét fellegek mögé, a szél felbátorodik és erősen rázza meg a fák dús lombjait. A rajta fészkelő madárcsapatok rémültek, éles hanggal repülnek messzire, mint akik baj közeledtét érzik. A férfi viszont minden bajjós előjel ellenére tovább halad, de talán ha akarna se lenne képes megálljt parancsolni lábainak. Egy barlang előtt végül megáll, néhány perc ácsorgás után pedig be is lép a hűvös oduba. Sosem járt itt, mégis úgy halad előre, az alagút mélye felé, mintha számtalanszor megtette volna már ezt az utat. A barlang falain rúnáikhoz hasonló ábrák kísérik, de jelentését egynek sem ismeri. A báró légzése egy idő után nehézzé válik, halántékáról szakad a víz, szíve pedig hevesebben ver, lábaiból pedig hirtelen mintha kiveszne minden erő, térdre rogy. Fejfáját tör rá, szűnni nem akaró hangok zsongnak a fejében egy ismeretlen nyelven. Menekülne, de éles fájdalom járja át egész testét, mire akaratlanul felüvölt. Ekkor ébred fel otthona hálójában...és hangjától zeng a szoba.
Hiába az árnyboszorkányok gyógyító tudása, az évezredek óta ismert receptek, a báró békés álmát semmi nem hozza el. Talán már a téboly is kezd tanyát verni benne, bár híres önuralmának köszönhetően ebből környezete aligha észlelhet valamit. Egyik éjjel elhatározza, felkeresi az álmában látott helyet, azt reméli talán akkor válaszokat lelhet.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
Kadosha O'Shaeli likes this post
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ Vas. Ápr. 14, 2024 3:33 pm
A kárhozottak barlangja
Itt játszanak: Mesélő x Kadosha
Egy elfeledett barlang Árnyorom délnyugati részén. A régi rend szerint ide száműzték az árulókat.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|