Másik énem
✦ Multiváltó ✦
Felhasználónév:
Jelszó:
Üzenőfal
✦ Itt felejtett gondolatok ✦
Kedves vendégek!
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Játékos karaktereink közül, akinek szüksége volt szerelmi szálra, testvérre, jókomára már hirdetett.
Hirdetéseiket itt találjátok:
Usereink keresettjei
Tollvonások
✦ Legfrissebb irományok ✦
Legend
✦ Fajok színei ✦
Angyal
Démon
Árnyvadász
Ember
Szellemlény
Tünde
Striga
ADMIN&NJK ♔
INAKTÍV
VILÁGUNK ADATAI
✦ Statisztika ✦
Legújabb felhasználó: Ariella E. Morris
Jelenleg összesen 3341 hozzászólás olvasható. Összesen 28 regisztrált felhasználónk van.
Pontos idő: Hétf. 20 Május - 16:14
4 találat
Alyrne sötét erdeje
Iszonyatosan dühítő, hogy nem alakulnak jól a dolgaim. Szemeimet forgatva veszem tudomásul, hogy bizony ez nagyon nem az én napom. Beragadtam a lápba, megtalált egy vadidegen démon aki bizony jót derül szorult helyzetemen és még az üldözőim is utol értek... Mi ez ha nem kibaszás? Szerencsémre viszont, megmentőm ráereszti a kutyáit a kis bandára, így hamar véget vet az üldöztetésemnek. Közben kihúz a mocsárból és jól lefitymálja a szagomat. Morcosan fújok egyed, ám mikor a vállára hajít bizony felkiáltok, nem tetszik ez a viselkedés, engem ne pakolgassanak csak úgy. De hiába a hangos szó, mintha a Démon meg se hallotta volna.-Igazán kíváncsi lennék rá, hogy valójában normális vagy-e?!-puffogok a válláról, majd kis idő múlva újabb visítás hagyja el a számat. Így sem tesz le, pedig nagyon szeretném, inkább sétálnék utána... Gondolatban sincs hogy meglépjek, ám ő hajthatatlanul lépked velem tovább, Lucifer tudja merre.
-Ezt még nagyon megbánod. Erről kezeskedem.-sziszegem tovább, majd keményen a hátába öklözök. A pokolebek kis idő múlva csatlakoznak gazdájukhoz, az egyikük pedig még szuvenírt is hozott magával. A gazdi rászól Káin pedig eldobja a lábszárat. Nem telik el sok idő, meg is érkezünk a Démon kérójához.
-Tegyél már le végre! Komolyan iszonyat bosszantó vagy bassza meg.-zsémbelek továbbra, de furcsán pillogok rá, mikor közli, hogy így nem mehetek be a házba.
-Hehh?-esik ki a számon értetlenül, viszont ugyaebben a pillanatban fel is sikítok ahogy bele vág a fürdődézsába.
-Hogy az a jó büdös kurva élet... Mire volt ez jó?-prüszkölöm ahogy levegőhöz jutok az arcomba csobbanó víztől. Ha szemmel lehetne ölni a Démon bizony már holtan esne össze. Össze szorítom a fogam a melegvíz iszonyatosan csípi a sebem, sötét kis szívem szerint ismét a férfihez vágnék valami sértegetést, de most el vagyok foglalva a pillanatnyi fájdalmammal.
-Na gyorsan bökd ki mivel és hogyan fizetek, tudjuk le és itt sem vagyok. Rengeteg dolgom van!-keresem a tekintetét és bízom benne, hogy hamar túl leszünk rajta. Mehetnékem van.
-Amúgy ki a fene vagy?-bukik ki ajkaim közül meggondolatlanul.
#anammelechreag
- on Pént. 20 Okt. - 9:01
- Itt található: A múlt játékai
- Téma: Alyrne sötét erdeje
- Hozzászólások: 18
- Megtekintés: 313
Alyrne sötét erdeje
-Jó, ne ragozd túl.-közlöm vele fintorogva, biztos lehet benne, hogy nem nyalom be a mocsári mumusos sztorit. Az ellenben jobban érdekel, hogy a sebemet ne érje el a láptenger, no meg, hogy ne érjenek utol az üldözőim, mert így élő céltábla vagyok.-Nem is tudod mekkorát harapok.-vetem oda foghegyről, igazából lövésem sincs ki a fazon, de pofázás helyett kurva gyorsan kihúzhatna a slamasztikából, az se érdekel ha fizetnem kell érte, csak legyen már szilárd talaj a lábam alatt. Sajnos percekkel később megtalálnak drágalátos jóakaróim is, így félig még örülhetek neki, hogy az a másik rám talált előbb. A fogócska pajtik feje rögvest pofázni kezd, nem tántorítja el az sem, hogy a démon aki nem messze tőlük szintén rám vetett szemet, finoman birtoklón nyilatkozik rólam. Fel is szaladnak szemöldökeim a homlokom közepére, hát ne tartson rám különösebben igényt, megadom neki amit kér cserébe a kiszabafításomért, aztán tolok egy hátra arcot és sprintelek tovább. Jó fej vagyok, meg cuki meg minden, de magam is démonfajzat. Nem tudna olyat ajánlani amiért önként és dalolva maradnék mellette. Magam is megugrok ahogy a két pokoleb előtör a bozótosból és nekiront a kis csapatnak, a bandavezérnek esélye sincs megfordulni sem, mert a két démoni kutya egy pillanat alatt szaggatni kezdi a testét. Bele borzongok a látványba és még a szemeimet is lehunyom mikor a tagnak tőből kitépik a karját. A következő pillanatban viszont a Démon felém nyújtja azt a vastagabb ágat és játszi könnyedséggel húz ki a láposból. Kicsit remegnek a lábaim ahogy a szilárd talajon ácsorgok, de igyekszem arra fogni, hogy berezeltem a két pokolebtől. Azért nem mindennapi látvány, hogy ketten együtt legyilkolnak egy csapat démont egyetlen szóra.
-Na na na na...-lendül a karom, hogy eltoljam magamtól ahogy közelebb hajol, azért tudja már hány kiló és mit tehet meg.
-A személyes teremből szállj ki!-és magam is hátrálok egy lépést, de sérült lábam ezt nem igazán díjazza, így megbicsaklik a mozdulat közben én meg feljajjdulok, amit amúgy alapjáraton nem szoktam. Talán ennek hatására, de a férfi utánam nyúl és megragadja a karomat, hogy aztán felkapjon és a vállára dobjon.
-Normális vagy?-sikoltok fel és keményen a hátába öklözök.
-A picsába, hát tegyél már le, tudok én sétálni és el sem szökök. Tegyél le! Hová viszel?-visítok a fülébe, mint egy vágós malac, de elrablómat cseppet sem érdekli, hogy halláskárosodást okozok neki éppen.
#anammelechreag
- on Vas. 1 Okt. - 13:50
- Itt található: A múlt játékai
- Téma: Alyrne sötét erdeje
- Hozzászólások: 18
- Megtekintés: 313
Alyrne sötét erdeje
Tettem már sok csúnya dolgot az életben, bosszantottam már rengeteg démont, de akik most vettek üldözőbe.... Az életben nem láttam még őket, bár erős a gyanúm, hogy valaki felbérelte őket. A hosszú hajsza során combomba ékelődik egy tőr egy másik pedig a vállamat súrolja, iszonyat pipa leszek, de nincs időm többet gondolkozni a szituáción, mint szeretnék. Muszáj meglógjak előlük, különben hamar alulról szagolhatom az ibolyát, arra meg még nem állok készen. Hosszú idő után egy erdő tűnik fel előttem, így jobb híján oda veszem be magam. Pusztán arra nem számítok, hogy ott bent olyan ingovány vár, ami percek alatt képes eltörölni a Pokol színéről. Kellemetlenül bosszantó helyzetem igazán zavar, mozogni nagyon nem merek, de ajkaim segítségért kiáltanak. A hosszú percek óráknak tűnnek mintha kihalt lenne ez a hely. Lehet, hogy ennyi volt kalandos életem? De hiszen az lehetetlen... Nekem még annyi dolgom lenne. Újra kiabálni kezdek, remélve, hogy érkezik a segítség, s lássatok csodát, kisvártatva megmozdul az egyik bokor, de ahelyett, hogy egy démon lépne ki onnan, két pokolebbel kell szembe nézzek...-Mi a jó édes faszom?...-hőkölnék hátra, ha tudnék, de így csak meredten bámulom a rusnya bestiákat. Esküszöm, ennél rosszabb már nem lehet, igaz? Megrándul az arcom a fájdalomtól, a sebet lassan eléri a láp, ez pedig nagyon kellemetlenül érint. Egy perccel később viszont ugyan onnan ahonnan a kutyák jöttek egy férfi jelenim meg.
-Kurvára nem vagyok kislány oké?!-húzom fel az orromat duzzogva, komolyan még köszönni se tud?
-Mocsárférgek? Na ne röhögtess oké? Azzal a fiatalokat rémisztgetik az öreg gyökerek... Hogy ne menjenek a birtokaik közelébe... Jól tudom hogy megy ez, nem ejtettek a fejemre.-amúgy sem akartam ficánkolni, hiszen próbálom a sebemet tisztán tartani, ha még nem tűnt volna fel neki... Megsérültem.
-Igazi észlény vagy... Aha, jó lenne nem innen társalogni veled, de nyilván a köszönöm után már itt se leszek.-vonok vállat ahogy figyelem mit csinál. A férfi egy vastagabb ágat keres, majd elkezdi előkészíteni, abban reménykedem, hogy rögtön ki is húz vele, de még van hang a szájában és ezt nem rest kifelé is megmutatni.
-Ki hitte volna, hogy nem segítesz ingyen... De díjaznám ha tarifát akkor kérnél ha már két lábbal a földön állok megint.-billentem oldalra a fejem és akkor hallom meg magunk mögött... A haragosaim még mindig a nyomomban vannak.
-Oké! Figyelj rám kemény legény! Szedj ki innen, takarítsd el a söpredéket akik kurvára ki akarnak nyírni és eskü, bármit kérhetsz megteszem. Nem halhatok meg kétszer egy nap....-szemeim könyörögnek, de vagyok annyira dacos, hogy máshogy ne mutatkozzon meg mennyire nem vagyok ura a helyzetnek.
-Ott van... Már látom...-kiált az egyik görcs a társainak és röhögve rohan tovább felénk. A mocsár látványa csak egy pillanatra riasztja el, utána a tőrért nyúl, csupán egy pillantásra méltatja a segítségemre érkezőt és felém hajítja a fegyvert. Ha nem mozdulok meg eltalál, ha megugrok akkor a mocsár szippant beljebb... Kurvára patt helyzet, az utolsó pillanatban döntök csak, mozdulok, de kétségbeesetten kiáltok fel ahogy centikkel lejjebb kerülök az ingoványba, vérzősebemet immár takarja a láp és szemet forgatva veszem tudomásul, hogy bizony ez még egy csúnya fertőzés is lehet, ha nem kerülök ki innen hamarosan.
-Baromarcú! Megmondtam már... Tanulj meg célozni.-sziszegem és szemeimmel a környéket pásztázom, hogy meg tudjak valamiben kapaszkodni...
#anammelechreag
- on Kedd 15 Aug. - 7:01
- Itt található: A múlt játékai
- Téma: Alyrne sötét erdeje
- Hozzászólások: 18
- Megtekintés: 313
Alyrne sötét erdeje
A rohadt életbe. Ezek a mocskos pofájú semmirekellők... szusszanok az egyik fa árnyiékában ahogy rövid időre sikerül kikerülni üldözőim látószögéből. Már egy órája futottam folyamatosan. Teleportálni ki nem állhatok, így marad a humánus megoldás. Rohanni kell. Nem kapok csak perceket, mert nem sokkal később egy tőr áll bele a combomba. Kínomban felkiáltok, megperdülök a tengelyem körül és tovább futok. A kedves démontársak szitok áradata szinte korbácsként követ, kissé húzom a lábamat, biztosra veszem, hogy pár izom szövet telibe sérült, de a tőrt ha kihúzom többet ártok, mint használok. A vérem jobb ha bennem marad még hosszú időre. Már fél óra ismét eltelt, olyan nyílt a terep, hogy élő céltábla vagyok, így azért még súrolja a vállamat is egy tőr, de ez legalább nem áll belém.-Tanulj meg célozni te farok!-üvöltök hátra a vállam felett és szinte felsikkantok mikor előttem egy erdő képe jelenik meg. Végre felszívódhatok. Letörlök homlokom közepéről egy kövér veríték cseppet, majd egy utolsó hajrával bevetem magam a fák közé. Még hallom, hogy utánam jönnek, de mintha lemaradtak volna. Mégsem állok meg, csak az számít, hogy minél távolabb legyek tőlük... Ami meg azt illeti, rohadtul fingom sincs, hogy mit tettem amiért ez a hatos fogat így rám szállt már három teljes napja. Erőm is teljesen megcsappant a menekülésben, nem csoda, hogy lankadt a figyelmem és bekaptam ezt a tőrt. Megállok az egyik vastagabb törzsű fa mögött és fel sem tűnik, hogy a talaj sűrűsége most más. Egy határozott mozdulattal kirántom a tőrt és fájdalmamban ajkamba harapok, nehogy eláruljam hol bújtam meg. Levágok egy vastagabb csíkot az ingemből és szorosan a combom köré tekerem. Ekkor érzem meg... Egy pillanat alatt bokáig süllyedek a mocsárban.
-Hogy a kurva élet nem baszta szájba ezt a feneketlen szart baszki... Ilyet még nem baszott a világ... Ez komolyan... Itt a pokolban? Melyik idióta marha találta ezt ki? Szopassátok az embereket csessze meg!-kapok a fa törzse után de a hirtelen mozdulat miatt rögtön elnyel térdig ez a láp. Ez kurva gáz... A láp fog megdögleszteni... Idegesen jár az agyam és próbálok körbe nézni, kiutat keresni, de jelenlegi szorult helyzetem bizony teljesen valóságosnak látszik. Ebből egyenlőre nincs kiút. Most az a lényeg, hogy nyugton maradjak, ha a láp eléri a combom kaphatok egy iszonyat durva fertőzést... Ki tudja milyen élősködők másznának be a bőröm alá.
-Hé! Valaki! Jól jönne egy segítő kéz... Hahó! Beragadtam!-kiáltom el magam végül. Tutira veszem, hogy az üldözőim ismerték már ezt a helyet... Szóval vesszek a mocsárban ha szaladok... Remek kilátások, de komolyan. Szemeimet forgatva mélyet sóhajtok és körbe tekintek újra....
#anammelechreag
- on Pént. 4 Aug. - 17:51
- Itt található: A múlt játékai
- Téma: Alyrne sötét erdeje
- Hozzászólások: 18
- Megtekintés: 313
|
|