Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3302 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Levéltár
Element of Freedom
3 posters
1 / 2 oldal
Levéltár
Element of Freedom
3 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
  ❱❱
Vilen A. Leithold
❱❱⌛ 2024-05-12, 16:37
Mirennis álmai
.
to: @Mirennis Omarie
A délután csendes pihenővel telik, legalábbis Mirennis részéről biztosan. Vilen a szokásos napi teendőivel tölti azt a néhány órát, míg leszáll az éjjel, Tanilla pedig izgatott várakozással. Képtelen nyugtában maradni. Mint a karácsonyi ajándékhordó jótevőt váró gyermek úgy lesi az eget és várja a sötétedést. Aztán végre valahára elérkezik az idő. Mikor az óra tizet üt mind összegyűlnek a kertben, a kőoltár körül.
-Jó estét! - biccent az éjtündenő felé, miközben a kötet kezéből a kőlapra kerül. Míg a teliholdat takaró felhő átvonulására várnak, a lány újabb álomról számol be. Az álombéli üzenet közelgő veszéllyel fenyeget és távozásukat sürgetné a völgyből.
-Hm...egyesek azt beszélik, hogy egyre gyakoribbak a démontámadások a határvidéken. - osztja meg a bíró, amit néhány hete a törvényszéken hallott. Nem tudja van e bármiféle összefüggés az erősődő határközeli démonjelenlét és Mirennis óvva intő álmai között, de az egybeesést mindenképpen figyelemre méltónak tartja. Vétek volna egy esetleges veszély tényét félresöpörni.
-Ha a démonok netán betörnének a völgybe, szerencsésebb, ha mi akkor már nem lennénk itt. - fűzi hozzá az eget bámulva. Mikor az égbolt kitisztul és a hold fénye a Dlardrageth lapjaira rávetül, feltárul a rút igazság. Nehéz szavakat találni mindarra, ami a lapon áll. A könyv feltárja előttük az odavezető utat egy térkép formájában, de a rajz túl régi, hogy ránézésre beazonosíthassák az útvonalat, annyi viszont kivehető, észak fertályon kell keresgélniük. Az éjtündenőben meg is fogalmazódik néhány kérdés, amit nem tart magában. Bár arra, miként bizonyosodhatnának meg arról, hogy az Ellysiát sújtó veszedelem elhárult vagy sem, a könyv nem tud választ adni. Arra a kérdésre viszont, hogy kik voltak a kőtündék igen. A varázsköny lapjai újra mozgásnak indulnak. Sebesen lapozásba kezdenek egy a kötet utolsó harmadában áll meg a kőtündék leírásánál. Egy hatodik tündenép, akik nem voltak hajlandóak elhagyni pusztulásra ítélt szülőföldjüket, ezzel saját vesztüket okozták. Létezésük már a tündék kollektív emlékezetéből is kiveszett.
-Mesélj nekünk Ellysia kapuról. - szól újra Vilen a könyvhöz. A varázskönyv lapjai újra mozgásba lendülnek, majd a kapukra vonatkozó írásnál állnak meg. Újra a kulcsok kerülnek előtérbe, mint hazajutásuk nyitja. A könyv felfedi azokat a tündecsaládokat, akikre eredetileg a varázstárgyak őrzését bízták.
-Fel kell keresnünk a leszármazottjaikat. - mondja ki a nyilvánvalót Mirennisre pillantva.
-Jó estét! - biccent az éjtündenő felé, miközben a kötet kezéből a kőlapra kerül. Míg a teliholdat takaró felhő átvonulására várnak, a lány újabb álomról számol be. Az álombéli üzenet közelgő veszéllyel fenyeget és távozásukat sürgetné a völgyből.
-Hm...egyesek azt beszélik, hogy egyre gyakoribbak a démontámadások a határvidéken. - osztja meg a bíró, amit néhány hete a törvényszéken hallott. Nem tudja van e bármiféle összefüggés az erősődő határközeli démonjelenlét és Mirennis óvva intő álmai között, de az egybeesést mindenképpen figyelemre méltónak tartja. Vétek volna egy esetleges veszély tényét félresöpörni.
-Ha a démonok netán betörnének a völgybe, szerencsésebb, ha mi akkor már nem lennénk itt. - fűzi hozzá az eget bámulva. Mikor az égbolt kitisztul és a hold fénye a Dlardrageth lapjaira rávetül, feltárul a rút igazság. Nehéz szavakat találni mindarra, ami a lapon áll. A könyv feltárja előttük az odavezető utat egy térkép formájában, de a rajz túl régi, hogy ránézésre beazonosíthassák az útvonalat, annyi viszont kivehető, észak fertályon kell keresgélniük. Az éjtündenőben meg is fogalmazódik néhány kérdés, amit nem tart magában. Bár arra, miként bizonyosodhatnának meg arról, hogy az Ellysiát sújtó veszedelem elhárult vagy sem, a könyv nem tud választ adni. Arra a kérdésre viszont, hogy kik voltak a kőtündék igen. A varázsköny lapjai újra mozgásnak indulnak. Sebesen lapozásba kezdenek egy a kötet utolsó harmadában áll meg a kőtündék leírásánál. Egy hatodik tündenép, akik nem voltak hajlandóak elhagyni pusztulásra ítélt szülőföldjüket, ezzel saját vesztüket okozták. Létezésük már a tündék kollektív emlékezetéből is kiveszett.
-Mesélj nekünk Ellysia kapuról. - szól újra Vilen a könyvhöz. A varázskönyv lapjai újra mozgásba lendülnek, majd a kapukra vonatkozó írásnál állnak meg. Újra a kulcsok kerülnek előtérbe, mint hazajutásuk nyitja. A könyv felfedi azokat a tündecsaládokat, akikre eredetileg a varázstárgyak őrzését bízták.
-Fel kell keresnünk a leszármazottjaikat. - mondja ki a nyilvánvalót Mirennisre pillantva.
Tags: #vilenreagok
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vilen A. Leithold
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Boszorkányvölgy, TündenegyedPlay by :Lee Pace - Kapcsolat
Vélemények
Mirennis Omarie likes this post
  ❱❱
Mirennis Omarie
❱❱⌛ 2024-05-12, 14:16
Mirennis álmai
Vilen & Mirennis
Mivel nem jártunk sikerrel eddig, hiába nyílt fel az ősi kódex fedele, így megegyezünk abban, hogy napnyugta után ismét próbálkozunk, hátha az éjszaka ereje a segítségünkre lesz. Én magam is kérek egy szobát, ahol kipihenhetem magam, hogy estére feltöltődve álljak neki ismét találgatni, mert a napokban alig tudtam álomra hajtani a fejem. És ki tudja, nem e szükség lesz a mágiámra. A bíró úr édesanyja azonnal intézkedik is, és az egyik vendégszoba elé kísér.
- Nagyon szépen köszönöm Tanilla a figyelmességét! - mosolygok rá szelíd mosollyal.
- Reménykedem abban, hogy az éj leszállta elhozza nekünk a válaszokat is. Meg fogjuk találni a módját, hogy szóra bírjuk a könyvet, egyet se féljen! A fia nagyon okos férfiú, biztos eszébe jut még pár trükk, ha esetleg mégsem válna be a tervünk. - bíztatom az asszonyt, mire végig simít a vállamon.
- Jó leány vagy te Mirennis. Pihend ki magad, ha elérkezett az idő, majd én személyesen felébresztelek. - jegyzi meg, majd a dolgára megy, én pedig becsukom magam mögött az ajtót, leveszem a kis szobamamuszkámat, majd bebújok a puha ágynemű közé, magamra húzom a takarót és a párnára hajtva a fejem hamarosan elnyom az álom. Álmomban ismét feltűnik egy homályos alak és figyelmeztet, hogy találjuk meg Ellysiát, mert veszély közeleg. Mutat pár képet is egy sűrűn benőtt erdőségről, egy veszélyesnek tűnő mocsárvidékről és egy újabb kulcsról, de nem látom tisztán a pillanatképeket, csak homályosan. Hamarosan meghallom a bíró édesanyjának hangját, mikor hozzám ér, kipattannak a szemeim.
- Ideje felébredni gyermekem, a fiam már lent vár bennünket az udvaron. - szól a nemes tünde asszony, én pedig szemeimet megdörzsölve mászom ki az ágyból. Máris jobban érzem magam, tényleg feltöltődtem energiával.
- Láttam valamit álmomban. De majd elmesélem, ha csatlakozunk a bíró úr köreihez. - jegyzem meg, miközben követem őt a hosszú folyosókon keresztül. A kertben már valóban ott ácsorog a bíró kezében tartva az ősi kódexet.
- Jó estét bíró úr! - köszöntöm őt, miközben látom, hogy a könyvet ráhelyezi egy kőtartóra.
- Ismét álmodtam. Egy homályos alak tűnt fel álmomban, aki valami közelgő veszélyre figyelmeztetett, de azt nem árulta el, mi lesz az, viszont sürgetetett, hogy találjuk meg minél előbb Ellysiát. Láttam még furcsa pillanatképeket, egy sűrű növényzettel benőtt erdőről és egy krokodilokkal és más furcsa lényekkel teli mocsárvidékről. És láttam egy kulcsot is. - mesélem el röviden az álmomban látottakat a bírónak és édesanyjának.
- Biztos vagyok benne, hogy ez jelent valamit. - jegyzem meg hangosan gondolkodva.
- De vajon mi lehet a közelgő veszély? - kezdek el tanakodni, mert a strigákon kívül más veszélyt nem igen látok jelenleg a számunkra. De nem jut sok időm a tanakodásra, mert a bíró felnyitja a könyv fedelét és engedi, hogy a hold ezüstös fénye rávetüljön a lapokra. Hamarosan kacskaringós betűk tűnnek fel az ürességben, ábrák, minták, betgűk rajzolódnak ki. Egy mese kerekedik ki belőle a lapokon.
- Szerintem ezeket láttam álmaimban. Csak nem tudtam nevet kapcsolni hozzájuk. - jegyzem meg a bíró úrnak, án mielőtt bármit is benyöghetnék, a bíró kérdezni kezd a könyvtől. Meglepődve pislantok rá. Óóó, milyen jól informált az uraság. És a könyv lapjai életre kelnek, a lapok gyors egymásutánban lapozódnak, míg meg nem állnak egy oldalon, ahol ismét kirajzolódik a szöveg és felfedi magát a válasz, miért is hagyták ott őseink ezt a paradicsomot, amit Ellysiának neveznek. Egy égi csapásról és káoszról szól a fáma, mely akkora méreteket öltött, hogy el kellett zárni az odafele vezető utat. Hirtelen túl sok, eddig nem ismert információ jut a birtokomba, pislogok jobbra is és balra is. Tanilla megkérdezi, hogy juthatunk oda, mire kapunk egy térképet válaszul.
- Na de honnan lehetünk biztosak, hogy az a káosz, melyet hátra hagytak őseink, már eltűnt és nem veszélyeztet bennünket? Na és kik voltak a kőtündék? - jut eszembe hirtelen két fontos kérdés, de nyilván az én hangomra, mágiámra nem reagál a könyv, így azt várom, hogy majd a nemes tündék valamelyike rákérdezzen.
- Nagyon szépen köszönöm Tanilla a figyelmességét! - mosolygok rá szelíd mosollyal.
- Reménykedem abban, hogy az éj leszállta elhozza nekünk a válaszokat is. Meg fogjuk találni a módját, hogy szóra bírjuk a könyvet, egyet se féljen! A fia nagyon okos férfiú, biztos eszébe jut még pár trükk, ha esetleg mégsem válna be a tervünk. - bíztatom az asszonyt, mire végig simít a vállamon.
- Jó leány vagy te Mirennis. Pihend ki magad, ha elérkezett az idő, majd én személyesen felébresztelek. - jegyzi meg, majd a dolgára megy, én pedig becsukom magam mögött az ajtót, leveszem a kis szobamamuszkámat, majd bebújok a puha ágynemű közé, magamra húzom a takarót és a párnára hajtva a fejem hamarosan elnyom az álom. Álmomban ismét feltűnik egy homályos alak és figyelmeztet, hogy találjuk meg Ellysiát, mert veszély közeleg. Mutat pár képet is egy sűrűn benőtt erdőségről, egy veszélyesnek tűnő mocsárvidékről és egy újabb kulcsról, de nem látom tisztán a pillanatképeket, csak homályosan. Hamarosan meghallom a bíró édesanyjának hangját, mikor hozzám ér, kipattannak a szemeim.
- Ideje felébredni gyermekem, a fiam már lent vár bennünket az udvaron. - szól a nemes tünde asszony, én pedig szemeimet megdörzsölve mászom ki az ágyból. Máris jobban érzem magam, tényleg feltöltődtem energiával.
- Láttam valamit álmomban. De majd elmesélem, ha csatlakozunk a bíró úr köreihez. - jegyzem meg, miközben követem őt a hosszú folyosókon keresztül. A kertben már valóban ott ácsorog a bíró kezében tartva az ősi kódexet.
- Jó estét bíró úr! - köszöntöm őt, miközben látom, hogy a könyvet ráhelyezi egy kőtartóra.
- Ismét álmodtam. Egy homályos alak tűnt fel álmomban, aki valami közelgő veszélyre figyelmeztetett, de azt nem árulta el, mi lesz az, viszont sürgetetett, hogy találjuk meg minél előbb Ellysiát. Láttam még furcsa pillanatképeket, egy sűrű növényzettel benőtt erdőről és egy krokodilokkal és más furcsa lényekkel teli mocsárvidékről. És láttam egy kulcsot is. - mesélem el röviden az álmomban látottakat a bírónak és édesanyjának.
- Biztos vagyok benne, hogy ez jelent valamit. - jegyzem meg hangosan gondolkodva.
- De vajon mi lehet a közelgő veszély? - kezdek el tanakodni, mert a strigákon kívül más veszélyt nem igen látok jelenleg a számunkra. De nem jut sok időm a tanakodásra, mert a bíró felnyitja a könyv fedelét és engedi, hogy a hold ezüstös fénye rávetüljön a lapokra. Hamarosan kacskaringós betűk tűnnek fel az ürességben, ábrák, minták, betgűk rajzolódnak ki. Egy mese kerekedik ki belőle a lapokon.
- Szerintem ezeket láttam álmaimban. Csak nem tudtam nevet kapcsolni hozzájuk. - jegyzem meg a bíró úrnak, án mielőtt bármit is benyöghetnék, a bíró kérdezni kezd a könyvtől. Meglepődve pislantok rá. Óóó, milyen jól informált az uraság. És a könyv lapjai életre kelnek, a lapok gyors egymásutánban lapozódnak, míg meg nem állnak egy oldalon, ahol ismét kirajzolódik a szöveg és felfedi magát a válasz, miért is hagyták ott őseink ezt a paradicsomot, amit Ellysiának neveznek. Egy égi csapásról és káoszról szól a fáma, mely akkora méreteket öltött, hogy el kellett zárni az odafele vezető utat. Hirtelen túl sok, eddig nem ismert információ jut a birtokomba, pislogok jobbra is és balra is. Tanilla megkérdezi, hogy juthatunk oda, mire kapunk egy térképet válaszul.
- Na de honnan lehetünk biztosak, hogy az a káosz, melyet hátra hagytak őseink, már eltűnt és nem veszélyeztet bennünket? Na és kik voltak a kőtündék? - jut eszembe hirtelen két fontos kérdés, de nyilván az én hangomra, mágiámra nem reagál a könyv, így azt várom, hogy majd a nemes tündék valamelyike rákérdezzen.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mirennis Omarie
- Tünde
Éjtünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Faouzia Ouihya - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vilen A. Leithold
❱❱⌛ 2024-04-27, 22:40
Mirennis álmai
.
to: @Mirennis Omarie
Meglepő és különös. A könyv, amit oly sok évezreden keresztül pecsét tartott lezárva, kinyílt, lapjai pedig mind üresek. Bárhová lapoznak, egyetlen bejegyzett betűt sem látnak. Értetlen pillantásaikkal merednek a könyvre, mert az nem lehet, hogy a Leitholdok nemzedékei a semmit őrizték mindezidáig. A semmiért kockáztatták és áldozták vérüket és életüket. Tanilla hangot ad hitetlenkédésének és fejét rázva tagad. Képtelen elhinni, hogy az egész felesleges volt.
-Nyugodjon meg anyám, itt valami másról lesz szó. - lapoz Vilen bele újfent a kötetbe. A bíró tudja, az információ hatalom. Ez így van az idők kezdete óta, és a szemlélet a mai napig igaz. És így is lesz míg világ a világ. Éppen ezért, ami igazán fontos, azt ravaszmód őrizték őseik is. A férfi egyet tud érteni Mirennis felvetésével. Amit keresnek előttük van, csak épp szemüknek láthatatlanok. Talán az éjjel meghozza a remélt válaszokat. Már csak ebben bízhatnak.
-Várjuk meg az estét. - helyesel Tanilla fia javaslatára és arcán újra feltűnnek a bizakodás jelei.
-Persze kedveském, gyere velem. Kapsz egy külön szobát, ahol kipihenheted magad. - ajánja fel előzékenyen a tündeasszony, mire Vilen szemöldökei magasra ívelek. Meglepődése inkább anyja gondoskodó viselkedésének szól, mintsem a nagykövet kérésének. A bíró az órájára pillant és még jó pár óra van az este leszálltáig, így kihasználja az időt és a dolgára megy.
Tíz óra tájban az udvaron találkoznak ismét. Az ég tiszta, egyetlen felhő sem kóborol az égen. Vilen a kertben várja a két nőt, annak egy olyan pontján, ahol a hold teljesen bevilágítja a teret. A könyvet egy kőből épített virágtartóra helyezi, ám egyelőre becsukva.
-Akkor...lássuk, helyesnek bizonyul-e Mirennis elmélete. - fordul újra a kötet felé, majd felnyitja fedelét. Abban a pillanatban, ahogy a bőrkötéses fedlap felnyílik és a telihold fénye rávetül annak lapjaira, ezüstfényű derengésel rajzolódnak ki a betűk. Ősi tünde nyelven írt szöveg. De nem csupán az írást fedi fel a holdfény, rajzolt ábrák is feltűnnek az oldalakon. A könyv elmeséli nekik, hogy északon, a Járhatatlan erdőn és a Mindentelnyel-mocsárvidéken túl, a Homály leple alatt található a tündék őshazája, amit ősi nevén Ellysiának neveztek. Arra a vidékre nincs átjárás, hatalmas kőkapu zárja el az odavezető utat, amit erős tündemágia véd. Az öt kulcs együttes ereje képes feloldani felmenőik mágiáját és megnyitni az Ellysiába vezető utat. Az öt varázstárgy a tündenépek nemes családjainak birtokába került megőrzésre, míg el nem jön az idő, hogy a tündék visszatérjenek őseik földjére.
-Jól van, Dlardrageth! Azt mutasd meg, miért hagyták el a szülőföldjüket? - szólítja meg Vilen a könyvet, kezét fölé helyezi, az pedig a megfelelő oldalra lapoz. Míg délután a két nő sziesztázott egy keveset, addig volt alkalma közelebbről tanulmányozni a kötetet. A követező leírás egy tragédiát mesél el, bár homályosan fogalmaz, mégis egy hatalmas viharról ír. Az égi büntetésnek nevezett természeti csapás a pusztulás szélére sodorta birodalmukat. Nem maradt más esélyük, minthogy hátat fordítsanak földjüknek. A káosz leírhatatlan méreteket öltött, ezért elzárták az Ellysiába vezető egyetlen utat, hátrahagyva testvéreiket, a kőtündéket, akik nem voltak hajlandóak a távozásra.
-Mondd Dlardrageth, hogyan juthatunk el oda? - kérdezi Tanilla izgatott kíváncsisággal. A könyv válasza erre egy üres oldalon megjelenő térképszerű rajz.
Tags: #vilenreagok
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vilen A. Leithold
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Boszorkányvölgy, TündenegyedPlay by :Lee Pace - Kapcsolat
Vélemények
Mirennis Omarie likes this post
  ❱❱
Mirennis Omarie
❱❱⌛ 2024-04-27, 18:45
Mirennis álmai
Vilen & Mirennis
Kíváncsian hallgatom a bíró úr édesanyját, kinek szavaiban sok ráció van.
- Igaza lehet asszonyom. Ez nem a mi földünk, nem a mi mágiánk erősíti. - jegyzem meg halkan.
- Szólíts csak Tanillának leányom. - kéri tőlem, én pedig boldog mosollyal biccentek felé.
- Örömömre szolgál. - válaszolom és tényleg így is gondolom. Jól esik, hogy ő is azok sorába tartozik, akik nem billogoznak meg bennünket. Annyira nem értem ezt az utálatot. Hisz egy nép vagyunk. Ha fajon belül sem tartunk össze, ha csak a széthúzás megy, sosem jutunk előbbre. Csakis az összefogás menthet meg bennünket. Együtt talán képesek leszünk megtalálni a tündék kánaánját. Tanilla asszony biztosan látja rajtam a csüggedtségem, elvégre nem is titkolom. De azért egy kedves mosollyal nyugtázom a szavait. Megpróbál vigaszt nyújtani a számomra.
- Ez kedves Öntől Tanilla. Nem szeretnék türelmetlennek látszani, de úgy vélem, nem véletlen, hogy most üzentek az álmaimon keresztül őseink. Úgy érzem, valami történni fog a közeljövőben. Azt nem tudom mi, csak van egy ilyen megérzésem. És szeretnék többet tenni a népemért, mert egyre több áldatlan állapottal találkozom. A tündék is megérdemelnek egy második esélyt, de ehhez kell az összefogás. - siklik a tekintetem a bíró úrra. Ekkor eszébe jut egy érdekes ötlet és kést rántva teszteli a gondolatot. Én szkeptikusan állok az egészhez, de én is úgy vagyok vele, jobb megpróbálni mindent, mert mit veszíthetünk vele? Hatalmas kandira kerekednek a szemeim, mikor a teszt sikerrel zár és a nemes tünde vére felpattintja az egyik csatos zárat. De csak az egyiket. Talán a másikat az én vérem nyitja, hisz nemes és éjtünde egyaránt szükségeltetik a sikerhez. Ezen felbátorodva én is megvágom a tenyerem és sötétlő vérem a könyv borítójára csepegtetem. A zár pillanatokon belül kinyílik, hasonló módon, mint a bíró esetében. A bíró édesanyja még meg is ölel örömében, miközben majdhogynem örömkönnyeket hullat. De az öröme sajnos nem tart ki túl sokáig és az enyém sem, mert amint a bíró fellapozza a köyvet, azzal kell szembesülnünk, hogy a lapok üresen tátonganak.
- Ez...nem. Nem lehet igaz. - szökik ki egy sóhaj kíséretében ajkaim közül, mikor Tanilla is belelapoz a könyvbe, de rendre tiszták az oldalak, csak úgy, mint egy ma született tünde popsija.
- Talán ezek a titkok olyan súlyosak, hogy ismét trükkhöz folyamodtak őseink. Én nem hiszem, hogy ezek az oldalak üresek. Csak...csak fel kell fednünk valahogy az írást. - próbálok most én vigaszt nyújtani a csüggedt nemes tünde asszonyságnak. A bíró meginvitál bennünket egy teára, én pedig el is fogadom a frissítőt. Miközben megtölti a csészéket, felvázolja, hogy talán használható az egyik régebbi tippem. Felsóhajtok.
- Remélem, működni fog és végre bele tudunk olvasni a kódexbe. De biztos vagyok benne, hogy fontos dolgok olvashatóak a lapokon, ha ekkora védelmet aggattak rá őseink. - gondolkodom hangosan, majd bele iszom a teámba. Alig bírok meglenni a popómon, egyszerűen idegőrlőnek érzem ezt a várakozást. A napnyugta pedig oly messze van még.
- Kicsit lepihenhetek, míg megvárjuk az estét? Szeretnék erőm teljében lenni, mert ki tudja, milyen trükköt kell még bevetni, ha esetleg maga a holdfény nem lesz rá elég hatással. - magyarázom meg, miért lenne fontos kicsit pihennem. Az éjtündék általában éjszaka aktívak, de itt Boszorkányföldön nehezen tudom megoldani az éjszakai bagolykodást, hisz nappal dolgozom, mint a nagy átlag, így éjjel kell sajnos pihennem, mikor az erőm a legaktívabb. Viszontúgy érzem, ma éjjel nem sokat fogok aludni. És nem is akarok, főleg, ha végre az ősi titkokra holdfény derül. Amennyiben előkészítenek nekem egy szobát, úgy a a teázás után kicsit nyugovóra is térek abban reménykedve, hátha az álmaim súgnak még valamit, adnak még valami támpontot nekem...
- Igaza lehet asszonyom. Ez nem a mi földünk, nem a mi mágiánk erősíti. - jegyzem meg halkan.
- Szólíts csak Tanillának leányom. - kéri tőlem, én pedig boldog mosollyal biccentek felé.
- Örömömre szolgál. - válaszolom és tényleg így is gondolom. Jól esik, hogy ő is azok sorába tartozik, akik nem billogoznak meg bennünket. Annyira nem értem ezt az utálatot. Hisz egy nép vagyunk. Ha fajon belül sem tartunk össze, ha csak a széthúzás megy, sosem jutunk előbbre. Csakis az összefogás menthet meg bennünket. Együtt talán képesek leszünk megtalálni a tündék kánaánját. Tanilla asszony biztosan látja rajtam a csüggedtségem, elvégre nem is titkolom. De azért egy kedves mosollyal nyugtázom a szavait. Megpróbál vigaszt nyújtani a számomra.
- Ez kedves Öntől Tanilla. Nem szeretnék türelmetlennek látszani, de úgy vélem, nem véletlen, hogy most üzentek az álmaimon keresztül őseink. Úgy érzem, valami történni fog a közeljövőben. Azt nem tudom mi, csak van egy ilyen megérzésem. És szeretnék többet tenni a népemért, mert egyre több áldatlan állapottal találkozom. A tündék is megérdemelnek egy második esélyt, de ehhez kell az összefogás. - siklik a tekintetem a bíró úrra. Ekkor eszébe jut egy érdekes ötlet és kést rántva teszteli a gondolatot. Én szkeptikusan állok az egészhez, de én is úgy vagyok vele, jobb megpróbálni mindent, mert mit veszíthetünk vele? Hatalmas kandira kerekednek a szemeim, mikor a teszt sikerrel zár és a nemes tünde vére felpattintja az egyik csatos zárat. De csak az egyiket. Talán a másikat az én vérem nyitja, hisz nemes és éjtünde egyaránt szükségeltetik a sikerhez. Ezen felbátorodva én is megvágom a tenyerem és sötétlő vérem a könyv borítójára csepegtetem. A zár pillanatokon belül kinyílik, hasonló módon, mint a bíró esetében. A bíró édesanyja még meg is ölel örömében, miközben majdhogynem örömkönnyeket hullat. De az öröme sajnos nem tart ki túl sokáig és az enyém sem, mert amint a bíró fellapozza a köyvet, azzal kell szembesülnünk, hogy a lapok üresen tátonganak.
- Ez...nem. Nem lehet igaz. - szökik ki egy sóhaj kíséretében ajkaim közül, mikor Tanilla is belelapoz a könyvbe, de rendre tiszták az oldalak, csak úgy, mint egy ma született tünde popsija.
- Talán ezek a titkok olyan súlyosak, hogy ismét trükkhöz folyamodtak őseink. Én nem hiszem, hogy ezek az oldalak üresek. Csak...csak fel kell fednünk valahogy az írást. - próbálok most én vigaszt nyújtani a csüggedt nemes tünde asszonyságnak. A bíró meginvitál bennünket egy teára, én pedig el is fogadom a frissítőt. Miközben megtölti a csészéket, felvázolja, hogy talán használható az egyik régebbi tippem. Felsóhajtok.
- Remélem, működni fog és végre bele tudunk olvasni a kódexbe. De biztos vagyok benne, hogy fontos dolgok olvashatóak a lapokon, ha ekkora védelmet aggattak rá őseink. - gondolkodom hangosan, majd bele iszom a teámba. Alig bírok meglenni a popómon, egyszerűen idegőrlőnek érzem ezt a várakozást. A napnyugta pedig oly messze van még.
- Kicsit lepihenhetek, míg megvárjuk az estét? Szeretnék erőm teljében lenni, mert ki tudja, milyen trükköt kell még bevetni, ha esetleg maga a holdfény nem lesz rá elég hatással. - magyarázom meg, miért lenne fontos kicsit pihennem. Az éjtündék általában éjszaka aktívak, de itt Boszorkányföldön nehezen tudom megoldani az éjszakai bagolykodást, hisz nappal dolgozom, mint a nagy átlag, így éjjel kell sajnos pihennem, mikor az erőm a legaktívabb. Viszontúgy érzem, ma éjjel nem sokat fogok aludni. És nem is akarok, főleg, ha végre az ősi titkokra holdfény derül. Amennyiben előkészítenek nekem egy szobát, úgy a a teázás után kicsit nyugovóra is térek abban reménykedve, hátha az álmaim súgnak még valamit, adnak még valami támpontot nekem...
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mirennis Omarie
- Tünde
Éjtünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Faouzia Ouihya - Kapcsolat
Vélemények
Vilen A. Leithold likes this post
  ❱❱
Vilen A. Leithold
❱❱⌛ 2024-03-16, 20:45
Mirennis álmai
.
to: @Mirennis Omarie
A könyv és a körülötte lévő titkok sok kérdést vetnek fel, amikre hamarosan válaszokat kaphatnak, köszönhetően, hogy Mirennis megtalálta a hozzá tartozó kulcsot, amit ezidáig az Omarie család őrzött. Azonba hiába passzol a kulcs a zárba, gyorsan kiderül, hogy több kell ahhoz, hogy a kódex fedele felnyíljon.
-Talán a régi időkben szükség volt efféle erőre, nekünk pedig már nem, így az ősi tudás szépen lassan az idő homályába veszett. Vagy esetleg...ez a hely nem alkalmas bizonyos varázslatokra...- feleli Tanilla a lánynak, sorra véve a legkézenfekvőbb magyarázatokat. De így van ez mindennel, a nem használt tudás háttérbe reked.
-De ne csüggedj, olyan közel járunk a megoldáshoz, mint még soha... - vigasztalja a magába roskadt éjtündét. Vilennek támad egy kóbor gondolata. Nem titok egyikük számára sem, hogy a boszorkányok előszeretettel gyakorolnak bűbájt tárgyaikon vérük mágikus erejét, vagy ahogy feléjük nevezik vérmágiát használva. Legjobb tudomásuk szerint a tündék körében sohasem létezett kimondottan vérmágia, de több régi történet is homályos utalást tesz arra, hogy a tündék titkaikat vérük árán is megőrizték. A férfi elméletét hamar le is teszteli, hiszen mit is veszíthetne? Egy késsel felsérti tenyerét, hogy aranyló vére kibuggyanjon bőre alól, majd a kötet fedlapjára csepegteti. Csodák csodájára a könyv felső pántja kinyílik. A férfi maga is alig hiszi el, hogy ez bevált. Ha elgondolása helyes, akkor egy éjtünde vérének is kódexre kell hullania, akkor talán megtörik a rajta lévő varázslat. Mirennis összeszedi a bátorságát, és követve a bíró példáját, ő is megvágja a kezét.
A tündeasszony alig mer hinni a szemének, a kódex zárjai végre lehullanak. Boldogságában a szavakat sem találja, de szemei megtelne könnyel és majdnem sírva is fakad. Vilen egy mély sóhajt követően végre kinyitja a könyvet, de arcára azonnal zavartság ül ki. Azzal kell szembesülnie, hogy a lapok üresek.
-Ez ugye most csak egy vicc? - emelkedik magasra szemöldöke költői kérdését követően. Nem akarja elhinni, hogy egészen idáig, évezredeken keresztül családja egy üres kötetet őrizgettek. Voltak akik életüket is adták ezért...úgy tűnik a semmiért.
-Nem. Nem. Nem ez nem lehet üres. - rázza a fejét Tanilla és találomra belelapoz a könyvbe, ám írást egyik oldalon sem talál.
-Valami felett átsiklottunk...az nem lehet, hogy ne legyen benne semmi... - megsemmisülve rogy bele a nő a székbe. Vilen nem szól semmit, tudja valószínűleg valamit valóban nem vettek számításba.
-Talán igyunk egy teát. - javasolja, majd leül a kanapéra és tölt magának egy csészével.
-Meglehet, hogy Mirennisnek igaza lesz... - utal vissza a lány korábbi gondolatára, mikor a kulcsról és a holdról beszélt.
-...lehet a nappali fény alkalmatlan rá, hogy elolvassuk, ami benne van. Várjuk meg az estét. - javasolja a férfi jobb ötlet híjján.
-Talán a régi időkben szükség volt efféle erőre, nekünk pedig már nem, így az ősi tudás szépen lassan az idő homályába veszett. Vagy esetleg...ez a hely nem alkalmas bizonyos varázslatokra...- feleli Tanilla a lánynak, sorra véve a legkézenfekvőbb magyarázatokat. De így van ez mindennel, a nem használt tudás háttérbe reked.
-De ne csüggedj, olyan közel járunk a megoldáshoz, mint még soha... - vigasztalja a magába roskadt éjtündét. Vilennek támad egy kóbor gondolata. Nem titok egyikük számára sem, hogy a boszorkányok előszeretettel gyakorolnak bűbájt tárgyaikon vérük mágikus erejét, vagy ahogy feléjük nevezik vérmágiát használva. Legjobb tudomásuk szerint a tündék körében sohasem létezett kimondottan vérmágia, de több régi történet is homályos utalást tesz arra, hogy a tündék titkaikat vérük árán is megőrizték. A férfi elméletét hamar le is teszteli, hiszen mit is veszíthetne? Egy késsel felsérti tenyerét, hogy aranyló vére kibuggyanjon bőre alól, majd a kötet fedlapjára csepegteti. Csodák csodájára a könyv felső pántja kinyílik. A férfi maga is alig hiszi el, hogy ez bevált. Ha elgondolása helyes, akkor egy éjtünde vérének is kódexre kell hullania, akkor talán megtörik a rajta lévő varázslat. Mirennis összeszedi a bátorságát, és követve a bíró példáját, ő is megvágja a kezét.
A tündeasszony alig mer hinni a szemének, a kódex zárjai végre lehullanak. Boldogságában a szavakat sem találja, de szemei megtelne könnyel és majdnem sírva is fakad. Vilen egy mély sóhajt követően végre kinyitja a könyvet, de arcára azonnal zavartság ül ki. Azzal kell szembesülnie, hogy a lapok üresek.
-Ez ugye most csak egy vicc? - emelkedik magasra szemöldöke költői kérdését követően. Nem akarja elhinni, hogy egészen idáig, évezredeken keresztül családja egy üres kötetet őrizgettek. Voltak akik életüket is adták ezért...úgy tűnik a semmiért.
-Nem. Nem. Nem ez nem lehet üres. - rázza a fejét Tanilla és találomra belelapoz a könyvbe, ám írást egyik oldalon sem talál.
-Valami felett átsiklottunk...az nem lehet, hogy ne legyen benne semmi... - megsemmisülve rogy bele a nő a székbe. Vilen nem szól semmit, tudja valószínűleg valamit valóban nem vettek számításba.
-Talán igyunk egy teát. - javasolja, majd leül a kanapéra és tölt magának egy csészével.
-Meglehet, hogy Mirennisnek igaza lesz... - utal vissza a lány korábbi gondolatára, mikor a kulcsról és a holdról beszélt.
-...lehet a nappali fény alkalmatlan rá, hogy elolvassuk, ami benne van. Várjuk meg az estét. - javasolja a férfi jobb ötlet híjján.
Tags: #vilenreagok
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vilen A. Leithold
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Boszorkányvölgy, TündenegyedPlay by :Lee Pace - Kapcsolat
Vélemények
Mirennis Omarie likes this post
  ❱❱
Mirennis Omarie
❱❱⌛ 2024-03-10, 22:03
Mirennis álmai
Vilen & Mirennis
Tanácstalanul nézek hol az egyik nemes tündére, hol a másikra, mert hiába hoztam el a kulcsot, hiába illeszkedik a kulcslyukba, mégsem történik semmi, a zár nem nyílik ki. Próbálok ötletelni, a bíró pedig azon van, hogy letesztelje, ám az olajozás sem arat sikert. Mivel az sem használ, felvetem, mi van, ha a kristályban lévő energia a titok nyitja. Nem vetjük el, ám ennek tesztelése sajnos időigényes. A bíró hangosan elkezd gondolkodni és elmagyarázza, miképp próbálták már kinyitni a zárat. Természetesen sikertelenül.
- Kalapáccsal? - pillázom rá tágra nyílt, csodálkozó pillantásokkal.
- Ha szabad megtudnom, mi volt az a csúnya baleset? - kíváncsiskodom, mert tényleg fúrja az oldalam, hogy egy könyv mágiája hogy lehet akkora, ami csúnya balesetet okozhat. Ez azért elég ijesztő. De a bíró édesanyja választ is ad a bennem előbukkanó kérdések egy részére. Csodálkozva hallgatom a szavait.
- Én...erről mindezidáig nem is tudtam. De hogyan voltak képesek ilyen nagy erejű varázslatokra? És mi történhetett, ami miatt elvesztettük ezeket az erőket? - záporoznak a kérdéseim, de lehet, nem kapok rájuk választ, elvégre a Leithold asszonyság sem tudhat mindent. Csüggedten rogyok le a kanapéra és sóhajtok fel. Úgy érzem, csalódást okoztam. Nemcsak a bíró édesanyjának, hanem magamnak, egész népemnek is.
- Sajnálom. - mormogom halkan az orrom alatt, miközben a vendégpapucsom alatt elterülő perzsa szőnyeget kezdem el fixírozni, ami biztos nagyon drága lehetett. Mikor Vilen megismétli az édesanyja szavait, érdeklődve pillantok fel rá, mert úgy sejtem, támadt valami ötlete, egy levélvágó késsel mindjárt ki is próbálja az elméletét, ahogyan hosszú sebet ejt a tenyerén és rácsepegteti aranyló vérét a kódex borítójára. Vérmágia? Ez lenne vajon a megoldás? Előre is dőlök és izgatottan nézem, ahogy az aranyszín cseppeket magába nyeli a könyv, mintha csak szomjazna reá. A következő pillanatban a kötet felső zárja megadja magát és kinyílik. Viszont az alsó zár makacsul ragaszkodik még.
- Óóóó. - nyögök csak ki ennyit, mert a meglepettségtől többre nem futja. Ez hogy lehetséges? Arcomra valószínűleg ki is ül a gondolatom, de nincs időm további kérdezősködésre, mert a bíró felém nyújtja a kést. Meglepetten pillázom rá, de hamar leesik, mit kell tegyek. Hiszen nem nyílt még ki a kötet teljes egészében. Az alsó ajkamba harapva vágom fel én is a tenyerem, szándékosan nem azt, mellyel írok, majd ökölbe szorítom apró markom és ezüstösen csillogó vérem a borítóra csepegtetem. Ugyanaz történik, mint a bíró vérének esetében, a könyv szomjazó földként szívja magába a cseppeket, majd jön az ismerős kattanás és az alsó pánt is megadja magát. A könyv végre nyitva van.
- Kinyílt asszonyom, kinyílt! - még a szemim is könnybe lábadnak a gyönyörtől és az sem érdekel, hogy szúr a tenyerem. A bíró édesanyja ad nekünk egy-egy selyemkendőt, amivel megtörölhetjük a tenyerünket, majd átszellemült tekintettel sandít az asztalon pihenő kódexre. A tenyeremet átkötve várom, hogy felnyissák a fedelét. Szívesen belelapoznék, de nem az én tulajdonom, nem az én házam, így csak izgatottan várom, milyen titkokat fognak megosztani velünk az öreg lapok.
- Kalapáccsal? - pillázom rá tágra nyílt, csodálkozó pillantásokkal.
- Ha szabad megtudnom, mi volt az a csúnya baleset? - kíváncsiskodom, mert tényleg fúrja az oldalam, hogy egy könyv mágiája hogy lehet akkora, ami csúnya balesetet okozhat. Ez azért elég ijesztő. De a bíró édesanyja választ is ad a bennem előbukkanó kérdések egy részére. Csodálkozva hallgatom a szavait.
- Én...erről mindezidáig nem is tudtam. De hogyan voltak képesek ilyen nagy erejű varázslatokra? És mi történhetett, ami miatt elvesztettük ezeket az erőket? - záporoznak a kérdéseim, de lehet, nem kapok rájuk választ, elvégre a Leithold asszonyság sem tudhat mindent. Csüggedten rogyok le a kanapéra és sóhajtok fel. Úgy érzem, csalódást okoztam. Nemcsak a bíró édesanyjának, hanem magamnak, egész népemnek is.
- Sajnálom. - mormogom halkan az orrom alatt, miközben a vendégpapucsom alatt elterülő perzsa szőnyeget kezdem el fixírozni, ami biztos nagyon drága lehetett. Mikor Vilen megismétli az édesanyja szavait, érdeklődve pillantok fel rá, mert úgy sejtem, támadt valami ötlete, egy levélvágó késsel mindjárt ki is próbálja az elméletét, ahogyan hosszú sebet ejt a tenyerén és rácsepegteti aranyló vérét a kódex borítójára. Vérmágia? Ez lenne vajon a megoldás? Előre is dőlök és izgatottan nézem, ahogy az aranyszín cseppeket magába nyeli a könyv, mintha csak szomjazna reá. A következő pillanatban a kötet felső zárja megadja magát és kinyílik. Viszont az alsó zár makacsul ragaszkodik még.
- Óóóó. - nyögök csak ki ennyit, mert a meglepettségtől többre nem futja. Ez hogy lehetséges? Arcomra valószínűleg ki is ül a gondolatom, de nincs időm további kérdezősködésre, mert a bíró felém nyújtja a kést. Meglepetten pillázom rá, de hamar leesik, mit kell tegyek. Hiszen nem nyílt még ki a kötet teljes egészében. Az alsó ajkamba harapva vágom fel én is a tenyerem, szándékosan nem azt, mellyel írok, majd ökölbe szorítom apró markom és ezüstösen csillogó vérem a borítóra csepegtetem. Ugyanaz történik, mint a bíró vérének esetében, a könyv szomjazó földként szívja magába a cseppeket, majd jön az ismerős kattanás és az alsó pánt is megadja magát. A könyv végre nyitva van.
- Kinyílt asszonyom, kinyílt! - még a szemim is könnybe lábadnak a gyönyörtől és az sem érdekel, hogy szúr a tenyerem. A bíró édesanyja ad nekünk egy-egy selyemkendőt, amivel megtörölhetjük a tenyerünket, majd átszellemült tekintettel sandít az asztalon pihenő kódexre. A tenyeremet átkötve várom, hogy felnyissák a fedelét. Szívesen belelapoznék, de nem az én tulajdonom, nem az én házam, így csak izgatottan várom, milyen titkokat fognak megosztani velünk az öreg lapok.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mirennis Omarie
- Tünde
Éjtünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Faouzia Ouihya - Kapcsolat
Vélemények
Vilen A. Leithold likes this post
  ❱❱
Vilen A. Leithold
❱❱⌛ 2024-03-04, 20:49
Mirennis álmai
.
to: @Mirennis Omarie
Előkerült a kulcs. Reménnyel telve helyezik bele a könyvön lévő vájatba. Tökéletesen beleillik, ez az a tárgy, amit hosszú ideje kerestek, azonban a kódex lapjai mégsem tárulnak fel. A tündeasszony értetlen pillantásokkal forgatja a fejét, de a jelenlévők közül senki nem tud rá magyarázatot. Ki kellett volna nyílnia. Vilen úgy véli a titok feltárásához több kell, mint pusztán a kulcsot a könyv borítójába illeszteni.
-Egy próbát megér...nincs veszteni valónk... - bólint a bíró Mirennis szavaira, majd a szekrényhez lép és némi olajat és tisztítóeszközt vesz elő, hogy azzal tisztítsák meg a zár helyét. Ezzel elidőznek egy keveset.
-Hát, ez nem nyert. - mondja, miután újra a belehelyezi a kulcsot a résbe. Rövidesen érkezik egy újabb elmélet, a lányban felmerül, mi van akkor ha a nap és a hold állásával függ össze a megoldás.
-Még ez is előfordulhat... - nem veti el az éjtünde gondolatát, igazából bármi szóba jöhet.
-Az biztos, hogy puszta nyers erővel nem lehet kinyitni...próbáltuk. A nagybátyám egy kalapáccsal esett neki elkeseredésében...mondanom sem kell, ez sem vált be. Csúnya balesettel végződött. - meséli Vilen fejét ingatva, majd hosszan elmereng az asztalon heverő könyvet figyelve. Fontos dolgot rejthet, ha ilyen erős varázzsal védték le.
-Az őseink tudása nagyobb volt a miénknél...olyan varázslatokat is használtak, amiket mi már rég nem. - jegyzi meg Tanilla, majd újra az ablak felé fordul.
-Pedig olyan közel...egy karnyújtásnyira van a megoldás. Tudom, érzem... - sóhajtja elszontyolódva. Pedig úgy megörült, mikor az éjtündenő megjelent kezében a kulccsal.
-Az őseink a vérüket adták azért, hogy megőrizzék a tudásukat, és most itt állunk tehetetlenül...- rogy le bánatosan a székre.
-A vérüket adták.. - ismétli halkan Vilen eltűnődve anyja szavain, majd hirtelen gondolattól vezérelve ragad kést és ejt egy hosszanti vágást tenyerén. Kezét ökölbe szorítja, majd a könyv fölé emeli és hagyja, hogy nemes vére a borítón landoljon. Ahogy az aranyszínű vércseppek a bőrborításon landolnak, a kötet magába szívja a tündeférfi vérét, majd hangos kattanást követően az egyik felső pánt lepattan a kódexről.
-Ez hihetetlen... - lepődik meg Vilen maga is. Aztán belegondol...a könyv egy nemes tünde család birtokában volt, az azt nyitó kulcsot egy éjtünde család őrizte. Mindkét tünde família vérével fizetett, hogy megőrizzék az ősi hagyatékot.
-Mirennis... - nyújtja felé a kést. Ha beigazolódik a sejtése, akkor az alsó pántot a lány vére nyitja majd.
-Egy próbát megér...nincs veszteni valónk... - bólint a bíró Mirennis szavaira, majd a szekrényhez lép és némi olajat és tisztítóeszközt vesz elő, hogy azzal tisztítsák meg a zár helyét. Ezzel elidőznek egy keveset.
-Hát, ez nem nyert. - mondja, miután újra a belehelyezi a kulcsot a résbe. Rövidesen érkezik egy újabb elmélet, a lányban felmerül, mi van akkor ha a nap és a hold állásával függ össze a megoldás.
-Még ez is előfordulhat... - nem veti el az éjtünde gondolatát, igazából bármi szóba jöhet.
-Az biztos, hogy puszta nyers erővel nem lehet kinyitni...próbáltuk. A nagybátyám egy kalapáccsal esett neki elkeseredésében...mondanom sem kell, ez sem vált be. Csúnya balesettel végződött. - meséli Vilen fejét ingatva, majd hosszan elmereng az asztalon heverő könyvet figyelve. Fontos dolgot rejthet, ha ilyen erős varázzsal védték le.
-Az őseink tudása nagyobb volt a miénknél...olyan varázslatokat is használtak, amiket mi már rég nem. - jegyzi meg Tanilla, majd újra az ablak felé fordul.
-Pedig olyan közel...egy karnyújtásnyira van a megoldás. Tudom, érzem... - sóhajtja elszontyolódva. Pedig úgy megörült, mikor az éjtündenő megjelent kezében a kulccsal.
-Az őseink a vérüket adták azért, hogy megőrizzék a tudásukat, és most itt állunk tehetetlenül...- rogy le bánatosan a székre.
-A vérüket adták.. - ismétli halkan Vilen eltűnődve anyja szavain, majd hirtelen gondolattól vezérelve ragad kést és ejt egy hosszanti vágást tenyerén. Kezét ökölbe szorítja, majd a könyv fölé emeli és hagyja, hogy nemes vére a borítón landoljon. Ahogy az aranyszínű vércseppek a bőrborításon landolnak, a kötet magába szívja a tündeférfi vérét, majd hangos kattanást követően az egyik felső pánt lepattan a kódexről.
-Ez hihetetlen... - lepődik meg Vilen maga is. Aztán belegondol...a könyv egy nemes tünde család birtokában volt, az azt nyitó kulcsot egy éjtünde család őrizte. Mindkét tünde família vérével fizetett, hogy megőrizzék az ősi hagyatékot.
-Mirennis... - nyújtja felé a kést. Ha beigazolódik a sejtése, akkor az alsó pántot a lány vére nyitja majd.
Tags: #vilenreagok
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vilen A. Leithold
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Boszorkányvölgy, TündenegyedPlay by :Lee Pace - Kapcsolat
Vélemények
Mirennis Omarie likes this post
  ❱❱
Mirennis Omarie
❱❱⌛ 2024-02-28, 17:20
Mirennis álmai
Vilen & Mirennis
Nagy reményekkel telve érkezem meg a bíró otthonához tarsolyomban a kulccsal, ami talán a nyitja lehet a sok felfedezésre váró titoknak. Izgatott vagyok, alig várom, hogy küszöbön túl kerüljek. Miután illedelmesen köszöntöttem Vilent és az édesanyját, a lényegre térek és előveszem azt a bizonyos gyönyörű és páratlan ékszert. Soha nem gondoltam volna, hogy ezért ölelés jár nekem, de örömmel fogadom a kedvességet a nemes tünde asszonyságtól. Egy kellemes mosollyal ölelek vissza. A bíró édesanyjával ellentétben ma nem tűnik túl jó kedvűnek. De úgy gondolom, nem ez a megfelelő pillanat, hogy a hogylétéről érdeklődjek. Inkább megosztom velük, miért vett ennyi időt igénybe a kulcs megtalálása.
- Én is nagyon remélem. - fújom ki a levegőt, idegesen szorongatva a kulcsot, amint előveszi a gyönyörűen megmunkált, díszes kötetet és helyet ad, hogy kiderítsük, ez e az a kulcs, mely a lyukba illik. Odahajolok és óvatosan a mélyedésbe dugom. Passzol is, remekül illeszkedik, de mikor elfordítom a kulcsot, nem akar a zár kinyílni. Semmi sem történik. A bíró édesanyja csalódottan megkérdezi, ami valószínűleg mindannyiónk fejébe szöget ütött. Miért nem nyílik a zár? Ajkaim lekókadnak. Úgy érzem, csalódást okoztam. Nem csak nekik, magamnak és egész népemnek is. Erre sem vagyok jó, hogy kinyissak egy zárat? A bíró felveti a varázsige lehetőségét, de én nem vagyok biztos benne, hisz mi nem strigák vagyunk, mi nem rendelkezünk szómágiával. Akkor mégis mi lehet a titok nyitja?
- Talán...berozsdásodott a zár az évek alatt? - tűnödöm el hangosan gondolkodva. Mi más lehet az oka? Hiszen tökéletesen illeszkedik a kulcs a zárba.
- Néha be kell olajozni a rég használaton kívül lévő tárgyakat. Vagy ki kell tisztítani. Nem dugult be esetleg a lyuk? - kíváncsiskodom finoman. Persze nem értek hozzá, de nincs jobb ötletem. Hacsak...
- Talán a kulcsban lévő kristály nincs feltöltődve még. A mi erőnk forrása a hold. Vagy lehetséges, rossz időpontban próbáltuk meg kinyitni. Mi van, ha csak egy adott időpontban lehetséges ez? Mikor a nemes és éjtündék ereje is hasonló szinten van? Mikor a nap és hold váltja egymást. Alkonyatkor vagy pirkadatkor. - próbálok ötletelni, hátha valami bejön. Ennél jobb elképzelésem már tényleg nincs. Viszont a könyvben vannak a megfejtésre váró titkok, szóval a nyitjára is rá kellene jönnünk.
- Én is nagyon remélem. - fújom ki a levegőt, idegesen szorongatva a kulcsot, amint előveszi a gyönyörűen megmunkált, díszes kötetet és helyet ad, hogy kiderítsük, ez e az a kulcs, mely a lyukba illik. Odahajolok és óvatosan a mélyedésbe dugom. Passzol is, remekül illeszkedik, de mikor elfordítom a kulcsot, nem akar a zár kinyílni. Semmi sem történik. A bíró édesanyja csalódottan megkérdezi, ami valószínűleg mindannyiónk fejébe szöget ütött. Miért nem nyílik a zár? Ajkaim lekókadnak. Úgy érzem, csalódást okoztam. Nem csak nekik, magamnak és egész népemnek is. Erre sem vagyok jó, hogy kinyissak egy zárat? A bíró felveti a varázsige lehetőségét, de én nem vagyok biztos benne, hisz mi nem strigák vagyunk, mi nem rendelkezünk szómágiával. Akkor mégis mi lehet a titok nyitja?
- Talán...berozsdásodott a zár az évek alatt? - tűnödöm el hangosan gondolkodva. Mi más lehet az oka? Hiszen tökéletesen illeszkedik a kulcs a zárba.
- Néha be kell olajozni a rég használaton kívül lévő tárgyakat. Vagy ki kell tisztítani. Nem dugult be esetleg a lyuk? - kíváncsiskodom finoman. Persze nem értek hozzá, de nincs jobb ötletem. Hacsak...
- Talán a kulcsban lévő kristály nincs feltöltődve még. A mi erőnk forrása a hold. Vagy lehetséges, rossz időpontban próbáltuk meg kinyitni. Mi van, ha csak egy adott időpontban lehetséges ez? Mikor a nemes és éjtündék ereje is hasonló szinten van? Mikor a nap és hold váltja egymást. Alkonyatkor vagy pirkadatkor. - próbálok ötletelni, hátha valami bejön. Ennél jobb elképzelésem már tényleg nincs. Viszont a könyvben vannak a megfejtésre váró titkok, szóval a nyitjára is rá kellene jönnünk.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mirennis Omarie
- Tünde
Éjtünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Faouzia Ouihya - Kapcsolat
Vélemények
Vilen A. Leithold likes this post
  ❱❱
Vilen A. Leithold
❱❱⌛ 2024-02-23, 21:24
Mirennis álmai
.
to: @Mirennis Omarie
A fiatal lány felkavarta az állóvizet. Mirennis látogatása után az idős tündenő nehezen tért nyugovóra. Annak gondolata, hogy a Leithold család birtokában lévő ősi kódex nyitja az éjtündelány családjánál lehet nem hagyta nyugodni. A tündeasszony végtelenül hosszúnak érezte a hetekké nyúlt várakozással teli napokat, míg Mire újból el nem küldte baglyát a bíró otthonához. Egészen addig az estéig a nő naponta ellátogatott fia házához, hátha van újabb fejlemény.
-Anyám, ez már zaklatás, le kellene csukatnom magát. - jegyezte meg Vilen, mikor az asszony, aki életet adott neki már a türelme határain táncolt.
Az újabb találkozó napján az idős nő az ablakból figyel, le sem veszi tekintetét a kapuról. Ahogy közeledik a megbeszélt idő, egyre türelmetlenebbül várja az éjtündelány érkezését.
"Megvan a kulcs asszonyom!" érkezik a lány örömteli hírrel. Vilen anyja szinte önkívületi állapotba kerül a boldogságtól, miután Mirennis még meg is mutatja a keresett tárgyat. A tündeasszony sosem szívlelte az éjtündéket, de minden ellenszenvet hátrahagyva örömmámorba öleli magához a nagykövetet. Vilen bár tudna mit mondani a jelenet láttán, ehelyett inkább szemforgatva tartja magában gondolatait és sóhajt egy nagyot. A bíró épp megkérdezné, hol akadtak a kulcs nyomára, de Mirennis megelőzi a válasszal. A lány maga árulja el, hogy mélyre kellett ásniuk érte. A tündeférfi meg is lepődik kicsit.
-Ha ennyit fáradoztatok az előkerítésében, remélem nem lesz hiábavaló. - fogja meg a díszes Dlardrageth-t és az asztal közepére helyezi.
-Derítsük ki, hogy valóban ezt a kulcsot kerestük? - lép hátrább odaengedve a lányt a kötethez. Nincs miért húzni az időt, bizonyosság kell. Ha Mirennis a kulcsot a könyv mélyedésébe helyezi, mindhárman láthatják hogy pontosan beleillik, mégsem történik semmi percekkel később sem.
-Hm...ez különös... - ráncolja homlokát a férfi és zavartan nézi a kódexet.
-Miért nem történik semmi? - kérdezi az asszonyság csalódott hangon, hol fiára, hol a lányra, hol pedig a Dlardragethre pillantva, mintha a mellette állók bármivel is többet tudnának őnála.
-Lehet még kell valami...egy varázsige...vagy nem is tudom... - veti fel a gondolatot a bíró.
-Anyám, ez már zaklatás, le kellene csukatnom magát. - jegyezte meg Vilen, mikor az asszony, aki életet adott neki már a türelme határain táncolt.
Az újabb találkozó napján az idős nő az ablakból figyel, le sem veszi tekintetét a kapuról. Ahogy közeledik a megbeszélt idő, egyre türelmetlenebbül várja az éjtündelány érkezését.
"Megvan a kulcs asszonyom!" érkezik a lány örömteli hírrel. Vilen anyja szinte önkívületi állapotba kerül a boldogságtól, miután Mirennis még meg is mutatja a keresett tárgyat. A tündeasszony sosem szívlelte az éjtündéket, de minden ellenszenvet hátrahagyva örömmámorba öleli magához a nagykövetet. Vilen bár tudna mit mondani a jelenet láttán, ehelyett inkább szemforgatva tartja magában gondolatait és sóhajt egy nagyot. A bíró épp megkérdezné, hol akadtak a kulcs nyomára, de Mirennis megelőzi a válasszal. A lány maga árulja el, hogy mélyre kellett ásniuk érte. A tündeférfi meg is lepődik kicsit.
-Ha ennyit fáradoztatok az előkerítésében, remélem nem lesz hiábavaló. - fogja meg a díszes Dlardrageth-t és az asztal közepére helyezi.
-Derítsük ki, hogy valóban ezt a kulcsot kerestük? - lép hátrább odaengedve a lányt a kötethez. Nincs miért húzni az időt, bizonyosság kell. Ha Mirennis a kulcsot a könyv mélyedésébe helyezi, mindhárman láthatják hogy pontosan beleillik, mégsem történik semmi percekkel később sem.
-Hm...ez különös... - ráncolja homlokát a férfi és zavartan nézi a kódexet.
-Miért nem történik semmi? - kérdezi az asszonyság csalódott hangon, hol fiára, hol a lányra, hol pedig a Dlardragethre pillantva, mintha a mellette állók bármivel is többet tudnának őnála.
-Lehet még kell valami...egy varázsige...vagy nem is tudom... - veti fel a gondolatot a bíró.
Tags: #vilenreagok
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vilen A. Leithold
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Boszorkányvölgy, TündenegyedPlay by :Lee Pace - Kapcsolat
Vélemények
Mirennis Omarie likes this post
  ❱❱
Mirennis Omarie
❱❱⌛ 2024-02-19, 17:43
Mirennis álmai
Vilen & Mirennis
- Minden erőmmel azon leszek, hogy a kulcsot előkerítsem. - bólintok elszántan. Sajnálom Famine, de most félre kell tegyem a dolgainkat. A saját népem is számít rám. De neked még rengeteg időd van, hogy visszaszerezd a vírusod. Minket szorít az idő. Ki tudja, mikor fordulnak végérvényesen ellenünk a strigák. Akkor pedig még annyit sem tudok tenni, mert koszban és felfordulásban, halott tündék elhalványuló teste felett nem fogok pokoli vírusokat keresni. Akkor hagyom bizony, hogy a strigák megegyék, amit főztek. Egyre kiábrándultabb vagyok, de ezt vajon én kivel oszthatnám meg? Senkivel sem tudom. Én vagyok az, akinek mindig, minden körülmények között tartania kell magát. Így teszek most is, míg el nem jő az idő, mikor végre kicsit össze nem rogyhatok.
- Rendben. Köszönöm, hogy fogadtak. Amint megtudok valamit, értesítem Önt bíró úr. - biccentek mosolyogva, majd az édesanyja felé fordulok.
- Köszönöm, hogy meghallgattak. Ígérem, nem adom fel. Meg fogjuk találni a kulcsot asszonyom. - bíztatom ön, majd elköszönök és távozóra fogom.
Körülbelül három hét telt el azóta, hogy meglátogattam a bírót. De sikerrel jártam. Boldog mosollyal az arcomon sietek a háza felé. Egy percet sem késem, pontosan, talán még hamarabb is érkezem meg. Azonnal a nappaliba kísérnek, miután megkaptam a szokásos mamuszomat. Ám most ülőpárnával nem készültek...
Ragyogó mosollyal lépem át a nappali ajtajának küszöbét.
- Szép jó napot! - köszöntöm először is a bent lévőket és helyet foglalok a kanapén.
- Megvan a kulcs asszonyom! - újságolom el a bíró édesanyjának, aki talán még nálam is izgatottabb. Előhúzok a táskám mélyéről egy mélykék bársonyszütyőt, majd a tenyerembe borítom az ezüstláncra fűzött medált, ami gyönyörű, díszes kulcsot formál.
- Itt van. - nyújtom át az ékszert a bíró édesanyjának, majd elmagyarázom, mi tartott ilyen sokáig, amennyiben érdekli őket.
- A nővéremmel szállt a sírba. Édesapánk ráhagyta, mielőtt ott kellett volna hagyjuk őt Éjvárossal együtt. Ki kellett hantolnunk a sírt, ami elég sok papírmunkával járt. És még így se volt garantált, hogy ez az ékszer ott fog lapulni a koporsóban. De ott csillogott a fenekén. Talán Nem veszi zokon drága Morwenem, hogy ezt tettük a nyughelyével. Mert ez is, mint minden tette egyedül népünk érdekeit szolgálja. - sóhajtok fel, mert sajnálom, hogy ő már nem érhette meg, hogy esetleg újra láthassa hőn szeretett tündéit ismét felemelkedni.
- Rendben. Köszönöm, hogy fogadtak. Amint megtudok valamit, értesítem Önt bíró úr. - biccentek mosolyogva, majd az édesanyja felé fordulok.
- Köszönöm, hogy meghallgattak. Ígérem, nem adom fel. Meg fogjuk találni a kulcsot asszonyom. - bíztatom ön, majd elköszönök és távozóra fogom.
***
Körülbelül három hét telt el azóta, hogy meglátogattam a bírót. De sikerrel jártam. Boldog mosollyal az arcomon sietek a háza felé. Egy percet sem késem, pontosan, talán még hamarabb is érkezem meg. Azonnal a nappaliba kísérnek, miután megkaptam a szokásos mamuszomat. Ám most ülőpárnával nem készültek...
Ragyogó mosollyal lépem át a nappali ajtajának küszöbét.
- Szép jó napot! - köszöntöm először is a bent lévőket és helyet foglalok a kanapén.
- Megvan a kulcs asszonyom! - újságolom el a bíró édesanyjának, aki talán még nálam is izgatottabb. Előhúzok a táskám mélyéről egy mélykék bársonyszütyőt, majd a tenyerembe borítom az ezüstláncra fűzött medált, ami gyönyörű, díszes kulcsot formál.
- Itt van. - nyújtom át az ékszert a bíró édesanyjának, majd elmagyarázom, mi tartott ilyen sokáig, amennyiben érdekli őket.
- A nővéremmel szállt a sírba. Édesapánk ráhagyta, mielőtt ott kellett volna hagyjuk őt Éjvárossal együtt. Ki kellett hantolnunk a sírt, ami elég sok papírmunkával járt. És még így se volt garantált, hogy ez az ékszer ott fog lapulni a koporsóban. De ott csillogott a fenekén. Talán Nem veszi zokon drága Morwenem, hogy ezt tettük a nyughelyével. Mert ez is, mint minden tette egyedül népünk érdekeit szolgálja. - sóhajtok fel, mert sajnálom, hogy ő már nem érhette meg, hogy esetleg újra láthassa hőn szeretett tündéit ismét felemelkedni.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mirennis Omarie
- Tünde
Éjtünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Faouzia Ouihya - Kapcsolat
Vélemények
Vilen A. Leithold likes this post
  ❱❱
Vilen A. Leithold
❱❱⌛ 2024-02-13, 09:47
Mirennis álmai
.
to: @Mirennis Omarie
Érdekes fordulat. Elgondolkodva hallgatja az éjtündenő szavait és rájön, hogy a tündék múltja rejtélyesebb és bonyolultabb, mint azt valaha is gondolták. Vilenben realizálódik, hogy családjaik, ezáltal a tündenépek között szorosabb kapcsolat van, már amennyiben bebizonyosodik, hogy ugyanarról a kulcsról van szó, ami a Leitholdok őrizte könyvet nyitja. Ha ez igaz, az sok mindent megváltoztat. Nem titkolta sosem, hogy nem kedveli az éjtündéket, de a cél érdekében képes félrerakni ellenérzéseit és hajlandó együttműködni velük, mint ahogy Mirennis-szel is teszi.
-Ha előkerül a kulcs, és valóban az a Dlardrageth-t nyitja...közelebb kerülünk az igazsághoz...talán a könyvben találunk utalásokat erre az Ellysia nevű helyre is.. - feleli a bíró utalva rá, az első és legfontosabb, hogy az előkerüljön. Sokszor átfutott már az ő és édesanyja fején is, mi mindent rejthet a lezárt kötet. Meglehet olyan tudást őriz, ami megváltoztatja az egész tündékről alkotott képet. Vilen kérdésére Mirennis elárulja, hogy a titokzatos festményről az édesanyja tudhat valamit, hiszen rá bízták az Omarie-k minden tudását.
-Ha szerencsénk van, akkor igen. - bízik benne a férfi is, hogy a tárgy még mindig a lány családjának tulajdonában van. Azonban, ha ez mégsem így van, akkor sincs minden veszve, Vilen biztosítja a nagykövetet, hogy rászánná az időt és felkutatná a tárgy útját, ha pedig arról lenne szó, a pénzt sem sajnálná, hogy visszaszerezze azt. Még akkor sem, ha végül kiderül, hogy az a kulcs nem az ő könyvükhöz tartozik. Ennyi rizikót megér az ügy.
-Javaslom, találkozzunk egy másik alkalommal...ha már utána járt a dolgoknak...- veti fel a férfi, hiszen többet most nem tudnak tenni. Mirennisnek kell informálódnia a családjánál, csak ennek fényében léphetnek tovább. Vilen biztosítja a lányt arról is, ha bármit megtud, elég csak baglyával üzennie, és rendelkezésére áll. Ez az ügy elsőbbséget élvez minden más előtt....
Három héttel ezután az egyik estén, vacsora közben a lány baglya újra az ablakpárkányra száll egy üzenettel. Nem is váratja a férfi a válasszal, az éjjeli szárnyas postafordultával viszi a választ, a következő nap délelőttjén, tíz óra magasságában a bíró kész fogadni őt.
Perceken belül tízet üt az óra, Tanilla gyermeki várakozással toporog a nappali ablaka előtt figyelmét a kapubejáróra szegezve. A tündelányt várja a hírekkel.
-Anyám, kérlek... - pillant a nőre a bíró és kimondatlanul arra kéri, szakadjon el az ablaktól, felesleges ott szobroznia. Mirennis idejében érkezik majd, mint mindig. Az asszony mély sóhajjal, de végül helyet foglal a díványon és tölt magának egy csésze teát.
-Ha előkerül a kulcs, és valóban az a Dlardrageth-t nyitja...közelebb kerülünk az igazsághoz...talán a könyvben találunk utalásokat erre az Ellysia nevű helyre is.. - feleli a bíró utalva rá, az első és legfontosabb, hogy az előkerüljön. Sokszor átfutott már az ő és édesanyja fején is, mi mindent rejthet a lezárt kötet. Meglehet olyan tudást őriz, ami megváltoztatja az egész tündékről alkotott képet. Vilen kérdésére Mirennis elárulja, hogy a titokzatos festményről az édesanyja tudhat valamit, hiszen rá bízták az Omarie-k minden tudását.
-Ha szerencsénk van, akkor igen. - bízik benne a férfi is, hogy a tárgy még mindig a lány családjának tulajdonában van. Azonban, ha ez mégsem így van, akkor sincs minden veszve, Vilen biztosítja a nagykövetet, hogy rászánná az időt és felkutatná a tárgy útját, ha pedig arról lenne szó, a pénzt sem sajnálná, hogy visszaszerezze azt. Még akkor sem, ha végül kiderül, hogy az a kulcs nem az ő könyvükhöz tartozik. Ennyi rizikót megér az ügy.
-Javaslom, találkozzunk egy másik alkalommal...ha már utána járt a dolgoknak...- veti fel a férfi, hiszen többet most nem tudnak tenni. Mirennisnek kell informálódnia a családjánál, csak ennek fényében léphetnek tovább. Vilen biztosítja a lányt arról is, ha bármit megtud, elég csak baglyával üzennie, és rendelkezésére áll. Ez az ügy elsőbbséget élvez minden más előtt....
Három héttel ezután az egyik estén, vacsora közben a lány baglya újra az ablakpárkányra száll egy üzenettel. Nem is váratja a férfi a válasszal, az éjjeli szárnyas postafordultával viszi a választ, a következő nap délelőttjén, tíz óra magasságában a bíró kész fogadni őt.
Perceken belül tízet üt az óra, Tanilla gyermeki várakozással toporog a nappali ablaka előtt figyelmét a kapubejáróra szegezve. A tündelányt várja a hírekkel.
-Anyám, kérlek... - pillant a nőre a bíró és kimondatlanul arra kéri, szakadjon el az ablaktól, felesleges ott szobroznia. Mirennis idejében érkezik majd, mint mindig. Az asszony mély sóhajjal, de végül helyet foglal a díványon és tölt magának egy csésze teát.
Tags: #vilenreagok
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vilen A. Leithold
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Boszorkányvölgy, TündenegyedPlay by :Lee Pace - Kapcsolat
Vélemények
Mirennis Omarie likes this post
  ❱❱
Mirennis Omarie
❱❱⌛ 2024-02-11, 17:14
Mirennis álmai
Vilen & Mirennis
- Talán...talán azon a földön jártam álmomban. - tűnődöm el a bíró szavain. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy igen. A bíró édesanyjának szomorkás hangja engem is búskomorrá tesz kicsit. Mert belegondolok, milyen lehetett annak idején és milyen a mostani helyzetünk. Otthon, fedél nélkül maradtunk, egy ismeretlen földön kellett új életet kezdeni, ahol csak kevesen vártak tárt karokkal.
- Szomorú. Az is, hogy idáig jutottunk. A strigák jóindulatára vagyok rászorulva, de közben meg ott vannak a Keresztesek is, akik megkeserítik az ártatlanok életét. Annyit küzdöttem már népünkért, de úgy érzem, ennek se eleje, se vége nincs, mert a strigák soha sem fognak minket elfogadni. A békéért küzdök minden egyes nap, de egyre kevésbé látom úgy, hogy a törekvéseim célravezetőek lennének. - válaszolom csüggedten, leszegett fejjel. Úgy érzem, kudarcot vallottam ebben. De talán másban nem fogok. Ismét a két nemes tündére pillantok, hol a bíróra, hol az édesanyjára, immáron elszánt arckifejezéssel. Mert nem adhatom fel, mielőtt még meg sem próbáltam igazából.
- Szóval, ha tényleg létezik ez a hely, Ellysia, akkor minél több információt kell megtudnunk róla, hogy megtalálhassuk. Az álmomban a fénylény arra kért, leljek rá a helyre. Talán élhető a számunkra. Talán együttes összefogással élhetővé tudjuk varázsolni, hogy ne kelljen többé a strigák kényétől-kedvétől függenünk. Meg kell találnunk. Ha nem kevés időnkbe telik, akkor is. Segítenének nekem ebben? - érdeklődöm meg bízva az igenlő válaszban. Mikor az ősrégi rajz a szemeim elé kerül, dejavu érzésem támad, mintha már láttam volna ezt a kulcs függőt. Bizonyosan láttam, mert a formája, bár már kissé megkopott, mégis összetéveszthetetlen mással. Nagyon egyedi. Kisvártatva eszembe is jut, hogy egy régi festményen, az egyik ősöm nyakában láttam hasonló nyakéket. Rá is kérdezek, hogy lehetséges lehet-e ez egyáltalán, hogy a családom őrizhette a kulcsot? Ők nemes tündék, a családom meg szinte csak éjtünde felmenőkkel bír. A két rassz között, bár egy nép vagyunk, mindig is hatalmas ellentétek húzódtak. De talán a családjaink között mégsem. Talán...talán mi lehettünk az üdítő kivételek.
- Édesanyámat. Édesapámat már sajnos nem tudom, de minden Omarie értéket édesanyánk gondjaira bízta, mielőtt az új világba küldött bennünket. Remélem, ő tud valamit a kulcs eredetéről. Valahogy hozzánk kellett kerüljön. - válaszolom a bíró kérdésére és egészen fellelkesülök a gondolatra, hogy a kulcs máris közelebb van, mint gondoltam volna.
- Már csak az a kérdés, hogy még mindig a mi birtokunkban van-e? - teszem fel a kérdést hangosan, mert az is lehet, hogy már nincs. Viszont, ha tovább is lett adva, vissza lehet követni. Addig nyomozok, míg rá nem lelek!
- Szomorú. Az is, hogy idáig jutottunk. A strigák jóindulatára vagyok rászorulva, de közben meg ott vannak a Keresztesek is, akik megkeserítik az ártatlanok életét. Annyit küzdöttem már népünkért, de úgy érzem, ennek se eleje, se vége nincs, mert a strigák soha sem fognak minket elfogadni. A békéért küzdök minden egyes nap, de egyre kevésbé látom úgy, hogy a törekvéseim célravezetőek lennének. - válaszolom csüggedten, leszegett fejjel. Úgy érzem, kudarcot vallottam ebben. De talán másban nem fogok. Ismét a két nemes tündére pillantok, hol a bíróra, hol az édesanyjára, immáron elszánt arckifejezéssel. Mert nem adhatom fel, mielőtt még meg sem próbáltam igazából.
- Szóval, ha tényleg létezik ez a hely, Ellysia, akkor minél több információt kell megtudnunk róla, hogy megtalálhassuk. Az álmomban a fénylény arra kért, leljek rá a helyre. Talán élhető a számunkra. Talán együttes összefogással élhetővé tudjuk varázsolni, hogy ne kelljen többé a strigák kényétől-kedvétől függenünk. Meg kell találnunk. Ha nem kevés időnkbe telik, akkor is. Segítenének nekem ebben? - érdeklődöm meg bízva az igenlő válaszban. Mikor az ősrégi rajz a szemeim elé kerül, dejavu érzésem támad, mintha már láttam volna ezt a kulcs függőt. Bizonyosan láttam, mert a formája, bár már kissé megkopott, mégis összetéveszthetetlen mással. Nagyon egyedi. Kisvártatva eszembe is jut, hogy egy régi festményen, az egyik ősöm nyakában láttam hasonló nyakéket. Rá is kérdezek, hogy lehetséges lehet-e ez egyáltalán, hogy a családom őrizhette a kulcsot? Ők nemes tündék, a családom meg szinte csak éjtünde felmenőkkel bír. A két rassz között, bár egy nép vagyunk, mindig is hatalmas ellentétek húzódtak. De talán a családjaink között mégsem. Talán...talán mi lehettünk az üdítő kivételek.
- Édesanyámat. Édesapámat már sajnos nem tudom, de minden Omarie értéket édesanyánk gondjaira bízta, mielőtt az új világba küldött bennünket. Remélem, ő tud valamit a kulcs eredetéről. Valahogy hozzánk kellett kerüljön. - válaszolom a bíró kérdésére és egészen fellelkesülök a gondolatra, hogy a kulcs máris közelebb van, mint gondoltam volna.
- Már csak az a kérdés, hogy még mindig a mi birtokunkban van-e? - teszem fel a kérdést hangosan, mert az is lehet, hogy már nincs. Viszont, ha tovább is lett adva, vissza lehet követni. Addig nyomozok, míg rá nem lelek!
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mirennis Omarie
- Tünde
Éjtünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Faouzia Ouihya - Kapcsolat
Vélemények
Vilen A. Leithold likes this post
  ❱❱
Vilen A. Leithold
❱❱⌛ 2024-01-29, 18:20
Mirennis álmai
.
to: @Mirennis Omarie
-Csak egy feltételezés, kézzel fogható bizonyíték nincs rá...de egyesek úgy hiszik, távolabbi földekről származunk. - osztja meg a lánnyal, amit néhány idősebb rokonától, az egyik felejthetetlen családi találkozó alkalmával hallott. Mikor a szobába lép Vilen anyja egy lépéssel közelebb kerülnek a válaszokhoz, előkerül a családi hagyaték és egy történet egy hiányzó kulcsról, ami az ősi kötet titkait fedné fel. A találkozó teljesen új irányt vesz...
-Akik tudták mit rejt a könyv, már rég nem élnek, csak úgy mint a benne lévő tudás, kikoptak a tündék kollektív emlékezetéből. - meséli az asszony hangjában némi szomorúsággal. Nem titkolt vágya, hogy még életében beleláthasson a Leitholdok örökségébe. Ám a kulcs híján ennek vajmi kevés esélye van. Ezért, mikor Mirennis a kulcsról készített gyatra vázlatot látva ismerős vonásokra ismer, a nő szíve reménnyel telik meg és szemei felcsillannak.
-Valóban...emlékszel hol láttad? - tudakolja és várakozón néz a lányra, hátha kiböki a választ, de a tündenő bármennyire is töri a fejét, hirtelen nem tudja emlékeihez kötni. Csak az érzés van meg benne, látta már valahol.
-Anyám...légy türelemmel.... - helyezi kezét Vilen az asszony vállára, ezzel intve őt nyugalomra, ne támadja le a lányt. A sürgetés és a lelkes türelmetlenség most nem vezet sehova. Némi töprengés után azonban Mirennisnek mégis eszébe jut valami. Egy lehetséges nyom, ami közelebb viheti őket a kulcs lelőhelyéhez. Mire egy régi családi festményről beszél, annak festett vásznán látott hasonlót ékszerként lógni őse nyakában. "Ez azt jelenti, hogy a zár nyitját talán a családom őrizheti?" merül fel az éjtündében a kérdés.
-Nem lehetetlen... - feleli a férfi, miközben maga is elgondolkodik ezen. Milyen furcsa véletelen volna, ha a nemestünde Leitholdok könyvét az éjtünde Omariek kulcsa nyitná. Ez felvetne azért néhány kérdést, például, hogy milyen kapcsolat volt egykor a családjaik között vagy milyen viszony volt egykor a két tündenép között? Egyébként is foglalkoztatja a kérdés, miért pont hozzájuk került megőrzésre az ősi könyv?
-Van valaki, akit megkérdezhetnél a festményről? - kérdezi a tündebíró, hiszen ez a következő lépés.
-Akik tudták mit rejt a könyv, már rég nem élnek, csak úgy mint a benne lévő tudás, kikoptak a tündék kollektív emlékezetéből. - meséli az asszony hangjában némi szomorúsággal. Nem titkolt vágya, hogy még életében beleláthasson a Leitholdok örökségébe. Ám a kulcs híján ennek vajmi kevés esélye van. Ezért, mikor Mirennis a kulcsról készített gyatra vázlatot látva ismerős vonásokra ismer, a nő szíve reménnyel telik meg és szemei felcsillannak.
-Valóban...emlékszel hol láttad? - tudakolja és várakozón néz a lányra, hátha kiböki a választ, de a tündenő bármennyire is töri a fejét, hirtelen nem tudja emlékeihez kötni. Csak az érzés van meg benne, látta már valahol.
-Anyám...légy türelemmel.... - helyezi kezét Vilen az asszony vállára, ezzel intve őt nyugalomra, ne támadja le a lányt. A sürgetés és a lelkes türelmetlenség most nem vezet sehova. Némi töprengés után azonban Mirennisnek mégis eszébe jut valami. Egy lehetséges nyom, ami közelebb viheti őket a kulcs lelőhelyéhez. Mire egy régi családi festményről beszél, annak festett vásznán látott hasonlót ékszerként lógni őse nyakában. "Ez azt jelenti, hogy a zár nyitját talán a családom őrizheti?" merül fel az éjtündében a kérdés.
-Nem lehetetlen... - feleli a férfi, miközben maga is elgondolkodik ezen. Milyen furcsa véletelen volna, ha a nemestünde Leitholdok könyvét az éjtünde Omariek kulcsa nyitná. Ez felvetne azért néhány kérdést, például, hogy milyen kapcsolat volt egykor a családjaik között vagy milyen viszony volt egykor a két tündenép között? Egyébként is foglalkoztatja a kérdés, miért pont hozzájuk került megőrzésre az ősi könyv?
-Van valaki, akit megkérdezhetnél a festményről? - kérdezi a tündebíró, hiszen ez a következő lépés.
Tags: #vilenreagok
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vilen A. Leithold
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Boszorkányvölgy, TündenegyedPlay by :Lee Pace - Kapcsolat
Vélemények
Mirennis Omarie likes this post
  ❱❱
Mirennis Omarie
❱❱⌛ 2024-01-28, 17:34
Mirennis álmai
Vilen & Mirennis
Már vagy fél órája is lehet annak, hogy kutatásba kezdtünk és nagyon jól esik, hogy a bíró nem bagatellizálja el az álmomat.
- Mennyivel messzebbre? - teszem fel a kérdést, mert én olyan helyen még soha sem jártam, mint álmomban, mégis úgy éreztem, otthon vagyok. Eléggé furcsa érzések járták át a testem, de nem tudom pontosan megfogalmazni, mit is éreztem akkor.Aztán megjelenik a bíró édesanyja és immáron hármasban törjük a fejünket a megoldást illetően. Szerencsére a segítségével máris előrébb jutunk, ugyanis kijavítja a nyelvbotlásomat és megtudjuk, nem is egy nőt kell keresnünk, hanem egy helyet. Talán az lesz ahely, ahol álmomban jártam és melyet a bíró is említett. Végül megpillanthatom a Leithold család ősi feljegyzéseinek gyűjteményét, de bepillantást nem nyerhetek bele, mert erős mágia védi, nem nyitható csak ki úgy szimplán.
- Fennséges neve van. - jegyzem meg csendesen. Egy kulcs a nyitja, egy aprócska kulcs, mégis úgy érzem, mintha máris tűt keresnék a szénakazalban, mert az a kulcs bizony nincs a Leitholdok birtokában, más család őrzi.
- Hmmm..lehet tudni valamit arról a családról? Bármilyen aprócska információ jól jöhet. Talán utána tudok nézni a striga nyilvántartásokban, elvégre nagykövetként elég sok helyre van bejárásom. - vetem fel az ötletet, hátha szerencsével járok. A bíró úr édesanyja aztán előbogarászik egy nagyon régi, már félig megfakult rajzot, mely az említett kulcsot ábrázolja. Hatalmasra kerekednek a szemeim, mikor megpillantom.
- Várjunk csak! Nekem nagyon ismerősnek tűnik ez a rajz. Mintha már láttam volna valahol. - tűnődöm el egy pillanatra és próbálom meg előbányászni emlékeim mélyéről azt az egy momentumot, amikor szembe találkoztam ezzel a kulccsal. Miért nem dereng fel az emlék, mikor a legnagyobb szükségem lenne rá?
- Sajnálom, de nem akar előbújni az igazság, pedig esküszöm, hogy láttam már ezt a kulcsot valahol. - gyötröm magam legbelül emlékek után kutatva és már épp feladom, mikor hirtelen Heuréka mód ugrik be a válasz, miután a bíró úr édesanyjának nyakára pillantok.
- Megvan! Az egyik házunk falán lógó festményen láttam ezt a kulcsot, méghozzá egy láncra fűzve, amit az egyik ősöm viselt. - nyúlok jómagam is pőre nyakamhoz, ahol a nyaklánc pihenne. Biztos vagyok benne, hogy ez volt az a kulcs, nem lehet más, annyira jellegzetes a formája.
- Ez azt jelenti, hogy a zár nyitját talán a családom őrizheti? - érdeklődöm meg felvont szemöldökkel, miközben pillantásom ide oda cikázik a két nemestünde között.
- Mennyivel messzebbre? - teszem fel a kérdést, mert én olyan helyen még soha sem jártam, mint álmomban, mégis úgy éreztem, otthon vagyok. Eléggé furcsa érzések járták át a testem, de nem tudom pontosan megfogalmazni, mit is éreztem akkor.Aztán megjelenik a bíró édesanyja és immáron hármasban törjük a fejünket a megoldást illetően. Szerencsére a segítségével máris előrébb jutunk, ugyanis kijavítja a nyelvbotlásomat és megtudjuk, nem is egy nőt kell keresnünk, hanem egy helyet. Talán az lesz ahely, ahol álmomban jártam és melyet a bíró is említett. Végül megpillanthatom a Leithold család ősi feljegyzéseinek gyűjteményét, de bepillantást nem nyerhetek bele, mert erős mágia védi, nem nyitható csak ki úgy szimplán.
- Fennséges neve van. - jegyzem meg csendesen. Egy kulcs a nyitja, egy aprócska kulcs, mégis úgy érzem, mintha máris tűt keresnék a szénakazalban, mert az a kulcs bizony nincs a Leitholdok birtokában, más család őrzi.
- Hmmm..lehet tudni valamit arról a családról? Bármilyen aprócska információ jól jöhet. Talán utána tudok nézni a striga nyilvántartásokban, elvégre nagykövetként elég sok helyre van bejárásom. - vetem fel az ötletet, hátha szerencsével járok. A bíró úr édesanyja aztán előbogarászik egy nagyon régi, már félig megfakult rajzot, mely az említett kulcsot ábrázolja. Hatalmasra kerekednek a szemeim, mikor megpillantom.
- Várjunk csak! Nekem nagyon ismerősnek tűnik ez a rajz. Mintha már láttam volna valahol. - tűnődöm el egy pillanatra és próbálom meg előbányászni emlékeim mélyéről azt az egy momentumot, amikor szembe találkoztam ezzel a kulccsal. Miért nem dereng fel az emlék, mikor a legnagyobb szükségem lenne rá?
- Sajnálom, de nem akar előbújni az igazság, pedig esküszöm, hogy láttam már ezt a kulcsot valahol. - gyötröm magam legbelül emlékek után kutatva és már épp feladom, mikor hirtelen Heuréka mód ugrik be a válasz, miután a bíró úr édesanyjának nyakára pillantok.
- Megvan! Az egyik házunk falán lógó festményen láttam ezt a kulcsot, méghozzá egy láncra fűzve, amit az egyik ősöm viselt. - nyúlok jómagam is pőre nyakamhoz, ahol a nyaklánc pihenne. Biztos vagyok benne, hogy ez volt az a kulcs, nem lehet más, annyira jellegzetes a formája.
- Ez azt jelenti, hogy a zár nyitját talán a családom őrizheti? - érdeklődöm meg felvont szemöldökkel, miközben pillantásom ide oda cikázik a két nemestünde között.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mirennis Omarie
- Tünde
Éjtünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Faouzia Ouihya - Kapcsolat
Vélemények
Vilen A. Leithold likes this post
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|