Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3302 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Pontos idő: 2024-05-15, 03:35
17 találat
Riven nyomában
Riven Keresése
Nem minden az, aminek látszik
Egyedül nem tudtam volna végrehajtani a mutatványt, hogy még súlyt is emelek és közben a telefonom is fogom, a házimanóm fogta és mutatta meg a hívót, és vetettem fel vele gyorsan a telefont, hogy aztán türelmet kérve lerakjam a súlyt, és átvegyem a kékségtől a szerkezetet.
Hamarosan pedig ott állok, még elkapom a Averie mosolyát, ahogy meglát, a szemeim visszamosolyognak, közben úgy döntök, hogy azért a szigetre nem árt, ha viszem a pallosom is, mert vannak olyan szerzetek is arra, amik ellen jobb ha a varázsló készül egyéb eszközökkel is.
Így azt immár a kezembe fogva indulok a móló irányába. Ott azért még elkapom egy testvéries ölelésre. Nincs a mozdulatomban semmi erotikus, csupán csak a bennem lakozó nagytestvér az, ami kiéli magát, ha már az öcséimmel nem igen volt ilyesféle kapcsolatom. A közös látomás egy kicsit közelebb hozott Averiehez. Végre valaki, aki tud a titkomról, és tud vigyázni magára. Na nem mintha ez a Crossokról nem volna elmondható.
Csak a félvállas ölelés után engedem útjára, már ha volt lehetőségem megölelni, ha nem, akkor anélkül is boldogan sétálok utána, egyelőre nem kérdezve a konkrétabb dolgokat.
Magabiztosságát látva a kajakba lépve halványan elmosolyodom, a telekinézissel stabilan tartom a helyet, és ha mégis dőlne, akkor olyan mintha egy láthatatlan falba tenyerelne, ami visszatartja.
Elvégre boszorkányok volnánk vagy mik. Magam is belépek a kajakba, és leülök, majd elrendezem a holmijainkat, és a kardom is. A két végű evezőhöz nyúlok. Meglehetősen jó választás, ha nem szeretné, hogy idő elött leszáradjanak a karjaim, különösen, ha még nem igazán ült ilyesmibe.
- Rendben, akkor csak ülj bele a székbe, nyújtsd ki a lábad, oda a támasztékig. kicsit legyen hajlítva a térded, ha nincs, akkor tudsz húzni a széken. Ezután fogd a kezedbe az evezőt, középen, egyszerre kell eveznünk elől és hátul is. – instruálom. Eltolom magunkat a mólótól, és legalább az egyensúllyal nincs probléma, nem kezd az elején inogni az egész.
-Jobb, bal, jobb, bal… - kezdem az áldásos mantrát, még azt hihetnék, hogy épp kajak edzést tartok a klánunk egyik tagjának. Ami talán nem is áll messze a valóságtól.
Egy idő után már nem mantrázom az oldalt, csak evezek, mert Averie is eltalálja a tempót, és amúgy sem akarom kisietni a lelkem. Tudom mennyi idő kényelmes tempóban egy embernek is, így meg sem lepődök, amikor a látvány miatt az evezői kint vannak a vízből, és csak siklik , valakinek a mozdulataira a kajak… Ugyanis én érzem, hogy a korábbi felső test edzésem folytatódik, míg ő csak bámészkodik.
- Ugye? Üdítő tud lenni Banyavölgy, ilyenkor, de ha tudom, hogy csak evezni kellek, felárat számolok fel… - húzok egy hosszabbat és az eddigi lendület úgyis visz minket tovább, így nincs miért aggódnom.
- Mi történt Rivennel? Nem volt változás a látomásaimmal kapcsolatban, bár az is igaz, hogy ahhoz más a jóslatban tartozónak a közelemben kell lennie. – tűnődőm.
Hamarosan pedig ott állok, még elkapom a Averie mosolyát, ahogy meglát, a szemeim visszamosolyognak, közben úgy döntök, hogy azért a szigetre nem árt, ha viszem a pallosom is, mert vannak olyan szerzetek is arra, amik ellen jobb ha a varázsló készül egyéb eszközökkel is.
Így azt immár a kezembe fogva indulok a móló irányába. Ott azért még elkapom egy testvéries ölelésre. Nincs a mozdulatomban semmi erotikus, csupán csak a bennem lakozó nagytestvér az, ami kiéli magát, ha már az öcséimmel nem igen volt ilyesféle kapcsolatom. A közös látomás egy kicsit közelebb hozott Averiehez. Végre valaki, aki tud a titkomról, és tud vigyázni magára. Na nem mintha ez a Crossokról nem volna elmondható.
Csak a félvállas ölelés után engedem útjára, már ha volt lehetőségem megölelni, ha nem, akkor anélkül is boldogan sétálok utána, egyelőre nem kérdezve a konkrétabb dolgokat.
Magabiztosságát látva a kajakba lépve halványan elmosolyodom, a telekinézissel stabilan tartom a helyet, és ha mégis dőlne, akkor olyan mintha egy láthatatlan falba tenyerelne, ami visszatartja.
Elvégre boszorkányok volnánk vagy mik. Magam is belépek a kajakba, és leülök, majd elrendezem a holmijainkat, és a kardom is. A két végű evezőhöz nyúlok. Meglehetősen jó választás, ha nem szeretné, hogy idő elött leszáradjanak a karjaim, különösen, ha még nem igazán ült ilyesmibe.
- Rendben, akkor csak ülj bele a székbe, nyújtsd ki a lábad, oda a támasztékig. kicsit legyen hajlítva a térded, ha nincs, akkor tudsz húzni a széken. Ezután fogd a kezedbe az evezőt, középen, egyszerre kell eveznünk elől és hátul is. – instruálom. Eltolom magunkat a mólótól, és legalább az egyensúllyal nincs probléma, nem kezd az elején inogni az egész.
-Jobb, bal, jobb, bal… - kezdem az áldásos mantrát, még azt hihetnék, hogy épp kajak edzést tartok a klánunk egyik tagjának. Ami talán nem is áll messze a valóságtól.
Egy idő után már nem mantrázom az oldalt, csak evezek, mert Averie is eltalálja a tempót, és amúgy sem akarom kisietni a lelkem. Tudom mennyi idő kényelmes tempóban egy embernek is, így meg sem lepődök, amikor a látvány miatt az evezői kint vannak a vízből, és csak siklik , valakinek a mozdulataira a kajak… Ugyanis én érzem, hogy a korábbi felső test edzésem folytatódik, míg ő csak bámészkodik.
- Ugye? Üdítő tud lenni Banyavölgy, ilyenkor, de ha tudom, hogy csak evezni kellek, felárat számolok fel… - húzok egy hosszabbat és az eddigi lendület úgyis visz minket tovább, így nincs miért aggódnom.
- Mi történt Rivennel? Nem volt változás a látomásaimmal kapcsolatban, bár az is igaz, hogy ahhoz más a jóslatban tartozónak a közelemben kell lennie. – tűnődőm.
Tags: #CallumCrossreagok - Üzenet: Hey Sis!
- on 2024-04-07, 18:27
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Riven nyomában
- Hozzászólások: 5
- Megtekintés: 222
Ősi romok
Boszorkányos Múlt
Aranypikkely nyomában
to: @Vesper Cross @Mesélő
A karláncot még ellenőrzöm a csuklómon, hogy jó helyen van. Nem tudom levenni, és talán így is van rendjén. Nem bánom, nem érzek ártó szándékot az ékszerből, és ennek Pesadillas címere van, így ha eddig is kételkedtem volna abban, hogy kinek a szelleme áll előttem, most már bizonyos, hogy egy egykori tagé.
Apallon a nagy aranyszínű sárkány, csak elbeszélésekből hallottam, milyen veszélyesek, mesékből, de a kinti falu romjai is bizonyítják, hogy nem egy leány álom egy sárkány haragjának áldozatául esni. Ha életükben ekkora kárt okoztak, a megmaradt lelkük mekkorát képes vajon?
Nem akarom megsérteni a sárkányt, ám kivételesen most hiába próbálok előre látni , hogy mi fog történni akkor, ha átélpjük az ajtót, nem látom. Valamiért csak azt, hogy ha leteszem a lábam előre, az még biztonságos út, vagy sem. Nincs ráhatásom, hogy mennyit láthatok, úgy fest ez most nem az az idő. Ahol átgondolhatom a lépéseket, mint amikor megöltem a démon bombával az ex jegyesem.
De azon a vonalon is végre elindult valami, nem dugjuk többé homokba a fejünket és dőlünk hátra, hogy minden rendben van a jelenlegi vezetés által.
~elveszett képességek… nem volt olyan feljegyzése az elementáloknak, ami arra utalt volna, hogy kevesebb elemet birtokoltunk volna, maximum csak gyengébbek lettünk, az összeset pedig csak az Azúrok képesek irányítani.~
Manapság már el sem tudnám képzelni magamat enélkül az erő nélkül, mert velem születtek, használtam őket, titokban a családom elől is rejtve, az ő biztonságuk érdekében, és használni is fogom, azért, hogy megvédjem őket, még ezt a félszemű bolondot is, mert az öcsém.
A láng vezet minket, amely egyre erősödik, ahogy egyre sötétebb lesz
-Bízz bennem és kapaszkodj belém, ne maradj le, tarts velem a lépést. – ott fent elég volt átfutni, ha időben léptem itt már trükkösebbek, hiszen körbe vagyunk zárva. Mégsem hagy cserben a képességem és sikerül, ott állunk a végén felnézve pedig egy hatalmas barlangba kerültünk, erről tanúskodik a láng gömb is, amit csak óvatosan merek kiengedni nagyobb távolságra. Lassan engedem csak el az öcsém, hogy ha kell akkor a fegyveremért nyúlhassak.
Apallon a nagy aranyszínű sárkány, csak elbeszélésekből hallottam, milyen veszélyesek, mesékből, de a kinti falu romjai is bizonyítják, hogy nem egy leány álom egy sárkány haragjának áldozatául esni. Ha életükben ekkora kárt okoztak, a megmaradt lelkük mekkorát képes vajon?
Nem akarom megsérteni a sárkányt, ám kivételesen most hiába próbálok előre látni , hogy mi fog történni akkor, ha átélpjük az ajtót, nem látom. Valamiért csak azt, hogy ha leteszem a lábam előre, az még biztonságos út, vagy sem. Nincs ráhatásom, hogy mennyit láthatok, úgy fest ez most nem az az idő. Ahol átgondolhatom a lépéseket, mint amikor megöltem a démon bombával az ex jegyesem.
De azon a vonalon is végre elindult valami, nem dugjuk többé homokba a fejünket és dőlünk hátra, hogy minden rendben van a jelenlegi vezetés által.
~elveszett képességek… nem volt olyan feljegyzése az elementáloknak, ami arra utalt volna, hogy kevesebb elemet birtokoltunk volna, maximum csak gyengébbek lettünk, az összeset pedig csak az Azúrok képesek irányítani.~
Manapság már el sem tudnám képzelni magamat enélkül az erő nélkül, mert velem születtek, használtam őket, titokban a családom elől is rejtve, az ő biztonságuk érdekében, és használni is fogom, azért, hogy megvédjem őket, még ezt a félszemű bolondot is, mert az öcsém.
A láng vezet minket, amely egyre erősödik, ahogy egyre sötétebb lesz
-Bízz bennem és kapaszkodj belém, ne maradj le, tarts velem a lépést. – ott fent elég volt átfutni, ha időben léptem itt már trükkösebbek, hiszen körbe vagyunk zárva. Mégsem hagy cserben a képességem és sikerül, ott állunk a végén felnézve pedig egy hatalmas barlangba kerültünk, erről tanúskodik a láng gömb is, amit csak óvatosan merek kiengedni nagyobb távolságra. Lassan engedem csak el az öcsém, hogy ha kell akkor a fegyveremért nyúlhassak.
Tags: #CallumCrossreagok - Üzenet: Let's Hunt!
- on 2024-03-24, 18:40
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Ősi romok
- Hozzászólások: 21
- Megtekintés: 490
Riven nyomában
Riven Keresése
Nem minden az, aminek látszik
Azután a jövőbe pillantás után kicsit beindultak az események, gyanítom, volt amelyik pont azért alakult úgy, mert én is elfogult voltam a jövő fényében, volt benne kellemes és kellemetlen esemény is, de túl vagyok rajta. Jelenleg pedig az a legfontosabb, hogy a kommuna körüli feladatokat ellássam, és azt vigyem előrébb. Semmi más nem számít. Már azon kívül,hogy maroknyi boszorkányon múlik a völgy sorsa.
Olykor pedig van amit én sem láthatok mindig előre, mert nem vagyok mindenható, ráadásul nem is így működöm. Csak azokkal kapcsolatban van látomásom, akik keresztezik az utamat.
Eddig ez alól az a látomás volt kivétel, ami akkor kapott el, amikor Averievel teszteltük azt, hogy mi lenne, ha meghalna. Katasztrófa.
Ezen kívül a legfiatalabb öcsémmel sem ártana tisztáznunk ezt, azt. A középsővel se ártana.
Otthon edzek, amikor Averie hívása érkezik. Meglep, hogy keres, de valahol örülök is neki, amolyan elveszett húg, számomra. Talán azért, mert közel egy korú az öcsémmel. De nem szabad elfelejtenem azt sem, hogy ő lesz a klánunk vezére is, mondjuk nem is ennek fejében kereszteztem az útját akkoriban, mert az érdekelt a legkevésbé, a jövő egyébként is homályos mindig, hiszen azt a jelen eseményei alakítanak. Ahogy én szoktam mondani, egy balra kanyarodó fingás alakíthat ki szivárványos jövőt, vagy épp fordítva akkora mocskos mocsarat, hogy még mocsár járó felszerelés is kevés lesz ahhoz, hogy kimásszunk belőle.
- Pfh…pillanat Averie... – hallhatja ahogy a súly az állványra kerül, nem kis fémes hanggal, és felülök szuszogva, az arcom törölgetem.
- Túra felszereléssel készüljek…? – egyértelmű, de azért rá kérdezek, van összekészítve a kocsimban az ilyen helyzetekre egy túlélő készlet. – fél óra és ott leszek. – máris megfürdök, és átöltözök, kényelmes ruhába, és pont jó bakancsba, ami fogja a bokáim is.
A hátamra dobom a táskám, ahogy kiszállok a kocsiból, egy kisebb övtáskát is hozok, amiben pár fontosabb főzet van, szintén szükség esetére, elbájolt övtáska, hogy ne törjön össze a belső tartalom.
Füttyentek a farkasomnak, és a kocsim kulcsát az ő vízálló nyakörvébe rakom. Nem jön velünk, legalábbis a szigetre biztos, hogy nem.
- A te kocsid kulcsa…? – ha ideadja, azt is beteszem a farkas nyakörves táskájába, ilyen apróságokat el lehet tárolni benne. Egyébként is, jobb ha nem lesznek velünk kocsi kulcsok, tapasztalat.
Averiere pillantok, majd a szigetre. Csak halvány képek úsznak át a szemem előtt, az biztos, hogy biztonságban átérünk a szigetre, ha kajakkal megyünk, és nem akarunk feltűnést kelteni. Akkor meg simán ködöt varázsolok körénk.
-Kajak? – nem kérdezek, felőlem még akár ellenséget is temethetünk.
Olykor pedig van amit én sem láthatok mindig előre, mert nem vagyok mindenható, ráadásul nem is így működöm. Csak azokkal kapcsolatban van látomásom, akik keresztezik az utamat.
Eddig ez alól az a látomás volt kivétel, ami akkor kapott el, amikor Averievel teszteltük azt, hogy mi lenne, ha meghalna. Katasztrófa.
Ezen kívül a legfiatalabb öcsémmel sem ártana tisztáznunk ezt, azt. A középsővel se ártana.
Otthon edzek, amikor Averie hívása érkezik. Meglep, hogy keres, de valahol örülök is neki, amolyan elveszett húg, számomra. Talán azért, mert közel egy korú az öcsémmel. De nem szabad elfelejtenem azt sem, hogy ő lesz a klánunk vezére is, mondjuk nem is ennek fejében kereszteztem az útját akkoriban, mert az érdekelt a legkevésbé, a jövő egyébként is homályos mindig, hiszen azt a jelen eseményei alakítanak. Ahogy én szoktam mondani, egy balra kanyarodó fingás alakíthat ki szivárványos jövőt, vagy épp fordítva akkora mocskos mocsarat, hogy még mocsár járó felszerelés is kevés lesz ahhoz, hogy kimásszunk belőle.
- Pfh…pillanat Averie... – hallhatja ahogy a súly az állványra kerül, nem kis fémes hanggal, és felülök szuszogva, az arcom törölgetem.
- Túra felszereléssel készüljek…? – egyértelmű, de azért rá kérdezek, van összekészítve a kocsimban az ilyen helyzetekre egy túlélő készlet. – fél óra és ott leszek. – máris megfürdök, és átöltözök, kényelmes ruhába, és pont jó bakancsba, ami fogja a bokáim is.
A hátamra dobom a táskám, ahogy kiszállok a kocsiból, egy kisebb övtáskát is hozok, amiben pár fontosabb főzet van, szintén szükség esetére, elbájolt övtáska, hogy ne törjön össze a belső tartalom.
Füttyentek a farkasomnak, és a kocsim kulcsát az ő vízálló nyakörvébe rakom. Nem jön velünk, legalábbis a szigetre biztos, hogy nem.
- A te kocsid kulcsa…? – ha ideadja, azt is beteszem a farkas nyakörves táskájába, ilyen apróságokat el lehet tárolni benne. Egyébként is, jobb ha nem lesznek velünk kocsi kulcsok, tapasztalat.
Averiere pillantok, majd a szigetre. Csak halvány képek úsznak át a szemem előtt, az biztos, hogy biztonságban átérünk a szigetre, ha kajakkal megyünk, és nem akarunk feltűnést kelteni. Akkor meg simán ködöt varázsolok körénk.
-Kajak? – nem kérdezek, felőlem még akár ellenséget is temethetünk.
Tags: #CallumCrossreagok - Üzenet: Hey Sis!
- on 2024-03-24, 15:36
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Riven nyomában
- Hozzászólások: 5
- Megtekintés: 222
Villámlátogatás - Callum v Vesper
Vess & Callum
Secret ...secret...
tell me what you want
A látomásaim nélkül is ezen az úton indultam volna el, ahol vezetővé akarok válni, és jobbá tenni a kommunát, így már a kezdetektől tettem le valamit a striga társadalom elé.
Talán ezért is az interjú a suli lapba, meg a túlfűtött tini hormonok miatt.
Nem bánom.
Befejezem az evést, mindent elűntettem a tányéromról, és érdeklődve pillantok az öcsém felé, amikor az elképzeléseiről kezd beszélni, mert úgy látszik, mégiscsak van valami ami mentén szeretne elindulni.
-A csendőrséghez csatlakozni gondolom első lépésként ez lenne a legjobb lehetőség. Így megmutathatnád magad is, hogy kiállsz amellett, amit képviselsz. – nem tudok lebratyizni vele, mert sok évnyi távolságtartást nem tudok nem figyelembe venni.
Mégsem üres kézzel jött, de ezzel még nem tudnék mit kezdeni és nem is tudnék beállni a háta mögé támogatni őt. Amikor visszafordítja felém a kérdést, a könyöklős ujjaimon támasztott áll pihentetésemből hátra dőlök, és hüvelyk ujjammal kicsit még dörzsölőm a szám sarkát.
Majd összefonom a kezeimet a mellkasom előtt, és hátra dőlök. Ha eddig tárgyalásnak érezte, jól teszi, mert továbbra is inkább tárgyalunk, mintsem péntek esete azt beszélem meg vele, hogy mit tervezek a kommunában tenni. Mert nem érdekli, a kommuna, sem pedig én.
Egy darabig diplomatikusan hallgatok, számos elgondolás végigfut bennem, hogy mit tehetne, de jó néhány ötletem visszakanyarodik oda, hogy a kezdeteknél kellene keresgélnie, nagyjából, amikor kijött az iskolából, és kitalálta, hogy a fater vagyonát kilopja a saját céljaira. Még mindig a saját érdekeit tartja szem előtt.
Nem ismerem annyira, hogy tényleg mosolyogva veregessem hátba, és azt mondjam, kiállok melletted, legyen bármekkora hülyeség is az ötleted. A kommunát, a cégem is figyelembe kell vennem.
Még dörzsölőm a szemeim, nem , most elég nyugodt vagyok, hogy ne környékezzen semmiféle látomás sem.
- Ez nem fair kérdés, mert nem vagy a helyemben, én sem a tiedben. Nekem lényegesen könnyebb dolgom lenne, már ha akarnék ilyen bohóckodáson indulni, mert tudtam mit akarok elérni. De, köszönöm, én teljesen jól érzem magamat így, ahogy vagyok. Így nem is próbálom meg elképzelni, hogy mit tennék a helyedben, mert csak felületes dolgokat tudok rólad, bármennyire is az öcsém vagy, és azon kívül hogy vagy , időnként anyánk miatt elviseljük egymást. Ha engem kérdezel először a kapcsolataidon kéne alakítanod, még ha rohadt nagy gyomor fájást is okoz. – végülis egy fosatós ajándékot kiérdemeltem tőle…
- Ha valaki mosolya nem tetszik, azt is majd meglepetés édességgel fogod megajándékozni? – kíváncsiskodom. Hiszen ha ilyen körökben akar mozogni a gyerekesség nem élhető vonal.
Lehet hogy apánk támogatja, nem beszéltem vele erről, mert nem az öcséim a beszéd téma ha épp felemelem a telefont és két percet óhajtok vele beszélni egy-egy hívásakor.
-Először a környezetemben tenném helyre a kapcsolataim, ha szükségem van a támogatásukra. – dőlök előre, majd emelem fel az ujjam és mutatok rá egy kacsintás kíséretében. Ha már támogatást ,vagy tanácsot kért, miért ne? A tanácsot ingyen osztogatom, jeleneleg, mert a szabadidőmben találkoztunk.
Az órámra pillantok, még van pár óra a kijárási tilalomig.
Talán ezért is az interjú a suli lapba, meg a túlfűtött tini hormonok miatt.
Nem bánom.
Befejezem az evést, mindent elűntettem a tányéromról, és érdeklődve pillantok az öcsém felé, amikor az elképzeléseiről kezd beszélni, mert úgy látszik, mégiscsak van valami ami mentén szeretne elindulni.
-A csendőrséghez csatlakozni gondolom első lépésként ez lenne a legjobb lehetőség. Így megmutathatnád magad is, hogy kiállsz amellett, amit képviselsz. – nem tudok lebratyizni vele, mert sok évnyi távolságtartást nem tudok nem figyelembe venni.
Mégsem üres kézzel jött, de ezzel még nem tudnék mit kezdeni és nem is tudnék beállni a háta mögé támogatni őt. Amikor visszafordítja felém a kérdést, a könyöklős ujjaimon támasztott áll pihentetésemből hátra dőlök, és hüvelyk ujjammal kicsit még dörzsölőm a szám sarkát.
Majd összefonom a kezeimet a mellkasom előtt, és hátra dőlök. Ha eddig tárgyalásnak érezte, jól teszi, mert továbbra is inkább tárgyalunk, mintsem péntek esete azt beszélem meg vele, hogy mit tervezek a kommunában tenni. Mert nem érdekli, a kommuna, sem pedig én.
Egy darabig diplomatikusan hallgatok, számos elgondolás végigfut bennem, hogy mit tehetne, de jó néhány ötletem visszakanyarodik oda, hogy a kezdeteknél kellene keresgélnie, nagyjából, amikor kijött az iskolából, és kitalálta, hogy a fater vagyonát kilopja a saját céljaira. Még mindig a saját érdekeit tartja szem előtt.
Nem ismerem annyira, hogy tényleg mosolyogva veregessem hátba, és azt mondjam, kiállok melletted, legyen bármekkora hülyeség is az ötleted. A kommunát, a cégem is figyelembe kell vennem.
Még dörzsölőm a szemeim, nem , most elég nyugodt vagyok, hogy ne környékezzen semmiféle látomás sem.
- Ez nem fair kérdés, mert nem vagy a helyemben, én sem a tiedben. Nekem lényegesen könnyebb dolgom lenne, már ha akarnék ilyen bohóckodáson indulni, mert tudtam mit akarok elérni. De, köszönöm, én teljesen jól érzem magamat így, ahogy vagyok. Így nem is próbálom meg elképzelni, hogy mit tennék a helyedben, mert csak felületes dolgokat tudok rólad, bármennyire is az öcsém vagy, és azon kívül hogy vagy , időnként anyánk miatt elviseljük egymást. Ha engem kérdezel először a kapcsolataidon kéne alakítanod, még ha rohadt nagy gyomor fájást is okoz. – végülis egy fosatós ajándékot kiérdemeltem tőle…
- Ha valaki mosolya nem tetszik, azt is majd meglepetés édességgel fogod megajándékozni? – kíváncsiskodom. Hiszen ha ilyen körökben akar mozogni a gyerekesség nem élhető vonal.
Lehet hogy apánk támogatja, nem beszéltem vele erről, mert nem az öcséim a beszéd téma ha épp felemelem a telefont és két percet óhajtok vele beszélni egy-egy hívásakor.
-Először a környezetemben tenném helyre a kapcsolataim, ha szükségem van a támogatásukra. – dőlök előre, majd emelem fel az ujjam és mutatok rá egy kacsintás kíséretében. Ha már támogatást ,vagy tanácsot kért, miért ne? A tanácsot ingyen osztogatom, jeleneleg, mert a szabadidőmben találkoztunk.
Az órámra pillantok, még van pár óra a kijárási tilalomig.
- on 2023-09-24, 15:26
- Itt található: Boszorkányvölgy
- Téma: Villámlátogatás - Callum v Vesper
- Hozzászólások: 16
- Megtekintés: 394
Villámlátogatás - Callum v Vesper
Vess & Callum
Secret ...secret...
tell me what you want
Csendben, és figyelmesen hallgatom az öcsémet, tényleg érdekel ,hogy mik a tervei és mit gondol, mik az elképzelései.
Kicsit olyan ez, mint egy üzleti tárgyalás, csak a felszínt kapargatjuk, de a mélyebb rétegekbe nem megyünk.
Hiába hozza fel Angust, mint támogató fél, én nem mennék oda hozzá, hogy tegyen már két fűszálat keresztbe csak azért, hogy nekem jobb legyen. Belém nevelte , hogy önerőből boldoguljak, és persze ott van még, hogy elszeparált mindentől és mindenkitől, mert azúr vagyok, még a saját testvéreim sem tudhatnak erről. Biztos, hogy ez olyan rossz dolog? Bár ahogy most elnézem a helyzetet, ha megtudná Vesper, ő se a testvéri kötelék miatt akarna a közelemben lenni, hanem azért, hogy kiaknázhassa azt, amit tudok. Bár pont ezt tettem eddig is, finoman erre- arra lökdöstem, egy-egy jó pillanatban eltereltem a rendőrség figyelmét, ha épp tilosban járt volna, és így a rácsok mögött sem kellett éppen örökre megrohadnia, nem hátrány.
-Ezt jól látod, politikailag hozzá képest, jelenleg sehol sem vagy. Ha a kommunádban előrébb lépnél, lenne amit le tudnál tenni az asztalra, és tisztelnének. Az már jó alap lenne. – felelem neki őszintén. Mert egy kis tanács még sosem ártott meg senkinek. Egyébként is, azt szokták mondani, hogy tarts magad mellett nálad sikeresebb embereket azért, hogy segítsenek a céljaid elérésében, nem?
- Hogy kívánsz a völgy védelmezője lenni? Csatlakozol csendőrnek, és még? Az önmagában nem megoldás, hogy arról beszélsz minden rendezvényen,hogy a völgyet biztonságosabbá kellene tenni a külső és a belső támadások ellen.
A Mortek is nagy klán, jelenleg azt gondolnák, hogy mindenkit uszítasz ellenük, és a tündék ellen.
Fejtem ki a véleményemet, a tervét illetően.
-Nem minden tünde elvetemült, csak élni akarnak. Meglehet, hogy a vezetőségtől elég szar ötlet volt, hogy közénk telepítették őket. Mit akarsz ezzel a részével? A közeli városban tökéletes összhangban él a két nép, tünde és striga is, jó példája annak, hogy ha valami nincs erőltetve, akkor egész jól tud működni.
Kortyolok bele a vizembe és kényelmesen hátra dőlök az ebédlő székben, karfás, így mondhatni lazulni is tudok benne.
Kicsit olyan ez, mint egy üzleti tárgyalás, csak a felszínt kapargatjuk, de a mélyebb rétegekbe nem megyünk.
Hiába hozza fel Angust, mint támogató fél, én nem mennék oda hozzá, hogy tegyen már két fűszálat keresztbe csak azért, hogy nekem jobb legyen. Belém nevelte , hogy önerőből boldoguljak, és persze ott van még, hogy elszeparált mindentől és mindenkitől, mert azúr vagyok, még a saját testvéreim sem tudhatnak erről. Biztos, hogy ez olyan rossz dolog? Bár ahogy most elnézem a helyzetet, ha megtudná Vesper, ő se a testvéri kötelék miatt akarna a közelemben lenni, hanem azért, hogy kiaknázhassa azt, amit tudok. Bár pont ezt tettem eddig is, finoman erre- arra lökdöstem, egy-egy jó pillanatban eltereltem a rendőrség figyelmét, ha épp tilosban járt volna, és így a rácsok mögött sem kellett éppen örökre megrohadnia, nem hátrány.
-Ezt jól látod, politikailag hozzá képest, jelenleg sehol sem vagy. Ha a kommunádban előrébb lépnél, lenne amit le tudnál tenni az asztalra, és tisztelnének. Az már jó alap lenne. – felelem neki őszintén. Mert egy kis tanács még sosem ártott meg senkinek. Egyébként is, azt szokták mondani, hogy tarts magad mellett nálad sikeresebb embereket azért, hogy segítsenek a céljaid elérésében, nem?
- Hogy kívánsz a völgy védelmezője lenni? Csatlakozol csendőrnek, és még? Az önmagában nem megoldás, hogy arról beszélsz minden rendezvényen,hogy a völgyet biztonságosabbá kellene tenni a külső és a belső támadások ellen.
A Mortek is nagy klán, jelenleg azt gondolnák, hogy mindenkit uszítasz ellenük, és a tündék ellen.
Fejtem ki a véleményemet, a tervét illetően.
-Nem minden tünde elvetemült, csak élni akarnak. Meglehet, hogy a vezetőségtől elég szar ötlet volt, hogy közénk telepítették őket. Mit akarsz ezzel a részével? A közeli városban tökéletes összhangban él a két nép, tünde és striga is, jó példája annak, hogy ha valami nincs erőltetve, akkor egész jól tud működni.
Kortyolok bele a vizembe és kényelmesen hátra dőlök az ebédlő székben, karfás, így mondhatni lazulni is tudok benne.
- on 2023-07-29, 16:18
- Itt található: Boszorkányvölgy
- Téma: Villámlátogatás - Callum v Vesper
- Hozzászólások: 16
- Megtekintés: 394
Ősi romok
Aranypikkely nyomában
Vesper & Callum
Hallgatom a szellemnő meséjét, és érdekesnek találom. Mindig is örültem, hogy ha olyasvalakivel akadtam össze, aki korábban élt mint én. Így az akkori társadalomról is megfelelő, vagy épp érdekes következtetéseket lehetett levonni. Ami az utókor számára akár tapasztalat is lehetett.
-Talán, nincs elementalista a Pesadillasok közt, és az is lehet, hogy csak simán elakar tenni az a valaki láb alól, engem is, ha meg már beléd is botlottam, akkor téged is…Vagy maga az öreg Pesadillasm hogy járjunk utána a pikkely rejtélyének? – tippelek tovább.
-Az a striga, a jegyesem volt. Bár, nem viselt meg, és Andas is ott volt, ő csak agyrázkódást kapott, szerencsére. – jegyzem meg, mintha épp a bevásárló listáról tárgyaltunk volna, vagy valami hasonló, mert Vesperrel még arról sem szoktam.
Az öreg sárkány bolond, de állítólag még nem teljesen hülye, bár… amit a mostani bejutási kísérleteim jelentettek, kezdek ebben is kételkedni. Majd pont én akarnám megölni az öreg Pesadillast, persze, de hát kik vagyunk mi, csak szaros klántagok, akik által elvileg erősebb a klán is. Mielőtt még belelovallnám magamat az elavult klán ügyekbe, meg a társadalmunkba, felgyorsulnak az események és ott állunk Aylmer előtt, aki a történelmünkről mesél. Erő, ami el van vesze, ez még számomra is rejtély egyelőre, hogy mi lehet az, így figyelek, minden apróságra. Kinyújtom a karomat, és átveszem a kis ékszert, egész normális darab, még férfiak is el tudják hordani, jesszus…átragadt rám Lea divat mániája. Magamban jól tarkón vágom magamat, és inkább a jelenlegi problémára koncentrálok.
Nem törődök azzal, hogy az öcsémnek mekkora arca van, miszerint mi mindenben lenne jó, legyen.
Meglepődőm, hogy az ékszert át tudtam venni, és tényleg érzem is a súlyát a csuklóm körül, ha sötét van a lépcsősoron, akkor egy kék fényű tűzgömböt előre küldök, és a plafon magasságában lebeg vagy előttem, vagy Vesper előtt, aki az első sorban való sétálást választotta, az előtt.
-Ez, az Appalon a kincsek őrzője volt…? – mert akkor nagyon nagy bajban leszünk. Még Averie könyvében rá is rá mutattam, és nem igazán akartam pont vele összetalálkozni, mert elég sértődékeny sárkány hírében állt.
#CallumCrossreagok// @Vesper Cross // @Mesélő //Wolf Totem //
- on 2023-07-29, 15:49
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Ősi romok
- Hozzászólások: 21
- Megtekintés: 490
Ősi romok
Aranypikkely nyomában
Vesper & Callum
-Élveztem, mint egy hatalmas akadály pálya. – próbálom elütni az élét az iménti futkorászós kalandnak, sport ember vagyok, így nem köpöm ki a tüdőm egy kis indiana jonesos mutatványtól, az adrenalin egyébként is jól megugrott bennem.
-Szerintem olyasvalaki, aki jót akar, és nem nézi jó szemmel Santiago ténykedését. – felelem neki tűnődve. Még ha tudom is, hogy egy azúr társam tette, nem fogom bemártani, mert védenünk kell egymást, még a saját családtagjaim elől is.
-Talán , mert most kezd gyengülni a nép is, ahogy az új szokásokat és együttélést próbálja lenyomni a torkunkon a főboszi, ott van a főtéri démon támadás is. Ott hunyt el a jegyesem… - jegyzem meg tűnődve. – Minden apró mozaik egyszer a helyére fog kerülni. Egyelőre éljük túl ezt, az is lehet ,hogy engem is csapdába csaltak, és a végén tényleg egy sárkány fog bekapni mindkettőnket az út végén és csak azért küldték a pikkelyt, hogy a Crossok is kevesebben legyenek? – mert nem árt ezen is elgondolkodni.
Bár tudom az igazat, és ha nem tudnám ,hogy az azúr társ volt a tettes, bizony lennének fenntartásaim a jelenlegi melóval kapcsolatban. Megnyugszom, hogy visszaadja a pikkelyt, hátha szükségünk lesz még rá az út során.
-Pedig nagyon élném, ha lett volna egy sárkánya a családnak, vagy úgy mindenkinek fejenként egy, mikor megszületett, akkor valahol egy tojás is kipottyant egy nagy sárkányból, amit később kiválaszthattunk volna… -ábrándozok, mert azt miért ne lehetne. A képzeletem senki sem veheti el tőlem, és nekem annyi jutott a látomásokkal is, hogy néha tehernek is érzem.
Óvatosan haladok az úton, és nyomasztó érzés kerít hatalmába, mintha egy hatalmas kriptában járnék. A hangok is olyan furcsák, mintha rajtunk kettőnkön kívül semmi élő nem lenne itt, és ezt nem csak azért gondolom így, mert rövid időn belül egy szellem szerű alakkal találkozunk. Az egész területet ez a tompa elmúlt létezés szerű állapot lengi körbe.
A sírkövek láttán kétoldalt feltűnnek a dátumok, és a Cross-ok nevei is, mind a felmenőink voltak, hirtelen halált haltak, ennyit tudok.
Ahogy haladunk, csak a magam megnyugtatása végett a combomra erősített tőr nyelére siklik a tenyerem, még ott van.
Az alak láttán lassítok, a területet is szemügyre veszem, alattunk a földet is, hátha látszik bármi csapdára utaló jel, de eddig tiszta, és a látomásaim sem akarnak figyelmeztetni a veszélyre, egyelőre.
Felkapom a fejem az ismerős szavakat hallva, és biccentek. Sárkány lenne? A sárkányoknak is lenne szelleme?
Vesperre pillantok, hogy lássam ő is hallja -e azt, amit a másik alak mond, majd intek neki finoman, hogy ne rántson fegyvert. Minden rendben, eddig.
-Aylmernek hívják. – osztom meg az öcsémmel, is, és tűnődve nézek végig a nőn, szellem, viszont életében még harcos lehetett, és mintha hiányozna az egyik karja is.
-Üvözöllek. – köszöntöm, immár én is hallható formában.
- Ez a régi Pesadillas klán terület? – régi, mégis mennyire régi…? Mert erről még én sem tudtam, pedig amit csak lehetett áttúrtam a családunk történelméről. Azért engem érdekelt, hogy mikor és miért voltak törések, olykor még eléggé hirtelenek is.
- Mi történt itt…? – pillantok hátra a vállam felett. – Azok a Crossok is lovasok voltak mint… te? – tippelem meg, és követem végül a szellemet a kérésének megfelelően.
#CallumCrossreagok// @Vesper Cross // @Mesélő //Wolf Totem //
- on 2023-06-17, 20:49
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Ősi romok
- Hozzászólások: 21
- Megtekintés: 490
Ősi romok
Vesper & Callum
Brotherly Cooperation
Az Arany Pikkely Nyomában
-Nem sietek előre, inkább óvatosságból, viszont golyófogónak sem akarom őt használni, ám nem azon fogok elkezdeni vitatkozni, hogy ki megy elől és ki hátul. Figyelek, akármi is legyen az utunk célja.
Pontosabban tudom, a sárkányokhoz köthető.
Ezeket a fajta növényeket még én is felismerem, atyánk méregkeverő fajtájából adódóan fontosnak vélte, ha tisztában vagyok az összes növénnyel, még ha nem is tudom olyan profin kikeverni azokat úgy mint Ő, vagy az öcsénk.
Mert minden méregkeverő talentum bele szállt, amit azt hiszem időnként csak azért irigylek, mert az a tudást, a jövőbelátás amit birtoklok, néha túl terhes a számomra. Különösen akkor, amikor haláleseteket látok előre.
- Vi! – kapom el a vállát, és visszarántom az egyik csapda elől – ázz! – suttogom közvetlenül a háta mögött állva.
Érzem a különös bizsergető érzést, és ettől a tarkómon is feláll a szőr, még óvatosabbá válok. Nem tagadom, egy cseppet se kívánkozik az életemet az öcsémre bíznom, ki tudja mikor dönt úgy, hogy neki nincs szüksége veszélyekre… A következő pillanatban egy kép villan, én pedig… Így ahogy haladunk, hol elrántom magam felé, hol jobbra vagy balra vetődünk, vagy a tarkóját kapom el, és futok át vele egy rövidebb szakasz megfelelő tempóban. A zöldellő erdő után pedig el le is siklik a tenyerem a tarkójáról, és kicsit elámulva pillantok körbe.
- Biztos, hogy még mindig Indiana Jonesozni akarsz? – kérdezem tőle halkan, mert ki tudja, hogy a beszéddel is milyen lényt zavarnánk még véletlenül fel.
Egy birtok kezd talán körvonalazódni, olyan mintha most frissen égett volna le az egész.
- Ez a klánunk jelképe. – állok meg egy pillanatra egyelőre a macskaköves úton maradok, nem óhajtok lelépni arról, mintha sárkány égette volna fel az egészet. De azok már meghaltak. Akkor ez valami időmágiával lezárt terület lenne? Hiszen ahová lépek ott hamu száll fel és kavarogva követi a lépteink nyomát.
- Tudom, hogy kihaltak a sárkányok öcsém, de azért légy óvatos. Nekem az is új, hogy a sziget a Pesadillasok fennhatósága alá tartozott. Vajon Que'traen mennyit tudhat erről az egészről? És, miért nem mondta? Egyébként, ez hozott ide... - mutatom meg az aranyszínű pikkelyt az öcsémnek. - Valaki az asztalomon hagyta egy üzenet kíséretében. Szóval, ha valóban a sárkányokhoz van köze ennek az egésznek, nem árt óvatosabbnak lennünk.
Itt már nyíltabban merek beszélni neki arról, hogy mégis mi a francért öltöztem ki katonai felszerelésbe. a kezemet nyújtom a pikkelyért, hogy visszakaphassam, miután szemügyre vette.
Ha ennek vége és túlélem egész biztos , hogy már csak emiatt is a tanácsát fogom kérni, vagy azt, hogy meséljen a sárkányokról…
Pontosabban tudom, a sárkányokhoz köthető.
Ezeket a fajta növényeket még én is felismerem, atyánk méregkeverő fajtájából adódóan fontosnak vélte, ha tisztában vagyok az összes növénnyel, még ha nem is tudom olyan profin kikeverni azokat úgy mint Ő, vagy az öcsénk.
Mert minden méregkeverő talentum bele szállt, amit azt hiszem időnként csak azért irigylek, mert az a tudást, a jövőbelátás amit birtoklok, néha túl terhes a számomra. Különösen akkor, amikor haláleseteket látok előre.
- Vi! – kapom el a vállát, és visszarántom az egyik csapda elől – ázz! – suttogom közvetlenül a háta mögött állva.
Érzem a különös bizsergető érzést, és ettől a tarkómon is feláll a szőr, még óvatosabbá válok. Nem tagadom, egy cseppet se kívánkozik az életemet az öcsémre bíznom, ki tudja mikor dönt úgy, hogy neki nincs szüksége veszélyekre… A következő pillanatban egy kép villan, én pedig… Így ahogy haladunk, hol elrántom magam felé, hol jobbra vagy balra vetődünk, vagy a tarkóját kapom el, és futok át vele egy rövidebb szakasz megfelelő tempóban. A zöldellő erdő után pedig el le is siklik a tenyerem a tarkójáról, és kicsit elámulva pillantok körbe.
- Biztos, hogy még mindig Indiana Jonesozni akarsz? – kérdezem tőle halkan, mert ki tudja, hogy a beszéddel is milyen lényt zavarnánk még véletlenül fel.
Egy birtok kezd talán körvonalazódni, olyan mintha most frissen égett volna le az egész.
- Ez a klánunk jelképe. – állok meg egy pillanatra egyelőre a macskaköves úton maradok, nem óhajtok lelépni arról, mintha sárkány égette volna fel az egészet. De azok már meghaltak. Akkor ez valami időmágiával lezárt terület lenne? Hiszen ahová lépek ott hamu száll fel és kavarogva követi a lépteink nyomát.
- Tudom, hogy kihaltak a sárkányok öcsém, de azért légy óvatos. Nekem az is új, hogy a sziget a Pesadillasok fennhatósága alá tartozott. Vajon Que'traen mennyit tudhat erről az egészről? És, miért nem mondta? Egyébként, ez hozott ide... - mutatom meg az aranyszínű pikkelyt az öcsémnek. - Valaki az asztalomon hagyta egy üzenet kíséretében. Szóval, ha valóban a sárkányokhoz van köze ennek az egésznek, nem árt óvatosabbnak lennünk.
Itt már nyíltabban merek beszélni neki arról, hogy mégis mi a francért öltöztem ki katonai felszerelésbe. a kezemet nyújtom a pikkelyért, hogy visszakaphassam, miután szemügyre vette.
Ha ennek vége és túlélem egész biztos , hogy már csak emiatt is a tanácsát fogom kérni, vagy azt, hogy meséljen a sárkányokról…
- on 2023-06-07, 17:49
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Ősi romok
- Hozzászólások: 21
- Megtekintés: 490
Villámlátogatás - Callum v Vesper
Vess & Callum
Secret ...secret...
tell me what you want
Kíváncsian várom, hogy merre halad a beszélgetésünk, mert mindent azért én sem láthatok előre.
-Nincs információm, csupán csak elgondolkodtam rajta, és furcsának találom az egészet. –
Amikor közli velem a tervét, a látomások ellenére majdnem kibuggyan belőlem egy nevetés, de visszafogom, csak a homlokom lesz kissé ráncosabb, ahogy csodálkozva grimaszolok, és még az ajkammal is csücsürítek.
-Mit tudsz ami miatt támogathatnálak? Mik a jövőbeli terveid a tündék kigolyózásán kívül is? – mert roppant mód érdekelnek az indítékai. Hogy miért cselekszik. Én is utálom sőt, megvetem őket, hogy ránk szorulnak és még ki is használják a helyzetüket és minket gyilkolásznak kényükre kedvükre.
Mint a démonok besúgói, akik azért kerültek ide, hogy a gyengeségeinket kipuhatolva megtudják, hogy miként tudják a strigákat megölni.
- Mire akarsz alapozni? Santiago szél elementál, mint a kommunája vezetőjeként is ki van vele a tököm, a banya székben pedig jó régóta ül. Viszont, meg kell hagyni, a faszságai ellenére igyekszik tartani a látszatot, hogy ő márpedig példás striga… Kampány terved is van, hogy leváltsd? – nem fogom én elkottyantani azt, hogy látom, ahogy egy sárkány támadás után, Rievel az oldalán tulajdonképpen puccsot hajtva végre, megöljük Santiagot. Így ő is elérheti a célját, én is, és talán kevesebb idegőrlő jövőkép fog a szemeim elé tárulni.
-Vannak ötleteid, hogy mi folyhat az egész hátterében? – kapom el a hosszas ecsetelés után az egyik mondatot, és ragadom ki, mert engem tényleg érdekel, hogy mit gondolhat Vesper , Santiagonak milyen indítékai lehetnek.
Eltűntetem a levest és azután pillantok fel rá újra.
- A démonok engem is aggasztanak, remélem védekezel ellenük, ahogy kell. – igen, azért aggódom érte, nem lenne jó, hogy ha démon áldozatává válna, vagy megszállnák.
- Aggasztó, hogy ezen jelentések ellenére sem lép semmit sem Santiago. Gondoltál már arra, hogy neki is köze lehet ehhez? – folytatom , mert ez jó alap lehet elindulni azirányba, hogy rájöjjünk , vajon még démoni hátszél is befigyelne?
Ezen viszont most jól láthatón eltűnődőm, talán ez az egy dolog nem jutott még vele kapcsolatban az eszembe, de ami késik nem múlik. Mégis, ahhoz hogy kiderítsem ezt, le kellene paktálnom egy démonnal, és mint tudjuk, azokban egyáltalán nem szabad és nem is lehet megbízni, még ha információkról is van szó.
-Nincs információm, csupán csak elgondolkodtam rajta, és furcsának találom az egészet. –
Amikor közli velem a tervét, a látomások ellenére majdnem kibuggyan belőlem egy nevetés, de visszafogom, csak a homlokom lesz kissé ráncosabb, ahogy csodálkozva grimaszolok, és még az ajkammal is csücsürítek.
-Mit tudsz ami miatt támogathatnálak? Mik a jövőbeli terveid a tündék kigolyózásán kívül is? – mert roppant mód érdekelnek az indítékai. Hogy miért cselekszik. Én is utálom sőt, megvetem őket, hogy ránk szorulnak és még ki is használják a helyzetüket és minket gyilkolásznak kényükre kedvükre.
Mint a démonok besúgói, akik azért kerültek ide, hogy a gyengeségeinket kipuhatolva megtudják, hogy miként tudják a strigákat megölni.
- Mire akarsz alapozni? Santiago szél elementál, mint a kommunája vezetőjeként is ki van vele a tököm, a banya székben pedig jó régóta ül. Viszont, meg kell hagyni, a faszságai ellenére igyekszik tartani a látszatot, hogy ő márpedig példás striga… Kampány terved is van, hogy leváltsd? – nem fogom én elkottyantani azt, hogy látom, ahogy egy sárkány támadás után, Rievel az oldalán tulajdonképpen puccsot hajtva végre, megöljük Santiagot. Így ő is elérheti a célját, én is, és talán kevesebb idegőrlő jövőkép fog a szemeim elé tárulni.
-Vannak ötleteid, hogy mi folyhat az egész hátterében? – kapom el a hosszas ecsetelés után az egyik mondatot, és ragadom ki, mert engem tényleg érdekel, hogy mit gondolhat Vesper , Santiagonak milyen indítékai lehetnek.
Eltűntetem a levest és azután pillantok fel rá újra.
- A démonok engem is aggasztanak, remélem védekezel ellenük, ahogy kell. – igen, azért aggódom érte, nem lenne jó, hogy ha démon áldozatává válna, vagy megszállnák.
- Aggasztó, hogy ezen jelentések ellenére sem lép semmit sem Santiago. Gondoltál már arra, hogy neki is köze lehet ehhez? – folytatom , mert ez jó alap lehet elindulni azirányba, hogy rájöjjünk , vajon még démoni hátszél is befigyelne?
Ezen viszont most jól láthatón eltűnődőm, talán ez az egy dolog nem jutott még vele kapcsolatban az eszembe, de ami késik nem múlik. Mégis, ahhoz hogy kiderítsem ezt, le kellene paktálnom egy démonnal, és mint tudjuk, azokban egyáltalán nem szabad és nem is lehet megbízni, még ha információkról is van szó.
- on 2023-05-30, 20:06
- Itt található: Boszorkányvölgy
- Téma: Villámlátogatás - Callum v Vesper
- Hozzászólások: 16
- Megtekintés: 394
Ősi romok
Vesper & Callum
Brotherly Cooperation
Az Arany Pikkely Nyomában
-Olyasmi, amit jobb szeretném, ha titokban maradna. Főleg az, hogy itt láttál, manapság jobb, ha a striga megválogatja, hogy kiben bízik meg és kiben nem. – és szörnyű, hogy ez családtagokra is érvényes.
Vespernél pedig sosem lehet tudni, hogy mit kíván épp az érdeke.
A homlokom ráncolom kissé a szavaira. Javíthatatlan.
Félre ismert és nem csodálom, engem minden érdekel, ami a strigák múltjához köthető, így önszorgalomból még a sárkány nyelvet is valahogy sikerült Lea által magamévá tennem. Talán mert látom a jövőt és tudom, hogy szükség lesz erre a tudásra is, így némiképp előnnyel fogok indulni jó pár társammal szemben, ha eljön az ideje.
Amikor elmondja, hogy a romokon kívül más nem igen van, akkor döntök úgy, hogy a kezemben tartott pikkelyt felé dobom, mint valami érmét. Arany színű, és a lemenő nap fénye is pontosan megcsillogtatja még a pompáját.
-Gondolod, hogy felfedezték a romokat, eléggé? – vonom fel az egyik szemöldököm, és nyomom meg az utolsó szót a kérdésemben, majd a tenyerem nyújtom a kis tárgyért, hogy akár vissza is adhatja, hogy ha szemügyre vette, amit felé dobtam.
Nagyon remélem ,hogy visszakapom, és zsebre is vághatom.
„Nem érzem…”
Ennyit hallok az öcsém szavaiból, és indulok vakon a hang irányába. Érzem, hogy mennem kell. Egyenesen a hang után. Így elindulok az ösvény felé, hajszálra azon az úton járok, ahol a látomásomban is tegnap.
Kicsit úgy érzem, mintha éberen lenne látomásom, és abban járnék, de tudom, hogy az elmém játszik velem, és ez a folytonos dejavú érzés bosszantó. Megtorpanok, egy olyan sűrűn benőtt gazokkal teli út következik, aminél bosszankodva hümmentek. ű
- Erről az ösvényről is tudsz? – fordulok hátra a vállam felett és Vespert keresem a tekintetemmel, kérdőn pillantok rá.
Vespernél pedig sosem lehet tudni, hogy mit kíván épp az érdeke.
A homlokom ráncolom kissé a szavaira. Javíthatatlan.
Félre ismert és nem csodálom, engem minden érdekel, ami a strigák múltjához köthető, így önszorgalomból még a sárkány nyelvet is valahogy sikerült Lea által magamévá tennem. Talán mert látom a jövőt és tudom, hogy szükség lesz erre a tudásra is, így némiképp előnnyel fogok indulni jó pár társammal szemben, ha eljön az ideje.
Amikor elmondja, hogy a romokon kívül más nem igen van, akkor döntök úgy, hogy a kezemben tartott pikkelyt felé dobom, mint valami érmét. Arany színű, és a lemenő nap fénye is pontosan megcsillogtatja még a pompáját.
-Gondolod, hogy felfedezték a romokat, eléggé? – vonom fel az egyik szemöldököm, és nyomom meg az utolsó szót a kérdésemben, majd a tenyerem nyújtom a kis tárgyért, hogy akár vissza is adhatja, hogy ha szemügyre vette, amit felé dobtam.
Nagyon remélem ,hogy visszakapom, és zsebre is vághatom.
„Nem érzem…”
Ennyit hallok az öcsém szavaiból, és indulok vakon a hang irányába. Érzem, hogy mennem kell. Egyenesen a hang után. Így elindulok az ösvény felé, hajszálra azon az úton járok, ahol a látomásomban is tegnap.
Kicsit úgy érzem, mintha éberen lenne látomásom, és abban járnék, de tudom, hogy az elmém játszik velem, és ez a folytonos dejavú érzés bosszantó. Megtorpanok, egy olyan sűrűn benőtt gazokkal teli út következik, aminél bosszankodva hümmentek. ű
- Erről az ösvényről is tudsz? – fordulok hátra a vállam felett és Vespert keresem a tekintetemmel, kérdőn pillantok rá.
- on 2023-05-07, 17:27
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Ősi romok
- Hozzászólások: 21
- Megtekintés: 490
Villámlátogatás - Callum v Vesper
Vess & Callum
Secret ...secret...
tell me what you want
Miért is gondoltam volna, hogy elárulna bármit is magáról. A falat ő emelte maga köré, kívül rekedtem, de az ő döntése alapján. Nyilván mert az -az ő fala. Én erőszakkal sem pedig finomkodással nem fogom rávenni arra, hogy legalább a cipőm orrát vagy tenmagamat beszuszakoljam oda.
-Szerintem a fő bájgúnár célja többek közt, az is hogy minél több tündét baszhasson. – nyílt titok végülis a tünde mániája, és az is, hogy mennyire oda van a diplomatájukért, mert nő. A férfiakat valahogy kipaterolta a sorból, milyen kár.
--Ha engem kérdezel a tilalom teljesen más okból is lett bevezetve. Téged nem érdekelne, hogy miért azon az estén, amikor Amon Mordwin meghalt? – dőlök előre kíváncsian. Mert engem érdekel, és ha bárki fülében el lehet ültetni a magot, hogy Santiago egy büdös szarkavaró köcsög, akkor azt megteszem.
- Támogatás kellene … - húzom jóviális mosolyra az ajkam. - De nem vagy semmit sem hajlandó elárulni a nagyszabású tervedről… - hümmentek, és a fejemet csóválom.
Nem adom magam könnyen, mert akkor meg az lenne neki gyanús, hogy miért állnék az ő oldalára.
- A vacsora kész, Uraim. – épp időben jelenik meg a komornyikom, mire felkelek, és átmegyek az eblédlőbe.
Hosszabb asztal, de egymással szembe terítettek meg nekünk, nem az asztal két végén.
Máris hozzák a friss limonádés kancsókat. Bodzás, és mangós.
-Egyébként nem csak az, hogy tünde nyelv, hogy és satöbbi, a végzősöknek a tündéknél kell jótékonysági gyakorlaton részt venniük. A következő az, hogy egy iskolába fog járni mindenki. Így is idő volt, mire ez kialakult nálunk az MSZA menete. Örültség, hogy még más fajt is bevegyenek ide.
Egyébként sem erre a paraszt vakításra kellene fordítaniuk a figyelmet. Vannak más nagyobb gondok is, mint a tündék, persze az sem elhanyagolható téma, a démonok a határvidéken egyre pofátlanabbak.
Látok neki az evésnek.
-Szerintem a fő bájgúnár célja többek közt, az is hogy minél több tündét baszhasson. – nyílt titok végülis a tünde mániája, és az is, hogy mennyire oda van a diplomatájukért, mert nő. A férfiakat valahogy kipaterolta a sorból, milyen kár.
--Ha engem kérdezel a tilalom teljesen más okból is lett bevezetve. Téged nem érdekelne, hogy miért azon az estén, amikor Amon Mordwin meghalt? – dőlök előre kíváncsian. Mert engem érdekel, és ha bárki fülében el lehet ültetni a magot, hogy Santiago egy büdös szarkavaró köcsög, akkor azt megteszem.
- Támogatás kellene … - húzom jóviális mosolyra az ajkam. - De nem vagy semmit sem hajlandó elárulni a nagyszabású tervedről… - hümmentek, és a fejemet csóválom.
Nem adom magam könnyen, mert akkor meg az lenne neki gyanús, hogy miért állnék az ő oldalára.
- A vacsora kész, Uraim. – épp időben jelenik meg a komornyikom, mire felkelek, és átmegyek az eblédlőbe.
Hosszabb asztal, de egymással szembe terítettek meg nekünk, nem az asztal két végén.
Máris hozzák a friss limonádés kancsókat. Bodzás, és mangós.
-Egyébként nem csak az, hogy tünde nyelv, hogy és satöbbi, a végzősöknek a tündéknél kell jótékonysági gyakorlaton részt venniük. A következő az, hogy egy iskolába fog járni mindenki. Így is idő volt, mire ez kialakult nálunk az MSZA menete. Örültség, hogy még más fajt is bevegyenek ide.
Egyébként sem erre a paraszt vakításra kellene fordítaniuk a figyelmet. Vannak más nagyobb gondok is, mint a tündék, persze az sem elhanyagolható téma, a démonok a határvidéken egyre pofátlanabbak.
Látok neki az evésnek.
- on 2023-04-30, 20:46
- Itt található: Boszorkányvölgy
- Téma: Villámlátogatás - Callum v Vesper
- Hozzászólások: 16
- Megtekintés: 394
Ősi romok
Vesper & Callum
Brotherly Cooperation
Az Arany Pikkely Nyomában
Komolyan erőt kell vennem magamon, hogy ne csapjam le. Miből kellett volna felismernem, a hangtalan gomba szedegetését? A távoli fing hangból, vagy motyogott talán? Így csak lesújtón pillantok rá, és nem válaszolok a provokálására.
A húsz év az húsz év különbség, és mégis ki viselkedik továbbra is gyerekesen?
-Te sem tudhatsz rólam mindent, kedves öcsém. – csóválom meg a fejemet és komolyan nem értem, hogy mire fel jó , hogy megállás nélkül provokál.
- Megártott a sok gomba, és fejedbe szállt a gőz? – nézek vissza rá egy flegma mosoly kíséretében.
- Én…. – kezdek bele és bennem reked a mondat további része, pislogva fordítom el a fejemet a hang irányába, majd megrázom a fejemet, de azért még fülelek. - Tökmindegy. – kicsit befeszülök, nem tetszik ,hogy a látomás így is szórakozik velem, bár gyanítom , hogy nem. De, ha évtizedekig senki sem tudott arról, hogy a romok lakottak lennének, akkor mégis ki a franc, az aki szórakozik velem!?
Letérdelek és a bakancsomon húzom meg az egyik madzagot.
- Olyan, mintha figyelnének, te nem érzed? – suttogom halkan az öcsémnek.
Lassan felegyenesedek, és megnézem, hogy miket gyűjtött magának. Alapanyagok, nyílván. Ahogy a barátnője kérte.
Azúrkék szín szemeim összeszűkülnek, és felszusszanok, ahogy felegyenesedek, a hang irányába indulok, nem bírok ellenállni a késztetésnek, négy – öt lépést tettem már, és meg dörzsölőm a szemeimet.
~Hallgass már el~
Szisszenek magamban.
A húsz év az húsz év különbség, és mégis ki viselkedik továbbra is gyerekesen?
-Te sem tudhatsz rólam mindent, kedves öcsém. – csóválom meg a fejemet és komolyan nem értem, hogy mire fel jó , hogy megállás nélkül provokál.
- Megártott a sok gomba, és fejedbe szállt a gőz? – nézek vissza rá egy flegma mosoly kíséretében.
- Én…. – kezdek bele és bennem reked a mondat további része, pislogva fordítom el a fejemet a hang irányába, majd megrázom a fejemet, de azért még fülelek. - Tökmindegy. – kicsit befeszülök, nem tetszik ,hogy a látomás így is szórakozik velem, bár gyanítom , hogy nem. De, ha évtizedekig senki sem tudott arról, hogy a romok lakottak lennének, akkor mégis ki a franc, az aki szórakozik velem!?
Letérdelek és a bakancsomon húzom meg az egyik madzagot.
- Olyan, mintha figyelnének, te nem érzed? – suttogom halkan az öcsémnek.
Lassan felegyenesedek, és megnézem, hogy miket gyűjtött magának. Alapanyagok, nyílván. Ahogy a barátnője kérte.
Azúrkék szín szemeim összeszűkülnek, és felszusszanok, ahogy felegyenesedek, a hang irányába indulok, nem bírok ellenállni a késztetésnek, négy – öt lépést tettem már, és meg dörzsölőm a szemeimet.
~Hallgass már el~
Szisszenek magamban.
- on 2023-04-26, 20:45
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Ősi romok
- Hozzászólások: 21
- Megtekintés: 490
Ősi romok
Vesper & Callum
Brotherly Cooperation
Az Arany Pikkely Nyomában
Ma egy tárgyalással kezdek a tárgyaló szinten, a cég működése és az új wellness részleg volt a téma.
Nagyon jól haladnak a fejlesztések, és vannak is ötleteim, hogy kiket kéne megkeresnem ezzel kapcsolatban. De Leát lehúzom egyelőre a listáról, pedig az ő véleménye érdekelne a kozmetikumokkal kapcsolatban igazán. Hiszen tudom, hogy rengeteget használ. Aztán anyám. Az ő véleménye és tapasztalatai is fontosak számomra, lehet hogy először inkább őt zargatom meg az ötleteimmel.
Az étrend kiegészítőket már magam is használom, és meg vagyok elégedve velük, az orvosi vizsgálatok szigorúak és minden este leellenőriz mindent ezzel kapcsolatban az inasom is.
Még javában az új portfólió bevezetésén és marketing ügyein gondolkodom, amikor felmegyek az irodámba.
- Hozom a szokásos teáját Mr. Cross. – az asszisztensem szólal meg az irodám előtt levő asztalától, mire csak biccentek, és bemegyek a helyiségbe. Először a privát fürdőmhöz kanyarodok el, hogy kicsit megmossam az arcomat, kitisztuljanak a gondolataim, majd az arc törlés után elindulok az asztalomhoz, amikor leülök veszem csak észre a különös levelet, amihez először nem is nyúlok. Várok, a teámra.
Ám jól látom rajta az írást, az iroda lakójának…Vicces kedvében lehetett az illető.
Nem akarok hozzányúlni, mert egyrészt ki tudja mi lehet benne, másrészt… nem akarom, hogy ha látomás törne rám, azt az asszisztensem is lássa. Így amint lekerül a teáscsésze az asztalomra, amibe bele kortyolok, és félre teszem, távol az iratoktól. Megvárom, hogy becsukódjon az ajtó, és ezután az íróasztalomnál levő központi zárral csukom be a helyet. Az ablakon nem lehet belátni, az ajtó pedig bezárt.
- Az elkövetkezendő egy órában úgy sincs semmi ügyem, ne zavarjanak. Privát megbeszélésem van. – szólok ki az asszisztensnek a kinti telefonjára. Ezután nyúlok csak a levélhez.
Kipottyan belőle egy kicsit nehezebb tárgy is, de nem nyúlok hozzá, a levelet olvasom el, elég lényegre törő az egyik korábbi azúrtól…
~Nem akarom~
Ez azt jelenti, hogy valami olyasmi, amit még én sem láttam előre, vagy nem volt itt az ideje eddig, hogy lássam, és akárkik is azok, akik irányítják a látomásokat, vagy az azúrok életét, úgy érezték hogy ennek csak most van itt az ideje.
Meg dörzsölőm a szemem és mielőtt megérinteném a pikkelyt lehúzom a tea maradékát szinte egy kortyra, meglazítom a nyakkendőm, nem… inkább félre dobom, amúgy is ritkán hordok, most meg egyenesen el is ment tőle a kedvem.
Amint kelletlenül megérintem az arany színű sárkány pikkelyt, váratlanul tör rám az intenzív kép, szinte a levegő is kiszorul a mellkasomból. Most a periférián sem látok semmit, mintha ott lennék azon a helyen, és szinte érzem az arcomba csapó levegőt, az ottani időjárást és illatokat is. Lépek, és az én lábamat látom meg, ahogy egy ismeretlen úton indul el , körbe nézek, ez a sziget lenne a völgyben? Kell Vesper is, az ő hajtincseit is láttam,és a hangok közt, hallottam az övét is mellettem. Így csak este üzenek Riének, hogy valahogy intézze el, hogy másnap délután ott legyen a szigeten az öcsém is.
A látomás után azonnal elakarok indulni, de mindenki megtalál a szarjával, olyan ügyeket kell megoldanom, amire minden ember ott van, a megfelelő helyén, kicsit el is száll az agyam a végére.
Az önálló munkavégzést preferálom, erre itt van mindenki mintha a kezüket kellene fognom, szívesen segítek nekik ,de ezt jelezni fogom a hr-nek ,hogy sürgős tovább képzés stressz kezelés és egyéb ilyen szarságok terén, amik a munkák haladását segítik.
Végül kiszakadok a melóból, de már jócskán elmúlt az a napszak, aminél láttam magamat kint. Éjszakába nyúlón dolgozok még, így segít elterelni mindenkiről a gondolataimat, a saját életemről, annak romjairól, és bármiről.
Mivel éjszaka is dolgozom, így még hajnalban kiküldök egy üzenetet ,hogy ma ne keressenek, mert nem leszek elérhető. Ezután az inasom segítségével még sikerül eltámolyognom az ágyamig, és alszom, nagyjából délig. Azután pedig sietve pattanok ki az ágyból, egy kiadós fürdés után és reggeli -ebéd után már a szobámban nézem a megfelelő felszerelést, a délutáni programomhoz, taktikai nadrág, tuti nem megyek be egy olyan ősi striga helyre, ahol még egy pikkely is van, ergó sárkányhoz van köze, tuti…, szóval nem megyek be öltönyben…
Egy kényelmes taktikai bakancs, nem az az ormótlan, hanem az a kényelmesebb fajta, jól megtartja a bokát is, a nadrág zsebébe azért néhány fiolát elteszek, egy pulóver, jó fekete minden, úgy nézek ki mint valami kommandós , de igazából nem érdekel. Kapucnis mellény, és a mobilom, arra az estre ha gond lenne, tudjak szólni az inasomnak.
A terepjárómmal megyek, amiben benne van a kenum is, az legalább nem csap zajt.
Be emelem egy olyan részre, ahol senki sem látja és még el is takarom nővényekkel, ami távolabb van a fő részekről, és ezután kezdek barangolni, a szigeten. Nálam van a pikkely is arra az esetre ha kellene, a levelet pedig megsemmisítettem egy jól irányzott tűz mágiával, hogy nyoma se maradjon az üzenetnek.
Nem számítok arra hogy bárkit is találok a szigeten, még a csónak közelében ellenőrzöm, van nálam egy kés, az övem hátuljába a derekamhoz simuló tokban. Az mindig jól jön.
Nem kezdek az öcsém után kiáltozni, elindulok is és az ismerős környéket keresem.A zsebemben egyszer átfut még a sárkány pikkelyen is az ujjam, majd megtorpanok. Motoszkálására leszek figyelmes.
-Ki van ott? – teljes nyugalommal kérdezem, de azért várok,minden érzékszervem kihegyezve, hiszen nem egy átlagos délutáni, esti sétára érkeztem.
Nagyon jól haladnak a fejlesztések, és vannak is ötleteim, hogy kiket kéne megkeresnem ezzel kapcsolatban. De Leát lehúzom egyelőre a listáról, pedig az ő véleménye érdekelne a kozmetikumokkal kapcsolatban igazán. Hiszen tudom, hogy rengeteget használ. Aztán anyám. Az ő véleménye és tapasztalatai is fontosak számomra, lehet hogy először inkább őt zargatom meg az ötleteimmel.
Az étrend kiegészítőket már magam is használom, és meg vagyok elégedve velük, az orvosi vizsgálatok szigorúak és minden este leellenőriz mindent ezzel kapcsolatban az inasom is.
Még javában az új portfólió bevezetésén és marketing ügyein gondolkodom, amikor felmegyek az irodámba.
- Hozom a szokásos teáját Mr. Cross. – az asszisztensem szólal meg az irodám előtt levő asztalától, mire csak biccentek, és bemegyek a helyiségbe. Először a privát fürdőmhöz kanyarodok el, hogy kicsit megmossam az arcomat, kitisztuljanak a gondolataim, majd az arc törlés után elindulok az asztalomhoz, amikor leülök veszem csak észre a különös levelet, amihez először nem is nyúlok. Várok, a teámra.
Ám jól látom rajta az írást, az iroda lakójának…Vicces kedvében lehetett az illető.
Nem akarok hozzányúlni, mert egyrészt ki tudja mi lehet benne, másrészt… nem akarom, hogy ha látomás törne rám, azt az asszisztensem is lássa. Így amint lekerül a teáscsésze az asztalomra, amibe bele kortyolok, és félre teszem, távol az iratoktól. Megvárom, hogy becsukódjon az ajtó, és ezután az íróasztalomnál levő központi zárral csukom be a helyet. Az ablakon nem lehet belátni, az ajtó pedig bezárt.
- Az elkövetkezendő egy órában úgy sincs semmi ügyem, ne zavarjanak. Privát megbeszélésem van. – szólok ki az asszisztensnek a kinti telefonjára. Ezután nyúlok csak a levélhez.
Kipottyan belőle egy kicsit nehezebb tárgy is, de nem nyúlok hozzá, a levelet olvasom el, elég lényegre törő az egyik korábbi azúrtól…
~Nem akarom~
Ez azt jelenti, hogy valami olyasmi, amit még én sem láttam előre, vagy nem volt itt az ideje eddig, hogy lássam, és akárkik is azok, akik irányítják a látomásokat, vagy az azúrok életét, úgy érezték hogy ennek csak most van itt az ideje.
Meg dörzsölőm a szemem és mielőtt megérinteném a pikkelyt lehúzom a tea maradékát szinte egy kortyra, meglazítom a nyakkendőm, nem… inkább félre dobom, amúgy is ritkán hordok, most meg egyenesen el is ment tőle a kedvem.
Amint kelletlenül megérintem az arany színű sárkány pikkelyt, váratlanul tör rám az intenzív kép, szinte a levegő is kiszorul a mellkasomból. Most a periférián sem látok semmit, mintha ott lennék azon a helyen, és szinte érzem az arcomba csapó levegőt, az ottani időjárást és illatokat is. Lépek, és az én lábamat látom meg, ahogy egy ismeretlen úton indul el , körbe nézek, ez a sziget lenne a völgyben? Kell Vesper is, az ő hajtincseit is láttam,és a hangok közt, hallottam az övét is mellettem. Így csak este üzenek Riének, hogy valahogy intézze el, hogy másnap délután ott legyen a szigeten az öcsém is.
A látomás után azonnal elakarok indulni, de mindenki megtalál a szarjával, olyan ügyeket kell megoldanom, amire minden ember ott van, a megfelelő helyén, kicsit el is száll az agyam a végére.
Az önálló munkavégzést preferálom, erre itt van mindenki mintha a kezüket kellene fognom, szívesen segítek nekik ,de ezt jelezni fogom a hr-nek ,hogy sürgős tovább képzés stressz kezelés és egyéb ilyen szarságok terén, amik a munkák haladását segítik.
Végül kiszakadok a melóból, de már jócskán elmúlt az a napszak, aminél láttam magamat kint. Éjszakába nyúlón dolgozok még, így segít elterelni mindenkiről a gondolataimat, a saját életemről, annak romjairól, és bármiről.
Mivel éjszaka is dolgozom, így még hajnalban kiküldök egy üzenetet ,hogy ma ne keressenek, mert nem leszek elérhető. Ezután az inasom segítségével még sikerül eltámolyognom az ágyamig, és alszom, nagyjából délig. Azután pedig sietve pattanok ki az ágyból, egy kiadós fürdés után és reggeli -ebéd után már a szobámban nézem a megfelelő felszerelést, a délutáni programomhoz, taktikai nadrág, tuti nem megyek be egy olyan ősi striga helyre, ahol még egy pikkely is van, ergó sárkányhoz van köze, tuti…, szóval nem megyek be öltönyben…
Egy kényelmes taktikai bakancs, nem az az ormótlan, hanem az a kényelmesebb fajta, jól megtartja a bokát is, a nadrág zsebébe azért néhány fiolát elteszek, egy pulóver, jó fekete minden, úgy nézek ki mint valami kommandós , de igazából nem érdekel. Kapucnis mellény, és a mobilom, arra az estre ha gond lenne, tudjak szólni az inasomnak.
A terepjárómmal megyek, amiben benne van a kenum is, az legalább nem csap zajt.
Be emelem egy olyan részre, ahol senki sem látja és még el is takarom nővényekkel, ami távolabb van a fő részekről, és ezután kezdek barangolni, a szigeten. Nálam van a pikkely is arra az esetre ha kellene, a levelet pedig megsemmisítettem egy jól irányzott tűz mágiával, hogy nyoma se maradjon az üzenetnek.
Nem számítok arra hogy bárkit is találok a szigeten, még a csónak közelében ellenőrzöm, van nálam egy kés, az övem hátuljába a derekamhoz simuló tokban. Az mindig jól jön.
Nem kezdek az öcsém után kiáltozni, elindulok is és az ismerős környéket keresem.A zsebemben egyszer átfut még a sárkány pikkelyen is az ujjam, majd megtorpanok. Motoszkálására leszek figyelmes.
-Ki van ott? – teljes nyugalommal kérdezem, de azért várok,minden érzékszervem kihegyezve, hiszen nem egy átlagos délutáni, esti sétára érkeztem.
- on 2023-04-18, 21:06
- Itt található: Boszorkánysziget
- Téma: Ősi romok
- Hozzászólások: 21
- Megtekintés: 490
Villámlátogatás - Callum v Vesper
Vess & Callum
Secret ...secret...
tell me what you want
Nem firtatom, hogy megjegyzi, aludni is szeretne valamikor, mindenkinek megvan ehhez a joga, na meg ahhoz is, hogy a szabadidejében azt csináljon a striga, amit csak akar.
Az inas biccent a köszönetre, én pedig az inasomra kacsintok. Nem volt semmi az ételben, és egyébként ez a félszemű görény, még immunis is rá. Szóval, felesleges próbálkoznom bármivel is.
-Ami azt illeti van még ebéd is, hamarosan elkészül. Maradhatsz arra is , ha gondolod. – be nem vallanám, hangosan meg pláne nem ,hogy azért a magányos kajálásban is van valami kiábrándító, de legalább nem apám arcát kell néznem közben.
- Van egy sejtésem, hogy úgysem mondanád el, pedig érdekelne. – szusszanok , tudom hogy a nagyszabású meg kisebb tervet se osztana meg velem, ilyen természet.
Meg nem is olyan a kapcsolatunk.
- A tököm tele van az egésszel. Miért nem hoznak létre a saját területükön egy saját sulit nekik. Vagy az lenne a legjobb , ha egy új területet keresnének maguknak, esküszöm segítenék nekik levédeni, de ez kicsit sok. Túl sok, amerre tartanak. A vak is látja, hogy vannak olyan tagok akik családokra utaznak, és nem szúr nekik szemet ,hogy striga családok mennek tönkre, vagy tűnnek el a tünde támadások miatt?
Igen, nekem ez a véleményem az egészről.
-Ez a kijárási tilalom pedig egyenesen röhej, mintha csak éjszaka történhetne bármi is. – igen, felháborít. Az egész agresszió a helyzetnek szól, annak, amerre tartunk. Mert így csak tönkre fog menni az egész völgy, ha Santiago marad a vezetői székben.
- Szar ez úgy ahogy van, elvette az eszét a hatalom, és kiskirályságot akar létrehozni. Az egész ebbe az irányba halad. De kevesek vagyunk, hogy egyedül tegyünk ez ellen bármit is, többeknek kellene összefognia.
Összefonom a kezemet a mellkasom előtt és felszusszanok, intek az inasomnak ,hogy hozzon még innivalót , de most már nem szeretnék alkoholt, tudja jól, jó lesz az üdítő, részemről. Vessnek is azt hoz, amit szeretne.
Az inas biccent a köszönetre, én pedig az inasomra kacsintok. Nem volt semmi az ételben, és egyébként ez a félszemű görény, még immunis is rá. Szóval, felesleges próbálkoznom bármivel is.
-Ami azt illeti van még ebéd is, hamarosan elkészül. Maradhatsz arra is , ha gondolod. – be nem vallanám, hangosan meg pláne nem ,hogy azért a magányos kajálásban is van valami kiábrándító, de legalább nem apám arcát kell néznem közben.
- Van egy sejtésem, hogy úgysem mondanád el, pedig érdekelne. – szusszanok , tudom hogy a nagyszabású meg kisebb tervet se osztana meg velem, ilyen természet.
Meg nem is olyan a kapcsolatunk.
- A tököm tele van az egésszel. Miért nem hoznak létre a saját területükön egy saját sulit nekik. Vagy az lenne a legjobb , ha egy új területet keresnének maguknak, esküszöm segítenék nekik levédeni, de ez kicsit sok. Túl sok, amerre tartanak. A vak is látja, hogy vannak olyan tagok akik családokra utaznak, és nem szúr nekik szemet ,hogy striga családok mennek tönkre, vagy tűnnek el a tünde támadások miatt?
Igen, nekem ez a véleményem az egészről.
-Ez a kijárási tilalom pedig egyenesen röhej, mintha csak éjszaka történhetne bármi is. – igen, felháborít. Az egész agresszió a helyzetnek szól, annak, amerre tartunk. Mert így csak tönkre fog menni az egész völgy, ha Santiago marad a vezetői székben.
- Szar ez úgy ahogy van, elvette az eszét a hatalom, és kiskirályságot akar létrehozni. Az egész ebbe az irányba halad. De kevesek vagyunk, hogy egyedül tegyünk ez ellen bármit is, többeknek kellene összefognia.
Összefonom a kezemet a mellkasom előtt és felszusszanok, intek az inasomnak ,hogy hozzon még innivalót , de most már nem szeretnék alkoholt, tudja jól, jó lesz az üdítő, részemről. Vessnek is azt hoz, amit szeretne.
- on 2023-04-10, 16:05
- Itt található: Boszorkányvölgy
- Téma: Villámlátogatás - Callum v Vesper
- Hozzászólások: 16
- Megtekintés: 394
1 / 2 oldal • 1, 2
|
|