Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
Kóborló lelkek
✦ Itt kószálnak ✦
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Ariella E. Morris
Jelenleg összesen 3337 hozzászólás olvasható. Összesen 28 regisztrált felhasználónk van.
Pontos idő: 2024-05-20, 09:04
15 találat
Kylemore Abbey
Szentek és keresztek
Averie & Andas
Miután magamra húztam a reverendát, ha nem is örökre, de egy pár óra erejéig, félre hívom klánunk vezérét, hogy váltsak vele pár szót. Próbálom belőle kihúzni, mi ez az egész, mire fel kell nekünk ilyen inkognitó? De csak félszeg választ kapok. Mondjuk jobb, mint a semmi.
- Értem. - válaszolok csak ennyit, mivel magamtól is rájöttem, többet nem tudok kihúzni Averieből. Azért meg is osztom vele a félelmeimet, miszerint úgy vélem, felismernek. Ám ő igyekszik megnyugtatni.
- Óóó. - ejtem ki a számon a magyarázatára. Szóval van a kolostornak egy ilyen...titkos része is. Miért is lepődöm meg ezen? Mikor előhúzza azt az ócska kis műbajuszt, egyik szemöldököm a magasba húzódik. Így ragasztja fel rám.
- Ugyan, Averie. Hiszek neked enélkül is. - nevetem el magam kedélyesen, miközben megcsóválom a fejem. A rögtönzött bajusz azonnal fityegni kezd és le is esik. Na ennyit erről. Azért felveszem és kidobom a szemetesbe, mert szemetelni nem szeretek, a kapitány se örülne neki, ha random bajszokat szórnánk szét. Közben elhaladunk a már ismert kikötő mellett és a sziget másik felére hajózunk. Miután kikötött alattunk a hajó, ledobják a horgonyt is. Biccentek a megállapítsára, majd utána én is leszállok a vízi járműről és megállok mellette, miközben ő egy térképpel babrál.
- Világos. Akkor nővér. Csak Ön után. - intek a kezemmel előre egy kellemes mosolyt megejtve és miután felhúztam a csuhát a fejemre, követem őt a macskaköves úton fel, egészen a dombtetőre. Nem telik el túl sok idő, megérkezünk a célhelyre, a lány pedig megrázza a kolompot. Az apáca, aki ajtót nyit, üdvözöl bennünket, kijelentésére pedig biccentek, de úgy döntök, inkább cipzárt húzok a számra és nem szólalok meg. Akkor legalább hazudnom sem kell. Míg elvezetnek bennünket....akárhova, mivel halvány ideám sincs, hova is megyünk tulajdonképpen, egy hosszú folyosón keresztül vezet végig az út. A csuhát végig a fejemen tartom, de enélkül is érzem a rám szegeződő tekinteteket. Gondolom eddig nem sok férfiember fordult meg ezen a helyen. Ezek után tényleg kíváncsi vagyok, mi lehetett Stella kérése, ami felrúgja ezt a...tradíciót? Egy vaskos faajtó elé érkezünk, a rend asszonya be is kopog és közli a bent lévővel, kik is érkeztek látogatóba.
- Bejöhetnek! - érkezik a válasz egy szigorú női hanggal, majd magam elé engedve Averiet én is belépek a minimalista, ódon helyiségbe. Az ablaknál egy fekete zárdaruhába bújt, karcsú, korosabb nő áll, de amint becsukódik mögöttünk az ajtó, meg is fordul és szemrevételez bennünket hosszúkás szemüvege mögül. Le is veszem a csuklyámat, mert ezzel a nővel valóban nem találkoztam még, pedig elvileg az ő jóindulatából maradhattam ezen a helyen a jómúltkorában.
- Örülök, hogy épségben megérkeztek. Én vagyok a zárda főnöke. Varenberg főnővér. Kérem foglaljanak helyet. - mutat nekünk az íróasztal melletti székekre. Én csak biccentek és helyet foglalok. Igyekszem nem túl nagy feltűnést kelteni.
- Mielőtt bármit is mondanék, hagy adjak át önnek egy levelet Blanchett nővér. - húz elő az íróasztala egyik fiókjából egy Grimsbane pecséttel lezárt borítékot, majd átnyújtja Averie számára.
- Értem. - válaszolok csak ennyit, mivel magamtól is rájöttem, többet nem tudok kihúzni Averieből. Azért meg is osztom vele a félelmeimet, miszerint úgy vélem, felismernek. Ám ő igyekszik megnyugtatni.
- Óóó. - ejtem ki a számon a magyarázatára. Szóval van a kolostornak egy ilyen...titkos része is. Miért is lepődöm meg ezen? Mikor előhúzza azt az ócska kis műbajuszt, egyik szemöldököm a magasba húzódik. Így ragasztja fel rám.
- Ugyan, Averie. Hiszek neked enélkül is. - nevetem el magam kedélyesen, miközben megcsóválom a fejem. A rögtönzött bajusz azonnal fityegni kezd és le is esik. Na ennyit erről. Azért felveszem és kidobom a szemetesbe, mert szemetelni nem szeretek, a kapitány se örülne neki, ha random bajszokat szórnánk szét. Közben elhaladunk a már ismert kikötő mellett és a sziget másik felére hajózunk. Miután kikötött alattunk a hajó, ledobják a horgonyt is. Biccentek a megállapítsára, majd utána én is leszállok a vízi járműről és megállok mellette, miközben ő egy térképpel babrál.
- Világos. Akkor nővér. Csak Ön után. - intek a kezemmel előre egy kellemes mosolyt megejtve és miután felhúztam a csuhát a fejemre, követem őt a macskaköves úton fel, egészen a dombtetőre. Nem telik el túl sok idő, megérkezünk a célhelyre, a lány pedig megrázza a kolompot. Az apáca, aki ajtót nyit, üdvözöl bennünket, kijelentésére pedig biccentek, de úgy döntök, inkább cipzárt húzok a számra és nem szólalok meg. Akkor legalább hazudnom sem kell. Míg elvezetnek bennünket....akárhova, mivel halvány ideám sincs, hova is megyünk tulajdonképpen, egy hosszú folyosón keresztül vezet végig az út. A csuhát végig a fejemen tartom, de enélkül is érzem a rám szegeződő tekinteteket. Gondolom eddig nem sok férfiember fordult meg ezen a helyen. Ezek után tényleg kíváncsi vagyok, mi lehetett Stella kérése, ami felrúgja ezt a...tradíciót? Egy vaskos faajtó elé érkezünk, a rend asszonya be is kopog és közli a bent lévővel, kik is érkeztek látogatóba.
- Bejöhetnek! - érkezik a válasz egy szigorú női hanggal, majd magam elé engedve Averiet én is belépek a minimalista, ódon helyiségbe. Az ablaknál egy fekete zárdaruhába bújt, karcsú, korosabb nő áll, de amint becsukódik mögöttünk az ajtó, meg is fordul és szemrevételez bennünket hosszúkás szemüvege mögül. Le is veszem a csuklyámat, mert ezzel a nővel valóban nem találkoztam még, pedig elvileg az ő jóindulatából maradhattam ezen a helyen a jómúltkorában.
- Örülök, hogy épségben megérkeztek. Én vagyok a zárda főnöke. Varenberg főnővér. Kérem foglaljanak helyet. - mutat nekünk az íróasztal melletti székekre. Én csak biccentek és helyet foglalok. Igyekszem nem túl nagy feltűnést kelteni.
- Mielőtt bármit is mondanék, hagy adjak át önnek egy levelet Blanchett nővér. - húz elő az íróasztala egyik fiókjából egy Grimsbane pecséttel lezárt borítékot, majd átnyújtja Averie számára.
- on 2024-04-13, 20:14
- Itt található: Európa
- Téma: Kylemore Abbey
- Hozzászólások: 7
- Megtekintés: 176
Andas birtoka
Apának lenni
Aurora & Andas
Szombat délelőtt van, egy erős fekete mellett ücsörgök a teraszon és nézem, a hogy a felhők kóvályognak az égen. No meg fél szemem természetesen a lányomon tartom. Igen, a lányomon. Az életem gyökeresen felfordult röpke pár hét leforgása alatt. Először is megtudtam, hogy a lányom él. Talán túlféltő vagyok, de a széltől is igyekszem óvni, hiszen különleges teremtés ő a számomra. Még mindig nehezen fogtam fel, hogy hirtelen a semmiből apa lettem. Tizenhárom éven keresztül a létezéséről sem tudtam, utána meggyászoltam, mert azt hittem, az élet nem volt kegyes hozzá és kilenc naposan elvette tőlem a zord kaszás. És most itt van. Hús-vér valójában. Nem csoda hát, hogy féltő gonddal óvom őt. Mert rettegek attól, hogy elveszítsem azok után, hogy végre megismerhettem és magamhoz ölelhettem. A négylábú kedvenceim ma nagyon elemükben vannak, még Zokni is, mióta Roryt hazahoztam, szinte levakarhatatlan róla, mindig a fenekében sündörög és vele alszik. Talán még nálam is jobban óvja. De nem csak ő, a többi kutya is imádja és nagyon ügyelnek rá. Most is körbe sündörgik és míg én a szokásos napilapot lapozom át, addig ők együtt játszanak a kertben és a tóparton. Szerencsére már egyre jobb az idő, itt a tavasz, az egész birtok kizöldült és virágba borult. A kert végében lévő kegyhelyet kicsit átalakítottam, az urnában lévő hamvakat eltemettem az egyik körtefa alá, mert ki tudja, kinek vagy minek a hamvai voltak, de evidens, hogy nem a lányomé. A kegyhely immáron Stella nevét őrzi, ha a lányunk szeretne hozzá virágokat vinni, de nem jut el a Pesadillasok kriptájába, megteheti és zokszó nélkül el is rebeghet pár fohászt is az édesanyja emlékéhez. A másik hír, ami kissé levert és ami a saját, jobban mondva vélt apám szájából hangzott el, hogy nem vagyok a fia. Nem, nem tagadott ki, csupán nem ő nemzett, hanem az ikertestvére, aki már szintén nem él. Hosszú történet, de most már helyére került minden puzzle darab. Már tudom, Angusra miért nem számíthattam eddigi életem során. Miért is kellett volna büszkének lennie rám, ha nem az ő vére vagyok? Kapva kapva az alkalmon, el is szakadtam a Crossoktól és felvettem a soha sem ismert szülőanyám vezetéknevét, ami történetesen megegyezik Stella vezetéknevével. A Grimsbane-ek rokona lettem röpke pár hét leforgása alatt. Mindenkinek szoknia kell ezt az új megnevezést, még saját magamnak is, de nem bánom. No meg azt sem, hogy a téli, síri csendet felváltotta a gyermeki zsivaj meg a tavasz zsibongása. Valahogy élvezem. Még szét se nyitom a napilapot, hogy átbújjam a friss és ropogós híreket, már a címlapon ez a hír fogad: A Cross család sötét titkára fény derült. Dr. Andas Grimsbane nem Angus Cross fia! Úgy, ahogy van, át is siklik a cikk felett a tekintetem, mert nem tudnak már olyat mondani, amivel magam sem vagyok tisztában. A következő viszont egy fontos cikk, a Denholm klánvezér javaslatára a démonűző és az idéző kommunák egyesültek és együttes erővel igyekeznek segíteni egymást. Cikkeznek még arról, hogy a botfülű Morte elment szerenádozni a Mordwin klánasszony jegyese ablaka alá. El is húzom a számat. Érdekes ízlése lehet Azalea Mordwinnak. Nem is fecsérlem tovább a drága szemem világát a Mortekra, tovább is lapozok. Gyermekáldásból szerencsére a napokban sem volt hiány a völgyben, az egyik Pesadillas asszony is egy életerős fiúgyermeknek adott életet. Gyászhírből is van jó pár, de szerencsére senkit sem ismerek az eltávozottak közül. Végül átbújom az apróhirdetéseket, találok is egy eladó, jó állapotban lévő babaházat Rory számára...
- on 2024-04-08, 15:46
- Itt található: Boszorkányvölgy
- Téma: Andas birtoka
- Hozzászólások: 1
- Megtekintés: 64
Kylemore Abbey
Szentek és keresztek
Averie & Andas
Elég sok kérdés merül fel bennem, mielőtt meglátom a kikötőben Averiet, aki zárdaszűznek öltözött. Miután meglátom, még több is. Lemaradtam valamiről? Ki is ül az arcomra a meglepettség és neki is szegezem az első kérdést, ami eszembe jut. Megnyugtat, hogy szerencsére eszébe sem jutott kolostorba vonulni, ami másik kérdést vet fel. Rákérdezek, hogy abba a kolostorba megyünk e, ahol Stella húzta meg magát, miután elhagyott engem. Mikor bólogatni kezd, nehéz sóhaj tör fel mellkasom mélyéről. Azt hittem, többet már nem bolygatjuk fel a múltat, hisz mindent megtudtam, még többet is, mint azt reméltem volna. De úgy látszik Stellsnek voltak még más titkai is, melyekről a húga tudomást szerzett. Meglepődött arckifejezéssel hallgatom a szavait, de bólintással jelzem, hogy tudomásul vettem. Miféle utolsó kívánságról van szó? Tűnődöm el magamban, ám nem kérdezősködöm, úgy sejtem, hamarosan tudomást szerzek róla én magam is, hiszen nem véletlenül hívott el Averie magával. Ha titkolózni akarna, egyedül kelt volna útra. Mielőtt még hajóra szállnánk, átnyújt nekem egy csomagot, amibe belekukkantva egy papi egyenruhát és egy keresztes láncot vélek felfedezni.
- Óóó...értem. - húzódik zavart mosolyra arcom. El sem tudom képzelni, mire készül, amihez reverenda inkognitót kell húzzak.
- Biztos jó ötlet? Engem már ismernek abban a kolostorban. - jegyzem meg. Ha csak nem kerítünk valami arcba húzható csuhát mellé, nehezen tudom eltitkolni, ki vagyok. De nem érkezik válaszolni nekem, mert a kapitány megzavarja a beszélgetésünket. Követem a lányt a hajóra, ha kell fel is segítem. Averie elég jól hazudik, meg kell hagyni. Teljesen más személyazonosságot ad meg a hajó kapitányának. Most már tényleg kíváncsivá tett, mi célból megyünk a Kylemore Abbey-ba és mi volt az én Stellám utolsó kívánsága, ami reverendát húzattat ránk. Természetesen nem buktatom le magunkat, veszem az adást, és kezet rázok a kapitánnyal, mikor Averie bemutat neki, mint Cross atyát. Ám ezzel nem igazán győzte meg az emített személyt. Szó mi szó, nem úgy vagyok öltözve, mint egy hithű személy.
- Az Úr szolgálatára örvendek a szerencsének kapitány. Engedelmével most elvonulok és visszaveszem az egyenruhám, mert kényelmetlennek érzem már ezt a civil szerelést. Claire nővér. - biccentek Averie felé, majd félre vonulok és átvedlek papi viseletbe, a cuccaimat pedig a háti táskába hajtogatom. Igyekszem nem sokat elidőzni az öltözködéssel. Nem tudom, honnan szerezte klánunk vezére ezt az egyenruhát, de meglepő módon tökéletesen passzol rám. Mintha csak tudná a méreteimet. A nyakamba akasztom a méretes kereszt függőt, majd vissza sétálok az apácabőrbe bújt klánvezérünk társaságához.
- Claire növér, válthatnánk pár szót? - érdeklődöm meg szelíd mosollyal, majd amennyiben félrevonultunk egy csendes sarokba, neki szegezem a fejemben motoszkáló kérdéseket közelebb hajolva a füléhez.
- Mi ez az egész? Most már tényleg érdekelne, miért kell színészkednünk? - érdeklődöm meg egészen halkan, mert nem igazán világos a számomra, miért is akarunk reverendába bújva bejutni a kolostorba.
- Engem fel fognak ismerni Ave...Claire nővér. Hisz két héttel ezelőtt jöttem haza onnan. - osztom meg vele az aggodalmam, bár ezt ő is tudja. Egyelőre még nem igazán akar összeállni a kép, a miértek.
- Óóó...értem. - húzódik zavart mosolyra arcom. El sem tudom képzelni, mire készül, amihez reverenda inkognitót kell húzzak.
- Biztos jó ötlet? Engem már ismernek abban a kolostorban. - jegyzem meg. Ha csak nem kerítünk valami arcba húzható csuhát mellé, nehezen tudom eltitkolni, ki vagyok. De nem érkezik válaszolni nekem, mert a kapitány megzavarja a beszélgetésünket. Követem a lányt a hajóra, ha kell fel is segítem. Averie elég jól hazudik, meg kell hagyni. Teljesen más személyazonosságot ad meg a hajó kapitányának. Most már tényleg kíváncsivá tett, mi célból megyünk a Kylemore Abbey-ba és mi volt az én Stellám utolsó kívánsága, ami reverendát húzattat ránk. Természetesen nem buktatom le magunkat, veszem az adást, és kezet rázok a kapitánnyal, mikor Averie bemutat neki, mint Cross atyát. Ám ezzel nem igazán győzte meg az emített személyt. Szó mi szó, nem úgy vagyok öltözve, mint egy hithű személy.
- Az Úr szolgálatára örvendek a szerencsének kapitány. Engedelmével most elvonulok és visszaveszem az egyenruhám, mert kényelmetlennek érzem már ezt a civil szerelést. Claire nővér. - biccentek Averie felé, majd félre vonulok és átvedlek papi viseletbe, a cuccaimat pedig a háti táskába hajtogatom. Igyekszem nem sokat elidőzni az öltözködéssel. Nem tudom, honnan szerezte klánunk vezére ezt az egyenruhát, de meglepő módon tökéletesen passzol rám. Mintha csak tudná a méreteimet. A nyakamba akasztom a méretes kereszt függőt, majd vissza sétálok az apácabőrbe bújt klánvezérünk társaságához.
- Claire növér, válthatnánk pár szót? - érdeklődöm meg szelíd mosollyal, majd amennyiben félrevonultunk egy csendes sarokba, neki szegezem a fejemben motoszkáló kérdéseket közelebb hajolva a füléhez.
- Mi ez az egész? Most már tényleg érdekelne, miért kell színészkednünk? - érdeklődöm meg egészen halkan, mert nem igazán világos a számomra, miért is akarunk reverendába bújva bejutni a kolostorba.
- Engem fel fognak ismerni Ave...Claire nővér. Hisz két héttel ezelőtt jöttem haza onnan. - osztom meg vele az aggodalmam, bár ezt ő is tudja. Egyelőre még nem igazán akar összeállni a kép, a miértek.
- on 2024-03-15, 16:36
- Itt található: Európa
- Téma: Kylemore Abbey
- Hozzászólások: 7
- Megtekintés: 176
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
A konferencia
Anna & Andas
Anna elég borúsan látja a helyzetét, de még fiatal, nincs elkésve semmivel sem.
- Sosem tudhatod, mikor toppan be az életedbe. - válaszolom én is egy vállrándítással. Nem hiszek abban, hogy mindenki számára létezik a nagy Ő, de általában mindenki megtalálja a maga párját nagy általánosságban. Miért lenne ez másképp Annánál? Fiatal, szép, okos és tehetséges, emellet még jólelkű is. A férfiak nagy többségének álma az ilyen nő. A hirtelen jött áramszünet apró fennakadást okoz, de a lány ki is akarja használni, mert neki bizony ennyi bőven elég is volt a mai napból.
- Hmm...Van valami terved? - érdeklődöm meg felvont szemöldökkel, de hamarosan meg is válaszolja. Apró mosolyom kiszélesedik, ahogy elhallgatom.
- Igazából, amiért jöttem, már meghallgattam, szóval ha szeretnél menni, nem állok ellen. - tartom fel a két karom megadóan, majd biccentek a javaslatára. Tetszik az ötlete.
- Miért is ne? Gyorsan beadtam a derekam, jó a meggyőzőkéd. - súgom oda vidáman. Igazából nem volt nehéz meggyőznie, én magam is jobban kedvelem a hangulatos élő zenét és a fesztelen csevegést egy finom étel mellett.
- Nekem amúgy nincs bajom. De az a napnál is világosabb, hogy téged nagyon mélyen érintett az a reklám és a gyermekgyógyászat. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, mert valóban nem vagyok letört. Látott volna pár hónappal ezelőtt...Az ebéd attól, mert áramszünet van, még ugyanúgy folyik tovább, de én felkelek a helyemről és biccentek Annának, hogy ideje lesz még most távozóra fogni, ha szeretné, mert később nehezebben tudunk meglépni. Azért mielőtt elmennénk, váltok pár szót a szervezőkkel, sürgős esetre hivatkozom és leadom mindkettőnk nevét, így hivatalosan sem fognak bennünket keresni. Míg én a szervezővel lezsírozom a távozást, addig Anna édesanyja a homlokára szaladt szemöldökkel lép oda a lányához egy pár szó erejéig.
- Azt hittem, legalább az ebédnél tudunk pár szót váltani, de olyan gyorsan felpattantatok a széketekről. Mi olyan sietős? - érdeklődik az asszonyság, majd rám néz, vissza a lányára és sejtelmes mosoly költözik az arcára.
- Remélem, lesz mesélni valód, ha legközelebb találkozunk. - kacsint rá mindenttudó arckifejezéssel, majd jóízűen felkacag. Nyilvánvaló, azt gondolja, hogy azért távozunk ilyen gyorsan, hogy édes kettesben töltsük a délután hátralévő részét.
- Sosem tudhatod, mikor toppan be az életedbe. - válaszolom én is egy vállrándítással. Nem hiszek abban, hogy mindenki számára létezik a nagy Ő, de általában mindenki megtalálja a maga párját nagy általánosságban. Miért lenne ez másképp Annánál? Fiatal, szép, okos és tehetséges, emellet még jólelkű is. A férfiak nagy többségének álma az ilyen nő. A hirtelen jött áramszünet apró fennakadást okoz, de a lány ki is akarja használni, mert neki bizony ennyi bőven elég is volt a mai napból.
- Hmm...Van valami terved? - érdeklődöm meg felvont szemöldökkel, de hamarosan meg is válaszolja. Apró mosolyom kiszélesedik, ahogy elhallgatom.
- Igazából, amiért jöttem, már meghallgattam, szóval ha szeretnél menni, nem állok ellen. - tartom fel a két karom megadóan, majd biccentek a javaslatára. Tetszik az ötlete.
- Miért is ne? Gyorsan beadtam a derekam, jó a meggyőzőkéd. - súgom oda vidáman. Igazából nem volt nehéz meggyőznie, én magam is jobban kedvelem a hangulatos élő zenét és a fesztelen csevegést egy finom étel mellett.
- Nekem amúgy nincs bajom. De az a napnál is világosabb, hogy téged nagyon mélyen érintett az a reklám és a gyermekgyógyászat. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, mert valóban nem vagyok letört. Látott volna pár hónappal ezelőtt...Az ebéd attól, mert áramszünet van, még ugyanúgy folyik tovább, de én felkelek a helyemről és biccentek Annának, hogy ideje lesz még most távozóra fogni, ha szeretné, mert később nehezebben tudunk meglépni. Azért mielőtt elmennénk, váltok pár szót a szervezőkkel, sürgős esetre hivatkozom és leadom mindkettőnk nevét, így hivatalosan sem fognak bennünket keresni. Míg én a szervezővel lezsírozom a távozást, addig Anna édesanyja a homlokára szaladt szemöldökkel lép oda a lányához egy pár szó erejéig.
- Azt hittem, legalább az ebédnél tudunk pár szót váltani, de olyan gyorsan felpattantatok a széketekről. Mi olyan sietős? - érdeklődik az asszonyság, majd rám néz, vissza a lányára és sejtelmes mosoly költözik az arcára.
- Remélem, lesz mesélni valód, ha legközelebb találkozunk. - kacsint rá mindenttudó arckifejezéssel, majd jóízűen felkacag. Nyilvánvaló, azt gondolja, hogy azért távozunk ilyen gyorsan, hogy édes kettesben töltsük a délután hátralévő részét.
- on 2024-03-12, 19:57
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Kylemore Abbey
Szentek és keresztek
Averie & Andas
Két nappal ezelőtt járt nálam Averie és megbeszéltünk egy terápiás időpontot, mert már igencsak érik az a kivizsgálás. Ám hamar jön a meglepetés egy üzenet formájában. Alig telt el egy nap, már le is mondta a vizsgálatot, mert Írországba kell mennie. De hozzátette, ha van időm és kedvem, kísérjem el őt oda. Kedvem az lenne, főleg, ha ő is a kolostorba megy, bár azt hiszem, én ott már mindent elintéztem amit kellett. Csak épp időm nincs, mert már így is egy hónapig oda voltam. De ha klánunk vezére úgy kívánja, nem mondhatok ellent neki. Ezzel nyugtatom magam. És ezzel az indokkal is hosszabbítom meg a távollétem másnap, a kora reggeli megbeszélésen, eligazításon.
- Mindenki szíves elnézését kérem. Tisztában vagyok azzal, mennyire fontos ez a pozíció, de most nem önös érdekek vezérelnek, klánvezérünket kell elkísérnem az emberek világába, így míg távol vagyunk, dr. Marcus Blackwood marad továbbra is a helyettesem, hozzá fordulhatnak bizalommal továbbra is. - intek Marcus felé, majd fogadom a kérdéseket és a legnagyobb tudásom szerint válaszolok rá, aztán berekesztem a reggeli eligazítást. Felsóhajtok. Még jó, hogy Averie kérte ezt tőlem. Nem szeretném egyedül elengedni, főleg a múltkori után, mikor démonok támadtak ránk. Biztonságosabb, ha vele tartok. Ezen gondolatokkal indulok neki a munkanapnak...
Az indulás előtti estén bepakolom a legfontosabb cuccaim egy háti táskába, fogalmam sincs hány napra is megyünk, de majd beszerzek ott valami göncöt. Igazából azt sem tudom pontosan, hova is kell elkísérnem Averiet, de a zsigereimben érzem, hogy a kolostorba megy. Máskülönben miért menne Írországba? Furdal a kíváncsiság, miért megyünk mi oda, de hamarosan úgyis meg fogom tudni. Másnap korán reggel a kikötőhöz hajtok és leparkolom a kocsit. Lent a dokkoknál a zöld hajzuhatagot keresem a tekintetemmel, de sehol sem lelem. Konkrétan majdnem elsétálok Averie mellett, szóval ha nem kapja el a dzsekim szárát, észre sem veszem, hogy ő az.
- Averie? - nézek rá felvont szemöldökkel a tetőtől talpig fekete textilbe bújtatott lányra, kinek haját, ami amúgy most tán be van festve, egy fityula takarja el.
- Szép jó reggelt! Meg sem ismertelek volna. Miért vagy így beöltözve? Azt ne mondd, hogy zárdába akarsz vonulni. - emelem az egyik szemöldököm mellé kérdőn a másikat is.
- Vagy farsang lesz valahol? - mosolyodom el, mert kizártnak tartom, hogy zárdába vonuljon.
- A kolostorba megyünk? - teszem fel a következő kérdést immáron komolyra fordítva a szót. Csak annyi időnk jut a bájcsevejre, amíg kiköt a hajó készen arra, hogy felvegye az utasait.
- Mindenki szíves elnézését kérem. Tisztában vagyok azzal, mennyire fontos ez a pozíció, de most nem önös érdekek vezérelnek, klánvezérünket kell elkísérnem az emberek világába, így míg távol vagyunk, dr. Marcus Blackwood marad továbbra is a helyettesem, hozzá fordulhatnak bizalommal továbbra is. - intek Marcus felé, majd fogadom a kérdéseket és a legnagyobb tudásom szerint válaszolok rá, aztán berekesztem a reggeli eligazítást. Felsóhajtok. Még jó, hogy Averie kérte ezt tőlem. Nem szeretném egyedül elengedni, főleg a múltkori után, mikor démonok támadtak ránk. Biztonságosabb, ha vele tartok. Ezen gondolatokkal indulok neki a munkanapnak...
Az indulás előtti estén bepakolom a legfontosabb cuccaim egy háti táskába, fogalmam sincs hány napra is megyünk, de majd beszerzek ott valami göncöt. Igazából azt sem tudom pontosan, hova is kell elkísérnem Averiet, de a zsigereimben érzem, hogy a kolostorba megy. Máskülönben miért menne Írországba? Furdal a kíváncsiság, miért megyünk mi oda, de hamarosan úgyis meg fogom tudni. Másnap korán reggel a kikötőhöz hajtok és leparkolom a kocsit. Lent a dokkoknál a zöld hajzuhatagot keresem a tekintetemmel, de sehol sem lelem. Konkrétan majdnem elsétálok Averie mellett, szóval ha nem kapja el a dzsekim szárát, észre sem veszem, hogy ő az.
- Averie? - nézek rá felvont szemöldökkel a tetőtől talpig fekete textilbe bújtatott lányra, kinek haját, ami amúgy most tán be van festve, egy fityula takarja el.
- Szép jó reggelt! Meg sem ismertelek volna. Miért vagy így beöltözve? Azt ne mondd, hogy zárdába akarsz vonulni. - emelem az egyik szemöldököm mellé kérdőn a másikat is.
- Vagy farsang lesz valahol? - mosolyodom el, mert kizártnak tartom, hogy zárdába vonuljon.
- A kolostorba megyünk? - teszem fel a következő kérdést immáron komolyra fordítva a szót. Csak annyi időnk jut a bájcsevejre, amíg kiköt a hajó készen arra, hogy felvegye az utasait.
- on 2024-02-05, 21:57
- Itt található: Európa
- Téma: Kylemore Abbey
- Hozzászólások: 7
- Megtekintés: 176
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
A konferencia
Anna & Andas
Terülj, terülj asztalkám fogad bennünket a második blokk után, amit díjazok, mert kezdtem már egészen megéhezni. Anna válaszára szélesebb mosoly terül szét az arcomon.
- Akkor én ezek szerint az üdítő kivételhez tartozom. - válaszolom és rá is kacsintok. Nagyon kis helyes ez a lány, remélem megtalálja a hozzá méltó férfit.
- Aranyos vagy. És egy ilyen aranyos és csinos lány, mint te biztosan felkelti majd egy normális férfi figyelmét és érdeklődését is. A többit meg majd elijesztem. - kacsintok rá, majd töltök neki üdítőt, míg kihozzák az ételeket. Közben mesélni kezd olyasvalakiről, akire alig emlékszem.
- Igen, dereng valami. - válaszolom és hallgatom, amit mond, bár hogy őszinte legyek, a legkevésbé sem érdekel, mi van ezzel a Joe-val, csak Anna miatt erőltetem meg magam, mert legalább eltereli a figyelmét a szomorúságról addig is, míg csacsog. Kicsit el is vesztem a fonalat, miközben mesél. De akiket nem kedveltem, azokkal nem is foglalkoztam. Igen kevesen érdekeltek már akkoriban is.
- Hmm...bocsi Anna, de máris elvesztettem a fonalat. - nevetek fel, miközben belekortyolok az üdítőbe.
- De a lényeg lejött. Több vasat tartott a tűzben és kirúgták. - foglalom össze tömören a mondanivalóját.
- Inkább azt mondd meg nekem, mit fogsz enni? Mit ajánlasz? - érdeklődöm meg, mert túl nagy a választék, de mindent én sem kóstolhatok össze, nehogy összevesszenek a gyomromban. Amit ajánl, azt fogok enni.
Nem telik el körülbelül öt perc sem, mire valaki magának követeli ki a figyelmet.
- Elnézést kérünk minden kedves vendégünktől, de egy hirtelen jött áramszünet miatt lehetséges, hogy csak később tudjuk folytatni a konferenciát. Már dolgozunk az ügyön, addig is jó étvágyat kívánunk mindenkinek! - jelenti be az egyik szervező, majd a dolgára siet. Körbe nézek a teremben, nekem fel sem tűnt, pedig a fejünk felett már nem égnek a lámpák, de mivel dél van még csak, az ablakokon át épp elég fény szűrődik be.
- Remélem meg tudják oldani, bár amiért jöttem, azt már meghallgattam úgyis. - jegyzem meg a mellettem ülő lánynak.
- Akkor én ezek szerint az üdítő kivételhez tartozom. - válaszolom és rá is kacsintok. Nagyon kis helyes ez a lány, remélem megtalálja a hozzá méltó férfit.
- Aranyos vagy. És egy ilyen aranyos és csinos lány, mint te biztosan felkelti majd egy normális férfi figyelmét és érdeklődését is. A többit meg majd elijesztem. - kacsintok rá, majd töltök neki üdítőt, míg kihozzák az ételeket. Közben mesélni kezd olyasvalakiről, akire alig emlékszem.
- Igen, dereng valami. - válaszolom és hallgatom, amit mond, bár hogy őszinte legyek, a legkevésbé sem érdekel, mi van ezzel a Joe-val, csak Anna miatt erőltetem meg magam, mert legalább eltereli a figyelmét a szomorúságról addig is, míg csacsog. Kicsit el is vesztem a fonalat, miközben mesél. De akiket nem kedveltem, azokkal nem is foglalkoztam. Igen kevesen érdekeltek már akkoriban is.
- Hmm...bocsi Anna, de máris elvesztettem a fonalat. - nevetek fel, miközben belekortyolok az üdítőbe.
- De a lényeg lejött. Több vasat tartott a tűzben és kirúgták. - foglalom össze tömören a mondanivalóját.
- Inkább azt mondd meg nekem, mit fogsz enni? Mit ajánlasz? - érdeklődöm meg, mert túl nagy a választék, de mindent én sem kóstolhatok össze, nehogy összevesszenek a gyomromban. Amit ajánl, azt fogok enni.
Nem telik el körülbelül öt perc sem, mire valaki magának követeli ki a figyelmet.
- Elnézést kérünk minden kedves vendégünktől, de egy hirtelen jött áramszünet miatt lehetséges, hogy csak később tudjuk folytatni a konferenciát. Már dolgozunk az ügyön, addig is jó étvágyat kívánunk mindenkinek! - jelenti be az egyik szervező, majd a dolgára siet. Körbe nézek a teremben, nekem fel sem tűnt, pedig a fejünk felett már nem égnek a lámpák, de mivel dél van még csak, az ablakokon át épp elég fény szűrődik be.
- Remélem meg tudják oldani, bár amiért jöttem, azt már meghallgattam úgyis. - jegyzem meg a mellettem ülő lánynak.
- on 2024-01-23, 20:46
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
A konferencia
Anna & Andas
Próbálom jobb kedvre deríteni Annát, elvégre nem azért jöttünk el erre a konferenciára, hogy szomorkodjunk, hanem, hogy fejlődjünk és jól érezzük magunkat. Veszek neki egy csokit, mert tudom, hogy szereti az édességet, talán egy kis derűt csal az arcára.
- Örülök neki. - kacsintok rá. Bárcsak ilyen könnyen menne otthon is. Az embereknél egy csokoládé is csodákra képes. Persze mire visszaérünk a konferencia csarnokba, volt csoki, nincs csoki.
- Ott maradt egy csokifolt a szád sarkában. - mutatom hol, de általában ilyenkor az ember épp az ellenkező oldalt kezdi el törölgetni.
- A másik oldalt. Itt ni. - nyúlok oda egy zsepivel és törlöm le finoman a szája sarkát. Miután helyet foglaltunk, a figyelmem ismét a pódiumra és az előadásokra koncentrálom. A számomra oly érdekes babyboxoknál előkapom a jegyzetfüzetem, bekattintom a tollam és jegyzetelni kezdem a fontosabb részeket, melyek szükségesek lesznek ahhoz, hogy otthon is előterjesszem az ötletet a főboszorkányok előtt. Van, amit aláhúzva nyomatékosítok is, ezekhez később még biztos további jegyzeteket fogok firkantani. Az előadás után Anna édesanyjáé lesz a főszerep, a gyermekgyógyászat témában tart előadást. Látszik rajta, hogy ez nála nem csak szimpla hivatás, mert lelkesen, szenvedéllyel beszél a gyermekekről, ami dicséretes dolog. Ugyan én soha sem ismerhettem meg a lányom, csak egy fénykép és egy urna tanuskodik a létezéséről. No meg Stella naplóbejegyzései. Ezeket a titkokat Averievel közösen őrzöm. A nő szavait hallgatva azért elgondolkodom, hogy vajon lett volna e valamilyen emberi gyógymód, amivel megmenthettük volna Aurorát. De az átok ellen sajnos semmilyen gyógymód nem segít, mert az személyre szabottan ivódik be a sejtjeidbe. Viszont kicsi Mollyn talán tudtunk volna segíteni. Talán. A mágia hatalma erősebb, mint azt bárki is gondolná. Szó esik még világi szervezetekről, amik a beteg gyermekek ellátásoz szükséges anyagi támogatást biztosítják. Nálunk az alapító családok és más önkéntes alapon alapított karitatív alapítványok biztosítják, köztük a bátyám is, aki mindig is ügyelt a Cross név makulátlanságának fenntartásáról. Mondjuk nem vitatom el azt, hogy komolyan is gondolja, dicséretes, hogy szeret segíteni a rászorulókon, ha már megteheti. Az előadás végén az asszony tapsözönt kap, ezután ebédszünetet hirdetnek. Egy külön csarnokba kell átvonulni, ahol svédasztal fogad bennünket.
- Jobban vagy már? - érdeklődöm meg a mellettem lépkedő lánytól derűs mosollyal, miközben az asztalunk felé battyogok. Úriemberhez méltóan hagyom, hogy helyet foglaljon, mielőtt én magam is megtenném.
- Kérsz? - bökök a fejemmel a kancsó narancslé felé és amennyiben kér, úgy töltök neki egy pohárral, míg arra várunk, hogy kihozzák elénk a különböző ételekkel megpakolt tálcákat.
- Örülök neki. - kacsintok rá. Bárcsak ilyen könnyen menne otthon is. Az embereknél egy csokoládé is csodákra képes. Persze mire visszaérünk a konferencia csarnokba, volt csoki, nincs csoki.
- Ott maradt egy csokifolt a szád sarkában. - mutatom hol, de általában ilyenkor az ember épp az ellenkező oldalt kezdi el törölgetni.
- A másik oldalt. Itt ni. - nyúlok oda egy zsepivel és törlöm le finoman a szája sarkát. Miután helyet foglaltunk, a figyelmem ismét a pódiumra és az előadásokra koncentrálom. A számomra oly érdekes babyboxoknál előkapom a jegyzetfüzetem, bekattintom a tollam és jegyzetelni kezdem a fontosabb részeket, melyek szükségesek lesznek ahhoz, hogy otthon is előterjesszem az ötletet a főboszorkányok előtt. Van, amit aláhúzva nyomatékosítok is, ezekhez később még biztos további jegyzeteket fogok firkantani. Az előadás után Anna édesanyjáé lesz a főszerep, a gyermekgyógyászat témában tart előadást. Látszik rajta, hogy ez nála nem csak szimpla hivatás, mert lelkesen, szenvedéllyel beszél a gyermekekről, ami dicséretes dolog. Ugyan én soha sem ismerhettem meg a lányom, csak egy fénykép és egy urna tanuskodik a létezéséről. No meg Stella naplóbejegyzései. Ezeket a titkokat Averievel közösen őrzöm. A nő szavait hallgatva azért elgondolkodom, hogy vajon lett volna e valamilyen emberi gyógymód, amivel megmenthettük volna Aurorát. De az átok ellen sajnos semmilyen gyógymód nem segít, mert az személyre szabottan ivódik be a sejtjeidbe. Viszont kicsi Mollyn talán tudtunk volna segíteni. Talán. A mágia hatalma erősebb, mint azt bárki is gondolná. Szó esik még világi szervezetekről, amik a beteg gyermekek ellátásoz szükséges anyagi támogatást biztosítják. Nálunk az alapító családok és más önkéntes alapon alapított karitatív alapítványok biztosítják, köztük a bátyám is, aki mindig is ügyelt a Cross név makulátlanságának fenntartásáról. Mondjuk nem vitatom el azt, hogy komolyan is gondolja, dicséretes, hogy szeret segíteni a rászorulókon, ha már megteheti. Az előadás végén az asszony tapsözönt kap, ezután ebédszünetet hirdetnek. Egy külön csarnokba kell átvonulni, ahol svédasztal fogad bennünket.
- Jobban vagy már? - érdeklődöm meg a mellettem lépkedő lánytól derűs mosollyal, miközben az asztalunk felé battyogok. Úriemberhez méltóan hagyom, hogy helyet foglaljon, mielőtt én magam is megtenném.
- Kérsz? - bökök a fejemmel a kancsó narancslé felé és amennyiben kér, úgy töltök neki egy pohárral, míg arra várunk, hogy kihozzák elénk a különböző ételekkel megpakolt tálcákat.
- on 2023-12-31, 13:01
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
Anna
Andas
A konferencia
Úgy látszik, Anna hangulatát megalapozta egyetlen reklám, a kedve lement omegába. Eléggé érzelmes a lány. Viszont a szünetnek vége, mindenki szépen visszaindul a konferencia terem felé. Út közben én még sem tartok a tömeggel, hanem a büfé felé veszem az irányt.
- Most még nem vagy gyerekorvos, de bármikor kitanulhatod. Fiatal vagy még, orientálódhatsz a gyermekgyógyászat felé is. A kapuk nyitva állnak előtted. - jegyzem meg mielőtt a büféhez érnénk. Szerencsére nem tolonganak előtte, így nem kell sorba állnom. Egy palack mentes vizet és egy táblás tejcsokit veszek, amit Anna kezébe is nyomok utána.
- Egy kis boldogsághormon, hogy tudj ma még mosolyogni és ne kelljen Tibetig utaznod. - kacsintok rá, majd sietősre veszem a lépteimet, de azért ügyelek, hogy a lány is lépést tudjon tartani velem. Bent a teremben ismét elfoglaljuk a helyünket és meg is kezdődik a második blokk, melynek témája a konzervatív orvostudomány és az első előadó a kardiovaszkuláris medicina témában tartja meg beszédét. A második előadás lesz számomra érdekes, hiszen ezekről a babyboxokról, babamentő inkubátorokról szól. Kíváncsi vagyok a mechanikájára, működésére, hogy valami hasonlót ki tudjak dolgozni otthon Boszorkányföldön is.
- Ez az eszköz már a középkorban is ismert volt és a 18. illetve a 19. században volt általános használatban találtkerék néven, szóval ilyen vagy olyan formában évszázadok óta léteznek. 1198-től Olaszországban használták az első "találtkereket" (ruota dei trovatelli).
III. Innocentus pápa elrendelte, hogy ezeket az otthonokban kell elhelyezni, hogy a nők titokban hagyhassák benne gyermekeiket, ahelyett, hogy megölnék őket. Ez egyértelműen bizonyítható gyakorlat volt akkoriban a Tiberis folyóban talált számos vízbe fulladt csecsemő által. A találtkerék egy henger volt, amelyet az épület külső falában függőlegesen helyeztek el, mint egy forgóajtót. Az anyák behelyezték a gyermeket a hengerbe, megfordították, hogy a baba bent legyen a templomban, majd csengővel figyelmeztették a bent lévő gondozókat a gyermek érkezéséről. Ennek a típusnak ma is látható példája a Vatikánvárosban található a Santo Spirito kórházban; ezt a kereket a középkorban szerelték fel, és egészen a 19. századig használták. A nápolyi Annunciata-templom látogatói számára egy másik, legalább 1601-re datált találtkerekes is látható. Ezeket a "találkerekeket" a 19. század végén kivonták a használatból, de 1952-től újra bevezették a modern formát, a babamentő inkubátort és 2000 óta számos országban használatba vették, különösen Pakisztánban, ahol több mint 300 ilyen inkubátor lelhető fel. Az egyik oka annak, hogy sok újszülöttet, csecsemőt elhagytak, különösen a múltban, az volt, hogy házasságon kívül születtek. Manapság az inkubátort gyakrabban szánják olyan anyáknak, akik képtelenek megbirkózni saját gyermekük gondozásával, és nem kívánják elárulni kilétüket. Egyes országokban nem törvényes, hogy az anyák névtelenül szüljenek kórházban, és a babamentő az egyetlen módja annak, hogy biztonságosan és titokban mások gondozására hagyják gyermeküket. Indiában és Pakisztánban az inkubátorok célja főként az, hogy alternatívát nyújtsanak a női csecsemőgyilkosságnak, amely társadalmi-gazdasági tényezők, köztük a hozományok magas költsége miatt következik be. Ezen országokon kívül Európa egyes országaiban, így Németországban, Csehországban és Lengyelországban is számos ilyen babybox található. Ezek az inkubátorok általában kórházakban, szociális központok vagy templomok falába vannak beépítve, egy külső falban lévő ajtóval vagy csappantyúval vannak ellátva, amely puha ágyra nyílik, mely fűtve vagy legalább szigetelve van, így megvédi a csecsemőket a külső környezeti hatásokkal szemben. A modern ágyak érzékelői riasztást adnak le, ha babát helyeztek el benne. - szól az előadás, majd az előadó doktor áttér a jogi dolgokra.
- Ezeknek az inkubátoroknak a nagy előnye a névtelenség, de azt mondják, hogy ez a legnagyobb hátránya is, mert jogilag vitatható kérdés, mennyi előnye és hátránya van ennek a szerkezetnek. Hazámban, Németországban először nyolc hétig vigyáznak a csecsemőkre, amely alatt az anya visszatérhet, és jogi következmények nélkül követelheti gyermekét. Ha ez nem történik meg, nyolc hét elteltével a gyermeket örökbefogadásra bocsátják. A csecsemőkkel kapcsolatos egyes problémák a gyermekek saját identitásuk megismeréséhez való jogához kapcsolódnak, amint azt a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 8. cikke garantálja. További probléma, hogy a csecsemőt leadó névtelen személynek nem biztos, hogy ehhez törvényes joga van, mert lehetséges, hogy nem is maga az anya, hanem valamelyik rokona az anya engedélye nélkül adja le a csecsemőt. Emellett egyes helyeken a szociális intézményeket túlterhelheti a beteg és fogyatékkal élő gyermekek elhagyása. Nem minden országban léteznek menedéket biztosító törvények, mint például az Egyesült Államokban, amelyek dekriminalizálják a gyermekek hatóságra való hagyását, és ezért jogilag kockázatos lehet egy anya számára, hogy egy inkubátorban hagyja a gyermekét. A babamentők ellenzői azzal érvelnek, hogy ez a megoldás nem menti meg a csecsemők életét, inkább az anyákat arra ösztönzi, hogy bátran elhagyják a gyermekeiket, mintsem más megoldásokat keressenek. Továbbá ez jelzi és hagyja, hogy az állam elhanyagolja a kötelességét, hogy olyan szociális programokat hozzon létre, amelyek csökkenthetik a gyermekek elhagyását. Számos európai ország hozott olyan törvényt, amely lehetővé teszi a névtelen, esetenként ingyenes kórházi szülést, hogy megelőzze a segítség nélküli szüléssel járó kockázatokat, és hogy a szülés során orvosi ellátást biztosítson az anonim anyák számára. - az orvos további példákat is felhoz, sikereket, sikertelenséget, számokkal támasztja alá az érvelését, majd azt kéri, hogy akit érdekel a program, az jelentkezhet rá a programfüzetben megadott internetes oldalon, ahol további információkat és érdekességeket olvashat a programról és a kezdeményezésről. Végül zárja sorait és megköszöni a figyelmet. A babamentő inkubátor téma után a Gyermekgyógyászattal kapcsolatban szólítják a pódiumra Anna édesanyját. Figyelmesen hallgatom a szavait, hátha el tudok csípni egy két hasznos tanácsot.
- Most még nem vagy gyerekorvos, de bármikor kitanulhatod. Fiatal vagy még, orientálódhatsz a gyermekgyógyászat felé is. A kapuk nyitva állnak előtted. - jegyzem meg mielőtt a büféhez érnénk. Szerencsére nem tolonganak előtte, így nem kell sorba állnom. Egy palack mentes vizet és egy táblás tejcsokit veszek, amit Anna kezébe is nyomok utána.
- Egy kis boldogsághormon, hogy tudj ma még mosolyogni és ne kelljen Tibetig utaznod. - kacsintok rá, majd sietősre veszem a lépteimet, de azért ügyelek, hogy a lány is lépést tudjon tartani velem. Bent a teremben ismét elfoglaljuk a helyünket és meg is kezdődik a második blokk, melynek témája a konzervatív orvostudomány és az első előadó a kardiovaszkuláris medicina témában tartja meg beszédét. A második előadás lesz számomra érdekes, hiszen ezekről a babyboxokról, babamentő inkubátorokról szól. Kíváncsi vagyok a mechanikájára, működésére, hogy valami hasonlót ki tudjak dolgozni otthon Boszorkányföldön is.
- Ez az eszköz már a középkorban is ismert volt és a 18. illetve a 19. században volt általános használatban találtkerék néven, szóval ilyen vagy olyan formában évszázadok óta léteznek. 1198-től Olaszországban használták az első "találtkereket" (ruota dei trovatelli).
III. Innocentus pápa elrendelte, hogy ezeket az otthonokban kell elhelyezni, hogy a nők titokban hagyhassák benne gyermekeiket, ahelyett, hogy megölnék őket. Ez egyértelműen bizonyítható gyakorlat volt akkoriban a Tiberis folyóban talált számos vízbe fulladt csecsemő által. A találtkerék egy henger volt, amelyet az épület külső falában függőlegesen helyeztek el, mint egy forgóajtót. Az anyák behelyezték a gyermeket a hengerbe, megfordították, hogy a baba bent legyen a templomban, majd csengővel figyelmeztették a bent lévő gondozókat a gyermek érkezéséről. Ennek a típusnak ma is látható példája a Vatikánvárosban található a Santo Spirito kórházban; ezt a kereket a középkorban szerelték fel, és egészen a 19. századig használták. A nápolyi Annunciata-templom látogatói számára egy másik, legalább 1601-re datált találtkerekes is látható. Ezeket a "találkerekeket" a 19. század végén kivonták a használatból, de 1952-től újra bevezették a modern formát, a babamentő inkubátort és 2000 óta számos országban használatba vették, különösen Pakisztánban, ahol több mint 300 ilyen inkubátor lelhető fel. Az egyik oka annak, hogy sok újszülöttet, csecsemőt elhagytak, különösen a múltban, az volt, hogy házasságon kívül születtek. Manapság az inkubátort gyakrabban szánják olyan anyáknak, akik képtelenek megbirkózni saját gyermekük gondozásával, és nem kívánják elárulni kilétüket. Egyes országokban nem törvényes, hogy az anyák névtelenül szüljenek kórházban, és a babamentő az egyetlen módja annak, hogy biztonságosan és titokban mások gondozására hagyják gyermeküket. Indiában és Pakisztánban az inkubátorok célja főként az, hogy alternatívát nyújtsanak a női csecsemőgyilkosságnak, amely társadalmi-gazdasági tényezők, köztük a hozományok magas költsége miatt következik be. Ezen országokon kívül Európa egyes országaiban, így Németországban, Csehországban és Lengyelországban is számos ilyen babybox található. Ezek az inkubátorok általában kórházakban, szociális központok vagy templomok falába vannak beépítve, egy külső falban lévő ajtóval vagy csappantyúval vannak ellátva, amely puha ágyra nyílik, mely fűtve vagy legalább szigetelve van, így megvédi a csecsemőket a külső környezeti hatásokkal szemben. A modern ágyak érzékelői riasztást adnak le, ha babát helyeztek el benne. - szól az előadás, majd az előadó doktor áttér a jogi dolgokra.
- Ezeknek az inkubátoroknak a nagy előnye a névtelenség, de azt mondják, hogy ez a legnagyobb hátránya is, mert jogilag vitatható kérdés, mennyi előnye és hátránya van ennek a szerkezetnek. Hazámban, Németországban először nyolc hétig vigyáznak a csecsemőkre, amely alatt az anya visszatérhet, és jogi következmények nélkül követelheti gyermekét. Ha ez nem történik meg, nyolc hét elteltével a gyermeket örökbefogadásra bocsátják. A csecsemőkkel kapcsolatos egyes problémák a gyermekek saját identitásuk megismeréséhez való jogához kapcsolódnak, amint azt a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 8. cikke garantálja. További probléma, hogy a csecsemőt leadó névtelen személynek nem biztos, hogy ehhez törvényes joga van, mert lehetséges, hogy nem is maga az anya, hanem valamelyik rokona az anya engedélye nélkül adja le a csecsemőt. Emellett egyes helyeken a szociális intézményeket túlterhelheti a beteg és fogyatékkal élő gyermekek elhagyása. Nem minden országban léteznek menedéket biztosító törvények, mint például az Egyesült Államokban, amelyek dekriminalizálják a gyermekek hatóságra való hagyását, és ezért jogilag kockázatos lehet egy anya számára, hogy egy inkubátorban hagyja a gyermekét. A babamentők ellenzői azzal érvelnek, hogy ez a megoldás nem menti meg a csecsemők életét, inkább az anyákat arra ösztönzi, hogy bátran elhagyják a gyermekeiket, mintsem más megoldásokat keressenek. Továbbá ez jelzi és hagyja, hogy az állam elhanyagolja a kötelességét, hogy olyan szociális programokat hozzon létre, amelyek csökkenthetik a gyermekek elhagyását. Számos európai ország hozott olyan törvényt, amely lehetővé teszi a névtelen, esetenként ingyenes kórházi szülést, hogy megelőzze a segítség nélküli szüléssel járó kockázatokat, és hogy a szülés során orvosi ellátást biztosítson az anonim anyák számára. - az orvos további példákat is felhoz, sikereket, sikertelenséget, számokkal támasztja alá az érvelését, majd azt kéri, hogy akit érdekel a program, az jelentkezhet rá a programfüzetben megadott internetes oldalon, ahol további információkat és érdekességeket olvashat a programról és a kezdeményezésről. Végül zárja sorait és megköszöni a figyelmet. A babamentő inkubátor téma után a Gyermekgyógyászattal kapcsolatban szólítják a pódiumra Anna édesanyját. Figyelmesen hallgatom a szavait, hátha el tudok csípni egy két hasznos tanácsot.
- on 2023-11-09, 20:23
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
Anna
Andas
A konferencia
Az első blokk után meghívom valami innivalóra a lányzót, mert úgy látom, nem viselte jól a beteg gyermekekről szóló reklámfilmet. Valóban nem könnyű ez, főleg, ha a saját gyermeked életén sem tudtál segíteni. Talán mert a létezéséről sem tudtál. Elég szar fricskákat tartogat néha az élet. De ezzel kell együtt élnem a továbbiakban.
- Azt majd a konferencia után. - kacsintok rá jelezve, hogy meg van hívva. Ha nem is veszi az adást, majd a konferencia után emlékeztetem.
- Nem az elismerés vezényel. Egyszerűen csak a lelkemnek jobb, úgy érzem. - vonok vállat. Azt nem mondhatom, hogy személyes vonatkozása is van a dolognak. Mert Aurora létezéséről még a saját családom sem tud. Nem akarok sem felesleges kérdéseket, sem anyám szívét fájdítani egy sohasemvolt és sohasemlesz unokával. Elég nekem megbirkózni a ténnyel, hogy volt valaha egy lányom, aki csak pár napig élt. Inkább mesélek neki kicsi Mollyról, ami meghatja, mert látom, nedvesedik a két szeme sarka. Elmeséli nekem, miért nem fog gyerekekkel foglalkozni, pedig világosan látszik, hogy szeretne velük törődni valamilyen módon. Eszembe jut, hogyan is köthetné össze a kellemeset a hasznossal.
- Akár még iskolaorvos is lehetne belőled. Ott csak a kölykök egészséges állapotának fenntartása lenne a feladatod. Persze, elvétve talán ott is előfordulnak csúnya esetek, de elég ritkán történnek súlyos vagy halálos balesetek egy általános iskolában. Erre gondoltál már esetleg? - érdeklődöm meg tőle, mert az is lehet, hogy korábban már benne is felötlött, de elvetette, mivel ennek is megvannak a maga hátrányai.
- Tudom, nem keresnél vele annyira jól, de még bevállalhatsz mellette mást is, amennyiben az időd megengedi. Engem nemrég neveztek ki főorvossá, szóval mostanában ritkán vállalok plusz melót, viszont előtte háziorvosként sokszor besegítettem a kórházban is. - vezetem fel neki a kisarkított igazságot. Valóban főorvos vagyok, csak nem egy kórházon, hanem egy klánon belül. Nyilván hatalmas felelősséggel jár, de jól keresek vele, most már soha többé nem kell majd a Cross családra apellálnom ilyen téren, megteremtettem a magam egzisztenciáját és életem végéig boldogan elélek belőle. Az órámra pillantok, lassan ideje lesz visszamenni.
- Szerintem menjünk vissza, mielőtt lekéssük a következő blokkot. - javaslom és elindulok vissza az épületbe, de természetesen bevárom őt, nem sietek.
- Azt majd a konferencia után. - kacsintok rá jelezve, hogy meg van hívva. Ha nem is veszi az adást, majd a konferencia után emlékeztetem.
- Nem az elismerés vezényel. Egyszerűen csak a lelkemnek jobb, úgy érzem. - vonok vállat. Azt nem mondhatom, hogy személyes vonatkozása is van a dolognak. Mert Aurora létezéséről még a saját családom sem tud. Nem akarok sem felesleges kérdéseket, sem anyám szívét fájdítani egy sohasemvolt és sohasemlesz unokával. Elég nekem megbirkózni a ténnyel, hogy volt valaha egy lányom, aki csak pár napig élt. Inkább mesélek neki kicsi Mollyról, ami meghatja, mert látom, nedvesedik a két szeme sarka. Elmeséli nekem, miért nem fog gyerekekkel foglalkozni, pedig világosan látszik, hogy szeretne velük törődni valamilyen módon. Eszembe jut, hogyan is köthetné össze a kellemeset a hasznossal.
- Akár még iskolaorvos is lehetne belőled. Ott csak a kölykök egészséges állapotának fenntartása lenne a feladatod. Persze, elvétve talán ott is előfordulnak csúnya esetek, de elég ritkán történnek súlyos vagy halálos balesetek egy általános iskolában. Erre gondoltál már esetleg? - érdeklődöm meg tőle, mert az is lehet, hogy korábban már benne is felötlött, de elvetette, mivel ennek is megvannak a maga hátrányai.
- Tudom, nem keresnél vele annyira jól, de még bevállalhatsz mellette mást is, amennyiben az időd megengedi. Engem nemrég neveztek ki főorvossá, szóval mostanában ritkán vállalok plusz melót, viszont előtte háziorvosként sokszor besegítettem a kórházban is. - vezetem fel neki a kisarkított igazságot. Valóban főorvos vagyok, csak nem egy kórházon, hanem egy klánon belül. Nyilván hatalmas felelősséggel jár, de jól keresek vele, most már soha többé nem kell majd a Cross családra apellálnom ilyen téren, megteremtettem a magam egzisztenciáját és életem végéig boldogan elélek belőle. Az órámra pillantok, lassan ideje lesz visszamenni.
- Szerintem menjünk vissza, mielőtt lekéssük a következő blokkot. - javaslom és elindulok vissza az épületbe, de természetesen bevárom őt, nem sietek.
- on 2023-10-22, 21:45
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
Anna
Andas
A konferencia
Csak jót mosolygok a megjegyzésén. Valóban nem vagyok olyan öreg, de az emberek korához képest már középkorúnak számítok. Striga években még bőven a fiatal felnőtt kategóriába esem, a századik életévtől is elég messze járok. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne éltem volna már át annyi mindent, melyet egy szimpla ember nem feltétlen él át egy emberöltő alatt sem. Nem tartom magam se bölcsnek, se aggastyánnak belül, de sok mindenben tapasztaltabbnak vélem magam a kortársaimnál. Hamar fel kellett nőnöm. És még most is tartogat kegyes vagy épp kegyetlen meglepetéseket az élet. Mostanában épp az utóbbit kapom. De túl leszek rajta. Már nem tudok válaszolni Annának, mert nem szeretném beszéddel megzavarni az előadásokat. Azért, mikor a tekintete bepárásodik az egyik reklám közben, megérdeklődöm a füléhez hajolva, minden oké e vele. Felsóhajtok a válaszát hallva, de nem mondok semmit, csak kinyújtom az egyik karom és vigasztalóan átölelem a vállát. Az élet valóban kegyetlen. A saját bőrömön tapasztaltam. Elég csak egy rosszakaratú, halálos átok és oda mindened. Az életed, a szerelmed, a családod és a jövőd. Jelenleg a hamvakból próbálok meg életet varázsolni, a romokból újjá építkezni. Könnyű azt mondani, felejtsek. De nem akarok és nem is fogok tudni felejteni, viszont elengedni el kell engedjem a múltat, mert tudom, nem élhetek benne. Van jövőm, csak nem a tervezett úton fogok eljutni hozzá. Másik utat kell keressek. A konferencia első fele hamar eltelik, főleg így, hogy gondolataimba mélyedtem. Amint szünetet hirdetnek, azonnal fel is állok a helyemről, mint akinek szög van a seggében. Úgy érzem, nem árt még egy kávé, meg az se, hogy megmozgassam elgémberedett végtagjaimat. Megkérdem Annát, mit szeretne, neki sem ártana egy frissítő, így velem tart. El is indulok előtte, hogy utat csináljak magunknak a tömegben. Megfogom a kezét is, hogy el ne vesszem mögöttem. Amint kiérünk a tömegből, elengedem. Közben ismerős arcok jönnek köszönteni, váltok a kollégákkal is pár szót, mert nem sokat találkozom velük sem, lévén, a világ különböző pontjain élünk és tevékenykedünk. Ezután végre eljutunk a büféig.
- Mit iszol? - kérdem tőle és megveszem azt is a kávém mellé. Meghívom, nincs apelláta. A forró papírpohárral a kezemben kisétálok a teraszra, a friss levegőre és a korlátnak támasztva a hátam szembe fordulok a lánnyal.
- Visszakanyarodva az előző beszélgetésünkre. Igen, elkötelezett vagyok az újszülöttek védelmével kapcsolatban. És az anyák védelme sem egy elhanyagolható szempont. Sok nőnek szinte semmilyen támogatása sincs. De ebből a szempontból az anyám és a fivérem elég példaértékű személyek. - jegyzem meg így visszakanyarodva, mert nem tudtam neki eddig válaszolni. Beleiszok a kávéba közben.
- Volt egy betegem. Kicsi Molly. Akut mieloid leukémiában szenvedett, de az állapota javulni kezdett. Mindenki bizakodó volt. Boldog voltam, hogy láttam, egyre erősebb a mosolya. És itt jön a de. Mert mindig van egy de. Egyik éjjel aztán rosszul lett, tüdőgyulladást kapott. A szervezete még nem volt elég erős, így már nem élte meg a reggelt. Sajnos csak hét év adatott meg neki az életből, de boldog volt még akkor is, mikor szenvedett. Sok erőt adott, de sok fájdalmat is. A karjaim között halt meg. Sose felejtem el. Én voltam a kedvenc doktorbácsija. - halvány mosollyal emlékszem vissza a mosolyára, ahogy szólított, majd hatalmasat nyelek és kifújom a levegőt. Megiszom a maradék kávémat, majd a kukába hajítom a poharat és bele is találok. Nem véletlenül kosaraztam suhanc koromban.
- Az élet nem mindig kegyes Anna, de mi azért vagyunk, hogy egy kicsit jobbá tegyük mások számára. Már megéri akkor is, ha csak mosolyt tudunk csalni az arcukra, mert többet nem tehetünk. De nekem ez is erőt ad. Próbálok a jóra emlékezni, célokat keresni, ha mélyen vagyok. Mert tudom, hogy mindig előre kell menni, akkor is, ha közben kismillió akadályba ütközünk. Szóval fel a fejjel. - engedek meg egy szelid mosolyt és megtapogatom a hátát. Remélem, ez elég lesz arra, hogy a pozitívumokat keresse az életben és ne ragadjon le a negatív gondolatoknál.
- Mit iszol? - kérdem tőle és megveszem azt is a kávém mellé. Meghívom, nincs apelláta. A forró papírpohárral a kezemben kisétálok a teraszra, a friss levegőre és a korlátnak támasztva a hátam szembe fordulok a lánnyal.
- Visszakanyarodva az előző beszélgetésünkre. Igen, elkötelezett vagyok az újszülöttek védelmével kapcsolatban. És az anyák védelme sem egy elhanyagolható szempont. Sok nőnek szinte semmilyen támogatása sincs. De ebből a szempontból az anyám és a fivérem elég példaértékű személyek. - jegyzem meg így visszakanyarodva, mert nem tudtam neki eddig válaszolni. Beleiszok a kávéba közben.
- Volt egy betegem. Kicsi Molly. Akut mieloid leukémiában szenvedett, de az állapota javulni kezdett. Mindenki bizakodó volt. Boldog voltam, hogy láttam, egyre erősebb a mosolya. És itt jön a de. Mert mindig van egy de. Egyik éjjel aztán rosszul lett, tüdőgyulladást kapott. A szervezete még nem volt elég erős, így már nem élte meg a reggelt. Sajnos csak hét év adatott meg neki az életből, de boldog volt még akkor is, mikor szenvedett. Sok erőt adott, de sok fájdalmat is. A karjaim között halt meg. Sose felejtem el. Én voltam a kedvenc doktorbácsija. - halvány mosollyal emlékszem vissza a mosolyára, ahogy szólított, majd hatalmasat nyelek és kifújom a levegőt. Megiszom a maradék kávémat, majd a kukába hajítom a poharat és bele is találok. Nem véletlenül kosaraztam suhanc koromban.
- Az élet nem mindig kegyes Anna, de mi azért vagyunk, hogy egy kicsit jobbá tegyük mások számára. Már megéri akkor is, ha csak mosolyt tudunk csalni az arcukra, mert többet nem tehetünk. De nekem ez is erőt ad. Próbálok a jóra emlékezni, célokat keresni, ha mélyen vagyok. Mert tudom, hogy mindig előre kell menni, akkor is, ha közben kismillió akadályba ütközünk. Szóval fel a fejjel. - engedek meg egy szelid mosolyt és megtapogatom a hátát. Remélem, ez elég lesz arra, hogy a pozitívumokat keresse az életben és ne ragadjon le a negatív gondolatoknál.
- on 2023-10-08, 23:14
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
Anna
Andas
A konferencia
Anna egy nagyon csinos és kedves lány, megérdemli, hogy boldog legyen. De az a személy, aki ezt megadhatja neki, az nyilván nem én vagyok. Nem vele van a baj, hanem velem. Tőlem nem kaphat többet pár kellemes pásztoróránál és jól csengő hazugságoknál. És tisztelem annyira, hogy ne áltassam, ne használjam ki. Ezért is viselkedek vele úgy, ahogy, ezért húztam meg a határokat és emeltem falakat magam köré. Tisztában vagyok azzal, hogy bejöttem neki régebben, persze úgy tettem, mintha nem tudnék róla és gondosan ügyeltem arra, hogy elkerüljek vele minden olyan pillanatot, ami reményt adhatott volna a számára. Most is hazudtam neki ezzel az aktuális randipartner dologgal, mert valójában nincs senkim és nem is akarok jelenleg komoly kapcsolatot, bőven elég a szerető szerepe. Elég volt egyszer szeretni és aztán mindent elveszíteni. Igazából az egész identitásom itt a varázsvilágon kívül egy hazugság, de melyik varázslénynek nem, aki nem akar lebukni? Őt hallgatni, ahogy az egyszerű emberi életéről beszél, igazán megnyugtató. Néha azt kívánom, bárcsak én is átlagos ember lehetnék, átlagos halandó problémákkal. De egy olyan klánba születtem, egy olyan helyre, ahol a halál árnyékában élsz, sőt, szinte együtt élsz vele, vele kelsz, vele eszel-iszol, vele fekszel. Szellemek suttognak a füledbe, ha úgy tetszik nekik és talán a halál sem hoz megváltást a számodra, ha földi maradványaid megbolygatják a helyükről.
- Akkor zajlik az élet, ami nem feltétlenül rossz dolog. Fiatal vagy és csinos, biztos jön majd valaki, aki levesz a lábadról. Addig viszont csak élvezd az életed, esetleg csinálj egy bakancslistát. - javaslom neki. Tudom, hogy nekik elég kevés idő jutott a földi életben, mi majdhogynem hatszor annyi ideig élünk átlagosan, mint ők. Mondjuk az én klánom az átlagon kívül esik, főleg az alapító családban nagy a halandóság.
- Fel a fejjel, ez még nem a világ vége. - felelem szelíd mosollyal, és csak gondolatban teszem hozzá, hogy lehetne ez százszor is rosszabb. De fiatal még, nem traktálom életvezetési tanácsokkal meg tippekkel, mert ezzel én is hadilábon állok jelenleg. Azt mondják, a bölcsesség a korral jön, és van igazság benne, de véleményem szerint a tapasztalatok és megoldásuk több bölcsességet nyújtanak, mint maga a kor. Mielőtt még elkezdődne a konferencia, mesélek neki a baby boxról, ami szívügyem lett, amióta hallottam róla. Úgy vélem, azzal tudok a legjobban adózni Stella és Aurora emlékének, ha segítek a kétségbeesett, egyedül maradt nőkön és az újszülött gyermekeken. Ha már a saját gyermekem nem tudtam megóvni, megóvom az árvákat.
- Igen. Van, ahol inkubátor, van ahol nem az. Minden esetre elég jó kezdeményezésnek tartom és szeretnék én is ilyen projektet indítani odahaza. - jegyzem meg. Nyilván ezt Boszorkányvölgyben nem fogom tudni egy az egyben ugyanígy kivitelezni, de számunkra ott a mágia, az nyújt segítséget.
- Ez nagyon aranyos dolog. Most adtál is egy ötletet. - kezdek bele, és folytatnám is, hogy talán, ha a kettőt össze tudnám kapcsolni, akkor talán több esélye lenne az árva csecsemőknek mihamarabb új otthont találni, de nem tudom befejezni a mondandóm, mert elkezdődik a konferencia az ünnepélyes megnyitó keretében. Először a szokásos promóciós meg szponszor videókat nyomatják le. Az egyik ilyen meghatónak mondható videónál felsóhajtok, mert pontosan tudom, mily kegyetlen is tud lenni az élet, de a mellettem ülő lány arca totál elkomorodik.
- Minden oké? - hajolok oda hozzá, hogy megérdeklődjem halkan, jól van e.
A bemutató videók után az orvosi technikákról esik szó. Csendben hallgatom végig, néha csak hümmögök egy mélyet. A következő előadás témája a "Gyógyszeres kezelés és prevenció". Ezután egy tizenöt perces kávészünetet hirdetnek. Gyorsan fel is állok, hogy megmozgassam kicsit elgémberedett végtagjaimat.
- Kijössz velem vagy itt maradsz? - érdeklődöm meg, mert én biztos kinézek a teraszra egyet levegőzni. Talán még egy kávét is megiszok.
- Akkor zajlik az élet, ami nem feltétlenül rossz dolog. Fiatal vagy és csinos, biztos jön majd valaki, aki levesz a lábadról. Addig viszont csak élvezd az életed, esetleg csinálj egy bakancslistát. - javaslom neki. Tudom, hogy nekik elég kevés idő jutott a földi életben, mi majdhogynem hatszor annyi ideig élünk átlagosan, mint ők. Mondjuk az én klánom az átlagon kívül esik, főleg az alapító családban nagy a halandóság.
- Fel a fejjel, ez még nem a világ vége. - felelem szelíd mosollyal, és csak gondolatban teszem hozzá, hogy lehetne ez százszor is rosszabb. De fiatal még, nem traktálom életvezetési tanácsokkal meg tippekkel, mert ezzel én is hadilábon állok jelenleg. Azt mondják, a bölcsesség a korral jön, és van igazság benne, de véleményem szerint a tapasztalatok és megoldásuk több bölcsességet nyújtanak, mint maga a kor. Mielőtt még elkezdődne a konferencia, mesélek neki a baby boxról, ami szívügyem lett, amióta hallottam róla. Úgy vélem, azzal tudok a legjobban adózni Stella és Aurora emlékének, ha segítek a kétségbeesett, egyedül maradt nőkön és az újszülött gyermekeken. Ha már a saját gyermekem nem tudtam megóvni, megóvom az árvákat.
- Igen. Van, ahol inkubátor, van ahol nem az. Minden esetre elég jó kezdeményezésnek tartom és szeretnék én is ilyen projektet indítani odahaza. - jegyzem meg. Nyilván ezt Boszorkányvölgyben nem fogom tudni egy az egyben ugyanígy kivitelezni, de számunkra ott a mágia, az nyújt segítséget.
- Ez nagyon aranyos dolog. Most adtál is egy ötletet. - kezdek bele, és folytatnám is, hogy talán, ha a kettőt össze tudnám kapcsolni, akkor talán több esélye lenne az árva csecsemőknek mihamarabb új otthont találni, de nem tudom befejezni a mondandóm, mert elkezdődik a konferencia az ünnepélyes megnyitó keretében. Először a szokásos promóciós meg szponszor videókat nyomatják le. Az egyik ilyen meghatónak mondható videónál felsóhajtok, mert pontosan tudom, mily kegyetlen is tud lenni az élet, de a mellettem ülő lány arca totál elkomorodik.
- Minden oké? - hajolok oda hozzá, hogy megérdeklődjem halkan, jól van e.
A bemutató videók után az orvosi technikákról esik szó. Csendben hallgatom végig, néha csak hümmögök egy mélyet. A következő előadás témája a "Gyógyszeres kezelés és prevenció". Ezután egy tizenöt perces kávészünetet hirdetnek. Gyorsan fel is állok, hogy megmozgassam kicsit elgémberedett végtagjaimat.
- Kijössz velem vagy itt maradsz? - érdeklődöm meg, mert én biztos kinézek a teraszra egyet levegőzni. Talán még egy kávét is megiszok.
- on 2023-09-25, 16:14
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
Anna
Andas
A konferencia
Mielőtt elkezdődik a konferencia, megszabadult a szüleitől is és megtaláltuk a helyünket, jut még idő egy kis szóváltásra is.
- Nem tudom, mert azóta már kicserélték azt a villanyoszlopot. De elképzelhető, hogy nem csak az okozott bennem kárt, hanem fordítva is. - válaszolok széles mosollyal. Megmosolyogtat ez a lány, olyan, mintha egy kishúg volna. Mindig is lánytestvért szerettem volna, erre jött Vesper. Mondjuk a hosszú haj az pipa. Persze Anna kitér az érzelmi dolgokra, mert miért is ne. Viszont ebbe a témába nem igazán kívánok belemenni egyelőre, így szűkszavú válaszokkal szolgálok.
- Rendben, mindenképp mesélek, ha aktuális lesz. - kacsintok rá játékosan és inkább témát váltok.
- És veled mi a helyzet ilyen téren? Van egyáltalán időd randizni ennyi izgalom mellett? - kérdezek vissza, ha már ilyen kapcsolati meg családi vizekre eveztünk. Már rég kinőttem az "Örülj neki, hogy legalább veled foglalkozik az apád." bölcselkedésből, nem az én tisztem másoknak előírni, mennyire becsüljék meg a családi törődést, figyelmet. Könnyen lehet, hogy az ő szülei meg a másik véglet és átestek a ló túloldalára, szóval óvatosan fogalmazok.
- Hasonlóképp működöm én is. Bár engem nem igazán nyaggattak gyerekkoromban. - sőt, még nekem kellett figyelemért ácsingózni, teszem hozzá gondolatban. Jószerint csak az anyámmal remek a kapcsolatom, az apámmal inkább semmilyen, semleges. Tizennyolc éves koromban el is cuccoltam otthonról és drága nemzőmnek nem volt rá egyetlen jó vagy rossz szava sem. Azt hiszem, hogy ez mindent elmond róla és a hozzám fűződő viszonyáról. Sajnos akkor már anyám könnyes szemei sem tudtak maradásra bírni. Az meg végképp nem hatott meg, hogy a fater elzárta a pénzcsapot, amiért elhúztam a csíkot. Mert így ember lett belőlem, aki képes megdolgozni minden egyes falat kenyérért, minden fillérért, amit a házamba öltem.
- De a közös családi ebédeken természetesen tiszteletemet teszem, mert az a kötelező pofavizit, ahol ott kell lennünk a testvéreimmel. - teszem hozzá. Igazából ez az egyetlen esemény, ahol mondjuk az öcsémmel szóba elegyedek. Másoknak furcsa lehet, hogy annyira nem ismerem Vespert, hogy nem tudom azt sem, mik a kedvelt dolgai. A kedvenc kajáját is csak azért tudom, mert a szülinapokra anyánk mindig a kedvenc ételeinkkel készül. Inkább az előadásokra terelem a szót, elég volt a családi témákból. Szóba kerül a baby box, de úgy látszik, Annának fogalma sincs arról, mi is az tulajdonképpen.
- Nem hallottál még róla? Állítólag már a középkorban is alkalmazták ezt a módszert. Templomok oldalába építettek egy ilyen kis lerakatot, ahová a nem kívánt terhességből született gyermekeket és fattyakat helyeztek el anonim módon. Ez a módszer sokkal biztonságosabb és humánusabb a kisdedek szempontjából is és nem esett így folt az asszonyok becsületén. Manapság is hasonló ez a módszer, csak fejlettebb. Például a kihelyezett inkubátorok is egyes kórházak oldalán vagy a templomok oldalába eszkábált boxok. Engem érdekelne, mert szeretnék otthon is valami hasonló módszert bevezetni, hogy a csecsemőhalandóság leredukálódjon. - válaszolom lelkesen, de mielőtt még mást is mondhatnék, úgy néz ki, elkezdődik a konferencia a konferanszié köszöntésével, aki felsorolja a mai legfontosabb pontokat és előadásokat, majd átadja a terepet az első előadónak, aki az orvosi technika fejlődéséről kezd mesélni.
- Nem tudom, mert azóta már kicserélték azt a villanyoszlopot. De elképzelhető, hogy nem csak az okozott bennem kárt, hanem fordítva is. - válaszolok széles mosollyal. Megmosolyogtat ez a lány, olyan, mintha egy kishúg volna. Mindig is lánytestvért szerettem volna, erre jött Vesper. Mondjuk a hosszú haj az pipa. Persze Anna kitér az érzelmi dolgokra, mert miért is ne. Viszont ebbe a témába nem igazán kívánok belemenni egyelőre, így szűkszavú válaszokkal szolgálok.
- Rendben, mindenképp mesélek, ha aktuális lesz. - kacsintok rá játékosan és inkább témát váltok.
- És veled mi a helyzet ilyen téren? Van egyáltalán időd randizni ennyi izgalom mellett? - kérdezek vissza, ha már ilyen kapcsolati meg családi vizekre eveztünk. Már rég kinőttem az "Örülj neki, hogy legalább veled foglalkozik az apád." bölcselkedésből, nem az én tisztem másoknak előírni, mennyire becsüljék meg a családi törődést, figyelmet. Könnyen lehet, hogy az ő szülei meg a másik véglet és átestek a ló túloldalára, szóval óvatosan fogalmazok.
- Hasonlóképp működöm én is. Bár engem nem igazán nyaggattak gyerekkoromban. - sőt, még nekem kellett figyelemért ácsingózni, teszem hozzá gondolatban. Jószerint csak az anyámmal remek a kapcsolatom, az apámmal inkább semmilyen, semleges. Tizennyolc éves koromban el is cuccoltam otthonról és drága nemzőmnek nem volt rá egyetlen jó vagy rossz szava sem. Azt hiszem, hogy ez mindent elmond róla és a hozzám fűződő viszonyáról. Sajnos akkor már anyám könnyes szemei sem tudtak maradásra bírni. Az meg végképp nem hatott meg, hogy a fater elzárta a pénzcsapot, amiért elhúztam a csíkot. Mert így ember lett belőlem, aki képes megdolgozni minden egyes falat kenyérért, minden fillérért, amit a házamba öltem.
- De a közös családi ebédeken természetesen tiszteletemet teszem, mert az a kötelező pofavizit, ahol ott kell lennünk a testvéreimmel. - teszem hozzá. Igazából ez az egyetlen esemény, ahol mondjuk az öcsémmel szóba elegyedek. Másoknak furcsa lehet, hogy annyira nem ismerem Vespert, hogy nem tudom azt sem, mik a kedvelt dolgai. A kedvenc kajáját is csak azért tudom, mert a szülinapokra anyánk mindig a kedvenc ételeinkkel készül. Inkább az előadásokra terelem a szót, elég volt a családi témákból. Szóba kerül a baby box, de úgy látszik, Annának fogalma sincs arról, mi is az tulajdonképpen.
- Nem hallottál még róla? Állítólag már a középkorban is alkalmazták ezt a módszert. Templomok oldalába építettek egy ilyen kis lerakatot, ahová a nem kívánt terhességből született gyermekeket és fattyakat helyeztek el anonim módon. Ez a módszer sokkal biztonságosabb és humánusabb a kisdedek szempontjából is és nem esett így folt az asszonyok becsületén. Manapság is hasonló ez a módszer, csak fejlettebb. Például a kihelyezett inkubátorok is egyes kórházak oldalán vagy a templomok oldalába eszkábált boxok. Engem érdekelne, mert szeretnék otthon is valami hasonló módszert bevezetni, hogy a csecsemőhalandóság leredukálódjon. - válaszolom lelkesen, de mielőtt még mást is mondhatnék, úgy néz ki, elkezdődik a konferencia a konferanszié köszöntésével, aki felsorolja a mai legfontosabb pontokat és előadásokat, majd átadja a terepet az első előadónak, aki az orvosi technika fejlődéséről kezd mesélni.
- on 2023-09-08, 14:42
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
Anna
Andas
A konferencia
Annát mindig is egy szorgoskezű, tanulékony lánynak tartottam, a véleményem most sem változott róla. Ó, ha tudná, mennyi minden van még, amit az emberi szem nem lát, de mégis hasznosíthatóvá tudná tenni, ha meglenne hozzá a kellő ereje és látása.
- Lesz ez még rosszabb is. - somolygom a borostám alatt jókedvűen, mert ilyen ez az egészségügy, de a mosolyom hamar lehervad, mikor megosztja velem, miken ment keresztül az elmúlt időszakban.
- Neked sincsenek akkor unalmas perceid ezek szerint. Remélem, azért jól vagy. Mármint most nem fizikailag értem, hanem a lelki traumára. Én év elején megsérültem egy robbantásos merényletben, lecsókoltam egy villanyoszlopot, de szerencsére megúsztam egy enyhe fejsérüléssel és agyrázkódással. - vázolom fel neki a publikus részét. Igazából a fene se gondolta volna, hogy ez hoz majd közelebb a saját bátyámhoz, aki ezzel a módszerrel tette el láb alól a nem kívánt menyasszonyát. Nyilván választhatott volna valami humánusabb módszert is a nő kiiktatására, de ezen már felesleges bosszankodni, megtörtént, ami megtörtént. Néha érdekesen működünk mi strigák. Következő kérdésére már csak akkor válaszolok, miután leparkoltam.
- Igazából van valaki, aki nagyon tetszik, de még képlékeny a dolog, szóval nem fejteném ki. - válaszolom titokzatos mosollyal, ahogy a gyönyörű zöld szempárra gondolok, de ennél többet nem mondhatok, mert nem akarom még több hazugsággal traktálni. Nem vagyok vele őszinte. De nagyon kényes téma ez nekem, amiről nem szívesen beszélek, főleg az Averievel való beszélgetésem után. Viszont nem tehet róla, nem tudja, hogy mi történt velem a múltban. Ehelyett inkább arra fókuszálok, amiért jöttem. Hamarosan lesz szerencsém megismerni Anna szüleit is, akik szintén ebben a hálásan hálátlan strukturális rendszerben dolgoznak. Kellemes mosolyt varázsolok az arcomra és megköszönöm az édesanyja szavait.
- Rendben, akkor az előadás utáni szünetben majd mindenféleképpen felkeresem. - jegyzem meg Mrs. Taylor szavaira, de más egyebet nem tudok mondani, mert Anna gyorsan kiment bennünket. Úgy vélem, menekülni próbál, így biccentek a szülőknek egy kellemes mosollyal, majd ráfogok a kis kacsójára és követem, bárhova is megy. A padsorok közt szlalomozva végül megtaláljuk a helyünket, pont egymás mellé szólnak az ülőhelyek.
- Látom, te is imádod a közös családi programokat. - telepedek le a székre és belekortyolok az üveg ásványvízbe, amit az ajtónál ingyen osztogattak. Bár az ő kapcsolata nyilván jobb a családjával, mint az enyém, én konkrétan az öcsémet nem is ismerem, nem sűrűn beszélgetünk. Callummel viszont egyre többször találkozunk anyánk nagy örömére. Mondjuk én se ágálok ellene, mert talán most rendezni tudjuk kissé a viszonyunkat, ami valahol félúton elbaszódott, mikor elkezdett tojni a fejemre annak idején.
- Tudod, mire vagyok még nagyon kíváncsi? A baby boxos előadásra, legfőképp a módszerre és a hatékonyságra. - mutatok a szövegre a műsorújságban: A Remény ablaka, avagy a baby box és a reményteli jövő.
- Lesz ez még rosszabb is. - somolygom a borostám alatt jókedvűen, mert ilyen ez az egészségügy, de a mosolyom hamar lehervad, mikor megosztja velem, miken ment keresztül az elmúlt időszakban.
- Neked sincsenek akkor unalmas perceid ezek szerint. Remélem, azért jól vagy. Mármint most nem fizikailag értem, hanem a lelki traumára. Én év elején megsérültem egy robbantásos merényletben, lecsókoltam egy villanyoszlopot, de szerencsére megúsztam egy enyhe fejsérüléssel és agyrázkódással. - vázolom fel neki a publikus részét. Igazából a fene se gondolta volna, hogy ez hoz majd közelebb a saját bátyámhoz, aki ezzel a módszerrel tette el láb alól a nem kívánt menyasszonyát. Nyilván választhatott volna valami humánusabb módszert is a nő kiiktatására, de ezen már felesleges bosszankodni, megtörtént, ami megtörtént. Néha érdekesen működünk mi strigák. Következő kérdésére már csak akkor válaszolok, miután leparkoltam.
- Igazából van valaki, aki nagyon tetszik, de még képlékeny a dolog, szóval nem fejteném ki. - válaszolom titokzatos mosollyal, ahogy a gyönyörű zöld szempárra gondolok, de ennél többet nem mondhatok, mert nem akarom még több hazugsággal traktálni. Nem vagyok vele őszinte. De nagyon kényes téma ez nekem, amiről nem szívesen beszélek, főleg az Averievel való beszélgetésem után. Viszont nem tehet róla, nem tudja, hogy mi történt velem a múltban. Ehelyett inkább arra fókuszálok, amiért jöttem. Hamarosan lesz szerencsém megismerni Anna szüleit is, akik szintén ebben a hálásan hálátlan strukturális rendszerben dolgoznak. Kellemes mosolyt varázsolok az arcomra és megköszönöm az édesanyja szavait.
- Rendben, akkor az előadás utáni szünetben majd mindenféleképpen felkeresem. - jegyzem meg Mrs. Taylor szavaira, de más egyebet nem tudok mondani, mert Anna gyorsan kiment bennünket. Úgy vélem, menekülni próbál, így biccentek a szülőknek egy kellemes mosollyal, majd ráfogok a kis kacsójára és követem, bárhova is megy. A padsorok közt szlalomozva végül megtaláljuk a helyünket, pont egymás mellé szólnak az ülőhelyek.
- Látom, te is imádod a közös családi programokat. - telepedek le a székre és belekortyolok az üveg ásványvízbe, amit az ajtónál ingyen osztogattak. Bár az ő kapcsolata nyilván jobb a családjával, mint az enyém, én konkrétan az öcsémet nem is ismerem, nem sűrűn beszélgetünk. Callummel viszont egyre többször találkozunk anyánk nagy örömére. Mondjuk én se ágálok ellene, mert talán most rendezni tudjuk kissé a viszonyunkat, ami valahol félúton elbaszódott, mikor elkezdett tojni a fejemre annak idején.
- Tudod, mire vagyok még nagyon kíváncsi? A baby boxos előadásra, legfőképp a módszerre és a hatékonyságra. - mutatok a szövegre a műsorújságban: A Remény ablaka, avagy a baby box és a reményteli jövő.
- on 2023-08-20, 15:14
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
Anna
Andas
A konferencia
Amint leparkolok a szállodaépület elé, ki is szúrom a szöszi lány várakozó alakját.
- Csinos vagy, mint mindig. - bókolok neki, amint beszállt a kocsiba egy kacsintással kísérve. Tudja ő, hogy ez nem olyan flört, amit komolyan lehetne venni, sosem szoktam átlépni egy bizonyos határt. Bár elismerem, valóban szép és kívánatos nő, akivel még társalogni is lehet, de nem striga, így megtartom azt a bizonyos egészséges távolságot kettőnk között. Két külön világban élünk, én a varázsvilág része vagyok, ez eleve kizárja, hogy bármi is lehessen kettőnk között.
- Nincs mit. Mi jó történt veled tavaly óta? Valami előléptetés? - érdeklődöm meg tőle, mert van idő még cseverészni, míg meg nem érkezünk a kórházig, ami úgy nagyjából 15 perc.
- Igen, láttam, hogy édesanyád is az előadók között szerepel. Igaz, nem vagyok gyermekgyógyász, de érdekel a téma, mert traumatológusként szoktam gyermekekkel is foglalkozni. - válaszolok kérdésére, de nem fejtem ki jobban a miérteket. Otthon Boszorkányvölgyben én nem csak klánom felnőttjeit gyógyítom háziorvosként sem, hanem gyermekeket is, plusz az elementál árvákat, akiknek a bátyám létrehozott egy menhelyet. A balesetem óta sokkal jobb lett a viszonyunk, annak ellenére, hogy megtudtam, valójában ő okozta a robbanást. Elég faramuci helyzet, hogy épp ez hozott össze bennünket.
Miután leparkoltam a Landrovert, a kocsikulcsot a zakóm belső zsebébe süllyesztem, majd elindulok a bejárat felé oldalamon csinos kísérőmmel. Bent a recepciós pultnál lejelentkezünk, kapunk egy nyakba akaszthatós vendég kártyát és el is navigálnak bennünket a konferencia teremig, ahol már gyülekeznek az emberek.
- Gyere, keressük meg a helyünket. - tovább invitálom magammal és el is indulok a széksorok felé, ám egy idősebb pár az utamat állja és széles, barátságos mosollyal köszönt bennünket a nő. Hamar rájövök, Anna édesanyjához és édesapjához van szerencsém, előbbi sejtelmes mosollyal néz a lányára azt remélve, hogy majd szóba hoz engem később a családi asztalnál.
- Örvendek a szerencsének. A nevem Christopher Cross, traumatológus és háziorvos egyenesen Canadából. - üdvözlöm a lány szüleit kellemes hangon, majd az édesanya felé fordulok.
- Gratulálok az év orvosa címhez! Kíváncsi vagyok az előadására, remélem,azért megoszt pár hasznos tanácsot, tippet, amit odahaza is alkalmazhatok majd, ha egy gyermekkel kell foglalkoznom. - kezdek könnyed beszélgetésbe a hölggyel, mielőtt elkezdődne a konferencia.
- Csinos vagy, mint mindig. - bókolok neki, amint beszállt a kocsiba egy kacsintással kísérve. Tudja ő, hogy ez nem olyan flört, amit komolyan lehetne venni, sosem szoktam átlépni egy bizonyos határt. Bár elismerem, valóban szép és kívánatos nő, akivel még társalogni is lehet, de nem striga, így megtartom azt a bizonyos egészséges távolságot kettőnk között. Két külön világban élünk, én a varázsvilág része vagyok, ez eleve kizárja, hogy bármi is lehessen kettőnk között.
- Nincs mit. Mi jó történt veled tavaly óta? Valami előléptetés? - érdeklődöm meg tőle, mert van idő még cseverészni, míg meg nem érkezünk a kórházig, ami úgy nagyjából 15 perc.
- Igen, láttam, hogy édesanyád is az előadók között szerepel. Igaz, nem vagyok gyermekgyógyász, de érdekel a téma, mert traumatológusként szoktam gyermekekkel is foglalkozni. - válaszolok kérdésére, de nem fejtem ki jobban a miérteket. Otthon Boszorkányvölgyben én nem csak klánom felnőttjeit gyógyítom háziorvosként sem, hanem gyermekeket is, plusz az elementál árvákat, akiknek a bátyám létrehozott egy menhelyet. A balesetem óta sokkal jobb lett a viszonyunk, annak ellenére, hogy megtudtam, valójában ő okozta a robbanást. Elég faramuci helyzet, hogy épp ez hozott össze bennünket.
Miután leparkoltam a Landrovert, a kocsikulcsot a zakóm belső zsebébe süllyesztem, majd elindulok a bejárat felé oldalamon csinos kísérőmmel. Bent a recepciós pultnál lejelentkezünk, kapunk egy nyakba akaszthatós vendég kártyát és el is navigálnak bennünket a konferencia teremig, ahol már gyülekeznek az emberek.
- Gyere, keressük meg a helyünket. - tovább invitálom magammal és el is indulok a széksorok felé, ám egy idősebb pár az utamat állja és széles, barátságos mosollyal köszönt bennünket a nő. Hamar rájövök, Anna édesanyjához és édesapjához van szerencsém, előbbi sejtelmes mosollyal néz a lányára azt remélve, hogy majd szóba hoz engem később a családi asztalnál.
- Örvendek a szerencsének. A nevem Christopher Cross, traumatológus és háziorvos egyenesen Canadából. - üdvözlöm a lány szüleit kellemes hangon, majd az édesanya felé fordulok.
- Gratulálok az év orvosa címhez! Kíváncsi vagyok az előadására, remélem,azért megoszt pár hasznos tanácsot, tippet, amit odahaza is alkalmazhatok majd, ha egy gyermekkel kell foglalkoznom. - kezdek könnyed beszélgetésbe a hölggyel, mielőtt elkezdődne a konferencia.
- on 2023-08-06, 13:04
- Itt található: Európa
- Téma: Nemzetközi Egészségügyi Konferencia
- Hozzászólások: 22
- Megtekintés: 266
1 / 2 oldal • 1, 2
|
|