Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3303 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Pontos idő: 2024-05-15, 18:04
42 találat
Kylemore Abbey
Szentek és keresztek
"Welcome us with your light
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Andas x Averie
Megértem, hogy Andas tele van kérdésekkel. Mikor már azt hitte, hogy mindenre választ kapott Stellával kapcsolatban, rá kell ébrednie, még mindig vannak felfedezésre váró titkok. Nővérem nem volt egy bonyolult lélek, velem ellentétben nyitott könyv volt, mégis élete utolsó évtizede homályban telt. Élete végnapjaiban pedig úgy döntötte nem cipeli terheit a halálában. Mindent amit tudott írásaiban hagyott ránk.
A kolostorba érkezve első utunk a főnővér irodájába vezet, ahol rögtön át is nyújt egy újabb levelet, amit még Stella bízott rá. Még egy? pislogok kicsit, miközben kíváncsian húzom el a nő ujjai közül, majd feltörve a családi pecsétet hajtom szét a levélpapírt. Nővérem kézjegyét azonnal felfedezem, azonban néhány sor után rájövök, ez a levél nem nekem szól. Arcomra kiül a döbbenet, el sem tudom rejteni, úgy meglepnek a papírra vetett sorok.
-Andas... - motyogom a nevét alig hallhatóan megfeledkezve magamról, majd pillantásom lassan a mellettem ülő férfira emelem. Ám mielőtt a főnővér gyanút fogna, gyorsan rendezem gondolataimat.
-Cross atya, ez a levél...Önnek...Önről szól. - nyújtom át neki a papírt. Utolsó üzeneteinek egyikében Stella egy családi titkot oszt meg, amit hosszú évek óta őriz. Egy véletlenül elkapott beszélgetés a Cross házaspár között felfedte előtte, hogy Andas nem saját gyermekük. Befogadták és sajátként nevelték, mikor édesanyja születése után másvilágra távozott. A férfi, akit kalandor nagybátyjaként ismert az édesapja volt, aki szülői alkalmatlanságára hivatkozva nem kívánt részt vállalni fia gondozásában. Stella hallgatott ezidáig, ahogy kérték, hiszen nem akarta felbolygatni senki életét, azonban ezt sem akarta magával vinni a túlvilágra.
-Minden rendben? - kérdezi egyszerre értetlen és aggódó arcot vágva a főnővér. Fogalma sincs mi folyik itt.
-Talán…most jól jönne Cross atya számára néhány perc magány. - javaslom, és ha Varenberg főnővér érti célzásomat, mindketten távozunk a helyiségből, egyedül hagyva Andast az igazsággal.
Nem ez volt idejövetelünk célja, így arra kérem a nővért vezessen Stella lányához. Hosszú folyosó és egy lezárt helyiségen keresztül, ahová férfi amúgy sem léphetne be, jutok el a novícia lakrészébe.
-Aurora, látogatód érkezett. - kopog be a nő az egyik ajtón, majd egy pillanattal később kinyílik és egy fiatal, szőkehajú lány lép tűnik fel a küszöbnél.
-Blanchett nővér. - széles mosollyal pillant fel rám, majd hozzám rohan, apró karjaival átöleli derekamat és azt motyogja egészen csendesen: nénikém, tudtam, hogy eljössz értem. Hirtelen szóhoz sem jutok. A húgom lánya él, életben van. Meg kell csípnem magam, hogy meggyőződjek róla, nem álmodom.
-Aurora, gyere, hagy nézzelek. - szakadok ki öleléséből és leguggolok hozzá. Végigsimítok arcocskáján. Gyönyörű kislány, tiszta anyja, ám szemmel láthatóan az apja vonásait is örökölte.
-Holnap reggel hazautazunk. - ígérem meg neki, azonban hirtelen elszomorodik. Nem értem mi a baj? Rora a fülemhez hajol és azt mondja: Nem mehetek el, míg a démon életben van. Hirtelen azt hiszem rosszul hallok, de nem, valóban démont emlegetett. Az unokahúgom elmeséli, hogy a nővérem megegyezett egy pokolbélivel, hogy a lánya élhessen. Hirtelen nem is tudom, mit mondhatnék erre.
A kolostorba érkezve első utunk a főnővér irodájába vezet, ahol rögtön át is nyújt egy újabb levelet, amit még Stella bízott rá. Még egy? pislogok kicsit, miközben kíváncsian húzom el a nő ujjai közül, majd feltörve a családi pecsétet hajtom szét a levélpapírt. Nővérem kézjegyét azonnal felfedezem, azonban néhány sor után rájövök, ez a levél nem nekem szól. Arcomra kiül a döbbenet, el sem tudom rejteni, úgy meglepnek a papírra vetett sorok.
-Andas... - motyogom a nevét alig hallhatóan megfeledkezve magamról, majd pillantásom lassan a mellettem ülő férfira emelem. Ám mielőtt a főnővér gyanút fogna, gyorsan rendezem gondolataimat.
-Cross atya, ez a levél...Önnek...Önről szól. - nyújtom át neki a papírt. Utolsó üzeneteinek egyikében Stella egy családi titkot oszt meg, amit hosszú évek óta őriz. Egy véletlenül elkapott beszélgetés a Cross házaspár között felfedte előtte, hogy Andas nem saját gyermekük. Befogadták és sajátként nevelték, mikor édesanyja születése után másvilágra távozott. A férfi, akit kalandor nagybátyjaként ismert az édesapja volt, aki szülői alkalmatlanságára hivatkozva nem kívánt részt vállalni fia gondozásában. Stella hallgatott ezidáig, ahogy kérték, hiszen nem akarta felbolygatni senki életét, azonban ezt sem akarta magával vinni a túlvilágra.
-Minden rendben? - kérdezi egyszerre értetlen és aggódó arcot vágva a főnővér. Fogalma sincs mi folyik itt.
-Talán…most jól jönne Cross atya számára néhány perc magány. - javaslom, és ha Varenberg főnővér érti célzásomat, mindketten távozunk a helyiségből, egyedül hagyva Andast az igazsággal.
Nem ez volt idejövetelünk célja, így arra kérem a nővért vezessen Stella lányához. Hosszú folyosó és egy lezárt helyiségen keresztül, ahová férfi amúgy sem léphetne be, jutok el a novícia lakrészébe.
-Aurora, látogatód érkezett. - kopog be a nő az egyik ajtón, majd egy pillanattal később kinyílik és egy fiatal, szőkehajú lány lép tűnik fel a küszöbnél.
-Blanchett nővér. - széles mosollyal pillant fel rám, majd hozzám rohan, apró karjaival átöleli derekamat és azt motyogja egészen csendesen: nénikém, tudtam, hogy eljössz értem. Hirtelen szóhoz sem jutok. A húgom lánya él, életben van. Meg kell csípnem magam, hogy meggyőződjek róla, nem álmodom.
-Aurora, gyere, hagy nézzelek. - szakadok ki öleléséből és leguggolok hozzá. Végigsimítok arcocskáján. Gyönyörű kislány, tiszta anyja, ám szemmel láthatóan az apja vonásait is örökölte.
-Holnap reggel hazautazunk. - ígérem meg neki, azonban hirtelen elszomorodik. Nem értem mi a baj? Rora a fülemhez hajol és azt mondja: Nem mehetek el, míg a démon életben van. Hirtelen azt hiszem rosszul hallok, de nem, valóban démont emlegetett. Az unokahúgom elmeséli, hogy a nővérem megegyezett egy pokolbélivel, hogy a lánya élhessen. Hirtelen nem is tudom, mit mondhatnék erre.
Tags: #averiereag || Üzenet: @"Andas Cross" || Credit: byforras
- on 2024-04-24, 14:04
- Itt található: Európa
- Téma: Kylemore Abbey
- Hozzászólások: 7
- Megtekintés: 172
Riven nyomában
Riven nyomában
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Callum x Averie
Felderül az arcom mikor meglátom őt, az pedig egyenesen mosolyra késztet, mikor előhalássza pallosát. Cal szó szerint mindenre felkészülve érkezett. Nem bánom, mikor mellém érve az ölelésébe fog, mindig vágytam egy erős bátyóra.
A kezdeti nehézkes indulás után a vízen már egész jók vagyunk. Cal vezénylésére merítem meg a lapátot hol jobbról, hol balom irányából. Bal, jobb, bal, jobb. Mantrázom én is kimondatlanul. Egy idő után, ahogy messzire hagyjuk a mólót és a lakott épületek háztetői is elvesznek a természet takarásába óhatatlanul is magával ragad a látvány. Észre sem veszem, hogy megáll kezemben a lapát és már csak a szőrös evez mögöttem. "De ha tudom, hogy csak evezni kellek, felárat számolok fel" megjegyzésére kapok észbe.
-Oh, bocsánat. - majd újra kényelmes lapátolni kezdek.
-Nem tudom, egyszerűen nyoma veszett. Annyit tudok hogy a Boszorkányszigetre akart menni, nekem pedig hátrahagyott egy térképet. Feltételezem, hogy ott lehet... - osztom meg a férfival. Ha mégsem, akkor igazán nincs ötletem, hol találhatnám meg a barátomat. A sziget túl nagy, hogy töviről hegyire tüzetesen átkutassuk, de az útvonal, amit a papírra vetett. Talán elvezet hozzá, ha azon a nyomon indulunk utána, amit ő hagyott, legalábbis ebben bizakodom..
-Ha nem láttál változást, akkor azt jelenti, hogy még él... - pillantok hátra a vállam felett. Kijelentésem inkább hangzik kérdésnek. Egy pillanatra megborzongok és nem amiatt, hogy fáznék, mert csodás időnk van. Csupán eszembe jut mi vár a völgyre, ha rossz irányt vesznek a dolgok.
-A dédapus azt mondta, hogy réges-rég a klánunk a banyaszigeten élt...közel ahhoz a helyhez, ahol Riven a piros X-et hagyta... - jegyzem meg ezzel is terelve gondolataimat. Azon a részen még soha nem jártam, valójában a szigeten sem túl sokszor néhány alkalmat leszámítva.
-Szerinted látunk majd régi Pesa házakat? - éled fel bennem a kíváncsiság, mikor realizálódik bennem, hogy őseim földje felé közeledünk. Már érzem, hogy kezd kiállni a karom, ám ekkor egy kikötő tűnik fel előttünk.
-Ez az... - örülök meg a móló láttán. Még negyed óra fárasztó evezés és csónakunk a pózna mellé ér. Megpróbálok felállni, egyensúlyomra figyelve, nehogy a kiszállási manőverem közben véletlen csúnyán vízbe forduljunk.
- on 2024-04-14, 19:23
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Riven nyomában
- Hozzászólások: 5
- Megtekintés: 222
Grimsbane-ház
Az unokahúg
"A LELKI KÖTELÉKEK KÖZÜL AZOK BIZONYULNAK A LEGTISZTÁBBNAK ÉS LEGTARTÓSABBNAK, AMELYEK EGYETLEN PILLANTÁS NYOMÁN FOGANTAK."
Aurora x Averie
Lassan egy hónap telt el írországi kalandunk óta. Sose hittem volna, hogy egy nap nagynéni leszek. Olyan hihetetlennek tűnt az egész, hiába tartottam ujjaim közt nővérem levelét, egészen addig a pillanatig, míg át nem léptem a Kylemore Abbey kolostorának kapuit, nem hittem hogy igaz lehet. Három teljes évig kerintett ez az iromány, az utolsó írásáinak egyike, amit nekem szánt, mire végül eljutott hozzám. Tele voltam kételyekkel, mégsem volt kérdés, Írországba kell utazzak. Bizonyosság kellett. Legnagyobb döbbenetemre pedig mindaz, amiről nővérem sorai szóltak igaznak bizonyultak. Aurora él. Tudtam, nem maradhat tovább az emberek földjén, haza kell hoznunk őt, hiszen ide tartozik. De aki oly sokáig a völgytől távol élt és mit sem tudott boszorkány gyökereiről, annak idő kell, míg hozzászokik a varázsvilág szokásaihoz, ezért egyértelmű volt, hogy a kislány az apjához költözik. Titokban tartjunk Andas-szal őt, és egészen addig hallgatunk, míg el nem jön a megfelelő pillanat.
-Megérkeztünk. - fogom a kislány apró kezeit, szemben állva szülőházam ajtaja előtt. Nincs jó érzésem, kevés vidám emlék köt ide és nem szívesen jövök ide, mégis tudom Aurorának szüksége van erre a látogatásra. Ellenérzéseimet mélyen magamba, egy szelíd mosoly mögé rejtem, unokahúgom ne érezze meg rajtam feszengésemet. Szerencsére most sincs itthon senki, így egy lélek se fog megzavarni minket. Apám már rég halott, anyám valószínűleg most is szeretett Akadémiája falai közt tölti idejét, más pedig rajtam és megboldogult nővéremen kívül nem lakta ezt a hatalmas házat. Ahogy belépünk a nappaliba a szemközti falon régi családi fotók sokasága látható.
-Nézz körül nyugodtan és kérdezz csak bármiről, amiről szeretnél.... - eresztem el Rora kezét, majd a konyha felé lépek valami üdítőt keresve.
-Almalé jó lesz, vagy szeretnél inkább egy málnaszörpöt? - kiáltok ki a konyhafal mögül.
-Megérkeztünk. - fogom a kislány apró kezeit, szemben állva szülőházam ajtaja előtt. Nincs jó érzésem, kevés vidám emlék köt ide és nem szívesen jövök ide, mégis tudom Aurorának szüksége van erre a látogatásra. Ellenérzéseimet mélyen magamba, egy szelíd mosoly mögé rejtem, unokahúgom ne érezze meg rajtam feszengésemet. Szerencsére most sincs itthon senki, így egy lélek se fog megzavarni minket. Apám már rég halott, anyám valószínűleg most is szeretett Akadémiája falai közt tölti idejét, más pedig rajtam és megboldogult nővéremen kívül nem lakta ezt a hatalmas házat. Ahogy belépünk a nappaliba a szemközti falon régi családi fotók sokasága látható.
-Nézz körül nyugodtan és kérdezz csak bármiről, amiről szeretnél.... - eresztem el Rora kezét, majd a konyha felé lépek valami üdítőt keresve.
-Almalé jó lesz, vagy szeretnél inkább egy málnaszörpöt? - kiáltok ki a konyhafal mögül.
- on 2024-04-06, 17:20
- Itt található: Boszorkányvölgy
- Téma: Grimsbane-ház
- Hozzászólások: 2
- Megtekintés: 77