Néhány éve már, hogy átléptük az ezredfordulót, most 2005-öt írunk. Az emberek élik mindennapi életüket, többségük mit sem sejt az őket körülvevő varázs- és szellemvilágról, a Mennyről és a Pokolról.

Az első világháború kitörését megelőzően az emberiség előtt feltárult az igazság. Az emberek rájöttek létezik a Menny és a Pokol, léteznek az angyalok és a démonok, létezik a boszorkányság és a szellemvilág. Rájöttek, hogy mindaz, amit eddig népi babonának vagy kitalációnak hittek az bizony valós. A tudás megrengette világukat, a földiek összezavarodtak. Félelem, bizalmatlanság és gyanakvás költözött a mindennapjaikba. A kezdődő káoszt kihasználva a Pokol Ura elérkezettnek látta az időt, hogy hadait a Mennyek ellen vezesse, bár tanácsadói figyelmeztették az égi jóslatra, azonban Lucifer nem hallgatott rájuk. Ezt megelőzően évezredek teltek el a legutóbbi összecsapásuk óta, mely akkor döntetlennel zárult. Az angyali és démoni seregek most újra szemben álltak egymással, miközben az emberek világa is háborúban égett - kitört az I. világháború. Az óriási pusztítással járó harcok első körben az égiek győzelmét hozták. A világ még ki sem heverte az elsőt, újabb világégés következett - kitört a II. világháború, ami nem járt kisebb rombolással és kevesebb halállal, mint az előző. A jövendölés beigazolódott, Lucifer és démoni seregei ismét vereséget szenvedtek.

A második világégés is véget ért. Az emberiség hatalmas károkat szenvedett, a világ romokban hevert. Glória, a Mennyek Úrnője (NJK) a földre szállt és kollektív tudatlanság borult a világra. A feledés bűbáját bocsátotta az emberiségre, kitörölt a fejekből minden emléket, ami a varázslényekhez és a varázsvilághoz kapcsolódott. Az emberek elfelejtették a Merlin Szakálla Akadémiát és a boszorkányföldi strigákat, megfeledkeztek Árnyoromról és az ott élő árnyvadászokról, az angyalokra és a démonokra pedig újra csak bibliai történetek alakjaiként gondoltak.

Évtizedekkel az események után mégis voltak olyanok, akik emlékezni kezdtek. Lassan felszínre tört bennük a múlt egy-egy homályos darabkája. Akadtak olyanok is, akik újonnan szembesültek a természetfeletti létezésével annak ellenére is, hogy az angyalok és az árnyvadászok igyekeztek minden nyomot eltüntetni, ami létezésüket bizonyítaná.

A csaták után az angyalok többsége hazatért a Mennybe. Miután Glória elbájolta a világot, ő a földön maradt, hogy beteljesítse a jóslatot. Habár csak legközelebbi bizalmasai tudták azt, hogy valójában nem tért vissza az Égi Királyságba. Egy ősi jövendölés szerint: a második ezredforduló előtt véres háborút vív a Menny és a Pokol, ami az égiek győzelmét hozza. Küzdelmük helyszíne az emberek világ lesz, de kihat a varázsvilágra is. A csata után a Mennyek Úrnője háromszáz évig tartó, mély álomba merül. Ébredésével a világ sorsa dől majd el. Ha addig nem köszönt be a földön a béke kora, akkor az emberi világ elpusztul. Az álmokat őrző bárány megtöri az első pecsétet, a végítélet lovasai végig söpörnek a világon, elhozzák a pusztulást, megszólal a hét mennyei trombita, a kulcsot őrző angyal (Uriel) kinyitja a pokoli kapukat és a lelkek megítéltetnek. Az ismert emberi világ megszűnik létezni, majd egy új világrend veszi kezdetét, ezzel egyidőben a varázsvilág emberekhez vezető átjárói örökre lezárulnak és többé senki nem lépheti át a határokat.

A várható világvége: 2245.

Az angyal-démon háború végén a démonok is hazatértek. A vereséget szenvedett Lucifert az arkok elfogták, majd a Pokol mélyére zárták és angyali varázst szórtak rá. A hét ark együttes ereje "megkötötte" Lucifert, emiatt képtelenné vált átlépni Birodalma határait. Az arkangyalok varázslata nem érintette a Pokolban élő démonokat, ők továbbra is szabadon járhattak a lenti és az emberi világ, illetve a lenti és a varázsvilág között. A Pokol Urának veresége és bebörtönzése remek alkalmat kínált azoknak az ambiciózus démonoknak, akik már régóta szemeztek a pokoli trónnal. Abaddon (NJK), a Déli régió fejedelme, nagyerejű pokolbéli is kinyilvánította szándékát: ha megfelelőnek látná az időt, úgy elfoglalná a trónt és irányítása alá venné a Poklot.

A Luciferhez hű démonok - élükön a két bizalmas démonlorddal, Dexterával és Siniterrel (Sátán jobb és bal keze) minden erejükkel védik a Pokol trónját, szembe szállnak Lucifer démoni ellenfeleivel, miközben kitartóan kutatják azt az angyalt, aki Uruk börtönének kulcsait őrzi.

Az angyal-démon háborút a varázsvilág is megérezte. Az elfek és a tündék otthona, Ellesméra lakóival együtt pusztult el. Az elfeknek esélyük sem volt, a tündék egy részének viszont sikerült elmenekülniük és menedéket találniuk a strigák földjén. Habár Boszorkányvölgy egy elkülönített városrészben - a völgy északnyugati, főboszorkányok befolyása alatt álló területének egyikén - élik mindennapjaikat, ottlétüket nem mindegyik koven fogadta barátsággal. Vannak, akik kifejezetten ellenzik befogadásukat és veszélyben érzik Boszorkányföld jövőjét. Főleg, hogy sokan úgy vélik, a Morte klánban a tündeszimpátia kezd a boszorkányhagyományok rovására menni. Emiatt pedig feszültség alakult ki a vidéket irányító ősi boszorkánycsaládok között. Az ellenzők titokban vezetőváltást terveznek. Csak idő kérdése, hogy megtegyék az első lépéseket. Mindeközben a tündék és a strigák naponta kerülnek összetűzésbe.

Míg Glória évszázados álmát alussza a Mennyek kapui zárva a lelkek számára. Nincs számukra felemelkedés. Azok a lelkek (árnyvadász, ember, striga), akik kiérdemelték, hogy az Égi Királyságba, az angyalok közé emelkedjenek, egyelőre a földön kell tartózkodniuk szellemi formában, ők még sem azonosak a földön ragadt szellemlényekkel. Karjukon egy angyali rúna jelzi különlegességüket.