Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3303 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
A Morte klánház
Element of Freedom
3 posters
1 / 1 oldal  ❱❱ Admin ❱❱ ⌛ 2024-04-14, 15:25
Határozatlan ideig fagyasztvaA játék felfüggesztve!
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Admin
-
Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : N/A
Play by : Faceless
-
Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱ Averie G. Pesadillas ❱❱ ⌛ 2023-12-31, 20:27 Egy éjszaka a Morte házban
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Azalea x Averie
Bejutunk és könnyebben mint azt reméltük. Elindulunk felfedezni a ház alatti alagsort, ami egy igazi labirintusnak bizonyul. Az első szoba nem azt rejti, amire számítok, ennek ellenére érdekes felfedezéseket teszünk. Sok minden világossá válik. Szívesen elnézelődnék még, kutakodnék titkok után, de erre most nincs idő, nem ezért jöttünk. A következő helyiségben aztán rátalálunk a csontbestiára. Halott. Csak csontjai magasodnak felém, mégis megbénít a félelelem, ahogy nézem őt. Veszek egy mély levegőt és igyekszem gyorsan összeszedni magam, miközben Lea kezét érzem a vállamon.
-Nem...nem fog, inkább meghalok, minthogy Baloroth életre keljen. - suttogom magam elé halkan, mégis eltökélt hangon, majd prádaanyám szavaira bólintok.
-Emlékszel a könyvre, amit nekem őriztél? - kérdezem, miközben leheveredem a földre törökülésbe, majd megvárom, hogy ő is leüljön velem szembe.
-A hiedelmeink szerint egy sárkány lelke lakik benne, ő maga választja ki az őrzőjét, akinek felfedi titkait. - aki jelen esetben én lennék. Engem választott. Évszázadokig érintetlenül hevert a Pesadillasok könyvtárában, míg egy napon egy kíváncsi kislány a szülői intő szó ellenére besurrant és akaratlanul is felébresztette a könyvben lakó lelket.
-Insomnya. - szólítom magamhoz a sárkányos könyvet, ami rögvest az ölemben is terem. Cipőm szárából előhúzom egyik késemet és a hegyével apró metszést ejtek tenyerem közepén, éppen csak akkorát, hogy néhány csepp vérem előbuggyanjon, majd kezemet a könyvem fedlapjára teszem. "Mutasd a Rombolót!" A varázskötet lapjai magától mozognak, ahogy kezem fölé emelem, majd annál a résznél nyílik ki, amely Balorothról szól.
-Beszélnek hozzám a lelkeik. - osztom meg Leával, majd felé nyújtom a kezeim és ha elfogadja magammal viszem a múltba. Az első emlékembe, amit a könyv által láttam.
A Boszorkánysziget egy elfeledett részén járunk, a Pesadillas klán egykori lakhelyén. Látszólag minden nyugodt és zavartalan. Aztán kiáltás hallatszik az utcavégről, amit jajveszékelés követ. Az égen egy sárkány tűnik fel, majd alacsonyan repül át a városrész felett, száját óriásira tátja és perzselő lángokkal borítja be a házak tetejét. Minden lángra kap és a füst perceken belül sötétbe borítja az eget. Pillanatokon belül eluralkodik a pánik, az emberek fejvesztve menekülnek. Megfogom Lea kezét és az ivókút mögé húzom magammal, ott találunk magunknak menedéket.
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Averie G. Pesadillas
-
Striga
Nekromanta
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Boszorkányvölgy
Play by : Emma Dumont
-
Kapcsolat
Vélemények Azalea Mordwin likes this post
A Morte klánház
Element of Freedom
3 posters
1 / 1 oldal
  ❱❱
Admin
❱❱⌛ 2024-04-14, 15:25
Határozatlan ideig fagyasztva
A játék felfüggesztve!
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Admin
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :N/APlay by :Faceless - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-12-31, 20:27
Egy éjszaka a Morte házban
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Azalea x Averie
Bejutunk és könnyebben mint azt reméltük. Elindulunk felfedezni a ház alatti alagsort, ami egy igazi labirintusnak bizonyul. Az első szoba nem azt rejti, amire számítok, ennek ellenére érdekes felfedezéseket teszünk. Sok minden világossá válik. Szívesen elnézelődnék még, kutakodnék titkok után, de erre most nincs idő, nem ezért jöttünk. A következő helyiségben aztán rátalálunk a csontbestiára. Halott. Csak csontjai magasodnak felém, mégis megbénít a félelelem, ahogy nézem őt. Veszek egy mély levegőt és igyekszem gyorsan összeszedni magam, miközben Lea kezét érzem a vállamon.
-Nem...nem fog, inkább meghalok, minthogy Baloroth életre keljen. - suttogom magam elé halkan, mégis eltökélt hangon, majd prádaanyám szavaira bólintok.
-Emlékszel a könyvre, amit nekem őriztél? - kérdezem, miközben leheveredem a földre törökülésbe, majd megvárom, hogy ő is leüljön velem szembe.
-A hiedelmeink szerint egy sárkány lelke lakik benne, ő maga választja ki az őrzőjét, akinek felfedi titkait. - aki jelen esetben én lennék. Engem választott. Évszázadokig érintetlenül hevert a Pesadillasok könyvtárában, míg egy napon egy kíváncsi kislány a szülői intő szó ellenére besurrant és akaratlanul is felébresztette a könyvben lakó lelket.
-Insomnya. - szólítom magamhoz a sárkányos könyvet, ami rögvest az ölemben is terem. Cipőm szárából előhúzom egyik késemet és a hegyével apró metszést ejtek tenyerem közepén, éppen csak akkorát, hogy néhány csepp vérem előbuggyanjon, majd kezemet a könyvem fedlapjára teszem. "Mutasd a Rombolót!" A varázskötet lapjai magától mozognak, ahogy kezem fölé emelem, majd annál a résznél nyílik ki, amely Balorothról szól.
-Beszélnek hozzám a lelkeik. - osztom meg Leával, majd felé nyújtom a kezeim és ha elfogadja magammal viszem a múltba. Az első emlékembe, amit a könyv által láttam.
A Boszorkánysziget egy elfeledett részén járunk, a Pesadillas klán egykori lakhelyén. Látszólag minden nyugodt és zavartalan. Aztán kiáltás hallatszik az utcavégről, amit jajveszékelés követ. Az égen egy sárkány tűnik fel, majd alacsonyan repül át a városrész felett, száját óriásira tátja és perzselő lángokkal borítja be a házak tetejét. Minden lángra kap és a füst perceken belül sötétbe borítja az eget. Pillanatokon belül eluralkodik a pánik, az emberek fejvesztve menekülnek. Megfogom Lea kezét és az ivókút mögé húzom magammal, ott találunk magunknak menedéket.
-Nem...nem fog, inkább meghalok, minthogy Baloroth életre keljen. - suttogom magam elé halkan, mégis eltökélt hangon, majd prádaanyám szavaira bólintok.
-Emlékszel a könyvre, amit nekem őriztél? - kérdezem, miközben leheveredem a földre törökülésbe, majd megvárom, hogy ő is leüljön velem szembe.
-A hiedelmeink szerint egy sárkány lelke lakik benne, ő maga választja ki az őrzőjét, akinek felfedi titkait. - aki jelen esetben én lennék. Engem választott. Évszázadokig érintetlenül hevert a Pesadillasok könyvtárában, míg egy napon egy kíváncsi kislány a szülői intő szó ellenére besurrant és akaratlanul is felébresztette a könyvben lakó lelket.
-Insomnya. - szólítom magamhoz a sárkányos könyvet, ami rögvest az ölemben is terem. Cipőm szárából előhúzom egyik késemet és a hegyével apró metszést ejtek tenyerem közepén, éppen csak akkorát, hogy néhány csepp vérem előbuggyanjon, majd kezemet a könyvem fedlapjára teszem. "Mutasd a Rombolót!" A varázskötet lapjai magától mozognak, ahogy kezem fölé emelem, majd annál a résznél nyílik ki, amely Balorothról szól.
-Beszélnek hozzám a lelkeik. - osztom meg Leával, majd felé nyújtom a kezeim és ha elfogadja magammal viszem a múltba. Az első emlékembe, amit a könyv által láttam.
A Boszorkánysziget egy elfeledett részén járunk, a Pesadillas klán egykori lakhelyén. Látszólag minden nyugodt és zavartalan. Aztán kiáltás hallatszik az utcavégről, amit jajveszékelés követ. Az égen egy sárkány tűnik fel, majd alacsonyan repül át a városrész felett, száját óriásira tátja és perzselő lángokkal borítja be a házak tetejét. Minden lángra kap és a füst perceken belül sötétbe borítja az eget. Pillanatokon belül eluralkodik a pánik, az emberek fejvesztve menekülnek. Megfogom Lea kezét és az ivókút mögé húzom magammal, ott találunk magunknak menedéket.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Azalea Mordwin
❱❱⌛ 2023-12-27, 23:47
Egy éjszaka a Morte házban
Averie & Azalea
Bosszantó, hogy Santiago ennyire kitartó. Tisztában vagyok az értékeimmel, de ez a ragaszkodása azért már túlzás. Terhesnek, nyomasztónak érzem a jelenlétét annak fényében, amiket tudok róla. A családja sem szent, de hamarosan lesz miért izzadnia a Morteknak. Nem fogják megúszni szárazon, vagy ne legyen a nevem Azalea Mordwin! A bosszú édes lesz, de nem iszom előre a medve bőrére, nehogy aztán megüssem a bokám. Mert most mi is tilosban járunk leányommal. Elég veszélyes dologra vállalkoztunk, de ez egy szükséges rossz, amin túl kell esnünk. Még több bizonyítékot össze kell szednünk Santiago ellen, mert bizonyítékok nélkül nem sok esélyünk van ellene. Bármeddig képes vagyok elmenni azért, hogy megbosszuljam a papa halálát!
Lent a pince félhomályában elég sokkoló felismerés ér bennünket a következő percekben. Egy rám kísértetiesen hasonlító nő portréjáról hullik le a lepel, akiről kiderül, hogy hajdanán Santiago felesége volt. Hirtelen minden világossá válik a számomra, miért akar ennyire maga mellett tudni az átkos főboszorkány. A halott nejére emlékeztetem. Közben Averie egy másik képről is lerántja a leplet, melyről Santiago évszázadokkal ezelőtti képe néz vissza ránk.
- Akkoriban még lehetett lelke. Az évszázadok kiölték belőle. Vagy csak elhagyta a loboncával együtt. - húzom el a szám egy sóhaj kíséretében. Nem abba a helyiségbe sétáltunk be, ahová Rie szerette volna, így tovább is lépünk. Csak annyira volt jó betérni ide, hogy megtudtam Santiago abnormális vonzódásának okát irányomba. Talán ez még hasznomra is válhat a későbbiekben. Egy apró, ördögi mosolyt villantok, miközben követem leányom a másik helyiségbe. Amint átlépjük a küszöböt, megtudom tőle, hogy most már jó helyen járunk. Itt lapul a sárkány csontváza, melyet Santiago vissza akar hozatni vele a halálból. Kíváncsian követem Averiet a csarnok hátulja felé, közben minden idegszálam megfeszül, nincsenek jó érzéseim. Hatalmasra kerekednek mandula vágású szemeim, mikor elrántja a függönyt és meglátom a szinte egyben, és elég jó állapotban lévő csontvázat. Ez hatalmas! Mivel soha sem láttam még sárkányt, csak elképzelni tudtam, mekkorák lehetnek, de a szárnyas bika ehhez képest kismiska volt. Lúdbőrözni kezd a két karom, egyikkel átölelem a másikat és simogatni kezdem, hogy elmúljon a hidegrázás.
- Még holtában is vészjósló. Milyen lehet, ha életben, ereje teljében van? - suttogom magam elé, majd végigsimítok leányom vállain, mikor meglátom, hogy könnyek szöknek szemeibe a látványtól.
- Ez a sárkány...nem fog feléledni! Ha rajtam múlik, biztos nem. - ölelem magamhoz és lágy csókot lehelek a homlokára. Kérdésére bólintok.
- Igen, tudni szeretném, mivel állnánk szemben. - felelem hezitálás nélkül, bár Averie reakciójából leszűrtem, hogy nagyon veszélyes lehetett ez az állat egykoron és van egy sanda gyanúm, ha újra életre kelne se lenne kevésbé veszélyes.
Lent a pince félhomályában elég sokkoló felismerés ér bennünket a következő percekben. Egy rám kísértetiesen hasonlító nő portréjáról hullik le a lepel, akiről kiderül, hogy hajdanán Santiago felesége volt. Hirtelen minden világossá válik a számomra, miért akar ennyire maga mellett tudni az átkos főboszorkány. A halott nejére emlékeztetem. Közben Averie egy másik képről is lerántja a leplet, melyről Santiago évszázadokkal ezelőtti képe néz vissza ránk.
- Akkoriban még lehetett lelke. Az évszázadok kiölték belőle. Vagy csak elhagyta a loboncával együtt. - húzom el a szám egy sóhaj kíséretében. Nem abba a helyiségbe sétáltunk be, ahová Rie szerette volna, így tovább is lépünk. Csak annyira volt jó betérni ide, hogy megtudtam Santiago abnormális vonzódásának okát irányomba. Talán ez még hasznomra is válhat a későbbiekben. Egy apró, ördögi mosolyt villantok, miközben követem leányom a másik helyiségbe. Amint átlépjük a küszöböt, megtudom tőle, hogy most már jó helyen járunk. Itt lapul a sárkány csontváza, melyet Santiago vissza akar hozatni vele a halálból. Kíváncsian követem Averiet a csarnok hátulja felé, közben minden idegszálam megfeszül, nincsenek jó érzéseim. Hatalmasra kerekednek mandula vágású szemeim, mikor elrántja a függönyt és meglátom a szinte egyben, és elég jó állapotban lévő csontvázat. Ez hatalmas! Mivel soha sem láttam még sárkányt, csak elképzelni tudtam, mekkorák lehetnek, de a szárnyas bika ehhez képest kismiska volt. Lúdbőrözni kezd a két karom, egyikkel átölelem a másikat és simogatni kezdem, hogy elmúljon a hidegrázás.
- Még holtában is vészjósló. Milyen lehet, ha életben, ereje teljében van? - suttogom magam elé, majd végigsimítok leányom vállain, mikor meglátom, hogy könnyek szöknek szemeibe a látványtól.
- Ez a sárkány...nem fog feléledni! Ha rajtam múlik, biztos nem. - ölelem magamhoz és lágy csókot lehelek a homlokára. Kérdésére bólintok.
- Igen, tudni szeretném, mivel állnánk szemben. - felelem hezitálás nélkül, bár Averie reakciójából leszűrtem, hogy nagyon veszélyes lehetett ez az állat egykoron és van egy sanda gyanúm, ha újra életre kelne se lenne kevésbé veszélyes.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Azalea Mordwin
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Blanca Suárez - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-11-26, 21:06
Azalea és Averie
─────────────────────────────────
Santit aztán tényleg nem lehet azzal vádolni, hogy nem mer nagyot álmodni. Az a legkisebb mértékben sem lep meg, hogy magát szemrebbenés nélkül jelölné a völgy királya címre, az viszont annál inkább, hogy maga mellé prádaanyámaat képzelné uralkodótársának. Bár mondhatnánk azt, hogy csak a feltunningolt pia beszél belőle, de mindketten tudjuk, hogy Lea iránt valami magyarázhatatlan kötődést érez. Megszállottság. Talán ez a legkifejezőbb szó rá.
-Ma még királynő, holnap a gyermekei anyja... - sóhajtok, miközben ellenőrzöm a férfi állapotát. Eszméletlen. Még egy ágyúdörrenésre sem ébredne fel. Remek, eljött a mi időnk. Néhány apróbb simítás, és szellembőrbe rejtőzve surranunk át észrevétlenül a táncoló tömegen. Meglepően könnyen jutunk le a pincehelyiségbe és szívből remélem, hogy a feljutás is ilyen könnyedén megy majd. Nem egyszerű az eligazodás odalent, a gyér látási viszonyok mellett a szerteágazó pincejárat is nehezíti a dolgunk, merő szerencse, hogy legutóbb néhány jelet a falra véstem, ami most nagyon jól jön az eligazodásban. Ahogy egyre bentebb haladunk a föld alatt, a felszín hangja úgy tompulnak el és a járatok úgy válnak egyre sötétebbé. Lea fényt gyújt tenyerében, világosságot a vak feketeségbe, miközben bevallja, rossz érzése támadt. Hátborzongató hely, így nem is csoda, hogy elfogja őt a kellemetlen borzongás. Én viszont vele ellentétben felbátorodom és bár nem emlékszem pontosan legutóbb Santi melyik ajtón vezetett be, megindulok affelé, amit prádaanyám választ. Ha nem ez az, majd legfeljebb benézünk egy másikon is.
-Olyan mint egy poros padlás, csak ez a föld alatt. - pillantok körbe, majd az egyik könyvekkel teli polchoz lépek. Ahogy végighúzom a polcon az ujjamat több centi por tapad az ujjbegyemre. Milyen régi kötetek ezek. Kicsit elmerengek a könyvek gerincén lévő feliratokat olvasgatva, mikor Lea meglepett hangjára fordulok hátra.
-Mit találtál? - kérdezem, miközben három elnyújtott lépéssel szelem át a köztünk lévő távolságot. Megállok mellette és szemeim abban a pillanatban hatalmasra kerekednek.
-Te jó ég, ez a nő nagyon hasonlít rád... - döbbenek meg a szembetűnő hasonlóságon. Hamar kiderül, hogy a vászonra festett nő neve Eloise és ha az emlékeim nem csalnak, Santiagonak is volt egy ilyen nevű feleség, bár képet soha nem láttam róla.
-Hát... - nem is igazán tudom mit mondjak hirtelen. Elég sokkoló ez a felfedezés. És sok mindent megmagyaráz, például Santi Lea iránti érthetetlen rajongását. Megpillantok egy másik letakart képkeretet és feléled bennem a kíváncsiság, hogy megnézem, mi bújik meg a lepel alatt.
-Ezt nézd Lea....ez...ez Santiago. - pislogok nagyokat, alig ismerek rá hirtelen, de mégis ő az. Csak éppen hosszabb a haja. Különös. Nyilvánvaló, hogy ez a szoba nem az, amit keresünk. Bizonyára sok érdekes dolgot találhatnánk itt a Mortékról és Santiago életéről, de nem ezért vagyunk most itt. Az ajtó felé veszem az irányt, hogy a folyosóra kilépve egy másikon nyissak be.
-Ez...ez volt az a hely. - ismerem fel a biológiai laborhoz hasonlatos szobát.
-Egészen hátul volt... - magyarázom a terem hátulja felé igyekezve, odaérve elrántom a függönyt, mely mögül elénk tárul egy sárkány majdnem teljes csontváza. Elszörnyedek mennyire egyben van az egész, szinte már alig hibádzik néhány darab, pedig legutóbb...sokkal hiányosabb volt. Ez is azt mutatja, Santiago kitartóan kutat. A lábaim szinte a földbe gyökereznek, ahogy a koponyát kémlelem és bár élettelen vázát látom, mégis valami leírhatatlan csontig ható félelem lesz urrá rajtam. Még a szemeim is könnybe lábadnak, ahogy eszembe jut az az emlék, mikor a sárkányos könyvet először érintettem. Soha nem feledem, még rémálmaimban is gyakran visszaköszön az a kép.
-Baloroth. - suttogom halkan a nevét, ami úgy hangzik, mint valami kegyetlen átok.
-Őt akarja felélesztetni velem Santiago. - bámulok mereven a sárkányra. Egy erőtlen váz, lélektelen, élettelen, mégis a csontokból sugárzik az a tekintélyt parancsoló erő, ami világokat volna képes térdre kényszeríteni. Nem hiába nevezték hajdanán Rombolónak.
-Megmutassam milyen volt egykor? - fordulok Lea felé.
Portré Santiagoról
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Egy éjszaka a Morte házban
Santit aztán tényleg nem lehet azzal vádolni, hogy nem mer nagyot álmodni. Az a legkisebb mértékben sem lep meg, hogy magát szemrebbenés nélkül jelölné a völgy királya címre, az viszont annál inkább, hogy maga mellé prádaanyámaat képzelné uralkodótársának. Bár mondhatnánk azt, hogy csak a feltunningolt pia beszél belőle, de mindketten tudjuk, hogy Lea iránt valami magyarázhatatlan kötődést érez. Megszállottság. Talán ez a legkifejezőbb szó rá.
-Ma még királynő, holnap a gyermekei anyja... - sóhajtok, miközben ellenőrzöm a férfi állapotát. Eszméletlen. Még egy ágyúdörrenésre sem ébredne fel. Remek, eljött a mi időnk. Néhány apróbb simítás, és szellembőrbe rejtőzve surranunk át észrevétlenül a táncoló tömegen. Meglepően könnyen jutunk le a pincehelyiségbe és szívből remélem, hogy a feljutás is ilyen könnyedén megy majd. Nem egyszerű az eligazodás odalent, a gyér látási viszonyok mellett a szerteágazó pincejárat is nehezíti a dolgunk, merő szerencse, hogy legutóbb néhány jelet a falra véstem, ami most nagyon jól jön az eligazodásban. Ahogy egyre bentebb haladunk a föld alatt, a felszín hangja úgy tompulnak el és a járatok úgy válnak egyre sötétebbé. Lea fényt gyújt tenyerében, világosságot a vak feketeségbe, miközben bevallja, rossz érzése támadt. Hátborzongató hely, így nem is csoda, hogy elfogja őt a kellemetlen borzongás. Én viszont vele ellentétben felbátorodom és bár nem emlékszem pontosan legutóbb Santi melyik ajtón vezetett be, megindulok affelé, amit prádaanyám választ. Ha nem ez az, majd legfeljebb benézünk egy másikon is.
-Olyan mint egy poros padlás, csak ez a föld alatt. - pillantok körbe, majd az egyik könyvekkel teli polchoz lépek. Ahogy végighúzom a polcon az ujjamat több centi por tapad az ujjbegyemre. Milyen régi kötetek ezek. Kicsit elmerengek a könyvek gerincén lévő feliratokat olvasgatva, mikor Lea meglepett hangjára fordulok hátra.
-Mit találtál? - kérdezem, miközben három elnyújtott lépéssel szelem át a köztünk lévő távolságot. Megállok mellette és szemeim abban a pillanatban hatalmasra kerekednek.
-Te jó ég, ez a nő nagyon hasonlít rád... - döbbenek meg a szembetűnő hasonlóságon. Hamar kiderül, hogy a vászonra festett nő neve Eloise és ha az emlékeim nem csalnak, Santiagonak is volt egy ilyen nevű feleség, bár képet soha nem láttam róla.
-Hát... - nem is igazán tudom mit mondjak hirtelen. Elég sokkoló ez a felfedezés. És sok mindent megmagyaráz, például Santi Lea iránti érthetetlen rajongását. Megpillantok egy másik letakart képkeretet és feléled bennem a kíváncsiság, hogy megnézem, mi bújik meg a lepel alatt.
-Ezt nézd Lea....ez...ez Santiago. - pislogok nagyokat, alig ismerek rá hirtelen, de mégis ő az. Csak éppen hosszabb a haja. Különös. Nyilvánvaló, hogy ez a szoba nem az, amit keresünk. Bizonyára sok érdekes dolgot találhatnánk itt a Mortékról és Santiago életéről, de nem ezért vagyunk most itt. Az ajtó felé veszem az irányt, hogy a folyosóra kilépve egy másikon nyissak be.
-Ez...ez volt az a hely. - ismerem fel a biológiai laborhoz hasonlatos szobát.
-Egészen hátul volt... - magyarázom a terem hátulja felé igyekezve, odaérve elrántom a függönyt, mely mögül elénk tárul egy sárkány majdnem teljes csontváza. Elszörnyedek mennyire egyben van az egész, szinte már alig hibádzik néhány darab, pedig legutóbb...sokkal hiányosabb volt. Ez is azt mutatja, Santiago kitartóan kutat. A lábaim szinte a földbe gyökereznek, ahogy a koponyát kémlelem és bár élettelen vázát látom, mégis valami leírhatatlan csontig ható félelem lesz urrá rajtam. Még a szemeim is könnybe lábadnak, ahogy eszembe jut az az emlék, mikor a sárkányos könyvet először érintettem. Soha nem feledem, még rémálmaimban is gyakran visszaköszön az a kép.
-Baloroth. - suttogom halkan a nevét, ami úgy hangzik, mint valami kegyetlen átok.
-Őt akarja felélesztetni velem Santiago. - bámulok mereven a sárkányra. Egy erőtlen váz, lélektelen, élettelen, mégis a csontokból sugárzik az a tekintélyt parancsoló erő, ami világokat volna képes térdre kényszeríteni. Nem hiába nevezték hajdanán Rombolónak.
-Megmutassam milyen volt egykor? - fordulok Lea felé.
Portré Santiagoról
Üzenet: @Azalea Mordwin || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Azalea Mordwin
❱❱⌛ 2023-11-26, 12:58
Averie
Azalea
Egy éjszaka a Morte házban
Santiago összevissza hablatyol már mindenfélét arról, hogy a királynőjévé akar tenni engem. Azt eddig is tudtam, hogy ő akar Boszorkányföld egyeduralkodója lenni, de azért erre nem számítottam. Nem értem, miért ostromol ilyen kitartóan engem már évszázadok óta. Egy pillanatig sem hiszem, hogy ez szerelem volna a részéről. Saját magán kívül nem hiszem, hogy képes lenne bárki mást szeretni. Ugyanolyan, mint mindenki más, aki csak meg akarja kapni a testem. Sóhajtva vonom ki magam az öleléséből, miután végre hat a nagyi keveréke, ő pedig egy székbe zuttyan.
- Méghogy a királynője. Chhh. - húzom el a számat csípőre tett kézzel, míg nézem, mit csinál leányom. Ajkaim édes mosolyra húzódnak.
- Szóval szellemeskedünk. Nem bánom. - fogom ujjaim közé a fiolát, széthúzom ajkaimat és a nyelvem hegyére cseppentek kettőt. Ezután indulunk el. Akkorát rúg leányom az erkélyajtóba, ami hangosan csapódik be, hogy majdnem tokostól kiesik. Van ám benne spiritusz, jegyzem meg magamban, mielőtt szlalomozni kezdünk a tömegen keresztül ügyelve arra, hogy senkibe se ütközzünk bele. Az első akadályon túl is jutunk, a csigalépcső alján lévő örök sem szúrnak ki bennünket, pedig ők aztán minden eshetőségre is fel vannak készítve. De a parti hevében talán ők is leeresztettek kicsit. Hiszen kinek is jutna eszébe és egyáltalán kinek állna érdekében lemenni Santiago pincéjébe? Mondjuk annak a részeges srácnak, aki irányt tévesztve legurul a lépcsőkön, így még jobban el is vonja az őrök figyelmét és mi kényelmesen tovább tudunk haladni leányommal. A szerencse jelenleg mellettünk áll, de tudom, mennyire forgandó, így nem örvendek, hanem minden egyes lépésemre nagyon odafigyelek. Követem leányom a nyirkosm kanyargós folyosón. Három ajtóra mutogat, valamelyik ajtó mögött ott lapulnak Santiago mocskos kis titkai.
- Na de melyik? Azt is megjelölted? - súgom oda neki nagyon halkan. Amennyiben igen, könnyű lesz kinyitni, de ha mégsem, akkor csak a megérzésünkre hallgathatunk. Nekem elég jók a női megérzéseim, így rámutatok egyre, amennyiben nem sikerül visszaemlékeznie a pontos ajtóra. Amint megleltük az ajtót, belépünk a sötét és nyirkos helyiségbe. Kiráz a hideg is, amint átlépem a küszöböt. Fényt gyújtok a sötétségben elemi képességemmel és elkezdek körbenézni, de valamiért folyamatosan ráz a hideg.
- Rossz érzésem van Averie. - súgom halkan, miközben tekintetem ide-oda fordítom a helyiségben. Véletlenül neki is megyek valaminek, amit egy hatalmas lepel takar. A poros lepel véletlenül le is hull a trárgyról, és miután eloszlik a porfelhő, egy óriási, aranykeretbe foglalt portrékép tárul a szemeink elé, amiről egy rám kísértetiesen hasonlító nő mosolyog vissza. Mindkét szemem hatalmasra kerekedik, az egész testem lúdbőrözni kezd. Az világos, hogy a kép elég régi, vénebb lehet, mint én magam, így nem lehetek én rajta. És mégis, a hasonlóság elég szembetűnő, még a vak is látná.
- Ez...ez lehetetlen. - suttogom megilletődve, majd a kép aljára pillantok, ahol meglátok egy poros kis táblácskát. Leguggolok, és letörölve a port végre olvashatóvá válik számomra a név.
- Eloise Morte, circa 1745. Ez még a születésem előtt készült. Talán...ő volt a felesége? - pillantok rá Averiere, mert ez mindent megmagyarázna. Hogy Santiago miért akar ennyire maga mellett tudni, miért ostromol azóta, hogy nővé értem.
- Őt látja bennem. - szalad ki a felismerés ajkaim közül. A halott feleségét látja bennem, ahogy először én is Conellt láttam Callumba...
- Méghogy a királynője. Chhh. - húzom el a számat csípőre tett kézzel, míg nézem, mit csinál leányom. Ajkaim édes mosolyra húzódnak.
- Szóval szellemeskedünk. Nem bánom. - fogom ujjaim közé a fiolát, széthúzom ajkaimat és a nyelvem hegyére cseppentek kettőt. Ezután indulunk el. Akkorát rúg leányom az erkélyajtóba, ami hangosan csapódik be, hogy majdnem tokostól kiesik. Van ám benne spiritusz, jegyzem meg magamban, mielőtt szlalomozni kezdünk a tömegen keresztül ügyelve arra, hogy senkibe se ütközzünk bele. Az első akadályon túl is jutunk, a csigalépcső alján lévő örök sem szúrnak ki bennünket, pedig ők aztán minden eshetőségre is fel vannak készítve. De a parti hevében talán ők is leeresztettek kicsit. Hiszen kinek is jutna eszébe és egyáltalán kinek állna érdekében lemenni Santiago pincéjébe? Mondjuk annak a részeges srácnak, aki irányt tévesztve legurul a lépcsőkön, így még jobban el is vonja az őrök figyelmét és mi kényelmesen tovább tudunk haladni leányommal. A szerencse jelenleg mellettünk áll, de tudom, mennyire forgandó, így nem örvendek, hanem minden egyes lépésemre nagyon odafigyelek. Követem leányom a nyirkosm kanyargós folyosón. Három ajtóra mutogat, valamelyik ajtó mögött ott lapulnak Santiago mocskos kis titkai.
- Na de melyik? Azt is megjelölted? - súgom oda neki nagyon halkan. Amennyiben igen, könnyű lesz kinyitni, de ha mégsem, akkor csak a megérzésünkre hallgathatunk. Nekem elég jók a női megérzéseim, így rámutatok egyre, amennyiben nem sikerül visszaemlékeznie a pontos ajtóra. Amint megleltük az ajtót, belépünk a sötét és nyirkos helyiségbe. Kiráz a hideg is, amint átlépem a küszöböt. Fényt gyújtok a sötétségben elemi képességemmel és elkezdek körbenézni, de valamiért folyamatosan ráz a hideg.
- Rossz érzésem van Averie. - súgom halkan, miközben tekintetem ide-oda fordítom a helyiségben. Véletlenül neki is megyek valaminek, amit egy hatalmas lepel takar. A poros lepel véletlenül le is hull a trárgyról, és miután eloszlik a porfelhő, egy óriási, aranykeretbe foglalt portrékép tárul a szemeink elé, amiről egy rám kísértetiesen hasonlító nő mosolyog vissza. Mindkét szemem hatalmasra kerekedik, az egész testem lúdbőrözni kezd. Az világos, hogy a kép elég régi, vénebb lehet, mint én magam, így nem lehetek én rajta. És mégis, a hasonlóság elég szembetűnő, még a vak is látná.
- Ez...ez lehetetlen. - suttogom megilletődve, majd a kép aljára pillantok, ahol meglátok egy poros kis táblácskát. Leguggolok, és letörölve a port végre olvashatóvá válik számomra a név.
- Eloise Morte, circa 1745. Ez még a születésem előtt készült. Talán...ő volt a felesége? - pillantok rá Averiere, mert ez mindent megmagyarázna. Hogy Santiago miért akar ennyire maga mellett tudni, miért ostromol azóta, hogy nővé értem.
- Őt látja bennem. - szalad ki a felismerés ajkaim közül. A halott feleségét látja bennem, ahogy először én is Conellt láttam Callumba...
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Azalea Mordwin
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Blanca Suárez - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-29, 20:21
Azalea és Averie
─────────────────────────────────
A táncparkettről az erkély felé indulok két lépésnyire a nyomomban az ünnepelttel. Lea kis kitérővel követ bennünket. Mielőtt csatlakozna hozzánk még a bárpulthoz lép némi frissítőért. Prádaanyám saját kezűleg gondoskodik róla, hogy Santiago itala különleges legyen, addig szóval tartom a bájgúnárt és hagyom, hogy arcpirító részletességgel ossza meg a velünk és a völggyel kapcsolatos jövőbeli terveit. A pofám leszakad az ürgétől. El is kap az ideg, de zavaromat egy erőltetett mosolyba fojtom. A völgy királya akar lenni, meg a lóf...t. Nem is akarok belegondolni, milyen jövő várna ránk, ha Santiago Morte itt a király. Mielőtt belefogna, hogyan képzeli el pontosan kis királyságát és milyen szerepet szánna nekünk benne, nyílik az erkélyajtó és Lea lép rajta ki tálcával a kezében.
-Pont a legjobbkor. - villant Santi az azúrnő felé egy élveteg cápavigyort. Az idióta gondolkodás nélkül elveszi a neki szánt szíverősítőt és azzal a lendülettel le is húzza azt. Hasonlóképp teszek én is. Azonnal összerándul az arcom, elég ritkán iszom ilyesmit, jobban preferálom a borokat.
-Szóval ott tartottam, hogy nagy változások fognak bekövetkezni.... - folytatja a mondókáját a letörölhetetlen vigyorával a képén, miközben hóna alá csapja Leát és pofátlanul meg is taperolja. De az élvezkedése szerencsére nem tart sokáig, mert hamar beüt a "koktél". A férfi a fejéhez kap, megszédül, összeráncolja homlokát, majd lábai meginognak, meg is kell kapaszkodnia. Arca kissé zavarttá válik, mint aki nem érti mi történik vele, majd hirtelen belehuppan az egyik székbe. Egy pillanattal később meg már csak a horkolását hallani.
-Nem semmi ez a szer. - képedek el, milyen gyorsan leszedte Santit az életről.
-Tutira elaludt? - pillantok én is kíváncsian a bekómált főboszorkányra, és amikor meglátom a szája szélén meginduló nyálcsíkot már tudom, egy jó ideig aludni fog.
-Várj, még egy apróság. - húzok elő a felsőmből egy apró fiolát, letekerem, majd Mortéhoz lépek, némi undorral kinyitom a száját és néhány cseppet belecsepegtetek a folyadékból. A teste ettől halványodni kezd, majd eltűnik a szemünk előtt. Érzéki csalódás, a szarláda nagyon is ott van éppen csak a szemünk van megtévesztve.
-Kár lenne, ha idő előtt rátalálnának, főleg hogy velünk látták utoljára.....gyere Lea... - nyújtom felé a szérumot, miután magam is benyeltem néhány cseppet belőle. Mikor mindketten szellembőrbe bújtunk, egy határozott mozdulattal rúgom be az erkélyajtót. Olyan hévvel sikerül, hogy majdnem kiesik a keretéből. A bent lévők hatalmasra kerekedett szemekkel nézik a magától kicsapódó ajtót. Az egyik vendég oda is rohan, hogy bezárja azt. Hogy feltámadt a szél tudják le ennyivel a történteket. Leával mi már bent vagyunk, a láthatatlanság leple alatt indulunk meg a pincehelyiség felé. Egy csigalépcsőn vezet le az utunk, leérve pedig rögvest egy zárt ajtó fogad, de nincs gond, mert az alvó Santiago zsebéből sikerült kicsempésznem az ajtóhoz tartozó kulcsot is. A szerencse eddig minket pártfogol, mert az őrök pont nem figyelnek, így észrevétlenül jutunk be a Morte ház pincéjébe, nem látják az ajtó nyitódását. Tompa fény világítja meg a folyosót, kicsit nehéz tájékozódnom, de próbálom felidézni, legutóbb merre is vezetett a bájgúnár pontosan. Emlékeimben kutatva indulok meg az egyik irányba, majd a sokadik kanyar után a falra pillantva egy apró karcolást fedezek fel, amit én ejtettem legutóbb.
-Jófelé megyünk...itt lesz, valamelyik ajtó azok közül... - jegyzem meg nagyon halkan Leának.
Ruhám
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Egy éjszaka a Morte házban
A táncparkettről az erkély felé indulok két lépésnyire a nyomomban az ünnepelttel. Lea kis kitérővel követ bennünket. Mielőtt csatlakozna hozzánk még a bárpulthoz lép némi frissítőért. Prádaanyám saját kezűleg gondoskodik róla, hogy Santiago itala különleges legyen, addig szóval tartom a bájgúnárt és hagyom, hogy arcpirító részletességgel ossza meg a velünk és a völggyel kapcsolatos jövőbeli terveit. A pofám leszakad az ürgétől. El is kap az ideg, de zavaromat egy erőltetett mosolyba fojtom. A völgy királya akar lenni, meg a lóf...t. Nem is akarok belegondolni, milyen jövő várna ránk, ha Santiago Morte itt a király. Mielőtt belefogna, hogyan képzeli el pontosan kis királyságát és milyen szerepet szánna nekünk benne, nyílik az erkélyajtó és Lea lép rajta ki tálcával a kezében.
-Pont a legjobbkor. - villant Santi az azúrnő felé egy élveteg cápavigyort. Az idióta gondolkodás nélkül elveszi a neki szánt szíverősítőt és azzal a lendülettel le is húzza azt. Hasonlóképp teszek én is. Azonnal összerándul az arcom, elég ritkán iszom ilyesmit, jobban preferálom a borokat.
-Szóval ott tartottam, hogy nagy változások fognak bekövetkezni.... - folytatja a mondókáját a letörölhetetlen vigyorával a képén, miközben hóna alá csapja Leát és pofátlanul meg is taperolja. De az élvezkedése szerencsére nem tart sokáig, mert hamar beüt a "koktél". A férfi a fejéhez kap, megszédül, összeráncolja homlokát, majd lábai meginognak, meg is kell kapaszkodnia. Arca kissé zavarttá válik, mint aki nem érti mi történik vele, majd hirtelen belehuppan az egyik székbe. Egy pillanattal később meg már csak a horkolását hallani.
-Nem semmi ez a szer. - képedek el, milyen gyorsan leszedte Santit az életről.
-Tutira elaludt? - pillantok én is kíváncsian a bekómált főboszorkányra, és amikor meglátom a szája szélén meginduló nyálcsíkot már tudom, egy jó ideig aludni fog.
-Várj, még egy apróság. - húzok elő a felsőmből egy apró fiolát, letekerem, majd Mortéhoz lépek, némi undorral kinyitom a száját és néhány cseppet belecsepegtetek a folyadékból. A teste ettől halványodni kezd, majd eltűnik a szemünk előtt. Érzéki csalódás, a szarláda nagyon is ott van éppen csak a szemünk van megtévesztve.
-Kár lenne, ha idő előtt rátalálnának, főleg hogy velünk látták utoljára.....gyere Lea... - nyújtom felé a szérumot, miután magam is benyeltem néhány cseppet belőle. Mikor mindketten szellembőrbe bújtunk, egy határozott mozdulattal rúgom be az erkélyajtót. Olyan hévvel sikerül, hogy majdnem kiesik a keretéből. A bent lévők hatalmasra kerekedett szemekkel nézik a magától kicsapódó ajtót. Az egyik vendég oda is rohan, hogy bezárja azt. Hogy feltámadt a szél tudják le ennyivel a történteket. Leával mi már bent vagyunk, a láthatatlanság leple alatt indulunk meg a pincehelyiség felé. Egy csigalépcsőn vezet le az utunk, leérve pedig rögvest egy zárt ajtó fogad, de nincs gond, mert az alvó Santiago zsebéből sikerült kicsempésznem az ajtóhoz tartozó kulcsot is. A szerencse eddig minket pártfogol, mert az őrök pont nem figyelnek, így észrevétlenül jutunk be a Morte ház pincéjébe, nem látják az ajtó nyitódását. Tompa fény világítja meg a folyosót, kicsit nehéz tájékozódnom, de próbálom felidézni, legutóbb merre is vezetett a bájgúnár pontosan. Emlékeimben kutatva indulok meg az egyik irányba, majd a sokadik kanyar után a falra pillantva egy apró karcolást fedezek fel, amit én ejtettem legutóbb.
-Jófelé megyünk...itt lesz, valamelyik ajtó azok közül... - jegyzem meg nagyon halkan Leának.
Ruhám
Üzenet: @Azalea Mordwin || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Azalea Mordwin
❱❱⌛ 2023-10-29, 12:17
Averie
Azalea
Egy éjszaka a Morte házban
Legszívesebben letörölném Santiago bájgúnár arcáról azt a tenyérbemászó vigyort, de moderálnom kell magam, elvégre nem tudok semmiről sem. A tudatlanság pedig áldás, szokták mondani. Jelen esetben a tudatlanság álcája az áldás, nagy bajban lennék szerintem, ha kiderülne, mennyi mindent is tudok róla. És reményeim szerint ma éjjel még többet is megtudok. Kezdetét is veszi a játszma, miután átadtuk Santi ajándékát. Táncba invitálom őt, és leányommal jól ki is fárasztjuk. Lételemem a tánc már gyerekkorom óta, ebben nőttem fel, a Mordwinok igen táncos lábú, mulatozó népség, így nem esik nehezemre jó kedvet erőltetni az arcomra, magától jön. Hol Averie táncol vele, hol én, a tüzes latin muzsikára úgy mozog a testem, mint egy kígyónak, hajlongok kecsesen, nehéz dolga a velünk, mivel Averie is profi táncos. Néhányan nyomulni kezdenek, de rájuk se hederítek, amúgy sem mernek hozzám érni, mert elég az is, ha Santiago rájuk néz, a tekintete igencsak beszédes. Azt üzeni, ez a két nő az én felségterületem, ha hozzájuk érsz, véged van. Persze sikerül kellőképp kifárasztani, bár nekem ez meg se kottyan, mert kitartó tudok lenni sok mindenben, így a táncban is, viszont Santiago homloka már gyöngyözik és a torka is porzik egy kis itókáért. Ráadásul ez a tömény izzadtságszag, ami beült a terembe, piszkálni kezdi finomságra hangolt, érzékeny orromat.
- Hozok valami frissítőt. - kacsintok rájuk. Ez is a terv része. Míg ők kivonulnak kettecskén az erkélyre levegőzni, addig felkapok egy üveg strigapálinkát, kitöltöm három kis pohárba, és háttal állva a táncoló tömegnek, felpattintom a Mordwin pecsétgyűrűm tetejét, amiben egy, a nagyi által kevert erősen bódító és altató por van. Színtelen, szagtalan, íztelen, így nem fogja érezni a szarházi. Ráadásul magas alkohol tartalom mellett hamarabb felszívódik és beüt. Belecsempészem a Santiagonak szánt italba, majd felnyalábolom a poharakat és a csípőmet rázva szambázom ki az erkélyre.
- Bocsánat, hogy megzavarom itt elmélyült beszélgetéseteket, de megjött a frissítő. - kacagom fel vidáman. Átnyújtom Santinak a meglepetés italt egy kacsintás kíséretében, majd aprót biccentek leányom felé, és ő is kap egy kupicát.
- Egészségünkre! - emelem meg a poharam, majd lehajtom az erős és maró nedűt. Csak egy kicsit remeg bele az arcom, nem vagyok oda a férfias italokért. De megiszom, ha kell és a cél szentesíti az eszközt.
- Jó is, hogy jöttél Azalea, mert téged is érint, amit most mondani fogok. - húz közelebb magához átkarolva a derekam, így kénytelen vagyok elviselni a közelségét. Nem mutatok ki semmiféle ellenérzést, pedig a gyomrom egymás után kettőt is fordul, mikor végigsimít az oldalamon. Ezúttal hagyom, hagy élje ki magát, figyelek rá, ahogy a terveiről meg a dicső jövőről beszél hozzátéve, reméli, én is mellette leszek. Valamit még hozzátenne, miért akar maga mellett tudni, de a szavai egyre zavarosabbak. Valami feleség is elhangzik a szájából, de közben folyamatosan ásít. Kezd hatni a nagyi féle csodapor.
- Elnézéseteket kérem. - ereszt el végre engem, ami megnyugtatással tölt el.
- Le kell....- botorkál hátra. - üljek kicsit. - zuhan bele az egyik székbe, és a következő pillanatban már jó nagyokat horkant. Keresztbe font karokkal sétálok közelebb hozzá, majd odahajolok a mellkasához.
- Santiagoooo, hallasz? Ébren vagy? - érdeklődöm meg halkan, de feleletképp csak egy horkantást kapok.
- Azt hiszem, mehetünk. - fordulok leányom felé fülig érő mosollyal, miközben összecsapom a két tenyerem, majd elindulok a nyomában, hagyom hogy vezessen, mert ő tudja, merre kell menni. Kézen fogom, nem szeretném, ha elsodorna bennünket egymástól a hullámzó tömeg.
- Hozok valami frissítőt. - kacsintok rájuk. Ez is a terv része. Míg ők kivonulnak kettecskén az erkélyre levegőzni, addig felkapok egy üveg strigapálinkát, kitöltöm három kis pohárba, és háttal állva a táncoló tömegnek, felpattintom a Mordwin pecsétgyűrűm tetejét, amiben egy, a nagyi által kevert erősen bódító és altató por van. Színtelen, szagtalan, íztelen, így nem fogja érezni a szarházi. Ráadásul magas alkohol tartalom mellett hamarabb felszívódik és beüt. Belecsempészem a Santiagonak szánt italba, majd felnyalábolom a poharakat és a csípőmet rázva szambázom ki az erkélyre.
- Bocsánat, hogy megzavarom itt elmélyült beszélgetéseteket, de megjött a frissítő. - kacagom fel vidáman. Átnyújtom Santinak a meglepetés italt egy kacsintás kíséretében, majd aprót biccentek leányom felé, és ő is kap egy kupicát.
- Egészségünkre! - emelem meg a poharam, majd lehajtom az erős és maró nedűt. Csak egy kicsit remeg bele az arcom, nem vagyok oda a férfias italokért. De megiszom, ha kell és a cél szentesíti az eszközt.
- Jó is, hogy jöttél Azalea, mert téged is érint, amit most mondani fogok. - húz közelebb magához átkarolva a derekam, így kénytelen vagyok elviselni a közelségét. Nem mutatok ki semmiféle ellenérzést, pedig a gyomrom egymás után kettőt is fordul, mikor végigsimít az oldalamon. Ezúttal hagyom, hagy élje ki magát, figyelek rá, ahogy a terveiről meg a dicső jövőről beszél hozzátéve, reméli, én is mellette leszek. Valamit még hozzátenne, miért akar maga mellett tudni, de a szavai egyre zavarosabbak. Valami feleség is elhangzik a szájából, de közben folyamatosan ásít. Kezd hatni a nagyi féle csodapor.
- Elnézéseteket kérem. - ereszt el végre engem, ami megnyugtatással tölt el.
- Le kell....- botorkál hátra. - üljek kicsit. - zuhan bele az egyik székbe, és a következő pillanatban már jó nagyokat horkant. Keresztbe font karokkal sétálok közelebb hozzá, majd odahajolok a mellkasához.
- Santiagoooo, hallasz? Ébren vagy? - érdeklődöm meg halkan, de feleletképp csak egy horkantást kapok.
- Azt hiszem, mehetünk. - fordulok leányom felé fülig érő mosollyal, miközben összecsapom a két tenyerem, majd elindulok a nyomában, hagyom hogy vezessen, mert ő tudja, merre kell menni. Kézen fogom, nem szeretném, ha elsodorna bennünket egymástól a hullámzó tömeg.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Azalea Mordwin
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Blanca Suárez - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-20, 20:33
Azalea és Averie
─────────────────────────────────
Leával betipegünk a Morte-buliba. Annyian vannak, mozdulni is alig lehet. Keresni kezdjük a házigazdát, akire végül a pult mellett akadunk rá itallal a kezében. Látszik rajta, nem az első pohárnál jár, mégis távol áll a részegségtől. Vigyora azonnal a füléig nyúlik, mihelyst meglát bennünket, de nem tetszik a pillantása, ahogy ránk néz. Egy szó jut rögtön az eszembe a "fúj". Figyelmét prádaanyám a hozott kis figyelmességre tereli, így felfüggeszti a nyálcsorgatást.
-Ja igen, boldog szülinapot...Santiago... - nyújtom felé az a palackot, amit nagyapám pincéjéből hoztam. Minőségi, jóféle itóka, aki szereti és bírja az alkoholt, annak bizonyosan ízleni is fog. A nagyapus értett a piakészítéshet. Közben nem szalasztom el köszöntésem mögé tenni, hogy "BÁCSI" és ezzel kihangsúlyozni, hogy milyen öreg hozzám képest. Fújtat egyet nemtetszése jeléül, de ennyiben is hagyja és kajánul vigyorog tovább.
-Nyugi, nincs benne méreg. - teszem hozzá nevetve és nem hazudok, pedig erős volt a kísértés, hogy belecsempésszek valami apróságot, de a meglepetés más formában érkezik majd. A háttérben egy újabb ismerős zene csendül fel és Leat elkapja a táncolhatnék. Tudom, hogy ezzel az időt akarja húzni és kicsit elfárasztani Santit.
-Hallottad Santi bá, gyerünk táncolni. Csak a nyuggerek támasztják a bárpultot, mikor ilyen jó a buli... - jegyzem meg pimaszul, fiatalos lelkesedéssel, miközben kiveszem kezéből a majdnem üres whiskeys poharat, majd finoman megragadom az alkarját és magammal vonom a tánctér közepére. Három-négy pörgős dal után a zene lassabbra vált, Santi izzad is mint egy ló.
-Nehéz veletek lépést tartani. - jegyzi meg tenyérbemászó vigyorral, kicsit pihegve és már indulna a pult felé, hogy porzó torkát kis whiskeyvel öblítse le. Leára pillantok, itt a megfelelő pillanat.
-Megszomjaztam én is... - indulok el a táncparkett széle felé az erkélyajtó irányába, mert nem csak ital, de egy kis friss levegő is nagyon jól esne most. Kevés az oxigén és telement az orrom Santival.
-Beszélnünk kellene...RÓLA..... - súgom oda közben a főboszorkánynak, majd az erkély felé pillantok, jelezve felé, tökéletes hely volna számunkra a társalgásra. Lea közben a megbeszéltek szerint a bárhoz siet, ő gondoskodik a frissítőkről, ahogy arról is, hogy a szülinapos igazi különlegességet kapjon. Kilépek az erkélyre, csend van és nyugalom, egy lélek sincs idekint. Az előző látogatásom alkalmával a bájgúnár kissé lesokkolt, nem is igazán tudtam figyelni a szavaira, bár azt hiszem a holdról is látszodott a meglepetés, ami akkor az arcomra kiült.
-Most szívesen meghallgatnám az elképzelésedet...ahogy azt is, tulajdonképpen mit is vársz tőlem? - pillantok fel rá sötét szemeibe és együttműködést színlelek. Kicsit meglepem, de nem érzek rajta gyanakvást, talán mert érdeklődésem ezúttal valódi, tényleg szeretnék válaszokat kapni...így megosztja velem ördögi terveit, legalábbis a rám eső részeit. Vállam felett lopva hátra-hátra pillantok, várom prádaanyámat, hogy feltűnjön az italokkal. Ha Lea megérkezik, a beszélgetés közepébe csöppen, azonban ez sem gátol meg minket egy koccintásban.
-Egészség! - emelem fel poharam és húzóra megiszom az italomat, közbe figyelem, ahogy a főboszorkány is hasonlóképpen tesz. Hagyom hogy tovább beszéljen, arcomra mosolyt erőltetek és várom, hogy egyszerűen csak kidőljön.
Ruhám
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Egy éjszaka a Morte házban
Leával betipegünk a Morte-buliba. Annyian vannak, mozdulni is alig lehet. Keresni kezdjük a házigazdát, akire végül a pult mellett akadunk rá itallal a kezében. Látszik rajta, nem az első pohárnál jár, mégis távol áll a részegségtől. Vigyora azonnal a füléig nyúlik, mihelyst meglát bennünket, de nem tetszik a pillantása, ahogy ránk néz. Egy szó jut rögtön az eszembe a "fúj". Figyelmét prádaanyám a hozott kis figyelmességre tereli, így felfüggeszti a nyálcsorgatást.
-Ja igen, boldog szülinapot...Santiago... - nyújtom felé az a palackot, amit nagyapám pincéjéből hoztam. Minőségi, jóféle itóka, aki szereti és bírja az alkoholt, annak bizonyosan ízleni is fog. A nagyapus értett a piakészítéshet. Közben nem szalasztom el köszöntésem mögé tenni, hogy "BÁCSI" és ezzel kihangsúlyozni, hogy milyen öreg hozzám képest. Fújtat egyet nemtetszése jeléül, de ennyiben is hagyja és kajánul vigyorog tovább.
-Nyugi, nincs benne méreg. - teszem hozzá nevetve és nem hazudok, pedig erős volt a kísértés, hogy belecsempésszek valami apróságot, de a meglepetés más formában érkezik majd. A háttérben egy újabb ismerős zene csendül fel és Leat elkapja a táncolhatnék. Tudom, hogy ezzel az időt akarja húzni és kicsit elfárasztani Santit.
-Hallottad Santi bá, gyerünk táncolni. Csak a nyuggerek támasztják a bárpultot, mikor ilyen jó a buli... - jegyzem meg pimaszul, fiatalos lelkesedéssel, miközben kiveszem kezéből a majdnem üres whiskeys poharat, majd finoman megragadom az alkarját és magammal vonom a tánctér közepére. Három-négy pörgős dal után a zene lassabbra vált, Santi izzad is mint egy ló.
-Nehéz veletek lépést tartani. - jegyzi meg tenyérbemászó vigyorral, kicsit pihegve és már indulna a pult felé, hogy porzó torkát kis whiskeyvel öblítse le. Leára pillantok, itt a megfelelő pillanat.
-Megszomjaztam én is... - indulok el a táncparkett széle felé az erkélyajtó irányába, mert nem csak ital, de egy kis friss levegő is nagyon jól esne most. Kevés az oxigén és telement az orrom Santival.
-Beszélnünk kellene...RÓLA..... - súgom oda közben a főboszorkánynak, majd az erkély felé pillantok, jelezve felé, tökéletes hely volna számunkra a társalgásra. Lea közben a megbeszéltek szerint a bárhoz siet, ő gondoskodik a frissítőkről, ahogy arról is, hogy a szülinapos igazi különlegességet kapjon. Kilépek az erkélyre, csend van és nyugalom, egy lélek sincs idekint. Az előző látogatásom alkalmával a bájgúnár kissé lesokkolt, nem is igazán tudtam figyelni a szavaira, bár azt hiszem a holdról is látszodott a meglepetés, ami akkor az arcomra kiült.
-Most szívesen meghallgatnám az elképzelésedet...ahogy azt is, tulajdonképpen mit is vársz tőlem? - pillantok fel rá sötét szemeibe és együttműködést színlelek. Kicsit meglepem, de nem érzek rajta gyanakvást, talán mert érdeklődésem ezúttal valódi, tényleg szeretnék válaszokat kapni...így megosztja velem ördögi terveit, legalábbis a rám eső részeit. Vállam felett lopva hátra-hátra pillantok, várom prádaanyámat, hogy feltűnjön az italokkal. Ha Lea megérkezik, a beszélgetés közepébe csöppen, azonban ez sem gátol meg minket egy koccintásban.
-Egészség! - emelem fel poharam és húzóra megiszom az italomat, közbe figyelem, ahogy a főboszorkány is hasonlóképpen tesz. Hagyom hogy tovább beszéljen, arcomra mosolyt erőltetek és várom, hogy egyszerűen csak kidőljön.
Ruhám
Üzenet: @Azalea Mordwin || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Azalea Mordwin
❱❱⌛ 2023-10-14, 23:37
Averie
Azalea
Egy éjszaka a Morte házban
Santiago, az az átkozott újabb születésnapot élt meg és természetesen az én postaládámba is landolt egy meghívó a zsúrjára. Igazából ez a történtek fényében eléggé hallatlan dolog. Viszont az, hogy hivatalosan is meghívást nyertem a Morte birtokra, pont kapóra jött, így nem bosszankodom sokat. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy leányom is szeretne körbeszimatolni Santi háza táján, nem csak én, így megbeszéltük, jobb, ha akkor együtt vállalkozunk erre az őrültségre. Viszont mindent megterveztünk az utolsó részletekig, nem felkészületlenül érünk a ház elé. Picikét már alapoztunk előtte, de csak pont annyit, hogy még kellőképp józanok maradjunk, mégis elviselhető lehessen az éjszaka. Az én egyik kocsimmal megyünk, természetesen sofőr szállít bennünket és visz majd haza is. A hátsó ülésen koccintunk egy pohár pezsgővel a sikerünkre. Már a kapubejáróban hallatszódik, hogy bent javában tart a mulatság. Amint kiszállok a kocsiból, kicsit lejjebb igazítom a combomra felcsúszott fekete ruhámat, ami kihangsúlyozza formás lábaimat. Nem bíztunk semmit sem a véletlenre Averievel. Én egy testre simuló, rövid szárú, gyémánt és kristályberakásos ruhát viselek gyöngygombokkal díszített selyemkesztyűvel és fekete Prada cipővel. A csípőm azonnal mozgolódni kezd a zene ütemére, elvégre táncos lábú klánból származom, a zene mindig is az életem része volt és halálomig az is marad. Az más kérdés, hogy nincs pacsirtahangom mellé, de ez nem akadályozott meg soha abban, hogy ne kornyikáljak a fürdőmben a kádamban relaxálva. Bent már javában rázza a tömeg. Amint beléptünk, azonnal le is emelek az egyik tálcáról egy shot tequilát. Ahogy az lenni szokott, sóval és citrommal hajtom le, majd kézenfogva Rievel, a csípőmet rázva táncikálok át a tömegen. Egy részem valóban jól is érzi magát, de rendesen adok is a látszatra meg az életérzésnek. Imádok bulizni, most összeköthetem a kellemeset a hasznossal. Azért egyszer pörgetek egyet leányomon, mielőtt Santi elé táncikálnánk, aki a bárpult előtt pöffeszkedik azzal az irritáló bájgúnár vigyorával. Averie a pillantásával jelez, én pedig rákacsintok válaszképp. Már hogy a francba ne állnék készen? Az ereimben nem csak alkohol kering lassan, hanem adrenalin is. Odalibbenünk Santi elé, aki engem a szokásos öleléssel és puszikával köszönt, miközben tenyere elidőzik a derekamon és lejjebb csúszik a fenekem irányába, alig bírom ki, hogy ne csapjak rá és törjem el a karját. Majd leányom felé hajol, hogy őt is eme gusztustalanul nyálas kegyben részesítse.
- Nagy örömömre szolgál, hogy mindketten eljöttetek. - mér végig bennünket kaján vigyorral és nyilvánvalóan tetszik neki a látványunk, lévén leányom felül én pedig alul mutatok a kelleténél többet magamból. De ez is csak a terv része.
- Nem jöttünk üres kézzel, nagyon boldog születésnapot! - pillantok rá leányomra, hogy adja át neki a mi "kedves" kis ajándékunkat. Közben a latin est újabb fülbemászó muzsikába vált át, megszólal a La Isla Bonita.
- Ezt imádom. Táncoljunk! - csapom össze a két tenyerem. Valahogy fel kell vezetni a dolgokat, nem ugorhatunk mindjárt a közepébe, elég gyanús volna, lévén, Santi és a kis brancsa még koránt sem ittak eleget és szívtak magukba elég sámánfüvet.
- Nagy örömömre szolgál, hogy mindketten eljöttetek. - mér végig bennünket kaján vigyorral és nyilvánvalóan tetszik neki a látványunk, lévén leányom felül én pedig alul mutatok a kelleténél többet magamból. De ez is csak a terv része.
- Nem jöttünk üres kézzel, nagyon boldog születésnapot! - pillantok rá leányomra, hogy adja át neki a mi "kedves" kis ajándékunkat. Közben a latin est újabb fülbemászó muzsikába vált át, megszólal a La Isla Bonita.
- Ezt imádom. Táncoljunk! - csapom össze a két tenyerem. Valahogy fel kell vezetni a dolgokat, nem ugorhatunk mindjárt a közepébe, elég gyanús volna, lévén, Santi és a kis brancsa még koránt sem ittak eleget és szívtak magukba elég sámánfüvet.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Azalea Mordwin
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Blanca Suárez - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-12, 22:43
Azalea és Averie
─────────────────────────────────
"La encontré sola en un bar
Sentí el embrujo de su mirar
Y fui cayendo en su trampa de amor
La mentira es su juego"
Latinos, tüzes zenétől zeng a Morte birtok környéke. Ma éjjel Santiago Morte sokadik születésnapját ünnepli a koven. Leához hasonlóan én is meghívást kapok a főboszorkánytól, amit lényegében gondolkodás nélkül elfogadok. Hiszen mi lehetne jobb alkalom arra, hogy kicsit körbeszimatuljunk a Morte-ház tájékán?
Eltervezünk mindent a legapróbb részletig. Fekete, testhez simuló, merész egyberuhát húzok, hozzá magassarkú, táncra alkalmas, kényelmes cipőt veszek. Alkalomhoz illőt.
Sok rosszat lehet mondani a Mortekra, de az biztos, hogy bulizni tudnak pillantok végig a kék és piros fényben táncoló, kicsit már alkoholmámorban úszó vendégseregen. Épp csak átlépjük a bejárati ajtó küszöbét italokkal teli tálcával fordulnak elénk. Fel is hajtok egy rövidet. Aztán eltöprengek...kemény esténk lesz, ezért biztos ami biztos lehúzok még egyet. Az alkoholos ital azonnal végigmar a torkomon, hirtelen melegem is lesz. Beljebb megyünk, de nehéz mozdulni, a szoba zsúfolásig tele.
"Ay, mírala.....me enloquece cuando baila, camina, no puedo parar. Esa mujer me va a matar" - az ismerős dalt énekelve, táncikálva lépek át egyik teremből a másikba. Egyik kezemben az ajándéknak szánt vörösboros palack nyakát szorongatom, másikkal szorosan Lea kezét fogom, el ne veszítsem őt a hömpölyő tömegbe. Tekintetemmel közben Santit keresem. Megállok és körbenézek, hamar ki is szúrom az ünnepeltet a bárpult mellett ácsorogva, a szokásos tenyérbe mászó vigyorával és egy pohár whiskeyvel találom. Leára nézek és pillantásommal kérdezem tőle, készen áll-e? Szavaimat úgyis elnyomná a latinos muzsika.
Ruhám
Zene
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
Egy éjszaka a Morte házban
"La encontré sola en un bar
Sentí el embrujo de su mirar
Y fui cayendo en su trampa de amor
La mentira es su juego"
Latinos, tüzes zenétől zeng a Morte birtok környéke. Ma éjjel Santiago Morte sokadik születésnapját ünnepli a koven. Leához hasonlóan én is meghívást kapok a főboszorkánytól, amit lényegében gondolkodás nélkül elfogadok. Hiszen mi lehetne jobb alkalom arra, hogy kicsit körbeszimatuljunk a Morte-ház tájékán?
Eltervezünk mindent a legapróbb részletig. Fekete, testhez simuló, merész egyberuhát húzok, hozzá magassarkú, táncra alkalmas, kényelmes cipőt veszek. Alkalomhoz illőt.
Sok rosszat lehet mondani a Mortekra, de az biztos, hogy bulizni tudnak pillantok végig a kék és piros fényben táncoló, kicsit már alkoholmámorban úszó vendégseregen. Épp csak átlépjük a bejárati ajtó küszöbét italokkal teli tálcával fordulnak elénk. Fel is hajtok egy rövidet. Aztán eltöprengek...kemény esténk lesz, ezért biztos ami biztos lehúzok még egyet. Az alkoholos ital azonnal végigmar a torkomon, hirtelen melegem is lesz. Beljebb megyünk, de nehéz mozdulni, a szoba zsúfolásig tele.
"Ay, mírala.....me enloquece cuando baila, camina, no puedo parar. Esa mujer me va a matar" - az ismerős dalt énekelve, táncikálva lépek át egyik teremből a másikba. Egyik kezemben az ajándéknak szánt vörösboros palack nyakát szorongatom, másikkal szorosan Lea kezét fogom, el ne veszítsem őt a hömpölyő tömegbe. Tekintetemmel közben Santit keresem. Megállok és körbenézek, hamar ki is szúrom az ünnepeltet a bárpult mellett ácsorogva, a szokásos tenyérbe mászó vigyorával és egy pohár whiskeyvel találom. Leára nézek és pillantásommal kérdezem tőle, készen áll-e? Szavaimat úgyis elnyomná a latinos muzsika.
Ruhám
Zene
Üzenet: @Azalea Mordwin || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Admin
❱❱⌛ 2023-04-08, 23:57
A Morte klánház
Itt játszanak:
A Morte klánvezető és családjának birtoka.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Admin
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :N/APlay by :Faceless - Kapcsolat
Vélemények
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|