Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Gyorslinkek
✦ Ugrás a segédlethez ✦
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Safiyyah Sorrengail
Jelenleg összesen 3278 hozzászólás olvasható. Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Kylemore Abbey
Element of Freedom
3 posters
1 / 1 oldal  ❱❱ Averie G. Pesadillas ❱❱ ⌛ 2024-04-24, 14:04 Szentek és keresztek
"Welcome us with your light
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Andas x Averie
Megértem, hogy Andas tele van kérdésekkel. Mikor már azt hitte, hogy mindenre választ kapott Stellával kapcsolatban, rá kell ébrednie, még mindig vannak felfedezésre váró titkok. Nővérem nem volt egy bonyolult lélek, velem ellentétben nyitott könyv volt, mégis élete utolsó évtizede homályban telt. Élete végnapjaiban pedig úgy döntötte nem cipeli terheit a halálában. Mindent amit tudott írásaiban hagyott ránk.
A kolostorba érkezve első utunk a főnővér irodájába vezet, ahol rögtön át is nyújt egy újabb levelet, amit még Stella bízott rá. Még egy? pislogok kicsit, miközben kíváncsian húzom el a nő ujjai közül, majd feltörve a családi pecsétet hajtom szét a levélpapírt. Nővérem kézjegyét azonnal felfedezem, azonban néhány sor után rájövök, ez a levél nem nekem szól. Arcomra kiül a döbbenet, el sem tudom rejteni, úgy meglepnek a papírra vetett sorok.
-Andas... - motyogom a nevét alig hallhatóan megfeledkezve magamról, majd pillantásom lassan a mellettem ülő férfira emelem. Ám mielőtt a főnővér gyanút fogna, gyorsan rendezem gondolataimat.
-Cross atya, ez a levél...Önnek...Önről szól. - nyújtom át neki a papírt. Utolsó üzeneteinek egyikében Stella egy családi titkot oszt meg, amit hosszú évek óta őriz. Egy véletlenül elkapott beszélgetés a Cross házaspár között felfedte előtte, hogy Andas nem saját gyermekük. Befogadták és sajátként nevelték, mikor édesanyja születése után másvilágra távozott. A férfi, akit kalandor nagybátyjaként ismert az édesapja volt, aki szülői alkalmatlanságára hivatkozva nem kívánt részt vállalni fia gondozásában. Stella hallgatott ezidáig, ahogy kérték, hiszen nem akarta felbolygatni senki életét, azonban ezt sem akarta magával vinni a túlvilágra.
-Minden rendben? - kérdezi egyszerre értetlen és aggódó arcot vágva a főnővér. Fogalma sincs mi folyik itt.
-Talán…most jól jönne Cross atya számára néhány perc magány. - javaslom, és ha Varenberg főnővér érti célzásomat, mindketten távozunk a helyiségből, egyedül hagyva Andast az igazsággal.
Nem ez volt idejövetelünk célja, így arra kérem a nővért vezessen Stella lányához. Hosszú folyosó és egy lezárt helyiségen keresztül, ahová férfi amúgy sem léphetne be, jutok el a novícia lakrészébe.
-Aurora, látogatód érkezett. - kopog be a nő az egyik ajtón, majd egy pillanattal később kinyílik és egy fiatal, szőkehajú lány lép tűnik fel a küszöbnél.
-Blanchett nővér. - széles mosollyal pillant fel rám, majd hozzám rohan, apró karjaival átöleli derekamat és azt motyogja egészen csendesen: nénikém, tudtam, hogy eljössz értem. Hirtelen szóhoz sem jutok. A húgom lánya él, életben van. Meg kell csípnem magam, hogy meggyőződjek róla, nem álmodom.
-Aurora, gyere, hagy nézzelek. - szakadok ki öleléséből és leguggolok hozzá. Végigsimítok arcocskáján. Gyönyörű kislány, tiszta anyja, ám szemmel láthatóan az apja vonásait is örökölte.
-Holnap reggel hazautazunk. - ígérem meg neki, azonban hirtelen elszomorodik. Nem értem mi a baj? Rora a fülemhez hajol és azt mondja: Nem mehetek el, míg a démon életben van. Hirtelen azt hiszem rosszul hallok, de nem, valóban démont emlegetett. Az unokahúgom elmeséli, hogy a nővérem megegyezett egy pokolbélivel, hogy a lánya élhessen. Hirtelen nem is tudom, mit mondhatnék erre.
Tags: #averiereag || Üzenet: @"Andas Cross" || Credit: byforras
Jól jegyezd meg ezt a nevet:
Averie G. Pesadillas
-
Striga
Nekromanta
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :
Tartózkodási hely : Boszorkányvölgy
Play by : Emma Dumont
-
Kapcsolat
Vélemények Andas Grimsbane likes this post
Kylemore Abbey
Element of Freedom
3 posters
1 / 1 oldal
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-04-24, 14:04
Szentek és keresztek
"Welcome us with your light
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Andas x Averie
Megértem, hogy Andas tele van kérdésekkel. Mikor már azt hitte, hogy mindenre választ kapott Stellával kapcsolatban, rá kell ébrednie, még mindig vannak felfedezésre váró titkok. Nővérem nem volt egy bonyolult lélek, velem ellentétben nyitott könyv volt, mégis élete utolsó évtizede homályban telt. Élete végnapjaiban pedig úgy döntötte nem cipeli terheit a halálában. Mindent amit tudott írásaiban hagyott ránk.
A kolostorba érkezve első utunk a főnővér irodájába vezet, ahol rögtön át is nyújt egy újabb levelet, amit még Stella bízott rá. Még egy? pislogok kicsit, miközben kíváncsian húzom el a nő ujjai közül, majd feltörve a családi pecsétet hajtom szét a levélpapírt. Nővérem kézjegyét azonnal felfedezem, azonban néhány sor után rájövök, ez a levél nem nekem szól. Arcomra kiül a döbbenet, el sem tudom rejteni, úgy meglepnek a papírra vetett sorok.
-Andas... - motyogom a nevét alig hallhatóan megfeledkezve magamról, majd pillantásom lassan a mellettem ülő férfira emelem. Ám mielőtt a főnővér gyanút fogna, gyorsan rendezem gondolataimat.
-Cross atya, ez a levél...Önnek...Önről szól. - nyújtom át neki a papírt. Utolsó üzeneteinek egyikében Stella egy családi titkot oszt meg, amit hosszú évek óta őriz. Egy véletlenül elkapott beszélgetés a Cross házaspár között felfedte előtte, hogy Andas nem saját gyermekük. Befogadták és sajátként nevelték, mikor édesanyja születése után másvilágra távozott. A férfi, akit kalandor nagybátyjaként ismert az édesapja volt, aki szülői alkalmatlanságára hivatkozva nem kívánt részt vállalni fia gondozásában. Stella hallgatott ezidáig, ahogy kérték, hiszen nem akarta felbolygatni senki életét, azonban ezt sem akarta magával vinni a túlvilágra.
-Minden rendben? - kérdezi egyszerre értetlen és aggódó arcot vágva a főnővér. Fogalma sincs mi folyik itt.
-Talán…most jól jönne Cross atya számára néhány perc magány. - javaslom, és ha Varenberg főnővér érti célzásomat, mindketten távozunk a helyiségből, egyedül hagyva Andast az igazsággal.
Nem ez volt idejövetelünk célja, így arra kérem a nővért vezessen Stella lányához. Hosszú folyosó és egy lezárt helyiségen keresztül, ahová férfi amúgy sem léphetne be, jutok el a novícia lakrészébe.
-Aurora, látogatód érkezett. - kopog be a nő az egyik ajtón, majd egy pillanattal később kinyílik és egy fiatal, szőkehajú lány lép tűnik fel a küszöbnél.
-Blanchett nővér. - széles mosollyal pillant fel rám, majd hozzám rohan, apró karjaival átöleli derekamat és azt motyogja egészen csendesen: nénikém, tudtam, hogy eljössz értem. Hirtelen szóhoz sem jutok. A húgom lánya él, életben van. Meg kell csípnem magam, hogy meggyőződjek róla, nem álmodom.
-Aurora, gyere, hagy nézzelek. - szakadok ki öleléséből és leguggolok hozzá. Végigsimítok arcocskáján. Gyönyörű kislány, tiszta anyja, ám szemmel láthatóan az apja vonásait is örökölte.
-Holnap reggel hazautazunk. - ígérem meg neki, azonban hirtelen elszomorodik. Nem értem mi a baj? Rora a fülemhez hajol és azt mondja: Nem mehetek el, míg a démon életben van. Hirtelen azt hiszem rosszul hallok, de nem, valóban démont emlegetett. Az unokahúgom elmeséli, hogy a nővérem megegyezett egy pokolbélivel, hogy a lánya élhessen. Hirtelen nem is tudom, mit mondhatnék erre.
A kolostorba érkezve első utunk a főnővér irodájába vezet, ahol rögtön át is nyújt egy újabb levelet, amit még Stella bízott rá. Még egy? pislogok kicsit, miközben kíváncsian húzom el a nő ujjai közül, majd feltörve a családi pecsétet hajtom szét a levélpapírt. Nővérem kézjegyét azonnal felfedezem, azonban néhány sor után rájövök, ez a levél nem nekem szól. Arcomra kiül a döbbenet, el sem tudom rejteni, úgy meglepnek a papírra vetett sorok.
-Andas... - motyogom a nevét alig hallhatóan megfeledkezve magamról, majd pillantásom lassan a mellettem ülő férfira emelem. Ám mielőtt a főnővér gyanút fogna, gyorsan rendezem gondolataimat.
-Cross atya, ez a levél...Önnek...Önről szól. - nyújtom át neki a papírt. Utolsó üzeneteinek egyikében Stella egy családi titkot oszt meg, amit hosszú évek óta őriz. Egy véletlenül elkapott beszélgetés a Cross házaspár között felfedte előtte, hogy Andas nem saját gyermekük. Befogadták és sajátként nevelték, mikor édesanyja születése után másvilágra távozott. A férfi, akit kalandor nagybátyjaként ismert az édesapja volt, aki szülői alkalmatlanságára hivatkozva nem kívánt részt vállalni fia gondozásában. Stella hallgatott ezidáig, ahogy kérték, hiszen nem akarta felbolygatni senki életét, azonban ezt sem akarta magával vinni a túlvilágra.
-Minden rendben? - kérdezi egyszerre értetlen és aggódó arcot vágva a főnővér. Fogalma sincs mi folyik itt.
-Talán…most jól jönne Cross atya számára néhány perc magány. - javaslom, és ha Varenberg főnővér érti célzásomat, mindketten távozunk a helyiségből, egyedül hagyva Andast az igazsággal.
Nem ez volt idejövetelünk célja, így arra kérem a nővért vezessen Stella lányához. Hosszú folyosó és egy lezárt helyiségen keresztül, ahová férfi amúgy sem léphetne be, jutok el a novícia lakrészébe.
-Aurora, látogatód érkezett. - kopog be a nő az egyik ajtón, majd egy pillanattal később kinyílik és egy fiatal, szőkehajú lány lép tűnik fel a küszöbnél.
-Blanchett nővér. - széles mosollyal pillant fel rám, majd hozzám rohan, apró karjaival átöleli derekamat és azt motyogja egészen csendesen: nénikém, tudtam, hogy eljössz értem. Hirtelen szóhoz sem jutok. A húgom lánya él, életben van. Meg kell csípnem magam, hogy meggyőződjek róla, nem álmodom.
-Aurora, gyere, hagy nézzelek. - szakadok ki öleléséből és leguggolok hozzá. Végigsimítok arcocskáján. Gyönyörű kislány, tiszta anyja, ám szemmel láthatóan az apja vonásait is örökölte.
-Holnap reggel hazautazunk. - ígérem meg neki, azonban hirtelen elszomorodik. Nem értem mi a baj? Rora a fülemhez hajol és azt mondja: Nem mehetek el, míg a démon életben van. Hirtelen azt hiszem rosszul hallok, de nem, valóban démont emlegetett. Az unokahúgom elmeséli, hogy a nővérem megegyezett egy pokolbélivel, hogy a lánya élhessen. Hirtelen nem is tudom, mit mondhatnék erre.
Tags: #averiereag || Üzenet: @"Andas Cross" || Credit: byforras
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Andas Grimsbane likes this post
  ❱❱
Andas Grimsbane
❱❱⌛ 2024-04-13, 20:14
Szentek és keresztek
Averie & Andas
Miután magamra húztam a reverendát, ha nem is örökre, de egy pár óra erejéig, félre hívom klánunk vezérét, hogy váltsak vele pár szót. Próbálom belőle kihúzni, mi ez az egész, mire fel kell nekünk ilyen inkognitó? De csak félszeg választ kapok. Mondjuk jobb, mint a semmi.
- Értem. - válaszolok csak ennyit, mivel magamtól is rájöttem, többet nem tudok kihúzni Averieből. Azért meg is osztom vele a félelmeimet, miszerint úgy vélem, felismernek. Ám ő igyekszik megnyugtatni.
- Óóó. - ejtem ki a számon a magyarázatára. Szóval van a kolostornak egy ilyen...titkos része is. Miért is lepődöm meg ezen? Mikor előhúzza azt az ócska kis műbajuszt, egyik szemöldököm a magasba húzódik. Így ragasztja fel rám.
- Ugyan, Averie. Hiszek neked enélkül is. - nevetem el magam kedélyesen, miközben megcsóválom a fejem. A rögtönzött bajusz azonnal fityegni kezd és le is esik. Na ennyit erről. Azért felveszem és kidobom a szemetesbe, mert szemetelni nem szeretek, a kapitány se örülne neki, ha random bajszokat szórnánk szét. Közben elhaladunk a már ismert kikötő mellett és a sziget másik felére hajózunk. Miután kikötött alattunk a hajó, ledobják a horgonyt is. Biccentek a megállapítsára, majd utána én is leszállok a vízi járműről és megállok mellette, miközben ő egy térképpel babrál.
- Világos. Akkor nővér. Csak Ön után. - intek a kezemmel előre egy kellemes mosolyt megejtve és miután felhúztam a csuhát a fejemre, követem őt a macskaköves úton fel, egészen a dombtetőre. Nem telik el túl sok idő, megérkezünk a célhelyre, a lány pedig megrázza a kolompot. Az apáca, aki ajtót nyit, üdvözöl bennünket, kijelentésére pedig biccentek, de úgy döntök, inkább cipzárt húzok a számra és nem szólalok meg. Akkor legalább hazudnom sem kell. Míg elvezetnek bennünket....akárhova, mivel halvány ideám sincs, hova is megyünk tulajdonképpen, egy hosszú folyosón keresztül vezet végig az út. A csuhát végig a fejemen tartom, de enélkül is érzem a rám szegeződő tekinteteket. Gondolom eddig nem sok férfiember fordult meg ezen a helyen. Ezek után tényleg kíváncsi vagyok, mi lehetett Stella kérése, ami felrúgja ezt a...tradíciót? Egy vaskos faajtó elé érkezünk, a rend asszonya be is kopog és közli a bent lévővel, kik is érkeztek látogatóba.
- Bejöhetnek! - érkezik a válasz egy szigorú női hanggal, majd magam elé engedve Averiet én is belépek a minimalista, ódon helyiségbe. Az ablaknál egy fekete zárdaruhába bújt, karcsú, korosabb nő áll, de amint becsukódik mögöttünk az ajtó, meg is fordul és szemrevételez bennünket hosszúkás szemüvege mögül. Le is veszem a csuklyámat, mert ezzel a nővel valóban nem találkoztam még, pedig elvileg az ő jóindulatából maradhattam ezen a helyen a jómúltkorában.
- Örülök, hogy épségben megérkeztek. Én vagyok a zárda főnöke. Varenberg főnővér. Kérem foglaljanak helyet. - mutat nekünk az íróasztal melletti székekre. Én csak biccentek és helyet foglalok. Igyekszem nem túl nagy feltűnést kelteni.
- Mielőtt bármit is mondanék, hagy adjak át önnek egy levelet Blanchett nővér. - húz elő az íróasztala egyik fiókjából egy Grimsbane pecséttel lezárt borítékot, majd átnyújtja Averie számára.
- Értem. - válaszolok csak ennyit, mivel magamtól is rájöttem, többet nem tudok kihúzni Averieből. Azért meg is osztom vele a félelmeimet, miszerint úgy vélem, felismernek. Ám ő igyekszik megnyugtatni.
- Óóó. - ejtem ki a számon a magyarázatára. Szóval van a kolostornak egy ilyen...titkos része is. Miért is lepődöm meg ezen? Mikor előhúzza azt az ócska kis műbajuszt, egyik szemöldököm a magasba húzódik. Így ragasztja fel rám.
- Ugyan, Averie. Hiszek neked enélkül is. - nevetem el magam kedélyesen, miközben megcsóválom a fejem. A rögtönzött bajusz azonnal fityegni kezd és le is esik. Na ennyit erről. Azért felveszem és kidobom a szemetesbe, mert szemetelni nem szeretek, a kapitány se örülne neki, ha random bajszokat szórnánk szét. Közben elhaladunk a már ismert kikötő mellett és a sziget másik felére hajózunk. Miután kikötött alattunk a hajó, ledobják a horgonyt is. Biccentek a megállapítsára, majd utána én is leszállok a vízi járműről és megállok mellette, miközben ő egy térképpel babrál.
- Világos. Akkor nővér. Csak Ön után. - intek a kezemmel előre egy kellemes mosolyt megejtve és miután felhúztam a csuhát a fejemre, követem őt a macskaköves úton fel, egészen a dombtetőre. Nem telik el túl sok idő, megérkezünk a célhelyre, a lány pedig megrázza a kolompot. Az apáca, aki ajtót nyit, üdvözöl bennünket, kijelentésére pedig biccentek, de úgy döntök, inkább cipzárt húzok a számra és nem szólalok meg. Akkor legalább hazudnom sem kell. Míg elvezetnek bennünket....akárhova, mivel halvány ideám sincs, hova is megyünk tulajdonképpen, egy hosszú folyosón keresztül vezet végig az út. A csuhát végig a fejemen tartom, de enélkül is érzem a rám szegeződő tekinteteket. Gondolom eddig nem sok férfiember fordult meg ezen a helyen. Ezek után tényleg kíváncsi vagyok, mi lehetett Stella kérése, ami felrúgja ezt a...tradíciót? Egy vaskos faajtó elé érkezünk, a rend asszonya be is kopog és közli a bent lévővel, kik is érkeztek látogatóba.
- Bejöhetnek! - érkezik a válasz egy szigorú női hanggal, majd magam elé engedve Averiet én is belépek a minimalista, ódon helyiségbe. Az ablaknál egy fekete zárdaruhába bújt, karcsú, korosabb nő áll, de amint becsukódik mögöttünk az ajtó, meg is fordul és szemrevételez bennünket hosszúkás szemüvege mögül. Le is veszem a csuklyámat, mert ezzel a nővel valóban nem találkoztam még, pedig elvileg az ő jóindulatából maradhattam ezen a helyen a jómúltkorában.
- Örülök, hogy épségben megérkeztek. Én vagyok a zárda főnöke. Varenberg főnővér. Kérem foglaljanak helyet. - mutat nekünk az íróasztal melletti székekre. Én csak biccentek és helyet foglalok. Igyekszem nem túl nagy feltűnést kelteni.
- Mielőtt bármit is mondanék, hagy adjak át önnek egy levelet Blanchett nővér. - húz elő az íróasztala egyik fiókjából egy Grimsbane pecséttel lezárt borítékot, majd átnyújtja Averie számára.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Andas Grimsbane
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Chad Michael Murray - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-03-17, 11:19
Szentek és keresztek
"Welcome us with your light
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Andas x Averie
Nem kis meglepetést okozok a sógorkának, szinte látom, ahogy feje felett duzzadnak a kérdőjelek. Szívem szerint beavatnám őt, nem szeretem a titkolózást, de a válaszokban még én sem vagyok biztos, így hát hallgatok. Nem akarnék benne hamis reményeket kelteni, míg én magam nem járok a dolgok végére, így csak a türelmét kérem és azt, hogy bízzon meg bennem. Hazudok a kapitánynak, közben a szemem se rebben. Végül Andas is kénytelen belemenni a játékba. Magára is húzza a papi csuhát, és ami azt illeti nem fest benne rosszul.
Elindul a hajó célba véve a túlpartot, ahol a Kylemore Abbey áll. A korlátra támaszkodom és elgondolkodva kémlelem a hullámokat, mikor a doktor kizökkent gondolataimból, és félreint pár szóra. Hallótávon kívülre sétálunk, hogy beszédünket ne hallhassa senki.
-Stella kérése volt...ahová megyünk, oda nem mehetünk civilbe. - felelek kérdésére szűkszavúan. A férfi emlékeztet rá, hogy néhány hete járt itt, és nem is feledkeztem meg róla. Andas attól tart, hogy az álca semmit sem fog érni odaát, fel fogják ismerni őt. De én csak a fejem rázom aggodalmait félreintve.
-Nem, nem fognak... - mondom határozottan, sziklaszilárd meggyőződéssel.
-A kolostor egy másik részén lesz dolgunk, nem ott, ahol korábban jártál. - teszem hozzá magyarázatként, majd egy távolabbi partszakaszra mutatok. Ott fogunk majd partot érni.
-De, mehetünk biztosra.... - játékos mosoly nyúlik el az arcomon, ahogy a férfi felé fordulok. Végigpillantok rajta, miközben ujjaimat ruhám zsebébe rejtem, majd előveszek egy műbajszot, amit egy pillanat alatt az orra alá tapasztok. Mosolyom csak szélesebbre nyúlik, ahogy a szőkésbarnás szőrcsíkot meglátom a sógor szája felett. Hát nem az a bajszos típus és határozottan öregíti is.
-Tréfát félretéve...senki nem fog felismerni. Onnan soha nem mozdulnak ki, és vendég is csak nagyon ritkán érkezik vendég. - fordulok ismét a korlát felé, közben elérjük az első kikötési pontot, de itt még nem szállunk le. Néhány perc várakozás után a hajó tovább megy, lassacskán pedig elérjük a következő kikötőt.
-Atyám, megérkeztünk. - intek lelkesen a férfinak, majd lesétálok a hajóról. Előveszek egy térképet és gyorsan betájolom magunkat.
-Ezen a meredekebb macskaköves úton kell mennünk, a domb tetejéig, aztán jobbre kell forduljunk, kétszáz méter után balra lesz a bejárat. - osztom meg Andassal az útirányt. Nem rohanunk, de pillanatok alatt az épület kapujánál találjuk magunkat. Megrázom a kolompot, ami éles fémhanggal jelzi érkeztünket. A kőkerítésre kapaszkodom és kíváncsian kukucskálok befelé, de nem sok mindent látok, de lépések zaját hallom jelentéktelen közelségből. Aztán nyikorogva nyílik az ajtó és egy fekete ruhát viselő, fityolás öregasszony tűnik fel a kapuban.
-Cross atya és Blanchett nővér, ha nem tévedek. - pillant végig rajtunk az idős apáca.
-Már vártuk Önöket, jöjjenek... - invitál be minket, majd rögtön a zárdafőnök irodája felé vezet bennünket. Ahogy haladunk befelé, érdeklődő tekintetek kísérik lépteinket. A figyelem leginkább Cross atyára irányul, ugyanis férfi, még ha nyakában keresztet is hord, ritkán fordul meg a zárda falai között.
Elindul a hajó célba véve a túlpartot, ahol a Kylemore Abbey áll. A korlátra támaszkodom és elgondolkodva kémlelem a hullámokat, mikor a doktor kizökkent gondolataimból, és félreint pár szóra. Hallótávon kívülre sétálunk, hogy beszédünket ne hallhassa senki.
-Stella kérése volt...ahová megyünk, oda nem mehetünk civilbe. - felelek kérdésére szűkszavúan. A férfi emlékeztet rá, hogy néhány hete járt itt, és nem is feledkeztem meg róla. Andas attól tart, hogy az álca semmit sem fog érni odaát, fel fogják ismerni őt. De én csak a fejem rázom aggodalmait félreintve.
-Nem, nem fognak... - mondom határozottan, sziklaszilárd meggyőződéssel.
-A kolostor egy másik részén lesz dolgunk, nem ott, ahol korábban jártál. - teszem hozzá magyarázatként, majd egy távolabbi partszakaszra mutatok. Ott fogunk majd partot érni.
-De, mehetünk biztosra.... - játékos mosoly nyúlik el az arcomon, ahogy a férfi felé fordulok. Végigpillantok rajta, miközben ujjaimat ruhám zsebébe rejtem, majd előveszek egy műbajszot, amit egy pillanat alatt az orra alá tapasztok. Mosolyom csak szélesebbre nyúlik, ahogy a szőkésbarnás szőrcsíkot meglátom a sógor szája felett. Hát nem az a bajszos típus és határozottan öregíti is.
-Tréfát félretéve...senki nem fog felismerni. Onnan soha nem mozdulnak ki, és vendég is csak nagyon ritkán érkezik vendég. - fordulok ismét a korlát felé, közben elérjük az első kikötési pontot, de itt még nem szállunk le. Néhány perc várakozás után a hajó tovább megy, lassacskán pedig elérjük a következő kikötőt.
-Atyám, megérkeztünk. - intek lelkesen a férfinak, majd lesétálok a hajóról. Előveszek egy térképet és gyorsan betájolom magunkat.
-Ezen a meredekebb macskaköves úton kell mennünk, a domb tetejéig, aztán jobbre kell forduljunk, kétszáz méter után balra lesz a bejárat. - osztom meg Andassal az útirányt. Nem rohanunk, de pillanatok alatt az épület kapujánál találjuk magunkat. Megrázom a kolompot, ami éles fémhanggal jelzi érkeztünket. A kőkerítésre kapaszkodom és kíváncsian kukucskálok befelé, de nem sok mindent látok, de lépések zaját hallom jelentéktelen közelségből. Aztán nyikorogva nyílik az ajtó és egy fekete ruhát viselő, fityolás öregasszony tűnik fel a kapuban.
-Cross atya és Blanchett nővér, ha nem tévedek. - pillant végig rajtunk az idős apáca.
-Már vártuk Önöket, jöjjenek... - invitál be minket, majd rögtön a zárdafőnök irodája felé vezet bennünket. Ahogy haladunk befelé, érdeklődő tekintetek kísérik lépteinket. A figyelem leginkább Cross atyára irányul, ugyanis férfi, még ha nyakában keresztet is hord, ritkán fordul meg a zárda falai között.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Andas Grimsbane likes this post
  ❱❱
Andas Grimsbane
❱❱⌛ 2024-03-15, 16:36
Szentek és keresztek
Averie & Andas
Elég sok kérdés merül fel bennem, mielőtt meglátom a kikötőben Averiet, aki zárdaszűznek öltözött. Miután meglátom, még több is. Lemaradtam valamiről? Ki is ül az arcomra a meglepettség és neki is szegezem az első kérdést, ami eszembe jut. Megnyugtat, hogy szerencsére eszébe sem jutott kolostorba vonulni, ami másik kérdést vet fel. Rákérdezek, hogy abba a kolostorba megyünk e, ahol Stella húzta meg magát, miután elhagyott engem. Mikor bólogatni kezd, nehéz sóhaj tör fel mellkasom mélyéről. Azt hittem, többet már nem bolygatjuk fel a múltat, hisz mindent megtudtam, még többet is, mint azt reméltem volna. De úgy látszik Stellsnek voltak még más titkai is, melyekről a húga tudomást szerzett. Meglepődött arckifejezéssel hallgatom a szavait, de bólintással jelzem, hogy tudomásul vettem. Miféle utolsó kívánságról van szó? Tűnődöm el magamban, ám nem kérdezősködöm, úgy sejtem, hamarosan tudomást szerzek róla én magam is, hiszen nem véletlenül hívott el Averie magával. Ha titkolózni akarna, egyedül kelt volna útra. Mielőtt még hajóra szállnánk, átnyújt nekem egy csomagot, amibe belekukkantva egy papi egyenruhát és egy keresztes láncot vélek felfedezni.
- Óóó...értem. - húzódik zavart mosolyra arcom. El sem tudom képzelni, mire készül, amihez reverenda inkognitót kell húzzak.
- Biztos jó ötlet? Engem már ismernek abban a kolostorban. - jegyzem meg. Ha csak nem kerítünk valami arcba húzható csuhát mellé, nehezen tudom eltitkolni, ki vagyok. De nem érkezik válaszolni nekem, mert a kapitány megzavarja a beszélgetésünket. Követem a lányt a hajóra, ha kell fel is segítem. Averie elég jól hazudik, meg kell hagyni. Teljesen más személyazonosságot ad meg a hajó kapitányának. Most már tényleg kíváncsivá tett, mi célból megyünk a Kylemore Abbey-ba és mi volt az én Stellám utolsó kívánsága, ami reverendát húzattat ránk. Természetesen nem buktatom le magunkat, veszem az adást, és kezet rázok a kapitánnyal, mikor Averie bemutat neki, mint Cross atyát. Ám ezzel nem igazán győzte meg az emített személyt. Szó mi szó, nem úgy vagyok öltözve, mint egy hithű személy.
- Az Úr szolgálatára örvendek a szerencsének kapitány. Engedelmével most elvonulok és visszaveszem az egyenruhám, mert kényelmetlennek érzem már ezt a civil szerelést. Claire nővér. - biccentek Averie felé, majd félre vonulok és átvedlek papi viseletbe, a cuccaimat pedig a háti táskába hajtogatom. Igyekszem nem sokat elidőzni az öltözködéssel. Nem tudom, honnan szerezte klánunk vezére ezt az egyenruhát, de meglepő módon tökéletesen passzol rám. Mintha csak tudná a méreteimet. A nyakamba akasztom a méretes kereszt függőt, majd vissza sétálok az apácabőrbe bújt klánvezérünk társaságához.
- Claire növér, válthatnánk pár szót? - érdeklődöm meg szelíd mosollyal, majd amennyiben félrevonultunk egy csendes sarokba, neki szegezem a fejemben motoszkáló kérdéseket közelebb hajolva a füléhez.
- Mi ez az egész? Most már tényleg érdekelne, miért kell színészkednünk? - érdeklődöm meg egészen halkan, mert nem igazán világos a számomra, miért is akarunk reverendába bújva bejutni a kolostorba.
- Engem fel fognak ismerni Ave...Claire nővér. Hisz két héttel ezelőtt jöttem haza onnan. - osztom meg vele az aggodalmam, bár ezt ő is tudja. Egyelőre még nem igazán akar összeállni a kép, a miértek.
- Óóó...értem. - húzódik zavart mosolyra arcom. El sem tudom képzelni, mire készül, amihez reverenda inkognitót kell húzzak.
- Biztos jó ötlet? Engem már ismernek abban a kolostorban. - jegyzem meg. Ha csak nem kerítünk valami arcba húzható csuhát mellé, nehezen tudom eltitkolni, ki vagyok. De nem érkezik válaszolni nekem, mert a kapitány megzavarja a beszélgetésünket. Követem a lányt a hajóra, ha kell fel is segítem. Averie elég jól hazudik, meg kell hagyni. Teljesen más személyazonosságot ad meg a hajó kapitányának. Most már tényleg kíváncsivá tett, mi célból megyünk a Kylemore Abbey-ba és mi volt az én Stellám utolsó kívánsága, ami reverendát húzattat ránk. Természetesen nem buktatom le magunkat, veszem az adást, és kezet rázok a kapitánnyal, mikor Averie bemutat neki, mint Cross atyát. Ám ezzel nem igazán győzte meg az emített személyt. Szó mi szó, nem úgy vagyok öltözve, mint egy hithű személy.
- Az Úr szolgálatára örvendek a szerencsének kapitány. Engedelmével most elvonulok és visszaveszem az egyenruhám, mert kényelmetlennek érzem már ezt a civil szerelést. Claire nővér. - biccentek Averie felé, majd félre vonulok és átvedlek papi viseletbe, a cuccaimat pedig a háti táskába hajtogatom. Igyekszem nem sokat elidőzni az öltözködéssel. Nem tudom, honnan szerezte klánunk vezére ezt az egyenruhát, de meglepő módon tökéletesen passzol rám. Mintha csak tudná a méreteimet. A nyakamba akasztom a méretes kereszt függőt, majd vissza sétálok az apácabőrbe bújt klánvezérünk társaságához.
- Claire növér, válthatnánk pár szót? - érdeklődöm meg szelíd mosollyal, majd amennyiben félrevonultunk egy csendes sarokba, neki szegezem a fejemben motoszkáló kérdéseket közelebb hajolva a füléhez.
- Mi ez az egész? Most már tényleg érdekelne, miért kell színészkednünk? - érdeklődöm meg egészen halkan, mert nem igazán világos a számomra, miért is akarunk reverendába bújva bejutni a kolostorba.
- Engem fel fognak ismerni Ave...Claire nővér. Hisz két héttel ezelőtt jöttem haza onnan. - osztom meg vele az aggodalmam, bár ezt ő is tudja. Egyelőre még nem igazán akar összeállni a kép, a miértek.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Andas Grimsbane
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Chad Michael Murray - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-03-04, 21:04
Szentek és keresztek
"Welcome us with your light
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Andas x Averie
A hajó már a horizonton, sebesen közeleg a kikötő felé. Eközben Cross doktor is a mólókhoz ér. Időben érkezik. Andas fürkésző tekintettel sétál el mellettem. Engem keres, de nem ismer fel, amin egy cseppet sem csodálkozom, mert ebben a hacukában a tulajdon anyám sem ismerne meg. Elkapom a férfi kabátjának alját, mielőtt ellépne mellőlem és finoman megrántom azt, figyelmét magamra vonva ezzel.
-Jó reggelt doktor! - szélesedik mosolyom, mikor látom szemöldöke magasra ível a csodálkozástól. Egy ismerős hangot fedez fel egy szokatlan öltözék alól. Rögtön jön a kérdés: "Miért vagy így beöltözve? Azt ne mondd, hogy zárdába akarsz vonulni.", mire nevetve rázom meg a fejem.
-Nem, nem...dehogy...eszembe sincs bevonulni... - nyugtatom meg jót derülve a feltételezésen.
-Nem lennék jó apáca. Esélytelen...nem menne az önmegtartóztatás. - vallom be töredelmesen, majd könnyelműen vonom meg vállaimat, mégis teljesen komolyan gondolva szavaimat, mert tényleg nem tudnék apácaként élni. Férfi nélkül, zsákruhában, fityolával a fejemen, áhítatos minimalista élettel és bezártsággal. Na ne, ezt nem nekem találták ki. Számomra túlságosan beszűkült és egyoldalú ez a világ. Én szeretek finomakat enni, sokáig aludni, barátokkal lógni, oda menni, ahova csak akarok, csinosan felöltözni, sminkelni, nőnek lenni és ha úgy hozza a kedvem a vágy hevében egész éjjel a lepedőt gyűrni. Néha elgondolkodom, a nővérem vajon hogy bírta ennyi ideig?
Nem tagadom a főorvos elől az úti célunkat sem, így mikor rákérdez, hogy a kolostorba megyünk-e, igenlően bólintok.
-Stellának volt egy utolsó kívánsága...kötelességemnek érzem, hogy eleget tegyek....ezért kell eljutnom oda...régi kérés, csak odaérve válik el, teljesíthető-e...- árulom el a utazásom célját, bár ennél többet egyelőre nem mondok, magam sem tudom igazán, mi vár majd ott. Mivel számítottam rá, hogy sógordoktor velem tart, ezért egy aprósággal készültem a számára.
-Ezt neked hoztam...könnyebb lesz elvegyülni... - táskámból előhúzva nyújtok át neki egy nagyobb tasakot, amit ha kibont, benne egy hagyományos papi viseletet talál a saját méretében. A hajónk eközben a kikötőbe fut.
-Maguk mennek a kolostorba? Jöjjenek! Máris indulunk... - int felénk a kapitány, és nem is váratom a hajómestert, egy pillanattal később már a fedélzeten vagyok.
-Claire Blanchett nővér, a Kereszt és Kard rendjéből. - mutatkozok be azon a néven, amit nővérem levelében meghagyott. Mindent Stella kifejezett kérése szerint teszek, mivel hiszem, hogy ezeknek a dolgoknak jelentőségük van.
-Ő pedig itt Andas Cross atya. - mutatok rá a szőkére. Az öreg hajós hunyorogva néz a fiatal férfira és kétkedő arcot vág, mint aki nem igazán hiszi el róla, hogy az úr szolgája. Hát nem hibáztatom a gyanakvásért, a férfi túl jóképű, hogy pap legyen. Mindeközben sürgetem a doktort a tekintetemmel, bújjon bele a papi ruhájába.
-Jó reggelt doktor! - szélesedik mosolyom, mikor látom szemöldöke magasra ível a csodálkozástól. Egy ismerős hangot fedez fel egy szokatlan öltözék alól. Rögtön jön a kérdés: "Miért vagy így beöltözve? Azt ne mondd, hogy zárdába akarsz vonulni.", mire nevetve rázom meg a fejem.
-Nem, nem...dehogy...eszembe sincs bevonulni... - nyugtatom meg jót derülve a feltételezésen.
-Nem lennék jó apáca. Esélytelen...nem menne az önmegtartóztatás. - vallom be töredelmesen, majd könnyelműen vonom meg vállaimat, mégis teljesen komolyan gondolva szavaimat, mert tényleg nem tudnék apácaként élni. Férfi nélkül, zsákruhában, fityolával a fejemen, áhítatos minimalista élettel és bezártsággal. Na ne, ezt nem nekem találták ki. Számomra túlságosan beszűkült és egyoldalú ez a világ. Én szeretek finomakat enni, sokáig aludni, barátokkal lógni, oda menni, ahova csak akarok, csinosan felöltözni, sminkelni, nőnek lenni és ha úgy hozza a kedvem a vágy hevében egész éjjel a lepedőt gyűrni. Néha elgondolkodom, a nővérem vajon hogy bírta ennyi ideig?
Nem tagadom a főorvos elől az úti célunkat sem, így mikor rákérdez, hogy a kolostorba megyünk-e, igenlően bólintok.
-Stellának volt egy utolsó kívánsága...kötelességemnek érzem, hogy eleget tegyek....ezért kell eljutnom oda...régi kérés, csak odaérve válik el, teljesíthető-e...- árulom el a utazásom célját, bár ennél többet egyelőre nem mondok, magam sem tudom igazán, mi vár majd ott. Mivel számítottam rá, hogy sógordoktor velem tart, ezért egy aprósággal készültem a számára.
-Ezt neked hoztam...könnyebb lesz elvegyülni... - táskámból előhúzva nyújtok át neki egy nagyobb tasakot, amit ha kibont, benne egy hagyományos papi viseletet talál a saját méretében. A hajónk eközben a kikötőbe fut.
-Maguk mennek a kolostorba? Jöjjenek! Máris indulunk... - int felénk a kapitány, és nem is váratom a hajómestert, egy pillanattal később már a fedélzeten vagyok.
-Claire Blanchett nővér, a Kereszt és Kard rendjéből. - mutatkozok be azon a néven, amit nővérem levelében meghagyott. Mindent Stella kifejezett kérése szerint teszek, mivel hiszem, hogy ezeknek a dolgoknak jelentőségük van.
-Ő pedig itt Andas Cross atya. - mutatok rá a szőkére. Az öreg hajós hunyorogva néz a fiatal férfira és kétkedő arcot vág, mint aki nem igazán hiszi el róla, hogy az úr szolgája. Hát nem hibáztatom a gyanakvásért, a férfi túl jóképű, hogy pap legyen. Mindeközben sürgetem a doktort a tekintetemmel, bújjon bele a papi ruhájába.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Andas Grimsbane likes this post
  ❱❱
Andas Grimsbane
❱❱⌛ 2024-02-05, 21:57
Szentek és keresztek
Averie & Andas
Két nappal ezelőtt járt nálam Averie és megbeszéltünk egy terápiás időpontot, mert már igencsak érik az a kivizsgálás. Ám hamar jön a meglepetés egy üzenet formájában. Alig telt el egy nap, már le is mondta a vizsgálatot, mert Írországba kell mennie. De hozzátette, ha van időm és kedvem, kísérjem el őt oda. Kedvem az lenne, főleg, ha ő is a kolostorba megy, bár azt hiszem, én ott már mindent elintéztem amit kellett. Csak épp időm nincs, mert már így is egy hónapig oda voltam. De ha klánunk vezére úgy kívánja, nem mondhatok ellent neki. Ezzel nyugtatom magam. És ezzel az indokkal is hosszabbítom meg a távollétem másnap, a kora reggeli megbeszélésen, eligazításon.
- Mindenki szíves elnézését kérem. Tisztában vagyok azzal, mennyire fontos ez a pozíció, de most nem önös érdekek vezérelnek, klánvezérünket kell elkísérnem az emberek világába, így míg távol vagyunk, dr. Marcus Blackwood marad továbbra is a helyettesem, hozzá fordulhatnak bizalommal továbbra is. - intek Marcus felé, majd fogadom a kérdéseket és a legnagyobb tudásom szerint válaszolok rá, aztán berekesztem a reggeli eligazítást. Felsóhajtok. Még jó, hogy Averie kérte ezt tőlem. Nem szeretném egyedül elengedni, főleg a múltkori után, mikor démonok támadtak ránk. Biztonságosabb, ha vele tartok. Ezen gondolatokkal indulok neki a munkanapnak...
Az indulás előtti estén bepakolom a legfontosabb cuccaim egy háti táskába, fogalmam sincs hány napra is megyünk, de majd beszerzek ott valami göncöt. Igazából azt sem tudom pontosan, hova is kell elkísérnem Averiet, de a zsigereimben érzem, hogy a kolostorba megy. Máskülönben miért menne Írországba? Furdal a kíváncsiság, miért megyünk mi oda, de hamarosan úgyis meg fogom tudni. Másnap korán reggel a kikötőhöz hajtok és leparkolom a kocsit. Lent a dokkoknál a zöld hajzuhatagot keresem a tekintetemmel, de sehol sem lelem. Konkrétan majdnem elsétálok Averie mellett, szóval ha nem kapja el a dzsekim szárát, észre sem veszem, hogy ő az.
- Averie? - nézek rá felvont szemöldökkel a tetőtől talpig fekete textilbe bújtatott lányra, kinek haját, ami amúgy most tán be van festve, egy fityula takarja el.
- Szép jó reggelt! Meg sem ismertelek volna. Miért vagy így beöltözve? Azt ne mondd, hogy zárdába akarsz vonulni. - emelem az egyik szemöldököm mellé kérdőn a másikat is.
- Vagy farsang lesz valahol? - mosolyodom el, mert kizártnak tartom, hogy zárdába vonuljon.
- A kolostorba megyünk? - teszem fel a következő kérdést immáron komolyra fordítva a szót. Csak annyi időnk jut a bájcsevejre, amíg kiköt a hajó készen arra, hogy felvegye az utasait.
- Mindenki szíves elnézését kérem. Tisztában vagyok azzal, mennyire fontos ez a pozíció, de most nem önös érdekek vezérelnek, klánvezérünket kell elkísérnem az emberek világába, így míg távol vagyunk, dr. Marcus Blackwood marad továbbra is a helyettesem, hozzá fordulhatnak bizalommal továbbra is. - intek Marcus felé, majd fogadom a kérdéseket és a legnagyobb tudásom szerint válaszolok rá, aztán berekesztem a reggeli eligazítást. Felsóhajtok. Még jó, hogy Averie kérte ezt tőlem. Nem szeretném egyedül elengedni, főleg a múltkori után, mikor démonok támadtak ránk. Biztonságosabb, ha vele tartok. Ezen gondolatokkal indulok neki a munkanapnak...
Az indulás előtti estén bepakolom a legfontosabb cuccaim egy háti táskába, fogalmam sincs hány napra is megyünk, de majd beszerzek ott valami göncöt. Igazából azt sem tudom pontosan, hova is kell elkísérnem Averiet, de a zsigereimben érzem, hogy a kolostorba megy. Máskülönben miért menne Írországba? Furdal a kíváncsiság, miért megyünk mi oda, de hamarosan úgyis meg fogom tudni. Másnap korán reggel a kikötőhöz hajtok és leparkolom a kocsit. Lent a dokkoknál a zöld hajzuhatagot keresem a tekintetemmel, de sehol sem lelem. Konkrétan majdnem elsétálok Averie mellett, szóval ha nem kapja el a dzsekim szárát, észre sem veszem, hogy ő az.
- Averie? - nézek rá felvont szemöldökkel a tetőtől talpig fekete textilbe bújtatott lányra, kinek haját, ami amúgy most tán be van festve, egy fityula takarja el.
- Szép jó reggelt! Meg sem ismertelek volna. Miért vagy így beöltözve? Azt ne mondd, hogy zárdába akarsz vonulni. - emelem az egyik szemöldököm mellé kérdőn a másikat is.
- Vagy farsang lesz valahol? - mosolyodom el, mert kizártnak tartom, hogy zárdába vonuljon.
- A kolostorba megyünk? - teszem fel a következő kérdést immáron komolyra fordítva a szót. Csak annyi időnk jut a bájcsevejre, amíg kiköt a hajó készen arra, hogy felvegye az utasait.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Andas Grimsbane
- Striga
Elementál - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Chad Michael Murray - Kapcsolat
Vélemények
Averie G. Pesadillas likes this post
  ❱❱
Averie G. Pesadillas
❱❱⌛ 2024-01-28, 12:52
Szentek és keresztek
"Welcome us with your light
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Grace the morning sky
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might"
Andas x Averie
Az Andasnál tett látogatásom estéjén még kisebb kitérőt teszek a szülői ház felé. A birtok felé anyám üzenete talál meg. SMS-t küld, hogy ha időm engedi látogassak haza, mert van ott nekem valami a nővéremtől, amire takarítás közben bukkant. Nem nagy kedvvel, de annál nagyobb kíváncsisággal megkérem a söfőrt, álljon meg út közben a Grimsbane háznál. Ha már a környéken járunk, minek halogatni? Mire odaérek szerencsére anyám már nincs otthon, kicsit meg is könnyebbülök, hogy sikerült elkerülnünk egymást, mert nem kívánta egy porcikám se a vele való találkozást. A nekem címzett levél az asztalon hever, rögtön kiszúrom, de ha már nem kell kerülgetnem szülőanyámat, akkor kihasználom az alkalmat és felsétálok a szobámba, hogy összeszedjek néhány ott hagyott holmimat. Pakolás után, visszatérve a nappaliba aztán felbontom a borítékot. Kicsit zavartan pislogok Stella jellegzetes cirádás sorai láttán. Benne azzal az üzenettel, menjek fel a padlásra, a sárkánydíszes ládában van a számomra valami. Idejét sem tudom, mikor jártam odafent, talán még kisgyerekként. Magammal viszem a levelet és felmászok a létrán, majd érdeklődve hajtom fel a padlásajtót és kapcsolok fényt a poros, pókhálókkal átszőtt térbe. Ahogy elnézem más sem járt idefent nagyon rég. A ládára hamar ráakadok és benne egy nagyobb dobozra. Arcom csak még értetlenebbé válik, mikor felnyitom és meglátom annak tartalmát. Egy apácaruhát és egy rózsafüzért találok benne. Ez meg mégis mi akar lenni? Célzás, hogy zárdában az én helyem is??? A levélpapír üres oldalain hirtelen újabb sorok jelennek meg. Mintha eddig mágia rejtette volna el a levél teljes tartalmát. Elolvasom nővérem levésett gondolatait, majd hosszú percekig csak magam elé nézek, képtelen vagyok elhinni azt, ami benne áll...
Nem tudom mennyi idő telik el, mire felkelek a földről, majd kérésének megfelelően a gyertya lángja felett égetem el utolsó nekem szánt üzenetét.
-Megteszem Stella, elmegyek hozzá Írországba. - motyogom csendesen, miközben figyelem, ahogy a narancsos lángok lassan teljesen felemészítik a papírost.
Egy üzenetet küldök Andasnak, hogy lemondjam a terápiás időpontomat, azzal az indokkal, hogy Írországba kell mennem, abba a kolostorba, ahol nem rég ő is járt. Majd arra kérem, ha ideje és kedve engedi kísérjen el az emberek világába. Leírom neki az indulás napját és helyét is, hogy tudja hova jöjjön, ha hajlandó velem jönni.
Az indulás délelőttjén már a mólónál álldogálok és a vízet kémlelem várva, hogy feltűnjön a hajó. Hosszú, fekete, magasnyakú ruhát viselek, ami egészen a bokámig leér. Fejemen az apácákra jellemző hátam közepéig lelógó fityulát hordok, csak kékesre színezett frufrum lóg ki alóla. Nyakamban pedig egy rózsafüzéren lógó kereszt díszeleg. Engem látva bárki joggal hihetné, hogy épp zárdába készülök vonulni.
Nem tudom mennyi idő telik el, mire felkelek a földről, majd kérésének megfelelően a gyertya lángja felett égetem el utolsó nekem szánt üzenetét.
-Megteszem Stella, elmegyek hozzá Írországba. - motyogom csendesen, miközben figyelem, ahogy a narancsos lángok lassan teljesen felemészítik a papírost.
Egy üzenetet küldök Andasnak, hogy lemondjam a terápiás időpontomat, azzal az indokkal, hogy Írországba kell mennem, abba a kolostorba, ahol nem rég ő is járt. Majd arra kérem, ha ideje és kedve engedi kísérjen el az emberek világába. Leírom neki az indulás napját és helyét is, hogy tudja hova jöjjön, ha hajlandó velem jönni.
Az indulás délelőttjén már a mólónál álldogálok és a vízet kémlelem várva, hogy feltűnjön a hajó. Hosszú, fekete, magasnyakú ruhát viselek, ami egészen a bokámig leér. Fejemen az apácákra jellemző hátam közepéig lelógó fityulát hordok, csak kékesre színezett frufrum lóg ki alóla. Nyakamban pedig egy rózsafüzéren lógó kereszt díszeleg. Engem látva bárki joggal hihetné, hogy épp zárdába készülök vonulni.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Averie G. Pesadillas
- Striga
Nekromanta - ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :BoszorkányvölgyPlay by :Emma Dumont - Kapcsolat
Vélemények
Andas Grimsbane likes this post
  ❱❱
Admin
❱❱⌛ 2024-01-25, 21:44
Kylemore Abbey
Itt játszanak: Andas x Averie
Írország festői környezetében található egy ősi kolostor, ami a Pesadillas család tulajdonában áll.
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Admin
- Admin
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
Karakteraktivitás :Tartózkodási hely :N/APlay by :Faceless - Kapcsolat
Vélemények
- Jól jegyezd meg ezt a nevet:Ajánlott tartalom
- ADATLAPOM✦ Néhány fontos infó ✦
- Kapcsolat
Vélemények
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|