Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Gyorslinkek
✦ Ugrás a segédlethez ✦
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
Kóborló lelkek
✦ Itt kószálnak ✦
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3262 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
A vadászház
Element of Freedom
3 posters
1 / 1 oldal  ❱❱ Averie G. Pesadillas ❱❱ ⌛ Vas. Márc. 24, 2024 11:13 pm A tünde és a boszorkány
"A LELKI KÖTELÉKEK KÖZÜL AZOK BIZONYULNAK A LEGTISZTÁBBNAK ÉS LEGTARTÓSABBNAK, AMELYEK EGYETLEN PILLANTÁS NYOMÁN FOGANTAK."
Freya x Averie
Fosztogatóra számítok, de csak egy rémült tündelányra lelek a szoba sarkában megbújva. Lehetséges ő is az eső elől menekült?! Vagy valami más hozta ide? Tűnődöm, mialatt alakját kémlelem. Nem szívlelem a fajtáját, okot mégsem látok rá, hogy bántsam őt. Nem érzek részéről fenyegetést, inkább ő az, akit sikerült alaposan megrettentenem. Beismerem a feje mellé hajítani a tőrömet, kicsit erős belépőnek. Hosszú és fárasztó gyalogút vezetett idáig, időközben el is éheztem, így a konyha felé indulok. A szőke lányt is magammal hívom, legalább átmelegszik míg készül a vacsora és megoszthatja, miért bújkál itt a világ elől. Egyedül terveztem tölteni ezt a pár napot, nem számítottam társaságra, mégsem bánom, hogy így alakult.
-Szóval te...gyógyító vagy? - pillantok végig rajta egy szelíd mosollyal, közben lecsapom a fácán fejét. Megtudom, hogy nehéz helyzetbe került. "Hozzá kéne mennem valaihez, akit még bottal sem piszkálnék meg" bukik ki Freyából nehéz sóhajok között és látom rajta, teljesen maga alatt van. Megállok mozdulatomban és leteszem a kezemből a kést.
-Ez ismerős... - jegyzem meg keserű szájízzel, hiszen pontosan tudom milyen az, ha valami nyálasképűhöz akarnak hozzáerőltetni. Én is szívesebben lógtam volna egy szilvafán, minthogy egy Morte hitvese legyek.
-Engem az apám próbált eladni. - árnyalhatnám, ami történt, de nem szépítem a dolgokat. Albus a fejem felett egyezkedett, az önös érdekei vezérelték, hogy kimásszon az adósságaiból. Még arra sem volt tekintettel, hogy legalább a saját klánunkból szemeljen ki nekem valakit.
-Ősi riválisainkkal egyezkedett, hogy ezzel törlesszen.... - magyarázom tovább, miközben szépen lassan megszabadítom a fácánt a tollazatától.
-...de megúsztam szerencsére...klánom vezére lettem, most már magam választhatok. - mosolyodom el végül.
-Téged miért akarnak kiházasítani? - kíváncsiskodom. A fácán húsát feldarabolom, megfűszerezem és az előmelegített kemencébe teszem.
-Remélhetőleg hamar elvonul. - lépek az ablakhoz és behúzom a sötételőt.
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Averie G. Pesadillas
-
Striga
Nekromanta
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Boszorkányvölgy
Play by : Emma Dumont
-
Kapcsolat
Vélemények Freya Talbot likes this post
A vadászház
Element of Freedom
3 posters
1 / 1 oldal
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ Vas. Márc. 24, 2024 11:13 pm
A tünde és a boszorkány
"A LELKI KÖTELÉKEK KÖZÜL AZOK BIZONYULNAK A LEGTISZTÁBBNAK ÉS LEGTARTÓSABBNAK, AMELYEK EGYETLEN PILLANTÁS NYOMÁN FOGANTAK."
Freya x Averie
Fosztogatóra számítok, de csak egy rémült tündelányra lelek a szoba sarkában megbújva. Lehetséges ő is az eső elől menekült?! Vagy valami más hozta ide? Tűnődöm, mialatt alakját kémlelem. Nem szívlelem a fajtáját, okot mégsem látok rá, hogy bántsam őt. Nem érzek részéről fenyegetést, inkább ő az, akit sikerült alaposan megrettentenem. Beismerem a feje mellé hajítani a tőrömet, kicsit erős belépőnek. Hosszú és fárasztó gyalogút vezetett idáig, időközben el is éheztem, így a konyha felé indulok. A szőke lányt is magammal hívom, legalább átmelegszik míg készül a vacsora és megoszthatja, miért bújkál itt a világ elől. Egyedül terveztem tölteni ezt a pár napot, nem számítottam társaságra, mégsem bánom, hogy így alakult.
-Szóval te...gyógyító vagy? - pillantok végig rajta egy szelíd mosollyal, közben lecsapom a fácán fejét. Megtudom, hogy nehéz helyzetbe került. "Hozzá kéne mennem valaihez, akit még bottal sem piszkálnék meg" bukik ki Freyából nehéz sóhajok között és látom rajta, teljesen maga alatt van. Megállok mozdulatomban és leteszem a kezemből a kést.
-Ez ismerős... - jegyzem meg keserű szájízzel, hiszen pontosan tudom milyen az, ha valami nyálasképűhöz akarnak hozzáerőltetni. Én is szívesebben lógtam volna egy szilvafán, minthogy egy Morte hitvese legyek.
-Engem az apám próbált eladni. - árnyalhatnám, ami történt, de nem szépítem a dolgokat. Albus a fejem felett egyezkedett, az önös érdekei vezérelték, hogy kimásszon az adósságaiból. Még arra sem volt tekintettel, hogy legalább a saját klánunkból szemeljen ki nekem valakit.
-Ősi riválisainkkal egyezkedett, hogy ezzel törlesszen.... - magyarázom tovább, miközben szépen lassan megszabadítom a fácánt a tollazatától.
-...de megúsztam szerencsére...klánom vezére lettem, most már magam választhatok. - mosolyodom el végül.
-Téged miért akarnak kiházasítani? - kíváncsiskodom. A fácán húsát feldarabolom, megfűszerezem és az előmelegített kemencébe teszem.
-Remélhetőleg hamar elvonul. - lépek az ablakhoz és behúzom a sötételőt.
-Szóval te...gyógyító vagy? - pillantok végig rajta egy szelíd mosollyal, közben lecsapom a fácán fejét. Megtudom, hogy nehéz helyzetbe került. "Hozzá kéne mennem valaihez, akit még bottal sem piszkálnék meg" bukik ki Freyából nehéz sóhajok között és látom rajta, teljesen maga alatt van. Megállok mozdulatomban és leteszem a kezemből a kést.
-Ez ismerős... - jegyzem meg keserű szájízzel, hiszen pontosan tudom milyen az, ha valami nyálasképűhöz akarnak hozzáerőltetni. Én is szívesebben lógtam volna egy szilvafán, minthogy egy Morte hitvese legyek.
-Engem az apám próbált eladni. - árnyalhatnám, ami történt, de nem szépítem a dolgokat. Albus a fejem felett egyezkedett, az önös érdekei vezérelték, hogy kimásszon az adósságaiból. Még arra sem volt tekintettel, hogy legalább a saját klánunkból szemeljen ki nekem valakit.
-Ősi riválisainkkal egyezkedett, hogy ezzel törlesszen.... - magyarázom tovább, miközben szépen lassan megszabadítom a fácánt a tollazatától.
-...de megúsztam szerencsére...klánom vezére lettem, most már magam választhatok. - mosolyodom el végül.
-Téged miért akarnak kiházasítani? - kíváncsiskodom. A fácán húsát feldarabolom, megfűszerezem és az előmelegített kemencébe teszem.
-Remélhetőleg hamar elvonul. - lépek az ablakhoz és behúzom a sötételőt.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Freya Talbot likes this post
  ❱❱
Freya Talbot
❱❱⌛ Hétf. Márc. 18, 2024 6:39 pm
Furcsa lány, tőrrel... Neeem a francokat nem ijedtem meg...
-Nem, bandita az nem vagyok. Inkább csak egy eltévedt lélek...-motyogom félszegen. Meredten figyelem ahogy elindul felém, majd kirántja a tőrt a falból és vissza csúsztatja csizmája szárába.
-Erre engem is megtaníthatnál.-csúszik ki a számon némi dicséret féleség. Averie, mintha hallottam volna már ezt a nevet.
-Annak örülnék, én sem bántok senkit...-suttogom és ujjaimmal felsőm szélét birizgálom. Nem vagyok mindig ilyen, de most valamiért előbújt belőlem a félszeg kislány, akit már azt hittem eltemettem évekkel ezelőtt.
-Éhes az nem vagyok, köszönöm. Hogy mikor ettem? Talán valamikor reggel. Nem tudom már. Sok a gond a fejemben...-magyarázon csendes hangon továbbra is. Mikor int, hogy kövessem engedelmesen sétálok utána, ám az ajtóban megállok, onnan figyelem a lányt, hogy mit csinál.
-Nem, nem vagyok vega nyugi.-halovány mosoly futja el ajkaimat, de hamar lekopik mikor újabb kérdést kapok.
-Öhm... Elszúrtam a mai műtétet, majdnem végzetes lett a páciensre nézve.-vallom be meggyötörten.
-Nem tudtam otthon hagyni a problémáimat és nem figyeltem oda. Hibáztam.-folytatom egyre halkabban.
-Hozzá kéne mennem valakihez akit még bottal sem piszkálnék meg, nem akarom ezt. És a saját, kicsinyes problémám miatt majdnem meghalt valaki. Elszöktem hazulról.-fejezem be, vállamat az ajtófélfának vetve. A kinti hangok eljutnak a házba is, a kíméletlen égzengéstől összerezzenek.
-Nem szeretem a vihart.-meredten bámulom a padlót, eszem ágában sincs az ablak felé tekinteni, még a hideg is kiráz mikor a villámok fénye bevilágít a helységbe.
-Nem, bandita az nem vagyok. Inkább csak egy eltévedt lélek...-motyogom félszegen. Meredten figyelem ahogy elindul felém, majd kirántja a tőrt a falból és vissza csúsztatja csizmája szárába.
-Erre engem is megtaníthatnál.-csúszik ki a számon némi dicséret féleség. Averie, mintha hallottam volna már ezt a nevet.
-Annak örülnék, én sem bántok senkit...-suttogom és ujjaimmal felsőm szélét birizgálom. Nem vagyok mindig ilyen, de most valamiért előbújt belőlem a félszeg kislány, akit már azt hittem eltemettem évekkel ezelőtt.
-Éhes az nem vagyok, köszönöm. Hogy mikor ettem? Talán valamikor reggel. Nem tudom már. Sok a gond a fejemben...-magyarázon csendes hangon továbbra is. Mikor int, hogy kövessem engedelmesen sétálok utána, ám az ajtóban megállok, onnan figyelem a lányt, hogy mit csinál.
-Nem, nem vagyok vega nyugi.-halovány mosoly futja el ajkaimat, de hamar lekopik mikor újabb kérdést kapok.
-Öhm... Elszúrtam a mai műtétet, majdnem végzetes lett a páciensre nézve.-vallom be meggyötörten.
-Nem tudtam otthon hagyni a problémáimat és nem figyeltem oda. Hibáztam.-folytatom egyre halkabban.
-Hozzá kéne mennem valakihez akit még bottal sem piszkálnék meg, nem akarom ezt. És a saját, kicsinyes problémám miatt majdnem meghalt valaki. Elszöktem hazulról.-fejezem be, vállamat az ajtófélfának vetve. A kinti hangok eljutnak a házba is, a kíméletlen égzengéstől összerezzenek.
-Nem szeretem a vihart.-meredten bámulom a padlót, eszem ágában sincs az ablak felé tekinteni, még a hideg is kiráz mikor a villámok fénye bevilágít a helységbe.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Freya Talbot
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Claire Holt - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ Vas. Márc. 17, 2024 11:02 am
A tünde és a boszorkány
"A LELKI KÖTELÉKEK KÖZÜL AZOK BIZONYULNAK A LEGTISZTÁBBNAK ÉS LEGTARTÓSABBNAK, AMELYEK EGYETLEN PILLANTÁS NYOMÁN FOGANTAK."
Freya x Averie
A vihar a sarkamban lohol és bárhogy is igyekszek nem úszom meg, hogy ne kapjon el az előszele. Szaporára veszem a lépteimet, szinte már futok a faház felé, de nem vagyok elég gyors, az eső elered. Kicsit ázottan lépek a verendára, de időm sincs rendesen kifújni magam, mert azzal szembesülök, hogy a lak ajtaját feltörték. Nem tudom, hogy a behatolók itt vannak-e még, ahogy azt sem, milyen szándékkal érkeztek, ezért a lehető leghalkabban lépek be, hogy körülnézzek. Fel vagyok készülve mindenre. Hamar rájövök, nem vagyok egyedül, egy jelenlétet érzek a másik szobából. A tőrömet magamhoz veszem, majd figyelmeztetőleg hajítom el az idegen irányába és utasítom, hogy azonnal bújjon elő. Talán túlságosan is erélyesre sikerült a fellépésem, mert egy fiatal lány kel fel a fotelből remegő hanggal. Azt hiszem halálra rémítettem őt. Alaposan végigmérem, de nem tűnik gaztevőnek.
-Azt hittem bandita vagy...és fosztogatni jöttél. - vallom be, majd mellé lépek és egy határozott mozdulattal kihúzom a falból fegyverem, amit végül visszacsúsztatok a csizmám szárába.
-Az én nevem Averie. - árulom el én is a nevem. Érzem rajta, hogy ő nem fajtámbeli, így kizárásos alapon csak tünde lehet. Démonok ide nem juthatnak el, az árnyvadászokra pedig nem jellemző az efféle besurranás.
-Ne aggódj, nem foglak bántani... - biztosítom róla, nincs bennem ártó szándék. Legalábbis míg ő nem ad rá okot.
-Éhes vagy? Mikor ettél utoljára? - kérdezem, majd megindulok a konyha felé és intek neki, hogy kövessen. Menet közben felveszem az ajtó mellett hagyott lőtt vadat és magammal cipelem. Egy nagy lábasba vizet engedek, majd tüzet gyújtok alá és hagyom felforrni, közben a kemencébe is tüzet rakok, kicsit legalább felmelegszik a ház is. Elég hideg van, a vihar magával hozta a lehűlést.
-Nem vagyok egy nagy szakács, de lőttem idejövet egy fácánt, megsütöm vacsorára. - magyarázom a szárnyast a pultra hajítva, majd kíváncsian pillantok a szőke lány felé.
-Remélem nem vagy növényevő. - mosolyodom el halványan, majd ha már csobog a víz, megmártom a forró vízbe a fácánmadarat.
-Mondd csak Freya, miért bújkálsz a világ elől? - kérdezem kíváncsian, közben gyorsan megkopasztom a szárnyast, aztán egy éles késsel felbontom és darabokra szedem, hogy aztán a hús a tepsire kerüljön és megfűszerezve a kemencébe kerüljön sülni. Odakint teljesen besötétedik, az eső szakad, mintha csak dézsából öntenék. Megállok az ablak előtt és ekkor hatalmasat dörren az ég, még a ház falai is belezengenek, majd olyan hatalmas villám fut keresztül az égen, hogy egy pillanatra az egész vidéket bevilágítja.
-Rég láttam ekkora vihart. - motyogom az orrom alatt, és arra gondolok, mekkora szerencsém van, hogy ez az ítélet idő nem odakint ért utol. Visszasétálok a pulthoz és pucolok néhány zöldséget a vacsorához.
-Azt hittem bandita vagy...és fosztogatni jöttél. - vallom be, majd mellé lépek és egy határozott mozdulattal kihúzom a falból fegyverem, amit végül visszacsúsztatok a csizmám szárába.
-Az én nevem Averie. - árulom el én is a nevem. Érzem rajta, hogy ő nem fajtámbeli, így kizárásos alapon csak tünde lehet. Démonok ide nem juthatnak el, az árnyvadászokra pedig nem jellemző az efféle besurranás.
-Ne aggódj, nem foglak bántani... - biztosítom róla, nincs bennem ártó szándék. Legalábbis míg ő nem ad rá okot.
-Éhes vagy? Mikor ettél utoljára? - kérdezem, majd megindulok a konyha felé és intek neki, hogy kövessen. Menet közben felveszem az ajtó mellett hagyott lőtt vadat és magammal cipelem. Egy nagy lábasba vizet engedek, majd tüzet gyújtok alá és hagyom felforrni, közben a kemencébe is tüzet rakok, kicsit legalább felmelegszik a ház is. Elég hideg van, a vihar magával hozta a lehűlést.
-Nem vagyok egy nagy szakács, de lőttem idejövet egy fácánt, megsütöm vacsorára. - magyarázom a szárnyast a pultra hajítva, majd kíváncsian pillantok a szőke lány felé.
-Remélem nem vagy növényevő. - mosolyodom el halványan, majd ha már csobog a víz, megmártom a forró vízbe a fácánmadarat.
-Mondd csak Freya, miért bújkálsz a világ elől? - kérdezem kíváncsian, közben gyorsan megkopasztom a szárnyast, aztán egy éles késsel felbontom és darabokra szedem, hogy aztán a hús a tepsire kerüljön és megfűszerezve a kemencébe kerüljön sülni. Odakint teljesen besötétedik, az eső szakad, mintha csak dézsából öntenék. Megállok az ablak előtt és ekkor hatalmasat dörren az ég, még a ház falai is belezengenek, majd olyan hatalmas villám fut keresztül az égen, hogy egy pillanatra az egész vidéket bevilágítja.
-Rég láttam ekkora vihart. - motyogom az orrom alatt, és arra gondolok, mekkora szerencsém van, hogy ez az ítélet idő nem odakint ért utol. Visszasétálok a pulthoz és pucolok néhány zöldséget a vacsorához.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Freya Talbot
❱❱⌛ Vas. Márc. 10, 2024 11:08 am
Nem! Nem vagyok hajlandó ezt tovább csinálni. Orlando túl sok. Mindazonáltal sikerült elrontanom a tegnap esti műtétet is... Túlságosan fáradt voltam. Sikerült annyira magam alá kerülni miatta, hogy haza sem mentem utána, se egy üzenet se semmi nem jutott Vilennek. Szükségem van időre, fel kell dolgoznom, hogy hibáztam. Csak kóborlok a vidéken, lépés lépést követ és azt sem tudom merre járok, mondhatni el is tévedek. Órákkal később egy házat pillantok meg a a semmi közepén, csak egy lakat állja az utamat, hogy bemenjek. Kiszedem a hajamból a hajtűt és percekig piszkálgatom a zárat, míg nem kattan egyet, aztán amint szétpattan a lakat a következő pillanatban benyitok a házba. Nagyon sötét van, már későre jár az idő, így sokat nem látok bent, de mégis találok egy fotelt ahová letelepszem, kezembe temetem az arcomat és magamba zuhanok teljesen. Újra és újra lepörgetem magamban a műtét részleteit és kisvártatva meg is lelem a hibámat, meglökték a kezem... Layla... Hogy vágjam át a torkát. Még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy ilyen megfordul a fejemben. Elszundítok, teljesen ki vagyok merülve. Talán órák telnek el, mire az ajtó éles nyikorgása megébreszt. Összerezzenek és kicsire húzom össze magam a fotelben. Kint már vihar tombol, valaki belép a házba, női hang párosul hozzá, de a fém villanása a következő villám lesújtása közben, idő előtt bennem akasztja a szót.
-Várj! Várj...-remegő hangon állok fel a fotelból és amint a nő fényt gyújt hunyorogva tekintek a hang irányába.
-Nem akarok rosszat... Freya vagyok. Én... Én csupán elbújtam a világ elől...-lehajtom a fejem és szőke fürtjeim arcomba hullanak.
-Nem tudtam, hogy ez a lak valakié. Sajnálom, hogy feltörtem a zárat.-motyogom és felpillantok a másikra.
-Várj! Várj...-remegő hangon állok fel a fotelból és amint a nő fényt gyújt hunyorogva tekintek a hang irányába.
-Nem akarok rosszat... Freya vagyok. Én... Én csupán elbújtam a világ elől...-lehajtom a fejem és szőke fürtjeim arcomba hullanak.
-Nem tudtam, hogy ez a lak valakié. Sajnálom, hogy feltörtem a zárat.-motyogom és felpillantok a másikra.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Freya Talbot
- Tünde
Nemes tünde - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Play by :Claire Holt - Kapcsolat
Vélemények
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ Csüt. Feb. 08, 2024 9:34 am
A tünde és a boszorkány
"A LELKI KÖTELÉKEK KÖZÜL AZOK BIZONYULNAK A LEGTISZTÁBBNAK ÉS LEGTARTÓSABBNAK, AMELYEK EGYETLEN PILLANTÁS NYOMÁN FOGANTAK."
Freya x Averie
Túl sok minden történt mostanában. A hallucinációim, a rossz álmaim is visszatértek, és ott van ez a rémisztő új képesség is, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni. Úgy érzem kezdek szétcsúszni, időre van szükségem, hogy rendezzem a gondolataimat. Eldöntöm, hogy a hétvégét egyedül töltöm a családi birtokunk egyik erdőkkel övezett kis zúgában, távol mindenkitől. Nem ez az első alkalom, hogy ide vonulok el. Néhány éve dédanyám mesélt egy vadászházikóról, ami birtokhatáraink peremére épült és állítása szerint a környéket valami kivételes nyugalom lengi körbe. Igaza volt. És most pont erre van szükségem. Nem tűnök el szó nélkül, nem akarom, hogy kitörjön odahaza a pánik, így tudatom hollétemet a dédszüleimmel és Sola nénémmel. És Vespernek is hagyok egy rövid üzenetet, hogy a búvóhelyemre mentem néhány napra.
Még péntek délután összepakolok és elindulok, estére már az erdei lakba szeretnék lenni. Út közben elejtek egy fácánt, így meg is lesz a vacsorának való. Vadászat közben idegen lábnyomokra leszek figyelmes, amik egyértelművé teszik számomra, valaki járt itt előttem. Nem gondolok egyből rosszra, de az út további részében figyelmesebb leszek, elvégre mégis csak határközelben járok. Még egy másfél óra gyalogút a házig, ahová egy kifejezetten meredek szakasz vezet fel. Félúton feltámad a szél és mintha az ég is beborult volna idő közben. Minden jel arra utal vihar közeleg. Magamban abban bízom, hogy fedett helyre jutok, mielőtt ideérne a vihar. Az első esőcseppeket már érzem a bőrömön, mikor felérek a domb tetejére. Ekkora már nagy szemekben esik, de nem bosszankodom, mert már látom a faházat. Megnyújtom lépteimet, szinte futva teszem meg a hátralévő néhány száz métert, és mielőtt istenesen leszakadna az ég, az eresz alá menekülök. Épp kifújom magam, mikor észreveszem, hogy az ajtón lévő lakat fel van törve. Egy határozott lépéssel közelítek a ház falához, hátamat szorosan neki támasztom. Szabad kezemmel óvatosan belököm az ajtót, ami éles nyikorgással, lassan tárul ki előttem. Várok egy másodpercet, majd átlépem a küszöböt. Szemeimmel a teret fürkészem, miközben a fácánt a földre ejtem, ami szinte hangtalanul landol a parkettán, majd vállamról leeresztem a hátizsákomat is. Csizmám szárából előhúzom a késemet, és lopakodva lépek át a másik helyiségbe.
-Tudom, hogy itt vagy... - töröm meg a csendet, majd a következő pillanatban elhajítom fegyveremet abba az irányba, ahol a betolakodót vélem megbújni. A pengém közel hozzá a falban landol célt vétve, ám ez nem véletlen, nem akarom eltalálni őt, legalábbis még nem.
-Bújj elő... - szólíítom meg újra remélve, hogy végre előmerészkedik. Másik késem a kezemben tartva csinálok fényt, hogy jobban lássam, kivel van dolgom.
Még péntek délután összepakolok és elindulok, estére már az erdei lakba szeretnék lenni. Út közben elejtek egy fácánt, így meg is lesz a vacsorának való. Vadászat közben idegen lábnyomokra leszek figyelmes, amik egyértelművé teszik számomra, valaki járt itt előttem. Nem gondolok egyből rosszra, de az út további részében figyelmesebb leszek, elvégre mégis csak határközelben járok. Még egy másfél óra gyalogút a házig, ahová egy kifejezetten meredek szakasz vezet fel. Félúton feltámad a szél és mintha az ég is beborult volna idő közben. Minden jel arra utal vihar közeleg. Magamban abban bízom, hogy fedett helyre jutok, mielőtt ideérne a vihar. Az első esőcseppeket már érzem a bőrömön, mikor felérek a domb tetejére. Ekkora már nagy szemekben esik, de nem bosszankodom, mert már látom a faházat. Megnyújtom lépteimet, szinte futva teszem meg a hátralévő néhány száz métert, és mielőtt istenesen leszakadna az ég, az eresz alá menekülök. Épp kifújom magam, mikor észreveszem, hogy az ajtón lévő lakat fel van törve. Egy határozott lépéssel közelítek a ház falához, hátamat szorosan neki támasztom. Szabad kezemmel óvatosan belököm az ajtót, ami éles nyikorgással, lassan tárul ki előttem. Várok egy másodpercet, majd átlépem a küszöböt. Szemeimmel a teret fürkészem, miközben a fácánt a földre ejtem, ami szinte hangtalanul landol a parkettán, majd vállamról leeresztem a hátizsákomat is. Csizmám szárából előhúzom a késemet, és lopakodva lépek át a másik helyiségbe.
-Tudom, hogy itt vagy... - töröm meg a csendet, majd a következő pillanatban elhajítom fegyveremet abba az irányba, ahol a betolakodót vélem megbújni. A pengém közel hozzá a falban landol célt vétve, ám ez nem véletlen, nem akarom eltalálni őt, legalábbis még nem.
-Bújj elő... - szólíítom meg újra remélve, hogy végre előmerészkedik. Másik késem a kezemben tartva csinálok fényt, hogy jobban lássam, kivel van dolgom.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Freya Talbot likes this post