Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Gyorslinkek
✦ Ugrás a segédlethez ✦
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3262 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Sárkánykaland II. - Remnak ébredése
Element of Freedom
3 posters
1 / 1 oldal  ❱❱ Averie G. Pesadillas ❱❱ ⌛ 2024-04-03, 17:31 Remnak ébredése
"Álmában sárkánnyá változott. Egy sárkányhalmon aludt mohó sárkánygondolatokkal, ő maga is egyike lett ezeknek a lényeknek."
Azalea x Averie
Prádaanyám ujjaival csettint és kezében fény gyúl. Egy apró tűzlabda oszlatja el a szemünk előtt ülő sötétséget. Szótlanul mosolyodom el és elfog egy apró irigység. Bár én is tudnék ilyen trükköket. De hiába is vágynék ilyesmire, ez a képesség nem nekromanta kiváltság. Nem lehet nem észrevenni, hogy mindent egy fura borostyánszerű tűzvörös levelű növény borít be. A padlótól egészen a mennyezetig burjánzik. Sosem láttam még ilyet. Azalea hirtelen felsikkant, ahogy az egyik vörös levélhez ér, bőre szinte azonnal elváltozik, karján égésszerű pirosodás jelenik meg.
-Csípős futóka. - ismétlem meg a vörös gaz nevét, ami Lea szerint már rég kihalt. Ezen a helyen valahogy mégis képes volt megmaradni. Jól megjegyzem mindazt, amit anyám a vérborostyánról mesél. Jobb távol maradni. Hátrálok kettőt, ekkor fedezem fel a szabad falrészt. Néhány megkopott rajzrészleten is megakad a szemem, ami két bejáratot fed fel a barlang belseje felé. Egyet, ami a kövön át vezet és egy másik át, ami a víz alatt. Elszorul egy másodpercre a torkom, mikor hallom Azalea tiltakozását, mégis hátat fordítok neki. Irtózik a víz alattitól a rossz emlékek miatt, de tudnunk kell mielőtt a kényelmesebb utat választjuk, mit kínál a másik. Ellenvetései ellenére levegővel telítem meg tüdőmet, majd elrugaszkodva a sziklaszélról a víz alá merülök. Halként úszok le a mélybe egészen a vízfenékig és bár szürke homály vesz körül, próbálom felfedezni a terepet. Az egyik szikla mögül egy nagyobb hal bukkan fel. Megrezzenek és ijedtemben pár levegőbuborék kiszalad a számon. Tenyeremet azonnal az ajkaimra tapasztom. De nem ér támadás, a pikkelyes nyugodtan úszik tovább. Rátalálok a barlang bejáratára, de nem jutok túl messzire, mert hatalmas kősziklák torlaszolják át a járatot. Közelebb úszok és teljes erőmmel próbálom félrelökni az utamban álló tömböket, de erőm nem elég ahhoz sem, hogy megmozdítsam azokat. Nincs mit tenni, itt nem jutunk át és mivel már levegőm is fogytán, így inkább visszaindulok. Felérve látom, hogy Lea a barlangfal előtt áll és az átjutáson gondolkodik.
-A lenti út járhatatlan, méretes kődömbök zárják el az alagút bejáratát. - mesélem kimászva a vízből.
-Lehetetlen átjutni. - folytatom, miközben előbb felsőm aljából, majd hajamat lófarokba fogva facsarom ki a vizet.
-Te mire jutottál? - lépek mellé kíváncsian.
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Averie G. Pesadillas
-
Striga
Nekromanta
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Boszorkányvölgy
Play by : Emma Dumont
-
Kapcsolat
Vélemények Azalea Mordwin likes this post
Sárkánykaland II. - Remnak ébredése
Element of Freedom
3 posters
1 / 1 oldal
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-04-03, 17:31
Remnak ébredése
"Álmában sárkánnyá változott. Egy sárkányhalmon aludt mohó sárkánygondolatokkal, ő maga is egyike lett ezeknek a lényeknek."
Azalea x Averie
Prádaanyám ujjaival csettint és kezében fény gyúl. Egy apró tűzlabda oszlatja el a szemünk előtt ülő sötétséget. Szótlanul mosolyodom el és elfog egy apró irigység. Bár én is tudnék ilyen trükköket. De hiába is vágynék ilyesmire, ez a képesség nem nekromanta kiváltság. Nem lehet nem észrevenni, hogy mindent egy fura borostyánszerű tűzvörös levelű növény borít be. A padlótól egészen a mennyezetig burjánzik. Sosem láttam még ilyet. Azalea hirtelen felsikkant, ahogy az egyik vörös levélhez ér, bőre szinte azonnal elváltozik, karján égésszerű pirosodás jelenik meg.
-Csípős futóka. - ismétlem meg a vörös gaz nevét, ami Lea szerint már rég kihalt. Ezen a helyen valahogy mégis képes volt megmaradni. Jól megjegyzem mindazt, amit anyám a vérborostyánról mesél. Jobb távol maradni. Hátrálok kettőt, ekkor fedezem fel a szabad falrészt. Néhány megkopott rajzrészleten is megakad a szemem, ami két bejáratot fed fel a barlang belseje felé. Egyet, ami a kövön át vezet és egy másik át, ami a víz alatt. Elszorul egy másodpercre a torkom, mikor hallom Azalea tiltakozását, mégis hátat fordítok neki. Irtózik a víz alattitól a rossz emlékek miatt, de tudnunk kell mielőtt a kényelmesebb utat választjuk, mit kínál a másik. Ellenvetései ellenére levegővel telítem meg tüdőmet, majd elrugaszkodva a sziklaszélról a víz alá merülök. Halként úszok le a mélybe egészen a vízfenékig és bár szürke homály vesz körül, próbálom felfedezni a terepet. Az egyik szikla mögül egy nagyobb hal bukkan fel. Megrezzenek és ijedtemben pár levegőbuborék kiszalad a számon. Tenyeremet azonnal az ajkaimra tapasztom. De nem ér támadás, a pikkelyes nyugodtan úszik tovább. Rátalálok a barlang bejáratára, de nem jutok túl messzire, mert hatalmas kősziklák torlaszolják át a járatot. Közelebb úszok és teljes erőmmel próbálom félrelökni az utamban álló tömböket, de erőm nem elég ahhoz sem, hogy megmozdítsam azokat. Nincs mit tenni, itt nem jutunk át és mivel már levegőm is fogytán, így inkább visszaindulok. Felérve látom, hogy Lea a barlangfal előtt áll és az átjutáson gondolkodik.
-A lenti út járhatatlan, méretes kődömbök zárják el az alagút bejáratát. - mesélem kimászva a vízből.
-Lehetetlen átjutni. - folytatom, miközben előbb felsőm aljából, majd hajamat lófarokba fogva facsarom ki a vizet.
-Te mire jutottál? - lépek mellé kíváncsian.
-Csípős futóka. - ismétlem meg a vörös gaz nevét, ami Lea szerint már rég kihalt. Ezen a helyen valahogy mégis képes volt megmaradni. Jól megjegyzem mindazt, amit anyám a vérborostyánról mesél. Jobb távol maradni. Hátrálok kettőt, ekkor fedezem fel a szabad falrészt. Néhány megkopott rajzrészleten is megakad a szemem, ami két bejáratot fed fel a barlang belseje felé. Egyet, ami a kövön át vezet és egy másik át, ami a víz alatt. Elszorul egy másodpercre a torkom, mikor hallom Azalea tiltakozását, mégis hátat fordítok neki. Irtózik a víz alattitól a rossz emlékek miatt, de tudnunk kell mielőtt a kényelmesebb utat választjuk, mit kínál a másik. Ellenvetései ellenére levegővel telítem meg tüdőmet, majd elrugaszkodva a sziklaszélról a víz alá merülök. Halként úszok le a mélybe egészen a vízfenékig és bár szürke homály vesz körül, próbálom felfedezni a terepet. Az egyik szikla mögül egy nagyobb hal bukkan fel. Megrezzenek és ijedtemben pár levegőbuborék kiszalad a számon. Tenyeremet azonnal az ajkaimra tapasztom. De nem ér támadás, a pikkelyes nyugodtan úszik tovább. Rátalálok a barlang bejáratára, de nem jutok túl messzire, mert hatalmas kősziklák torlaszolják át a járatot. Közelebb úszok és teljes erőmmel próbálom félrelökni az utamban álló tömböket, de erőm nem elég ahhoz sem, hogy megmozdítsam azokat. Nincs mit tenni, itt nem jutunk át és mivel már levegőm is fogytán, így inkább visszaindulok. Felérve látom, hogy Lea a barlangfal előtt áll és az átjutáson gondolkodik.
-A lenti út járhatatlan, méretes kődömbök zárják el az alagút bejáratát. - mesélem kimászva a vízből.
-Lehetetlen átjutni. - folytatom, miközben előbb felsőm aljából, majd hajamat lófarokba fogva facsarom ki a vizet.
-Te mire jutottál? - lépek mellé kíváncsian.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2024-03-29, 17:36
Szentély a föld alatt
Sárkánykaland II. - Remnak ébredése
4. kör - @Azalea Mordwin, @Averie G. Pesadillas
A barlang oldalán talált megkopott ábrák választás elé állítják a két nőt. Vagy a falon át mennek tovább vagy a víz alatt a barlangokon kereszül. Azalea számára nem kérdés, melyik úton haladjon tovább, habár fogalma sincs, hogyan döntse le az előtte álló kőfalat, mégis azonnal kizárja annak eshetőségét, hogy úszva jusson át a túloldalra. Már a merülés gondolatától is kiveri a víz. Ellenben Averie-t, aki aggályok és félelem nélkül veti bele magát a tóba meg sem hallva prádaanyja tiltakozását.
Averie: mivel a lány kiváló úszó, nem jelent számára gondot a tófenék és a víz alatti barlangbejáratok feltérképezése. Amennyire a tüdejében visszafogott levegő és a lenti fényviszonyok engedik, úgy a lehető legalaposabban néz körül. Már jócskán fogytán van az oxigénje, mikor végre ráakad a bejáratra, amit a borostyános kőfalon hagyott ábra mutatott. Azonban hatalmas kőtörmelékek torlaszolják el és teszik járhatatlanná az utat. Tehet kísérletet arra, hogy megpróbálja elmozdítani az akadályként előtte tornyosuló kőhalmot, de hamar rájöhet, ha el is mozdít néhány kisebb-nagyobb szikladarabot, a vízi ösvényt nem teheti járhatóvá. Valószínűleg évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt egy erős földmozgás okozta a sokméterre elnyúló beomlást.
Azalea: figyelmeztetése ellenére Averie a vízbe ugrik, hogy lemerülve szemügyre vegye a víz alatti átjárót. Kicsit tehetetlenül és némi aggodalommal nézi a vízfelszínt, majd ismét a fal felé fordul. A bejárat pontosan az orra előtt van, mégse találja annak nyitját. Talán áttapogatja mégegyszer a hideg követ, remélve, hogy ujjai belebotlanak egy titkos rekeszbe, mégsem akad semmi kézzel foghatóra. Eszébe jut, hogy szómágiával tegyen próbát, de ezzel is csak az idejét fecsérli, bárhogy formálja a bűvös szavakat, itt a szavak ereje nem segít. Azonban ha vérmágiával próbálkozna, úgy azt tapasztalhatja, hogy vére hatására apró repedések keletkeznek a falon.
A barlang oldalán talált megkopott ábrák választás elé állítják a két nőt. Vagy a falon át mennek tovább vagy a víz alatt a barlangokon kereszül. Azalea számára nem kérdés, melyik úton haladjon tovább, habár fogalma sincs, hogyan döntse le az előtte álló kőfalat, mégis azonnal kizárja annak eshetőségét, hogy úszva jusson át a túloldalra. Már a merülés gondolatától is kiveri a víz. Ellenben Averie-t, aki aggályok és félelem nélkül veti bele magát a tóba meg sem hallva prádaanyja tiltakozását.
Averie: mivel a lány kiváló úszó, nem jelent számára gondot a tófenék és a víz alatti barlangbejáratok feltérképezése. Amennyire a tüdejében visszafogott levegő és a lenti fényviszonyok engedik, úgy a lehető legalaposabban néz körül. Már jócskán fogytán van az oxigénje, mikor végre ráakad a bejáratra, amit a borostyános kőfalon hagyott ábra mutatott. Azonban hatalmas kőtörmelékek torlaszolják el és teszik járhatatlanná az utat. Tehet kísérletet arra, hogy megpróbálja elmozdítani az akadályként előtte tornyosuló kőhalmot, de hamar rájöhet, ha el is mozdít néhány kisebb-nagyobb szikladarabot, a vízi ösvényt nem teheti járhatóvá. Valószínűleg évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt egy erős földmozgás okozta a sokméterre elnyúló beomlást.
Azalea: figyelmeztetése ellenére Averie a vízbe ugrik, hogy lemerülve szemügyre vegye a víz alatti átjárót. Kicsit tehetetlenül és némi aggodalommal nézi a vízfelszínt, majd ismét a fal felé fordul. A bejárat pontosan az orra előtt van, mégse találja annak nyitját. Talán áttapogatja mégegyszer a hideg követ, remélve, hogy ujjai belebotlanak egy titkos rekeszbe, mégsem akad semmi kézzel foghatóra. Eszébe jut, hogy szómágiával tegyen próbát, de ezzel is csak az idejét fecsérli, bárhogy formálja a bűvös szavakat, itt a szavak ereje nem segít. Azonban ha vérmágiával próbálkozna, úgy azt tapasztalhatja, hogy vére hatására apró repedések keletkeznek a falon.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Azalea Mordwin
❱❱⌛ 2024-03-25, 19:39
Remnak ébredése
Averie & Azalea
Már szinte meg sem lep, hogy az út lefelé vezet. Mostanában egyre többször találom magam katakombák, kanyargós folyosók mélyén. Miután szó szerint elnyelt a homok, és belezuhantam egy cserjésbokorba, leányom meg egy tóba pottyant, az eddigi nyugalmam kezd meginogni. Még élénken él bennem a múltkori fulladásom, nem sokon múlott, hogy végleg odavesszek. Kisegítem őt a vízből, mert ki tudja, mi lapul a tó mélyén. Egy föld alatti tó nem kecsegtet semmi jóval.
- Semmi gond, ne idegeskedj emiatt, mindjárt megoldom. - kacsintok rá, majd csettintek egyet és ujjaim között apró lángocska tűnik fel. Kicsit felerősítem, a tenyerembe veszem, így teremtek magunknak fényforrást, ám miközben ezzel foglalatoskodom, nem veszem észre, mihez simul hozzá a kézfejem, így hirtelen apró, szúró érzést érzek, mintha valami megcsipkedte volna.
- Aucs! - sikkantok fel, kiráz a hideg is tőle, de nem kapom oda a másik kezem, mert épp a kis tűzlabdával zsonglőrködöm. Ehelyett közelebb fordítom a fényhez, akkor látom csak, hogy kiütésszerű vörös folt jelent meg rajta. A fal felé fordulok a fényforrással a tenyeremben, akkor látom csak a vörös növényzetet, mely borostyánként fut végig a falon.
- Ne aggódj, megleszek, nem történt nagy baj. - nyugtatom meg aggódó leányom, de gondolatban máris kap egy nagy pirospontot, hogy eltávolodott a vörös levelektől.
- Hmm. Érdekes. Ez a növény hivatalosan már kihaltnak számít, legalábbis ha az, amire gondolok. Csípős futóka vagy ahogy klánomban nevezték az ősidőkben, vérborostyán. Elődeim előszeretettel zárták egy ilyennel körbefuttatott kis kalitkába legyőzött ellenségeiket vallatás előtt. Jesszusom, de éget és viszket! Már értem, miért volt ez hatásos módszer. - húzom el ajkaimat, és nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne vakarjam meg.
- Ha megvakarod, csak rosszabb lesz, a kiütés szétterjedhet az egész testeden. Voltak, akik levakarták magukról a bőrüket is. De állítólag a hideg víz hatásos a csalánkiütések ellen. Azzal öntötték nyakon a foglyokat, miután színt vallottak. - magyarázom leányomnak, majd kelletlenül, de visszasétálok a tóhoz és a sötéten hullámzó vizet kémlelem. A kis tűzgombócot megfojtom, majd hatalmasat sóhajtva letérdelek a víz elé és kelletlenül mártom a sötét és jeges vízbe a karomat. Csak reménykedem abban, semmi sem harapja vagy tép le. Amint érzem, hogy az égő, viszkető érzés alábbhagyott, kihúzom és ismét tűzlabdát formálok, hogy körbe kémlelhessünk a szentély bejáratát keresve. De a vérborostyán által sűrűn benőtt falon nem lelünk mást, csak barlangi rajzokat.
- Szerinted ez lesz az átjáró? - érdeklődöm meg, miközben próbálok rálelni, mi lehet a nyitja, ha ugyan van neki. De ha ez a keresett átjáró, akkor lennie kell. Leányom közelebb invitál a rajzokhoz, melyek aztán egyértelmű üzenetet tárnak fel a szemeink előtt. Két lehetőségünk van, a falon keresztül átjutni, vagy a vízen keresztül.
- Na még mit nem! Nem tudok úszni és a múltkori kis kalandom során Callummel majdnem megfulladtam, mert szerencsétlen helyzetbe kerültem. Elég volt a vízből. - vetem el máris ezt az opciót, ám Averie úgy dönt, ő mégis körülnéz odalent.
- Ne aggódjak? És mi van, ha valami föld alatti mutáns szörny izé lapul a tó mélyén? Hogyan mentelek ki onnan??? - de meg se hallja a szónoklatom második felét, már ugrik is. Nem hiszem el, hogy mindig a saját feje után megy! Mérgesen dobbantok egyet, majd kifújom a levegőt, megrázom a fejem és visszafordulok a fal felé. Kell itt lennie valami megoldásnak. De minek? Tüzetesebben megvizsgálom a falat. Ha nem fogantyú vagy mélyedés nyitja, talán mágia? Próbáljam ki a vérmágiát talán? Vagy szómágiát?
- Semmi gond, ne idegeskedj emiatt, mindjárt megoldom. - kacsintok rá, majd csettintek egyet és ujjaim között apró lángocska tűnik fel. Kicsit felerősítem, a tenyerembe veszem, így teremtek magunknak fényforrást, ám miközben ezzel foglalatoskodom, nem veszem észre, mihez simul hozzá a kézfejem, így hirtelen apró, szúró érzést érzek, mintha valami megcsipkedte volna.
- Aucs! - sikkantok fel, kiráz a hideg is tőle, de nem kapom oda a másik kezem, mert épp a kis tűzlabdával zsonglőrködöm. Ehelyett közelebb fordítom a fényhez, akkor látom csak, hogy kiütésszerű vörös folt jelent meg rajta. A fal felé fordulok a fényforrással a tenyeremben, akkor látom csak a vörös növényzetet, mely borostyánként fut végig a falon.
- Ne aggódj, megleszek, nem történt nagy baj. - nyugtatom meg aggódó leányom, de gondolatban máris kap egy nagy pirospontot, hogy eltávolodott a vörös levelektől.
- Hmm. Érdekes. Ez a növény hivatalosan már kihaltnak számít, legalábbis ha az, amire gondolok. Csípős futóka vagy ahogy klánomban nevezték az ősidőkben, vérborostyán. Elődeim előszeretettel zárták egy ilyennel körbefuttatott kis kalitkába legyőzött ellenségeiket vallatás előtt. Jesszusom, de éget és viszket! Már értem, miért volt ez hatásos módszer. - húzom el ajkaimat, és nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne vakarjam meg.
- Ha megvakarod, csak rosszabb lesz, a kiütés szétterjedhet az egész testeden. Voltak, akik levakarták magukról a bőrüket is. De állítólag a hideg víz hatásos a csalánkiütések ellen. Azzal öntötték nyakon a foglyokat, miután színt vallottak. - magyarázom leányomnak, majd kelletlenül, de visszasétálok a tóhoz és a sötéten hullámzó vizet kémlelem. A kis tűzgombócot megfojtom, majd hatalmasat sóhajtva letérdelek a víz elé és kelletlenül mártom a sötét és jeges vízbe a karomat. Csak reménykedem abban, semmi sem harapja vagy tép le. Amint érzem, hogy az égő, viszkető érzés alábbhagyott, kihúzom és ismét tűzlabdát formálok, hogy körbe kémlelhessünk a szentély bejáratát keresve. De a vérborostyán által sűrűn benőtt falon nem lelünk mást, csak barlangi rajzokat.
- Szerinted ez lesz az átjáró? - érdeklődöm meg, miközben próbálok rálelni, mi lehet a nyitja, ha ugyan van neki. De ha ez a keresett átjáró, akkor lennie kell. Leányom közelebb invitál a rajzokhoz, melyek aztán egyértelmű üzenetet tárnak fel a szemeink előtt. Két lehetőségünk van, a falon keresztül átjutni, vagy a vízen keresztül.
- Na még mit nem! Nem tudok úszni és a múltkori kis kalandom során Callummel majdnem megfulladtam, mert szerencsétlen helyzetbe kerültem. Elég volt a vízből. - vetem el máris ezt az opciót, ám Averie úgy dönt, ő mégis körülnéz odalent.
- Ne aggódjak? És mi van, ha valami föld alatti mutáns szörny izé lapul a tó mélyén? Hogyan mentelek ki onnan??? - de meg se hallja a szónoklatom második felét, már ugrik is. Nem hiszem el, hogy mindig a saját feje után megy! Mérgesen dobbantok egyet, majd kifújom a levegőt, megrázom a fejem és visszafordulok a fal felé. Kell itt lennie valami megoldásnak. De minek? Tüzetesebben megvizsgálom a falat. Ha nem fogantyú vagy mélyedés nyitja, talán mágia? Próbáljam ki a vérmágiát talán? Vagy szómágiát?
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Azalea Mordwin
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Blanca Suárez - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-03-16, 15:01
Remnak ébredése
"Álmában sárkánnyá változott. Egy sárkányhalmon aludt mohó sárkánygondolatokkal, ő maga is egyike lett ezeknek a lényeknek."
Azalea x Averie
Megint azt csinálom, de nem direkt. Hallom prádaanyám hangját, engem szólit, de olyan távolinak tűnik. A testem közben önálló életre kel, a lábaim akaratlan megindulnak, majd arra eszmélek, hogy jócskán lehagyva Leát a homokbuckák között futok, mint akit űznek. Egy ponton megállok és tudom, ott vagyok ahol lennem kell, akárcsak álmaimban. Azalea utolér és értetlen pillantásokat vet rám, én meg csak szabadkozom. A megfelelő helyen vagyunk, de még nem jött el a megfelelő idő, várjuk a sötétedést, és míg tétlenül ücsörgünk a sivatag közepén előbújik belőlem a női kíváncsiság és Almanzoról kérdezősködöm. Lea hajlandó mesélni a férfiról, a vonásai teljesen ellágyulnak közben, ahogy róla beszél. Nem mondja ki, de tudom, hogy sokat jelent a számára. Elmosolyodom. Az est lassan elérkezik és amint meglátom a vörösen fénylő holdat, már tudom mi következik. Zuhanás. Teli torokból visítok, mikor a homok elnyel, de abban a pillanatban belém szorul az összes hang, amint a vízbe csapódom. Komoly bajom szerencsére nem esik, vállam érzi meg csupán a kalandos leérkezést. A sziklákon át igyekszem kimászni a hideg vízből, miközben Azaleát keresi tekintetem. "Nem esett bajod?" hallom meg hangját és kezét felém nyújtja, hogy felsegítsen.
-Nem vészes, csak egy kis zúzódás. Megleszek... - dörzsölöm meg sajgó vállamat.
-Ez olyan, mint egy előcsarnok...biztos itt lesz valahol a bejárat is. - pillantok körbe, hátha látok valami ismerőset az álmaimból. Amikor Lea megemlíti a fényforrást, ösztönösen kapok az oldalamhoz, hogy elővegyem a zseblámpámat, de a táskám már nincs velem.
-Oh, a fenébe... - fordulok újra a víz felé.
-Azt hiszem, a zuhanáskor elhagytam valahol. - húzom el a számat bosszankodva, de nincs mit tenni, már csak Leában bízhatok. Elindulunk, hogy felfedezzük a helyet, mindent egy fura fodros levelű vörös növény borít be, mint valami folyófű, még sosem láttam ilyet.
Eltűnődöm és már épp Azaleát kérdezném, látott-e már ilyesmit, mikor a nő hangosan felszisszen mellettem. A növény a karját éri és mintha csak csalánba nyúlt volna.
-Te jó ég, jól vagy??? Lehet, hogy ez az izé mérgező? - torpanok meg és két lépésnyire eltávolodom a növénytől. Ekkor látom meg a falat, amit nem takar semmilyen mérges növényzet. Rajzok vannak rajta. Odalépek és ujjbegyeimmel végigsimítok a kőporos felületen.
-Szerintem ez lesz az...csak ez lehet. - fordulok Lea felé és ha közelebb jön meg is mutatom neki a rajzokat. A vésetek egyértelműek, két úton juthatunk be. Úszva vagy a falon át. Bár nem kérdés melyik lehetőséget választjuk, tudva, hogy anyám irtózik a víztől, ennek ellenére úgy döntök lemerülök és megnézem azt a víz alatti bejáratot.
-Körülnézek odalent. Ne aggódj! Néhány perc és újra itt leszek. - eresztek meg felé egy mosolyt, majd a tóba ugrok. Míg körülnézek odalent, addig Leának lesz alkalma azon gondolkodni, hogyan juthatunk át a falon át. Talán szerencséje lesz, és talál valami nyomot, ami segít az ajtó kinyitásában.
-Nem vészes, csak egy kis zúzódás. Megleszek... - dörzsölöm meg sajgó vállamat.
-Ez olyan, mint egy előcsarnok...biztos itt lesz valahol a bejárat is. - pillantok körbe, hátha látok valami ismerőset az álmaimból. Amikor Lea megemlíti a fényforrást, ösztönösen kapok az oldalamhoz, hogy elővegyem a zseblámpámat, de a táskám már nincs velem.
-Oh, a fenébe... - fordulok újra a víz felé.
-Azt hiszem, a zuhanáskor elhagytam valahol. - húzom el a számat bosszankodva, de nincs mit tenni, már csak Leában bízhatok. Elindulunk, hogy felfedezzük a helyet, mindent egy fura fodros levelű vörös növény borít be, mint valami folyófű, még sosem láttam ilyet.
Eltűnődöm és már épp Azaleát kérdezném, látott-e már ilyesmit, mikor a nő hangosan felszisszen mellettem. A növény a karját éri és mintha csak csalánba nyúlt volna.
-Te jó ég, jól vagy??? Lehet, hogy ez az izé mérgező? - torpanok meg és két lépésnyire eltávolodom a növénytől. Ekkor látom meg a falat, amit nem takar semmilyen mérges növényzet. Rajzok vannak rajta. Odalépek és ujjbegyeimmel végigsimítok a kőporos felületen.
-Szerintem ez lesz az...csak ez lehet. - fordulok Lea felé és ha közelebb jön meg is mutatom neki a rajzokat. A vésetek egyértelműek, két úton juthatunk be. Úszva vagy a falon át. Bár nem kérdés melyik lehetőséget választjuk, tudva, hogy anyám irtózik a víztől, ennek ellenére úgy döntök lemerülök és megnézem azt a víz alatti bejáratot.
-Körülnézek odalent. Ne aggódj! Néhány perc és újra itt leszek. - eresztek meg felé egy mosolyt, majd a tóba ugrok. Míg körülnézek odalent, addig Leának lesz alkalma azon gondolkodni, hogyan juthatunk át a falon át. Talán szerencséje lesz, és talál valami nyomot, ami segít az ajtó kinyitásában.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2024-03-10, 13:23
Szentély a föld alatt
Sárkánykaland II. - Remnak ébredése
3. kör - @Azalea Mordwin, @Averie G. Pesadillas
A vörös homok a mélybe rántja őket. Zuhanásuk hosszú percekig tart, fojtó sötétségben, míg végül egy föld alatti barlangban találják magukat. A kényelmetlen földet érés után a két nő a szentély bejáratát kezdi keresni, de átjárót egyikük sem lát. A barlang járható részeinek falait javarészt ismeretlen, borostyánszerű növényzet borítja, a csípős futóka. Ma már csak ősrégi feljegyzésekben találkozni a nevével. Hiába kémlelik a tűzvörös futónövény mögött nem lapul ajtó. Hozzáérni a teljes bizonyosságért pedig nem érdemes, ezt Azalea saját bőrén tapasztalhatja meg. Amint óvatlanul hozzáér a vörös levelekhez, hirtelen égető kellemetlenséget érez, bőre kiperseg, csalánszerű kiütés jelenik meg bőrén. Viszkető, égető érzés járja át, de ha vakarni kezdi, a vörös folt terjeszkedni kezd a testén. Szerencsére közel a tó, néhány lépésnyire, ha felismeri és sérült kezét a hideg vízbe mártja, azonnal enyhül a fájdalom is. Amint a szabad, növény indáktól mentes kőfalat kezdi kel vizsgálni, megkopott rajzokat és apróbb véseteket fedezhetnek fel a felületén. Ha azt gondolják, hogy az az átjáró, amit keresnek, jó úton járnak. Azonban tapogathatják, kereshetnek titkos rekeszt, ami megnyitná előttük az utat, ilyet nem találnak. A barlangfalra festett ábra azonban egyre jobban kirajzolódik. A képek két utat mutatnak, az egyik a mögöttük lévő tavat mutatja és egy víz alatti folyosót, a másik azt a falat, ami előtt jelenleg állnak. Két választásuk van tehát, vagy úszva, a víz alatt jutnak be, vagy a falon át.
A vörös homok a mélybe rántja őket. Zuhanásuk hosszú percekig tart, fojtó sötétségben, míg végül egy föld alatti barlangban találják magukat. A kényelmetlen földet érés után a két nő a szentély bejáratát kezdi keresni, de átjárót egyikük sem lát. A barlang járható részeinek falait javarészt ismeretlen, borostyánszerű növényzet borítja, a csípős futóka. Ma már csak ősrégi feljegyzésekben találkozni a nevével. Hiába kémlelik a tűzvörös futónövény mögött nem lapul ajtó. Hozzáérni a teljes bizonyosságért pedig nem érdemes, ezt Azalea saját bőrén tapasztalhatja meg. Amint óvatlanul hozzáér a vörös levelekhez, hirtelen égető kellemetlenséget érez, bőre kiperseg, csalánszerű kiütés jelenik meg bőrén. Viszkető, égető érzés járja át, de ha vakarni kezdi, a vörös folt terjeszkedni kezd a testén. Szerencsére közel a tó, néhány lépésnyire, ha felismeri és sérült kezét a hideg vízbe mártja, azonnal enyhül a fájdalom is. Amint a szabad, növény indáktól mentes kőfalat kezdi kel vizsgálni, megkopott rajzokat és apróbb véseteket fedezhetnek fel a felületén. Ha azt gondolják, hogy az az átjáró, amit keresnek, jó úton járnak. Azonban tapogathatják, kereshetnek titkos rekeszt, ami megnyitná előttük az utat, ilyet nem találnak. A barlangfalra festett ábra azonban egyre jobban kirajzolódik. A képek két utat mutatnak, az egyik a mögöttük lévő tavat mutatja és egy víz alatti folyosót, a másik azt a falat, ami előtt jelenleg állnak. Két választásuk van tehát, vagy úszva, a víz alatt jutnak be, vagy a falon át.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Azalea Mordwin
❱❱⌛ 2024-02-26, 18:33
Remnak ébredése
Averie & Azalea
Nem értem leányom hirtelen és szó szerinti kirohanását. Hát hova fut az ég szerelmére? Most futhatok én is utána. Chhh...Kifújom a levegőt és bár semmilyen porcikám sem kívánja, hogy a sivatagban ennyire megerőltessem magam, mégis leányom után sprintelek, mielőtt még elveszíteném szem elől. Igyekszem beérni őt, de eszeveszett módjára szalad, mint valami hosszútávfutó. Már majdhogynem sípol a tüdőm, mikor végre beérem és a két térdemen támaszkodva állok meg, nagy levegőket véve a forró sivatagi levegőből. Csodás!
- Beléd...megh...mih...üthött? - lihegem és közben igyekszem nem kiköpni a tüdőmet a szavakkal együtt. Gyorsan megválaszolja a kérdésem, a megérzései hozták ide, pont erre a pontra. Körbenézek, míg a szem ellát csak homok, homok és még több homok. Mivel a nap még magasan az égen jár és jó pár óránk maradt az éj beköszöntéig, egy mágikus sátrat verek a bucka hátán, ahol ácsorgunk, amiben kényelmesen el tudunk ücsörögni, míg beköszönt az est. Míg én egy szőlőfürtöt eszegetek, ő kíváncsiskodni kezd, méghozzá Manzo kilétéről. Egyszer sem hoztam még szóba előtte és megvolt rá a jó okom, de most már úgy vélem, beszélhetek róla.
- Almanzo az én bizalmasom, klánom tanácsosa. Előtte a papa klántanácsosa volt, szóval sok mindent tud. Santiagoról is. Ő az egyik legmegbízhatóbb és leghűségesebb személy, akit ismerek. Igazából már gyerekkorom óta ismerem, a legjobb barátnőm fivére. - rántom le a leplet a férfiról, aki a mai napig megdobogtatja a szívem. Ezt viszont most még megtatom magamnak, meg azt is, hogy ő volt az életemben az első férfi. Az első, akit szerettem és az első, akivel lefeküdtem. Az idő hamar eltelik egy kis trécselés közepette, ahogy eltűnik a nap az égen és a hold veszi át a fényadó szerepet, úgy válik egyre hidegebbé a levegő is. A mágikus sátrat seperc alatt megbontom, felveszek egy dzsekit is, úgy várakozom, hogy megpillanthassam végre a szentély bejáratát. A holdfogyatkozás kezdetét is veszi és a homok vöröslő tengerré válik a szemeink előtt. De nem sokáig tudunk gyönyörködni a látványában, mert amint a vöröses szín a lábunk alá vetül, megindul a homok a talpam alatt. Jesszus! Nem tetszik nekem, hogy süllyedni kezdek, elkap a pánik, hisz megfulladni mégegyszer nem kívánok, elég volt az a két ominózus eset.
- Averie! - szorítom meg leányom kezét bátorítóan, mintha az ég világon semmi gond sem lenne, ám belül én is rettegek. Elég veszélyes a jóslat beteljesítése, már a ládanyitás sem volt zökkenőmentes. Akkor ez miért is lenne könnyű feladat? A következő pillanatban aztán mindketten zuhanni kezdünk, így kénytelen vagyok elengedni őt. Úgy érzem, egy örökkévalóságig zuhanok a sötét semmiben, nem tudom, mikor és hogyan érek földet, de kezdem azt hinni, egészen a Pokolba pottyanunk bele. De nem, csak egy cserje az, amire szépen ráesek, ez felfogja az ütést, apró kis karcolásokkal megúszom. Próbálok kecsesen kikászálódni a bozótosból, kiköpve a számba került levelet, de még a hajamba ragadt kis botokat és leveleket se tudom kisöpörni, mert látom, hogy leányom teste egy tóba csobban. Azonnal a segítségére sietek, bár úszni továbbra sem tudok és fogalmam sincs, milyen mély a víz. Torkomban dobogó szívvel mászom fel az egyik szikladarabra, de szerencsére látom, hogy fehér ujjaival a szikla peremére szorítanak.
- Itt vagyok kincsem! - nyújtom felé a kezem és felsegítem a sziklára. Amintkint van a vízből, magamhoz ölelem és szembogaraimmal végigpásztázom rajta.
- Nem esett bajod? - érdeklődöm meg, mert elég gyérek a fények, alig látok valamit.
- Először is, kellene valami fényforrás. Másodszor...szerinted ez már maga a szentély lehet vagy még azt is meg kell keresnünk? - érdeklődöm meg, mert ezek a föld alatti alagút és barlangrendszerek már lassan az idegeimen kezdenek táncolni. Csak ne öntsön el bennünket a víz, mert akkor nem tudom megmenteni magunkat. Kudarcot pedig nem szívesen vallanék, ha már idáig eljutottam.
- Beléd...megh...mih...üthött? - lihegem és közben igyekszem nem kiköpni a tüdőmet a szavakkal együtt. Gyorsan megválaszolja a kérdésem, a megérzései hozták ide, pont erre a pontra. Körbenézek, míg a szem ellát csak homok, homok és még több homok. Mivel a nap még magasan az égen jár és jó pár óránk maradt az éj beköszöntéig, egy mágikus sátrat verek a bucka hátán, ahol ácsorgunk, amiben kényelmesen el tudunk ücsörögni, míg beköszönt az est. Míg én egy szőlőfürtöt eszegetek, ő kíváncsiskodni kezd, méghozzá Manzo kilétéről. Egyszer sem hoztam még szóba előtte és megvolt rá a jó okom, de most már úgy vélem, beszélhetek róla.
- Almanzo az én bizalmasom, klánom tanácsosa. Előtte a papa klántanácsosa volt, szóval sok mindent tud. Santiagoról is. Ő az egyik legmegbízhatóbb és leghűségesebb személy, akit ismerek. Igazából már gyerekkorom óta ismerem, a legjobb barátnőm fivére. - rántom le a leplet a férfiról, aki a mai napig megdobogtatja a szívem. Ezt viszont most még megtatom magamnak, meg azt is, hogy ő volt az életemben az első férfi. Az első, akit szerettem és az első, akivel lefeküdtem. Az idő hamar eltelik egy kis trécselés közepette, ahogy eltűnik a nap az égen és a hold veszi át a fényadó szerepet, úgy válik egyre hidegebbé a levegő is. A mágikus sátrat seperc alatt megbontom, felveszek egy dzsekit is, úgy várakozom, hogy megpillanthassam végre a szentély bejáratát. A holdfogyatkozás kezdetét is veszi és a homok vöröslő tengerré válik a szemeink előtt. De nem sokáig tudunk gyönyörködni a látványában, mert amint a vöröses szín a lábunk alá vetül, megindul a homok a talpam alatt. Jesszus! Nem tetszik nekem, hogy süllyedni kezdek, elkap a pánik, hisz megfulladni mégegyszer nem kívánok, elég volt az a két ominózus eset.
- Averie! - szorítom meg leányom kezét bátorítóan, mintha az ég világon semmi gond sem lenne, ám belül én is rettegek. Elég veszélyes a jóslat beteljesítése, már a ládanyitás sem volt zökkenőmentes. Akkor ez miért is lenne könnyű feladat? A következő pillanatban aztán mindketten zuhanni kezdünk, így kénytelen vagyok elengedni őt. Úgy érzem, egy örökkévalóságig zuhanok a sötét semmiben, nem tudom, mikor és hogyan érek földet, de kezdem azt hinni, egészen a Pokolba pottyanunk bele. De nem, csak egy cserje az, amire szépen ráesek, ez felfogja az ütést, apró kis karcolásokkal megúszom. Próbálok kecsesen kikászálódni a bozótosból, kiköpve a számba került levelet, de még a hajamba ragadt kis botokat és leveleket se tudom kisöpörni, mert látom, hogy leányom teste egy tóba csobban. Azonnal a segítségére sietek, bár úszni továbbra sem tudok és fogalmam sincs, milyen mély a víz. Torkomban dobogó szívvel mászom fel az egyik szikladarabra, de szerencsére látom, hogy fehér ujjaival a szikla peremére szorítanak.
- Itt vagyok kincsem! - nyújtom felé a kezem és felsegítem a sziklára. Amintkint van a vízből, magamhoz ölelem és szembogaraimmal végigpásztázom rajta.
- Nem esett bajod? - érdeklődöm meg, mert elég gyérek a fények, alig látok valamit.
- Először is, kellene valami fényforrás. Másodszor...szerinted ez már maga a szentély lehet vagy még azt is meg kell keresnünk? - érdeklődöm meg, mert ezek a föld alatti alagút és barlangrendszerek már lassan az idegeimen kezdenek táncolni. Csak ne öntsön el bennünket a víz, mert akkor nem tudom megmenteni magunkat. Kudarcot pedig nem szívesen vallanék, ha már idáig eljutottam.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Azalea Mordwin
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Blanca Suárez - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-02-18, 13:53
Remnak ébredése
"Álmában sárkánnyá változott. Egy sárkányhalmon aludt mohó sárkánygondolatokkal, ő maga is egyike lett ezeknek a lényeknek."
Azalea x Averie
Eljön a nap, mikor Délvidék felé vesszük az irányt, hogy beteljesítsük a jóslatot. Kívülről fáradtnak látszom, ahogy az anyósülésen bóbiskolok, de belül izgulok és egyszerre rettegek is. Nyomaszt és nem hagy nyugodni a gondolat, vajon képes leszek feléleszteni a sárkányt? Mi van, ha elrontok valamit? Mi van, ha nem sikerül és kudarcot vallok? Tele vagyok kételyekkel. Az elmúlt hónapokba számtalan álmatlan éjszakát áldoztam gyakorlásra, de ennek ellenére messze nem érzem magam felkészültnek a feladatra. Fojtogat ez a bizonytalanság.
-Kicsit szokatlan, de szerintem szép vagy. Neked minden jól áll. - felelem práda anyám kérdésére és megeresztek felé egy kedves, őszinte mosolyt, majd újra a monoton tájat figyelem az ablakon át.
Később a sivatag homokját járva viszont ezek a gondolatok szépen lassan elmaradnak, és figyelmem már csak a célra fókuszál. Egyszer csak rám törnek a képek, újra élem a korábban látottakat. A testem szinte magától mozdul, mire észbe kapok, Leát már jócskán lehagytam. Csak hangja sejlik fel mögöttem a távolabbról, arra kérve várjam meg őt. De én csak futok tovább, mint aki meg sem hallja, elnyújtott léptekkel gázolok a homokba, majd percekkel később két dűnén túl megállok.
-Ez az a hely... - motyogom magamnak, majd gondolok egyet és leülök a homokba.
-Ne haragudj Lea...én csak.... - pillantok hátra a vállam felett, mikor észreveszem, hogy beért engem és azonnal mentegetőzni kezdek még mielőtt bármit is szólna. Végül csak annyit mondok, hogy itt, ezen a helyen kell megvárnunk az estét és a holdfogyatkozást. Míg a telihold megjelenésére várakozunk, jó szokásomhoz híven kíváncsiskodom. Kíváncsiságom tárgya pedig nem más, mint az a felettébb jóképű, sötétszemű férfi, akit práda anyám társaságában láttam az elmúlt hetekben. Már a kocsiban is rá akartam kérdezni, de inkább hagytam, hogy az útra koncentráljon. Mégis érdekel, hogy ki ő és ez idáig hol rejtegette, mert nem igazán emlékszem, hogy valaha láttam volna, pedig gyakran megfordultam a Mordwin házban. Annyi biztos, hogy olyan személy, aki közel áll Leához, hiszen elég sok mindent tud. Lassan elérkezik az idő, a Hold a Föld árnyékába húzódik, majd a homok egy részen vörös színt ölt, ahogy rávetül a holdfény. Csodás látvány. Azonban tudom, hogy rövidesen a homok elnyel mindkettőnket. Így is lesz, ahogy éber hallucinációmban, úgy húz le a mélybe egy különös erő.
-Lea... - sikkantok fel, ahogy elmerülök és zuhanni kezdek. Nem tudom mennyi idő telik el, míg a fénytelen alagúton át a föld alatti barlangba érünk. Ahogy kiérek a járatból durván egy sziklafalnak csapódik a vállam, az érzésre fájdalmasan felnyögök, majd onnan egy kisebb barlangi tóba landolok. Teljesen lesüllyedek az aljáig, hátammal a tavacska fenekének ütközöm és az eséstől megszédülve néhány pillanatig csak ott lebegek, majd ijedten rezzenek össze, mikor felfogom, hogy a víz alákerültem. A tüdőmbe lévő levegő hatalmas buborékokként távozik a számból, rémülten, kapkodva küzdöm fel magam a felszínre és mikor felérek, hatalmas levegőt veszek. Kezeimmel rögtön megkapaszkodom az első szikladarabba, miközben felköhögöm a benyelt vizet. Sajog a vállam, feszít a mellkasom. Kell néhány perc, mire összeszedem magam. Elég csúnya volt a földet érésem, de szerencsére pár horzsolással sikerült megúsznom.
-Lea, merre vagy? - mászom ki a tóból és tekintetemmel anyámat keresem.
-Kicsit szokatlan, de szerintem szép vagy. Neked minden jól áll. - felelem práda anyám kérdésére és megeresztek felé egy kedves, őszinte mosolyt, majd újra a monoton tájat figyelem az ablakon át.
Később a sivatag homokját járva viszont ezek a gondolatok szépen lassan elmaradnak, és figyelmem már csak a célra fókuszál. Egyszer csak rám törnek a képek, újra élem a korábban látottakat. A testem szinte magától mozdul, mire észbe kapok, Leát már jócskán lehagytam. Csak hangja sejlik fel mögöttem a távolabbról, arra kérve várjam meg őt. De én csak futok tovább, mint aki meg sem hallja, elnyújtott léptekkel gázolok a homokba, majd percekkel később két dűnén túl megállok.
-Ez az a hely... - motyogom magamnak, majd gondolok egyet és leülök a homokba.
-Ne haragudj Lea...én csak.... - pillantok hátra a vállam felett, mikor észreveszem, hogy beért engem és azonnal mentegetőzni kezdek még mielőtt bármit is szólna. Végül csak annyit mondok, hogy itt, ezen a helyen kell megvárnunk az estét és a holdfogyatkozást. Míg a telihold megjelenésére várakozunk, jó szokásomhoz híven kíváncsiskodom. Kíváncsiságom tárgya pedig nem más, mint az a felettébb jóképű, sötétszemű férfi, akit práda anyám társaságában láttam az elmúlt hetekben. Már a kocsiban is rá akartam kérdezni, de inkább hagytam, hogy az útra koncentráljon. Mégis érdekel, hogy ki ő és ez idáig hol rejtegette, mert nem igazán emlékszem, hogy valaha láttam volna, pedig gyakran megfordultam a Mordwin házban. Annyi biztos, hogy olyan személy, aki közel áll Leához, hiszen elég sok mindent tud. Lassan elérkezik az idő, a Hold a Föld árnyékába húzódik, majd a homok egy részen vörös színt ölt, ahogy rávetül a holdfény. Csodás látvány. Azonban tudom, hogy rövidesen a homok elnyel mindkettőnket. Így is lesz, ahogy éber hallucinációmban, úgy húz le a mélybe egy különös erő.
-Lea... - sikkantok fel, ahogy elmerülök és zuhanni kezdek. Nem tudom mennyi idő telik el, míg a fénytelen alagúton át a föld alatti barlangba érünk. Ahogy kiérek a járatból durván egy sziklafalnak csapódik a vállam, az érzésre fájdalmasan felnyögök, majd onnan egy kisebb barlangi tóba landolok. Teljesen lesüllyedek az aljáig, hátammal a tavacska fenekének ütközöm és az eséstől megszédülve néhány pillanatig csak ott lebegek, majd ijedten rezzenek össze, mikor felfogom, hogy a víz alákerültem. A tüdőmbe lévő levegő hatalmas buborékokként távozik a számból, rémülten, kapkodva küzdöm fel magam a felszínre és mikor felérek, hatalmas levegőt veszek. Kezeimmel rögtön megkapaszkodom az első szikladarabba, miközben felköhögöm a benyelt vizet. Sajog a vállam, feszít a mellkasom. Kell néhány perc, mire összeszedem magam. Elég csúnya volt a földet érésem, de szerencsére pár horzsolással sikerült megúsznom.
-Lea, merre vagy? - mászom ki a tóból és tekintetemmel anyámat keresem.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2024-02-11, 23:05
Szentély a föld alatt
Sárkánykaland II. - Remnak ébredése
2. kör - @Azalea Mordwin, @Averie G. Pesadillas
Az első fénysugarakkal együtt indulnak el Délvidék felé, hogy rátaláljanak az ősi helyre, Velenher del Sáchárra. A két nő különösebb akadályok nélkül ér el a határvidékhez és vág neki a végtelen sivatagnak. A nap már délutánban jár, mérföldeket tettek meg, de a keresett helynek nyomát sem látják, pedig már nem járnak tőle oly messze. Averie-t hirtelen ismerős érzés keríti hatalmába, majd minden magyarázat nélkül futni kezd. Azalea utána kiállt, de mintha a lány meg sem hallaná az azúrnő szavait. Végül egy ponton megáll. Bár szemei előtt széltében és hosszában sík terep, mégis érzi, ez az a hely, amit kerestek.
Órák telnek el, mire rájuk köszönt az éjszaka és nem kell sokat várniuk, mert mihelyst tizre ugrik az óramutató a telihold lassan megindul a Föld árnyékán. Fénye rávetül a sivatag homokjára és ahol földet ér, ott vörösre színezi a homokos talajt megjelölve a titkos szentély bejáratát, miről a jóslat is szól. Azalea és Averie azon kapják magukat, hogy képtelenek megmozdulni. Ahogy a Hold tovább halad az égen, úgy növekszik a vörös homok, ami talpuk alá ér. Lábuk bokájukig süpped, majd alagút nyílik alattuk, ami egy szempillantás alatt elnyeli őket. Hosszú perceken keresztül keskeny járaton zuhannak lefelé, nem látnak semmit. Végül együtt érnek talajt. Azalea egy bokorra zuhan, nem esik baja. Averie már nem ilyen szerencsés, ő nekivágódik a kemény sziklafalnak, majd könnyebb sérüléseket szerezve pottyan bele a föld alatti tóba.
Az első fénysugarakkal együtt indulnak el Délvidék felé, hogy rátaláljanak az ősi helyre, Velenher del Sáchárra. A két nő különösebb akadályok nélkül ér el a határvidékhez és vág neki a végtelen sivatagnak. A nap már délutánban jár, mérföldeket tettek meg, de a keresett helynek nyomát sem látják, pedig már nem járnak tőle oly messze. Averie-t hirtelen ismerős érzés keríti hatalmába, majd minden magyarázat nélkül futni kezd. Azalea utána kiállt, de mintha a lány meg sem hallaná az azúrnő szavait. Végül egy ponton megáll. Bár szemei előtt széltében és hosszában sík terep, mégis érzi, ez az a hely, amit kerestek.
Órák telnek el, mire rájuk köszönt az éjszaka és nem kell sokat várniuk, mert mihelyst tizre ugrik az óramutató a telihold lassan megindul a Föld árnyékán. Fénye rávetül a sivatag homokjára és ahol földet ér, ott vörösre színezi a homokos talajt megjelölve a titkos szentély bejáratát, miről a jóslat is szól. Azalea és Averie azon kapják magukat, hogy képtelenek megmozdulni. Ahogy a Hold tovább halad az égen, úgy növekszik a vörös homok, ami talpuk alá ér. Lábuk bokájukig süpped, majd alagút nyílik alattuk, ami egy szempillantás alatt elnyeli őket. Hosszú perceken keresztül keskeny járaton zuhannak lefelé, nem látnak semmit. Végül együtt érnek talajt. Azalea egy bokorra zuhan, nem esik baja. Averie már nem ilyen szerencsés, ő nekivágódik a kemény sziklafalnak, majd könnyebb sérüléseket szerezve pottyan bele a föld alatti tóba.
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Azalea Mordwin
❱❱⌛ 2024-02-11, 19:34
Remnak ébredése
Averie & Azalea
2005 decembere
A decemberi újhold egy új jóslatot is hozott a számunkra. Éppen lefekvéshez készülődtem, és az ablakhoz léptem, hogy elhúzhassam a súlyos függönyt, mikor a hold fénye körberagyogta a szobát kékesfehéres derengésbe vonva az egész szobámat. Mira ijedten nyüszített fel. A szemeim hirtelen fennakadtak, a testem pedig megmeredt, mint egy szobor, nem tudtam megmozdítani, mintha paralízisbe kerültem volna. Senkinek sem kívánom azt az érzést. Még egy sikolyt sem tudtam hallatni, mert egy hang sem jött ki a torkomon. A hold fénye szinte elvakított, én pedig nem bírtam lehunyni a pilláim, szemeim színe azúrszínt öltöttek, ahogy a hajam színe veszített ébenségéből, mintha kicsit kiszívta volna a nap. Manzo rontott be a következő pillanatban és a karjaiba kapott, hogy el ne szédüljek, de én már valahol máshol jártam. Ijedt arcát már nem láttam kéklő szembogaraimon keresztül. Mert suttogást hallottam a távolból. A suttogás aztán egyre erőteljesebbé vált. Hangom visszhangozta az idegen hangját.- Az azúrnő, aki erejével feléleszti mások erejét, nyitja meg az utat egy föld alatti szentélyhez, ahol Remnak, a Kék veszedelem csontjai nyugszanak. Hogy rátaláljon nyughelyére, útja idegen vidékre vezet, ahol boszorkányléptek ritkán járnak, mert homok borít mindent míg a szem ellát, a levegő fojtó, a nap sugarai perzselőek. A szentély bejárata viszont csak akkor tárul fel, mikor a Nap nyugovóra tér és a Hold a Föld árnyékába lép vöröslő fényével. - pár percig még ugyanezt a szöveget ismételtem, majd ahogy jött, úgy el is múlt az egész, a tüdőmből kiszakadt a levegő, a szemeim pedig ismét mohazöld színben pompáztak. Viszont a hajam. Az világosbarnás maradt.
- Mi történt? - kapaszkodtam ijedten Manzo gallérjába, ő pedig meglepetten pislogott rám, de elmesélte, mit is hajtogattam egyre csak ebben a kótyagos állapotban. Így történt, hogy megtudta, én is az azúrhold szülötte vagyok. El kellett neki mondanom, nem lett volna értelme tovább titkolni előtte, főleg, hogy szükségem van a segítségére. A sárkányos jóslatról is beszéltem neki. Együtt elkezdtünk kutakodni a helyet illetően, de csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy valahol Délvidék környékén lehet, hisz ott adottak a körülmények. A sivatag tele van homokkal, meg perzselő forrósággal. Már előre utáltam, hogy nekem oda el kell mennem, de kötelességem a jóslatot beteljesíteni. Remnak, a Kék veszedelem csontjai ott lapulnak, az idő pedig véges. Mindennek klappolnia kell, hogy feléleszthessük azt a sárkányt. De míg nem tudtam pontos hellyel szolgálni, addig nem akartam szólni róla a többieknek. Ám Averie, mintha gondolat olvasó lett volna. Megálmodta a helyet, így őt is bevettük a kutatásba, három szem többet lát alapon. Végül ráleltünk egy tekercsre, mely Velenher del Sáchár pontos helyét jelöli , illetve arra is rádöbbentünk, hogy a következő holdfogyatkozás idején fogjuk csak látni a szentély bejáratát. Utánanéztünk, mikor lesz a következő holdfogyatkozás, jövő év márciusának elején.
A hajam színe valami furcsa oknál fogva napról napra világosabb lett, ezt nagyon nehéz lett volna mások előtt eltitkolnom, így parókát húztam és csak akkor vettem le, ha épp azok társaságában voltam, akik tudnak arról, ki vagyok és mi a sorsom. Mert biztos vagyok benne, a hajam színének változása is köze lehet a jóslathoz. Ami még ennél is érdekesebb, és amiről csak leányomnak és Manzonak meséltem, hogy minden egyes nappal egyre energikusabbnak és erőteljesebbnek érzem magam. Mintha a Hold éjjelente feltöltene. Félelmetes ez az egész.
2006 márciusa
Ma van az újév harmadik havának tizennegyedik napja. Már hajnalok hajnalán elindulunk leányommal négy keréken, hogy beteljesítsük a jóslatunkat. Remnakot fel kell ébreszteni. A hajam színe már olyan tejfelszőke, hogyha még egy napot várnánk, talán elfehéredne és úgy néznék ki, mint egy öregasszony. A tükörbe nézve nem is nagyon tetszett ez a változás. - Nem sápaszt ez a szín? Szerinted ez már így marad? - teszem fel neki a kérdést, mielőtt még elszenderülne. Bennem túlteng az adrenalin, abszolút nem érzem magam fáradtnak annak ellenére sem, hogy szinte le sem hunytam a pilláim éjszaka, annyira izgatott voltam az utazás miatt. Direkt olyan cuccokat pakoltam be a sporttáskába, mely egy sivatagi túrához megfelelő, a hajamat is befontam, hogy ne legyen útban, úgy nézek ki kábé, mint Lara Croft. Amint forrósodni kezd a levegő körülöttünk, felhúzom az ablakot és bekapcsolom a légkondit is. Ám van olyan terep, ahol már az én kocsimat sem tudjuk használni, így lovakat kölcsönzünk és úgy ügetünk tovább. Előtte azonban bebugyolálom magunkat egy kendőbe és bekenem az arcunkat 50 faktoros naptejjel. Mindketten érzékeny bőrűek vagyunk és jóslat ide vagy oda, egyikőnknek sem tesz jót az erős UV sugárzás. Engem annyira hajt az adrenalin, hogy minden kellemetlenséget egy legyőzendő akadályként fogok fel és új teperek a homokban, mintha csak ide születtem volna. Csak akkor térek kicsit magamhoz, mikor meghallom leányom nyűgös nyafogását.
- Ki kell bírnunk Averie. Nemsokára odaérünk. Addig is igyál ebből. - nyújtok át felé egy kis üvegcsét, melyben energizáló főzet van. Megállunk, hogy igyon, aztán oltsa a szomját, közben én is megteszem, mert érzem, hogy kezd kicserepesedni a szám. Pillanatokon belül leányom arca elfehéredik, aztán a szél is feltámad. Az egyik karom a szemem elé kapom, a másiikkal Averiet próbálom elérni, aki már nincs is ott előttem, csak a hangját hallom a távolból.
- Averie! - szólítom a nevét, de már látom a lankákon szalad lefelé, én pedig nyüsszögős sóhajjal kezdek utána futni, hogy beérjem őt. Már csak ez hiányzott!
- Várj már meg leányom! - kiáltok utána, hátha megáll, de nem teszi...
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Azalea Mordwin
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Blanca Suárez - Kapcsolat
Vélemények
Mesélő and Averie G. Pesadillas like this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-02-08, 09:30
Remnak ébredése
"Álmában sárkánnyá változott. Egy sárkányhalmon aludt mohó sárkánygondolatokkal, ő maga is egyike lett ezeknek a lényeknek."
Azalea x Averie
Hajnali fél négy fele jár az idő, mikor kibújok az ágyból. Belelépek szőrös mamuszomba, hálóingemre kapom puha köntösöm és álmos fejjel veszem az irányt a konyha felé, hogy igyak egy csésze altató teát, annak reményével, hogy majd attól visszaalszom. Az asztal mellé ülök és épp töltök a forró italból, mikor újra rám tör az a különös érzés. A világ újra lelassul körülöttem, eltorzulnak a hangok és a színek, a szoba pedig olyannyira lehűl, hogy látni vélem benne saját leheletem. Körbe pillantok, de ahogy hátam mögé nézek, már nem a konyhát látom, hanem a láthatárig nyúló sivatagot. Lábam bokámig homokba süpped, miközben elvakít a fény és forró, száraz szél kap bele a hajamba, csak úgy mint hálóingem aljába. A széllel együtt egy mély, öblös hang is érkezik, mely valahonnan a távoli dűnéken túlról kedvesen a nevemen szólít és magához hívogat. Úgy beszél, mintha régi ismerősök lennénk. Kíváncsian teszek meg néhány lépést, majd a homok egy szemvillanás alatt elnyel. Ijedten sikkantok fel és szorítom össze szemeim, miközben zuhanok. Mikor újra felnézek szemhéjaim alól, már valahol egészen máshol vagyok. Egy hideg, sötét, nyirkos helyen, mélyen a föld alatt. Ezután hosszú, hideg folyosókon haladok keresve onnét a kiutat, majd elérek egy csarnokig, ahol oszlopai között meglátom őt...
Az óra hatot üt. Hangos kolompolására meglepetten kapom fel a fejem, mikor újra az asztal mellett találom magam. Kezemben tartom a kannát, ám tea már rég nincs benne, minden cseppje kifolyt a terítőre és rám. Értetlenül nézek magam elé. Megint elveszett az idő. Néhány percnek tűnt az egész, mégis órák teltek el közben.
-Oh, a fenébe. - bosszankodva kelek fel végül a székről és lépek odébb a teától tocsogó asztaltól, majd elkezdek feltakarítani. Miután végzek, felkeresem Azaleát, hogy elmeséljem neki legújabb "álmomat", na meg kíváncsi is vagyok jutott e előrébb a jóslatával kapcsolatban. Látogatásom nem bizonyul hiábavalónak, sok részlet a helyére kerül.
A márciusi holdfogyatkozás napján pirkadatkor Leával autóba ülünk és Délvidékre utazunk, hogy bevégezzük a jóslatát. Egy rég elfeledett helyre megyünk, Velenher del Sáchárba. A ősi sárkánymesékből csengett ismerősen számomra ez a név. Itt élet egykor a Kék Veszedelem, Remnak. Ő az egyik sárkány, akit vissza kell hoznunk az életbe. Az út nagy részét alvással vagy félálomban töltöm, jól esik, ahogy a lehúzott ablakon keresztül kellemesen simogat a tavaszi szél. Mérföldekkel később viszont felhúzom az üveget, a forróvá váló levegő jelzi, elértük Délvidék határát. Mikor elfogynak a járható utak, lóháton folytatjuk tovább a sivatagon át.
-Árnyékot akarok... - nyafogok kicsit, ahogy kelletlenül haladok a homokban, immáron saját lábaimon. Hiába fordul lassan délutánból estébe a nap, nem érzem, hogy kegyesebb lenne az idő. A térképre pillantok, olyan távol már nem járunk a sárkány szentélyének feltételezett helyétől. Megállok egy pillanatra, hogy igyak egy korty vizet, ám mielőtt kulacsomhoz nyúlhatnék elfog egy ismerős érzés. A lábam bokáig merül a forró homokba és feltámad a forró száraz szél, pont mint "álmomban".
-Lea... - kiáltok prádaanyám felé, majd meghallom azt a mély hangot a szél süvítésében. Futni kezdek a dűne oldalán lefelé, követve a hívó szót, amit csak én hallok.
Az óra hatot üt. Hangos kolompolására meglepetten kapom fel a fejem, mikor újra az asztal mellett találom magam. Kezemben tartom a kannát, ám tea már rég nincs benne, minden cseppje kifolyt a terítőre és rám. Értetlenül nézek magam elé. Megint elveszett az idő. Néhány percnek tűnt az egész, mégis órák teltek el közben.
-Oh, a fenébe. - bosszankodva kelek fel végül a székről és lépek odébb a teától tocsogó asztaltól, majd elkezdek feltakarítani. Miután végzek, felkeresem Azaleát, hogy elmeséljem neki legújabb "álmomat", na meg kíváncsi is vagyok jutott e előrébb a jóslatával kapcsolatban. Látogatásom nem bizonyul hiábavalónak, sok részlet a helyére kerül.
A márciusi holdfogyatkozás napján pirkadatkor Leával autóba ülünk és Délvidékre utazunk, hogy bevégezzük a jóslatát. Egy rég elfeledett helyre megyünk, Velenher del Sáchárba. A ősi sárkánymesékből csengett ismerősen számomra ez a név. Itt élet egykor a Kék Veszedelem, Remnak. Ő az egyik sárkány, akit vissza kell hoznunk az életbe. Az út nagy részét alvással vagy félálomban töltöm, jól esik, ahogy a lehúzott ablakon keresztül kellemesen simogat a tavaszi szél. Mérföldekkel később viszont felhúzom az üveget, a forróvá váló levegő jelzi, elértük Délvidék határát. Mikor elfogynak a járható utak, lóháton folytatjuk tovább a sivatagon át.
-Árnyékot akarok... - nyafogok kicsit, ahogy kelletlenül haladok a homokban, immáron saját lábaimon. Hiába fordul lassan délutánból estébe a nap, nem érzem, hogy kegyesebb lenne az idő. A térképre pillantok, olyan távol már nem járunk a sárkány szentélyének feltételezett helyétől. Megállok egy pillanatra, hogy igyak egy korty vizet, ám mielőtt kulacsomhoz nyúlhatnék elfog egy ismerős érzés. A lábam bokáig merül a forró homokba és feltámad a forró száraz szél, pont mint "álmomban".
-Lea... - kiáltok prádaanyám felé, majd meghallom azt a mély hangot a szél süvítésében. Futni kezdek a dűne oldalán lefelé, követve a hívó szót, amit csak én hallok.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2024-02-06, 20:02
Szentély a föld alatt
Sárkánykaland II. - Remnak ébredése
1. kör - @Azalea Mordwin, @Averie G. Pesadillas
Az év utolsó éjszakáján új hold kelt fel, a decemberi második. Fényes és ragyogó volt, fénye szinte túlviláginak hatott. Ezen az éjjelen a völgyet érintő jóslatokat övező homály végérvényessen eloszlott. Nem maradtak titok, sem kérdések. A jövendőlés két utat jelölt ki számukra. Mindkettő egy-egy sárkány ébredéséhez vezetett. Sepheron és Remnak. A sárkányok választottai, akik úttörői lesznek népük visszatérésének.
Az azúrnő, aki erejével feléleszti mások erejét, nyitja meg az utat egy föld alatti szentélyhez, ahol Remnak, a Kék veszelem csontjai nyugszanak. Hogy rátaláljon nyughelyére, útja idegen vidékre vezet, ahol boszorkányléptek ritkán járnak, mert homok borít mindent míg a szem ellát, a levegő fojtó, a nap sugarai perzselőek. A szentély bejárata viszont csak akkor tárul fel, mikor a Nap nyugovóra tér és a Hold a Föld árnyékába lép vöröslő fényével.
Azalea az útmutatást követően kutatásba kezd, hogy megtalálja a jóslatban említett helyet. Hamar rájön, hogy valahol Délvidéken kell keresgélnie, a pontos helyhez viszont hetekkel később sem kerül közelebb. Mígnem egy nap Aveire meglátogatja őt és mesél sárkányos álmairól. A lány megemlít egy Velenher del Sáchár nevű délvidéki helyet, ami a feljegyzések szerint egykoron a Kék Veszedelem élőhelye volt. Az elnevezés maga annyit tesz "a vizeket elfojtó". A két nő a főboszorkányok tornyának könyvtárába megy, ahol hosszú órákat töltenek régi térképek között. Kitartásukat végül siker koronázza, mert ráakadnak egy tekercsre, ami Remnak ősi szentélyének helyét jelöli. Rájönnek arra is, hogy a bejáratot csak a holdfogyatkozás idején pillanthatják meg, ami az újév harmadik havának tizennegyedik napjának éjjelén esedékes, vagyis négy nap múlva. A következő néhány napot kihasználják és felkészülnek a könnyű kalandot kicsit sem ígérő utazásra, majd a holdfogyatkozás reggelén nekivágnak Délvidéknek...
Az év utolsó éjszakáján új hold kelt fel, a decemberi második. Fényes és ragyogó volt, fénye szinte túlviláginak hatott. Ezen az éjjelen a völgyet érintő jóslatokat övező homály végérvényessen eloszlott. Nem maradtak titok, sem kérdések. A jövendőlés két utat jelölt ki számukra. Mindkettő egy-egy sárkány ébredéséhez vezetett. Sepheron és Remnak. A sárkányok választottai, akik úttörői lesznek népük visszatérésének.
Az azúrnő, aki erejével feléleszti mások erejét, nyitja meg az utat egy föld alatti szentélyhez, ahol Remnak, a Kék veszelem csontjai nyugszanak. Hogy rátaláljon nyughelyére, útja idegen vidékre vezet, ahol boszorkányléptek ritkán járnak, mert homok borít mindent míg a szem ellát, a levegő fojtó, a nap sugarai perzselőek. A szentély bejárata viszont csak akkor tárul fel, mikor a Nap nyugovóra tér és a Hold a Föld árnyékába lép vöröslő fényével.
Azalea az útmutatást követően kutatásba kezd, hogy megtalálja a jóslatban említett helyet. Hamar rájön, hogy valahol Délvidéken kell keresgélnie, a pontos helyhez viszont hetekkel később sem kerül közelebb. Mígnem egy nap Aveire meglátogatja őt és mesél sárkányos álmairól. A lány megemlít egy Velenher del Sáchár nevű délvidéki helyet, ami a feljegyzések szerint egykoron a Kék Veszedelem élőhelye volt. Az elnevezés maga annyit tesz "a vizeket elfojtó". A két nő a főboszorkányok tornyának könyvtárába megy, ahol hosszú órákat töltenek régi térképek között. Kitartásukat végül siker koronázza, mert ráakadnak egy tekercsre, ami Remnak ősi szentélyének helyét jelöli. Rájönnek arra is, hogy a bejáratot csak a holdfogyatkozás idején pillanthatják meg, ami az újév harmadik havának tizennegyedik napjának éjjelén esedékes, vagyis négy nap múlva. A következő néhány napot kihasználják és felkészülnek a könnyű kalandot kicsit sem ígérő utazásra, majd a holdfogyatkozás reggelén nekivágnak Délvidéknek...
Credit:byForras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
Azalea Mordwin likes this post
  ❱❱
Mesélő
❱❱⌛ 2024-01-31, 18:30
Szentély a föld alatt
Itt játszanak: Mesélő x Azalea x Averie
Délvidék elfelejtett szegletében, a föld alatt, mélyen, egy ősi templom nyugszik.
A jóslat hiányzó részlete szerint ez az a hely, ahová az azúrnő elvezeti a sárkányok felélesztőjét. Itt éled fel a megjövendölt Remnak, a Kék Veszedelem.
A jóslat hiányzó részlete szerint ez az a hely, ahová az azúrnő elvezeti a sárkányok felélesztőjét. Itt éled fel a megjövendölt Remnak, a Kék Veszedelem.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Mesélő
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :Bárhol, mindenhol - Kapcsolat
Vélemények
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|