Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Gyorslinkek
✦ Ugrás a segédlethez ✦
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
Kóborló lelkek
✦ Itt kószálnak ✦
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3262 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Ősi romok
Element of Freedom
3 posters
1 / 2 oldal
Ősi romok
Element of Freedom
3 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
  ❱❱
Callum Cross
❱❱⌛ 2024-03-24, 18:40
Boszorkányos Múlt
Aranypikkely nyomában
to: @Vesper Cross @Mesélő
A karláncot még ellenőrzöm a csuklómon, hogy jó helyen van. Nem tudom levenni, és talán így is van rendjén. Nem bánom, nem érzek ártó szándékot az ékszerből, és ennek Pesadillas címere van, így ha eddig is kételkedtem volna abban, hogy kinek a szelleme áll előttem, most már bizonyos, hogy egy egykori tagé.
Apallon a nagy aranyszínű sárkány, csak elbeszélésekből hallottam, milyen veszélyesek, mesékből, de a kinti falu romjai is bizonyítják, hogy nem egy leány álom egy sárkány haragjának áldozatául esni. Ha életükben ekkora kárt okoztak, a megmaradt lelkük mekkorát képes vajon?
Nem akarom megsérteni a sárkányt, ám kivételesen most hiába próbálok előre látni , hogy mi fog történni akkor, ha átélpjük az ajtót, nem látom. Valamiért csak azt, hogy ha leteszem a lábam előre, az még biztonságos út, vagy sem. Nincs ráhatásom, hogy mennyit láthatok, úgy fest ez most nem az az idő. Ahol átgondolhatom a lépéseket, mint amikor megöltem a démon bombával az ex jegyesem.
De azon a vonalon is végre elindult valami, nem dugjuk többé homokba a fejünket és dőlünk hátra, hogy minden rendben van a jelenlegi vezetés által.
~elveszett képességek… nem volt olyan feljegyzése az elementáloknak, ami arra utalt volna, hogy kevesebb elemet birtokoltunk volna, maximum csak gyengébbek lettünk, az összeset pedig csak az Azúrok képesek irányítani.~
Manapság már el sem tudnám képzelni magamat enélkül az erő nélkül, mert velem születtek, használtam őket, titokban a családom elől is rejtve, az ő biztonságuk érdekében, és használni is fogom, azért, hogy megvédjem őket, még ezt a félszemű bolondot is, mert az öcsém.
A láng vezet minket, amely egyre erősödik, ahogy egyre sötétebb lesz
-Bízz bennem és kapaszkodj belém, ne maradj le, tarts velem a lépést. – ott fent elég volt átfutni, ha időben léptem itt már trükkösebbek, hiszen körbe vagyunk zárva. Mégsem hagy cserben a képességem és sikerül, ott állunk a végén felnézve pedig egy hatalmas barlangba kerültünk, erről tanúskodik a láng gömb is, amit csak óvatosan merek kiengedni nagyobb távolságra. Lassan engedem csak el az öcsém, hogy ha kell akkor a fegyveremért nyúlhassak.
Apallon a nagy aranyszínű sárkány, csak elbeszélésekből hallottam, milyen veszélyesek, mesékből, de a kinti falu romjai is bizonyítják, hogy nem egy leány álom egy sárkány haragjának áldozatául esni. Ha életükben ekkora kárt okoztak, a megmaradt lelkük mekkorát képes vajon?
Nem akarom megsérteni a sárkányt, ám kivételesen most hiába próbálok előre látni , hogy mi fog történni akkor, ha átélpjük az ajtót, nem látom. Valamiért csak azt, hogy ha leteszem a lábam előre, az még biztonságos út, vagy sem. Nincs ráhatásom, hogy mennyit láthatok, úgy fest ez most nem az az idő. Ahol átgondolhatom a lépéseket, mint amikor megöltem a démon bombával az ex jegyesem.
De azon a vonalon is végre elindult valami, nem dugjuk többé homokba a fejünket és dőlünk hátra, hogy minden rendben van a jelenlegi vezetés által.
~elveszett képességek… nem volt olyan feljegyzése az elementáloknak, ami arra utalt volna, hogy kevesebb elemet birtokoltunk volna, maximum csak gyengébbek lettünk, az összeset pedig csak az Azúrok képesek irányítani.~
Manapság már el sem tudnám képzelni magamat enélkül az erő nélkül, mert velem születtek, használtam őket, titokban a családom elől is rejtve, az ő biztonságuk érdekében, és használni is fogom, azért, hogy megvédjem őket, még ezt a félszemű bolondot is, mert az öcsém.
A láng vezet minket, amely egyre erősödik, ahogy egyre sötétebb lesz
-Bízz bennem és kapaszkodj belém, ne maradj le, tarts velem a lépést. – ott fent elég volt átfutni, ha időben léptem itt már trükkösebbek, hiszen körbe vagyunk zárva. Mégsem hagy cserben a képességem és sikerül, ott állunk a végén felnézve pedig egy hatalmas barlangba kerültünk, erről tanúskodik a láng gömb is, amit csak óvatosan merek kiengedni nagyobb távolságra. Lassan engedem csak el az öcsém, hogy ha kell akkor a fegyveremért nyúlhassak.
Tags: #CallumCrossreagok - Üzenet: Let's Hunt!
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Callum Cross
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Charlie Hunnam - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2023-09-17, 15:50
Apallon varázsládái
Sárkánykaland [kalandelőzmény]
5. kör - @Callum Cross, @Vesper Cross
A szellemnő szájából olyan dolgok hangoznak el, ami kétség kívül megdöbbenti a Cross fiúkat. Soha korábban sehol nem esett szó az elveszett boszorányerőről, se családjuk körében, se az iskolapadban. A nő egy védelmi varázslattal felruházott ékszert ad át az idősebb fivérnek. Tudja jól, hogy az azúrférfinek fontos szerepe van a völgyet érintő jóslatban, ezért semmiképp sem veszítheti itt az életét.
-Az életeteket mentheti, ha rossz irányt vennének a dolgok odalent. - suttogja halkan és egy pillanatig sem áltatja őket azzal, hogy könnyű dolguk lesz a sárkány fészkében. Azonban ha életveszélyes helyzetbe keverednének és egy hajszálon függene életük a karkötő automatikusan visszarepítené őket arra a helyre, ahol a két férfi a szigeten összetalálkozott. Az átjáró ugyanakkor eltűnne és soha többé nem lenne lehetőségük visszatérni ide, akkor sem, ha a láda zárva maradna. Aylmer bólint Callum kérdésére.
-Talán láttad is őt a lány könyvében. - fordul a férfi felé, majd figyelme öccsére siklik.
-Egy sárkány lelke, aki az idő és a mágia fogságába esett. - felel Vesper kérdésére.
-Bár Apallonnak nincs húsvér teste, csontjai már porrá lettek az évezredek alatt, mégsem kevésbé veszélytelen, mint életében volt. Legyetek óvatosak. - figyelmezteti ismét a Crossokat. Bár egyikük sem kérdezte, mégis miféle varázserő lapulhat abban a ládikában, és Aylmer sem tudja pontosan, mégis az elmesélt történet részeként utal rá, mi mindentől fosztották meg őket az angyalok.
-Talán olyan erőre találtok, ami újabb elemek felett ad befolyást, talán olyat, ami hatással van a természet erőire, vagy esetleg olyat, ami képessé tehet kicselenzi a halált. - említ meg a szellemnő néhány olyan képességet, amivel egykor a boszorkányok rendelkeztek attól függően mely varázskör tagjai voltak. A szellem eltűnik a szemük elől, mégse hagyja a két férfit magára, velük együtt indul el a varázsládákhoz vezető úton. Amit Callum és Vesper belépnek az épületbe, mögöttük azon nyomban bezáródik az ajtó, így vissza már akkor sem fordulhatnának, ha akarnának. Egyetlen úton haladhatnak végig, az pedig nem máshova, mint Apallon barlangjába vezet. Ahogy egyre lentebb menetelnek, úgy lesz egyre sötétebb, ha nem gyújtanak fényt úgy rövidesen az orruk hegyéig sem látnak. A hely rejtett csapdákkal teli, néhány falon lévő megkopott rajz is erre figyelmeztet. A sárkányfészekhez vezető folyosó pontosan olyan, mint az az ösvény, amelyen kalandosan ide jutottak.
A szellemnő szájából olyan dolgok hangoznak el, ami kétség kívül megdöbbenti a Cross fiúkat. Soha korábban sehol nem esett szó az elveszett boszorányerőről, se családjuk körében, se az iskolapadban. A nő egy védelmi varázslattal felruházott ékszert ad át az idősebb fivérnek. Tudja jól, hogy az azúrférfinek fontos szerepe van a völgyet érintő jóslatban, ezért semmiképp sem veszítheti itt az életét.
-Az életeteket mentheti, ha rossz irányt vennének a dolgok odalent. - suttogja halkan és egy pillanatig sem áltatja őket azzal, hogy könnyű dolguk lesz a sárkány fészkében. Azonban ha életveszélyes helyzetbe keverednének és egy hajszálon függene életük a karkötő automatikusan visszarepítené őket arra a helyre, ahol a két férfi a szigeten összetalálkozott. Az átjáró ugyanakkor eltűnne és soha többé nem lenne lehetőségük visszatérni ide, akkor sem, ha a láda zárva maradna. Aylmer bólint Callum kérdésére.
-Talán láttad is őt a lány könyvében. - fordul a férfi felé, majd figyelme öccsére siklik.
-Egy sárkány lelke, aki az idő és a mágia fogságába esett. - felel Vesper kérdésére.
-Bár Apallonnak nincs húsvér teste, csontjai már porrá lettek az évezredek alatt, mégsem kevésbé veszélytelen, mint életében volt. Legyetek óvatosak. - figyelmezteti ismét a Crossokat. Bár egyikük sem kérdezte, mégis miféle varázserő lapulhat abban a ládikában, és Aylmer sem tudja pontosan, mégis az elmesélt történet részeként utal rá, mi mindentől fosztották meg őket az angyalok.
-Talán olyan erőre találtok, ami újabb elemek felett ad befolyást, talán olyat, ami hatással van a természet erőire, vagy esetleg olyat, ami képessé tehet kicselenzi a halált. - említ meg a szellemnő néhány olyan képességet, amivel egykor a boszorkányok rendelkeztek attól függően mely varázskör tagjai voltak. A szellem eltűnik a szemük elől, mégse hagyja a két férfit magára, velük együtt indul el a varázsládákhoz vezető úton. Amit Callum és Vesper belépnek az épületbe, mögöttük azon nyomban bezáródik az ajtó, így vissza már akkor sem fordulhatnának, ha akarnának. Egyetlen úton haladhatnak végig, az pedig nem máshova, mint Apallon barlangjába vezet. Ahogy egyre lentebb menetelnek, úgy lesz egyre sötétebb, ha nem gyújtanak fényt úgy rövidesen az orruk hegyéig sem látnak. A hely rejtett csapdákkal teli, néhány falon lévő megkopott rajz is erre figyelmeztet. A sárkányfészekhez vezető folyosó pontosan olyan, mint az az ösvény, amelyen kalandosan ide jutottak.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-08-26, 22:15
Szabad szél
Cal, Apallon és Vespa
Nem érzek félelmet amiatt hogy ennyi veszélyes csapdán átjutottunk Callummal, inkább csak egy kicsit az zavar hogy pont vele, és nem mondjuk Daltonnal vagy Averivel tettem ezt. Viszont, biztosan ennek is megvan az oka, és igyekszem nem túlságosan figyelmetlen lenni emiatt a meglepetés miatt.
Követem az ösvényt és a szellemőt hallgatva sok minden a helyére kerül. Ismerem a történelmünket és a neveket is olvastam, de nem maradt meg minden egyes emberé. Nem teszem el a fegyverem még egy ideig, de aztán mégis visszacsúsztatom a tartójába. Az ember sosem lehet eléggé felkészült a dolgokkal. Callumra siklik a pillantásom, de ltom rajta hogy ez neki is teljesen új.
Csendben hallgatom a szellemet és amit mesél, de megjegyzek mindent hátha később még jól fog jönni.
- Ennek a puszításnak látjuk itt a nyomait akkor... - jegyzem meg ahogy a megolvadt kövekre és hamuval borított talajra nézek. Szomorú történet, hallottam én is a pusztításról hiszen olvastam történelmet eleget. Tanították is, de később kutattam is amikor iskolába jártam. Szeretem, bár nem vagyok benne kiemelkedően jó.
A történet után, a karkötőre nézek és közelebb hajolva alaposabban is megnézem magamnak de nem nyúlok érte és nem veszem el. Nem én kaptam.
- Szóval.... most szembenézünk ezzel az Apallonnak, aki egy sárkány lenne? - kérdezem a bátyámra nézve hogy neki is ez jutott-e eszébe.
- Édes Hét, mibe keveredtem - nevetek fel röviden és könnyedén, ahogy Callum mellett elindulok lefelé a lépcsőn. Átgondolok mindent amit eddig olvastam a pikkelyesekről és próbálok felkészülni arra hogy mi várhat ránk odalent. A lépcső alján egy ajtó állja utunkat de ahogy meglököm kinyílik.....
- Hát tesó.... ha elbasszuk, azért... legalább nem egyedül döglök meg - sóhajtok fel ahogy belépek.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő likes this post
  ❱❱
Callum Cross
❱❱⌛ 2023-07-29, 15:49
Aranypikkely nyomában
Vesper & Callum
Hallgatom a szellemnő meséjét, és érdekesnek találom. Mindig is örültem, hogy ha olyasvalakivel akadtam össze, aki korábban élt mint én. Így az akkori társadalomról is megfelelő, vagy épp érdekes következtetéseket lehetett levonni. Ami az utókor számára akár tapasztalat is lehetett.
-Talán, nincs elementalista a Pesadillasok közt, és az is lehet, hogy csak simán elakar tenni az a valaki láb alól, engem is, ha meg már beléd is botlottam, akkor téged is…Vagy maga az öreg Pesadillasm hogy járjunk utána a pikkely rejtélyének? – tippelek tovább.
-Az a striga, a jegyesem volt. Bár, nem viselt meg, és Andas is ott volt, ő csak agyrázkódást kapott, szerencsére. – jegyzem meg, mintha épp a bevásárló listáról tárgyaltunk volna, vagy valami hasonló, mert Vesperrel még arról sem szoktam.
Az öreg sárkány bolond, de állítólag még nem teljesen hülye, bár… amit a mostani bejutási kísérleteim jelentettek, kezdek ebben is kételkedni. Majd pont én akarnám megölni az öreg Pesadillast, persze, de hát kik vagyunk mi, csak szaros klántagok, akik által elvileg erősebb a klán is. Mielőtt még belelovallnám magamat az elavult klán ügyekbe, meg a társadalmunkba, felgyorsulnak az események és ott állunk Aylmer előtt, aki a történelmünkről mesél. Erő, ami el van vesze, ez még számomra is rejtély egyelőre, hogy mi lehet az, így figyelek, minden apróságra. Kinyújtom a karomat, és átveszem a kis ékszert, egész normális darab, még férfiak is el tudják hordani, jesszus…átragadt rám Lea divat mániája. Magamban jól tarkón vágom magamat, és inkább a jelenlegi problémára koncentrálok.
Nem törődök azzal, hogy az öcsémnek mekkora arca van, miszerint mi mindenben lenne jó, legyen.
Meglepődőm, hogy az ékszert át tudtam venni, és tényleg érzem is a súlyát a csuklóm körül, ha sötét van a lépcsősoron, akkor egy kék fényű tűzgömböt előre küldök, és a plafon magasságában lebeg vagy előttem, vagy Vesper előtt, aki az első sorban való sétálást választotta, az előtt.
-Ez, az Appalon a kincsek őrzője volt…? – mert akkor nagyon nagy bajban leszünk. Még Averie könyvében rá is rá mutattam, és nem igazán akartam pont vele összetalálkozni, mert elég sértődékeny sárkány hírében állt.
#CallumCrossreagok// @Vesper Cross // @Mesélő //Wolf Totem //
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Callum Cross
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Charlie Hunnam - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő likes this post
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2023-07-19, 17:15
Apallon varázsládái
Sárkánykaland [kalandelőzmény]
4. kör - @Callum Cross, @Vesper Cross
A testvérek a temető felé közelednek, közben a sárkányokról folyik a csevely. Kettejük közül csak Callum tudja, nem is olyan légből kapott elképzelés az, hogy sárkányok repkedjenek a völgy felett, hiszen ha a jóslat beteljesedik, akkor a szárnyas pikkelyesek visszatérnek az életbe. És akkor talán ők is szert tehetnek egyre. A semmi közepén egy halott sárkánylovas szelleme elevenedik meg, aki mint régi jó cimborát, úgy üdvözli Callumot, pedig ezelőtt soha nem találkoztak. A nő pillantása a félszemű kezében lévő tőrre irányul, majd magára a férfira, aki egy pillanatra gondolkodóba esik, honnan is ismerős az entitás neve.
-Aylmer Grimsbane Pesadillas. A klán első sárkányának lovasa. - árulja el kilétét egy halvány mosollyal ajkai szélén, majd az idősebb testvér felé fordul.
-Egykor az volt...a hegyoromig nyúltak földjeink, míg szemetek ellát ez a klán birtoka volt... - emeli fejét a távoli csúcsok felé és épp karjával az ormok felé mutat.
-Itt éltünk mind...kovenünk csak később települt át a völgybe. - folytatja. "Mi történt itt?" hangzik az azúrférfi kíváncsi kérdése, miközben a sírköveket szemléli. A szellemnő arcára szomorúság ül, majd sokatmondóan felsóhajt.
-A gyűlölet ára... - indul meg a romos épület felé. Azt nem kell elmesélnie, hogy mióta világ világ a Pesadillasok és a Mortek ellenségek, azonban történetükben voltak békés időszakok is.
-Egy balesettel kezdődött minden...egy ifjú Pesadillas megölte az egyik Morte ifjút, és a fiú sárkánya elszabadult...a sziget fölé repült és lángba borította a Pesadillas birtokot... - meséli válla felett a Cross fiúkra pillantva.
-A sírokban...gyermekek, asszonyok és idősek fekszenek jobbára... - válaszolja meg Callum kérdését. A klán harcosai épp Délvidéken tartózkodtak egy klánok közötti baráti tornán. Családtagjaik épp vetélkedtek mit sem sejtve a szigeten történő borzalomról. A szellemnő örökséget említ, majd Vesper kérdésére ki is fejti, mire gondol.
-A boszorkányok régen sokkal erősebbek voltak, de az Ég nem hagyhatta, hogy más fajok fölé emelkedjenek, ezért egy napon egy aranyhajú angyalnő szállt le az égből és megfosztotta a strigákat erejük jelentős részétől. Nem mindegyik klán fogadta el a veszteséget... - újra szelíd mosoly jelenik meg a nő arcán, hiszen saját klánjuk volt az egyik, aki a tettek mezejére lépett.
-A Pesadillasok és Darkenwaldok ellopták Glória ládáját, amiben a strigaerőt rejtette...és a szigetre hozták, hogy őrzését Apallonra bízzák, míg meg nem találják a módját, hogyan nyissák fel és szerezzék vissza hatalmukat.... - áll meg a romos épület bejárata előtt, majd a fiúk felé fordul. Azonban erre már nem volt módjuk.
-Odalent van az, amiért jöttetek...egy dolgot ne feledjetek, na haragítsátok magatokra az Őrzőt. - figyelmezteti őket Aylmer, majd az idősebb fivér elé lép.
-Vedd el....és a klán ereje legyen veletek.... - nyújtja felé karját. A nő csuklója körül egy aranyból készült karperec látható, míves munka, egy saját farkába harapó kígyót formál, a kígyó szemei pedig smaragból vannak. Ha a férfi magához veszi az ékszert, az ajtó kinyílik előttük. Egy lépcsősor vezet lefelé a föld alá.
A testvérek a temető felé közelednek, közben a sárkányokról folyik a csevely. Kettejük közül csak Callum tudja, nem is olyan légből kapott elképzelés az, hogy sárkányok repkedjenek a völgy felett, hiszen ha a jóslat beteljesedik, akkor a szárnyas pikkelyesek visszatérnek az életbe. És akkor talán ők is szert tehetnek egyre. A semmi közepén egy halott sárkánylovas szelleme elevenedik meg, aki mint régi jó cimborát, úgy üdvözli Callumot, pedig ezelőtt soha nem találkoztak. A nő pillantása a félszemű kezében lévő tőrre irányul, majd magára a férfira, aki egy pillanatra gondolkodóba esik, honnan is ismerős az entitás neve.
-Aylmer Grimsbane Pesadillas. A klán első sárkányának lovasa. - árulja el kilétét egy halvány mosollyal ajkai szélén, majd az idősebb testvér felé fordul.
-Egykor az volt...a hegyoromig nyúltak földjeink, míg szemetek ellát ez a klán birtoka volt... - emeli fejét a távoli csúcsok felé és épp karjával az ormok felé mutat.
-Itt éltünk mind...kovenünk csak később települt át a völgybe. - folytatja. "Mi történt itt?" hangzik az azúrférfi kíváncsi kérdése, miközben a sírköveket szemléli. A szellemnő arcára szomorúság ül, majd sokatmondóan felsóhajt.
-A gyűlölet ára... - indul meg a romos épület felé. Azt nem kell elmesélnie, hogy mióta világ világ a Pesadillasok és a Mortek ellenségek, azonban történetükben voltak békés időszakok is.
-Egy balesettel kezdődött minden...egy ifjú Pesadillas megölte az egyik Morte ifjút, és a fiú sárkánya elszabadult...a sziget fölé repült és lángba borította a Pesadillas birtokot... - meséli válla felett a Cross fiúkra pillantva.
-A sírokban...gyermekek, asszonyok és idősek fekszenek jobbára... - válaszolja meg Callum kérdését. A klán harcosai épp Délvidéken tartózkodtak egy klánok közötti baráti tornán. Családtagjaik épp vetélkedtek mit sem sejtve a szigeten történő borzalomról. A szellemnő örökséget említ, majd Vesper kérdésére ki is fejti, mire gondol.
-A boszorkányok régen sokkal erősebbek voltak, de az Ég nem hagyhatta, hogy más fajok fölé emelkedjenek, ezért egy napon egy aranyhajú angyalnő szállt le az égből és megfosztotta a strigákat erejük jelentős részétől. Nem mindegyik klán fogadta el a veszteséget... - újra szelíd mosoly jelenik meg a nő arcán, hiszen saját klánjuk volt az egyik, aki a tettek mezejére lépett.
-A Pesadillasok és Darkenwaldok ellopták Glória ládáját, amiben a strigaerőt rejtette...és a szigetre hozták, hogy őrzését Apallonra bízzák, míg meg nem találják a módját, hogyan nyissák fel és szerezzék vissza hatalmukat.... - áll meg a romos épület bejárata előtt, majd a fiúk felé fordul. Azonban erre már nem volt módjuk.
-Odalent van az, amiért jöttetek...egy dolgot ne feledjetek, na haragítsátok magatokra az Őrzőt. - figyelmezteti őket Aylmer, majd az idősebb fivér elé lép.
-Vedd el....és a klán ereje legyen veletek.... - nyújtja felé karját. A nő csuklója körül egy aranyból készült karperec látható, míves munka, egy saját farkába harapó kígyót formál, a kígyó szemei pedig smaragból vannak. Ha a férfi magához veszi az ékszert, az ajtó kinyílik előttük. Egy lépcsősor vezet lefelé a föld alá.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-07-16, 00:26
Szabad szél
Callum és Vespa
Felspanol ez a kalandorosdi ahogyan életveszélyes akadályokon megyünk keresztül, és már én magam is jobban figyelek, nem kell mindig rángatnia, de azt nem tudom hogy mire megy ki ez a játék és hová fogunk eljutni a végén.
- Sosem árt az edzés, és már régen verekedtünk - vonom meg a vállam, mert attól függetlenül hogy Callummal rekedtem itt még élveztem a testmozgást. Ő nem hagyna meghalni, akkora rohadék csak én lennék, de jelenleg kíváncsi jobban vagyok mint rosszakaratú. Érdekel mit rejteget, de nem gondoltam én sem hogy ezen a szigeten más is van a gyógynövékenyeken és mérgező entitásokon kívül amit érdemes lenne megnézni. Ki hitte volna hogy a Pesadillasoknak van itt egy elhagyott helye?
Vajon Rie tudja ezt?
- Nem tudom, de mindenesetre ez nem egy hétköznapi tárgy. Valaki nagyon reménykedhez benned ha ilyesmit küldött. Kíváncsi lennék miért neked.... miért nem a Pesadillasoknak? - teszem fel a kézenfekvő kérdést ahogy a pikkelyt forgatom az ujjaim között. Nem kellemetlen az érintése, sokkal inkább... érdes és ősi. Mégis erőteljes, nem félek hogy szétporladna a kezeim között és kelletlenül adom vissza neki.
- Oh az a hogyishívják. Nem hiszem hogy nagyon megviselt volna, bár sajnálatos hogy egy striga társunk halt meg. Nem értem hogyan tudott egy démon a völgybe jutni amikor a völgy mágiája taszítja őket... - merengek el ezen egy pillanatra de tovább indulok. Pár lépést megyek csak előre a szavaira.
- Nem hiszem. Persze, benne van a pakliban ez is de akkor miért ide küldött volna? Kapcsolatban állunk a Pesadillasokkal és tudom hogy az Öreg sárkánybolond.... ha van is itt valami ami kapcsolódik hozzájuk nem hiszem hogy meg akarna ölni... - jegyzem meg de ahogy álmodzik egy sort felnevetek. Nagyon szép álom de....
- Jah, de sajnos bilibe lóg a kezed. Menő lenne sárkányháton ülni. Bizonyára ebben is kiváló lennék - egózok, mert van egy egészséges önbizalmam, és amit akarok, azt elérem vagy megszerzem, nem számít mibe kerül és mennyi idő. Az van bőven, de most lépnem kell nekem is. Nem nézhetem a népünk pusztulását.
Éles szemeim nem kerülik el a sírkövek és a dátumok rajtuk. Mind ugyanaz. A halovány érzetre már a kezem ügyébe is kerül az egyik hosszúkás, karcsú késem. Ellenben csak egy áttetsző alakot pillantunk meg.
- Egy szellem? - mondjuk nem tudom miért lepődök meg ezen hiszen valahogy az ősi területen vagyunk.
- Aylmer.... ő nem valahogy..... nagyon ismerős a neve, de.... tuti olvastam róla valahol - ráncolom a szemöldököm ahogy próbálok emlékezni hogy honnan....
- Milyen örökségünk? Mire gondolsz? - kérdezek vissza, de még nem teszem el a tőrt, de leengedem a kezem. Aligha tudnék ártani vele egy szellemnek de megnyugtat a fogása. Ha elindul befelé akkor én is indulok.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Callum Cross
❱❱⌛ 2023-06-17, 20:49
Aranypikkely nyomában
Vesper & Callum
-Élveztem, mint egy hatalmas akadály pálya. – próbálom elütni az élét az iménti futkorászós kalandnak, sport ember vagyok, így nem köpöm ki a tüdőm egy kis indiana jonesos mutatványtól, az adrenalin egyébként is jól megugrott bennem.
-Szerintem olyasvalaki, aki jót akar, és nem nézi jó szemmel Santiago ténykedését. – felelem neki tűnődve. Még ha tudom is, hogy egy azúr társam tette, nem fogom bemártani, mert védenünk kell egymást, még a saját családtagjaim elől is.
-Talán , mert most kezd gyengülni a nép is, ahogy az új szokásokat és együttélést próbálja lenyomni a torkunkon a főboszi, ott van a főtéri démon támadás is. Ott hunyt el a jegyesem… - jegyzem meg tűnődve. – Minden apró mozaik egyszer a helyére fog kerülni. Egyelőre éljük túl ezt, az is lehet ,hogy engem is csapdába csaltak, és a végén tényleg egy sárkány fog bekapni mindkettőnket az út végén és csak azért küldték a pikkelyt, hogy a Crossok is kevesebben legyenek? – mert nem árt ezen is elgondolkodni.
Bár tudom az igazat, és ha nem tudnám ,hogy az azúr társ volt a tettes, bizony lennének fenntartásaim a jelenlegi melóval kapcsolatban. Megnyugszom, hogy visszaadja a pikkelyt, hátha szükségünk lesz még rá az út során.
-Pedig nagyon élném, ha lett volna egy sárkánya a családnak, vagy úgy mindenkinek fejenként egy, mikor megszületett, akkor valahol egy tojás is kipottyant egy nagy sárkányból, amit később kiválaszthattunk volna… -ábrándozok, mert azt miért ne lehetne. A képzeletem senki sem veheti el tőlem, és nekem annyi jutott a látomásokkal is, hogy néha tehernek is érzem.
Óvatosan haladok az úton, és nyomasztó érzés kerít hatalmába, mintha egy hatalmas kriptában járnék. A hangok is olyan furcsák, mintha rajtunk kettőnkön kívül semmi élő nem lenne itt, és ezt nem csak azért gondolom így, mert rövid időn belül egy szellem szerű alakkal találkozunk. Az egész területet ez a tompa elmúlt létezés szerű állapot lengi körbe.
A sírkövek láttán kétoldalt feltűnnek a dátumok, és a Cross-ok nevei is, mind a felmenőink voltak, hirtelen halált haltak, ennyit tudok.
Ahogy haladunk, csak a magam megnyugtatása végett a combomra erősített tőr nyelére siklik a tenyerem, még ott van.
Az alak láttán lassítok, a területet is szemügyre veszem, alattunk a földet is, hátha látszik bármi csapdára utaló jel, de eddig tiszta, és a látomásaim sem akarnak figyelmeztetni a veszélyre, egyelőre.
Felkapom a fejem az ismerős szavakat hallva, és biccentek. Sárkány lenne? A sárkányoknak is lenne szelleme?
Vesperre pillantok, hogy lássam ő is hallja -e azt, amit a másik alak mond, majd intek neki finoman, hogy ne rántson fegyvert. Minden rendben, eddig.
-Aylmernek hívják. – osztom meg az öcsémmel, is, és tűnődve nézek végig a nőn, szellem, viszont életében még harcos lehetett, és mintha hiányozna az egyik karja is.
-Üvözöllek. – köszöntöm, immár én is hallható formában.
- Ez a régi Pesadillas klán terület? – régi, mégis mennyire régi…? Mert erről még én sem tudtam, pedig amit csak lehetett áttúrtam a családunk történelméről. Azért engem érdekelt, hogy mikor és miért voltak törések, olykor még eléggé hirtelenek is.
- Mi történt itt…? – pillantok hátra a vállam felett. – Azok a Crossok is lovasok voltak mint… te? – tippelem meg, és követem végül a szellemet a kérésének megfelelően.
#CallumCrossreagok// @Vesper Cross // @Mesélő //Wolf Totem //
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Callum Cross
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Charlie Hunnam - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő likes this post
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2023-06-09, 20:10
Apallon varázsládái
Sárkánykaland [kalandelőzmény]
3. kör - @Callum Cross, @Vesper Cross
A testvérek végül sértetlenül keresztül jutnak a csapdákon és rátalálnak egy elfeledett ősi birtokra, ami egykor klánjuk birtokában volt. Callum megragadja az alkalmat és megosztja öccsével, hogy egy az asztalán hagyott üzenet hozta őt ide. Még a levél mellett hagyott aranyszínű sárkánypikkelyt is megmutatja neki. Ahogy tovább haladnak egyszer csak sírkövek tűnnek fel az út két oldalán. Az emlékül állított márványtömbökön főként Pesadillas családtagok nevei olvashatók, de találni köztük Grimsbane-ket és néhány Cross-t is. Ami azonnal szembeötlő lehet, hogy mindegyik sírkövön ugyanaz a halálozási dátum szerepel. Május 12. Nem nehéz rájönniük bármi történt is itt, ahhoz a naphoz köthető. Távolabb az egyik sírhely előtt egy fekete ruhás női alak guggol, a sírt rendezgeti elmélyülve gondolataiban. Rajta kívül semmi élőnek látszót nem találni itt, valójában ő sem az. A nő már érzi közeledő jelenlétüket és még azelőtt megszólal, hogy mögé érve bármelyikük is szóra nyithatná a száját.
-Tudtam, hogy el fogsz jönni... - suttogja halkan maga elé, mégis tisztán kivehetően. Az asszony ősi sárkánynyelven szól. Szavaiból viszont csak az idősebbik fivér ért, annak köszönhetően, hogy nemrégiben Averie egy emlékmegosztó főzet segítségével átadta tudása egy részét. Így lehetséges, hogy Callum a sárkánynyelv egy régebbi változatát is ismerheti, legalábbis annyira, hogy most megértse a felé intézett gondolatokat.
-...20. század azúrgyermeke...Callum Cross. - teszi hozzá sárkányul, majd felegyenesedik, lassan a férfi felé fordul és úgy köszönti az azúrférfit, mint rég nem látott ismerőst pedig soha nem találkoztak ezelőtt. A fiatal nő magas, vékony alkat, zöldes árnyalatú szemei vannak, kellemes, kislányos vonásait arca jobb felén éktelenkedő karmolt sebhelyek csúfítják. Ha nagyon figyelmesek azt is észrevehetik, hogy bal alkarja hiányzik.
-Aylmer vagyok. - árulja el a nevét, miközben tekintete a másik férfira terelődik. Neve csak akkor mondhat bármelyikünknek is valamit, ha kicsit is jártasak a klánjuk történetében, ugyanis Aylmer Grimsbane Pesadillast a klán első sárkánylovasaként jegyzik. De anélkül, hogy sejtenék kicsoda is tudják, hogy az előttük álló sebzett arcú asszony már rég halott. Szellemként tartja fogva itt ez a hely, mindaddig, míg feladatát be nem teljesíti.
-Én leszek a kísérőtök. Az örökségetek odabent vár...- mondja immáron Vesper számára is érhető nyelven, majd a romos klánházra mutat. Ha a Crossoknak kérdéseik lennének, úgy igyekszik sorra megválaszolni őket, csak ezután veszi az irányt az egykori főépület romjai felé.
A testvérek végül sértetlenül keresztül jutnak a csapdákon és rátalálnak egy elfeledett ősi birtokra, ami egykor klánjuk birtokában volt. Callum megragadja az alkalmat és megosztja öccsével, hogy egy az asztalán hagyott üzenet hozta őt ide. Még a levél mellett hagyott aranyszínű sárkánypikkelyt is megmutatja neki. Ahogy tovább haladnak egyszer csak sírkövek tűnnek fel az út két oldalán. Az emlékül állított márványtömbökön főként Pesadillas családtagok nevei olvashatók, de találni köztük Grimsbane-ket és néhány Cross-t is. Ami azonnal szembeötlő lehet, hogy mindegyik sírkövön ugyanaz a halálozási dátum szerepel. Május 12. Nem nehéz rájönniük bármi történt is itt, ahhoz a naphoz köthető. Távolabb az egyik sírhely előtt egy fekete ruhás női alak guggol, a sírt rendezgeti elmélyülve gondolataiban. Rajta kívül semmi élőnek látszót nem találni itt, valójában ő sem az. A nő már érzi közeledő jelenlétüket és még azelőtt megszólal, hogy mögé érve bármelyikük is szóra nyithatná a száját.
-Tudtam, hogy el fogsz jönni... - suttogja halkan maga elé, mégis tisztán kivehetően. Az asszony ősi sárkánynyelven szól. Szavaiból viszont csak az idősebbik fivér ért, annak köszönhetően, hogy nemrégiben Averie egy emlékmegosztó főzet segítségével átadta tudása egy részét. Így lehetséges, hogy Callum a sárkánynyelv egy régebbi változatát is ismerheti, legalábbis annyira, hogy most megértse a felé intézett gondolatokat.
-...20. század azúrgyermeke...Callum Cross. - teszi hozzá sárkányul, majd felegyenesedik, lassan a férfi felé fordul és úgy köszönti az azúrférfit, mint rég nem látott ismerőst pedig soha nem találkoztak ezelőtt. A fiatal nő magas, vékony alkat, zöldes árnyalatú szemei vannak, kellemes, kislányos vonásait arca jobb felén éktelenkedő karmolt sebhelyek csúfítják. Ha nagyon figyelmesek azt is észrevehetik, hogy bal alkarja hiányzik.
-Aylmer vagyok. - árulja el a nevét, miközben tekintete a másik férfira terelődik. Neve csak akkor mondhat bármelyikünknek is valamit, ha kicsit is jártasak a klánjuk történetében, ugyanis Aylmer Grimsbane Pesadillast a klán első sárkánylovasaként jegyzik. De anélkül, hogy sejtenék kicsoda is tudják, hogy az előttük álló sebzett arcú asszony már rég halott. Szellemként tartja fogva itt ez a hely, mindaddig, míg feladatát be nem teljesíti.
-Én leszek a kísérőtök. Az örökségetek odabent vár...- mondja immáron Vesper számára is érhető nyelven, majd a romos klánházra mutat. Ha a Crossoknak kérdéseik lennének, úgy igyekszik sorra megválaszolni őket, csak ezután veszi az irányt az egykori főépület romjai felé.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-06-08, 10:44
Lassan lépek be a barlangba amit a növényfüggöny elrejtett eddig és magam sem tudom miért kezdett el érdekelni ez az egész. Nem azért mert a bátyámhoz van köze, de nem is... itt aligha találok számomra értékes növényeket vagy gyökereket. Megcsap a barlangok jellegzetes száraz és mégis nedves szaga ahogy a nyirkos talajon lépkedek.
-Wooáááh! - kiáltok fel meglepetten ahogy visszaránt egy felcsapódó lándzsa elől hogy ne nyársaljam fel magam teljesen. Visszalépek és jobban megnézem az előttem lévő talajt.
- Kösz... - fújom ki a levegőt, de aztán már óvatosabban lépkedek és néha elugrom, ő ránt meg, én húzom meg őt. végül ahogy tarkón ragad felmorranok a hajam miatt és átszaladunk a veszedelmes szakaszon. Ennyi még nem árt meg, de kellemesen felpezsdült a vérem.
- Mindennél jobbat. Már egészen belejöttem - csillan a szemem izgatottan ahogy halkan válaszolok. Az erdős részt felváltja az égett táj és az orromba kúszik a jellegzetes égett korom szag.
- Fuh.... nagyon tömény az égett szag. A hamu... elég kevert. Nem csak fát érzek benne hanem vért és homokot is - szimatololok bele a levegőbe hiszen az orrom hiperérzékeny. Összeráncolom a homlokom az ismerős szimbólum miatt és elgondolkodom.
Rie...
Azt hiszem tudom mit nem mondassz el nekem.
Szinte már sejteni vélem mit nem mond el nekem. Sárkányok.... Tudom hogy sok száz évvel ezelőtt léteztek de... Hm. Van benne logika.
- Ez több mint érdekes. Tudom hogy kihaltak, de mindig is érdekelt az intézménye hogy miért. Szerintem tudja. Végül is a klánoknak megvannak a maguk titkai és Averie lesz az új vezető. Neki is tudnia kell. Kár hogy ő nem jött velünk... - sóhajtok fel, mert ez érdekelné őt is. Mellesleg nagyon nagy hátszelet adhatna...
- Szerinted ki küldte az aranypikkelyt? - forgatom meg az ujjaim között és megszagolom. Erős, jellegzetes föld és fém szaga van de nem kellemetlen. Ősi leginkább.
- Miért most... A sárkányok olyan régóta izgatja a népünket és nagyon sokan indultak el megkeresni őket de sosem találtak semmit... maximum nyomokat, karom és tűz lenyomatot. Pikkelyt vagy csontokat nem... - teszem hozzá de így valóban értelmet nyer hogy miért öltözött ki ennyire. Én csak a szokásos terepre járós szerelésemben vagyok.
Visszaadom neki a pikkelyt, bár elég nagy a csábítás hogy eltegyem. Nagyon izgalmas kísérletek lehetnének ebből...
- Nézzünk körül, hátha találunk valami egyértelműbb nyomot a sárkányokhoz. Ez itt nem egy egyszerű hamuvá égett város. A normális tűz nem égeti le ennyire a falakat - mutatok rá egy téglahalomra ami egyértelműen arra utal hogy ez egykor egy ház volt.
#vesper
-Wooáááh! - kiáltok fel meglepetten ahogy visszaránt egy felcsapódó lándzsa elől hogy ne nyársaljam fel magam teljesen. Visszalépek és jobban megnézem az előttem lévő talajt.
- Kösz... - fújom ki a levegőt, de aztán már óvatosabban lépkedek és néha elugrom, ő ránt meg, én húzom meg őt. végül ahogy tarkón ragad felmorranok a hajam miatt és átszaladunk a veszedelmes szakaszon. Ennyi még nem árt meg, de kellemesen felpezsdült a vérem.
- Mindennél jobbat. Már egészen belejöttem - csillan a szemem izgatottan ahogy halkan válaszolok. Az erdős részt felváltja az égett táj és az orromba kúszik a jellegzetes égett korom szag.
- Fuh.... nagyon tömény az égett szag. A hamu... elég kevert. Nem csak fát érzek benne hanem vért és homokot is - szimatololok bele a levegőbe hiszen az orrom hiperérzékeny. Összeráncolom a homlokom az ismerős szimbólum miatt és elgondolkodom.
Rie...
Azt hiszem tudom mit nem mondassz el nekem.
Szinte már sejteni vélem mit nem mond el nekem. Sárkányok.... Tudom hogy sok száz évvel ezelőtt léteztek de... Hm. Van benne logika.
- Ez több mint érdekes. Tudom hogy kihaltak, de mindig is érdekelt az intézménye hogy miért. Szerintem tudja. Végül is a klánoknak megvannak a maguk titkai és Averie lesz az új vezető. Neki is tudnia kell. Kár hogy ő nem jött velünk... - sóhajtok fel, mert ez érdekelné őt is. Mellesleg nagyon nagy hátszelet adhatna...
- Szerinted ki küldte az aranypikkelyt? - forgatom meg az ujjaim között és megszagolom. Erős, jellegzetes föld és fém szaga van de nem kellemetlen. Ősi leginkább.
- Miért most... A sárkányok olyan régóta izgatja a népünket és nagyon sokan indultak el megkeresni őket de sosem találtak semmit... maximum nyomokat, karom és tűz lenyomatot. Pikkelyt vagy csontokat nem... - teszem hozzá de így valóban értelmet nyer hogy miért öltözött ki ennyire. Én csak a szokásos terepre járós szerelésemben vagyok.
Visszaadom neki a pikkelyt, bár elég nagy a csábítás hogy eltegyem. Nagyon izgalmas kísérletek lehetnének ebből...
- Nézzünk körül, hátha találunk valami egyértelműbb nyomot a sárkányokhoz. Ez itt nem egy egyszerű hamuvá égett város. A normális tűz nem égeti le ennyire a falakat - mutatok rá egy téglahalomra ami egyértelműen arra utal hogy ez egykor egy ház volt.
#vesper
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő likes this post
  ❱❱
Callum Cross
❱❱⌛ 2023-06-07, 17:49
Vesper & Callum
Brotherly Cooperation
Az Arany Pikkely Nyomában
-Nem sietek előre, inkább óvatosságból, viszont golyófogónak sem akarom őt használni, ám nem azon fogok elkezdeni vitatkozni, hogy ki megy elől és ki hátul. Figyelek, akármi is legyen az utunk célja.
Pontosabban tudom, a sárkányokhoz köthető.
Ezeket a fajta növényeket még én is felismerem, atyánk méregkeverő fajtájából adódóan fontosnak vélte, ha tisztában vagyok az összes növénnyel, még ha nem is tudom olyan profin kikeverni azokat úgy mint Ő, vagy az öcsénk.
Mert minden méregkeverő talentum bele szállt, amit azt hiszem időnként csak azért irigylek, mert az a tudást, a jövőbelátás amit birtoklok, néha túl terhes a számomra. Különösen akkor, amikor haláleseteket látok előre.
- Vi! – kapom el a vállát, és visszarántom az egyik csapda elől – ázz! – suttogom közvetlenül a háta mögött állva.
Érzem a különös bizsergető érzést, és ettől a tarkómon is feláll a szőr, még óvatosabbá válok. Nem tagadom, egy cseppet se kívánkozik az életemet az öcsémre bíznom, ki tudja mikor dönt úgy, hogy neki nincs szüksége veszélyekre… A következő pillanatban egy kép villan, én pedig… Így ahogy haladunk, hol elrántom magam felé, hol jobbra vagy balra vetődünk, vagy a tarkóját kapom el, és futok át vele egy rövidebb szakasz megfelelő tempóban. A zöldellő erdő után pedig el le is siklik a tenyerem a tarkójáról, és kicsit elámulva pillantok körbe.
- Biztos, hogy még mindig Indiana Jonesozni akarsz? – kérdezem tőle halkan, mert ki tudja, hogy a beszéddel is milyen lényt zavarnánk még véletlenül fel.
Egy birtok kezd talán körvonalazódni, olyan mintha most frissen égett volna le az egész.
- Ez a klánunk jelképe. – állok meg egy pillanatra egyelőre a macskaköves úton maradok, nem óhajtok lelépni arról, mintha sárkány égette volna fel az egészet. De azok már meghaltak. Akkor ez valami időmágiával lezárt terület lenne? Hiszen ahová lépek ott hamu száll fel és kavarogva követi a lépteink nyomát.
- Tudom, hogy kihaltak a sárkányok öcsém, de azért légy óvatos. Nekem az is új, hogy a sziget a Pesadillasok fennhatósága alá tartozott. Vajon Que'traen mennyit tudhat erről az egészről? És, miért nem mondta? Egyébként, ez hozott ide... - mutatom meg az aranyszínű pikkelyt az öcsémnek. - Valaki az asztalomon hagyta egy üzenet kíséretében. Szóval, ha valóban a sárkányokhoz van köze ennek az egésznek, nem árt óvatosabbnak lennünk.
Itt már nyíltabban merek beszélni neki arról, hogy mégis mi a francért öltöztem ki katonai felszerelésbe. a kezemet nyújtom a pikkelyért, hogy visszakaphassam, miután szemügyre vette.
Ha ennek vége és túlélem egész biztos , hogy már csak emiatt is a tanácsát fogom kérni, vagy azt, hogy meséljen a sárkányokról…
Pontosabban tudom, a sárkányokhoz köthető.
Ezeket a fajta növényeket még én is felismerem, atyánk méregkeverő fajtájából adódóan fontosnak vélte, ha tisztában vagyok az összes növénnyel, még ha nem is tudom olyan profin kikeverni azokat úgy mint Ő, vagy az öcsénk.
Mert minden méregkeverő talentum bele szállt, amit azt hiszem időnként csak azért irigylek, mert az a tudást, a jövőbelátás amit birtoklok, néha túl terhes a számomra. Különösen akkor, amikor haláleseteket látok előre.
- Vi! – kapom el a vállát, és visszarántom az egyik csapda elől – ázz! – suttogom közvetlenül a háta mögött állva.
Érzem a különös bizsergető érzést, és ettől a tarkómon is feláll a szőr, még óvatosabbá válok. Nem tagadom, egy cseppet se kívánkozik az életemet az öcsémre bíznom, ki tudja mikor dönt úgy, hogy neki nincs szüksége veszélyekre… A következő pillanatban egy kép villan, én pedig… Így ahogy haladunk, hol elrántom magam felé, hol jobbra vagy balra vetődünk, vagy a tarkóját kapom el, és futok át vele egy rövidebb szakasz megfelelő tempóban. A zöldellő erdő után pedig el le is siklik a tenyerem a tarkójáról, és kicsit elámulva pillantok körbe.
- Biztos, hogy még mindig Indiana Jonesozni akarsz? – kérdezem tőle halkan, mert ki tudja, hogy a beszéddel is milyen lényt zavarnánk még véletlenül fel.
Egy birtok kezd talán körvonalazódni, olyan mintha most frissen égett volna le az egész.
- Ez a klánunk jelképe. – állok meg egy pillanatra egyelőre a macskaköves úton maradok, nem óhajtok lelépni arról, mintha sárkány égette volna fel az egészet. De azok már meghaltak. Akkor ez valami időmágiával lezárt terület lenne? Hiszen ahová lépek ott hamu száll fel és kavarogva követi a lépteink nyomát.
- Tudom, hogy kihaltak a sárkányok öcsém, de azért légy óvatos. Nekem az is új, hogy a sziget a Pesadillasok fennhatósága alá tartozott. Vajon Que'traen mennyit tudhat erről az egészről? És, miért nem mondta? Egyébként, ez hozott ide... - mutatom meg az aranyszínű pikkelyt az öcsémnek. - Valaki az asztalomon hagyta egy üzenet kíséretében. Szóval, ha valóban a sárkányokhoz van köze ennek az egésznek, nem árt óvatosabbnak lennünk.
Itt már nyíltabban merek beszélni neki arról, hogy mégis mi a francért öltöztem ki katonai felszerelésbe. a kezemet nyújtom a pikkelyért, hogy visszakaphassam, miután szemügyre vette.
Ha ennek vége és túlélem egész biztos , hogy már csak emiatt is a tanácsát fogom kérni, vagy azt, hogy meséljen a sárkányokról…
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Callum Cross
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Charlie Hunnam - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő likes this post
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2023-05-31, 15:45
Apallon varázsládái
Sárkánykaland [kalandelőzmény]
2. kör - @Callum Cross, @Vesper Cross
A Boszorkánysziget jóval több titkot rejt, mint azt bármelyikük is sejtené. Többet, még annál is, mint amiről a három főboszorkánynak együtt tudomása van. Régi titkok rejlenek itt az ősi varázslatok jótékony homályában felfedezésre várva.
Callum a testvéri piszkálódáson túllépve lényegesebb dolgokra, ittléte céljára fordítja figyelmét. Rálel arra az ösvényre, amit víziójába látott, majd lassan megindul az ismeretlen úton Vesper után, aki megelőzve bátyját, elsőként veti be magát az ismeretlenbe. Vakmerő bátorság ez a félszemű részéről, ugyanis a puha moha alatt rég elfeledett csapdák is rejlenek. Az itt lakók nem bíztak semmit a véletlenre. Hogy védjék magukat ellenségeiktől ravasz és halálos kelepcékkel vértezték fel otthonuk határait. Így ha Vesper nem vigyáz, könnyen bajba kerülhet. És ha így történne, egyedül csak bátyjától várhatna itt segítséget. Szerencséjükre Cal látnoki képességeivel könnyedén túljuthatnak a combig érő füves csapáson. Ha egy kelepce közelébe érnek egy-egy erősebb látomás figyelmezteti őt a veszélyre. A két férfi hosszú perceken át sétál a fák között, miközben észrevétlenül áthaladnak egy erőtéren is. Egy pillanatra különös bizsergő érzést fut át mindkettőjükön, mintha apró áramütést érné őket. Környezetükben mégsem történik látható változás, legalábbis míg a következő néhány métert meg nem teszik. A zöldellő erdő helyén hirtelen kiégett fás, a zöld pázsit helyén koromfekete talaj. Mintha tűzvész tombolt volna itt, szinte még érezni a levegőben a fa égett, szenes szagát. Tovább sétálva a macskaköves úton házak kőromjait pillanthatják meg. Egy régi családi birtokon találják magukat. A telek határán álló vaskapun ott díszeleg egy ismerős címer, egy hold köré tekeredett kígyó, ami ma is a Pesadillas klán jelképe. Hamar rájöhetnek ez a hely egykor a Pesadillasoké volt.
A Boszorkánysziget jóval több titkot rejt, mint azt bármelyikük is sejtené. Többet, még annál is, mint amiről a három főboszorkánynak együtt tudomása van. Régi titkok rejlenek itt az ősi varázslatok jótékony homályában felfedezésre várva.
Callum a testvéri piszkálódáson túllépve lényegesebb dolgokra, ittléte céljára fordítja figyelmét. Rálel arra az ösvényre, amit víziójába látott, majd lassan megindul az ismeretlen úton Vesper után, aki megelőzve bátyját, elsőként veti be magát az ismeretlenbe. Vakmerő bátorság ez a félszemű részéről, ugyanis a puha moha alatt rég elfeledett csapdák is rejlenek. Az itt lakók nem bíztak semmit a véletlenre. Hogy védjék magukat ellenségeiktől ravasz és halálos kelepcékkel vértezték fel otthonuk határait. Így ha Vesper nem vigyáz, könnyen bajba kerülhet. És ha így történne, egyedül csak bátyjától várhatna itt segítséget. Szerencséjükre Cal látnoki képességeivel könnyedén túljuthatnak a combig érő füves csapáson. Ha egy kelepce közelébe érnek egy-egy erősebb látomás figyelmezteti őt a veszélyre. A két férfi hosszú perceken át sétál a fák között, miközben észrevétlenül áthaladnak egy erőtéren is. Egy pillanatra különös bizsergő érzést fut át mindkettőjükön, mintha apró áramütést érné őket. Környezetükben mégsem történik látható változás, legalábbis míg a következő néhány métert meg nem teszik. A zöldellő erdő helyén hirtelen kiégett fás, a zöld pázsit helyén koromfekete talaj. Mintha tűzvész tombolt volna itt, szinte még érezni a levegőben a fa égett, szenes szagát. Tovább sétálva a macskaköves úton házak kőromjait pillanthatják meg. Egy régi családi birtokon találják magukat. A telek határán álló vaskapun ott díszeleg egy ismerős címer, egy hold köré tekeredett kígyó, ami ma is a Pesadillas klán jelképe. Hamar rájöhetnek ez a hely egykor a Pesadillasoké volt.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-05-30, 19:04
Nem tetszik nekem hogy itt van a szigeten, de hát szabadon lehet itt, ahogyan én is teszem. Mégis... a nagy Callum tilosban jár. Talán valami olyasmit csinál éppen amihez a sötétebb biznisz kell és nincs szüksége közönségre. Hát szerencsétlen nap hogy engem ért itt, és nem mást mert én bizony kíváncsi vagyok rá hogy mi hozta ide.
- Nos, rajtam nem múlik. Amíg nem kerülsz balhéba nem tudok róla hogy itt voltál, deh a elővesznek érte nem fogom letagadni - jegyzem meg, mert szerintem hozzám képest ez még mindig kifejezetten kedves és család centrikus hozzáállás. Nem tagadom, jobban szeretném ha nem kellene ezzel vessződnöm, de még hasznos lehet ez a tudás.
- Tulajdonképpen jobban érdekel az hogy honnan veszed hogy van itt más is a gyógynövényeken kívül, ami miatt érdemes lenne jobban körbenézni - egyenesedek ki de ahogy szóba hozza hogy nem érzek-e valamit megfeszülnek a vállaim egy picit és a vadász ösztöneivel mérem fel a terepet. Nem érzem hogy lenne itt bármi is, de ha mégis... hát nem hiszem hogy le tudna engem nyomni. Nem ma kezdtem.
- Mit... Callum? Hová mész? - nézek rá kissé felvont szemöldökkel ahogy elindul valamerre és jobb híján elteszem a növényeket, és követem. Most már én is kíváncsi lettem mi folyik itt és az ösvény láttán kissé felhúzom a szemöldököm. Ez....
- Nocsak.... - hajolok közelebb ahogy a növényzetet tanulmányozom kicsit jobban. Futónövények, borostyán és szederindák, semmi különleges.
- A növényekben semmi különleges nincs. Bármit is rejtsen az ösvény, a növények ártalmatlanok, de jobb nem kockáztatni - lemetszek egy kicsit mindkét féléből és elteszem. Még jól is jöhet.
- Na, nézzük meg mi van itt. Bár kalandorkodni jobb szeretnék mással, de.... jobb híján veled is beérem, Indiana Jones... - indulok el előre ha csak nem furakszik be elém. Kétlem hogy megtenné de.... Ki tudja.
#vesper
- Nos, rajtam nem múlik. Amíg nem kerülsz balhéba nem tudok róla hogy itt voltál, deh a elővesznek érte nem fogom letagadni - jegyzem meg, mert szerintem hozzám képest ez még mindig kifejezetten kedves és család centrikus hozzáállás. Nem tagadom, jobban szeretném ha nem kellene ezzel vessződnöm, de még hasznos lehet ez a tudás.
- Tulajdonképpen jobban érdekel az hogy honnan veszed hogy van itt más is a gyógynövényeken kívül, ami miatt érdemes lenne jobban körbenézni - egyenesedek ki de ahogy szóba hozza hogy nem érzek-e valamit megfeszülnek a vállaim egy picit és a vadász ösztöneivel mérem fel a terepet. Nem érzem hogy lenne itt bármi is, de ha mégis... hát nem hiszem hogy le tudna engem nyomni. Nem ma kezdtem.
- Mit... Callum? Hová mész? - nézek rá kissé felvont szemöldökkel ahogy elindul valamerre és jobb híján elteszem a növényeket, és követem. Most már én is kíváncsi lettem mi folyik itt és az ösvény láttán kissé felhúzom a szemöldököm. Ez....
- Nocsak.... - hajolok közelebb ahogy a növényzetet tanulmányozom kicsit jobban. Futónövények, borostyán és szederindák, semmi különleges.
- A növényekben semmi különleges nincs. Bármit is rejtsen az ösvény, a növények ártalmatlanok, de jobb nem kockáztatni - lemetszek egy kicsit mindkét féléből és elteszem. Még jól is jöhet.
- Na, nézzük meg mi van itt. Bár kalandorkodni jobb szeretnék mással, de.... jobb híján veled is beérem, Indiana Jones... - indulok el előre ha csak nem furakszik be elém. Kétlem hogy megtenné de.... Ki tudja.
#vesper
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő and Callum Cross like this post
  ❱❱
Callum Cross
❱❱⌛ 2023-05-07, 17:27
Vesper & Callum
Brotherly Cooperation
Az Arany Pikkely Nyomában
-Olyasmi, amit jobb szeretném, ha titokban maradna. Főleg az, hogy itt láttál, manapság jobb, ha a striga megválogatja, hogy kiben bízik meg és kiben nem. – és szörnyű, hogy ez családtagokra is érvényes.
Vespernél pedig sosem lehet tudni, hogy mit kíván épp az érdeke.
A homlokom ráncolom kissé a szavaira. Javíthatatlan.
Félre ismert és nem csodálom, engem minden érdekel, ami a strigák múltjához köthető, így önszorgalomból még a sárkány nyelvet is valahogy sikerült Lea által magamévá tennem. Talán mert látom a jövőt és tudom, hogy szükség lesz erre a tudásra is, így némiképp előnnyel fogok indulni jó pár társammal szemben, ha eljön az ideje.
Amikor elmondja, hogy a romokon kívül más nem igen van, akkor döntök úgy, hogy a kezemben tartott pikkelyt felé dobom, mint valami érmét. Arany színű, és a lemenő nap fénye is pontosan megcsillogtatja még a pompáját.
-Gondolod, hogy felfedezték a romokat, eléggé? – vonom fel az egyik szemöldököm, és nyomom meg az utolsó szót a kérdésemben, majd a tenyerem nyújtom a kis tárgyért, hogy akár vissza is adhatja, hogy ha szemügyre vette, amit felé dobtam.
Nagyon remélem ,hogy visszakapom, és zsebre is vághatom.
„Nem érzem…”
Ennyit hallok az öcsém szavaiból, és indulok vakon a hang irányába. Érzem, hogy mennem kell. Egyenesen a hang után. Így elindulok az ösvény felé, hajszálra azon az úton járok, ahol a látomásomban is tegnap.
Kicsit úgy érzem, mintha éberen lenne látomásom, és abban járnék, de tudom, hogy az elmém játszik velem, és ez a folytonos dejavú érzés bosszantó. Megtorpanok, egy olyan sűrűn benőtt gazokkal teli út következik, aminél bosszankodva hümmentek. ű
- Erről az ösvényről is tudsz? – fordulok hátra a vállam felett és Vespert keresem a tekintetemmel, kérdőn pillantok rá.
Vespernél pedig sosem lehet tudni, hogy mit kíván épp az érdeke.
A homlokom ráncolom kissé a szavaira. Javíthatatlan.
Félre ismert és nem csodálom, engem minden érdekel, ami a strigák múltjához köthető, így önszorgalomból még a sárkány nyelvet is valahogy sikerült Lea által magamévá tennem. Talán mert látom a jövőt és tudom, hogy szükség lesz erre a tudásra is, így némiképp előnnyel fogok indulni jó pár társammal szemben, ha eljön az ideje.
Amikor elmondja, hogy a romokon kívül más nem igen van, akkor döntök úgy, hogy a kezemben tartott pikkelyt felé dobom, mint valami érmét. Arany színű, és a lemenő nap fénye is pontosan megcsillogtatja még a pompáját.
-Gondolod, hogy felfedezték a romokat, eléggé? – vonom fel az egyik szemöldököm, és nyomom meg az utolsó szót a kérdésemben, majd a tenyerem nyújtom a kis tárgyért, hogy akár vissza is adhatja, hogy ha szemügyre vette, amit felé dobtam.
Nagyon remélem ,hogy visszakapom, és zsebre is vághatom.
„Nem érzem…”
Ennyit hallok az öcsém szavaiból, és indulok vakon a hang irányába. Érzem, hogy mennem kell. Egyenesen a hang után. Így elindulok az ösvény felé, hajszálra azon az úton járok, ahol a látomásomban is tegnap.
Kicsit úgy érzem, mintha éberen lenne látomásom, és abban járnék, de tudom, hogy az elmém játszik velem, és ez a folytonos dejavú érzés bosszantó. Megtorpanok, egy olyan sűrűn benőtt gazokkal teli út következik, aminél bosszankodva hümmentek. ű
- Erről az ösvényről is tudsz? – fordulok hátra a vállam felett és Vespert keresem a tekintetemmel, kérdőn pillantok rá.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Callum Cross
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Charlie Hunnam - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő likes this post
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-04-28, 18:15
Szabad szél
Cal és Vespa
Nem tudom mit kereshet itt a szigeten de az egyetlen kék szemem gyanakodva szűkül össze főleg ahogy jobban megnézem magamnak. Mint valami kommandós, nyilván nem ok nélkül divatozik itt, és nem ismeretlen előttem az sem hogy alvilági kapcsolatai vannak, mégsem teszem szóvá. Nekem is vannak, és ettől még mindig itt vagyok.
Elvigyorodom a szemforgatással is felérő nézéséte mert nem bírtam kihagyni hogy ne szekáljam valamivel, de most nem kínálom meg innivalóval sem.
Most más miatt jöttem.
Sokkal nemesebb ügy miatt, mint amilyen én valaha is leszek.
- Nos ez igaz, de azért ... nem kell sok hozzá hogy kitaláljam, éppen tilosban jársz és nem éppen divatbemutatóra készülsz. Ez érdekel... Mégis mi dolgod lehet itt? - érdeklődöm finoman ahogyan a kis kosaram lóbálom finoman amibe már díszeleg egy két növény egymástől szépen elszeparálva. Nem mintha bármi bajuk lenne, de rendszerető vagyok. Ebben legalábbis is.
- Ó én nem élek ilyesmivel. Az életem gombák nélkül is elég izgalmas, nem kell hogy flesseljek rajta - nevetek fel könnyedén, hiszen ezzel aligha ér el bármit is. Megsérteni nem tud, azokon az időkön már rég túl vagyunk és inkább tekintem idegennek mintsem a bátyámnak, noha múltkor egészen kultúráltan el tudtunk beszélgetni.
- Azért nem teljesen. Engem érdekel hogy mire készülsz, mert tudtommal épp úgy nem szeretted a történelmet mint én, márpedig itt a gyógynövényeken és romokon kívül más nem igen van... - tárom szét kissé a karjaim de nem tévesztem szem elől. Figyelem ahogy lehajol és a szavaira kissé összehúzom a szemeim.
- Nem érzem...de ettől még meglehet - lezseren körbe kémlelek, pedig az érzékeim mindenre ki vannak hegyezve és párbajokban verekedésekben edződtem, tudom mire kell figyelnem.
- Csak... valahogy olyan fura érzés. Mintha a nyakamba fújna valami de nincs itt semmi ami élő lenne. Azt észrevenném, gyakorlott természetjáró vagyok - teszem hozzá korántsem gúnyosan. Ha veszélyben vagyunk az nekünk sem jó, és nem szeretem az érzést.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő likes this post
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|