Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3303 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Háztűznéző - Averie x Vesper
Element of Freedom
2 posters
1 / 2 oldal
Háztűznéző - Averie x Vesper
Element of Freedom
2 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2024-05-05, 21:55
Szabad szél
Rie és Vespa
Felkuncogok egy kicsit a szavaira, mert én sem lennék, de egy nap még mindig csak huszonnégy óra és nekem jelenleg a kétszerese is kevés lenne. Nagyon sok a kutató munka, de azért tudok időt szakítani mindenre, és a munkámat nagyon lelkiismeretesen végzem el a cégben is. Nem véletlenül.
Mindezt egyedül értem el, és építettem fel. Minden érdem az enyém, és nem is hagyok senkit elfelejteni ezt. A dolgozóim is megbízhatóak és csak azt kérem tőlük amit én is megteszek a cégért. Szigorú vagyok az igaz de nem oktalanul kegyetlen, azt megtartom másoknak. Bőven vannak akik érdemesek rá.
- Nos lehet hogy te kényelmes vagy, de nekem nem lesz több időm, így kénytelen vagyok az alvásből lecsípni ha olvasni akarok - sóhajtok fel kissé hiszen sokat kell tanulnom.
- Majd alszom a síromban vagy nem tudom. Ha főboszorkány leszek, akkor egy hétig csak aludni fogok... Ezzel fogok ünnepelni - sóhajtok fel ahogy beleiszom a sakéba. Kellemesen fanyar de nem fog megütni, nagyon sokat kell innom hogy ha azt akarom hogy érezzem is a hatását.
- Hm? A nagyapához? Jól van. Végül is engem is tudsz kezelni de ne sértődj meg a szexista beszólásain - figyelmeztetem előre mert ismerem a vénembert és nagyon bántó tud lenni ha az ember nem veszi fel a stílusát. Engem valahogy bír, talán elég pofátlan vagyok hogy érdekeljem, nem tudom de tudom hogy Andas sose szeretett ott lenni és Cal is mindig udvariaskodott csak egy keveset és hamar kimentette magát. Leteszem a szemfedőmet és megigazítom a hajam hogy ne legyen rendetlen.
- Egy kicsit. Tudod unalmas mindent egyedül csinálni, és kellettél te is hozzá. Meg nem volt buli hogy te nem tudsz velünk jönni éjjelente - vigyorodom el, és felsóhajtok a szavaira. Ha nem, hát nem. Mindenesetre kutatom még a börtönprojekt miértjét és hogy miért pont ezzel lépett fel Santiago.
- Elmegyünk oda a győzelmünket megünnepelni. Na meg ki tudja, lehet nászútra is - nevetek fel hiszen ez nem tabu téma köztünk, és így meg pláne esedékes lesz a dolog ha már mindketten vezetői babérokra törünk.
- Igen. Nagyon sok legenda kötődik a cseresznyevirágzáshoz. Remélem ránk is hullani fog majd és akkor még szerencsésebbek leszünk - hiszek benne hogy elérjüka célunkat hiszen nem tudom mit tehetnénk ha nem. Innen nem tudunk visszafordulni, ha elbukunk akkor meghalunk. Sok más választás nincs előttünk de ezt nem áll szándékomban megtenni.
- Tudom. Nem kételkesem benned én sem, ezért vagyunk olyan átkozottul jó páros. De ne aggódj, előbb utóbb rájövök mi az ami képes megnyugtatni téged éjszakára - mosolyodom el és nem bírom ki hogy ne piszkáljam egy kicsit, mert tudom mennyire érzékeny rá, vagy hát jobban mondva vevő az ilyesmire és képes zavarba jönni. Nem is tagadom hogy élvezem amikor ilyen meglepett/megdöbbent fejet vág.
- Hát tudod, gondolnom kell az ártatlanságomra is - vágok én is elkerekedett szemekkel nevetséges arcot, de nem bírom kihagyni és csak nevetek hogy nem kell ettől tartanom. Nem is igazán gondolnám.
- Ha szeretnéd hogy megkötözzelek, mondhatod nyugodtan ébren is, én rugalmas vagyok ha arról van szó és beengedlek a gatyámba - vigyorgok gonoszan. Aztán hagyom a témát, és ahogy rám néz komolyabban, én is elkomolyodom.
- Mhm? Jess? Mintha hallottam volna a nevét már, de ez akkor... elég sok mindent megmagyaráz. Többek között azt is hogy miért akarta annyira a nagybanyád ezt a házat. Ha bármi köze van a nénédhez és a barátjához akkor.... nyilván van mit titkolnia. Ide? Hát... elég indok lenne h meg akarja szerezni. De, mindegy is. Menjünk, nézzünk inkább körbe - teszem le az üres sake-s poharam és elindulok kifelé ha követ engem a hátsó kert felé.
- Így viszont sok opció nincsen. A házban nincs, szóval vagy a kertben van elásva bárhol vagy.... az öreg kútban amit még nem temettem be, mert nem volt rá időm. Nézzük meg - mutatom is neki az irányt a kert vége felé.
- Kérlek, érezd otthon magad - hajolok meg kissé drámaian, de amerre viszi a nekro érzéke én követem.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-03-04, 21:21
Háztűznéző
"A LELKI KÖTELÉKEK KÖZÜL AZOK BIZONYULNAK A LEGTISZTÁBBNAK ÉS LEGTARTÓSABBNAK, AMELYEK EGYETLEN PILLANTÁS NYOMÁN FOGANTAK."
Vesper x Averie
-Azért én nem vagyok ennyire mazochista, hogy teljesen lemondjak az ágynemű kényelméről és ébrentartó lötyökön éljek. - nevetek fel, bár kétségtelen, lényegesen kevesebb időt fogok alvással tölteni én is az elkövetkező hónapokban. Sok a dolog, de ha végül Morte elbukik, egyetlen ébren töltött percért sem lesz kár.
-Egyszer elvihetnél hozzá... - vetem fel, hiszen nem árt ha képben vagyunk egymás családjával. Na meg ha Vesper természetét képes vagyok elviselni, kötve hiszem, hogy a nagyapjáét ne tudnám.
-Hálás vagyok neked...ezért is fogok mindent megtenni, hogy főboszorkány lehess. - mosolyodom el és közben figyelem, ahogy arcáról leveszi a szemfedőt, majd elővillan mögüle a kék kavics. Felesleges is rejtegetnie, hiszen egymás közt vagyunk. Engem pedig amúgy sem ijeszt meg vele...
-Ohhh...ez őszintének hangzott... - lepődöm meg kicsit a szavain.
-...szóval azt mondod, hogy hiányoztam neked?! - cukkolom szemtelen mosolyra húzva a számat, aztán biztosítom róla, hogy nem tűnök el újra, főleg nem ilyen hosszú időre. Bár a böribe se önkéntes alapon vonultam be. Kérdésére viszont csak a fejemet ingatom. Sajnos senki érdemlegessel nem futottam össze a rácsok mögött, mivel az időm java részét magánzárkába töltöttem. A vállalkozásunk, hogy megbuktassuk az első főbanyát, elég merész húzás, így természetes, hogy olykor elfog minket a kétely, de végigcsináljuk, ha már belevágtunk. Soha nem futamodtunk meg semmi elől, és nem most fogjuk elkezdeni. És igaza van, most bátornak kell lennünk, mindkettőnknek. Vesper megígéri, hogy egyszer elvisz Japánba és szakét fogunk iszogatni a virágzó cseresznyefák alatt.
-Az nagyon jó volna. - bólintok a gondolatra, és valahol vágyom is rá, hogy végre lecsendesedjenek körülöttem a dolgok. Túl sok minden történik, túl gyorsan. Nem mellesleg tetszett az a vidék, szívesen visszatérnék oda, akár hosszabb időre is, mint amennyit prádaanyámmal eltöltöttem ott.
-Tudtad, hogy a japánok mágikus virágnak tartják? Egyes hiedelmek szerint, ha egy emberre ráhull a sakura szirma, akkor az szerencsés lesz... - emlegetek fel egy helyi babonát, amit Hokkaidon hallottam.
-Akkor adok neki egy esélyt... - döntöm is el, ha már Vesper is elismerően nyilatkozik Andas orvosi szakértelméről. Ha ennyien meg vannak vele elégedve, csak nem lehet kontár.
Felfedem a szöszke előtt bipoláris zavaromat. Egyfelől, nem akarok titkolózni előtte, másfelől idő kérdése és maga is rájönne. Jobb így.
-Megbízom benned...ahogy mindig is... - tudom, ő sohasem ártana nekem. Nem is várnék el azonnali sikert úgy sem, hogy tudom, kiváló a szakmájában. A kísérleti nyúl szerepéhez pedig már réges-rég hozzászoktam. Dr. Blackwood rengeteg féle kotyvalékot itatott meg velem, mire megtalálta a megfelelőt az állapotom kezelésére. Meg is nyugszom kicsit a férfi biztató szavai után, egészen jól fogadta a hírt. Azt hiszem tényleg kár volt aggodalmaskodnom. De aztán olyat mond...a lélegzetem is kihagy.
-Hogy...tessék? - kerekednek el szemeim a kérdése hallatán, majd magasra ível a szemöldököm is, miközben ő csak vigyorog. Ezt most komolyan képes volt bekérdezni? Fúú ez a pasas! Megköszörülöm a torkom, miközben sajátos kifejezés ül ki az arcomra.
-Pfff...azért...ennyire nem súlyos a helyzet... - szögezem le gyorsan hajamat a fülem mögé tűrve.
-Ami azt illeti....inkább használnálak kispárnának...vagy nyugtalanabb estéimen hamarabb rúgnám le a....veséidet. - válaszolom a fejemet ingatva. Hihetetlen. Nem attól tart, hogy békés álma alatt szívébe mártok egy kést vagy, hogy az arcába fojtok egy párnát, neeeem...az első ami eszébe jut, hogy álomjárásom közben ráülök. Cccch...férfiak!
-De ha attól félsz, hogy az éjszaka derekán a szobádba osonnék és a gatyádba matatnék...akkor inkább kötözz meg és zárj a pincédbe. - felelem duzzogva, leginkább a szőnyeg szélének beszélve. Bár akkor inkább már otthon alszom a saját ágyamban, mint a pincében.
-Egyébként... - emelem rá újból a tekintetem és kicsit más felé terelem a témát, mert van még valami, valami fontos, amit meg kell osztanom vele.
-...megtudtam, hogy ez a ház korábban egy Jess nevű srác tulajdona volt....történetesen Violet néném pasijáé. Ha másként alakul az életük, akkor most itt élnének együtt a gyerekeikkel. Különös véletlen, nem igaz? Erős a gyanúm, hogy Violet testét ide rejtették...valahová a kertedbe. - vázolom fel elméletemet, majd felkelek a kanapé széléről és az ablakhoz lépek, hogy az udvarra vethessek egy pillantást. Persze az is benne van, hogy tévedek, de szükségem van bizonyosságára, már csak a szellemnéném miatt is. A házat kizárhatjuk, nem lehet itt a test, hiszen Vesper felújítatta az egészet, ha az épületbe ásta volna el Violt, akkor a renoválás során nagy eséllyel előkerült volna. Na meg a lakástúra alatt megéreztem volna a maradványait.
-Ha igazam van, akkor....ez megmagyarázná a vén szatyor különös viselkedését is...hogy miért akarta ennyire ezt a birtokot és....hogy miért volt annyira ellene, hogy ide jöjjek és találkozzak veled. - pillantok hátra a vállam felett. Mi oka lenne minderre, ha nem egy sötét titkot akar leplezni ezzel?
-Megengeded, hogy körbenézzek odakint? - fordulok a férfi felé.
-Egyszer elvihetnél hozzá... - vetem fel, hiszen nem árt ha képben vagyunk egymás családjával. Na meg ha Vesper természetét képes vagyok elviselni, kötve hiszem, hogy a nagyapjáét ne tudnám.
-Hálás vagyok neked...ezért is fogok mindent megtenni, hogy főboszorkány lehess. - mosolyodom el és közben figyelem, ahogy arcáról leveszi a szemfedőt, majd elővillan mögüle a kék kavics. Felesleges is rejtegetnie, hiszen egymás közt vagyunk. Engem pedig amúgy sem ijeszt meg vele...
-Ohhh...ez őszintének hangzott... - lepődöm meg kicsit a szavain.
-...szóval azt mondod, hogy hiányoztam neked?! - cukkolom szemtelen mosolyra húzva a számat, aztán biztosítom róla, hogy nem tűnök el újra, főleg nem ilyen hosszú időre. Bár a böribe se önkéntes alapon vonultam be. Kérdésére viszont csak a fejemet ingatom. Sajnos senki érdemlegessel nem futottam össze a rácsok mögött, mivel az időm java részét magánzárkába töltöttem. A vállalkozásunk, hogy megbuktassuk az első főbanyát, elég merész húzás, így természetes, hogy olykor elfog minket a kétely, de végigcsináljuk, ha már belevágtunk. Soha nem futamodtunk meg semmi elől, és nem most fogjuk elkezdeni. És igaza van, most bátornak kell lennünk, mindkettőnknek. Vesper megígéri, hogy egyszer elvisz Japánba és szakét fogunk iszogatni a virágzó cseresznyefák alatt.
-Az nagyon jó volna. - bólintok a gondolatra, és valahol vágyom is rá, hogy végre lecsendesedjenek körülöttem a dolgok. Túl sok minden történik, túl gyorsan. Nem mellesleg tetszett az a vidék, szívesen visszatérnék oda, akár hosszabb időre is, mint amennyit prádaanyámmal eltöltöttem ott.
-Tudtad, hogy a japánok mágikus virágnak tartják? Egyes hiedelmek szerint, ha egy emberre ráhull a sakura szirma, akkor az szerencsés lesz... - emlegetek fel egy helyi babonát, amit Hokkaidon hallottam.
-Akkor adok neki egy esélyt... - döntöm is el, ha már Vesper is elismerően nyilatkozik Andas orvosi szakértelméről. Ha ennyien meg vannak vele elégedve, csak nem lehet kontár.
Felfedem a szöszke előtt bipoláris zavaromat. Egyfelől, nem akarok titkolózni előtte, másfelől idő kérdése és maga is rájönne. Jobb így.
-Megbízom benned...ahogy mindig is... - tudom, ő sohasem ártana nekem. Nem is várnék el azonnali sikert úgy sem, hogy tudom, kiváló a szakmájában. A kísérleti nyúl szerepéhez pedig már réges-rég hozzászoktam. Dr. Blackwood rengeteg féle kotyvalékot itatott meg velem, mire megtalálta a megfelelőt az állapotom kezelésére. Meg is nyugszom kicsit a férfi biztató szavai után, egészen jól fogadta a hírt. Azt hiszem tényleg kár volt aggodalmaskodnom. De aztán olyat mond...a lélegzetem is kihagy.
-Hogy...tessék? - kerekednek el szemeim a kérdése hallatán, majd magasra ível a szemöldököm is, miközben ő csak vigyorog. Ezt most komolyan képes volt bekérdezni? Fúú ez a pasas! Megköszörülöm a torkom, miközben sajátos kifejezés ül ki az arcomra.
-Pfff...azért...ennyire nem súlyos a helyzet... - szögezem le gyorsan hajamat a fülem mögé tűrve.
-Ami azt illeti....inkább használnálak kispárnának...vagy nyugtalanabb estéimen hamarabb rúgnám le a....veséidet. - válaszolom a fejemet ingatva. Hihetetlen. Nem attól tart, hogy békés álma alatt szívébe mártok egy kést vagy, hogy az arcába fojtok egy párnát, neeeem...az első ami eszébe jut, hogy álomjárásom közben ráülök. Cccch...férfiak!
-De ha attól félsz, hogy az éjszaka derekán a szobádba osonnék és a gatyádba matatnék...akkor inkább kötözz meg és zárj a pincédbe. - felelem duzzogva, leginkább a szőnyeg szélének beszélve. Bár akkor inkább már otthon alszom a saját ágyamban, mint a pincében.
-Egyébként... - emelem rá újból a tekintetem és kicsit más felé terelem a témát, mert van még valami, valami fontos, amit meg kell osztanom vele.
-...megtudtam, hogy ez a ház korábban egy Jess nevű srác tulajdona volt....történetesen Violet néném pasijáé. Ha másként alakul az életük, akkor most itt élnének együtt a gyerekeikkel. Különös véletlen, nem igaz? Erős a gyanúm, hogy Violet testét ide rejtették...valahová a kertedbe. - vázolom fel elméletemet, majd felkelek a kanapé széléről és az ablakhoz lépek, hogy az udvarra vethessek egy pillantást. Persze az is benne van, hogy tévedek, de szükségem van bizonyosságára, már csak a szellemnéném miatt is. A házat kizárhatjuk, nem lehet itt a test, hiszen Vesper felújítatta az egészet, ha az épületbe ásta volna el Violt, akkor a renoválás során nagy eséllyel előkerült volna. Na meg a lakástúra alatt megéreztem volna a maradványait.
-Ha igazam van, akkor....ez megmagyarázná a vén szatyor különös viselkedését is...hogy miért akarta ennyire ezt a birtokot és....hogy miért volt annyira ellene, hogy ide jöjjek és találkozzak veled. - pillantok hátra a vállam felett. Mi oka lenne minderre, ha nem egy sötét titkot akar leplezni ezzel?
-Megengeded, hogy körbenézzek odakint? - fordulok a férfi felé.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2024-01-27, 12:51
Szabad szél
Rie és Vespa
Sokkal nyugodtabb, és jobb hogy RieRie a rácsok ezen oldalán van, mintsem odabent. Nem szeretem ha messze vannak a hozzám közel állók, mert mindig... mindig fel kell készülni mindenre és azt is aláírom hogy ez lassú paranoia, de majd.... lesz ez másképp is. Eljön az ideje hogy vakmerőnek kell lennem, és az is leszek. Előre fogok lépni az árnyékből, és le fogom rúgdosni azt a szottyos Morte segget a székből. Mondjuk... lehet inkább új széket csináltatok.... Mhm, meggondolandó.
- Túlságosan sok, szóval szerintem egy ilyen gigantikus üstben fogok energizáló főzetet főzni mert aludni úgysem lesz időnk... - sóhajtok fel ahogy hátrasimítom a hajam az arcomból, és leveszem a szemfedőt. Itthon nem mindig hordom, és senki se látja úgyse a szemem. Pedig értékes drágakő ám...
- Tudom, bérelt helyem van már ott, de legalább sosem fogok fázni és sok ott az ismerős, ez is egy szempont. Amúgy is, mi mást tehettem volna? Téged nem tudtalak kifehéríteni így hát őket feketítettem be még jobban hogy a kettő közül te tűnj ártatlanabbnak. Végül is, bejött a tervem, nagyon ügyesen tudok ígérni - vigyorodom el kalózos mosollyal, mert az én ígéreteim sosem üres szavak, és most némi fenyegető él is vegyült bele, és nem is akartam visszafogni magam ez ügyben.
- Hát nem olyan népszerű az öreg. Mondjuk a nagyapa sem, mert azért az sem egyszerű eset de mivel hasonlít rám, ezért én jól kijövök vele, mindenki más meg ránk hagyja hogy megérdemeljük egymást - teszem hozzá, mert néha én is össze tudok ugatni vele, de még mindig ő a legnagyobb segítség ha elakadok a méreggel vagy a füvekkel.
- Ha csak ezen múlik veszek neked egy szettet belőle. Csak ne hagyj itt megint, mert egy pillanatra még én sem tudtam mihez kezdjek nélküled. Aztán öreganyád felbaszta az agyamat és így meglökött hogy hogyan szabadítsalak ki onnan. Találkoztál érdekes alakokkal bent legalább? - kérdezem kíváncsian. Azért érdekel miféle alakok lehetnek odabent, de nem vágyom a kék ruhára. Vagy hamar főnök lennék, vagy halott mert én ugyan nem adom senkinek magam.
- Ne is. Nem tudom milyen lehet de bátornak kell lenned. Csak egy kicsit. Megtaláljuk a módját hogy kigolyózzuk onnan, nekem jobban fog állni az a szék mint neki - mosolyodom el ahogy megveregetem a vállát.
- Nincs sok, de nem akarom lebecsülni. Mocskos egy alak, de ravasz is. Nem lesz olyan egyszerű menet ez a vezető csere és próbálok mindenre előre gondolni de kicsit félek is hogy nem fogok tudni és valamivel kibújik majd a kezeim közül - sóhajtok fel, mert a fejem már néha így is sajog a sok információtól amikkel tisztában kell lennem. Ki, kivel van konfliktusban miért és mikor.... A sok formaságtól hányni tudnék.
- Remek, mindenhova be kell jutnom ahová lehet - hagyom rá, ahogy hátrasimítom a hajam ami előrejön és belekortyolok az italomba. Finom ez a sake, kár hogy nálunk csak limitálva lehet kapni, és egészen japánig kell menni érte ha inni akarunk.
- Egyszer... iszogatunk sakét a sakura virágzáskor a folyó parton - ígérem meg neki, mert én is szeretnék oda kirándulni egyszer. Mondjuk pénzem nem mintha nem lenne rá, de most nem ez az elsődleges...
- Andas..... Megmondom őszintén, a véleményemet tartom, és nem kedvelem jobban mint amennyire kell, de a munkáját jól csinálja és hajlandó együtt dolgozni velem a dédapád egészségéért. Ez nekem egyelőre elég - teszem hozzá, mert a személyiségét sokszor nem viselem el, de orvosnak nagyon jó, ahogyan én is jó vagyok a saját szakmámban.
Amikor főzetet kér tőlem alvásra kissé felhúzom a szemöldököm de hallgatok, mert érzem hogy valamit el akar mondani, csak nem tudja hol kezdje. Márpedig nekem mindig mindent elmondhatott és én is elmondtam neki mindent ami akár j akér rossz akár vérciki. Ő nem használná fel ellenem soha.
- Oh, szóval neked is olyasmit van mint a nénédnek. Őszintén szólva sejtettem hogy van valami, de engem nem zavar. Mármint.... jó hogy elmondtad nekem, megpróbálok rá valami erős főzetet kiokoskodni de nem ígérem hogy azonnal sikerülni fog - mosolyodom el, hiszen tudom hogy ez nem lehet könnyű, és sok mindent hallottam Violetről és arról hogy milyen volt.
- Meg fogjuk oldalni, Rie. Ezt is, mint minden mást, és nyugodtan fogsz aludni. De ugye álmodban nem vagy erőszakos? Nem fogsz.... megerőszakolni miközben alszom? - piszkálom kissé gonoszkás mosollyal. Mert muszáj. Nem tudom kihagyni.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-11-27, 17:14
Vesper és Averie
─────────────────────────────────
Jól esik, hogy így vigyáz rám. De tényleg. Talán mondanom sem kell, de ha ő került volna az én helyzetemben, én is mindent megtettem volna, hogy kihozzam őt a dutyiból. Ebben egészen biztos lehet.
-Az biztos, hogy unatkozni nem fogunk, sok dolgunk lesz a közeljövőben. - mosolyodom el, ahogy arra gondolok mi mindennel ütjük majd el az időnket. Rögtön itt van a drága nagyanyám, akinek tönkre fogjuk tenni az életét. Alig várom már. A vén szatyor ezt kizárólag magának köszönheti, kár volt belénk állnia. Azzal meg, hogy Vespert is belekeverte, hogy képes lett volna lemérgezni őt, még személyesebbé tette. Az én véremet szívhatja, kezelem, de a barátaim tabuk. Viol nénémnek pedig egyúttal igazságot szolgáltatunk, mert kijár neki, hogy megtudja a család, mi történt vele valójában. Ott van Santiago és a boszorkányszéke is. Mindent el fogunk követni, hogy kikerüljön a segge alól. Na és persze a banyaprojektet se felejtsük el. Szó mi szó, elég izgalmas időszak elé nézünk. És talán, ha marad egy kevés szabadidőnk még a Dallast is végignézhetjük.
Szabadulásom óta foglalkoztat a kérdés, hogyan érte el, hogy kiengedjenek. Persze ötleteim vannak, ismerem már őt mint a rossz pénzt, nem válogat az eszközökben, de mégis csak másabb a saját szájából hallani a történteket. Elmosolyodom, ahogy kérdésemre jókedvűen felnevet, majd büszkén ossza meg velem gátlástalan tetteit.
-A Pokolra fogsz jutni egy nap. - nevetek fel, bár tudom valószínűleg az én sorsom is hasonló lesz, tekintve mennyi tündevér tapad a kezemhez.
-Valami ilyesmire számítottam, bár azt nem hittem, hogy sikerül pereputtyostól elüldöznöd őket a völgyből. - kuncogok jókedvűen és szinte látom magam előtt az éjszaka leple alatt lófuttába távozó tündecsaládot. Eltűnődöm, még jó módszer is lehetne ez a tündenegyed kiürítésére, ha nem volna túl időigényes és túlon túl macarás.
-Úgy látom édesapádat nem sokan kedvelik a családodban. - szűröm le az elhangzottak alapján. Azt tudtam, hogy a fiaival nehezen jön ki, de ezek szerint a saját apja sem igazán rajong Angusért. Ez valahol szomorú.
"Nem áll jól neked a börtön" jegyzi meg Vesper, amivel kétség kívül egyet is tudok érteni. Jobb is a rács ezen felén lenni, ahol most vagyok.
-Elhiheted, én sem vágyom oda vissza...rém unalmas a társaság...- sóhajtok egy nagyot. Mert hát ki akarna napi szinten megverekedni az ebédért, vagy fél szemmel a háta mögé figyelve zuhanyozni? Az alvásról már ne is beszéljünk, azután volt csak nyugtom, hogy majdnem párnába fullasztottam a cellatársam és így elintéztem magamnak egy jó kis magánzárkát.
-...bár a végén kezdtem egészen megszokni azt a pasztelkék színű kezeslábast. Egész jól ment a hajam színéhez. - teszem hozzá komolytalanul.
-Tudom, persze, hogy tudom...és ne gondold, hogy legbelül nem félek néha. Ijesztő egy rohadék Santiago Morte...de igyekszem ezt nem mutatni. - vonom meg kissé vállaimat. Mégis, mi mást tehetnék? Azt nem hagyom, hogy kiszagolja a bizonytalanságomat, mert akkor végem.
-Ha te kerülsz a székbe...bájolognod sem kell, mert Santi valószínűleg a fasorban sem lesz addigra... - hajtom fel italom és kiürült poharam az asztal szélére helyezem.
-...egy megbuktatott főbanyának nem sok keresnivalója van a felső hatalomban. - teszem hozzá tényszerűen, mert Santiago bukni fog méghozzá nagyot. Van bőven a rovásán, bár azok a dolgok még bizonyításra várnak. Aztán arcom kissé aggodalmassá válik, mikor a főboszorkány megölését hozza a szóba, de gyorsan megnyugtat, hogy nem fog hülyeséget csinálni.
-Ahová pedig nem jutsz be, oda beviszlek majd én... - fűzöm hozzá ígéretként, majd szóba kerül a dédapus és a betegsége.
-Ez jól hangzik. - bólintok szavaira, bár nem állítom, hogy nem lep meg, hogy az eddig gyávának és seggnyalónak tartott kisebbik bátyjával dolgozna össze és félretenné az ellenérzéseit, hogy segítsen a dédapón. Ez azért kedves.
-Mondd csak...Andast jó orvosnak tartod? - kérdezem kíváncsian, bár fogalmam sincs róla Vesper mennyire van tisztában fivére munkásságával.
-A házidokim nyugdíjba ment és nekem kellene egy új.... - teszem hozzá magyarázatképp. Dédapám megelégedéssel beszél Andasról, Sola néném pedig ódákat zeng róla, bár dicsérete többnyire nem feltétlen a szakmai érdemeinek szólnak. Végülis érthető, hogy jó véleménnyel vannak doktor Crossról, Blackwood doktor kedvenc tanítványa volt, az egyik legjobbtól tanult. De nem tudom, nehezen bízom meg idegenekben, főleg hogy nem vagyok egy egyszerű eset. Amúgy ha már témánál vagyunk, úgy döntök megfogadom szellemnéném tanácsát és megpróbálom elmondani Vespernek az igazat. Nehezen kezdek neki, nehéz erről beszélnem és már attól ideges leszek, ha csak rá gondolok, de most muszáj összeszednem magam, mert tudom, előbb utóbb úgyis rájönne. A francba, voltaképpen nem értem mitől parázok, Vesper a legjobb barátom, akinek bármit elmondhatok.
-Ühüm. - bólintok ismét, miközben feszengve ücsörgök a kanapé szélén és zavartan tördelem az ujjaimat.
-...és alvajárás ellen. - teszem hozzá megvallva, nem ritka, hogy éjszaka elkóborlok. Ez önmagában egy nekromantánál még nem is számít annyira furcsának. Meglehetősen gyakoriak a holtmágiát űzők körében az alvászavarok, mivel a nekromágia mentálisan eléggé megviseli a használóját. Ezzel több mint valószínű, hogy Vesper is tisztában van.
-...a hallucinációk és az időkiesések zavaróbbak. - húzom el a számat, majd a táskámért nyúlok és némi kutakodás után előhúzok belőle egy apró fiolát, amiben egy borostyán színű folyadék van. Az üvegcsét közénk az asztalra teszem.
-Olyan vagyok, mint amilyen Violet néném volt. Ez segít, hogy "normális" legyek...vagyis eddig ez segített...mostanában nem igazán hatnak a gyógyszerek... - térdemre könyöklök tenyereimmel támasztva arcomat, miközben a borostyánszínű fiolát figyelem, majd lassan Vesperre emelem pillantásomat. Adolfina az ég tudja milyen szándékból, de nem is olyan rég beavatta Vespert Violettel kapcsolatban, így szerencsére nem kell részleteznem, milyen gondjai voltak a nénémnek.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
HÁZTŰZNÉZŐ
Jól esik, hogy így vigyáz rám. De tényleg. Talán mondanom sem kell, de ha ő került volna az én helyzetemben, én is mindent megtettem volna, hogy kihozzam őt a dutyiból. Ebben egészen biztos lehet.
-Az biztos, hogy unatkozni nem fogunk, sok dolgunk lesz a közeljövőben. - mosolyodom el, ahogy arra gondolok mi mindennel ütjük majd el az időnket. Rögtön itt van a drága nagyanyám, akinek tönkre fogjuk tenni az életét. Alig várom már. A vén szatyor ezt kizárólag magának köszönheti, kár volt belénk állnia. Azzal meg, hogy Vespert is belekeverte, hogy képes lett volna lemérgezni őt, még személyesebbé tette. Az én véremet szívhatja, kezelem, de a barátaim tabuk. Viol nénémnek pedig egyúttal igazságot szolgáltatunk, mert kijár neki, hogy megtudja a család, mi történt vele valójában. Ott van Santiago és a boszorkányszéke is. Mindent el fogunk követni, hogy kikerüljön a segge alól. Na és persze a banyaprojektet se felejtsük el. Szó mi szó, elég izgalmas időszak elé nézünk. És talán, ha marad egy kevés szabadidőnk még a Dallast is végignézhetjük.
Szabadulásom óta foglalkoztat a kérdés, hogyan érte el, hogy kiengedjenek. Persze ötleteim vannak, ismerem már őt mint a rossz pénzt, nem válogat az eszközökben, de mégis csak másabb a saját szájából hallani a történteket. Elmosolyodom, ahogy kérdésemre jókedvűen felnevet, majd büszkén ossza meg velem gátlástalan tetteit.
-A Pokolra fogsz jutni egy nap. - nevetek fel, bár tudom valószínűleg az én sorsom is hasonló lesz, tekintve mennyi tündevér tapad a kezemhez.
-Valami ilyesmire számítottam, bár azt nem hittem, hogy sikerül pereputtyostól elüldöznöd őket a völgyből. - kuncogok jókedvűen és szinte látom magam előtt az éjszaka leple alatt lófuttába távozó tündecsaládot. Eltűnődöm, még jó módszer is lehetne ez a tündenegyed kiürítésére, ha nem volna túl időigényes és túlon túl macarás.
-Úgy látom édesapádat nem sokan kedvelik a családodban. - szűröm le az elhangzottak alapján. Azt tudtam, hogy a fiaival nehezen jön ki, de ezek szerint a saját apja sem igazán rajong Angusért. Ez valahol szomorú.
"Nem áll jól neked a börtön" jegyzi meg Vesper, amivel kétség kívül egyet is tudok érteni. Jobb is a rács ezen felén lenni, ahol most vagyok.
-Elhiheted, én sem vágyom oda vissza...rém unalmas a társaság...- sóhajtok egy nagyot. Mert hát ki akarna napi szinten megverekedni az ebédért, vagy fél szemmel a háta mögé figyelve zuhanyozni? Az alvásról már ne is beszéljünk, azután volt csak nyugtom, hogy majdnem párnába fullasztottam a cellatársam és így elintéztem magamnak egy jó kis magánzárkát.
-...bár a végén kezdtem egészen megszokni azt a pasztelkék színű kezeslábast. Egész jól ment a hajam színéhez. - teszem hozzá komolytalanul.
-Tudom, persze, hogy tudom...és ne gondold, hogy legbelül nem félek néha. Ijesztő egy rohadék Santiago Morte...de igyekszem ezt nem mutatni. - vonom meg kissé vállaimat. Mégis, mi mást tehetnék? Azt nem hagyom, hogy kiszagolja a bizonytalanságomat, mert akkor végem.
-Ha te kerülsz a székbe...bájolognod sem kell, mert Santi valószínűleg a fasorban sem lesz addigra... - hajtom fel italom és kiürült poharam az asztal szélére helyezem.
-...egy megbuktatott főbanyának nem sok keresnivalója van a felső hatalomban. - teszem hozzá tényszerűen, mert Santiago bukni fog méghozzá nagyot. Van bőven a rovásán, bár azok a dolgok még bizonyításra várnak. Aztán arcom kissé aggodalmassá válik, mikor a főboszorkány megölését hozza a szóba, de gyorsan megnyugtat, hogy nem fog hülyeséget csinálni.
-Ahová pedig nem jutsz be, oda beviszlek majd én... - fűzöm hozzá ígéretként, majd szóba kerül a dédapus és a betegsége.
-Ez jól hangzik. - bólintok szavaira, bár nem állítom, hogy nem lep meg, hogy az eddig gyávának és seggnyalónak tartott kisebbik bátyjával dolgozna össze és félretenné az ellenérzéseit, hogy segítsen a dédapón. Ez azért kedves.
-Mondd csak...Andast jó orvosnak tartod? - kérdezem kíváncsian, bár fogalmam sincs róla Vesper mennyire van tisztában fivére munkásságával.
-A házidokim nyugdíjba ment és nekem kellene egy új.... - teszem hozzá magyarázatképp. Dédapám megelégedéssel beszél Andasról, Sola néném pedig ódákat zeng róla, bár dicsérete többnyire nem feltétlen a szakmai érdemeinek szólnak. Végülis érthető, hogy jó véleménnyel vannak doktor Crossról, Blackwood doktor kedvenc tanítványa volt, az egyik legjobbtól tanult. De nem tudom, nehezen bízom meg idegenekben, főleg hogy nem vagyok egy egyszerű eset. Amúgy ha már témánál vagyunk, úgy döntök megfogadom szellemnéném tanácsát és megpróbálom elmondani Vespernek az igazat. Nehezen kezdek neki, nehéz erről beszélnem és már attól ideges leszek, ha csak rá gondolok, de most muszáj összeszednem magam, mert tudom, előbb utóbb úgyis rájönne. A francba, voltaképpen nem értem mitől parázok, Vesper a legjobb barátom, akinek bármit elmondhatok.
-Ühüm. - bólintok ismét, miközben feszengve ücsörgök a kanapé szélén és zavartan tördelem az ujjaimat.
-...és alvajárás ellen. - teszem hozzá megvallva, nem ritka, hogy éjszaka elkóborlok. Ez önmagában egy nekromantánál még nem is számít annyira furcsának. Meglehetősen gyakoriak a holtmágiát űzők körében az alvászavarok, mivel a nekromágia mentálisan eléggé megviseli a használóját. Ezzel több mint valószínű, hogy Vesper is tisztában van.
-...a hallucinációk és az időkiesések zavaróbbak. - húzom el a számat, majd a táskámért nyúlok és némi kutakodás után előhúzok belőle egy apró fiolát, amiben egy borostyán színű folyadék van. Az üvegcsét közénk az asztalra teszem.
-Olyan vagyok, mint amilyen Violet néném volt. Ez segít, hogy "normális" legyek...vagyis eddig ez segített...mostanában nem igazán hatnak a gyógyszerek... - térdemre könyöklök tenyereimmel támasztva arcomat, miközben a borostyánszínű fiolát figyelem, majd lassan Vesperre emelem pillantásomat. Adolfina az ég tudja milyen szándékból, de nem is olyan rég beavatta Vespert Violettel kapcsolatban, így szerencsére nem kell részleteznem, milyen gondjai voltak a nénémnek.
Üzenet: @Vesper Cross || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-11-18, 19:27
Szabad szél
Rie és Vespa
Visszamosolygom ahogy rám néz. A megállapodásunk egészen kellemes következményeket is hozhat magával és szüksem is lesz minden hátszélre. Mindenre, ami a székbe engem juttathat Mortével ellentétben.
- Azt amúgy is bármikor megtettem volna, ettől függetlenül, mert unatkoznék nélküled ami azt illeti - mosolyodom el. Averie igazán közeli barátom és tudja jól hogy a mosolyaim nagy része hamis és csak neki tartok fent őszinte megnyilvánulásokat. Egyébként egészen jól színlelek bármit, és ez kelleni is fog nekem hogy megnyerjem a völgyet. A nagy családokat főleg.
A kérdésére elnevetem magam szégyentelenül, hiszen nem titkolom előtte hogy mit tettem. Mit nem?
- Megfenyegettem az áldozat családját hogy ha te börtönben maradsz akkor ők szépen lassan elfogynak, és mondják azt hogy a döglött tünde gyűlölt téged és mindent elkövetett ellened és hogy ő emelt kezet rád. Így jogos önvédelemmé alakítottam a gyilkosságot, miután részletesen elmagyaráztam mindent a bírónak és kézzel fogható bizonyítékot is szolgáltattam a magam igazáról. Így ő is belátta hogy jogtalan az ítélet és újra nyitotta a pert - magyarázom neki összefoglalva. Nagyon sok erőfeszítésembe került hogy mindent összerakjak pöccre hogy lemossam a nevét de sikerült. A srácok meg gondoskodtak róla hogy utána a családot még sokszor lássák, mielőtt elköltöztek volna a völgyből.
- Ha jól tudom, akkor a per megviselte az áldozat családját, így elköltöztek a völgyből és talán valami emberi településen helyezkedtek el, nem is érdekel igazán - teszem hozzá ártatlanul hiszen nyilván halálosan megfenyegettem őket hogy takarodjanak el innen mielőtt meggondolom magam és hat láb mélyre ásom el őket amiért az ostoba kölykük miatt rácsok mögé került Averie.
Teljesen nyilvánvaló hogy őt hozom ki rosszul belőle, még véletlen sem minket, akik vadásztunk rájuk. A kis baráti körömet most épp másra fogom felhasználni mint tünde gyilkolás.
- Akármeddig ülhetsz benne - nevetek fel könnyedén kicsit ahogy elképzelem őt sellőzve a kádban. Ha ez tenné boldoggá, akkor mindenképp tegye meg. Most úgyis ránk fér a pihenés, bár nincs belőle túl sok. Mozgalmasak a napjaink. Az elmúlt két hétben több helyen fordultam meg mint amennyit a saját házamban töltöttem.
- Nagyjából. Én kijövök vele, de állítólag még apámat se kedveli igazán annak ellenére hogy a fia. Ő is méregkeverő és néhány dolgot tőle tanultam, és ha valami szakmai tanács kell akkor oda megyek először - teszem hozzá, mert eleinte én sem jöttem ki túlságosan jól a nagyfaterral, de aztán rájöttünk hogy eléggé hasonlítunk egymásra.
- Még jó, akkor azért eléggé gondban lennénk mindketten. Még van időnk, már elkezdtem gyűjteni a támogatókat - pillantok rá a saké-val a kezemben. Hosszasabb folyamat lesz ez, de megéri. Kell nekem az a szék.
- Nem akarok vészmadárkodni. Csak hát, te értessz engem a legjobban és nem hiába vagyunk barátok, nem akarlak még egyszer rácsok mögött látni, nem áll jól neked a börtön - iszok bele a sakéba, és aztán megforgatom a poharat a kezemben. Pót cselekvés csak semmi más.
- Jó. Tudod jól hogy nem féltelek agyon, de ettől még nem örülök hogy ott kell bájologni. Mennyivel jobb lesz ha én ülök a székében és nekem csak minimálisan kell vele bájolognom... - sóhajtok fel, mert addig még sajnos el fog telni egy kis idő és óhatatlan hogy kapcsolatba kerüljek vele. Mily fájdalom.
- Tudom, tudom. Egészen más tészta, és egy idő múlva főboszorkány leszek, nekem is meg kell tennem mindent a völgyért... És ez alatt nem a tüncikékkel való bájolgást értem - sóhajtok fel hiszen ez felelősség, de úgy hiszem meg fogok vele birkózni. Bár masszívan kell tartanom a hatalmam, mert azt a széket nem elég megszerezni, meg is kell tartani és bizonyítanom kell hogy alkalmas és méltó vagyok rá. Nem csak a levegőbe beszélek.
- Nem fogok semmit csinálni, csak szerepelni mindenhol ahol lehet. Fórumokon, megbeszéléseken, mindenen ahová csak be tudok jutni - bár kétlem hogy lenne aki nem ismer valamennyire a völgyben. Vagy erről vagy arról de sokan hallottak rólam. Averie szerint a völgybéli lányok között is népszerű vagyok a kinézetem miatt, mert nem sokat ront az összhatáson hogy fél szememre megvakultam még gyerekként. Nem örülök neki, mert hát ki tenné, de így is ki tudom hozni magamból a maximumot. Sok gondot már nem okoz.
- Azt megköszönöm. Hasznos lesz látni őket és ötletet meríteni hogy hogyan állítsam össze a projektemet. Nagyot kell szólnia ennek is - efelől nincs kétségem. Meg kell mutatnom hogy megérdemlem azt a széket.
- Oké, majd akkor jelzek ha mennék. Jó hát, nem is csodálom, van miért szigorúbbnak lenni az őrségnek a mostani hetek után...- azért nem minden múlt el nyomtalanul, és sok családnál nem is mennek ki este sehová. Félnek, mi történhet és ezt a félelmet akarom megszüntetni. A völgy mindig is biztonságos volt, de most nem az....
- Hogy felejthetném el? Megígértem, nem? Ki akarom próbálni hogy ha a meglévő recepten kicserélem egy összetevőt, az milyen hatással lesz rá. Ugyanakkor még Andassal is fogok beszélni erről, mert ő mégis csak orvos. De szeirntem ketten kiokoskodunk valamit ami segíteni fog - bíztatom mert optimista vagyok. Elég jó méregkeverő vagyok hogy tudjam, szinte nincs is lehetetlen, csak kellő kitartás és kísérletező készség kell hozzá.
- Hm? Mire, rémálmokra, lázálmokra? - kérdezem, de ha csak ennyi kell, neki is keverek valamit. Valami pihentetőt.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-13, 17:51
Vesper és Averie
─────────────────────────────────
Megmosolygom, ahogy nevetve kis megállapodásunkról nyilatkozik. "Kisegítem." Igen, nevezhetjük akár így is, bár én szívesebben gondolok erre baráti hálám jeleként.
-És a börtönből is kihoztál....ennyivel tartozom. - felelem mosolyogva.
-Amúgy még nem is mesélted, hogyan sikerült elérned, pedig érdekelnének ám a részletek. - pillantok rá kíváncsian remélve, hogy most beavat. Amúgy is megígérte, hogy elmondja, de érthető okokból a Boszorkányseprű nem volt a legalkalmasabb hely erre. Azóta pedig most van először alkalmunk találkozni.
-Igen, igen. Tökéletes. Félő, ha belemászom, többet ki sem akarok majd szállni belőle. - mert hát ismerem magam, órákat képes vagyok elidőzni a kádban. Gyerekként a dédanyám mindig azzal riogatott, ha túl sokáig pancsolok még a végén uszonyom nő.
Vesper megemlíti a családját, ritka pillanatok egyike, így kihasználom és rákérdezek, milyen ember is a nagyapja?
-Szóval olyan mint te, csak idősebb és morcosabb kiadásban. - végignézek rajta, és próbálom elképzelni, milyen lehet az öreg.
-Rengeteg időnk van, szerencsére nem egy nap alatt kell megváltani a világot. - bólintok. Kellő türelemmel és ravaszsággal el fogja érni, hogy övé legyen a Morte-szék. És természetesen segíteni fogok neki ebben, hiszen a szavamat adtam.
-Ugyan, Vesper, nem kell, hogy félts...tudok magamra vigyázni. Közel sem vagyok olyan elveszett, mint amilyennek néha látszom. - vonom meg kissé vállaimat apró mosollyal. Elvégre én sem vagyok sokkal másabb, mint a családom bármely tagja, a véremben van a ravaszság és a túlélés.
-Csak annyira teszem, amennyire feltétlen muszáj... - felelem, mikor a bájolgást említi. Sajnos klánvezérként ez is része a feladataimnak, legalábbis míg a bájgúnár rangjában van.
-Klánvezető lettem...bármit megtennék a klánomért, és a bármit nyugodtan értheted szó szerint. - teszem hozzá komolyra fordítva a szót, miközben iszok egy újabb kortyot a szakémból. Ha kell meg is halnék a klánomért, bár nyilván nem célom korán urnába kerülni, onnan aligha lennék bárki hasznára. Hiába, nem vagyunk már tündesuttyókat kergető gyerekek. Felnőttünk, és itt már mások a játékszabályok. Santiago is bármire hajlandó, hogy segge alatt a szék masszív maradjon. Ezért tekintetem kissé aggódóvá válik, mikor Vesper ismét a főboszorkány megöléséről beszél. Bár magam is tudom Santiago legjobb helyen a föld alatt lenne.
-Egyezzünk meg Vesper. Nem csinálok őrültségeket, ha te sem... - ajánlom fel. Kínos lenne, ha az akciója balul sülne el és abba a börtönbe kerülne, ami Santinak sikert hozott. Bár nyilván látogatnám, és vinnék neki fánkot is, de jobb ha nincsenek közöttünk falak.
A mappa, amit átnyújtok csak egy kivonat, mégis kellő képet ad arról, milyen is egy sikeres projekt. Nem könnyű megugrani a szintet, de nem is lehetetlen.
-Vannak kiaknázatlan lehetőségek a völgyben...majd megmutatom neked azt is, hogy az én főboszorkány őseim, mivel nyerték meg a völgy népét. - teszem hozzá. Azt hiszem lesz mit olvasnia, hiszen elég tekintélyes anyagról van szó.
-Azért írj rám mielőtt jönnél, nehogy fennakadj a biztonsági szolgálaton, kicsit szigorúbb az őrség a családi birtok bejáratánál, mint a klánháznál... - tanácsolom neki, nehogy úgy járjon mint a bátyja nemrég. Ám Cal látogatását nem hozom szóba. Amikor a dédit említi és a gyógynövényeket, felcsillan még a szemem is.
-Oh, hát nem felejtetted el? Találtál valamit, ami segíthet rajta? - kérdezem bizakodóan, annyira szeretném, ha a dédapus jobban lenne végre. Olyan sokkal tartozom neki is. Egy hosszabb pillanatra elcsendesedek, eszembe jutnak szellemnéném szavai. Lehet, hogy most kellene beszélnem neki az éjszakai kóborlásaimról? Igen, ez egész jó alkalomnak tűnik.
-Talán...nekem is keverhetnél valamit...a rossz álmok ellen. - teszem hozzá halkan bevallva, hogy nyugtalanul alszom.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
HÁZTŰZNÉZŐ
Megmosolygom, ahogy nevetve kis megállapodásunkról nyilatkozik. "Kisegítem." Igen, nevezhetjük akár így is, bár én szívesebben gondolok erre baráti hálám jeleként.
-És a börtönből is kihoztál....ennyivel tartozom. - felelem mosolyogva.
-Amúgy még nem is mesélted, hogyan sikerült elérned, pedig érdekelnének ám a részletek. - pillantok rá kíváncsian remélve, hogy most beavat. Amúgy is megígérte, hogy elmondja, de érthető okokból a Boszorkányseprű nem volt a legalkalmasabb hely erre. Azóta pedig most van először alkalmunk találkozni.
-Igen, igen. Tökéletes. Félő, ha belemászom, többet ki sem akarok majd szállni belőle. - mert hát ismerem magam, órákat képes vagyok elidőzni a kádban. Gyerekként a dédanyám mindig azzal riogatott, ha túl sokáig pancsolok még a végén uszonyom nő.
Vesper megemlíti a családját, ritka pillanatok egyike, így kihasználom és rákérdezek, milyen ember is a nagyapja?
-Szóval olyan mint te, csak idősebb és morcosabb kiadásban. - végignézek rajta, és próbálom elképzelni, milyen lehet az öreg.
-Rengeteg időnk van, szerencsére nem egy nap alatt kell megváltani a világot. - bólintok. Kellő türelemmel és ravaszsággal el fogja érni, hogy övé legyen a Morte-szék. És természetesen segíteni fogok neki ebben, hiszen a szavamat adtam.
-Ugyan, Vesper, nem kell, hogy félts...tudok magamra vigyázni. Közel sem vagyok olyan elveszett, mint amilyennek néha látszom. - vonom meg kissé vállaimat apró mosollyal. Elvégre én sem vagyok sokkal másabb, mint a családom bármely tagja, a véremben van a ravaszság és a túlélés.
-Csak annyira teszem, amennyire feltétlen muszáj... - felelem, mikor a bájolgást említi. Sajnos klánvezérként ez is része a feladataimnak, legalábbis míg a bájgúnár rangjában van.
-Klánvezető lettem...bármit megtennék a klánomért, és a bármit nyugodtan értheted szó szerint. - teszem hozzá komolyra fordítva a szót, miközben iszok egy újabb kortyot a szakémból. Ha kell meg is halnék a klánomért, bár nyilván nem célom korán urnába kerülni, onnan aligha lennék bárki hasznára. Hiába, nem vagyunk már tündesuttyókat kergető gyerekek. Felnőttünk, és itt már mások a játékszabályok. Santiago is bármire hajlandó, hogy segge alatt a szék masszív maradjon. Ezért tekintetem kissé aggódóvá válik, mikor Vesper ismét a főboszorkány megöléséről beszél. Bár magam is tudom Santiago legjobb helyen a föld alatt lenne.
-Egyezzünk meg Vesper. Nem csinálok őrültségeket, ha te sem... - ajánlom fel. Kínos lenne, ha az akciója balul sülne el és abba a börtönbe kerülne, ami Santinak sikert hozott. Bár nyilván látogatnám, és vinnék neki fánkot is, de jobb ha nincsenek közöttünk falak.
A mappa, amit átnyújtok csak egy kivonat, mégis kellő képet ad arról, milyen is egy sikeres projekt. Nem könnyű megugrani a szintet, de nem is lehetetlen.
-Vannak kiaknázatlan lehetőségek a völgyben...majd megmutatom neked azt is, hogy az én főboszorkány őseim, mivel nyerték meg a völgy népét. - teszem hozzá. Azt hiszem lesz mit olvasnia, hiszen elég tekintélyes anyagról van szó.
-Azért írj rám mielőtt jönnél, nehogy fennakadj a biztonsági szolgálaton, kicsit szigorúbb az őrség a családi birtok bejáratánál, mint a klánháznál... - tanácsolom neki, nehogy úgy járjon mint a bátyja nemrég. Ám Cal látogatását nem hozom szóba. Amikor a dédit említi és a gyógynövényeket, felcsillan még a szemem is.
-Oh, hát nem felejtetted el? Találtál valamit, ami segíthet rajta? - kérdezem bizakodóan, annyira szeretném, ha a dédapus jobban lenne végre. Olyan sokkal tartozom neki is. Egy hosszabb pillanatra elcsendesedek, eszembe jutnak szellemnéném szavai. Lehet, hogy most kellene beszélnem neki az éjszakai kóborlásaimról? Igen, ez egész jó alkalomnak tűnik.
-Talán...nekem is keverhetnél valamit...a rossz álmok ellen. - teszem hozzá halkan bevallva, hogy nyugtalanul alszom.
Üzenet: @Vesper Cross || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-10-08, 16:15
Szabad szél
Averie és Vespa
Örülök annak hogy tetszik neki a ház aminek a berendezésével nem kevés idő ment el, és még több azzal hogy kiviteleztessem is. Voltak dolgok amiket én magam csináltam meg, amikről senki nem tud rajta kíül hogy hová nyúljon ha valami olyasmi kell ami nem a kíváncsi szemeknek való.
- Ez a legkevesebb ha már kisegítessz - nevetek fel hiszen mindketten jóltudjuk hogy mennyire vagyunk hívei ennek az egésznek. Így viszont legalább nem kell valami random idegennel szenvednük és kényelmesebb is lesz.
- Biztosíthatlak róla - és ahogy láttad is - mindkettő king size.... Nem szeretek szűkölködni ilyen kérdésekben és jól esik a kádban elnyúlni egy hosszú nap után.... - teszem hozzá, mert ritkán engedem meg magamnak a hosszú fürdőzést de olyankor sokkal kellemesebb. Kiélvezem alaposan.
A családomra terelődő szóra kissé felsóhajtok, mert nem sokat beszélek róluk, és kevest vagyok otthon is hogy ez mindennapos téma lehessen.
- Furcsa. Nálam is furcsább egyébként. Apám mindig azt mondta hogy nem érti hogy hogyan maradt életben ennyi ideig a tüskés stílusa miatt. Azt mondta sose lesz senki aki kijön vele igazán, aztán egszülettem én - kuncogok fel.
- Nem nagyon vesz részt a család életében, inkább csak el van magában és néha apámat osztja élesen.... viszont ő is méregkeverő és sok olyasmivel kísérletezett amivel én is, így néha elmegyek hozzá egy kis megbeszélésre.... Az ő háza is egyszerű de ízléses... - válaszolok neki egy kicsit jobban kifejtve a dolgokat. Úgy vettem észre hogy a nagyapa kedvel engem, de talán csak mert én is méregkeverő lettem és jellemben emlékeztetem saját magára.
- Igen, ezt sajnos én is tudom. Azt is hogy egyikük sem a semmiért került oda és bizonyították hogy érdemesek rá. Nekem is bizonyítanom kell, és már dolgozom az ügyön hogy mivel kampányoljak - sóhajtok fel én is, hiszen meglepetés lesz a változés de nem fogom hagyni magam.
Nekem.
Kell.
Az a szék.
Morte széke.
- Na igen, de mivel nem is lehetetlen, ezért sikerülni fog mert senki nem hiszi hogy képes lennék rá - mosolyodom el gonoszan, mert én az a fajta ember vagyok akinek ha azt mondják hogy nem képes rá, akkor tűzzel vassal és vérrel is eléri a célját hogy megmutassa, mégis....
- Nem mondom hogy nem nézném meg azt a színjátékot, de ne legyen rá szükség inkább ha egy mód van rá - nevetek fel ahogy eképzelem, de egyetértek vele.
- De igen. Kockáztatni kell, mert különben sehová nem jutunk csak.... egy kicsit féltelek hogy ilyen undorító emberrel kell jópofizni. Még jó hogy meg fogom ölni és nekem nem kell sokáig látnom a pofáját - teszem hozzá mert nem vagyok féltékeny. Sosem lennék, de ilyen nyomorult emberek ne ólálkodjanak olyanok körül akik számítanak nekem. Valahogy nem alszom nyugodtan.
- Igen tudom. Felkészültem rá, és le fogok tenni az asztalra egy projektet amit támogathatnak, de még csak szűk körben említettem meg és nem sokan hiszik el elsőre, így még van időm részletezni a terveimet hogy mit akarok csinálni. Jó, nem olyan nagyon sok, de van - fordítom el egy kicsit a fejem hogy újra bele ihassak a szakémba. Érdekes karakteres íze van de kesernyés is és nem olyan erős. Ebből nekem nagyon sokat kellene meginnom hogy berúgjak.
- Bármikor jöhetsz - erősítem meg, mert most már ide járok haza és el is pakoltam mindent és a laborom is berendeztem az alagsorban. Tökéletes légelszívással hogy ha valami balul ütne ki akkor se lehessen veszélyben az életem.
- Az egyébként. Főleg hogy a völgynek nem volt előtte büntető rendszere és aki a törvények ellen vétett egyszerűen kivégezték. Ez azért humánusabb sokak szemében, de én inkább meghalnék mintsem hogy ide kerüljek - pillantok a piros mappára amit kipakolok kissé hogy átnézzem futólag de majd részleteiben is át fogom olvasni. Éppen elég üzleti tervet olvastam már hogy átlássam a nagyobb pilléreit.
- Igyekszem. Végül is ez is egy kardinális kérdés hogy mindenkinek lehessen munkája aki dolgozni akar. Nem mindenki akar az emberek között dolgozni - amit meg is értek, holott én egyfajta kapocs vagyok a két világ között, mert az üzleti partnereim nagy része ember és szükségesek is ezek a kapcsolatok hogy a bevételt növeljem, és jelentős összegekkel támogatom a völgyet is. Amennyi pénzem lenne ebből, el se tudnám költeni mindet.
- El fogom olvasni az egész anyagot ha átmehetek hozzátok. Amúgy is beszélnem kellene az öreg Traennel, mert új dolgot próbálok meg. Új növényekkel játszom és szeretném kikérdezni még egyszer - mert nem adom fel hogy találjak valamit ami segít neki.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-10-02, 20:26
Vesper és Averie
─────────────────────────────────
Megdicsérem a lakást, valóban nagyon otthonosnak találom.
-Ez kedves tőled... - bólintok hálás mosollyal, mikor megjegyzi, hogy a tervezéskor azt is figyelembe vette, hogy nekem is tetszen, pedig igazán nem kellett volna tekintettel lennie rám...ez az ő lakása. És akkor is az lesz, ha majd egyszer ideköltözöm.
-...én egyszerű lány vagyok, nekem egy nagy fürdőkád és egy kényelmes ágy bőven elég a boldogságomhoz. - mondom nevetve, mégis komolyan gondolva szavaimat. Vesper elmondja, hogy a családjában említést tett főbanyaszékszerző terveiről.
-A nagyapád? Sosem beszéltél még róla...ő milyen ember? - kérdem kíváncsian és kicsit meglepetten, mert Vesper nagyon ritkán hozza szóba a rokonait. Ha mégis akkor apját és fivéreit savazza, vagy épp édesanyjáról enged meg magának néhány kedves gondolatot.
-Ha minden igaz....nyolcvan éve egyik székben sem volt személycsere... - bólintok szavaira. Az ellenhangok ellenére is mindhárman népszerűek és alkalmasságuk vitán felüli. Nem csoda hát, hogy nehezen hinné el bárki is, hogy a közeljövőben személycsere történne közöttük. Nagy lesz ám a meglepetés, ha mégis bekövetkezik.
-Ha könnyű volna a helyükre lépni, többen is próbálkoznának....szóval...csak az igazán elvetemültek fejében fordul meg ilyesmi... - teszem hozzá kortyolva italomból, poharam mögött pimasz mosollyal. Vesper pontosan ilyen. A Morte főboszorkánytól kapott kulcs több lehetőséget kínál, nyilván a veszélyekről sem feledkeztem el. De mégis, mi a legrosszabb, ami történhet?
-Ha lebuknék majd drámaian előadom, hogy halálosan belészerettem és én csak tudni akarok róla mindent. - vonom meg könnyedén a vállaimat.
-Ha nem kockáztatunk, nem is nyerhetünk...ez egyelőre elég egyoldalú küzdelem...vagy nem így látod? - döntöm kicsit oldalra a fejem. Aztán Callumról ejt néhány szót és úgy tűnik mintha nem lenne elégedett bátyja reakciójával.
-Azért lásd be jogos a kérdés...nem minden nap áll elő az ember öccse azzal hogy főboszorkány akar lenni...Santiago pedig kemény ellenfél... - jegyzem meg elnéző mosollyal, hiszen ezt a kérdést még valószínűleg elég sokszor fogja hallani, ha bekerül a belső körökbe. A támogatókat is érdekelni fogja. A semmit igen nehéz támogatni.
Kulcsot kapok a házához és nem tagadom ezzel igencsak meglep. Azt mondja nem titkol előlem semmit és bármikor jöhetek. Egy újabb kedves gesztus tőle, jó is esik, de kezdem azt hinni mégis láza van. Közben eszembe jut, bár én is elmondhatnám ezt visszafele. Talán egy nap, én is elég őszinte tudok majd lenni és kevesebb lesz közöttünk a titok.
-Köszönöm, de szívesebb jönnék, mikor te is itthon vagy. - felelem és közben odaadom a piros dossziét, amiben Santiago banyaprojektjének kivonata van. Tudom, hogy örülni fog neki, hiszen mindent és bármit tudni akar, ami a szarládával kapcsolatos.
-Zseniális munka...el kell ismerni joggal érdemelte ki a helyét... - osztom meg a véleményem annak fényében, hogy nekem már a teljes anyagot volt szerencsém látni. Az elismerésem nem változtat semmit azon, amit gondolok: Santiago egy aljas rohadék, de az érdemei vitathatatlanok. Vespernek is egy hasonló, jól összerakott tervet kell összehoznia, ami figyelemre érdemes.
-Ez jó gondolat. Üzletember vagy, kézenfekvő lépés lenne ez az irány... - bólintok egyetértően.
-Lesz időd bőven, hogy rendesen kidolgozd a tervedet. Santiago nem sejt semmit...egyelőre. - fűzöm hozzá. Addig jó, mert ha fény derülne, hogy valaki a helyére pályázik, minden sokkal bonyolultabbá válna.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
HÁZTŰZNÉZŐ
Megdicsérem a lakást, valóban nagyon otthonosnak találom.
-Ez kedves tőled... - bólintok hálás mosollyal, mikor megjegyzi, hogy a tervezéskor azt is figyelembe vette, hogy nekem is tetszen, pedig igazán nem kellett volna tekintettel lennie rám...ez az ő lakása. És akkor is az lesz, ha majd egyszer ideköltözöm.
-...én egyszerű lány vagyok, nekem egy nagy fürdőkád és egy kényelmes ágy bőven elég a boldogságomhoz. - mondom nevetve, mégis komolyan gondolva szavaimat. Vesper elmondja, hogy a családjában említést tett főbanyaszékszerző terveiről.
-A nagyapád? Sosem beszéltél még róla...ő milyen ember? - kérdem kíváncsian és kicsit meglepetten, mert Vesper nagyon ritkán hozza szóba a rokonait. Ha mégis akkor apját és fivéreit savazza, vagy épp édesanyjáról enged meg magának néhány kedves gondolatot.
-Ha minden igaz....nyolcvan éve egyik székben sem volt személycsere... - bólintok szavaira. Az ellenhangok ellenére is mindhárman népszerűek és alkalmasságuk vitán felüli. Nem csoda hát, hogy nehezen hinné el bárki is, hogy a közeljövőben személycsere történne közöttük. Nagy lesz ám a meglepetés, ha mégis bekövetkezik.
-Ha könnyű volna a helyükre lépni, többen is próbálkoznának....szóval...csak az igazán elvetemültek fejében fordul meg ilyesmi... - teszem hozzá kortyolva italomból, poharam mögött pimasz mosollyal. Vesper pontosan ilyen. A Morte főboszorkánytól kapott kulcs több lehetőséget kínál, nyilván a veszélyekről sem feledkeztem el. De mégis, mi a legrosszabb, ami történhet?
-Ha lebuknék majd drámaian előadom, hogy halálosan belészerettem és én csak tudni akarok róla mindent. - vonom meg könnyedén a vállaimat.
-Ha nem kockáztatunk, nem is nyerhetünk...ez egyelőre elég egyoldalú küzdelem...vagy nem így látod? - döntöm kicsit oldalra a fejem. Aztán Callumról ejt néhány szót és úgy tűnik mintha nem lenne elégedett bátyja reakciójával.
-Azért lásd be jogos a kérdés...nem minden nap áll elő az ember öccse azzal hogy főboszorkány akar lenni...Santiago pedig kemény ellenfél... - jegyzem meg elnéző mosollyal, hiszen ezt a kérdést még valószínűleg elég sokszor fogja hallani, ha bekerül a belső körökbe. A támogatókat is érdekelni fogja. A semmit igen nehéz támogatni.
Kulcsot kapok a házához és nem tagadom ezzel igencsak meglep. Azt mondja nem titkol előlem semmit és bármikor jöhetek. Egy újabb kedves gesztus tőle, jó is esik, de kezdem azt hinni mégis láza van. Közben eszembe jut, bár én is elmondhatnám ezt visszafele. Talán egy nap, én is elég őszinte tudok majd lenni és kevesebb lesz közöttünk a titok.
-Köszönöm, de szívesebb jönnék, mikor te is itthon vagy. - felelem és közben odaadom a piros dossziét, amiben Santiago banyaprojektjének kivonata van. Tudom, hogy örülni fog neki, hiszen mindent és bármit tudni akar, ami a szarládával kapcsolatos.
-Zseniális munka...el kell ismerni joggal érdemelte ki a helyét... - osztom meg a véleményem annak fényében, hogy nekem már a teljes anyagot volt szerencsém látni. Az elismerésem nem változtat semmit azon, amit gondolok: Santiago egy aljas rohadék, de az érdemei vitathatatlanok. Vespernek is egy hasonló, jól összerakott tervet kell összehoznia, ami figyelemre érdemes.
-Ez jó gondolat. Üzletember vagy, kézenfekvő lépés lenne ez az irány... - bólintok egyetértően.
-Lesz időd bőven, hogy rendesen kidolgozd a tervedet. Santiago nem sejt semmit...egyelőre. - fűzöm hozzá. Addig jó, mert ha fény derülne, hogy valaki a helyére pályázik, minden sokkal bonyolultabbá válna.
Üzenet: @Vesper Cross || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-09-30, 21:30
Szabad szél
Rie és Vespa
Körbevezetés után visszatérünk a nappaliba ahol kényelmesebb beszélgetni de nem titkolok előle semmit. Ő előle nem, mindenki másnak nem kell tudnia a titkos rekeszekről és a boxokról ahol olyasmit tartok ami talán nem lenne legális, és a ház minden szobájában van rejtett fegyver tároló és belevaló is van. Nem bízok semmit a véletlenre mert tudom hogy bármkor szükségem lehet rá és némi mérget illetve gyógyszert is tartok ott.
- Így is lehet mondani, de én szebben mondtam - mosolygok vissza, mert a völgyben nem igazán titok az üzletben hogy velem nem érdemes kikezdeni, mert nem vagyok jó ellenség. Végül is a munkát elvégezték, igaz kellett nekik némi extra motiváció. Nem riadok vissza semmitől, bár most már próbálok a törvényesség berkein belül maradni, mert minden felhasználható lesz ellenem ha egyszer főboszorkány leszek, már pedig az leszek.
- Jól van, akkor majd kirándulunk. Én sem voltam sokat távol, csak egyszer kétszer itt a völgyet környező kisebb városokba. Azt is az üzlet miatt leginkább - sóhajtok mert néha ki kellett mennem tárgyalni és nem is maradtam sokat távol. Nekem itt van dolgom, nem nagyon érdekelnek az emberek és a sajátos problémáik. Van nekünk éppen elég sajátunk is.
- Köszönöm. Igyekeztem otthonosra tervezni hogy neked is tetszen ha odáig jutunk hogy megkérlek majd hogy költözz ide - dobom fel, hiszen előtt utóbb a feleségem lesz. Nem feltétlenül azért mert mindketten így akarjuk, de a házasságunk mindkettőnk pozíciójának előnyére fog válni, és nem mellesleg kényelmes is hogy nem egy idegenhez kell igazodni.
- Ki nem állhatom a giccshalmokat, éppen eleget láttam belőle. Szerencsére az én nagyszüleim nem ilyen giccsmániásak és a nagyapa múltkor azt mesélte hogy saját magára emlékeztetem - jegyzem meg hiszen nem olyan sokszor találkozom velük, de olyankor azért kellemesen töltöm el az időmet ott, mert ők még élnek. Anyám szülei sajnos már nem, őket szerintem már Callum sem ismerte.
- Futólag említettem neki hogy lehet hogy lesz egy főboszorkány a családban, és furán nézett rám, de nem tűnt ellenségesnek. Nem mondta ki hogy támogatni fog, szerintem mégnem hiszi el hogy komolyan gondolom, mert azért elég stabil az a három szék, nem adják olyan könnyen - sóhajtok fel, de azért összességében bizakodó vagyok. Egyelőre Callum sem ellenséges, de még nem száz százalék hogy ő is mögém áll. De inkább igen, mint nem. Ő se kedveli a Morte seggfejet.
- Az, abszolút vastag bazdmeg mint egy rinocérosznak... - sóhajtok fel de figyelmesen hallgatom és azt is hogy mi mindenre tudná használni azt a kulcsot.
- Nyilván nem lehetetlen, de nem akarom azt sem hogy nagyon kockáztass, most már neked sem mindegy. Persze, szívesen hazardírozom hiszen ismersz - vigyorodom el a gonosz emberevős vigyorommal. Olyankor szoktam ilyesmit villantani amikor tündét kell ölni és az utolsó pillanathoz érünk.
- Mindenképp. Úgyis most főztem ki egy új főzetet amit szeretném ha Traen bácsi megkóstolna. Reményeim szerint enyhíti majd a fájdalmait amik néha rátörnek - teszem hozzá, mert ezen is dolgoztam többek között.
- Szívesen megnézem. A laborok mindig érdekelnek, ez már csak ilyen szakmai ártalom vagy minek mondják - mosolyodom el, hiszen nem kevés időt töltök én is odalent, és így a cégemnél is pontosan tudom mibe mi kerül. Nem tudnak átejteni pedig néha elég keményen próbálkoztak vele csak hát alul maradtak. Nem mindenki tud csatába szállni velem.
- De egy kicsit. Bár leginkább azzal jött hogy oké, de mit tudok letenni az asztalra és hogy mit tervezek csinálni.... - válaszolok neki ahogy az italomba kortyolok, és elgondolkodok. Tudom hogy Callum valamit titkol, és sokkal nagyobb dolgot mint hogy a fekete piacon szokott üzletelni. De nem tudom mi lehet az, és ez eléggé zavar.
- Nincs mit. Előtted nincsen titkolni valóm, és bármikor jöhetsz ide ha szeretnél, akkor is ha nem vagyok itt, ez alap. Rajtad kívül Daltonnak fogok adni egy pótkulcsot arra az esetre ha valami balul ütne ki. Több kulcs nem készül - hiszen nem árt bebiztosítanom magam és Dalton legalább olyan jó harcos mint én, és sokszor edzünk együtt.
- Na, mit? - húzom fel a szemöldököm és elveszem a piros mappát. Leteszem a poharam hogy kinyithassam és meglepettség ül ki arcomra.
- Ez a börtönproject - szólalok meg akkor amikor Rie is, de ő még hozzá teszi hogy ez volt Santiago fő munkája amiért elismerték. Nekem is kell egy hasonló nagyszabású vonás, amivel oda tudok állni hogy figyeljenek rám.
- Majd részleteiben megismerkedem vele, mert amúgy érdekel a börtön, és az is hogy vajon hány ártatlan került oda miközben mások megúsztak valamit - teszem hozzá mert hallottam egy kósza esetet.
- Én azon gondolkodtam hogy a munkanélküliség ellen lépnék fel és bővítem a cégem gyárait hogy több embert tudjak foglalkoztatni, és így ne legyen megélhetési gond a völgyben és mindenkinek jusson állás aki dolgozni akar - vetem fel, mert ez elég kardnális kérdés azért.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-09-20, 20:37
Vesper és Averie
─────────────────────────────────
A lakástúra közben elhatározom, hogy hamarosan látogatást teszek a nagyanyámnál csak azért, hogy az orra alá dörgölhessem, bizony jártam abban a házban, amit a barátom elhappolt előle. Látni szeretném az öreglány bosszús arcát. Na meg ránézni sem árt, furán viselkedik mostanában. Egészen biztos megint tervez valamit. Valamiért azt sem akarta, hogy ide jöjjek vagy hogy találkozzak Vesperrel, de nyilván most sem hallgattam rá.
-"Sajátos meggyőző erő". Aha. Megfenyegetted őket? - kíváncsiskodom mosolyogva, mert tudom, hogy tőle ez is kitelne.
Hónapok teltek el a Japán kiruccanásom óta, de még mindig olyan élénken él bennem az egész utazás, mintha csak napokkal ezelőtt jöttem volna haza.
-Hm...miért is ne? Úgyse kirándultunk még együtt az emberek világába. - tűnődöm el egy kicsit, miközben elfogadom az itókát. Bár nem is sűrűn hagytam el a völgyet az elmúlt 27 év alatt.
-Tetszik a házad. Ha a nagyi vette volna meg most úgy nézne ki, mint egy giccsmúzeum. - rázom meg lemondóan a fejem. Dalton említésére kicsit elszomorodom, mert eszembe jut a banda és hogy már nem lóghatok velük. Hiába, csak hiányoznak a srácok, de valószínűleg ők is megértik, hogy nem igen volt más választásom. A klán az első.
-Beszéltél már vele a terveidről? Hogy főboszorkány szeretnél lenni? - kérdezem kíváncsian, mikor szóba kerül Angus. Most valahogy kevésbé tűnik ellenségesnek vele szembe. Az előrelépése érdekében fontos, hogy megszerezze a családtagjai támogatását, beleértve az édesapjáét is. Említést teszek arról is, hogy megjártam a Morte-házat és nem titkolom, kellemetlen és kínos élményekkel távoztam onnan. Vendéglátóm hozta hírhedt formáját.
-Hm, hát...tulajdonképpen szép, reneszánsz stílusú épület...egy szerteágazó alagsorral... - felelem mikor magáról a házról kérdez. Volt lehetőségem egy részét alaposan körbejárni.
-Ehhez azért pofa kell...bár tudjuk, vastag a bőr a szarházi arcán... - forgatom unottan szemeim.
-Santiago Morte, ha az utolsó férfi lenne a Völgybe se kellene.........viszont... - fordulok kicsit Vesper felé.
-Akaratlanul is szabad bejárást nyertem a háza egy részébe és...eszembe jutott, miért is ne fordíthatnánk ezt a későbbiekben a magunk előnyére? Bár Santi nyilván arra számít, hogy a kedvére teszek, de az ágya melegítése helyett mondjuk szerezhetnék infókat...vagy....akár csapdát is állíthatnánk neki. - osztom meg a szöszkével a kulcs adta lehetőségeinket. Persze azt is tudom, hogy ez kicsit sem veszélytelen, de Santiago leváltása önmagában sem az. Ezzel még bőven ráérünk, mindenek előtt a saját dolgainkkal kell foglalkozunk, nekem bele kell rázódnom a klánvezér szerepébe, neki pedig magába kell szívnia a lehető legtöbb tudást a Völgyről és építenie kell a kapcsolatait.
-Hétvégén, ha ráérsz, gyere át hozzánk. Megmutatom a családi könyvtárunkat, akad bőven érdekes olvasnivaló a dédapus gyűjteményébe. - hívom meg magunkhoz az Északi kastélyba.
-De a nagyapám laborja is érdekes lehet a számodra szerintem... - gondolom tovább. Donald papa neves méregkeverő és tehetséges botanikus volt, sok mindent hagyott maga után, ami akár Vesper hasznára is válhat.
Megemlíti, hogy beszélgetett a Callal, úgy érzi idősebbik bátyja talán támogatná a terveiben.
-Valóban? Nem lepődött meg, mikor előadtad, hogy főbanyai babérokra törnél? - kérdezem. Vesper közben elővesz egy apró dobozt és nekem adja. Ajándék? Nekem? Félre teszem a poharamat, majd bátortalanul veszem el, de annál kíváncsibban nyitom fel a tetejét.
-Ohh... - lepődöm meg és hirtelen szóhoz sem jutok, mikor rájövök, hogy kulcsot kaptam a lakásához. Most igazán meglepett. Nem korai még ez? Még a menyasszonya sem vagyok.
-Köszönöm. - mosolyodom el, ahogy kiveszem a dobozkából és közelebbről is megnézem a kigyó mintás tartót.
-Ja igen, hoztam neked még valamit. - villan eszembe a piros dosszié, amit át is nyújtok neki. Ha elveszi és kinyitja egy tanulmány kivonatát találja benne.
-A börtön projekt. Santiago Morte főbanyaprojektje. - fűzöm hozzá magyarázatként, miközben a tőle kapott kígyós kulcsot a kulcscsomómra akasztom. Közben megosztom vele, ez az a munka, amivel elnyerte a főbanya széket. Már azt is kinyomoztam a dédapustól, hogyan zajlik egy főbanyaválasztás. Nem árt időben képben lenni ezzel is.
-A teljes anyag akkora, hogy azt nem tudtam elhozni neked. - kotyolok bele az italomba.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
HÁZTŰZNÉZŐ
A lakástúra közben elhatározom, hogy hamarosan látogatást teszek a nagyanyámnál csak azért, hogy az orra alá dörgölhessem, bizony jártam abban a házban, amit a barátom elhappolt előle. Látni szeretném az öreglány bosszús arcát. Na meg ránézni sem árt, furán viselkedik mostanában. Egészen biztos megint tervez valamit. Valamiért azt sem akarta, hogy ide jöjjek vagy hogy találkozzak Vesperrel, de nyilván most sem hallgattam rá.
-"Sajátos meggyőző erő". Aha. Megfenyegetted őket? - kíváncsiskodom mosolyogva, mert tudom, hogy tőle ez is kitelne.
Hónapok teltek el a Japán kiruccanásom óta, de még mindig olyan élénken él bennem az egész utazás, mintha csak napokkal ezelőtt jöttem volna haza.
-Hm...miért is ne? Úgyse kirándultunk még együtt az emberek világába. - tűnődöm el egy kicsit, miközben elfogadom az itókát. Bár nem is sűrűn hagytam el a völgyet az elmúlt 27 év alatt.
-Tetszik a házad. Ha a nagyi vette volna meg most úgy nézne ki, mint egy giccsmúzeum. - rázom meg lemondóan a fejem. Dalton említésére kicsit elszomorodom, mert eszembe jut a banda és hogy már nem lóghatok velük. Hiába, csak hiányoznak a srácok, de valószínűleg ők is megértik, hogy nem igen volt más választásom. A klán az első.
-Beszéltél már vele a terveidről? Hogy főboszorkány szeretnél lenni? - kérdezem kíváncsian, mikor szóba kerül Angus. Most valahogy kevésbé tűnik ellenségesnek vele szembe. Az előrelépése érdekében fontos, hogy megszerezze a családtagjai támogatását, beleértve az édesapjáét is. Említést teszek arról is, hogy megjártam a Morte-házat és nem titkolom, kellemetlen és kínos élményekkel távoztam onnan. Vendéglátóm hozta hírhedt formáját.
-Hm, hát...tulajdonképpen szép, reneszánsz stílusú épület...egy szerteágazó alagsorral... - felelem mikor magáról a házról kérdez. Volt lehetőségem egy részét alaposan körbejárni.
-Ehhez azért pofa kell...bár tudjuk, vastag a bőr a szarházi arcán... - forgatom unottan szemeim.
-Santiago Morte, ha az utolsó férfi lenne a Völgybe se kellene.........viszont... - fordulok kicsit Vesper felé.
-Akaratlanul is szabad bejárást nyertem a háza egy részébe és...eszembe jutott, miért is ne fordíthatnánk ezt a későbbiekben a magunk előnyére? Bár Santi nyilván arra számít, hogy a kedvére teszek, de az ágya melegítése helyett mondjuk szerezhetnék infókat...vagy....akár csapdát is állíthatnánk neki. - osztom meg a szöszkével a kulcs adta lehetőségeinket. Persze azt is tudom, hogy ez kicsit sem veszélytelen, de Santiago leváltása önmagában sem az. Ezzel még bőven ráérünk, mindenek előtt a saját dolgainkkal kell foglalkozunk, nekem bele kell rázódnom a klánvezér szerepébe, neki pedig magába kell szívnia a lehető legtöbb tudást a Völgyről és építenie kell a kapcsolatait.
-Hétvégén, ha ráérsz, gyere át hozzánk. Megmutatom a családi könyvtárunkat, akad bőven érdekes olvasnivaló a dédapus gyűjteményébe. - hívom meg magunkhoz az Északi kastélyba.
-De a nagyapám laborja is érdekes lehet a számodra szerintem... - gondolom tovább. Donald papa neves méregkeverő és tehetséges botanikus volt, sok mindent hagyott maga után, ami akár Vesper hasznára is válhat.
Megemlíti, hogy beszélgetett a Callal, úgy érzi idősebbik bátyja talán támogatná a terveiben.
-Valóban? Nem lepődött meg, mikor előadtad, hogy főbanyai babérokra törnél? - kérdezem. Vesper közben elővesz egy apró dobozt és nekem adja. Ajándék? Nekem? Félre teszem a poharamat, majd bátortalanul veszem el, de annál kíváncsibban nyitom fel a tetejét.
-Ohh... - lepődöm meg és hirtelen szóhoz sem jutok, mikor rájövök, hogy kulcsot kaptam a lakásához. Most igazán meglepett. Nem korai még ez? Még a menyasszonya sem vagyok.
-Köszönöm. - mosolyodom el, ahogy kiveszem a dobozkából és közelebbről is megnézem a kigyó mintás tartót.
-Ja igen, hoztam neked még valamit. - villan eszembe a piros dosszié, amit át is nyújtok neki. Ha elveszi és kinyitja egy tanulmány kivonatát találja benne.
-A börtön projekt. Santiago Morte főbanyaprojektje. - fűzöm hozzá magyarázatként, miközben a tőle kapott kígyós kulcsot a kulcscsomómra akasztom. Közben megosztom vele, ez az a munka, amivel elnyerte a főbanya széket. Már azt is kinyomoztam a dédapustól, hogyan zajlik egy főbanyaválasztás. Nem árt időben képben lenni ezzel is.
-A teljes anyag akkora, hogy azt nem tudtam elhozni neked. - kotyolok bele az italomba.
Üzenet: @Vesper Cross || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-09-14, 22:47
Szabad szél
Rie és Vespa
Sok munkába és nem kevés kapcsolatom felhasználásba került az hogy minden az én malmomra hajtotta a vizet. Vannak előnyei is annak, ha valaki már korán megtanulja kiismerni az embereket. Egyébként ha másnak kellett volna jobban a ház, még talán hagyom is, de így.... mindennél jobban akartam. Nem azért hogy az enyém legyen, sokkal inkább azért hogy az övé ne legyen.
- Egy kicsit. De sajátos meggyőző erőmmel végül elértem hogy megtáltosodjanak és ne velem akarjanak baszakodni - mosolyodom el ártatlanul hiszen kegyetlen tudok lenni, még akkor is ha ajkamon mosoly suhan át. Nem vagyok kedves, de el tudm játszani hogy az vagyok, és színlelni bármit lehet. Elfedem a sötét gondolataimat amik mozgatnak, de kit nem? Mindenkinek vannak titkai és meg fogom tudni mit titkol Santiago Morte.
- Hehh, nem kell aggódnod, nem voltam eleget napon ahhoz. A szobámban posvadok és olvasok, kutatok, tanulok.... Ck, mintha még mindig az akadémián tanulnék valami vizsgára komolyan olyan érzés - sóhajtok fel ahogy körbevezetem, mert előtte nem titkolok semmit, és.... majd kapni is fog valamit.
- Elhiszem. Egyszer elviszel majd, jó? És körbevezetsz ott - ajánlom fel aztán amikor visszaérünk akkor felbontom a sakét, és két pohárka öntöm szét és felé nyújtom az egyiket.
- Igyekeztem, otthonossá tenni. Olyasmire ami le van tisztulva és nincs túlzsúfolva de mégis visszaadja a személyiségem. Mint a kard a nappaliban... - vigyorodom el, hiszen azt ki nem hagytam volna. Sok mindent enged láttatni belőlem ez a kevés is. Persze vannak akik pontosan tudják mit jelent, de az igazi fegyvereimet nem a falakon tartom.
- Ez sajnos ilyen lesz. Engem sem kecsegtet sok mással a tervem. Már most el kell varrnom bizonyos szálakat és Daltonnal sok hosszú beszélgetést folytattam le az ősi feljegyzések felett görnyedve - teszem hozzá ahogy hátradőlök fáradtan és megdörzsölöm az arcom. Fárasztó ám, de nem fogok megfutamodni semmi elől.
- Apám... olyan amilyen. Nem vagyunk jóban, de bizonyos dolgokban egyet értünk és tudom hogy ő is a völgyért dolgozik. Nem állhatja a hegyesfülű népséget - teszem hozzá hiszen felnőttként, másként tudom látni a családom tagjait. Egyedül anyám a méltatlan az egészben, neki nem ide kellett volna házasodnia. Ő sokkal jobbat érdemelne nálunk,de azt hiszem ezt mindhárman próbáljuk kicsit kompenzálni. Miatta kevésbé öljük egymást a jelenlétében.
- Fúj, az őszinte szendvedés lehetett.... Milyen a háza? - kérdezem ahogy megemelem a poharamat felé. Nem érdekel, de mégis kell hogy érdekeljen és tudjam hogy mire számítsak.
- Pfffff...... komolyan képes volt kulcsot adni neked a kéjlakjához? Hát minek néz ez téged, de most komolyan.... Már csak ezért betörném az orrát.... - morranok fel, de őszintén szólva nem tudom eldönteni hogy sírjak-e vagy nevessek ezen. Amiket hallani néha róla... hogy tündebaszó az csak egy tény, de igazából kb minden baszó ami megáll neki.
- Remek elfoglaltságnak hangzik. Akkor találkozol Callummal is ha jól sejtem, meg Azaleával is - jegyzem meg magamnak.
- Jól. Olvasok, és tanulok. Már fáj a fejem a sok régi sztoritól és sérelemtől, de .... sok érdekes kiskaput is találtam, és olyasmiket is amik hiányosak. Történeteket, amiknek hiányzik egy két része. Ugyanakkor nyilvánvaló hogy valami sötét titok rejtőzik mögötte. Találtam pár régi mesét a nagybanyádról és Violetról is - sóhajtok, bár ezeket szinte bárki olvashatja, mégis megemlítem hiszen a családjához kötődik.
- Múltkor.... beszélgettem Callumal. Nem vagyok biztos benne hogy mit gondol, de úgy érzem támogatna engem - vallom be kis hallgatás után, és aztán elhúzok egy kis dobozt a zsebemből.
- Ezt.... neked adom - ha kinyitja akkor egy kulcsot talál benne, egy kígyó mintás kulcstartó karikán. Nyilvánvalóan a házam kulcsa az.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-08-17, 18:20
Vesper és Averie
─────────────────────────────────
Örülök, hogy Vesperé lett a ház. Apró győzelem a vén szatyor felett. Szórakoztat, ahányszor meglátom öreganyám eltorzult arcát, ahányszor szóba kerül a téma. Néha úgy érzem, sohasem heveri ki, hogy alul maradt a versenyben. Nagyon akarta ezt az ingatlant.
Kihasználva, hogy a mai napom szabad, meglátogatom a félszeműt. Jól időzítek, mert pont az utolsó simításokat végzi a lakásán. Mosómedve? szalad fel szemöldököm egy pillanatra, majd mosolyogva, elnézően pillantok rá. Én is örülök, hogy látlak Vesper.
-Ohhh, csak nem kontárokat fogtál ki? - pislogok körbe, mikor a szöszke a munkaerőre panaszkodik. Kétségtelen manapság nehéz jó és megbízható szakembert találni. Megjegyzésén csak jókedvűen felnevetek.
-Nyugi, ha huzamosan túl kedvesnek látszol, azért elkezdek majd gyanakodni....nem a nap szúrt-e meg így? - felelem pimaszul. Mondhattam volna valamilyen nyavalyát is, de hát Vesper méregkeverő, szerintem még életében nem volt lázas. Mielőtt házleső körútra indulnánk, előtte odaadom neki a szakét, amit Japánból hoztam neki. Láthatóan örül neki.
-Hokkaido szigete valami csodálatos...- említem meg, miközben ő a nyaralóról beszél. Lassan elindulunk, először a lenti részen vezet körbe, ahol az edzőterme és a laborja is található. Aztán bebarangoljuk az emeletet is. Tagadhatatlanul otthonos lett.
-Szépen fel lett újítva, alig ismerni rá az eredetire. - jegyzem meg halvány mosollyal, hiszem még emlékszem rá a katalógusból milyen is volt ez az épület. Évtizedek óta nem lakta senki, és ez meg is látszott rajta.
"Mesélj, milyen az élet klánvezérként?" kérdezi, miközben szoknyám alján végigsimítva foglalok helyet a nappali kanapéján és rábólintok az italra.
-Ahh sűrű és mozgalmas, nem igazán hagynak nyugtot. - vallom be egy mély sóhajjal, de nagy meglepetésként nem ért a dolog. Tudtam, hogy ez lesz, mert a dédiék erre is felkészítettek.
-Megismertem az üzleti partnereinket, a szövetségeseinket, a családfőket...öhm....édesapáddal is találkoztam...érdekes egy ember. - jegyzem meg, nem igazán tudom, mit gondoljak róla. Normális volt velem, már majdnem kedvesnek mondanám, de ez inkább a rangomnak szólt...úgy hiszem. Érthető, jóban akar lenni az új klánvezérrel. Az viszont biztos, hogy a dédapussal elég jóban vannak, mert úgy társalogtak, mint régi jó cimborák.
-Na és persze megtettem a kellemetlen tiszteletköröket is. Voltam a Morte-házban. - teszem hozzá a fejemet ingatva és ha felém nyújtja a poharat, elfogadom.
-Lea nem túlzott, kicsit sem....négyszemközt még kellemetlenebb alak ez a Santiago Morte...egész este játszotta a playboyt...borzasztó. - panaszkodom. Nekem meg egész este viszketett tőle a tenyerem és komolyan erőt kellett vennem magamon, hogy ne csapjam szájszélen a köcsögöt. Megosztom azt is, hogy a vacsora végén a szarházitól kaptam egy kis apróságot is, pontosabban egy kulcsot a privát kéjlakjához, arra az esetre, ha magányos óráimba társaságra vágynék. Vérlázító pofátlanság, mégis eltettem, ki tudja milyen bizonyítékok lapulhatnak ott. Talán egyszer még jól jön a főboszorkány ellen.
-Jövő héten pedig a kommunavezetőkkel találkozom... - említem meg kimondatlanul utalva rá, hogy köztük idősebb bátyjához is szerencsém lesz.
-Na és hogy haladsz a terveiddel? - kíváncsiskodom, és közben előhúzok a táskámból egy piros színű mappát, amit szintén neki hoztam. Ám egyelőre még nem adom oda neki.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
HÁZTŰZNÉZŐ
Örülök, hogy Vesperé lett a ház. Apró győzelem a vén szatyor felett. Szórakoztat, ahányszor meglátom öreganyám eltorzult arcát, ahányszor szóba kerül a téma. Néha úgy érzem, sohasem heveri ki, hogy alul maradt a versenyben. Nagyon akarta ezt az ingatlant.
Kihasználva, hogy a mai napom szabad, meglátogatom a félszeműt. Jól időzítek, mert pont az utolsó simításokat végzi a lakásán. Mosómedve? szalad fel szemöldököm egy pillanatra, majd mosolyogva, elnézően pillantok rá. Én is örülök, hogy látlak Vesper.
-Ohhh, csak nem kontárokat fogtál ki? - pislogok körbe, mikor a szöszke a munkaerőre panaszkodik. Kétségtelen manapság nehéz jó és megbízható szakembert találni. Megjegyzésén csak jókedvűen felnevetek.
-Nyugi, ha huzamosan túl kedvesnek látszol, azért elkezdek majd gyanakodni....nem a nap szúrt-e meg így? - felelem pimaszul. Mondhattam volna valamilyen nyavalyát is, de hát Vesper méregkeverő, szerintem még életében nem volt lázas. Mielőtt házleső körútra indulnánk, előtte odaadom neki a szakét, amit Japánból hoztam neki. Láthatóan örül neki.
-Hokkaido szigete valami csodálatos...- említem meg, miközben ő a nyaralóról beszél. Lassan elindulunk, először a lenti részen vezet körbe, ahol az edzőterme és a laborja is található. Aztán bebarangoljuk az emeletet is. Tagadhatatlanul otthonos lett.
-Szépen fel lett újítva, alig ismerni rá az eredetire. - jegyzem meg halvány mosollyal, hiszem még emlékszem rá a katalógusból milyen is volt ez az épület. Évtizedek óta nem lakta senki, és ez meg is látszott rajta.
"Mesélj, milyen az élet klánvezérként?" kérdezi, miközben szoknyám alján végigsimítva foglalok helyet a nappali kanapéján és rábólintok az italra.
-Ahh sűrű és mozgalmas, nem igazán hagynak nyugtot. - vallom be egy mély sóhajjal, de nagy meglepetésként nem ért a dolog. Tudtam, hogy ez lesz, mert a dédiék erre is felkészítettek.
-Megismertem az üzleti partnereinket, a szövetségeseinket, a családfőket...öhm....édesapáddal is találkoztam...érdekes egy ember. - jegyzem meg, nem igazán tudom, mit gondoljak róla. Normális volt velem, már majdnem kedvesnek mondanám, de ez inkább a rangomnak szólt...úgy hiszem. Érthető, jóban akar lenni az új klánvezérrel. Az viszont biztos, hogy a dédapussal elég jóban vannak, mert úgy társalogtak, mint régi jó cimborák.
-Na és persze megtettem a kellemetlen tiszteletköröket is. Voltam a Morte-házban. - teszem hozzá a fejemet ingatva és ha felém nyújtja a poharat, elfogadom.
-Lea nem túlzott, kicsit sem....négyszemközt még kellemetlenebb alak ez a Santiago Morte...egész este játszotta a playboyt...borzasztó. - panaszkodom. Nekem meg egész este viszketett tőle a tenyerem és komolyan erőt kellett vennem magamon, hogy ne csapjam szájszélen a köcsögöt. Megosztom azt is, hogy a vacsora végén a szarházitól kaptam egy kis apróságot is, pontosabban egy kulcsot a privát kéjlakjához, arra az esetre, ha magányos óráimba társaságra vágynék. Vérlázító pofátlanság, mégis eltettem, ki tudja milyen bizonyítékok lapulhatnak ott. Talán egyszer még jól jön a főboszorkány ellen.
-Jövő héten pedig a kommunavezetőkkel találkozom... - említem meg kimondatlanul utalva rá, hogy köztük idősebb bátyjához is szerencsém lesz.
-Na és hogy haladsz a terveiddel? - kíváncsiskodom, és közben előhúzok a táskámból egy piros színű mappát, amit szintén neki hoztam. Ám egyelőre még nem adom oda neki.
Üzenet: @Vesper Cross || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Vesper Cross
❱❱⌛ 2023-08-09, 14:39
Elég sokat szenvedtem és küzdöttem hogy ezt a házat megvehessem, mert Rie nagybanyája minden áron elém akart licitálni én viszont kegyetlenül söpörtem le a szőnyegről, mert az üzleti életben nekem nagyobb szavam van mint neki és ezt aljas módon ki is használtam. Nem is akartam volna annyira ezt a házat ha nem ő az aki jobban akarja. Így hát én akartam jobban és tagadhatatlan kárörömet is éreztem amikor aláírtam a szerződést rá.
Az enyém lett.
Averie megjelenése nem lep meg igazán, inkább örülök neki mert az elmúlt időben nem sokat találkoztunk. Mindkettőnket lekötött hogy előrébb mozdítsuk a dolgainkat. Mind az életben mind a klánban. Nem sok időnk volt teázni és csevegni.
Kezébe nyomom a kardot hogy fogja meg egy kicsit amíg beverem a szöget, és ma még jókedvemben talál, mert ki se tettem a lábam innen és semmi nem idegesített fel igazán.
- Jól is tetted. Rég láttam a karikás mosómedve szemeid - bókolok neki a magam módján ahogy elveszem tőle a díszfegyvert és felakasztom a helyére.
- Nem kevés melóm van benne.... A tervező csapat egy rakás inkompetens volt, majdnem nekem kellett megrajzolnom hogy mi hány méter... Pofám leszakadt kb... - panaszolom ahogy lerázom magamról a port. Nem zavar ha koszos leszek, ezt megszoktam már régen hiszen az erdőben túrázni sem lehet úgy hogy az ember tiszta marad.
- Ma még semmi nem idegesített fel szóval lehet hogy kedves is tudok lenni de azért erre ne vegyél mérget - indulok el hogy megmutassam neki a lakást amit megvettem és kicsit át is alakítottam. Viszont megrekeszt az ajándékkal és örömködök is neki.
- Hm, mi az? Uhh, ohh ez az aminek látszik? Sake? - kérdezem ahogy összefogdosom a kis palackot. Ezt meg is fogjuk inni bizony. Szívesen fogyasztok ázsiai konyhára jellemző dolgokat de sajnos nem beszélem a nyelvet, elég sok idő lenne megtanulni és jelenleg nincs ennyi felesleges szabadidőm. Leginkább semennyi sincsen most. Minden energiámat leköti hogy tanuljak és szervezkedjek, megjelenjek mindenhol ahol kell. Kell a pozitív kisugárzás és hogy az emberek támogassanak.
- Egyszer veszek ott egy házat.... Nyaralónak rendezem be és tradícionális lesz benne minden.... kivéve a technika, az kell....- mosolyodom el, hiszen rengeteg idő és pénz lenne, de.... időm van elég, nem?
- Gyere. Lent van az edőterem és a raktár és persze a laborom. Fali lámpák és mozgásérzékelők vannak mindenhol és lent is van egy zuhanyzó - meg is mutogatom neki a menekülő vészkijárattal együtt. Persze a titkos boxokat is ahol a fegyvereim vannak. Előle nem titkolom, mert ha szüksége lesz rá majd ő is hazsnálhatja.
- Az emeleten van a szobám, dolgozószoba még egy fürdő és vendégszoba. A földszinten meg ugye a konyha és a nappali. Zseniális amúgy de a konyhának van egy kis raktárhelysége is, tök menő. Nem mintha én akarnék főzni, találtam egy házvezetőnőt erre - magyarázom hiszen nekem nem sok időm van ilyesmire. Indíttatásom meg még kevesebb de a kávéfőzőt tudom használni, és egyszerű reggelit szoktam csinálni. Meg teát.
- Felbontom a szakét. Kérsz? - kínálom meg ahogy a körút végén visszaérünk a földszintre és a konyhába lépek egy pohárért vagy kettőért.
- Mesélj, milyen az élet klánvezérként? - kérdezem tőle.
#vesper
Az enyém lett.
Averie megjelenése nem lep meg igazán, inkább örülök neki mert az elmúlt időben nem sokat találkoztunk. Mindkettőnket lekötött hogy előrébb mozdítsuk a dolgainkat. Mind az életben mind a klánban. Nem sok időnk volt teázni és csevegni.
Kezébe nyomom a kardot hogy fogja meg egy kicsit amíg beverem a szöget, és ma még jókedvemben talál, mert ki se tettem a lábam innen és semmi nem idegesített fel igazán.
- Jól is tetted. Rég láttam a karikás mosómedve szemeid - bókolok neki a magam módján ahogy elveszem tőle a díszfegyvert és felakasztom a helyére.
- Nem kevés melóm van benne.... A tervező csapat egy rakás inkompetens volt, majdnem nekem kellett megrajzolnom hogy mi hány méter... Pofám leszakadt kb... - panaszolom ahogy lerázom magamról a port. Nem zavar ha koszos leszek, ezt megszoktam már régen hiszen az erdőben túrázni sem lehet úgy hogy az ember tiszta marad.
- Ma még semmi nem idegesített fel szóval lehet hogy kedves is tudok lenni de azért erre ne vegyél mérget - indulok el hogy megmutassam neki a lakást amit megvettem és kicsit át is alakítottam. Viszont megrekeszt az ajándékkal és örömködök is neki.
- Hm, mi az? Uhh, ohh ez az aminek látszik? Sake? - kérdezem ahogy összefogdosom a kis palackot. Ezt meg is fogjuk inni bizony. Szívesen fogyasztok ázsiai konyhára jellemző dolgokat de sajnos nem beszélem a nyelvet, elég sok idő lenne megtanulni és jelenleg nincs ennyi felesleges szabadidőm. Leginkább semennyi sincsen most. Minden energiámat leköti hogy tanuljak és szervezkedjek, megjelenjek mindenhol ahol kell. Kell a pozitív kisugárzás és hogy az emberek támogassanak.
- Egyszer veszek ott egy házat.... Nyaralónak rendezem be és tradícionális lesz benne minden.... kivéve a technika, az kell....- mosolyodom el, hiszen rengeteg idő és pénz lenne, de.... időm van elég, nem?
- Gyere. Lent van az edőterem és a raktár és persze a laborom. Fali lámpák és mozgásérzékelők vannak mindenhol és lent is van egy zuhanyzó - meg is mutogatom neki a menekülő vészkijárattal együtt. Persze a titkos boxokat is ahol a fegyvereim vannak. Előle nem titkolom, mert ha szüksége lesz rá majd ő is hazsnálhatja.
- Az emeleten van a szobám, dolgozószoba még egy fürdő és vendégszoba. A földszinten meg ugye a konyha és a nappali. Zseniális amúgy de a konyhának van egy kis raktárhelysége is, tök menő. Nem mintha én akarnék főzni, találtam egy házvezetőnőt erre - magyarázom hiszen nekem nem sok időm van ilyesmire. Indíttatásom meg még kevesebb de a kávéfőzőt tudom használni, és egyszerű reggelit szoktam csinálni. Meg teát.
- Felbontom a szakét. Kérsz? - kínálom meg ahogy a körút végén visszaérünk a földszintre és a konyhába lépek egy pohárért vagy kettőért.
- Mesélj, milyen az élet klánvezérként? - kérdezem tőle.
#vesper
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Vesper Cross
- Striga
Méregkeverő - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Ewan Mitchell - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2023-07-28, 15:43
Vesper és Averie
─────────────────────────────────
Kicsit eseménydúsan teltek az elmúlt hónapok, csak kapkodtam a fejem, gyorsabban klánvezér lettem, mint bármikor is gondoltam, szabadidőm pedig szinte alig maradt. Kivételes nap a mai, ma délután semmi dolgom. Se egy megbeszélés, se egy hirtelen megoldásra váró probléma, ezért úgy döntök kihasználom az időt, elszakadok kicsit a klánháztól és meglátogatom Vespert, akit szabadulásom óta nem is láttam. Sejtem, hol találom, minden bizonnyal most is az új házán ügyködik. Erről eszembe villan öreganyám bosszús arca, mire önkénytelenül el is mosolyodom. Félszemű barátom pofátlan ügyességgel halászta el az ingatlant az orra elől, a nagyi nagyon kivolt akadva miatta és tulajdonképpen a mai napig kivan. Ahányszor szóba kerül, érződik rajta a sértettség. Valamiért nagyon a magáénak akarta azt a házat, de sosem árulta el, miért ilyen fontos neki. Egy királykék színű pántos nyári ruhát veszek fel, egy magasabb sarkú nyitott orrú cipővel. Vállig érő, hullámos zöld tincseimet pedig egy csattal lazán feltűzöm. Nagyon meleg van ma, pedig még dél sincs. Sola néninek szólok, hogy elmentem, mert akkor nyugodt, ha minden lépésemről tud. Gyalog indulok el, még emlékszem a címre. A környék kellemes és csendes. Már értem miért akart annyira a nagyi is ideköltözni. Hamar rátalálok a házra. A kapu nincs bezárva, ezért bátorkodom besétálni rajta.
-Helló! - lépek be a bejárat felől. Látom a szöszke nagy munkában van, kezembe is nyom egy dísztárgyat, kicsit meg is lepődöm. Ebéddel és kávéval kínál, de csak a fejemet ingatom. Talán majd később. Mostanában amúgy sincs túl jó étvágyam, amiért a rossz álmokat teszem felelőssé. Kicsit gyanakodva nézek rá, egész kedves. Mi baja lehet? Talán láza van?
-Van pár szabad órám, gondoltam megleslek. - felelem vidáman, miközben ő a szöget veri a falba.
-Jól néz ki... - pillantok körbe a szobába. Emlékszem mennyire el akart húzni otthonról, egy saját lakásba. Hát ez összejött neki. "Körülnézel?" kérdezi, miután a kardot a falra helyezi.
-Igen, persze. - bólintok, mikor felajánlja, hogy körbevezet.
-Oh, ezt...ezt neked hoztam. - nyúlok a táskámba, majd egy hosszú nyakú, borostyán színű üveget húzok elő, címkéjén fura kanyargós fekete betűkkel.
-Szaké. Japánból. Leával kiruccantunk kicsit a völgyből. Ah, gyönyörű ország, egy pillanatra fontolóra vettem, hogy ott maradjak... - mesélem mosolyogva. Azt persze nem teszem hozzá, addigra már volt bennem rendesen a szakéból. Ha Vesper elindul akár lefelé, akár felfele, követem őt és közben kíváncsian nézelődök.
"A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak."
HÁZTŰZNÉZŐ
Kicsit eseménydúsan teltek az elmúlt hónapok, csak kapkodtam a fejem, gyorsabban klánvezér lettem, mint bármikor is gondoltam, szabadidőm pedig szinte alig maradt. Kivételes nap a mai, ma délután semmi dolgom. Se egy megbeszélés, se egy hirtelen megoldásra váró probléma, ezért úgy döntök kihasználom az időt, elszakadok kicsit a klánháztól és meglátogatom Vespert, akit szabadulásom óta nem is láttam. Sejtem, hol találom, minden bizonnyal most is az új házán ügyködik. Erről eszembe villan öreganyám bosszús arca, mire önkénytelenül el is mosolyodom. Félszemű barátom pofátlan ügyességgel halászta el az ingatlant az orra elől, a nagyi nagyon kivolt akadva miatta és tulajdonképpen a mai napig kivan. Ahányszor szóba kerül, érződik rajta a sértettség. Valamiért nagyon a magáénak akarta azt a házat, de sosem árulta el, miért ilyen fontos neki. Egy királykék színű pántos nyári ruhát veszek fel, egy magasabb sarkú nyitott orrú cipővel. Vállig érő, hullámos zöld tincseimet pedig egy csattal lazán feltűzöm. Nagyon meleg van ma, pedig még dél sincs. Sola néninek szólok, hogy elmentem, mert akkor nyugodt, ha minden lépésemről tud. Gyalog indulok el, még emlékszem a címre. A környék kellemes és csendes. Már értem miért akart annyira a nagyi is ideköltözni. Hamar rátalálok a házra. A kapu nincs bezárva, ezért bátorkodom besétálni rajta.
-Helló! - lépek be a bejárat felől. Látom a szöszke nagy munkában van, kezembe is nyom egy dísztárgyat, kicsit meg is lepődöm. Ebéddel és kávéval kínál, de csak a fejemet ingatom. Talán majd később. Mostanában amúgy sincs túl jó étvágyam, amiért a rossz álmokat teszem felelőssé. Kicsit gyanakodva nézek rá, egész kedves. Mi baja lehet? Talán láza van?
-Van pár szabad órám, gondoltam megleslek. - felelem vidáman, miközben ő a szöget veri a falba.
-Jól néz ki... - pillantok körbe a szobába. Emlékszem mennyire el akart húzni otthonról, egy saját lakásba. Hát ez összejött neki. "Körülnézel?" kérdezi, miután a kardot a falra helyezi.
-Igen, persze. - bólintok, mikor felajánlja, hogy körbevezet.
-Oh, ezt...ezt neked hoztam. - nyúlok a táskámba, majd egy hosszú nyakú, borostyán színű üveget húzok elő, címkéjén fura kanyargós fekete betűkkel.
-Szaké. Japánból. Leával kiruccantunk kicsit a völgyből. Ah, gyönyörű ország, egy pillanatra fontolóra vettem, hogy ott maradjak... - mesélem mosolyogva. Azt persze nem teszem hozzá, addigra már volt bennem rendesen a szakéból. Ha Vesper elindul akár lefelé, akár felfele, követem őt és közben kíváncsian nézelődök.
Üzenet: @Vesper Cross || Tags: #averiereag
Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|